Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)
1955-01-05 / 3. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 3. szám ÁRA 30 FILLÉR 1955. január 5. szerda A művelődés kincsestára: a múzeum Estéről estére művelődni vágyó munkások, dolgozók ezrei találkoznak a kultúrotthonok előadótermeiben értelmiségünk legjobbjaival, akik tudásuk legjavát igyekeznek nekik átadni. A tudományos ismeretterjesztés tapasztalatai bizonyítják, milyen nagy munkásosztályunkban a vágy a műveltség után. A szakszervezeteké az a megtisztelő feladat, hogy a legjobb módszerekkel segítsék az üzemek, bányák, építkezések, intézmények dolgozóinak művelődését. Ez a segítség, a szakszervezetek közművelődést szolgáló tevékenysége és benne a tudományos ismeretterjesztés mind szélesebbé bontakozott a felszabadulás óta. A múlt évben pedig újult, nagy lendületet vett a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megalakulásával, hiszen az ország legnevesebb tudósai, az értelmiségiek legjobbjai kapcsolódtak be a szép munkába. Kétségtelenül értünk is el eredményeket, sikereket. De még távolról sem elégítjük ki a munkások, a dolgozók valóságos igényeit. Az üzemekben folyó ismeretterjesztés fő és csaknem egyetlen formája a több-kevesebb szemléltetéssel összekötött előadás. Kétségtelenül ez az ismeretterjesztés alapformája. Gondoskodnunk kell azonba arról is, hogy minél sokrétűbbé, változatosabbá és magasabb színvonalúvá tegyük. Született is számos új kezdeményezés a múlt nyáron, ezeket tovább kell fejésztésÜKE." Budapesten.” Pécsett, Miskolcon,, Sopronban várostörténeti előadással öszszekötött sétákat rendezett az ismeretterjesztő társulat. A Dunakeszi Vagongyár dolgozóival kirándulásokat szerveztek. Utazás közben földrajzi és történelmi előadásokban ismertették azokat a tájakat, amelyeken áthaladt a vonat. Nagy sikerük volt ezeknek a kezdeményezéseknek. Ez arra figyelmeztet, hogy a dolgozókat különösen érdekli az, amiről az előadáson kívül még közvetlenebb tapasztalatokat is szerezhetnek. Ezt az igényt feltétlenül sokkal fokozottabban figyelembe kell vennünk további munkánkban. Alig, vagy nagyon kevéssé használtuk fel eddig a szemléltetés olyan kitűnő eszközét, mint a múzeum. Pedig a Szovjetunióban járt kulturális küldöttségek egytől egyig arról számoltak be, hogy a szakszervezetek milyen nagyszerű eredményeket érnek el az ismeretterjesztésnek azzal a kitűnő módszerével, hogy múzeumlátogatással kapcsolják össze az előadásokat. De honi tapasztalataink szintén figyelmeztetnek rá: a dolgozók tízezrei látogatják múzeumainkat, s nagy sikerük van az ott rendezett előadásoknak is. Ám mindez kevés. Az üzemi ismeretterjesztés szervezői, a szakszervezetek társadalmi munkásai nagyon sokat telhetnének annak érdekében, hogy a dolgozók még könnyebben, még érdekesebb módszerekkel, még változatosabb formában ismerkedjenek meg a tudományokkal. Nyilvánvalóan érdekesebb az őslényekről szóló előadás, ha vasárnap látogatás követi a Nemzeti Múzeum őslénytárába. A hallgatók a saját szemükkel győződhetnének meg az előadottakról és a kézzelfogható tények segítenék őket, hogy még világosabb fogalmat alkossanak a sok millió évvel ezelőtti földi életről. Ugyanilyen tudásgyarapító élmény, ha az üzemben elhangzott csillagászati előadás után a hallgatók az előadóval együtt ellátogatnak a gellérthegyi Uránia Csillagvizsgálóba. Egy pillantás a távcsőbe és fellebben a fátyol az addig titokzatosnak, megfejthetetlennek vélt világmindenségről. A múzeumok azonban nemcsak a természettudományos ismeretterjesztés hatását növelhetik. Nagy élmény például az is, ha a művészettörténeti előadás után képzett kísérővel, úgynevezett tárlatvezetővel felkeressük a Szépművészeti Múzeumot. Más fényt, más értelmet kapnak a képek, a szobrok, ha tudjuk, ki volt az alkotójuk, mikor élt, milyen eszmék fűtötték, amikor vésőjét az anyagba vágta vagy a színeket keverte palettáján. A Petőfiről szóló előadás többet mond, ha elmegyünk a Petőfi-házba is. Már nemcsak a költőt és a forradalmárt látjuk, hanem azt is, aki elválaszthatatlan tőle: a magánembert, a maga apró emberi vonásaival. . Eddig nem használtuk ki a múzeumok kínálta nagyszerű lehetőségeket. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. A dolgozók egyre fokozódó igényet követelően írják elő, hogy a múzeumokban felhalmozott rengeteg kulturális érték szélesebb tömegek közkincsévé váljék. Ez a feladat a szakszervezetekre és az ismeretterjesztő társulatra vár elsősorban, de lelkiismereti ügye mindenkinek, aki szívén viseli a dolgozók művelődésének ügyét. Nem olyan nehéz feladat ez, hiszen Budapesten 17, az egész országban pedig 87 múzeum várja a művelődni vágyó dolgozókat. Munkásosztályunk a hatalom mellé meg akarja szerezni az új szocialista világ megteremtéséhez szükséges tudást és kultúrát is. És ez a törekvése mind tudatosabbá válik. A szakszervezeteknek pedig egyik legnagyszerűbb hivatásuk munkásosztályunkat hozzásegíteni, hogy a képzett és művelt munkások osztályává váljék. Ónódy Miklós, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat szervezőtitkára VÍZMŰVET, ÚJ SZÍNHÁZAT, RENDELŐT KAP NYÍREGYHÁZA Régóta vajúdó probléma Nyíregyháza vízellátása. Ennek megoldására a várostól mintegy tizennégy kilométerre Kótajban vízművet létesítenek. Hét mélyfúrásúkút máris egészült, 1955-ben előreláthatólag újabb kutakat fúrnak a tervezett vízmű mellett. Az új esztendőben megkezdik a színház építését is. A régi, elavult szerkezetű épület helyén több mint félezer nézőt befogadó vasbetonszerkezetű korszerű színház épül. A színházzal egyidejűleg az új megyei rendelőintézet építését is megkezdik Nyíregyházán. A városi tanács ezenkívül az új esztendőben jelentősen bővíti a csatornahálózatot. Több városszéli utcába bevezetik a villanyt, piacot kapnak a város külterületei is és parkosítják Nyíregyháza egyik legnagyobb terét, a Lenin teret. Miniszteri elismerés a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozóknak Bognár József belkereskedelmi miniszter köszönetét és elismerését fejezte ki mindazoknak a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóknak, akik a karácsonyi és a szilveszteri csúcsforgalom sikeres lebonyolításában a fogyasztók figyelmes kiszolgálásával jó munkát végeztek. Legújabb jelentések a felszabadulási versenyről 60 mázsa műtrágya terven felül a Péti Nitrogénművekben A Péti Nitrogénművek műtrágyagyára az elmúlt évben nagy mennyiségű nitrogénműtrágyával maradt adósa a mezőgazdaságnak. A pétiek munkáját nagyban megnehezíti, hogy a gépek elavultak, korszerűtlenek, nagyobb arányú javításuk azonban az új műtrágyagyár közeli indulása miatt nem volna gazdaságos. Az üzem dolgozói mégis elhatározták, hogy az új gyár üzembehelyezéséig a régi gépekkel is mindennap teljesítik a tervüket. Gondoskodtak is az ehhez szükséges feltételekről. A szintézis üzemben például már minden dolgozó letette a technikai minimum vizsgát, hogy nagyobb hozzáértéssel kezelhesse a gépeket. Az intézkedések már az új év első munkanapján meghozták az eredményt: egy nap alatt 60 mázsa péti sóval teljesítették túl tervüket az üzem dolgozói. Jó műszaki feltételek , jó termelési eredmények a Lőrinci Fonóban a Könnyűipari Minisztérium jelenti. A Lőrinci Fonógyár dolgozói az elmúlt év utolsó három hónapjában hősies harcot folytattak adósságuk törlesztéséért, s a terv határidő előtti teljesítéséért. Ebből a harcból győztesen kerültek ki. Több mint 20 tonnás lemaradásukat behozták és terven felül tekintélyes mennyiségű gyártmányt készítettek. Az új tervév első napjára felkészültek a dolgozók. A műszakiak, már az óév utolsó napjaiban átvizsgálták a gépeket, megnézték, mi az, ami javításra szorul, hogy az új évben zavartalanul indulhasművezető erre az évre is meghosszabbította páros versenyét. Ünnepélyes pillanat volt, mikor 6 óra előtt 5 perccel a fiatal Szemők Györgyné elindította a812-es gépen a műszakot. Rögtön utána felbúgott, felmorajlott a többi is. Szemőkné a délelőtti műszakban 115 százalékot termelt, kifogástalan minőséggel. De nemcsak Szemőkné ért el kiváló eredményt, hanem a többi dolgozó is. Kedd reggelig valamennyi műszak 100 százalék felett termelt. A három főművezető között folyó versenyben jelenleg Halászi Lajos főművezető vezet. Hiányos műszaki előkészítés akadályozza igazolatlan hiányzástt Muaiban A Szénbányászati Minisztérium jelenti: »Az első naptól kezdve teljesítjük terveinket!« Ez az ígéret a szénbányászatban az új esztendő első munkanapján, a felszabadulási verseny első napján csak ígéret maradt. A 11 tröszt jelentések üzemzavarok- kai, létszámhiánnyal indokol-ják az elmaradást. A közép- dunántúli medencében a szállítóberendezések hiánya okozott zavarokat, a Dorogi Szénbányászati Trösztnél Ebszőnybányán az osztályozó elevátora romlott el s más dorogi bányákban is harcolt a szállítóberendezésekkel. Több munkahelyen az elvizesedés miatt nem lehetett termelni. Ezek az »indokolások« azt mutatják, hogy sok bányában nem készítették elő megfelelően a munkahelyeket, nem készültek fel alaposan az új esztendő feladataira. * A létszámhiánynak sem az volt az igazi oka, hogy a havazás miatt egyes bányákba egyáltalán nem, vagy csak jókora késéssel juthattak el a dolgozók, mint sokan mondták, hanem egészen egyszerűen, sok volt az ünnepek után az igazolatlanul hiányzó. Mindebből az következik, hogy fokozni kell a bányákban egyrészt a bányászok közötti politikai nevelőmunkát, másrészt haladéktalanul biztosítani kell a munka zavartalan végzéséhez nélkülözhetetlen műszaki feltételeket. Ahol e feltételeket biztosították, azokban a bányákban már az első napon jó eredmények születtek. A mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó Gyöngyösi bánya 132,3, a Rózsa IX-es bánya 122,7 százalékra teljesítette a hétfő reggeltől kedd reggelig tartó műszakok tervét. A dorogi medencében az I-es bánya kollektívája dolgozott a legsikeresebben, hétfőn az előirányzatnál 19,9 százalékkal több szenet szállított felszínre. Nógrádban négy bánya, a Rónai, a bányási, az Ujlalki és a Kazári bányák dolgozói is bebizonyították, hogy a terv már az első napon is túlteljesíthető. A Középdunántúli medencében az ajkai bányászok, akik tavaly jelentős sikereket könyvelhettek el, az új esztendő első munkanapján is kitettek magukért. A felszabadulási verseny első napjának előirányzatát 111,5 százalékra teljesítették. Pióker Ignác Kossuth-díjas, a szocialista munka hőse megint újításon töri a fejét. Egy kúpkerék elkészítése körülbelül három-négy munkaórát vesz igénybe. Pióker elvtárs most el akarja érni, hogy két kés alkalmazásával ezt a munkaidőt a felére csökkentse. (Magyar Fotó — Mező Ferenc felvétele) Vízrebocsátották az új év első hajóját az Óbudai Hajógyárban A múlt év végén úgy előrehaladt a munka az Óbudai Hajógyárban, hogy máris vízrebocsáthatták az új esztendő első hajóját, a 33-as számú személyszállítót. Az asztalosok és a festők kedden már a belső munkákat kezdték meg a vízrebocsátott hajón, a hegesztők és a lakatosbrigádok pedig a 24-es számú hajóhoz vonultak, hogy felajánlásuknak megfelelően ezt is határidő előtt elkészítsék. Több mezőgazdasági gépalkatrészt gyárt a Sztálinvárosi Gépgyár * A Sztálin Vasmű Gépgyára 1954 második felében kezdte gyártani a mezőgazdaság számára a tartalék hengerfejeket. Fél év alatt négyféle hengerfejet, köztük háromfajta taltorhoz és egy gazdasági vasúti motorhoz való hengerfejet gyártottak. Nincs az országnak egyetlen megyéje sem, amely, nem kapott volna kisebb-nagyobb számú tartalék hengerfejet Sztálinvárosiból. Az elszállított tartalék adja ugyan a kétezret, mégis kevesebb, mint amennyire szükség lett volna. A sztálinvárosi esztergalyosokér, szerelők az új esztendőben a tavalyinál is több artalék hengerfejet gyártanak Azt kérik a jlgnbpfi a Vörös Csil ág ígyáriáki pology idejében és" ütemezetten tüldjék szartjukra az öntvéveket. Szabó Balázs tanácstag több segítséget kér a VIII. ker. tanács apparátusától Amikor Szabó Balázs elvtársat, a Művégtaggyár sztahanovista cipészsegédjét tanácstaggá választották a VIII. kerületben, gyakran hallotta a megállapítást: »Megtisztelő, fontos, de nem könnyű feladat a tanácstagság.« Éppen ezért nem vesztegette az időt, hanem mindjárt a választást követő napokban munkához látott: összegyűjtötte lakótársai észrevételeit, kívánságait és a közérdekű javaslatokat írásban elküldte a tanács különféle — illetékes — osztályaihoz. — Magam is elcsodálkoztam — mondja Szabó elvtárs —, hogy milyen hamar válaszolták leveleimre. De amit írtak, az már nem tetszett olyan nagyon. .. Nézzük csak sorjába a javaslatokat és válaszokat. A közlekedési osztálytól — a Művégtaggyár dolgozóinak kérésére — azt kérte, hogy a Mátyás téren a gidres-gödrös út helyett építsenek aszfaltjárdát. A gyárral szemben levő régen kidőlt ívlámpa helyett pedig újat kért. Az osztály válasza szerinta járda elkészítése szerepel a jövő évi tervben, az ívlámpa visszaállítása ügyében pedig előterjesztést tettek a fővárosi tanács kommunális osztályához. Az ipari osztálytól a Bródy Sándor utcai volt Nyári-féle pénzség üzembehelyezését kérte. Itt ugyanis azelőtt kalácsot, házisüteményt is lehetett süttetni, s mivel még több házban nincsen gáz, nagy segítség volt ez a lakosságnak. Éhleiter József osztályvezető ezt a kérést elutasította, mert — mint írta — az üzlet helyiségében levő Patyolatot nem tudnák elhelyezni. De ugyanakkor a következőt írja még: »Egyébként a VIIL rése, korszerű felszereléssel való ellátása és a minőség megjavítását célzó intézkedések bevezetése most van folyamatban . .. stb.« Új Röltex-bolt megnyitását kérte a kereskedelmi osztálytól a Bródy Sándor utcai háziasszonyok kívánságára. Máté Miklós osztályvezető rövid — kissé kioktató hangú — válaszában megírja, hogy »a kívánság indokolatlan, mert van a közelben ilyen bolt, sőt a Háztartási boltban is kapható rövidáru. — Tudom én, hogy egy új járda megépítését nem lehet csak úgy egykettőre elvégezni — magyarázza megértően Szabó Balázs. — De legalább időpontot írhattak volna. Mit mondjak így a gyáriaknak? A kidőlt ívlámpát régen meg kellett volna csináltatnia a tanácsnak. Elmulasztották. Ezek után engem nem nyugtat meg, hogy »felterjesztették«. Mikor készül el , itt is ez a kérdés. A Nyári-féle péküzem megnyitására adott választ is mellébeszélésnek véli a tanácstag. Hiszen azt ő is tudta, hogy ott az egyik helyiségben Patyolat-fiók van. De arra gondolt, a tanácsappcátusnak módja varr a Patyolat elhelyezésére. És a folyamatban levő intézkedésekre is joggal lehet kiváncsi a dolgozók választotta tanácstag! Mire van lehetősége a tanácsnak és mi az, amit saját hibájából nem valósít meg? — ezek a kérdések nagyon fontosak minden új tanácstag számára. Úgy gondoljuk, Szabó elvtárs közelebb kerül a helyzet ismeretéhez, a tanácsapparátus munkájának áttekintéséhez, ha a levelezés mellett gyakrabban jennemai KTM eset. A személyes beszélgetések, viták bizonyára hasznosak lesznek. Egy igen súlyos magánjellegű kérdés intézése már rá is vezette Szabó Balázst arra, hogy vannak dolgok, amikor személyesen kell rajzbelépnie. Szabó András utcaseprőt — aki 1936 óta a Köztisztasági Hivatal dolgozója — néhány évvel ezelőtt »tévedésből« kitelepítették. Több mint egy esztendeje tisztázódott ügye, de korábban elvett lakásét nem kapta vissza. Azóta egy műhely pincéjében lakik feleségével együtt. Hiába adja be egyre-másra lakásigénylési kéréseit, a tanácstól nem kap segítséget. A lakásosztály ugyanis — jogosan — a Belügyminisztériumot hibáztatja a helytelen eljárásért. A Belügyminisztérium titkársága viszont Szabó Andrást ismételten a tanácshoz utasítja. Szabó Balázs azonban bármennyire is szeretne segíteni, hiába vitázik a lakásosztállyal, mindig ezt aválaszt kapja: »Nincs lakás, amelyet kiutalhatnánk Szabó András részére és egyébként is a Belügyminisztériumra tartozik az ügy.« Tovább pedig nem ment az ügyben, nem mintha elfáradt volna, hanem mert nem tudta, hogy mint tanácstagnak joga, sőt kötelessége, ha leéli a Belügyminisztériumig is elmenni választója igazának védelmében. A VIII. kerületi tanács vezetői és dolgozói elmulasztották ezt a felvilágosítást Vajon nekik nem érdekük, hogy egy új tanácstag — akár Szabó Balázs, akár más legyen is az — eredményesen dolgozzék? Dehogynem. Hát akikor miért nem segítik jobban?