Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-21 / 17. szám

1954. JANUÁR 21. CSÜTÖRTÖK Ma ül össze az országgyűlés A Magyar Távirati Iroda jelenti. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlést ma délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) A nők egészségügyi »Hét gyermek anyja vagyok. Nem tudok elfogódottság és büszkeség nélkül beszélni családomról. Jól tanuló gyermekeim feledtetik mindazt a gondot, amely korábban nevelésükkel járt, bearanyozzák életünket.« — Ezeket a sorokat Tubák Istvánná, a Ruggyantaárugyár dolgozója írta. Hét gyermek! Mennyi részvét kelt életre szívünkben s mily sötét nyomorúság képe bontakozott ki képzeletünkben, ha a múltban sokgyermekes dolgozó anyást láttunk. Ma szeretettel és gondoskodással veszi körül népi demokratikus rendszerünk a dolgozó iélőket, asszonyokat, anyákat, leányokat. Nem véletlen jelenség, hogy Tabákiné levelében egyszersmind világosan s félreérthetetlenül megfogalmazta véleményét is a kormány programmáról, amely — mint írja — »egyszeriben meghódította a családot«. Nem véletlen, hogy a nők nagy többsége megértette: a kormány programmja kis családjuk boldogulásának, a gondtalanabb életnek aranyfedezete, biztosítéka. A társadalom életének szépsége elválaszthatatlan a társadalmat alkotó családok életének szépségétől, gondtalanságától. S e kis családok lelke: a nő, az édesanya, a feleség. A dolgozó nők — akik nélkül elképzelhetetlen a kormány programmjának valóraváltása — akik nagy feladataink megoldásáért szívvel-lélekkel harcolnak a férfiak oldalán, megérdemlik, hogy az élet minden terén szíves, nagy figyelmet fordítsunk sajátos problémáikra. Kormányunk programmja tág lehetőséget nyújt erre. A dolgozó nők sajátos problémái közül hadd emeljük ki az egyik legfontosabbat: egészségügyi és szociális ellátottságukat. A női egyenjogúság azt is megköveteli, hogy fokozottan védjük a dolgozó nő egészségét, szervezetét. Attól a perctől kezdve, amikor egy nő először lépi át a gyár, az üzem, a hivatal kapuját, éreznie kell, milyen féltő szeretettel vigyáznak egészségére, szervezetére. Törvényeink, rendeleteink gondoskodnak is erről. A minisztertanács határozata az anya- és gyermekvédelemről, a Munka Törvénykönyvének módosítása fokozott mértékben védi a nőket az egészségükre ártalmas munkabeosztások ellen. A nők viszonylag gyengébb fizikuma természetszerűleg megköveteli, hogy ne dolgozzanak a kohászatban és a fémfeldolgozó iparban. Mentesítjük a nődolgozókat az anilin, benzol stb. gyártása alól, merta keletkező gőzök, gázok károsak lehetnek egészségükre. A női szervezetet védi az a rendelet is, amely meghatározza, hogy az egyes munkakörökben melyek azok a legnagyobb terhek, amelyeket nődolgozók szállíthatnak, hordozhatnak. Nem szabad tűrni semmiféle hamis érvelést, ami ,a »női egyenjogúságra« való hivatkozással ki akarná ezeket a szabályokat játszani! A legnagyobb szeretet és figyelmesség illeti meg aleendő anyát, a terhes nőt, írott, de íratlan törvény is ma már a mi rendszerünkben az anyaság megbecsülése. A gondoskodás ezernyi jelével veszszük körül a leendő anyákat, hiszen azt akarjuk, hogy örömük felhőtlen legyen, hogy jó erőben, egészségben hozzák világra kicsinyeiket s erős, egészséges legyen a gyermek is. A törvény gondoskodó figyelmességét érzi az anya terhességének egész ideje alatt. A törvény kimondja, hogy a gyermeket váró dolgozó aszszonyt terhessége negyedik hónapjától kezdődően nem szabad nehéztesti és éjszakai munkára beosztani. A leendő anyák új, könnyebb beosztásukban is a régi fizetésüket — teljesítménybér esetén az utolsó hat hónap átlagát — kapják. A várandós anyát terhessége megállapításától kezdve a vállalat csak fegyelmi úton bocsáthatja el. A minisztertanács határozatát az anya- és gyermekvédelem fejlesztéséről, a nők egészségét védelmező törvényeinket általában betartják, érvényre juttatják üzemeinkben. Szakszervezeteink s üzemeink vezetői sokat tanultak a szovjet emberektől, akik az anyaság, a leendő élet megbecsülésének ragyogó példáját nyújtják. Panfjorov, az »Aratás” című szovjet regény hőse így szól hitveséhez: »Tudod-e, én éppen az anyát szeretem a nőben. Ha várandós asszonyt látok, szeretnék odamenni hozzá, szeretném megsimogatni és azt mondani: Hordjad, csak hordjad, szebbé teszed a föl- és szociális ellátáso det...« Ezzel a szemlélettel mind gyakrabban találkozunk a mi hazánkban is. A Lőrinci Fonógyárban berendeztek egy külön munkatermet a terhes anyáknak, amelyet a gyárban mindenki csak »gólya-szobá«nak nevez. A tágas, világos, jó levegőjű teremben kényelmes körülmények között, könnyű, megerőltetés nélküli munkát végeznek a leendő anyák. A Szegedi Fonóban magyaros díszítésű, kényelmes fotelokkal, heverőkkel ellátott »pihenőszobát« rendeztek be a terhes aszszonyoknak. Akadnak azonban még olyan vezetők is, akik megszegik ezeket a törvényeket, amelyeket az ember iránti szeretet, az új élet iránti tisztelet hat át. Üzemi levelezőnk adott hírt arról, hogy a Csepel Autógyár hajtómű-üzemében igazságtalanság érte Tóth Lajosné várandós anyát. A műhely vezetője Tóth Lajosnét előrehaladott állapota ellenére is az éjszakás műszakba osztotta be. Amikor Tóthné tiltakozott ez ellen, más műhelybe helyezték, ahol a régi automatagép helyett kézierővel kellett dolgoznia s keresete is jelentősen csökkent. Felháborító s tűrhetetlen bánásmód ez! Szakszervezeteink egyik komoly feladata annak a megakadályozása, hogy egyes vezetők lélektelenül, törvényellenesen bánjanak az élet hordozóival, gyermeket váró dolgozó asszonyainkkal. Felejthetetlen, ünnepi perc az, amelyben az anya világra hozza gyermekét. A tőkés világban sok ezernyi anyától rabolták el ennek a percnek boldogságát. Köztudomású, hogy számtalan budapesti anya az utca kövén, és a parasztasszonyok ezrei a szántóföldeken szülték meg gyermeküket. A mi hazánkban a szülések több mint ötven százaléka orvosi felügyelet alatt történik — szemben az 1941-es 27,2 százalékkal — s a minisztertanács 1953. február 8-i határozata értelmében 1957. végére lehetővé kell tenni, hogy minden szülés intézetben történjék. Mennyi gondot, álmatlan éjszakát jelentett az édesanyák számára a múltban az újszülött kis emberpalánta nevelése s mily rettegve gondoltak a jövőjére. Népi demokráciánk már a gyermek születésének első percétől kezdve sokféle juttatással, kedvezménnyel könnyít az anya gondjain. Államunk ingyenes kelengyét, szülési segélyt, ingyenes orvosi kezelést és szülési szabadságot biztosít minden anyának. Az eddiginél jóval fokozottabb ütemben növeljük a szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok számát. A felemelt családi pótlék mellett államunk évente sok százezer forintot fordít a sokgyermekes anyák jutalmazására. Ám a nők egészségügyi és szociális ellátásának biztosításához hozzátartozik sok minden más is: például a lakásépítkezés, az új, ifjú családok "fészkének" biztosítása, amelyet bizony nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Az új, vagy megüresedett lakások kiosztásánál érvényt kell szerezni a kormány rendelkezésének, hogy a lakások 20 százalékát valóban fiatal házasok kapják meg. Más területeken jóval gyorsabban segíthetünk a dolgozó nők, asszonyok, leányok problémáin. Az árleszállítást — amely az életszínvonal emelkedését eredményezte — nagy örömmel fogadták asszonyaink. A kormányprogram óta kevesebb a gondja dolgozó asszonyainknak s ehhez nagyban hozzájárult a közszükségleti cikkek választékának, minőségének növelése. A boltjukban mind több az áru. Ám az elosztás hibái, a nem kielégítő választék és minőség még mindig sok bosszúságot okoz asszonyainknak. Gyakran előfordult — különösen vidéken —, hogy hiány volt megfelelő méretű gyermekcipőkből, vagy más nélkülözhetetlen — például konfekciós vagy háztartási — cikkekből. Az üzemi étkezdékben sok tízezer asszony háztartási gondjain könnyítenek — de még mindig sok a jogos panasz. A dolgozó nők sajátos problémáinak megoldása, egészségügyi és szociális helyzetük további javítása a legszebb s a legmegtisztelőbb feladatok egyike. Jó emberség, meleg szív kell hozzá. Az, hogy minden vezető és beosztott minden munkahelyen mulaszthatatlan kötelességének tartsa, hogy megtegyen mindent, amit a törvény és saját lelkiismerete követel. 3 Építőművészek az új Miskolc terveiről Szocialista városfejlesztési terveink között — Budapest nagyarányú korszerűsítése mellett — jelentős helyet kaptak a múltban elhanyagolt vidéki városaink is. A listán egymásután sorakozik Miskolc, Szeged, Debrecen, Győr neve. Többszázezer vasas, textilmunkás és dolgozó parasztcsalád lakhelyéről, otthona, környezete megszépítéséről van szó. Ez a látogatásunk Virágh Pálnál és Bajnai Lászlónál — az Iparterv két tervező-építőművészénél — az új Miskolc terveinek szól. Ők kapták meg a miskolci városi tanács Miskolc központja korszerűsítésére hirdetett pályázatának az első díját. Napjaink Miskolca még őrzi a rendezetlen, elavult kis kereskedőváros emlékét. Hiába magasodik a város szélén az ipar fellegvára, a Lenin Művek — keskeny, girbegörbe utcák, rendezetlenül, tervszerűtlenül épített házak és sivár épületek idézik a múltat. Az új lakóházakkal, a büszke egyetemi várossal, a város új arcának hírnökeivel azonban már »betört« a jövő a megszokott városképbe. — Amikor az új, szocialista városközpont tervezéséhez kezdtünk — mondja — Bajnai elvtárs —, figyelembe kellett vennünk Miskolc sajátos adottságait. A főtér jellegét a történelmi hagyományokhoz és a műemlékek hangulatához illően kellett kialakítanunk. A központ fölé magasodik az Avas gótikus temploma és óratornya. Ezt a teret megnyitottuk déli irányba, hogy a főútvonalról egységes kilátást biztosítsunk az Avasra. Munkánkat segítette a kedvező környezet, a Szinva-patak párhuzamos folyása a főútvonallal és az Avas lejtője. A főteret igyekeztünk egyszerűen, de hangulatosan megoldani, mintegy másodtérként bővítettük az Avas felé. Véleményünk szerint helyes, ha a főútvonal zajától távolabb eső részből sétány lesz. — Másik jelentős feladatunk volt, hogy a kelet-nyugati irányban haladó fűútvonalat, a több kilométer hosszú Széchenyi-utat törés nélkül vezessük végig — mondja Virágh Pál. Mint a városkép »makettje« is bizonyítja, helyesen oldottuk meg ezt a feladatot. A főtér épületeinek tervezése nem volt kis munka. Igazodnunk kellett a már meglevő középületek, az irodaház, a fürdő, valamint más műemlék-jellegű épületek stílusához, hogy így biztosítsuk az egységes, harmonikus városközpont kialakulását. A miskolciak bizonyára kíváncsian várják városuk szívének átépülését. Az új teret két hatalmas középület szegélyezi majd: a szálloda és az áruház. A szálloda háromemeletes, árkádos épület, melyben kétszázhatvan szoba várja a vendégeket. Az épület a Szinvapatak felett vezető átjáróval csatlakozik egy hatvanlakásos garszonházhoz. Itt helyeztük el a sörözőt , vendégei a hangulatos Avasra látnak. A szállodába négyszáz főnyi befogadóképességű díszéttermet terveztünk. De lesz cukrászda, játékszoba, IBUSZ-pavilion és minden, amire egy nagyvárosi szállodában szükség van. A szállodával szemben, a tér túlsó oldalán emelkedik majd nagy előcsarnokával az áruház. A nagyarányú tervben szerepel a Szinva »átépítése« is. A környezetbe illő medret kap a patak és kőből építik meg új gyaloghídjait, vizét pedig derítőberendezéssel tisztítják. Ilyen lesz a jövő Miskolcának a belvárosa. És nem is a távoli jövőjéé! A pályadíjnyertesek már megkapták a megbízást a szálloda és az áruház részletes megtervezésére. Már 1954 első felében megkezdődhet a nagyjelentőségű munka Észak- Magyarország legnagyobb városában. (tornai) A törökbálinti állami gazdaság jelenti: 26 nappal határidő előtt kijavítottuk a gépeket,elkészültünk a tavaszi munkára Tegnap a törökbálinti állami gazdaság traktorosai, szerelői színes szalagokkal, zászlókkal és fenyőgalyákkal díszítették fel, a traktorokat, ekéket és vetőgépeket.Nagy nap volt náluk, befejezték a téli gépjavítást — szemlére készülődtek. Amikor megérkezett a minisztériumból a szemlebizottság, Derzsenyi Ferenc vezető mechanikus jelentést tett az igazgatónak. Egyszerű szavakkal mondotta el, hogy vállalásukat teljesítették, mert a tavaszi munkákhoz szükséges traktorokat és munkagépeket 26 nappal határidő előtt kijavították. Terven felül kijavítottak még öt fűkaszálógépet, négy stabil motort, egy szénabetakarítógépet, két silózógépet, két motoros szecskavágót, egy ezüstszelektort, négy Deyl-kapát, 20 fogatoskapát, 40 permetezőgépet és öt szőlőtöltögetőgépet. Bagi Béla üzemegységvezető pedig arról tett jelentést, hogy a növénytermesztő brigád fogatosai is megjelentek a szemlén a rendbehozott szekerekkel és lószerszámokkal. Amíg a jelentések elhangzottak, a traktorosok gépeiknél, a fogatosok pedig — lovaikat kantárszáron fogva — a kocsik előtt sorakoztak fel. A traktorosok arcáról büszkeség sugárzott. Büszkék is lehettek, mert hiszen nem kis dolog, hogy az ország állami gazdaságai között elsőnek fejezték be a téli gépjavítást. Elsőnek a fogatosok vonultak el a szemlebizottság előtt, a lóháton ülő Szekfü József vezetésével. A bizottság tagjai ezután a munkagépeket, majd a traktorokat vizsgálták meg, jó minőségben javították-e ki. A bemelegített traktorokat először négyes sebességgel járatták, majd a leállított gépeket gondosan megvizsgálták: rendben van-e a gépek minden része. Ellenőrizték a munkavédelmi felszereléseket is. A bizottság joggal állapította meg, hogy mind az erőgépek, mind pedig a munkagépek javítása kiváló minőégű. Molnár János gépesítési mérnök, az Északmagyarországi Gyümölcstermelő Igazgatóság kiküldötte jó munkájukért megdicsérte a traktorosokat, szerelőket és az állami gazdaság vezetőségét. Ez a dicséret méltán megillette őket, mert az idén sokkal jobban megszervezték a gépjavítási munkákat, mint az elmúlt esztendőben, öt javítóbrigádot alakítottak. Késő ősszel, amikor a traktorok bejöttek a mezőről, nyomban hozzáláttak a gépek szétszedéséhez, hogy megállapítsák, milyen alkatrészekre lesz szükség, így időben megrendelhették azokat. Nagy segítség volt az is, hogy a Rákosi Mátyás Művek dolgozóitól egy esztergagépet kaptak, így a gazdaság területén elfekvő régi alkatrészeket új, használható felszereléssé alakíthatták. Ezzel mintegy 30.000 forint értékű anyagmegtakarítást értek el. A traktorosok, szerelők jókedvvel végezték munkájukat, mert a gazdaság vezetői gondoskodtak jó ellátásukról. Meleg ruhát, munkaruhát, gumicsizmát, szőrmekucsmát osztottak ki közöttük. Jól fűtött műhelyben dolgozhattak, s napközben többször kaptak rumos teát is. A jó téli gépjavítás után a traktorosok már a következő hetek, hónapok munkájáról beszélgetnek egymás között. A gazdaságban nyolc sztahanovista traktorvezető van: Szabó József sztahanovista vetorvezető az elmúlt esztendőben 282 százalékra teljesítette évi tervét. Győri Ferenc és Szabó Ferenc szintén 200 százalékon felül dolgoztak) A sztahanovisták most a gazdaság traktorosai nevében versenyre hívták Süveges Dániel Kossuth-díjas surjáni traktorost az évi 1700 normálholdnyi munka elvégzéséért. De nemcsak a sztahanovisták készülődnek a munka jó elvégzésére a törökbálinti állami gazdaságban, hanem az új dolgozók is. Gyöngyösi Ferenc és Laza Pál most jöttek traktorosnak a gazdaságba. Mégis azt határozták, hogy ebben az esztendőben 1800 normálholdnyi munkát végeznek, így tervezgetnek, így beszélgetnek a törökbálinti állami gazdaság traktorosai. Terveiket, fogadalmaikat bizonyára teljesítik is, mert a gépjavítás idejében már megmutatták: amit elhatároznak, azt valóra is váltják. Felavatták Gábor Andor síremlékét A Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében szerda délben a fiumeiúti temetőben felavatták Gábor Andor, a kiváló kommunista író és publicista síremlékét. Az avató beszédet Méray Tibor Kossuth-díjas újságíró mondotta, majd a Magyar Írók Szövetsége nevében Aczél Tamás Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író és Szabó Pál Kossuth-díjas író, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Vadász Ferenc főtitkár és Parragi György Kossuth-díjas újságíró helyezett el koszorút. Megkoszorúzták a sírt a Ludas Matyi szerkesztősége, az Irodalmi Alap és a Szépirodalmi Könyvkiadó képviselői is." Angol kulturális küldöttség érkezett Magyarországra Január 19-én a Kultúrkapcsolatok Intézetének meghívására Magyarországra érkezett egy öttagú angol kulturális küldöttség. A küldöttség tagjai: John Sommerfield író, Molly Moss festőművész, A. L. Lloyd népzenekutató, Ewan MacColl színész és népdalénekes, valamint David Caplen grafikusművész. Az angol küldöttség magyarországi tartózkodásának célja, hogy megismerkedjék a magyar népi demokrácia kulturális fejlődésével és annak jelenlegi helyzetével. (MTI) fl Vörös Csillag Traktorgyárban „Minőségi munkával ” A Vörös Csillag Traktorgyár újító- és sztahanovista körében szerda délután értekezletre gyűltek össze azok a fizikai és műszaki dolgozók, akik a G—35-ös traktorhoz szükséges dugattyúk gyártásán dolgoznak. Megvitatták, hogy mik a legfontosabb teendőik a G—35-ös traktorhoz szükséges dugattyúk és a pótalkatrészként készülő dugattyúk gyártásában. Egyhangúlag elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére megalakítják a »Minőségi munkával a jólétért«-brigádot. A brigád minden egyes tagja vállalta, hogy minden műveletet kiváló minőségben végez el. A vasöntöde üzem dolgozói, akik a G—35 traktor dugattyúöntvényeit készítik, a kongresszus tiszteletére vállalták, hogy az eddigi átlagos 15 százalékos fekete selejtjüket március 1-ig tíz százalék alá csökkentik. A technológiai osztálynak a bri t pártkongresszus tiszteletére jólétért brigád alakult gát mimikájában részt vevő tagjai, élükön Attl Tibor főtechnológussal, a brigád vezetőjével, vállalták, hogy a G—35-ös dugattyú korszerűbb gyártásához szükséges új technológiai utasításokat február 1-ig kidolgozzák. A szerszámszerkesztési osztály tagjai vállalták, hogy az új, korszerű gyártáshoz szükséges szerszámok rajzait március 15-ig elkészítik s a szükséges szerszámokat április 18-ig elkészítve és kipróbálva átadják rendeltetésének. Musály Ferenc sztahanovista esztergályos vállalta, hogy minőségi munkát végez és selejtje 0,2 százaléknál nem lesz magasabb. A műszaki ellenőrzési osztálynak a brigádban részt vevő dolgozói megfogadták, hogy tíznaponként értékelik a G-35-ös dugattyúk gyártásánál mutatkozó selejtet és a selejtokokra haladéktalanul felhívják a dolgozók figyelmét. VfipszAxrn A hazánkban tartózkodó szovjet művészettörténészek látogatásai A hazánkban tartózkodó szovjet művészettörténészek közül A. Ny. Tyihomirov, a művészettörténet tudományának kandidátusa szerda délelőtt meglátogatta a Honvéd-stúdió művészeit. Délután A. Ny. Tyihomirov és V. P. Salimova, a Tretyakovképtár tudományos munkatársa Somogyi József szobrászművészt kereste fel műtermében. Este mindketten részt vettek a magyar nagyplasztika problémáiról tartott ankéton, a Műcsarnokban.