Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)
1954-10-24 / 252. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. évfolyam, 252. szám ÁRA 50 FILLÉR 1954. október 24. vasárnap A Hazafias Népfront egységbe hívó szava megtalálta az utat népünk szívéhez Ünnepélyesen megkezdődött a Hazafias Népfront első országos kongresszusa Szombat délután az Lerkei Színházban megkezdődött a Hazafias Népfront első, alakuló országos kongresszusa. A népi összefogás nagy ünnepére már jóval a kitűzött idő előtt gyülekezni kezdtek a küldöttek, országosan ismert sztahanovisták, és fejkendős parasztasszonyok, egyetemi tanárok, tisztviselők, papok, honvédtisztek. Kitüntetések csillognak, régi ismerősök találkoznak és üdvözlik egymást örömmel, olyanok, akik már a debreceni ideiglenes nemzetgyűlésen is együtt dolgoztak az akkor még romokban heverő ország életrekeltésén, most pedig tíz év sikerei, az építés örömei, a nehézségek leküzdésének sok-sok tapasztalata teszi őket még alkalmasabbá arra, hogy népük nevében szóljanak. És tucatjával, százával vannak itt a közélet újoncai, középparasztok és kiskereskedők, pedagógusok és üzemi munkások, akik városuk, kerületük vagy falujuk problémáit hozzák hatalmas tömegmozgalmunk alakuló kongresszusa elé. Két órakor már zsúfolásig megtelik a színházterem s a Himnusz hangjai után Dobi István, a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke emelkedik szólásra. Dobi István: Hiszünk a nép összefogásának hatalmában és erejében Bevezetőül üdvözölte a kongresszus küldötteit. »Ha végigtekintek e sorokon — mondotta a többi között —, régi harcostársak, új barátok és ismeretlenek keverednek előttem ebben az óriási küldöttgyűlésben, jelképezve, hogy ezen a tanácskozáson valóban együtt van a magyar nemzet minden rétegének, foglalkozási ágának, hitének-felekezetének képviselője. Ha a régi harcostársakat nézem, talán emlékeztetnem sem kell őket, hogy a mögöttünk levő nehéz esztendőkben, bármilyen hiten voltunk, bármilyen világnézetet vallattunk, bárminő pártban és bárminő munkában verítékezett a homlokunk, mindig megtaláltuk a módját, a formáját annak, hogy együtt dolgozzunk a becsületes magyar célokért, Magyarországért, a magyar népért. Meggyőződésem, hogy az új barátokkal és a még számomra ismeretlen küldöttekkel való itteni találkozásunk is hasonló együttműködésnek lesz az elindulása. A párt és a kormány olyan célokat tűzött elénk — folytatta Dobi István —, amelyek a mezőgazdaság korszerűsítésével és fejlesztésével, a közszükségleti cikkek gyártásának növelésével, a lakásépítésekkel és egyéb, jól átgondolt tervek végrehajtásával hatalmas mértékben fogják előbbre vinni népünk életszínvonalának növelését és szilárd békepolitikánkkal gátat vetünk minden külső fenyegetés útjába, amely szabadságunkat, függetlenségünket veszélyezteti. Nagy nemzeti célokról van szó és ehhez méltó a tömegmozgalom, amely a Hazafias Népfront jegyében kibontakozott. Kiváló hazafiak, lánglelkű szabadságharcosaink álma és vágya ölt testet a Hazafias Népfrontban, amelynek most alakuló kongresszusát tartjuk. A kongresszusra komoly feladatok várnak és nem kis mértékben a küldöttek munkájától függ, hogy a szervezet, amelyet felépítünk, eleven erővé váljék a magyar életben. Ezután Kossuth Lajos híres szegedi beszédét idézte Dobi István: »Oly hatalmasnak hiszem én a népet, hogyha felkel és összetart, a ropogva összerogyó égboltozatot is képes fenntartani erős karjaival.« Mi, akik itt összegyülekeztünk ,— fejezte be beszédét —, hiszünk a nép összefogásának hatalmában és erejében. Kossuth Lajos tanítását követve valljuk, hogy az egységes nemzet a legcsodálatosabb alkotásokra képes és a nemzeti erők legszélesebb összefogását akarjuk életrehívni ezen a tanácskozáson. Dobi István beszéde után Devecseri Gábor Kossuthdíjas költő olvasta fel az előkészítő bizottság javaslatát a kongresszus elnökségének megválasztására. A kongreszszus egyhangúlag fogadta el a javaslatot és választotta az elnökségbe az alábbiakat: Azari Béláné tanítónő, Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese, Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Ács Lajos, az MDP Központi Vezetőségének titkára, dr. Árvai Sándor egyetemi tanár, Bakos Jánosné egyénileg dolgozó paraszt, Barsi Béla Kossuth-díjas színművész, Bata István honvédelmi miniszter, Bálint Márton tanító, Benke Valéria, a Magyar Rádió elnöke, Bereczky Albert református püspök, Berki Feriz, amagyarországi görögkeleti egyházközségek adminisztrátora, dr. Beresztóczy Miklós római katolikus érseki helynök, Berkics Mihályné tsz-tag, Bihari Andor, a Budapesti Oxigéngyár igazgatója, a szocialista munka hőse, Boldoczki János külügyminiszter, dr. Borók Imre gimnáziumi tanár, Borbás Sándor főmechanikus, a szocialista munka hőse, Budavári László bányász, Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára, dr. Czapik Gyula egri érsek, Csorba István Kossuth-díjas fűtő, Csordás József tanító, Darvas József népművelési miniszter, Dezséry László evangélikus püspök, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dudás Miklós görögkatolikus püspök, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, Esze Tamás református lelkész, Farkas Mihály, az MDP Központi Vezetőségének titkára, dr. Farkas Dénes jáki apát, püspöki helynök, Fehér Lajos kétszeres sztahanovista, Fekete Veronika traktoros, Gerő Ernő, a minisztertanács első elnöki helyettese, Gerencsér István sztahanovista kőműves, Gosztonyi János, a DISZ központi vezetőségének titkára, Gozss Ádám egyénileg dolgozó paraszt, dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgármester, Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter, Hidas István vegyipari és energiaügyi miniszter, Holli Jenő, a Freies Leben szerkesztője, Horváth Ottó mérnök, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, Horváth Imréné kétszeres sztahanovista fonónő, Jakabfi Rozália állami gazdasági dolgozó, Jäger Sándorné timföldgyári munkásnő, Jelenszki János frontmester, a szocialista munka hőse, Kaszapovics András Kossuth-díjas tsz-elnök, dr. Kanyó Pál kórházi igazgatófőorvos, Kapusi Imre tsz-tag, Kállai Gyula, a Kiadói Főigazgatóság elnöke, Kádár László egyetemi rektor, Kende Zsigmond orvos, Kelemen János, Zomba k község termelési bizottságának elnöke, Kiss Ferenc Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Szabad Egyházak Szövetségének elnöke, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész, Kiss Károly országgyűlési képviselő, Kincse Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Kovács István, az MDP Budapesti PVB első titkára, Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, Kovács János bányász, Kristóf István országgyűlési képviselő, Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester, a szocialista munka hőse, Maczkó Lajos kombájnvezető, a szocialista munka hőse, Mag Béla, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának titkára, Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Mátékovics Endre vezérőrnagy, Mátyás Kálmán római katolikus plébános, Megyeri Endréné Kossuthdíjas védőnő, Mekis József, a SZOT elnöke, Mesterházi Judit szövőnő, Mészáros Sándor agronómus, Mihályn Ernő népművelési miniszterhelyettes, Mikulás Viktor tetsz-dolgozó, Mislóczki Mátyás Kossuth-díjas főolvasztár, Muszka Imre Kossuth-díjas esztergályos, a szocialista munka hőse, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Nánási László országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Nógudi Sándor, a honvédelmi miniszter első helyettese, Parragi György Kossuth-díjas újságíró, Papp László, a budapesti református teológia dékánja, Papp József egyénileg dolgozó paraszt, Péter János református püspök, Pindur Antal traktoros, Pióker Ignác Kossuthdíjas gyalus, a szocialista munka hőse, Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács elnöke, Fruzsina Mihály frontmester, a szocialista munka hőse, Ratkó Anna, a SZOT titkára, Rácz Imre egyénileg dolgozó paraszt, Rákosi Mátyás, az MDP Központi Vezetőségének első titkára, Révai József országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Schwartz Benjamin főrabbi, Salló Elemér agronómus, Sályi István, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. Kossuth-díjas, Sajbán György egyénileg dolgozó paraszt, Seres Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Simon Klára tsz tag, Sőtér Béla egyénileg dolgozó paraszt, Sötét Ferencné egyénileg dolgozó paraszt, Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, Szalai György egyénileg dolgozó paraszt, Szabó Demeter egyénileg dolgozó paraszt, Szabó Pál Kossuth-díjas író, Sziveri Kálmán tsz elnök, a szocialista munka hőse, Szoó Béláné MNDSZ titkár, Szőke Jánosné fonónő, Szabó Zoltán mérnök, Takács Istvánné sztahanovista marós, Tamási István bányaigazgató, özv. Tóth Mihályné tsz tag, Török Gusztávné tsz tag, Turvács Mihályné háztartásbeli, Ugreszty Vitályosné délszláv egyénileg dolgozó paraszt, dr. Ugrin László orvos, Vadas József főmérnök, Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke, Varga Antal tanító, Varga József Kossuth-díjas egyetemi tanár, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Veres Péter Kossuth-díjas író, Wild Frigyes egyetemi tanár, Vető Lajos dr. evangélikus püspök, Vörös József egyénileg dolgozó paraszt, Wagner Károlyné egyénileg dolgozó paraszt, mintagazda, Zabos Péter egyénileg dolgozó paraszt, özv. Zahorán Pálné kiskereskedő. Ezután Dobi István javaslatot tett a kongresszus napirendjére. Első pontja a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának beszámolója, amelyet Darvas József népművelésügyi miniszter tart meg. A második napirendi pont a népfront működési szabályzat-tervezetének megvitatása, ezután kerül sor a Népfront Országos Tanácsának megválasztására. A kongresszus egyhangúlag fogadta el a napirendi javaslatot is. Ezután Kovács István budapesti küldött, a budapesti pártbizottság első titkára olvasta fel Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának üdvözlő táviratát, amelyet lapunk más helyén ismertetünk. A táviratot a kongresszus részvevői hosszas, lelkes tapssal fogadták, majd Darvas József népművelési miniszter emelkedett szólásra. A Hazafias Népfront kongresszusa megkezdte munkáját A népküldöttei a tanácskozáson Rákosi Mátyás elvtárs távirata a Hazafias Népfront kongresszusához Kedves Barátaim! Kedves Honfitársak! Forró üdvözletemet és baráti jókívánságaimat küldöm szabadságomról a Kongresszusnak, amelyen összegyűltek népünk küldöttei, hogy megtanácskozzák újkori történelmünk egyik legnagyobb kezdeményezésének, a Hazafias Népfrontnak a megteremtését. Nagy nemzeti ügy: hazánk felvirágzásának, népünk jólétének és felemelkedésének, a népi-nemzeti egység elmélyítésének az ügye hozta össze Önöket a mai tanácskozásra. Soha nem voltak kedvezőbb feltételek magyar hazafiak előtt e nemes célok megvalósítására, mint ma, hazánk felszabadításának tizedik évében, amikor pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja minden erejét latba veti, hogy hatalmas eredményeinkre támaszkodva, a múlt hibáin okulva, egész dolgozó népünk segítségével előre vigye hazánkat a szocializmus útján. Az új szakasz politikája, amelyet egész népünk olyan egyöntetű helyesléssel és lelkesedéssel fogadott, megteremti a szilárd alapot népünk összes hazafias erőinek összefogására. Meg vagyok győződve arról, hogy a Hazafias Népfront felkutatja, összefogja és mozgósítja azokat a kimeríthetetlen erőket, azt a bölcseséget, tudást és kezdeményezést, amelynek népünk tantlelét adta nemzeti múltunk és jelenünk legnagyobb megmozdulásai idején. A Hazafias Népfront hű örököse és továbbfolytatója legszebb nemzeti hagyományainknak, Zrínyi, Thököly, Bocskai, Rákóczi, Kossuth, Petőfi örökének, 1919 dicső hagyományának. A Hazafias Népfront Kongresszusa magasra emeli a nemzeti összefogás lobogóját és fennen hirdeti azokat a nagyszerű feladatokat és célokat, amelyek egész népünket e zászló alá tömörítik. Ha népünk egy szívvel, egy akarattal top, fáradozni a haza felvirágzásán, a dolgozó nép jólétének emelésén, a haza függetlenségének és békéjének megvédésén, akkor nincs az az erő, amely megállítana bennünket előrehaladásunkban. Teljes szívvel kívánok önöknek jó és eredményes munkát nagy nemzeti céljaink megvalósítása érdekében! RÁKOSI MÁTYÁS Darvas József beszéde — Tisztelt Kongresszus! — Azért gyűltünk egybe — népünk minden rétegéből választott küldöttek —, hogy tanácskozzunk nagy nemzeti mozgalmunk, a Hazafias Népfront tennivalóiról s olyan határozatokat hozzunk közös akarattal, amelyeket eszünk és szívünk diktál, egész népünk, mindennél drágább magyar hazánk javára s boldogulására. Ez a kongresszus, már összetételét tekintve is, a legszélesebb nemzeti összefogás kifejezője. Vannak itt munkások az üzemekből, bányákból, parasztok a messzi falviakból, tanyáikról, olyanok is, akik már megtalálták a közös gazdálkodás útját a termelőszövetkezetekben s olyanok is, akik még egyéni gazdálkodóként keresik a maguk boldogulását; vannak értelmiségiek, tudósok,írók,művésziek, pedagógusok, mérnökök, orvosok, olyanok is, akik még a régi rendszerben nevelkedtek s olyanok is, akik már a mi iskoláinkban tanultak. Vannak itt katonák, néphadseregünk harcosai és vannak püspökök s egyszerű falusi papok a legkülönbözőbb vallásfelekezetekből; vannak kisiparosok és kiskereskedők, szövetkezetiek is, egyéniek is. És vannak párttagok, kommunisták és többségben pártonkívüliek. Vannak magas állami beosztásban dolgozók és egyszerű kisemberek. Ilyen, a nemzet minden rétegét szélesen képviselő testület talán még soha nem tanácskozott hazánkban. Valamit új, nagy dolog kezdetét jelzi ez a gyülekezés így, önmagában is. Bizonyos, hogy ahogy ily módon együtt vagyunk, nézeteink nem minden részletkérdésbenegyezők,detazás bizonyos, és ez a döntő, hogy a nemzetünk sorsát érintő lényeges, fontos kérdésekben egyetértünk, egy akaraton vagyunk, a népünkért égő felelősség érzésében mélységesen egyet akarunk. Ez a mindenek fölött való egyetértés, ez a közös, nagy felelősség hozott bennünket együvé! — Jelen van itt ma, ebben a teremben, választott küldöttein keresztül, valójában az egész nemzet. S jelen van — ezt személy szerint is mindannyian tanúsíthatjuk —, jelen van itt általunk népünk nagy többségének az óhaja, bizakodása, akarata. Az óhaja, hogy a Hazafias Népfrontban egyszer már ténylegesen váltsukk valóra évszázadok álmát, amely a múltban soha nem tu(Folytatás :a :harmadik oldaliról)