Népszava, 1954. április (82. évfolyam, 77-102. sz.)

1954-04-01 / 77. szám

IV Igaz József sztahanovista részlegvezető munkamódszere Kilencven szövő, nyolc művezető, ugyanannyi segédművezető és 456 gép munkáját irányítja Igaz József, a Magyar Pamutipar szövödéjének sztahanovista részlegvezetője. Az egykori szövőmunkás 1950 elején került ebbe a jelentős beosztásba. Már az első esztendőben úgy dolgozott, hogy megkapta a sztahanovista csillagot. Irányító munkájában a jó szervező, a számok és tények alapján biztosan ítélkező ember tulajdon-ágai tükröződnek vissza. Hosszú deig az volt a legfőbb törekvése, hogy művezetőivel is megszeretesse a menetrendszerinti, kiegyensúlyozott idő-, illetve munkabeosztást. Nevelőmunkájának egyik eredménye, hogy a nászlegéhez tartozó művezetők többsége, Csókás József, Danis Ferenc, Mészáros György, Szigeti János és Tallós Imre elvtársak ma már önállóan dolgoznak. Elhárítja a termelőmunka akadályait A művezetők önállósága lehetővé teszi, hogy Igaz Józsefnek se kelljen csip-csup dolgokkal bíbelődnie. Jut ideje az ellenőrzésre és a részleg legfontosabb feladatainak megoldására. Most természetesen a kongresszusi verseny győzelme az a cél, amely a részleg dolgozóinak és Igaz elvtársnak is a legfőbb tennivalót adja. A Magyar Pamutiparban a Szabadság-műszak, vagyis Igazlvtárs részlege jár a verseny idén. Sorra túlteljesítik vállalásukat: 101 százalékkal szemben 104,8 százalékra teljesítették tervüket, 97 százalék helyett 98,9 százalékban gyártottak elsőosztályú árut és hat kilogrammal kevesebb volt a hulladékuk, mint az elmúlt hónapban. Az eredmények mögött ott találjuk a biztoskezű vezető küzdelmeit. Milyen nehézségeket hárított el és hárít el Igaz József a kongresszusi verseny sikere érdemben? Csak egynéhányat említünk: Szeszélyes a vetülékellátás. A fonoda nem győzi fonallal ellátni a jól dolgozó szövőket. Emiatt éppen a legjobb szövők vállalásának teljesítése volt gyakran veszélyben. De Igaz elvtárs igyekezett úgy irányítani a vetülék-szállítókat, hogy ne gépiesen végezzék a fonalelosztást. Elsősorban oda vigyék a vetüléket, ahol gyóban van. Emellett állandan jelzi fonodái részlegvezetőrsainak: nyomják meg jobban a gombot, nehogy lemaradást okozzanak a szövődének. Az áramellátás nehézségei isatt gyakran leállították a szőlégnedvesítő-berendezését. Igaz elvtárs ezt sem hagyta anynyiban. Ismételten megmagyarázta: más megoldást kell találni, mert szűklátókörű álláspont az, amely szerint a légnedvesítő-berendezés nem termelő gép. Hiszen ezernél is több szövőgép munkáját befolyásolja. Ha nem működik , szakad a szál, akadozik a termelés. A szövők egészségére káros a száraz levegő. Mostanában sikerült elgondolását érvényesítenie, s a szövők igen hálásak, amiért működnek a légnedvesítők. Még a hangulatuk is jobb, ha fejük felett forogni látják a finom párát szitáló gépeket, amelyek megkönnyítik termelőmunkájukat. Segíti, lelkesíti beosztottjait A sztahanovista részlegvezető szeretettel foglalkozik minden beosztottjával. Nemrég történt, hogy N. Ilonka kisírt szemmel állt a gépe mellett. Megtudta tőle, hogy édesanyját kórházba szállították, kisebb testvérét magára kellett hagynia otthon s emiatt elkeseredett. Igaz elvtárs soronkívül szabadságot engedélyezett N. Ilonkának. Kránik Mária csak nyolc hónapja jött a gyárba. Törekvő munkásnak bizonyult mindjárt az első időben, de igen gyenge minőséget gyártott. Többen is segítettek neki, de nem fejlődött eléggé. Végül is igaz elvtárs foglalkozott vele. Megállapította, hogy a fiatal szövőnő éppen a nagy igyekezet miatt nem tud kifogástalan munkát végezni. Megmagyarázta neki, hogyan kell nyugodtan, nem kapkodva szőni. Természetesen néhány hasznos munkafogást is megmutatott a fiatal szövőnek. A hatalmas üzemben mindenütt ismerik mosolygó, örökké vidám arcát. Nincsen olyan versenyszakasz, amelyben ne szerepelne neve a dicsőségtáblán. Az ózdi gyár középsorán dolgozik a sokszorosan kitüntetett brigádvezető, Tengely István. Harmincegy évvel ezelőtt, 14 éves korában már itt dolgozott. Fiatal gyerekként kezdett megismerkedni a hengerészszakmával. Évekkel később lett kemencesegéd és lassan haladt előre. Segédforrasztár, majd hengerkormányos volt, de csak a felszabadulás után lehetett hengerész. Hat évvel ezelőtt előhengerésszé léptették elő s rábízták a sorozat egyik műszakját. Tengely István szereti munkáját és a szakmáját. Elvégezte a hengerésztovábbképző tanfolyamot. Tanulmányait kiváló eredménnyel fejezte be és az ott tanultakat évtizedes tapasztalataival összekapcsolva, új munkakörében is jól állja meg a helyét. Az eredmény: Kránik Mária harmadik hónapja csak I. osztályú árut sző. De azt is számontartja igaz elvtárs, hogy a kisteremben dolgozó egyik legjobb ifjúmunkás szövő, Czinkota Margit most jött haza galyatetői üdüléséről. S talán egy kis jóértelmű szándékosság is van abban, hogy Igaz elvtárs lehetőleg a többi lány jelenlétében érdeklődik a nagyszerű üdülés élményeiről. Bizonyára kedvet akar csinálni a többieknek is, dolgozzanak olyan kiválóan, mint Czinkota Margit, akkor nekik is részük lehet a galyatetői üdülésben. A szövök között érzi magát a legjobban A szervező, irányító munka során sokfelé megfordul naponta a hatalmas textilgyárban. A fonodában anyagot sürget, a lakatosműhelyben a készülő gépalkatrészeket. Vagy éppen a műhelyhuszonnyolc tagú brigádjából huszonnégyen kaptak sztahanovista oklevelet és tizenhárman a jelvényt is megszerezték. Tengely István csoportja nem kiugró teljesítményekkel éri el a versenygyőzelmeket — állandó, egyenletes tempóval, megbízhatóan teljesíti feladatait. Különösen az idővel gazdálkodik jól ez a kollektíva. A nem termelő munkával töltött idő perceit a legalacsonyabbra szorítják le. Tengely elvtárs mindig hangoztatja, hogy a másodperceket is meg kell becsülni. Sok hengerész nem tulajdonít ezeknek a kis időknek nagy jelentőséget. Tonnákban számoló emberek hajlamosak erre. Tengely elvtársnak azonban igaza van. A mellékes munka kiesett perceinek megtakarítása már tetemes időnyereség. 1953-ban az ő javaslatára kezdték meg külön állványban a hengercseréket , így a cserék idejét csaknem 25 százalékkal csökkentették. Tengely István többszörös újító, irodában végez számításokat. De mint maga is mondja, akkor érzi legjobban magát, ha odakint jár a műhely gépei között és a szövők, művezetők munkáját láthatja. A gépsorok közt jártában-keltében is megmutatkozik, hogy jó vezető igaz elvtárs. Mindenütt talál tennivalót, segítenivalót; egyik gépnél észreveszi például, hogy puha a lánchenger, összetapadtak a szálak. Intézkedik, hogy szálelválasztó rudat tegyenek a hengerre. Pár pillanat az egész munka és máris jobban termelnek a szövők. Azután meglátja, hogy az egyik gép transzmissziós szíja meglazult. Mindjárt összébb húzatja a szíjat, mert károsodás éri a szövőt, alacsonyabb fordulattal fut a gépe, így megy ez egész nap immár évek óta. A különbség csak annyi, hogy egyre jobban. A négyszögacél hengerlésénél például egy újítással 510.000 forintos megtakarítást tett lehetővé. A vashengerlésnél pedig külön módosítással 900.000 forintos termelési többletet ért el. Ezért kapta meg tavaly a Munka Érdemrendet. Ózdon elsőnek fejezte be múlt évi tervét: 746 tonnával teljesítette túl az előirányzatot és 36.000 forint megtakarítást ért el a selejt csökkentésével. Ezért tüntették ki az Érdemes Hengerész jelvénnyel. Dolgozó népünk legnagyobb kitüntetése, a Kossuth-díj odaítélésének hírére az egész brigád nagyon örült. A Tengely-brigád számbavette, mit teljesített eddig a III. kongresszus tiszteletére tett felajánlásából. A Kossuthdíjas előhengerész kollektívája ebben a hónapban 150 tonnát hengerelt terven felül a vállalt 32 tonnával szemben és 0.04 százalékos selejttel dolgozott a megtűrt 0.38 százalék helyett. Ez 5200 forintos megtakarítást jelent, így dolgozik Tengely István Kossuth-díjas előhengerész 1950. április 1. Ön költségcsökkentést Az önköltség alakulása mutatja A kohó- és gépipari termelés költségei kihatnak az egész népgazdaságra — emelte ki vitaindító előadásában Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese. — Munkájával nemcsak a többi iparág és a mezőgazdaság termelési lehetőségeit, technikai színvonalát befolyásolja — a gépgyárakból kikerülő berendezések, eszközök előállítási költségei közvetve, vagy közvetlenül, de befolyásolják a fogyasztási cikkek termelési költségeit, magukat a fogyasztói árakat is. A gépipari termékek teszik ki az export jelentős részét is, így végső soron a gépgyári önköltség dönti el, mibe kerül hazánknak az importált vasérc, gyapot, amnja stb. Az önköltségi tervek teljesítése tehát semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a termelési előirányzatok, az exportkötelezettségek kielégítése, mégis az a helyzet általában, hogy míg egy üzem igazgatója már nem alszik nyugodtan, ha valami baj van a termelési terv körül, addig nem nagyon zavarja nyugalmát az önköltség emelkedése. Bár ez évi terveink sikeres végrehajtása megköveteli a fordulnát a termelés vezetésében, a gazdaságosság követelményeinek érvényesítésében, mégis sok műszaki vezető az önköltségi tervet csupán pénzügyi tervnek tekinti. Ez alapjában téves szemlélet, hiszen éppen a termelés önköltségének csökkenése mutatja a legvilágosabban az ipar munkájának minőségét, a sikereket a termelés technikájának megjavítása, a munka termelékenységének emelése terén. Végső soron — a műszaki vezetés színvonalát. Az önköltség fontos tényezői Melyek a kohó- és gépiparban az önköltség alakulásának legfontosabb tényezői, hol vannak ma az önköltség csökkentésének legnagyobb tartalékai, lehetővé a műszaki vezetés színvonalát tel? Már a vitaindító előadás az anyaggazdálkodás hibáiban jelölte meg a fő »költségrontó tényezőt«. A műszaki vezetőknek figyelmüket elsősorban az anyagköltségek csökkentésére kell fordítaniuk, már csak azért is, mert a kohó- és gépiparban az anyagköltségek az összes költségek 60—70 százalékát is elérik. Igen sok anyag megy kárba az egyes gépek, berendezések, alkatrészek túlméretezése miatt. Még mindig milliós veszteségeket okoz a népgazdaságnak a magas selejt, különösen az öntödei selejt, de az anyagköltségek indokolatlan növekedésének egyik legdöntőbb oka a vállalatok legtöbbjének gondatlan, rosszul szervezett anyaggazdálkodása. A vállalatoknál lényegében senki sem felelős az anyagrendelésekért, felhasználásért. Csak fokozza a pazarlást a gondos raktározás és a szigorú bizonylati fegyelem hiánya. Megszokott jelenség az utalványy nélküli selejtpótlás, s a szabadon heverő anyag segítségével a selejt eltüntetése. A Láng-gyárban például egyidőben a kimutatások szerint a tervezett kétmillió forint értékű anyag helyett csak hatszázezer forintnyit használtak fel. A leltárhiány azonban éppen a »megtakarítással« volt egyenlő, mert az anyagok többségét ellenőrzési utalvány nélkül »vételezték«. A gazdasági mutatók nemcsak az anyaggazdálkodás hibáit jelzik. Érzékenyen reagálnak a bérfegyelem legkisebb lazulására is. Az utóbbi időben elég gyakran előfordult, hogy néhány helyen a kormány helyes, igazságos, sok ezer munkást érintő béremelési rendeleteit indokolatlan pótidézéssel, alaptalan normalazításokkal »alkalmazták a helyi viszonyokra«. Természetesen ez azonnal jelentkezik az önköltség növekedésében. S egyes esetekben nemcsak a műszaki vezetők tűrik el ezt, hanem a szakszervezeti aktivisták és vezetők sem fordulnak szembe az indokolatlan követelésekkel. Növelik az önköltséget a gyártási folyamaton kívül eső túl magas különféle költségek (büntetéspénz, kocsiálláspénz, kamatok) is. A Lenin Kohászati Művekben például csak a kocsiálláspénz egy év alatt 25 millió forintra rúgott. És e ténynél még tanulságosabb A műszaki vezetőknek e költségtényezőket egyáltalán nem szabad lebecsülniük, de — mint ezt a felszólalók egyértelműen hangsúlyozták — az önköltség csökkentésének fő láncszeme a kohó- és gépiparban most az anyagtakarékosság, a helyes anyaggazdálkodás kialakítása. Az ankét részvevői ezt a kérdést sokoldalúan megvitatták, feltárták a hibák mélyebb okait. Rámutattak, hogy a gondos beosztás, a helyes tervszerűség hiányzik a legtöbb esetben. Amíg az egyik üzemben anyaghiány miatt drágul a termelés, kapkodó a munka, addig másutt ugyanannak az anyagnak felesleges készletei okoznak zavarokat. Ez az »inkurrencia« fojtogatja az üzemet, leköti a pénzeszközöket. — A helytelen anyaggazdálkodás miatt a Ganz Vagongyárban tizenötmillió forint értékű anyag vár hiába elszállításra — tette szóvá Laszi András, a gyár főkönyvelője. Az egész kohó- és gépiparban pedig egy év alatt több mint hatvanezer tonna elfekvő készletet találtak, illetve ennyit irányítottak át olyan üzemekbe, ahol már anyaghiánnyal küzdöttek. Az inkurrencia azonban ezzel nem szűnt meg, sőt az átirányításnál is gyorsabb ütemben keletkezik. Meg kell javítani a tervezőmunkát! A vállalatok kötelesek őrködni azon, hogy raktáraikban ne legyenek számukra használhatatlan az, hogy amikor a műszaki vezetők komolyan hozzáláttak a különféle költségek által jelzett szervezési hibák megszüntetéséhez, néhány hónap alatt felére csökkentették a fékbért. Ugyanígy a legtöbb esetben meg lehet szüntetni a különféle költségek mértéktelen növekedésének többi okát is. Ez feltétlenül szükséges, mert az egész iparban ez a költségtényező az előirányzottnak mintegy kétszeresét emészti fel, elfekvő készletek. Úgy kell dolgozniok, hogy minél jobban csökkentsék az ilyen készletek keletkezésének lehetőségét is. Ma még azonban rajtuk kívül álló okok is megnehezítik ezt a feladatot. A felesleges készletek sokszor azért keletkeznek , mert a vezetőknek nincs kellő előrelátásuk. Ahhoz, hogy a következő év első felében zökkenőmentesen dolgozzék egy üzem, már most kell anyagot rendelnie. Azt azonban még nem tudják pontosan, hogy jövőre miből mennyit, hogyan fognak gyártani, így hát eleve pontatlan a rendelés, egy része esetleg feleslegessé válik, más anyagokból pedig hiány lesz. Az EMAG-ban például előfordult már, hogy egész szériához való anyagkészlet maradt felhasználatlanul, az előre nem látott programmváltozás miatt. Nem egy esetben akadályozza az önköltség csökkentését megfelelő ellenőrzőkészülékek, műszerek, berendezések hiánya. Még selejt forrásává is válhat az, hogy forgácsolóüzemek nem rendelkeznek elegendő pontos mérőműszerrel. A takarékossági előírások betartásának ellenőrzését is több helyen műszerhiány akadályozza meg. A Rákosi Művek Kohászati Üzemeinél például nem tudnak tiszta képet nyerni a megfelelő berendezések hiánya miatt az egyes részlegek áramfogyasztásáról. Jónéhány hasonló példát sok A legfőbb feladat: az anyaggazdálkodás megjavítása A NÉPSZAVA MELLÉKLETE A műszaki vezetők feladatai az önköltségcsökkentésben Vitaest a Népszava szerkesztőségében ? A Népszava szerkesztőségében a kohó- és gépipar többi üzemének vezetője, főmérnöke, főkönyvelője, néhány élenjáró dolgozója, a pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank képviselői, az iparág vezetői és szakszervezeti funkcionáriusai jelenlétében vitaest zajlott le. A vita témája: »A műszaki rezsiartők feladatai az önköltségcsökkentésben.« Már a Központi Vezetőség október 31-i határozata kiemelte: »Fokozott gondot kell fordítani az új helyzetben az önönköltség csökkentésére s a termelékenység emelésére, mert ezekz a szocialista felhalmozás, s a nép életszínvonala emelésének e döntő forrásai.« Ez a döntő jelentőség állítja egyre inkább erdős térbe, teszi rendkívül időszerűvé az önköltség csökkentésének feladatát. Az 1954. évi terv fő célja: a dolgozó nép jólétének növelése. Mint az eddigi párt- és kormányhatározatok mutatják, ez — a termelés eredményei nyomán — nagyrészt az árleszállításokon keresztül valósul meg. Az árleszállítások szilárd alapja pedig az önköltség rendszeres csökkentése. Éppen a termelési költségek leszorítása nyit meg egy sor újabb lehetőséget a felhalmozás növelésére, a termelés bővítésére, tehát az életszínvonal emelésére. A Népszava szerkesztőségében megtartott ankét célja az volt, hogy feltárja a kohó- és gépipar területén a legfőbb önköltségcsökkentési lehetőségeket, hogy rámutasson a műszaki vezetők rendkívül fontos szerepére, feladataira a termékek, termelőeszközök költségeinek csökkentésében.