Népszava, 1954. január (82. évfolyam, 1-26. sz.)

1954-01-21 / 17. szám

NÉPSZAVA A szakszervezeti munka módszerei Hogyan dolgozik egy munkavédelmi bizottság műszaki csoportja? A Ruggyantaárugyár munkavé­delmi bizottsága a legjobbak közé tartozik a vegyiparban. Holott Szi­lágyi György munkavédelmi fel­ügyelő és a bizottság tagjai nem különleges emberek és nem is va­lamiféle vadonatúj módszerrel dol­goznak. Sikereik egyedüli magya­rázata, hogy Szilágyi elvtárs helye­sen szervezte meg a bizottságot. És a bizottság minden tagja becsülettel ellátja a reábízott feladatot. A SZOT határozata értelmében megalakította a bizottság négy csoportját. Az egyik a műszaki balesetelhárí­tással foglalkozik, a másik — az üzemegészségügyi — a társadalom­­biztosítási tanács és az üzemorvos segítségével harcol az egészséges munkakörülményekért. A harmadik csoport tagjai a balesetelhárítási ok­tatást ellenőrzik és szóval-írással, a felvilágosítás legváltozatosabb eszkö­zeivel nevelik társaikat a balesetek megelőzésére. Végül: a munkajogi csoport ismerteti a dolgozók védel­mére hozott rendeleteket és őrködik azok megtartásán. Lássuk, hogyan dolgozik a bizott­ság legfontosabb csoportja, a mű­szaki csoport? Mi módon kutatja fel a baleseti veszélyeket, miként ellen­őrzi a havi munkavédelmi szemlék határozatainak végrehajtását? Mit tesz azért, hogy mind több munka­­védelmi újítást szereljenek fel a gé­pekre és hogyan tanulmányozza a balesetek okait? A hattagú csoport olyan emberek­ből áll, akik napi munkájuk közben így vagy úgy, már eddig is tevékeny­kedtek a munkavédelemben. Dóra János, a csoport vezetője például régóta dolgozik a karbantartásnál. Egész nap járja a gyárat, így könnyűszerrel megfigyelheti, hol fenyeget baleset veszélye. Laár Endre a beruházási osztályon foglal­kozik a munkavédelem problémáival. A csoportban ő mondhatja meg leg­pontosabban, milyen anyagi eszkö­zök állnak rendelkezésre a munka­­védelem javítása céljából. De a cso­port másik négy tagja is a munka­­védelemhez és a balesetelhárításhoz értő ember. Mégis, minden lelkesedésük és hozzáértésük ellenére keveset tehet­nének, ha csak maguk­ dollgoznáttak. Hat ember az csak hat ember. A Ruggyantaárugyár viszont igen nagy és így nem juthatnának el min­denüvé. Munkájuk legfontosabb ta­nulsága, hogy ezt felismerve nem egymaguk dolgoznak. Naponta igénybe veszik a műhe­lyek és a szakszervezeti csoportok munkavédelmi felügyelőinek a se­gítségét. Mindegyiküknek megvan a »saját« műhelye, amellyel rendszeres kap­csolatot tart. Az ilyen műhelyláto­gatásokon hasznos dolgokat mon­danak el nekik az aktivisták. Fi­gyelmeztetik őket, hol fenyeget bal­eset és hol javítsanak a legsürgő­sebben. így tudta meg Dóra elvtárs, a csoport vezetője is Zsiga Ferenc­­től — a pneuüzem egyik munka­­védelmi felügyelőjétől —, hogy több présgépen rossz a határ­­kapcsoló, ami súlyos balesetet okoz­hat. A tömlőosztályon pedig arra figyelmeztették őket, hogy hibásak a ki- és begöngyölőgépek mágnesfék­jei. És most már a műhelyek aktivis­táinak a segítségével ellenőrzik a munkavédelmi szemlék határozatai­nak a végrehajtását is. Néhány hó­nappal ezelőtt még egyedül csinálta ezt Szilágyi elvtárs, az üb munka­védelmi felügyelője. Nem csoda, hogy nagyon nehezen ment neki. Most a műszaki csoportban is csak egy ember, Boros Ferenc a gazdája ennek a nagyon fontos munkának. Mégis könnyebben és eredményeseb­ben folyik az ellenőrzés, mert meg­találta a legegyszerűbb és legjobb módját. Az egyes műhelyekre vo­natkozó határozatokat kiadja az ot­tani aktivistáknak, akik így napról napra figyelemmel kísérhetik: fel­szerelik-e idejében a védőrácsot a gépre, megjavítják-e a szellőztetést stb. A műhelyek és szakszervezeti csoportok aktivistái szívesen végzik ezt, mert nekik is érdekük, hogy az üzemi szemlén megállapított hibák gyors helyrehozásával javuljanak a munkakörülmények. Mint láttuk, a műszaki csoport lé­nyeges segítséget kap a műhelyek munkavédelmi aktivistáitól. De még így sem győzi, hogy egyforma súly­­lyal és egyszerre törődjék vala­mennyi feladattal a sok közül. Mi­ként lehetséges hát, hogy mégis eredményesen dolgoznak? Úgy, hogy nem markolnak egyszerre túl sokat. Mindig megtalálják a legfontosabb, az üzem munkavédelmi helyzetén leggyorsabban és legtöbbet javító feladatot. December végén és január elején például a baleseti veszélyek feltárása, valamint a legutóbbi szem­lén hozott határozatok végrehajtása körül volt a baj. Érthető, hogy a műszaki csoport ezekre a teendőkre összpontosította minden erejét. Jelenleg a munkavédelmi újítások gyarapítása és a balesetek tényle­ges okainak felkutatása a legsürgő­sebb feladat. Ezen múlik, hogy csök­ken-e a balesetek száma vagy pedig növekszik. Nagy Géza és Kovács István, a műszaki csoport tagjai ezért a csoport megbízásából, az utóbbi napokban sokat foglalkoztak a munkavédelmi újításokkal. Átnézték a múlt évben benyújtott, de még be nem vezetett újításokat. Megállapították, hogy jónéhányat közülük már régen el kellett volna készíteni. Arra is rájöttek azonban, hogy a vállalat nagyon csekély ösz­­szeggel díjazza a munkavédelmi újításokat, amivel elkedvetleníti az újítókat. A csoport más tagjai a bal­esetek tanulmányozását kezdték meg egy mérnök segítségével. Hasznos tapasztalatokat szereztek ők is. Meg­állapították, hogy a balesetek leg­gyakoribb oka: a dolgozó elesik vagy rázuhan valamilyen tárgy. A mun­kások és a műszakiak meghallgatása után most már »csak« azt kell meg­­állapítaniok,­­ hogy műhelyenként milyen megelőző intézkedések szük­ségesek: a gondosabb nevelés, a ve­szélytelenebb szállítás-e vagy pedig nagyobb rend a közlekedési útvona­lakon. ★ így dolgozik a Ruggyantaárugyár munkavédelmi bizottságának egyet­len csoportja. A műszaki csoport munkája persze csak elenyészően kis része az egész bizottság tevé­kenységének. De nem akármilyen része. A másik három csoport is hasonlóan működik. Az aktivistákra támaszkodva azután mind sikereseb­ben hajthatja végre feladatait az egész bizottság. És ebben — miként a műszaki csoport munkájából is láthattuk — nincs semmi ördöngös­ség. Amelyik munkavédelmi bizott­ság pedig még nem így dolgozik — minden különösebb megerőltetés nélkül követheti­ őket K. Gy. ­ A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Készülődés a III. pártkongresszusra Régi hagyomány már nálunk, hogy nagy eseményekre jobb munkával készülünk, így vagyunk most a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kongresz­­szusával is. Mindenki becsületesen végzi munkáját , a téli idők ellenére is szép eredményeket érünk el. Soroksári javítóműhely építkezé­sünkön Dégi István ötfőnyi kubikos­­brigádja a fürdő és mosdó alapozási munkálatait végzi. A földmunkákon az erős fagy ellenére a legutóbbi na­pokban 181 százalékot értek el. Elő­zőleg már két kubikosbrigád hagyta abba ezt a földmunkát a nagy fagy miatt. Ám a Dégi-brigád bebizonyí­totta, hogy a hidegben is lehet dol­gozni és jó munkát végezni. A már felfalazott épületek külső pakolását azonban nem lehet elvé­ni, a Fémbútorgyár dolgozói ezúton kérjük az Ózdi Kohászati Művek dolgozóit: segítsenek nekünk, hogy mi is hozzájárulhassunk a kormány­­programm végrehajtásához, hogy ne kényszerüljünk az Ózdról szállított hibás anyagok miatt selejtet gyár­tani. Az elmúlt hónapokban sokkal na­gyobb mennyiségben kezdtük meg azoknak a csöveknek a gyártását, amelyekből különböző bútorok: kór­házi ágyak, hajóágyak, gyermek­ágyak, éttermi asztalok, székek és egyebek készülnek. Azokból az ab­roncsokból azonban, amelyeket az utóbbi hónapokban Ózdról kaptunk (70X2-es, 60X2-es), nem tudunk jó minőségű csöveket hajlítani. Az ab­roncsok túl kemények, rétegesek, a szabványoknak sem felelnek meg. Több szülő is szóvátette már üze­münkben, milyen felületesen és rosz­­szul látja el feladatát a MOKÉP filmszolgálat. Kovács­ István elmon­dotta például, hogy december 27-én boldogan vitte kisfiát a megyei kul­­túrotthonba, a meghirdetett mese­­filmvetítésre. — Már előre örül­tem, milyen örömet szerzek majd kis­fiamnak ?— mondotta. — Annál na­­gyobb volt azonban a csalódásom, gézni több fokkal a fagypont alatt. Az építésvezetőség ezért az előre­­gyártásra tért át. Az előregyártás fo­lyamatosságához­­ azonban kellő mennyiségű mintazsaluzásra volt szükség. Az építkezés dolgozói mű­szaki megbeszélést tartottak. A megbeszélés eredményeként Horváth János nyolcfőnyi ácsbrigádja vál­lalta, hogy a mintazsaluzásokat el­készíti. Vállalásukat teljesítették is, 194 százalékot értek el és hogy ha­táridő előtt átadhassuk az épülete­ket, hétfőn már két műszakban kezdtük meg a munkát, így készül­nek dolgozóink a III. pártkongresz­­szusra. Eglmayer Ede, 31/3. Mélyépítő Vállalat három-négy centiméterrel keske­nyebbek az előírtnál. A legutóbbi szállítmányból még most is 15 mázsa hever felhasználatlanul, mert nem tudjuk megmunkálni. A rossz nyers­anyag feldolgozása sok bajjal és többletmunkával jár, ami bizony meglátszik a fizetésünkön is. MEO-nk több esetben felhívta az Ózdi Kohászati Művek figyelmét ezekre a hibákra, de a mai napig sem javult a minőség. Most közvet­lenül az Ózdi Kohászati Művek dol­gozóihoz fordulunk: vigyázzanak, hogy előírt keménységű és méretű abroncsot szállítsanak. Csakis így tudunk mi is szép, selejtmentes bú­torokat készíteni. Teres György minőségi ellenőr, Fémbútorgyár Mesefilm helyett ugyanis bemutat­ták a csecsemőápolásról készített mozgóképet, amely természetesen egyáltalán nem szórakoztatja a gyer­mekeket. Sajnos, nem ez az első eset, hogy más filmet vetítenek, mint amit ígértek. Egy alkalommal szintén mesefilmet hirdettek. Ráadásul csak az utolsó pillanatban kaptuk meg a filmet, így még a próbavetítésre sem volt idő. Legnagyobb megrökönyö­désünkre mese helyett egy táncosnő művészetét láthattuk a vásznon. Az ilyen filmek véleményünk sze­rint nem kis gyermekeknek valók. Tudjuk mindannyian, hogy a gyer­mekek mennyire fogékonyak és mi­lyen hatással van reájuk egy-egy film. Nem mindegy tehát, hogy mit vetítünk nekik. A mellett a tény mel­lett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az ilyen esetek milyen csaló­dást váltanak ki a gyermekekből. Úgy érzik, hogy a szülők becsapták, félrevezették őket. Szeretnénk, ha a MOKÉP film­­osztálya a jövőben gondosabban vá­logatná meg a filmeket, mert hanyag munkájával csalódást okoz a gyer­mekeknek és felesleges bosszúságot a szülőknek. Borbély Gyuláné Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár Köszönjük, ellenőr elvtárs! Az elmúlt hét egyik reggelén sűrű pelyhekben hullott a hó. A villamo­sok és autóbuszok nehezen közleked­tek és én korábban indultam el ha­zulról, mint szoktam. Már reggel fél­hatkor a Thököly­ útnál voltam. Azután a 44-es villamossal utaztam a Bosnyák­ térig, hogy ott átszálljak a 24-es buszra. A megállónál hatal­mas tömeg várakozott. A 24-es busz azonban nem jött. Néhányan már türelmetlenkedtek, ami érthető, nem akartak elkésni a munkából. A 7-es busz végállomásánál a szol­gálatot teljesítő indító ellenőr, Sós Ferenc látva a sok türelmetlen utast, segítségünkre sietett. Egy 47-es jel­zésű üres autóbusz közeledett arra­felé. Sós elvtárs leállította az autó­buszt és megbeszélte a vezetővel, va­lamint a kalauzzal, hogy —tekintet­tel a körülményekre — »különjárat­ként« vigyenek el bennünket munka­helyünkre. A gépkocsivezető és ka­­lauznő szívesen álltak rendelkezé­sünkre. Nem is tudom elmondani, milyen jól esett és főként milyen jól jött ez a gyors intézkedés. Egyik dol­gozótársammal a munka befejezése után meg is látogattuk az ellenőrt, Sós Ferenc elvtársat és megköszön­tük elvtársi segítségét. Csikás Iván Budapesti Porcelángyár Nyílt levél az Ózdi Kohászati Művek dolgozóihoz . Lelkiismeretes, gondos munkát várunk a MOKÉP-től 2 1954. JANUÁR 21. CSÜTÖRTÖK A MAGYAR FÖLD KINCSEI Új növények a láptalajokon Írta: Porpáczy Aladár Kossuth-díjas, a mezőgazdasági tudományok doktora A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat — a többi közt — azt is kimondja, hogy meg kell kezdeni mintegy 170.000 holdnyi láptalaj hasznosítását. Ehhez a tervet december végéig ki kell dol­gozni. Hazánkban főként a Hanság­ban, valamint Nagyberek, Sárrét és Nagyecsed környékén vannak ilyen táptalajok. Ezeken a területeken rend­kívül sok a talajban a növényi eredetű anyag — a humusz — és így kellő vízellátás mellett gazdagon fizet­nek, ha megfelelő növényeket ter­melnek rajtuk. A talaj megjavításának a módja az állandó, jó vízellátás. A láptala­­jok vízátbocsátó képessége ugyanis igen nagy, de szárazság idején gyor­san elpárolog a nedvesség. A láp­talaj nem raktározza hosszabb időre a vizet. Kísérletek bizonyítják, hogy homokos talajon, például nyolcszáza­lékos víztartalom mellett sem her­vadnak el a növények, a lápvidéken azonban már ötven százaléknál ala­csonyabb víztartalom mellett is meg­kezdődik a növények hervadása. Ép­pen ezért ha jó szántófölddé akar­juk a láptalajokat alakítani, nem elég gondoskodnunk a víz lecsapolá­­sáról, vagy a víztelenítésről. Ameny­­nyiben nem biztosítunk megfelelő módon és állandóan vizet, könnyen elhordja a szél a kiszáradt humusz­réteget, és a talaj tönkremegy, elsiva­­tagosodik. A szárazabb és szelesebb tavaszi napokon — amikor még nem alakult ki összefüggő növénytakaró a földeken — gyakran látunk sötét, füstszerű porréteget a Hanság felett is. A száraz humuszt kapja fel és sepri tova a szél. Sokszor bizony egész homokhegyek rakódnak le az értékes talajrészecskékből, szemlél­tetően példázva, hogy milyen nagy szükség van a láptalajok állandó vízellátásának biztosítására. Eddigi gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy a talaj tulajdon­ságai könnyen lehetővé teszik a jó vízellátás megteremtését. Elegendő, ha háromszáz méterenként öntözőcsa­tornákat húzunk, mert ilyen távol­ságról is átszivárog a víz az altalajba és nyirkosan, nedvesen tartja a közbeeső­­ területeket. Az átszivárgás miatt nem fenyeget a kilúgozódás vagy a talaj lemosódásának a ve­szélye sem. A láptalajok azután olyan terméssel hálálják meg a fá­radságot és a csatornázás költségeit, amilyet sokan merészségnek tarta­nának elképzelni is. A táptalajok hasznosításának nagyon fontos követelménye, hogy megfelelő növényeket termeljünk rajtuk. A fertődi kísérleti gazdaság­ban is kutatunk olyan növények után — és új fajtákkal is kísérlete­zünk —, amelyek kitűnően megfelel­nek a lápvidékre. A főnövények elsősorban a takarmány és az ipari növények — a répa, zöldségféle, kender, — de mint eddigi kísérle­teink igazolták, eredményesen termelhetünk különféle fűszer-, gyógy-, valamint illó­olajat tartal­l­­mazó növényeket is. Jó eredményeket értünk már el egy fontos illóolajos növényfél­e, a borsosmenta termelésében. A borsos­menta olaja nagymennyiségű men­tholt tartalmaz, amelyet a kozmeti­kai- és a cukrásziparban, de főként a gyógyászatban használnak. A men­thol érzésteleníti a bőrt és fertőtle­nít, azonkívül erősen fokozza az epe­­kiválasztódást is. Egy 1931-ben Pá­rizsban tartott nemzetközi kongresz­­szus megállapította, hogy dús olaj­­tartalmú és jó minőségű borsosm­en­­tát csak aránylag magas vízállású, humuszban gazdag, laza talajon ter­melhetünk, amennyiben, sok a nap­sütés is a tenyészidő alatt. Ez bizto­sítja a növény erőteljes növekedését és lombosodását, ami az olajtermelés fő feltétele. A borsosmenta már régen meg­honosodott növény hazánkban. A múltban azonban elsősorban külföld számára termeltünk szárított mentalevelet, olajgyártásunk jófor­mán alig volt. Pedig olyan lehető­ségeink vannak, amilyenekkel ke­­vés ország dicsekedhet. Tőzeges eredetű táptalajainkon például a borsosmenta terméshozama jóval felülmúlja a száz mázsát holdan­ként. És míg a főbb borsosmenta­­termelő országokban 0.2—0.35 szá­zalék között mozog a növény olaj­­tartalma, addig nálunk könnyűszer­rel elérhetjük a 0.35—0.40 százalé­kos mentaolajtartalmat is. A táp­­talaj ilyen irányú hasznosításával nemcsak gazdaságosan termelhetjük ezt a rendkívül fontos növényt, hanem a belső szükségletek ellátása mellett külföldre is szállíthatnánk és drága valutát kaphatnánk érte. Az illóolajos növényeknél, külö­nösen a borsosmentánál húsz-har­minc százalékkal növelhetjük az olajtartalmat az aratási k­o­kszak he­lyes megválasztásával is. Mint kí­sérleteink mutatják, a menza illó­olajtermelése napi ingadozást mu­tat. Sötétben az olajtartalom állan­dóan csökken, viszont nappal — délelőtt tíz és délután hat óra kö­zött — éri el a legmagasabb fokot. Ezért gondosan kell ügyelni arra, hogy lehetőleg ezekben az órákban arassák ezt a növényt. A borsosenentán kívül hasonló eredményt érhetünk el több más fontos gyógynövénynél is. A múlt évben például húsz holdnyi terü­leten termeltünk holdanként 34 kilogramm zöldkaporolajat — bár jobb vízellátással többet is elér­hettünk volna. Még ez a mennyiség is felülmúlta azonban várakozásun­kat. Ugyanígy termelhetjük a táp­­talajokon a zellert vagy az igen fontos szívgyógyszert szolgáltató Digitalis Lanatát, az úgynevezett gyapjas gyűszűvirágot is. A magyar föld drága kincsei ezek a gyógynövények. Most az a felada­tunk, hogy e növények termelésé­nek a fokozásával és hozamaik nö­velésével is gazdagítsuk hazánkat. A PROPAGANDISTA januári száma gazdag tartalommal jer­tent meg. Az első cikk a mezőgazdaság fejlesztésének néhány elvi kérdéséről ózól. Megvilágítja, miért követeli meg e Központi Vezetőcégnek a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata az egész nemlet erőfeszítéseit. Ezután kifejti, hogy miért a mezőgazdaság fejlesztése az a fő feladat, amelynek sikeres végre­hajtása biztosítja népünk életszínvonalá­nak emelkedését A továbbiakban részletez­sen foglalkozik azzal: mi az elvi tartalma a párt és kormány ama célkitűzésének, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdí­tása mellett jelentősen segítjük az egyéni parasztgazdaságok termelésének emelke­dését. »Az értéktöbblet-elmélet a marxi po­litikai gazdaságtan sarkköve« című cikk a politikai gazdaságtan tanfolyamok pro­pagandistáinak munkáját segíti. Ismerteti, hogy miért az értéktöbblet-elmélet fel­fedezése Marx legjelentősebb alkotása, majd részletesen megvilágítja, hogy Marx e tanítása hogyan válik a munkás­­osztály éles harci fegyverévé a kizsák­mányolás ellen folyó harcában. »A párton belüli demokrácia fejlesz­tése állandó feladatf című cikk a párton­­belüli demokrácia lényegének ismertetése során konkrétan elemezi azt a fejlődést, amelyet a kollektív vezetés, az alulról jövő bírálat fejlesztése terén elértünk, majd rámutat arra, milyen feladatok ál­lanak a pártszervezetek előtt a demokra­tizmus, a­zért tömegkapcsolatainak to­vábbfejlesztése, a centralizmus elvének érvényesítése terén. »Lenin: Az államról clmü előadásának néhány módszertani tanulsága« címü cikk rendkívül hasznos segítség propagandis­táink előadókészségének fejlesztéséhez. Sokoldalúan elemzi Lenin előadását és s példa alapján teszi érthetőbbé, mennyire fontos a propagandában a fogalmak vi­lágos megmagyarázása, az előadás egy­szerűsége, az elmélet és gyakorlat he­lyes kapcsolatának megteremtése és a helyes történeti szemlélet érvényesítése. Ez a cikk minden oktatói­ forma propa­­gandiatájának ígért tanulságos. Közli a lap Révai József elvtárs, a Társadalmi Szemle 1993. október—no­vemberi számában megjelent »Harcban az új feladatok megvalóuításáért« című cikkéből «it a fejezetet, amely választ ad arra: a mezőgazdaság fejlesztése miért felel meg a munkásosztály létérdekei­nek. Igen fontos cikke a lapnak a kulákság korlátozásáról szóló írás, amely elősegíti azt, hogy a propagandisták helyesen iga­zodjanak el abban: ki a kulák. Jobban megértsék pártunknak a kulákság korlá­tozására irányuló politikáját, a falu ki­­z­ákmányolói ellen folyó harc feladatait. A politikai iskolákon ás párttörténeti tanfolyamokon sok helyen nem értették elég jól: a »Minden hatalmat a szovje­teknek!« jelszó változását milyen törté­nelmi körülmények tették szükségessé és mi a tartalma e jelszónak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom fejlődésé­nek különböző szakaszaiban. Egy cikk ezekre a kérdésekre adja meg a választ. »Az OSZDMP prágai konferenciájának szerepe az új típusú pártért vívott harc­­ban« címmel közölt írás a likvidátorok­nak a pártból történt kiűzése okait és körülményeit, az egységes, bolsevik tí­pusú párt megteremtéséért folyó harc fontos szakaszát ismerteti. A lap ezenkívül több fontos, a Párt­propaganda Irányításával, a propagandis­ták módszereivel foglalkozó cikket kö­zöl. Ilyenek: »Pártbizottságaink a Központi Vezető­ség propagandamunkáról szóló határo­zatának végrehajtásáért.« »Jobb munkát a politikai iskolákon.« »Az útmutató helyes felhasználása nél­külözhetetlen a propagandista felkészü­léséhez.« »A gyöngyösi járási pártoktatók háza segíti a propagandistákat.« »Egy szemináriumi vitavázlat törté­nete.« »Amire fel kell figyelnie a dorogi já­rási pártbizottságnak.« »Mit olvasson a propagandista?« címü rovatban a lap A. J. Visinszkij: Párbeszé­dek, Segédanyag az SZKP története ta­nulmányozásához. Gorkij: Békáért és de­mokráciáért című munkákat ismerteti. Közli egy propagandista hozzászólását a »Hogyan végezze munkáját az ellenőr« című cikkhez. A Propagandista most megjelent száma hasznos segítője lesz a propagandisták­nak, valamint a pártszervezeteknek ok­tatási munkájukhoz.

Next