Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)
1954-10-01 / 232. szám
Sajtófogadás a Műcsarnokban a kínai iparművészeti kiállítás alkalmából Csütörtökön a Műcsarnokban sajtófogadást rendeztek az október elsején megnyíló kínai iparművészeti kiállítás alkalmából. A sajtófogadáson megjelent Lej Kuej-jüan, a Kínai Központi Képzőművészeti és Iparművészeti Főiskola professzora és Csang Lin, az összkínai Képzőművész Szövetség főtitkárhelyettese. Mindketten a kínai-magyar kulturális egyezmény alapján tartózkodnak Magyarországon és segítséget nyújtottak a kiállítás megrendezéséhez. Szurdi Márta, a Műcsarnok vezetőjének üdvözlő szavai után Lej Kuej-jüan professzor ismertette a mai kínai iparművészet eredményeit. Az iparművészeti tárgyak zöme az utóbbi öt évben készült. Ezekből a magyar nép megismerheti a híres kínai iparművészet fejlődését, a kínai nép érzelmeit, jövőbe vetett hitét. Dobrovits Aladár, az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának szavai után a megjelentek megtekintették a kiállítást. Négy új közétkeztetési konyha nyílik a fővárosban Októberben négy új közétkeztetési konyha nyílik a fővárosban. A legnagyobb a Sztálin út 31. számú házban lesz, ahol mintegy 1500 személy részére főznek menüket és választék szerinti ételeket. Az ebédeket el is lehet vinni. A másik új közétkeztetési konyha a Váci út 8/10. sz. házban lesz. Itt mintegy 800 személy részére készül ebéd. Újpesten a Templom utcában is épül új konyha. Itt mintegy 1000 ebédet főznek majd a környéken levő üzemek és közületek dolgozói részére. A negyedik konyhát a II., Lövőház utcában nyitják meg. Meteorológiai kongresszus Budapesten Meteorológiai kongresszust rendez a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya október 4-én és 5-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermében. A kongresszuson részt vesznek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok tudományos akadémiáinak küldöttei is. KINEVEZÉS A minisztertanács Mód Aladárt, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat főtitkárát az Eötvös Loránd Tudományegyetem »Marxizmus-leninizmus alapjai« tanszékére egyetemi tanárrá nevezte ki. Rettenetes hóvihar dúl a hegyek között. Fiatalember halad szemben a viharral — elhatározása erősebb az elemeknél, célhoz kell érnie. Útja Budapestre vezet, fontos feladat várja ott. Leleménnyel, bátor elszántsággal átverekszi magát az akadályokon, felveszi a kapcsolatot az illegalitásban küzdő kommunista párt vezetőivel és hozzákezd a nemzeti egységfront megszilárdításához. Ehhez nagy segítséget nyújt a Szovjetunió nagylelkű gesztusa, a szabadságharc zászlóinak visszaadása és az 1941-es Nemzetközi Vásár szovjet pavilonja. Mindig elkerülik egymást... A párt küldötte Körmendi Géza gimnáziumi történelemtanárnál lakott. A szoba berendezése ennek megfelelő volt. Csinos, biedermeier bútorzat, a falon metszetek, közöttük Rákóczi Ferenc képe — az ismert Mányoki-portré másolata —, egy Napóleon-portré s két olajfestmény csendélet. A kecses kis íróasztal lámpájának pergament-ellenzőjén görög szöveg ékeskedett. A széles, fényhívó ablak előtt virágállvány, primula- és ciklámen-cserepekkel. A sarokban zongora, mellette kottaállvány, a kis könyvespolcon kottafüzetek, opera-partitúrák. Keti ült az íróasztalnál, elmerült arccal írt valamit. Nehézkes, kerek, rajzoló kézmozgással vetette papírra a szöveget, amelyet egy könyvből másolt. Most éppen ezt írta: »A legegyszerűbb embernek is legbensőbb tulajdona a ...« Az íróasztal mögött csendesen nyílt az ajtó, a párt küldötte lépett be. Mikor észre IRTA! (14) vette az elmerülten író Kótit, jóakaratú kíváncsiság rajzolt mosolyt arcára. Mintha valaki, mondjuk egy természetbúvár, rajtakapna egy mackót, amint éppen a patak tükrében nézegeti magát. Csendesen közelebb lépett. Kóti még nem vette észre s éppen ezt a szót írta le: »ha- Zaszeretet" — de nem szabályosan, hanem két tével. A párt küldötte föléje hajolt, melle Kóti vállát érte. A soffőr felriadt s a férfira nézett. — Helyesírás? — kérdezte a párt küldötte, vigyázva, hogy meg ne bántsa, meg ne zavarja. — Igen. Tanulok. Megfogadtam a tanácsot. Miközben ezt mondta, a párt küldötte gyengéden kivette kezéből a ceruzát s a soffőr vállán keresztülhajolva, áthúzta a második té betűt. Kati hunyorgott, világos arcát elöntötte a pír. Aztán mindketten felnevettek. A soffőr felállt, ízületei megroppantak. — Hát akkor én most elmennék. Megnézem a kiállítást. — Gondolkoztam rajta. Nem lesz az jó. Nagyon szemmeltartják a szovjet pavilont. Ne menjen el. Kati arcára árnyékot festett csalódottsága. — Hát akkor... — Most semmiesetre se menjen. Annyi a besúgó ott, meg a detektív... Miért szomorodott úgy el? — Hát — kínjában a kezébe akadt füzettel játszott — megmondom. Találkát ígértem ott egy leánynak. És valahogy úgy adódik, hogy sohasem tudunk találkozni. — Szerelem? — Az. Szeretem, mert... nagyon rendes leány. Ha egyszer lehet, feleségül is veszem. Még sohasem gondoltam ilyesmire, de ezt a leányt elvenném. — Értem. — A párt küldötte leült az íróasztalhoz, maga elé nézett, tűnődött. — Tudja, velem is volt így, hogy nagyon szerettemvalakit. Mindig rá kellett gondolnom. És éppen akkor nem tudtam elmenni a találkára, amikor... amikor már úgy éreztem, hogy ő is szeret engem. És nem mondhattam meg neki az okát soha. Nagyon csalódott bennem az a lány... Emlékkönyv A szovjet kiállítási pavilon nagycsarnokában hosszú sorokban vonultak el az emberek a kiállított tárgyak mellett. Zsiga bátyánknak többször is meggyűlt a baja, mert mindenképpen közel akart kerülni a látnivalókhoz s ezért itt—ott leintették, olykor kedvesen, olykor gorombán s ő sem fukarkodott a válaszadással. A zöldesszürkére festett esztergapadok mellett megállt egy hosszú, ádámcsutkás ember. Végigsimított az esztergapadon és gusztálva mondta zömök barátjának: — Csuda modern! Alig akart megválni a géptől, odább gyönyörű autók sorakoztak. Egy kövér polgáraszony megbökte férjét. — Mit szólsz, Józsi? Mit szólsz? A férfi aggodalmasan körülnézett s aztán bátortalanul, kínos nyögéssel válaszolt: — Mit szóljak? A következő teremben szőrmekiállítás. Bundák, kucsmák, csizmák. Terka megérintett egy magasban függő ezüstrókaboát. — Gyere csak ide, Eszti! — Eszti szomorúan, szórakozottan közeledett. — Jól állna ez neked. — Terka körülkeretezte a leány arcát a boa végével. — Nézzétek, milyen szép. — Mint egy kiscica! — kedveskedett ügyetlenül Busa Géza. — Nevessen már Eszti, ne gondoljon arra a csúnya soffőrre mindig. — Majd koccintunk, elmúlik a rossz kedve — mondta Zsiga bácsi. — Ismerem én az asszonynépet. — De már csak elméletből, Zsiga bátyánk! — hűtötte le az öreg önbizalmát Busa János. A lassú áradattal a pezsgőspulthoz értek. Busa János széles jókedvvel szólt a kiszolgáló kisasszonynak: — Egy pohárral! Mindegyikünknek! Hadd lássuk, mit tud az a szovjet pezsgő! Mögöttük lépkedett a kövér polgárasszony. — Mi is iszunk eggyel, Józsi. A férj ijedten körülnézett. — Te ne politizálj! Busáék poharai összekoccantak, az italban fölfelé szállt a gyöngy. (Folytatjuk) [TI VÉSZI ENDRE 2 NÉPSZAVA 1954. október 1, péntek A MEO-sok már szakemberek , mégis sok a selejt a Budapesti Szerszámgépgyárban Ma két hónapja lépett életbe a kohó- és gépipari minisztérium rendelete az ipari termékek minőségének javításáról. A rendelet kimondja, hogy a minőségellenőrző szerv tagjai csak szakmunkások, mérnökök és technikusok lehetnek; megszigorítja a kifogásolt műveletek ellenőrzését; külön hangsúlyozza a selejtelszámolásra vonatkozó rendszabályok betartását. Ez a néhány rendelkezés nagy mértékben javíthatja a gépipari termékek minőségét, ha jól hajtják végre. Mi történt a rendelet megjelenése óta egyik exportra dolgozó üzemünkben, a Budapesti Szerszámgépgyárban? A kérdést Egri Alberthez, az üb fiatal elnökéhez intézzük. Az első eredmények — A rendeletre nagy szükség volt — mondja. — Nálunk is sok felesleges MEO-s — festő, asztalos és más szakmabeli — ténfergett az üzemben. Gyakran megtörtént, hogy segítség helyett inkább feltartották a dolgozókat. Ezeket leváltottuk, így a MEO létszáma 94 főről 64-re csökkent. Az »A« és »B« forgácsolóműhelyekben a MEO vezetését összevontuk, ily módon nagyobb lehetőséget adtunk a művezetőknek, hogy maguk ellenőrizzék a technológia betartását. Tulajdonképpen az ő feladatuk ez, de eddig nem igen jutottak hozzá... Egri elvtárs előveszi az asztalról a legfrissebb selejtjelentést, amelyen jónéhány név és szám szerepel: — Ez az írás megmutatja, hogy a rendelet végrehajtásával még nem állunk valami jól. Igaz, a MEO szigorúbb, a gépek minősége javult, a pótmunkákért kifizetett bérek pedig ötven százalékkal csökkentek. Mégis sok még a tennivaló ... Ami eddig jó volt , ma már nem felel meg Augusztus óta egy százalékkal emelkedett a vállalatnál a selejt átlaga. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy ami eddig jó volt, ma már nem felel meg. Sokan nehezen értik ezt meg. Azelőtt ugyanis a dolgozók jórésze — hogy nagyobb teljesítményt érhessen el — az utolsó (simító) műveletet rendszeresen elhagyta, mert — a MEO sem kifogásolta. Ma pedig, aki elhagyja az utolsó műveletet vagy nem az előírt méretre munkálja a darabot, annak magának kell azt kijavítania s ezért nem jár fizetség. Az a dolgozó tehát, aki nem tartja be a műveleti utasítást, anyagilag is károsodik. Emellett zavarja a termelés folytonosságát, a kétszer végzett munka megkárosítja dolgozótársait is, akik — a darabra várva — csupán »sima órabért« kaphatnak. Noha erre az üzemi bizottság nem egyszer felhívta a dolgozók figyelmét, mégis még mindig komoly harc folyik a MEO-sok és a dolgozók között a technológia betartásáért. Gyakran megtörténik például, hogy egy szériának a felét vissza kell adni pótmegmunkálásra, ami azt bizonyítja, hogy a dolgozók nagyrésze még mindig ragaszkodik a régi módszerekhez. Még a sztahanovisták, kiváló dolgozók között is akadnak ilyenek. Beregszászi Zoltán marós például jó szakmunkás, mégis nyolc tengelyt »esztergált el«. Szoták Antal tíz tolókereket rontott el. Lőrinc és Molnár esztergályosok szintén méret alá esztergáltak. Az üzemi bizottság külön-külön is beszélgetett velük, az esetet tanulság céljából kiírták a műhely faliújságjára is. Mégis sok az ilyen pótmunka még mindig. Ha a MEO-s liberális — maga is károsodik És ebben része van a MEO- nak is. Néhány minőségellenőr még mindig visszaesik a régi hibába, szemet húny a kisebb méretdifferenciák felett. Tovább engedi az alkatrészt, s a hiba csupán az utolsó műveletnél, a szerelésnél derül ki. Ekkor már nem lehet megállapítani, ki hagyta el a hiányzó műveletet a forgácsolóban, a pótmunkát pedig a MEO terhére írják. Emiatt látja nem egy dolgozó még mindig kifizetődőbbnek a hanyag munkát. A MEO-sok liberális magatartásukkal saját magukat is megkárosítják, mert az új rendelet értelmében éppen az átengedett selejt mennyiségének csökkenése arányában kapják a prémiumot. A MEO terhére írt pótmunkáért pedig nem járhat prémium. A MEO-nak ez a magatartása akadályozza az üzemi bizottság felvilágosító munkáját is. A dolgozók úgy gondolkoznak: »Ha a MEO- nak így is jó, akkor nekünk kétszeresen jó.« Hogy ez a nézet általános, az is bizonyítja, hogy augusztusban kétezer forint értékű olyan pótmunkával terhelték meg a MEO-t, amelyet tulajdonképpen a forgácsoló dolgozóinak kellett volna elvégezniök. Szente János elvtárssal, a MEO vezetőjével is beszélgettünk feladataikról. A rendelet megjelenése óta a MEO kétségtelenül jónéhány helyes intézkedést hozott a gyártmányok minőségének megjavítása érdekében. A dolgozók termelési értekezleteken elhangzott javaslatai alapján új technológiát vezettek be a fogaslécek és a fogaskerekek megmunkálásánál, ami a minőség javulása mellett 75 százalékos időmegtakarítással is jár. Mindamellett Szente elvtárs is elismerte: jobban meg kell követelnie a technológiai előírások betartását. A legjobb intézkedés sem pótolhatja az agitációt De a minőség javítása, a rendelet végrehajtása nemcsak az új módszerek bevezetésétől függ, hanem mindenekelőtt a dolgozók, a művezetők és a MEO-sok öntudatától, lelkiismeretétől. Attól, hogy akarnak-e nagyobb mennyiségű, de selejtes gép helyett hibátlan, jó, exportképes árut gyártani. Erre pedig a Budapesti Szerszámgépgyár minden becsületes dolgozója igennel válaszol. Hogy akaratuk valósággá váljék, az üzemi bizottságnak is több segítséget kell nyújtania nekik. A selejtesen dolgozók kipellengérezése nem pótolhatja a szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak meggyőző érvelését. Beszéljenek minden dolgozóval, s ne csak példaként hivatkozzanak az élenjárókra, hanem vonják be őket is a meggyőzés munkájába, így rövidesen nagyobb eredményekről számolhat be a gyár. Pongor Magda Csaknem száz irodalmi est és előadás az ünnepi könyvhéten Az október 3—10 között megtartandó ünnepi könyvhéten csaknem száz irodalmi estet és előadást rendeznek a Magyar Írók Szövetségével karöltve a megyei könyvheti bizottságok. Az ünnepi könyvhetet megnyitó nagyszabású irodalmi estet október2-án tartják a Bartók-teremben. Bevezetőt Veres Péter kétszeres Kossuth-díjas író, az Írószövetség elnöke mond, majd több író olvas fel műveiből. Vidéken mintegy 75 irodalmi estet rendeznek. Több Kossuth-díjas és József Attila-díjas író is részt vesz az irodalmi esteken. Falvakban, tanyaközpontokban is megrendezik az ünnepi könyvhetet. Guruló könyvesboltok járják az országot az ünnepi könyvhét alatt, hogy eljuttassák a könyvet a legtávolabbi falvakba, településekre is. I Jaja Jánossal a Fémmunkás Vállalatnál dolgozunk és 11 hamarosan egymás mellett is lakunk. Állami kölcsönnel Kelenvölgyben, a Kondorossi utcában családi házunk épül, s úgy számítjuk, hogy még ebben az évben be is költözünk. Feleségem is gyakran kijár az építkezéshez, nézi, hogyan halad a munka és már most tervezgeti, hogy milyen virágokat ültet jövőre az ablakok elé, mit termeszt majd a veteményeskertben. Nagy könnyebbséget jelent nekülnk az állam segítsége. Két kis családommal, a négyéves Ferikével és a 14 hónapos Attilával nem kell már szűk helyen meghúzódnunk, a két szobában bőven lesz hely nekünk és a gyermekeknek is. De nemcsak tágas lesz új lakásunk, hanem modern és csinos is. A szobákat parkettával, a fürdőszoba és a konyha padlóját pedig mozaikkal fedjük. És örömünk nem egyedüli. Aki fél év óta nem járt erre, az most nagyon meglepődne, mert úgy nőnek ki a földből a családi házak, mint nyári eső után a gombáik. Háromszázhatvan, a miénkhez hasonló kis ház épül fel itt állami kölcsönnel s még ebben az évben közel 100 család költözik be új, saját otthonába. Fazekas Ferenc villanyhegesztő Fémmunkás Vállalat Becsüljük meg jobban vagyonunkat Sokat hallunk a takarékosságról és gyakran beszélünk róla. A többi között arról is, hogy miként takarékoskodjunk az árammal. Úgy látszik azonban, más a beszéd és más a tett. Gyakran tapasztalom például, hogy az utcai lámpák világos nappal is égnek. Mi ez, ha nem pazarlás? Hány és hány kilowatt áram pocsékolódik el ily módon! A legbosszantóbb az egészben az, hogy míg nappal vidáman »világítanak« a lámpák, addig alkonyatkor gyakran kialszanak a körték a lakásokban, vagy csak halványvöröses fényben izzanak. Nemcsak a lakótelepes találkozom a pazarlással, hanem naponta tapasztalom a bányában is. Az elővájásokban járva, mindenütt belebotlom az ötven-hatvan centiméteres bányafákba. Amikor megkérdeztem a csapatvezetőket, miért vágnak le ilyen nagy darabokat, azt válaszolták: a fatelep nem ad méret szerinti fát. De ezenkívül is nagyon sok öreg fa marad lent a bányában. Ezekből jelentős mennyiségű deszkát készíthetnénk, vagy felhasználhatnánk őket bordafának is a TH-gyűrűjéhöz. A sok elveszett szerszám, gépalkatrész is növeli az önköltséget. A múlt hónapban DISZ-fiataljaink brigádot szerveztek az elhagyott szerszámok felkutatására. Találtak a többi között három eltemetett fejtőkalapácsot, fúrókat, lapátokat, kaparóláncokat, gumitömlőket és egyéb értékes holmikat. De másként is folyik a tékozlás. Háromszázezer forintot adtak ki új fürdőnk és öltözőnk ruhaszekrényeire. Senki sem gondolt arra, hogy az öltözőszekrények egyáltalán nem felelnek meg a bányák öltözőiben. Átnedvesedett munkaruhában jövünk fel ugyanis munkahelyünkről. A szekrényekben pedig nem szárad meg a ruha, legfeljebb megpenészedik. Sokkal kevesebbe került volna, ha a bányászöltözőkben használatos ruhafelhúzókat kaptunk volna, hiszen ezek jól beváltak az elmúlt évtizedek alatt. Mindezek az esetek azt mutatják, hogy helyes volna, ha illetékes szervek több gondot fordítanának vagyonunkra, a nép vagyonára. Csak akkor követelhetünk bányászainktól takarékosságot, nagyobb gondosságot, ha maguk a vezetők példát mutatnak. Bertalan József Tatabánya, VIII-as akna 1. sz. Épületelemgyár felvesz lehetőleg budapesti, vagy pestkörnyéki lakosokból épületelemgyártási munkára segédmunkásokat és gépkezelőket. Személyes jelentkezés Budapest, XI., Budafoki út 78. sz. Férfi segédmunkásokat azonnal felvesz a Vegyicikkeket Kiszerelő Vállalat. XIV., Nagy Lajos király útja 110. Munkaruhával és cipővel és az egyéb előírt felszerelésekkel a belépőket ellátjuk. KÉT HEKTAR FOLD Az 1934. évi cannes-i filmfesztivál nemzetközi díjának nyertese Magyarul beszélő indiai film Bemutatja szeptember 30-tól: TOLDI ☆ UGOCSA