Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)

1954-02-12 / 36. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR 1954. FEBRUÁR 12. PÉNTEK -------------------------------------------------------------, __________________________________________/ ÖTVEN BÉKÉS ESZTENDŐ ötven békés esztendő perspektí­vája! Az egyszerű emberek,­­ akik­ szerda este a rádió mellett várták a Berlinből érkező legfrissebb híreket vagy csütörtök reggel kinyitották újságjukat, hogy elolvassák a berlini értekezlet szerdai eseményeiről szóló beszámolókat, Molotov elvtársnak a szerdai ülésen tett nagyjelentőségű javaslataira bízvást elmondhatták: ezek a mi javaslataink is! A Szov­jetunió külügyminiszterének­­ az európai béke és biztonság érdekében tett javaslatai az egyszerű emberek szívéből szólnak. Azoknak a dol­gozó millióknak a vágyait és kíván­ságait öntik szavakba, akik saját ta­­pasztalásáikból ismerik a háborút és tudják, milyen féltett kincs a béke. Az anya, akinek szemefénye, derék szál fia jeltelen katonasírban alussza örök álmát »valahol Euró­pában«; a feleség, akinek férjét a családi tűzhely melegéből ragadta ki a háború forgószele: a munkás, aki­nek munkahelyét füstölgő romokká változtatták a bombák; a paraszt, akinek vetését könyörtelenül legá­zolták a modern haditechnika acél­­szörnyetegei; az értelmiségi, akinek alkotó, építő energiáját a rombolás hadiszekeréhez béklyózta a háború — és mind a többiek, a népmilliók a tartós béke légkörében akarnak élni és dolgozni a »hidegháború« fojtó levegője helyett. És Molotov elvtárs szerdán előterjesztett javaslatainak célja éppen az, hogy az emberek bé­késen élhessenek és dolgozhassanak, hogy a »hidegháború« zord éghajla­tát egész Európa felett a tartós béke éltető tavasza váltsa fel. Mi hát a lényege a szovjet külügy­miniszter szerdai javaslatainak? Ho­gyan biztosítaná a szovjet tervezet elfogadása a tartós európai békét? A szovjet javaslatok két alaptétel­ből indulnak ki. Az egyik: az euró­pai béke — és a világbéke — érdeké­ben meg kell akadályozni a német militarizmus újjáéledését, biztosítani kell Németország semlegességét s­­elejét kell venni annak, hogy hábo­rús tömbbe kapcsolják be. Ezzel pár­huzamosan meg kell teremteni az egységes, demokratikus, békeszerető N­éme­tors­zág létrehozásának előfelté­teleit, aminek érdekében jelentős lépés lenne a megszálló csapatok zö­mének hat hónapon belül történő visszavonása. A szovjet tervezet másik alapgon­dolata: meg kell szüntetni azt az európai és az egész nemzetközi lég­kört megmérgező állapotot, amelyet Európa mesterséges kettéosztottsága jelent. A tartós béke érdekében az egyes hatalmi csoportosulások he­lyébe valamennyi európai ország kollektív biztonsági szerződését kell létrehozni. Az európai kollektív biztonságról szóló szerződéstervezet Európa béké­jének a kérdését azoknak a kezébe adja, akikre az ténylegesen tartozik: az európai országok kezébe. A terve­zet azzal, hogy valamennyi európai ország részvételét irányozza elő, ki­küszöböli Európa mesterséges meg­osztottságát, amelyet az agresszív imperialista körök hidegháborús po­litikája idézett elő. A kollektív biz­tonság szerződéstervezete ugyan­akkor teljes biztosítékot jelent min­den egyes európai állam számára, akár a német militarizmus esetleges feltámasztása, akár más agresszív törekvések veszélye ellen. Hogyan? Először úgy, hogy a szer­ződő felek kötelezettséget vállalnak a köztük felmerülő vitás kérdések békés eszközökkel történő rendezé­sére, ami a tárgyalások szellemének érvény­re juttatását jelenti az erőszak politikájával szemben. Másodszor úgy, hogy a szerződéstervezet kere­ken kimondja: a kollektív biztonsági szerződésben részt vevő bármely ál­lam ellen irányuló fegyveres táma­dást valamennyi szerződő fél elleni támadásnak kell tekinteni. A megtá­madottnak valamennyi szerződő fél — tehát egész Európa! — a segítsé­gére siet. Az összeurópai kollektív bizton­sági szerződés tervezete részletesen kifejti a szerződés szervezetének mű­­ködését is, amikor időszakos közös megbeszéléseket, valamint állandó politikai és katonai tanácskozószerv felállítását javasolja a felmerülő problémák megoldására. Külön ki kell emelni azt a rendelkezést, hogy az európai biztonsági rendszerhez azonnal csatlakozhatik a jelenleg még kettéosztott Németország két övezetének kormánya, az egységes német állam létrejötte után pedig az össznémet kormány. Molotov elvtárs javaslatainak e vázlatos ismertetése is nyilvánvalóvá teszi, hogy az ötven évre indítványo­zott európai kollektív biztonsági szer­ződés a tartós béke — ötven békés esztendő! — nagyszerű távlatait nyitja meg Európa népei számára. A szerződés amellett, hogy megal­kotja az európai nemzetek békés együttélésének és fejlődésének teljes rendszerét, nem szakítja el az európai béke ügyét az egyetemes béke ügyé­től. Éppen ezért előirányozza, hogy az Európán kívüli két nagyhatalom: az Egyesült Államok és a Kínai Nép­­köztársaság — amelyekre a nemzet­közi béke és biztonság fenntartásá­ban fokozott felelősség hárul — küld­jön megfigyelőket a szerződés értel­mében létesítendő szervekbe. Ezek után azt lehetne hinni,­­hogy a nyugati külügyminiszterek — akik állandóan azt hangoztatják, hogy csakis a béke érdekében cseleksze­nek — örömmel üdvözölték Molotov elvtárs javaslatait. Nem így történt! »A szovjet tervezet elfogadása tá­madás veszélyének tenné ki Nyugat- Európát« — jelentette ki az Európa sorsát megható módon szívén viselő amerikai külügyminiszter. Arról vi­szont nem beszélt, hogy a Nyugat- Európát állítólag védelmező »euró­pai védelmi közösségben« csak hat állam vesz részt, míg az európai biz­tonsági rendszerben bármely megtá­madott országnak egész Európa sietne a segítségére. Másként áll persze a dolog, ha valaki nem any­­nyira Nyugat-Európa védelmét vi­seli a szívén, mint inkább a más or­szágok ellen irányuló katonai töm­böt akarja minden áron fenntartani. »Az Atlanti Szövetség senkit sem fenyeget« — mondotta Eden. De ha az Atlanti Szövetség valóban csak védelmi célokat szolgál, miért ne vált­sák fel olyan biztonsági rendszerrel, amely nem csupán az atlanti tömb európai részvevőinek, hanem min­den európai országnak ötven eszten­dőre biztosítékot nyújt az agresszió ellen. Másként áll persze a­ dolog, ha valaki hallani sem akar arról, hogy azokat az országokat is bekapcsolják a támadás elleni biztosítékok rend­szerébe, amelyek ellen az állítólagos »védelmi tömb« támadó szándékai irányulnak. »Nem akarjuk bevált baráti kap­csolatainkat meglazítani, különösen nem az Egyesült Államokkal« — ér­velt Bidault. De hiszen a kollektív biztonságról szóló szerződéstervezet, egyenesen előirányozza, hogy az Egyesült Államok is képviseltesse magát a biztonsági rendszer meg­felelő szerveiben. A dolog azonban, másként áll, ha valaki baráti köte­lékeknek nevezi a hazáját fojtogató tengerentúli béklyókat s bevált ba­rátnak mondja azokat, akik fegyvert adnak népe ősellensége, a német mi­litarizmus kezébe. Tévedés ne essék: a nyugati kül­ügyminiszterek első szavai nem je­lentik az utolsó szót az európai béke és biztonság történelmi fontosságú kérdésében. A szovjet javaslatok igen nehéz helyzetbe hozták azokat, akik a berlini tárgyalásokat a meg­egyezés »lehetetlenségének« bizonyí­tására szerették volna felhasználni. S amikor a brit kormánykörökhöz közelálló Daily Telegraph azon so­pánkodik, hogy »sokan vonzónak fogják tartani« Molotov elvtárs ja­vaslatait, akkor bizony fején találta a szöget. . A szovjet javaslatokat vonzónak tartják mindazok, akik békét és biz­tonságot kívánnak. Vonzónak tartják mindazok, akik a nyugati külügy­miniszterek állandó »nem«-je helyett végre építő, a megegyezést szolgáló javaslatokat követelnek a nyugati kormányoktól is. A szovjet javaslatok azért vonzóak az emberiség döntő többsége számára, mert a megegye­zést, a béke ügyét szolgálják. A szovjet javaslatok azért vonzóak, mert az egész békeszerető emberiség óhajait fejezik ki, s aki nemet mond rájuk, az a békére, a népek akaratára mond nemet. A népek akarata azon­ban hatalmas erő. S­ a szovjet béke­politika erre a legyőzhetetlen erőre épít, amikor a berlini tárgyaló­­asztalnál is minden akadály és ne­hézség ellenére rendíthetetlen kitar­tással keresi a megegyezés útját. Amikor a szakszervezetek bátran fellépnek az állami rendelkezések megtartásáért, ezzel is erősítik az állam tekintélyét . . . a párt és a tömegek kapcsolatát (A SZOT K­t. teljes ülésén elhangzott elnökségi beszámolóból) " Az áramellátás biztosításának útja: maximális energiatermelés , gazdaságos felhasználás Megkezdte tanácskozását az országos energiagazdálkodási konferencia Tegnap reggel a nehézipari mi­nisztérium és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület rendezésé­ben megkezdődött az országos ener­giagazdálkodási konferencia. Az első előadást Csery László elvtárs, a ne­hézipari minisztérium energiagazdál­kodási főosztályának vezetője tar­totta. A »Népgazdaságunk jelenlegi energiahelyzete és soron következő feladataink« címmel tartott előadá­sában kiemelte, hogy a kormány­­programm végrehajtása igen nagy feladatok elé állítja az energiaipar dolgozóit. Az energiagazdálkodás egyik legfontosabb kérdése, hogy végrehajtsák azokat a korszerűsíté­seket, amelyekkel jelentősen meg lehet javítani az energiaátalakító berendezéseket. Az üzemek és ipar­ágak vezetői azonban sokszor nem fordítanak elég gondot ezeknek a berendezéseknek a korszerűsítésére. A továbbiakban ismertette a ka­zánok korszerűsítésének módjait és felhívta a jelenlevők figyelmét a megfelelő tűztér kialakításának fon­tosságára. Hangsúlyozta, hogy üzemeinknek fokozottabb gon­dot kell fordítaniuk az energeti­kus­ hálózat kiépítésére. Az ipari minisztériumokban, az ipari központokban és a trösztökben füg­getlenített energiagazdálkodási elő­adót kell kijelölni. Csery elvtárs be­fejezésül hangsúlyozta az energia­normák kidolgozásának fontosságát és vázolta az energiagazdálkodás so­­ron levő feladatait. (Csery László elvtárs előadásának részletes ismer­tetésére visszatérünk.) Ezután Simon Kálmán elvtárs, a nehézipari minisztérium szénbányá­szati igazgatóságának helyettes ve­zetője tartott előadást »Az ország szénh­elyzete és ebből az energia­iparra háruló követelmények« cím­mel. Kerényi A. Ödön elvtárs, a nehéz­ipari minisztérium villamosenergia­ipari igazgatóságának helyettes ve­zetője előadásában kiemelte a vil­­lamosenergia-termelésnek azt a sa­játosságát, hogy a villamosenergia nagyobb mennyiségben nem tárol­ható, tehát minden pillanatban pon­tosan annyit kell termelni, am­eny­­nyire a fogyasztóknak szükségük van. Ezért fontos feladat a legna­gyobb fogyasztást igénylő csúcster­helések mentesítése. Részletesen beszélt a kormány ál­tal kidolgozott új energiagazdálko­dási rendszerről, amely február 15-én lép életbe. Ennek a rendszernek a lényege az, hogy bevezeti a villamosenergiával való kötött gazdálkodást. A tervszerű, kötött villamosenergia­gazdálkodás bevezetése népgazdasá­gunkban megszünteti azt a helyte­len felfogást, hogy a villamosener­giából mindenki korlátlan mennyi­ségben annyit fogyaszthat, amennyi éppen jólesik. Hangsúlyozta, hogy a villamosenergiaipar jelenlegi helyze­tében fontos szerep jut az energia­termelő iparág és a fogyasztó ipar­ágak dolgozóira. Maximális energiatermelés az egyik oldalon — a leggazdaságo­sabb energiafelhasználás a má­sik oldalon. Ez a kormányprogramm megvalósí­tásának útja ezen a téren. A tanácskozás csütörtöki ülésén felszólaltak még Benedek László elvtárs, az Erőmű-Kazánszerkesztési Iroda főmérnöke, Laki Gyula elv­társ, a Vízerőmű Tervező Iroda osz­tályvezetője, Martini Károly elvtárs, a Bányászati Kutatóintézet osztály­vezetője, Zólyomi Lajos elvtárs, az Erőműjavító és Karbantartó Válla­lat főmérnöke, Dr. Váry Ferenc elv­­társ, a Fővárosi Gázszolgáltató Vál­lalat főmérnöke, Vajta László elv­­társ, a MASZOLAJ-Tröszt főmér­nöke és Bátor Béla elvtárs, a Hő­technikai Kutató Intézet helyettes igazgatója. A konferencia péntek reggel foly­tatja tanácskozását. Hat gépállomás felett vállalt védnökséget a Csepel Autógyár Hófödte táj... A falu látszólag mozdulatlanul pihen a nagy fehér­ségben. Csak a gépállomáson zajlik igazán az élet. Vattaruhás traktoris­ták, szerelők járnd­­­ét az udvaron, s a műhelyekből a kalapács ütése, az esztergapad surrogása, a hegesztő­pisztoly sziszegése hallatszik. Most egy pillanat alatt megelevenedik az udvar. Nagy terepjáró teherautó ér­kezett m­eg, oldalán a felírás: Csepel Autógyár. A gépállomás dolgozói körülveszik a kocsit, emelgetik le a ládákat, s a főgépész kíváncsian né­zegeti tartalmát. »Csavarok is jöttek. Esztergakések is. Fűrészlapok..­. — kiált fel örömmel. — No most már nem félek, hogy nem leszünk készen határidőre a traktorok, cséplőgépek javításával.« A teherautó nem so­káig marad a gépállomáson, egy aratógépet raknak fel rá, s a gép­kocsi megindul vissza, a Csepel Autógyár felé. Ez a tehergépkocsi annak az új szövetségnek egyik jelképe, amelyet a Csepel Autógyár dolgozói a mező­­gazdaság dolgozóival kötöttek. Állandó brigádok Felkerestük a gyár igazgatóját, Mészáros Károly elvtársat, hogy megkérdezzük, milyen segítséget ad­nak a mezőgazdasági párt- és kor­mányhatározat végrehajtásához. — Hány gépállomást patronál a gyár? — Hat gépállomás felett vállal­tunk védnökséget. Két gépállomást, a kiskunlacházit és a szigetújfalusit már december óta a Járműgyár­­részleg és a Hajtóműgyárrészleg lá­togatja. A munkások, tisztviselők délutánonként járnak ki ezekre a közelfekvő gépállomásokra. Ezen­kívül az utóbbi időkben a téli ja­vítás időtartamára állandó brigá­dot is kiküldtünk erre a két gép­állomásra. Újabban pedig még négy távolabbi gépállomást, a dunavecseit, dusnokit, kalocsait és a kartait is se­gítjük. Egy-egy gépállomáson általá­ban 15—15 főnyi állandó brigádunk tartózkodik: a gyár legjobb szerelői, esztergályosai, technikusai. A négy távolabb fekvő gépállomásra kikül­dött brigádokat egy brigádvezető fogja össze, név szerint Stummer Fe­renc, aki üzemvezető a motorgyár­ban és 15 éve dolgozik már a szak­mában. Tehergépkocsival járja ál­landóan a négy gépállomást. Amel­lett, hogy irányítja és ellenőrzi a brigádok munkáját, felméri, milyen alkatrészekre van szüksége az illető gépállomásnak a téli gépjavításhoz.­­A szükséges­ alkatrészeket a gyár el­készíti. Ha pedig nagyobb javítások­ról van szó, smkkor magát a kom­bájnt, traktort, cséplőgépet vagy aratógépet hozzák be a gyárba, s itt a gyáron belül javítják ki. Az eddigi segítség mérlege — A gyárnak hány dolgozója vesz részt a gépállomásokon a téli gépjavítás munkájában? — Összesen nyolcvan jó képzett­ségű szakmunkás írként ki most ön­ként vidékre a téli gépjavítások ide­jére. De szó van arról is, hogy né­hány dolgozónk véglegesen ottmarad a gépállomásokon, így már­ folya­matban van két dolgozónk áthelye­zése a szigetújfalusi gépállomásra. Ezek a munkások maguk kérték, hogy a mezőgazdaságba mehessenek dolgozni. — Eddig hogy összegezhető a segítségnyújtás mértéke? — Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a gépállomások hiányosan vannak el­látva szerszámokkal. Pedig a jó munka elvégzésének feltétele a meg­felelő szerszám és egyéb segédesz­köz. Ezért esztergakéseket, szerelő­szerszámokat, csigafúrókat, dörzs­árakat, esztergatokmányt, hegesztő­­készüléket, fűrészlapot, tömítést, vil­láskulcsot, forrasztópákát, köszörű­követ, több ezer csavart stb. adtunk át saját készleteinkből a gépállomá­soknak. A Motorgyár például két­százezer forint értékben küldött a gépállomásokra gépalkatrészeket. Ezenkívül eddig kijavítottunk a gyárban tíz darab kombájnmotort, négy traktormotort, egy transzfor­mátort. Két villanymotor javítását és tekercselését is elvégeztük, vala­mint egy nagyon rossz állapotban levő aratógépet is rendbehoztunk. Most folyik hat cséplőgép és két aratógép javítása, ezenkívül a gyá­ron belül még egy K—36-os traktor alkatrészeit, valamint két darab U—3-as típusú traktor dugattyúgar­nitúráját készítjük el. Nem csak a gépjavításra szorítkozunk — Csak a gépjavításban ad se­gítséget a Csepel Autógyár a gép­állomások dolgozóinak? — Nem. A téli gépjavítások segí­tése munkánk fő részét képezi, de ha más valamilyen igény is fel­merül, segítünk, ha tudunk. Kiskun­­lacházán például az utak igen rosz­­szak, elhanyagoltak. Salakat szállí­tunk az utak javításához. Sziget­­újfalun az adminisztrációban mutat­kozott elmaradás, a könyvelők nem voltak eléggé szakisépzettesek Az­ egyik főkönyvelőnk ment ki két munkatársával, hogy szakmai isme­reteit átadja, sőt az egyik könyvelő egy hétre ott is maradt a gépállomá­son. Kalocsán a gépállomás igazga­tójának a tervezésében és a műszaki rajzok elkészítésében volt problé­mája. Kerepesi Jánost, a szerszám­szerkesztés dolgozóját küldöttük ki, hogy szaktudását átadja. Szigetúj­falun pedig egyik szerelőnk észre­vette, hogy a hegesztű-transzformá­­tor helytelenül van bekötve, balese­tet okozhat. Azonnal villanyszerelő ment ki és megjavította a hibát. A gépállomás dolgozóinak régi kíván­sága volt, hogy fürdőhöz jussanak. Dolgozóink a fürdő elkészítéséhez is hozzákezdtek. — Most azt is tervbe vettük, hogy — elsőnek — meghívjuk a közeli szigetújfalusi gépállomás dolgozóit gyárlátogatásra és utána kultúr­műsorral egybekötött esten vendégül látjuk őket. Baráti kapcsolat — Milyen kapcsolat alakult ki a gyár munkásai és a gépállomás dolgozói között? ■ — A legtöbb gépállomáson igen szívélyes kapcsolat, sőt mondhatni barátság fejlődött ki a gyár dolgozói és a gépállomások dolgozói között. Nemcsak egyszerűen szerelést vagy javítást végeznek dolgozóink, hanem megtanítják az egyes munkafogá­sokra is a gépállomások szerelőit, traktorosait. Helytelen azonban, hogy Szigetújfalun brigádunk, amely most két cséplőgépet javít, a gép­állomás dolgozóitól teljesen elvá­lasztva, egy külön helyiségben végzi munkáját, így az ottani traktoristák, szerelők nem tudják átvenni a jól bevált munkatapasztalatokat. Ne­velje, tanítsa őket ez a brigád. — Még egy kérdés: hogyan tel­jesíti a Csepel Autógyár termelési tervét? Januárban 102,5 százalékra telje­sítettük tervünket. S úgy dolgozunk, hogy februárban is legalább ezt az eredményt elérjük — válaszolja Mé­száros Károly elvtárs, a Csepel Autógyár igazgatója. ★ A Csepel Autógyár tehát nemcsak tervét teljesíti, hanem ezenfelül se­gítséget ad a mezőgazdaságnak is, így harcolnak a gyár dolgozói a kor­­mányprogram­ sikeréért, azért, hogy bőségesebb legyen dolgozó né­pünk gabonával, kenyérrel, tejjel, hússal, zsírral, vajjal való ellátása. (tishim)

Next