Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-01 / 1. szám

954. JANUÁR 1, PÉNTEK Vese­lényi Ernő, a Karcagi Kísérleti Gazdaság vezető kutatója: A szikes talajok növénytermelésének egyes kérdéseiről A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről megjelent legutóbbi párt- és minisztertanácsi határo­zat a többi között fontos feladat­ként jelöli meg, hogy minél na­gyobb területeket kapcsoljunk be a jövedelmezőbb mezőgazdasági termelésbe. Ezen a téren egyik legnagyobb gondot eddig a szikes talajokon történő növénytermelés és állattenyésztés okozta. Meg­kérdeztük Vezekényi Ernőt, a Karcagi Kísérleti Gazdaság ve­zető kutatóját, hogy válaszoljon e fontos feladat néhány problémá­jára. — Milyen munkával foglalko­zott eddig a gazdaság és milyen eredményeket ért el a szikes ta­lajokon történő termelés megjaví­tásában? — Hazánkban mintegy 700.000 hold nehéz szikes talaj van, ame­lyen eredményes mezőgazdasági termelést még kedvező időjárás esetén is csak nagy hozzáértéssel, kellő tapasztalattal lehet folytatni. Igen fontos tehát a szikesek nö­vénytermelésének megjavítása. A Karcagi Kísérleti Gazdaság 1947 óta dolgozik a szikesen való termelés megjavításán, hogy első­sorban a helyes agrotechnika ki­alakításával és a "jobb termésered­ményt biztosító növények neme­sítésével és meghonosításával se­gíthesse a mezőgazdasági terme­lést. 1947 óta már értünk el ered­ményeket. Előállítottunk egy szik és aszályt tűrő abrakhüve­lyest, a borsónak egy új fajtáját — a »Karcagi« néven ismertté vált szegletes ledneket. Ezenkívül a szikes talajokra egy­­új őszi búzafajta és egy új őszi árpa­fajta jelöltet is kikísérleteztünk. — Miben látja Vezekényi elv­társ a kísérleti gazdaság felada­tait a most megjelent párt- és kormányhatározat után? — A párt- és a kormányhatá­rozat közvetlenül megadja a fel­adatainkat, ami — úgy érzem — igen fontos része a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Intéze­tünknek nagy segítséget nyújt kormányzatunk. Több millió fo­rint beruházást kapunk s így rendelkezésünkre állnak majd a legszükségesebb építkezési, gépi és egyéb kísérleti felszerelések. Hozzákezdhetünk egy igen nagy jelentőségű munkához, a szikes legelők megjavításához. Nagy­jelentőségű feladatnak tartom ezt, hiszen a szikes vidéke­ken az állattenyésztés, ezen belül is elsősorban a juhtenyész­tés számára nagy lehetőségeket nyújt a megjavított sziki legelő. Emellett foglalkozunk még a ma­gas terméseredményeket biztosító takarmánynövények kutató és nemesítő munkálataival is. Az egyik ilyen feladat a sziktűrő lu­cerna kitermelése és meghonosí­tása. A szikes földeken dolgozó parasztság sok olyan nyomorúsá­gos esztendőről beszélhetne, ami­kor még a birkának sem volt mit enni a kopárrá vált, kiégett lege­lőkön. A takarmánynövények ne­mesítésével és a legelőjavítással az aszálynak és a sziknek ezt a régi átkát a jövőben a legkisebbre akarjuk csökkenteni. — Milyen növényféléket termel­hetnek legeredményesebben az egyénileg dolgozó parasztok és ter­melőszövetkezetek szikes földeken? — Bizony nem közömbös szá­munkra, hogy a több százezer hold ’kiterjedésű szikes területen megfelelő termést biztosíthas­sunk. Nem nyugodhatunk bele a bizonytalan mezőgazdasági ter­melésbe. Ezért azt javaslom, ves­senek például szudáni füvet vagy cukorcirkot, amelyek aszályos esz­tendőben is nagy termést adnak a szikesen, számottevően hozzá­járulnak az állattenyésztés takar­mányalapjának biztosításához, az átteleltetés gondjának leküzdésé­hez. Ugyanígy termelhető a gazdaságunkban nemesített szeg­letes lednek, »a szikes mindenese«, amelynek magja kitűnő élelem, szénája vagy szalmája pedig nagyszerű szálastakarmány. Emel­lett mint pillangósnövény, jó nit­rogéngyűjtő, tehát kiváló elővete­­ménye az őszi kalászosoknak. — Milyen kapcsolatban vannak a kísérleti gazdaság kutatói a ter­melőszövetkezetekkel, a gyakorlati termelőmunkával? — Gazdaságunkat szinte min­den nap felkeresik egyénileg dol­gozó parasztok vagy termelő­szövetkezeti tagok és tanulmá­nyozzák azokat a módszereket, amelyeket a sziki gazdálkodásban alkalmazunk. A napokban például Törökszentmiklósról járt nálunk 32 egyénileg dolgozó paraszt, akiknek megmagyaráztuk, milyen növényeket termeljenek és elbe­szélgettünk velük a leghaszno­sabb módszerekről is. Gazdasá­gunknak nagyüzemi bemutató cél­jaira több mint ezer hold föld áll rendelkezésére. Itt a kísérletek alapján legjobban bevált módsze­reket is bemutathatjuk. A látoga­tók közül legtöbben ezeket tanul­mányozzák. — A karcagi Táncsics termelő­­szövetkezetben a tagokkal együtt is kísérletezünk a legjobb búza­fajták termelésén és új trágyázási módszereken. Az a célunk, hogy a gyakorlat közvetlenül kapcso­lódjék a kutatómunkához, hogy még eredményesebben dolgoz­hassunk a pár­t- és kormányhatá­rozat ránk váró részének meg­valósításáért. A csehszlovák dolgozók újévi üdvözlete a magyar kohó- és bányamunkásoknak A csehszlovák kohó- és ércbányák munkásainak szakszervezete — a kohászati szakszervezeten keresztül — az újév alkalmából forró testvéri üdvözletét küldi a magyar kohó- és bányamunkásoknak. LIEBMANN RÉLÁNÉ, az Adria Selyemszövő kétszeres sztahanovista szövőnője két gépén állandóan száz­­százalékos exportminőséget gyárt. 1954-es saját »külön terve«: még több tisztaselyem ruháravalóval megör­vendeztetni dolgozó asszonytársait és még nagyobb keresettel a családot. OBRECZÁN ERNŐ, az alagi ál­lami gazdaság munkaérdemrendes fejőgulyása 1953-ban a reá bízott 12 tehéntől 55.293 liter tejet fejt. 1954-re azt tervezi, hogy áttér a Steinman-féle négyszeri fejésre és tehenenként évi 5000 liter tejet jut­tat a városi dolgozóknak. TÍMÁR GYÖRGYIÉ a Budapesti MEDVE TIT LÁSZLÓ építészmér- Pedagógus Továbbképző Intézet ma- nők a Lakóterv DISZ-műtermének gyár nyelv tanszékének legfiatalabb tehetséges, fiatal irányítótervezője, szakfelügyelője. Sok szép terve van Most nősült. Reméli, hogy a lakás­ 1954-re. Ezek közül a legfontosabb­ építési Programm végrehajtása — nak azt tartja, hogy még jobban amelyből ő is eredményesen kiveszi megszerettesse tanítványaival édes részét — neki is lakást juttat 1954­ any­any­elvünket, ben. NAGY GYULÁNÉ a Magyar Di­vatcsarnok bébi-osztálya legkedve­sebb, legmosolygósabb eladónője. Két kívánsága van 1954-re: 1. •Mindig bőven legyen olyan áru az osztályon, amit a gyerekes mamák keresnek; 2. ne kelljen már soká társbérletben laknia. 700.000 forint jutalom az élenjáró vasutasoknak Most értékelték a vasútnál az őszi­téli forgalom legjobb dolgozója és brigádja címért folytatott versenyt. A legjobb eredményt elért dolgo­zók, illetve brigádok között össze­sen 700.000 forint jutalmat osztot­tak ki. 3 NÉPSZAVA Hogyan foglalkozik az építőipari szakszervezet a dolgozók leveleivel Sok levél érkezik naponta a dol­gozóktól a szakszervezetekhez. A levelezők írnak munkasikereikről, bírálják a gazdasági vezetőket, fel­tárják legsajátabb ügyeiket, nehéz­ségeiket. Bátorítást, tanácsot, segít­séget kérnek soraikban. A szakszer­vezetek sok tapasztalatot gyűjtöttek az utóbbi néhány év alatt a dolgo­zók leveleiből, amelyek elintézése immár mindennapi munkájukhoz tartozik. Az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezete is több ezer levelet kap évente tagjaitól. Várjon minek köszönhető, hogy az egyszerű mun­kások ezrei leveleznek szakszerveze­tükkel? Miért írnak eredményeikről, a hibákról, miért közlik nyíltan, őszintén életük fontos eseményeit? A levél a dolgozók bizalmának a jele A dolgozók szívesen fordulnak szakszervezetükhöz, mert bíznak ab­ban, hogy ott figyelmesen tanulmá­nyozzák javaslataikat, bejelentései­ket, panaszaikat és gyorsan, hozzá­értéssel oldják meg azokat. Bíznak abban, hogy levelük eredménnyel jár és a szakszervezettől­ választ kapnak soraikra. A munkások bi­zalma nagy kitüntetés. A szakszer­vezet kötelessége, hogy nap nap után megfeleljen ennek a bizalomnak. Erre pedig kitűnő lehetőségeket nyújt a munkáslevelekben közölt problémák tanulmányozása és meg­oldása. A szakszervezet munkatársai pon­tos nyilvántartást vezetnek a leve­lekről. Ismerik az intézkedések mód­jait, a technikai és adminisztratív feladatokat. Mégis, lényegében nem gépies tevékenység ez, hanem em­berekkel végzett munka, amely nagy szeretetet, lelkiismeretességet és po­litikai jártasságot követel. Hiszen a magánpanaszok nagy része is olyan jelzés, amely közérdekű dolgokra hívja fel a figyelmet. Segítségükkel meg lehet állapítani, hogyan gondos­kodnak a dolgozókról, helyesen al­kalmazzák-e a szocialista bérezés el­vét, megtartják-e a törvényeket. Lefkovics Vilmos brigádvezető le­vele például a bírálat durva elfojtá­sára vetett fényt. Megírta, hogy fe­gyelmi úton elbocsátották a 34/2-es Mélyépítő Vállalattól. A szakszerve­zet megvizsgálta a panaszát. Kide­rült, hogy Lefkovics rendszeresen szóvátette az anyagellátás hibáit. Legutóbb is megbírálta az építésve­zetőt, meg a főmunkavezetőt a ce­mentadagolás rendszertelensége miatt. A rosszul szervezett munka következtében csökkent a brigád ke­resete. A bírálat után különböző ügyek címén fegyelmi elé citálták a brigádvezetőt, majd elbocsátották. A szakszer­vezet vizsgálata megállapí­totta Lefkovics hibáit is, mégis fel­lépett a túl szigorú fegyelmi határo­zat ellen, amely valójában a dolgo­zók bírálatának elfojtására irányult. A vállalat kénytelen volt korábbi döntését megváltoztatni. Arról, hogy mennyi levél érkezik és milyen gyorsan, mennyire helye­sen intézik el azokat, következtetni lehet arra is, milyen szoros a szak­­szervezet és a dolgozók kapcsolata, hogyan törődik a vezetőség a gond­jaira bízott tagság mindennapi pro­blémáival. A szakszervezet központ­jának különböző osztályain helye­sen és gyorsan, íróik megelégedé­sére intézik el a levelek többségét. Nem egyszer hivatkoznak is erre a dolgozók, amikor újból írnak. Eg­­ressy Béla, az ajkai építkezés mun­kája így kezdi sorait: »Második le­velemben is bizalommal fordulok a szakszervezethez...« És szóvátette a habarcskeverők panaszát: nem kaptak gumicsizmát, védőkötényt. A levélre hozott intézkedés azután még inkább meggyőzte a szakszerve­zet állandó segítőkészségéről. A szakszervezet vezetői a levelek­ből részletes képet alkothatnak a munkásokat érdeklő kérdésekről. Megismerhetik szükségleteiket, tájé­kozódhatnak hangulatukról. Mert a holt papír a munkások élő, eleven problémáit, megoldásra váró ügyeit tárja elébük. Minden attól függ, mi­lyen hozzáértéssel elemzik, értékelik és általánosítják a különböző he­lyekről érkező levelek tartalmát. A köz- vagy magánérdekű bejelenté­sek, panaszok kivizsgálásának, elin­tézésének módja tehát fényt derít a szakszervezet egész tevékenységé­nek fejlettségére. A munkások sokszor jelentkeznek nagy utánjárást igénylő problémák­kal. És ilyenkor gyakran ütközik nehézségekbe panaszuk kivizsgálása, elintézése. Az is előfordul, hogy a mulasztásért felelős szervet nem le­het rögtön megállapítani. Máskor meg a bürokrácia gördít ezer aka­dályt az igazság kiderítése elé. Ezek az esetek még fontosabbak, mint az egyszerűek. Ekkor látják meg a le­vélírók, hogyan képviseli őket a szakszervezet, milyen állhatatosan harcol érdekeikért. Az önzetlen társadalmi munkások segítségével Erdei János sztahanovista brigád­jának tagjai megírták, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése tiszte­letére indított versenyben megelőz­tek minden más brigádot. »Csodál­kozva olvastuk az Építők Lapjában — írják — a minisztérium döntését, amely mégis a Petrezselyem-brigá­dot tette az élre.« A szakszervezet több mint két hónapig harcolt a bri­gád igazáért. Közben a minisztérium megerősítette első döntését és már le akarta az ügyet zárni. A szakszer­vezet azonban bebizonyította a mi­nisztérium tévedését. A dolog azzal végződött, hogy a minisztérium munkaügyi főosztálya a brigádhoz írt levelében beismerte, hogy téve­dett, hibát követett el. Nagyot nőtt ezzel a szakszervezet tekintélye Erdeiék szemében, hiszen bátran ki­állt értük, erkölcsi elégtételt, szerzett nekik. A szakszervezetbe olyan nagy­számú levél érkezik, hogy gondos tanulmányozásuk, a közölt mulasz­tások felderítése nagyon sok után­járást igényel. A központi apparátus természetesen képtelen saját erejé­ből ilyen nagy feladatot elvégezni, nincs módja minden levél helyszíni kivizsgálására. Fontos szerep vár ebben is a társadalmi aktivistákra. Különösen azokra, akik jól ismerik a Munka Törvénykönyve rendelke­zéseit, járatosak a bér- és munka­ügyi kérdésekben. A bérosztály le­velezési munkáját például rendsze­resen segítik ilyen aktivisták. Párrai István, Túri József és mások munka­idejük után sok-sok órát töltenek a levelek kivizsgálásával. Ez nagy mértékben megrövidíti a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézését. Mindez azonban csupán kezdeti lé­pés még a növekvő igényekhez ké­pest. A módszer fejlesztéséhez szük­séges a társadalmi aktivisták széles­körű bevonása és főként az, hogy a többi osztály is hasznosítsa a bér­osztály kezdeményezését, jó tapasz­talatait. Rendszeres ellenőrzést , közvetlen hangú válaszokat A levelekben feltárt problémák sokáig foglalkoztatják a dolgozókat. Beszélnek róluk mindaddig, amíg meg nem oldják azokat. Éppen ezért a szakszervezet csak akkor tekint­heti befejezettnek a levél intézését, ha meggyőződött: a vizsgálat alap­ján helyes intézkedés történt a kér­déses ügyben. Ehhez rendszeres el­lenőrző munka szükséges. Súlyos hiba azonban, hogy a szakszervezet éppen ezt hanyagolja el. Az egyes osztályokon az a nézet alakult ki: »Ha nem oldották meg egy munkás panaszát, úgyis jelentkezik újból.« Ez a rideg, hivatali szemlélet meg­engedhetetlen; ahelyett, hogy közel­hozná, eltaszítja a dolgozókat a szakszervezettől. Megtörténik, hogy míg a dolgozó levele a hivatalok között vándorol, ő más vállalathoz, más vidékre kerül és nem talál, vagy különböző akadályok miatt nem is keres alkalmat panasza továbbvite­lére. Gyakoriak még a néhányszavas, rideg, »hivatalos hangú« válaszok. Ezek elriasztják a dolgozókat a le­velezéstől, de távoltartják a szak­­szervezettől is. Wolf András például elpanaszolta, hogy véleménye szerint rosszul számolták a fizetését. Ám a kurta válaszlevél csak ennyit tartal­mazott a tárgyról: »Bérét helyesen számolták el.« Meg is írta harmad­szorra: »Erre a levelemre kérek ren­des választ és többet nem bolygatom a szakszervezetet.« A válaszok a nevelés hathatós eszközeivé válhat­nak, formálhatják, oktathatják a le­velezőket, ha a szakszervezet min­den lehetőséget felhasznál erre. Akkor azután tapasztalatokat, segít­séget adhat levelezőinek a helyes állásfoglaláshoz is. A levelező a szak----------E­lözhetetlen aktivista, egyszerű akta csupái megek hangja, probk nek benne. Amikor ej elbeszéli munkatársa, sikerrel járt a levele , új és új munkásrétegeket sorakoztat fel a szakszervezet mellé. A szakszerve­zet tehát a tömegekhez fűződő kap­csolatait erősíti, amikor egyik leg­fontosabb feladatának tekinti a le­velezési munkát és még többet tö­rődik a dolgozók problémáival, sze­retettel neveli levelezőit. Kendernai János A Katolikus Papok Országos Békebizottságának újévi nyilatkozata Alkotmányunk kimondja a leg­fontosabb tételt: legfőbb érték az ember! Hitünk tanítása szerint is min­den az emberért van ezen a világon, hogy az embert szolgálja, hogy az ember boldogulását elősegítse. És minél jobban felhasználja a világ dolgait az ember és minél tökéle­tesebben kifejleszti azokat értel­mével, akaratával, munkájával, an­nál jobban megragyogtatja bennük és rajtuk keresztül az Isten gondola­tát. Ami szebbé és jobbá teszi a vilá­got és az ember életét, abban a bé­kesség lelke van, az egyúttal az eny­ber békéjének nemes szolgálata is. Papi hivatásunk lényegéhez tar­tozik a békesség szolgálata, ezért se­gítünk mi is örömmel és lelkesen minden munkát és törekvést az új évben is, ami találkozik kormá­nyunk békés akaratával és szándé­kaival. Erre az akaratra, erre a szándékra és egész népünk alkotó munkájára kérjük az új esztendő napján a mindenható Isten áldását. A Katolikus Papok Országos Békebizottsága

Next