Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)

1954-10-24 / 252. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. évfolyam, 252. szám ÁRA 50 FILLÉR 1954. október 24. vasárnap A Hazafias Népfront egységbe hívó szava megtalálta az utat népünk szívéhez Ünnepélyesen megkezdődött a Hazafias Népfront első országos kongresszusa Szombat délután az Lerkei Színházban megkezdődött a Hazafias Népfront első, alakuló országos kongresszusa. A népi összefogás nagy ünnepére már jóval a kitűzött idő előtt gyü­lekezni kezdtek a küldöttek, országosan ismert sztahanovisták, és fejkendős parasztasszonyok, egyetemi tanárok, tisztviselők, papok, honvédtisztek. Kitüntetések csillognak, régi ismerősök találkoznak és üdvözlik egymást örömmel, olyanok, akik már a debreceni ideiglenes nemzetgyűlésen is együtt dolgoz­tak az akkor még romokban heverő ország életrekeltésén, most pedig tíz év sikerei, az építés örömei, a nehézségek leküzdé­sének sok-sok tapasztalata teszi őket még alkalmasabbá arra, hogy népük nevében szóljana­k. És tucatjával, százával van­nak itt a közélet újoncai, középparasztok és kiskereskedők, pedagógusok és üzemi munkások, akik városuk, kerületük vagy falujuk­ problémáit hozzák hatalmas tömeg­mozgalmunk alakuló kongresszusa elé. Két órakor már zsúfolásig megtelik a színházterem s a Himnusz hangjai után Dobi István, a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke emelkedik szólásra. Dobi István: Hiszünk a nép összefogásának hatalmában és erejében Bevezetőül üdvözölte a kon­gresszus küldötteit. »Ha végig­tekintek e sorokon — mon­dotta a többi között —, régi harcostársak, új barátok és ismeretlenek keverednek előt­tem ebben az óriási küldött­­gyűlésben, jelképezve, hogy ezen a tanácskozáson valóban együtt van a magyar nemzet minden rétegének, foglalkozási ágának, hitének-felekezetének képviselője. Ha a régi harcos­társakat nézem, talán emlé­keztetnem sem kell őket, hogy a mögöttünk levő nehéz esz­tendőkben, bármilyen hiten voltunk, bármilyen világné­zetet vallattunk, bárminő párt­ban és bárminő munkában verítékezett a homlokunk, mindig megtaláltuk a módját, a formáját­ annak, hogy együtt dolgozzunk a becsületes ma­gyar célokért, Magyarorszá­gért, a magyar népért. Meg­győződésem, hogy az új bará­tokkal és a még számomra ismeretlen küldöttekkel való itteni találkozásunk is hasonló együttműködésnek lesz az el­indulása. A párt és a kormány olyan célokat tűzött elénk — foly­tatta Dobi István —, amelyek a mezőgazdaság korszerűsíté­sével és fejlesztésével, a köz­szükségleti cikkek gyártásának növelésével, a lakásépítések­kel és egyéb, jól átgondolt tervek­ végrehajtásával hatal­mas mértékben fogják előbbre vinni népünk életszínvonalá­nak növelését és szilárd béke­politikánkkal gátat vetünk minden külső fenyegetés út­jába, amely szabadságunkat, függetlenségünket veszélyez­teti. Nagy nemzeti célokról van szó és ehhez méltó a tömeg­­mozgalom, amely a Hazafias Népfront jegyében kibontako­zott. Kiváló hazafiak, láng­lelkű szabadságharcosaink álma és vágya ölt testet a Hazafias Népfrontban, amely­nek most alakuló kongresszu­sát tartjuk. A kongresszusra komoly feladatok várnak és nem kis mértékben a küldöt­tek munkájától függ, hogy a szervezet, amelyet felépítünk, eleven erővé váljék a magyar életben. Ezután Kossuth Lajos híres szegedi beszédét idézte Dobi István: »Oly hatalmasnak hi­szem én a népet, hogyha felkel és összetart, a ropogva össze­rogyó égboltozatot is képes fenntartani erős karjaival.« Mi, akik itt­ összegyülekeztünk ,— fejezte be beszédét —, hi­szünk a nép összefogásának hatalmában és erejében. Kos­suth Lajos tanítását követve valljuk, hogy az egységes nemzet a legcsodálatosabb al­kotásokra képes és a nemzeti erők legszélesebb összefogá­sát akarjuk életrehívni ezen a tanácskozáson. Dobi István beszéde után Devecseri Gábor Kossuth­­díjas költő olvasta fel az elő­készítő bizottság javaslatát a kongresszus elnökségének megválasztására. A kongresz­­szus egyhangúlag fogadta el a javaslatot és választotta az elnökségbe az alábbiakat: Azari Béláné tanítónő, An­dics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter első helyettese, Apró Antal, a minisztertanács el­nökhelyettese, Ács Lajos, az MDP Központi Vezetőségének titkára, dr. Árvai Sándor egye­temi tanár, Bakos Jánosné egyénileg dolgozó paraszt, Bar­­si Béla Kossuth-díjas színmű­vész, Bata István honvédelmi miniszter, Bálint Márton taní­tó, Benke Valéria, a Magyar Rádió elnöke, Bereczky Albert reformá­tus püspök, Berki Feriz, a­­ma­gyarországi görögkeleti egy­házközségek adminisztrátora, dr. Beresztóczy Miklós római katolikus érseki helynök, Ber­­kics Mihályné tsz-tag, Bihari Andor, a Budapesti Oxigén­­gyár igazgatója, a szocialista munka hőse, Boldoczki János külügyminiszter, dr. Borók Imre gimnáziumi tanár, Bor­­bás Sándor főmechanikus, a szocialista munka hőse, Buda­vári László bányász, Bugár Jánosné, az Országos Béketa­­nács titkára, dr. Czapik Gyula egri érsek, Csorba István Kos­­suth-díjas fűtő, Csordás József tanító, Darvas József népmű­velési miniszter, Dezséry László evangélikus püspök, Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dudás Miklós görögkatolikus püspök, Erdei Ferenc igazságügymi­niszter, Esze Tamás református lelkész, Farkas Mihály, az MDP Központi­ Vezetőségének titkára, dr. Farkas Dénes jáki apát, püspöki helynök, Fehér Lajos kétszeres sztahanovista, Fekete Veronika traktoros, Gerő Ernő, a minisztertanács első elnöki helyettes­e, Geren­csér István sztahanovista kő­műves, Gosztonyi János, a DISZ központi vezetőségének titkára, Gozss Ádám egyénileg dolgozó paraszt, dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgár­mester, Hegedűs András, a mi­nisztertanács első elnökhelyet­tese, földművelésügyi minisz­ter, Hidas István vegyipari és energiaügyi miniszter, Holli Jenő, a Freies Leben szerkesz­tője, Horváth Ottó mérnök, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, Hor­váth Imréné kétszeres sztaha­novista fonónő, Jakabfi Rozá­lia állami gazdasági dolgozó, Jäger Sándorné timföldgyári munkásnő, Jelenszki János frontmes­ter, a szocialista mun­ka hőse, Kaszapovics András Kossuth-díjas tsz-elnök, dr. Kanyó Pál kórházi igazgató­­főorvos, Kapusi Imre tsz-tag, Kállai Gyula, a Kiadói Főigaz­gatóság elnöke, Kádár László egyetemi rek­tor, Kende Zsigmond orvos, Kelemen János, Zomba k község termelési bizottságának elnö­ke, Kiss Ferenc Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Szabad Egy­házak Szövetségének elnöke, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész, Kiss Károly országgyűlési kép­viselő, Kincse Sándor egyéni­leg dolgozó paraszt, Kovács István, az MDP Budapesti PVB első titkára, Kodály Zol­tán kétszeres Kossuth-díjas ze­neszerző, Kovács János bá­nyász, Kristóf István ország­­gyűlési képviselő, Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester, a szocialista munka hőse, Maczkó Lajos kombájnvezető, a szocialista munka hő­se, Mag Béla, a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságá­nak titkára, Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Mátékovics Endre ve­zérőrnagy, Mátyás Kálmán római katolikus plébános, Megyeri Endréné­ Kossuth­­díjas védőnő, Mekis József, a SZOT elnöke, Mester­házi Judit szövőnő, Mészá­ros Sándor agronómus, Mi­­hályn Ernő népművelési mi­niszterhelyettes, Mikulás Vik­tor tetsz-dolgozó, Mislóczki Mátyás Kossuth-díjas főolvasz­tár, Muszka Imre Kossuth-dí­jas esztergályos, a szocialista munka hőse, Nagy Imre, a mi­nisztertanács elnöke, Nánási László országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Nóg­­u­di Sándor, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, Parragi György Kossuth-díjas újság­író, Papp László, a budapesti református teológia dékánja, Papp József egyénileg dolgozó paraszt, Péter János reformá­tus püspök, Pindur Antal trak­toros, Pióker Ignác Kossuth­­díjas gyalus, a szocialista mun­ka hőse, Pongrácz Kálmán, a Budapesti Városi Tanács elnöke, Fruzsina Mihály frontmes­ter, a szocialista munka hőse, Ratkó Anna, a SZOT titkára, Rácz­­ Imre egyé­nileg dolgozó paraszt, Rákosi Mátyás, az MDP Központi Ve­zetőségének első titkára, Révai József országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Rónai Sándor, az ország­­gyűlés elnöke, Schwartz Ben­jamin főrabbi, Salló Elemér agronómus, Sályi István, a Rákosi Mátyás Nehézipari Mű­szaki Egyetem rektora. Kos­suth-díjas, Sajbán György egyénileg dolgozó paraszt, Se­res Sándor egyénileg dolgozó paraszt, Simon Klára tsz tag, Sőtér Béla egyénileg dolgozó paraszt, Sötét Ferencné egyé­nileg dolgozó p­araszt, Szalai Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, Szalai György egyéni­leg dolgozó paraszt, Szabó De­meter egyénileg dolgozó pa­raszt, Szabó Pál Kossuth-díjas író, Sziveri Kálmán tsz elnök, a szocialista munka hőse, Szoó Béláné MNDSZ titkár, Szőke Jánosné fonónő, Szabó Zoltán mérnök, Takács István­né sztahanovista marós, Ta­mási István bányaigazgató, özv. Tóth Mihályné tsz tag, Török Gusztávné tsz tag, Turvács Mihályné háztartásbeli, Ug­­reszty Vitályosné délszláv egyénileg dolgozó paraszt, dr. Ugrin László orvos, Vadas József főmérnök, Vass István­­né, az MNDSZ elnöke, Varga Antal tanító, Varga József Kossuth-díjas egyetemi tanár, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Veres Péter Kossuth-díjas író, Wild Frigyes egyetemi tanár, Vető Lajos dr. evangélikus püspök, Vörös József egyénileg dolgozó paraszt, Wagner Károlyné egyénileg dolgozó paraszt, min­tagazda, Zabos Péter egyéni­leg dolgozó paraszt, özv. Zaho­­rán Pálné kiskereskedő. Ezután Dobi István javasla­tot tett a kongresszus napi­rendjére. Első pontja a Haza­fias Népfront Országos Elő­készítő Bizottságának beszá­molója, amelyet Darvas József népművelésügyi miniszter tart meg. A második napirendi pont a népfront működési sza­bályzat-tervezetének megvita­tása, ezután kerül sor a Nép­front Országos Tanácsának megválasztására. A kongres­szus egyhangúlag fogadta el a napirendi javaslatot is. Ez­után Kovács István budapesti küldött, a budapesti pártbi­zottság első titkára olvasta fel Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége első titkárának üd­vözlő táviratát, amelyet la­punk más helyén ismertetünk. A táviratot a kongresszus részvevői hosszas, lelkes taps­sal fogadták, majd Darvas József népművelési miniszter emelkedett szólásra. A Hazafias Népfront kongresszusa megkezdte munkáját A nép­­küldöttei a tanácskozáson Rákosi Mátyás elvtárs távirata a Hazafias Népfront kongresszusához Kedves Barátaim! Kedves Honfitársak! Forró üdvözletemet és baráti jókívánságaimat küldöm szabadságomról a Kongresszusnak, amelyen összegyűltek né­pünk küldöttei, hogy megtanácskozzák újkori történelmünk egyik legnagyobb kezdeményezésének, a Hazafias Népfront­nak a megteremtését. Nagy nemzeti ügy: hazánk felvirágzá­sának, népünk jólétének és felemelkedésének, a népi-nemzeti egység elmélyítésének az ügye hozta össze Önöket a m­ai ta­nácskozásra. Soha nem voltak kedvezőbb feltételek magyar hazafiak előtt e nemes célok megvalósítására, mint ma, ha­zánk felszabadításának tizedik évében, amikor pártunk, a Ma­gyar Dolgozók Pártja minden erejét latba veti, hogy hatalmas eredményeinkre támaszkodva, a múlt hibáin okulva, egész dolgozó népünk segítségével előre vigye hazánkat a szocializ­mus útján. Az új szakasz politikája, amelyet egész népünk olyan egyöntetű helyesléssel és lelkesedéssel fogadott, megte­remti a szilárd alapot népünk összes hazafias erőinek össze­fogására. Meg vagyok győződve arról, hogy a Hazafias Népfront felkutatja, összefogja és mozgósítja azokat a kimeríthetetlen erőket, azt a bölcseséget, tudást és kezdeményezést, amelynek népünk tant­lelét adta nemzeti múltunk és jelenünk legna­gyobb megmozdulásai idején. A Hazafias Népfront hű örö­köse és továbbfolytatója legszebb nemzeti hagyományaink­nak, Zrínyi, Thököly, Bocskai, Rákóczi, Kossuth, Petőfi örö­kének, 1919 dicső hagyományának. A Hazafias Népfront Kongresszusa magasra emeli a nem­zeti összefogás lobogóját és fennen hirdeti azokat a nagy­szerű feladatokat és célokat, amelyek egész népünket e zászló alá tömörítik. Ha népünk egy szívvel, egy akarattal top,­ fára­dozni a haza felvirágzásán, a dolgozó nép jólétének emelésén, a haza függetlenségének és békéjének megvédésén, akkor nincs az az erő, amely megállítana bennünket előrehaladá­sunkban. Teljes szívvel kívánok önöknek jó és eredményes munkát nagy nemzeti céljaink megvalósítása érdekében! RÁKOSI MÁTYÁS Darvas József beszéde — Tisztelt Kongresszus! — Azért gyűltünk egybe — népünk minden rétegéből vá­lasztott küldöttek —, hogy ta­nácskozzunk nagy nemzeti mozgalmunk, a Hazafias Nép­front tennivalóiról s olyan ha­tározatokat hozzunk közös akarattal, amelyeket eszünk és szívünk diktál, egész né­pünk, mindennél drágább ma­gyar hazánk javára s boldogu­lására. Ez a kongresszus, már összetételét tekintve is, a leg­szélesebb nemzeti összefogás kifejezője. Vannak itt mun­kások az üzemekből, bányák­ból, parasztok a messzi fal­viakból, tanyáikról, olyanok is, akik már megtalálták a közös gazdálkodás útját a termelő­­szövetkezetekben s olyanok is, akik még egyéni gazdálkodó­ként keresik a maguk boldo­gulását; vannak értel­miségiek, tud­ósok,­­írók,­­művésziek, peda­gógusok, mérnökök, orvosok, olyanok is, akik még a régi rendszerben nevelkedtek s olyanok is, akik már a mi is­koláinkban tanultak. Vannak itt katonák, néphadseregünk harcosai és vannak püspökök s egyszerű falusi papok a leg­különbözőbb vallásfelekezetek­ből; vannak kisiparosok és kis­kereskedők, szövetkezetiek is, egyéniek is. És vannak pártta­gok, kommunisták é­s több­ségben pártonkívüliek. Vannak magas állami beosztásban dol­gozók és egyszerű kisemberek. Ilyen, a nemzet minden réte­gét szélesen képviselő testület talán még soha nem tanácsko­zott hazánkban. Val­amit új, nagy dolog kezdetét jelzi ez a gyülekezés így, önmagában is. Bizonyos, hogy ahogy ily mó­don együtt vagyunk, néze­teink nem minden részletkér­désben­­egyezők,­­detaz­ás bizo­nyos, és ez a dön­tő, hogy a nemzetünk sorsát érintő lénye­ges, fontos kérdésekben egyet­értünk, egy akaraton vagyunk, a népünkért égő felelősség érzésében mélységesen egyet akarunk. Ez a mindenek fö­lött való egyetértés, ez a kö­zös, nagy felelősség hozott ben­nünket együvé! — Jelen van itt ma, ebben a teremben, választott küldöt­tein keresztül, valójában az egész nemzet. S jelen van — ezt személy szerint is mind­annyian tanúsíthatjuk —, jelen van itt általunk népünk nagy többségének az óhaja, bizako­dása, akarata. Az óhaja, hogy a Hazafias Népfrontban egy­szer már ténylegesen váltsukk valóra évszázadok álmát, amely a múltban soha nem tu­­(Folytatás :a :harmadik oldaliról)

Next