Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)

1955-01-05 / 3. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 3. szám ÁRA 30 FILLÉR 1955. január 5. szerda A művelődés kincsestára: a múzeum Estéről estére művelődni vágyó munkások, dolgozók ezrei találkoznak a kul­­túrotthonok előadótermeiben értelmiségünk legjobbjaival, akik tudásuk legjavát igye­keznek nekik átadni. A tu­dományos ismeretterjesztés tapasztalatai bizonyítják, mi­lyen nagy munkásosztályunk­ban a vágy a műveltség után. A szakszervezeteké az a megtisztelő feladat, hogy a leg­jobb módszerekkel segítsék az üzemek, bányák, építkezések, intézmények dolgozóinak mű­velődését. Ez a segítség, a szakszervezetek közművelő­dést szolgáló tevékenysége és benne a tudományos ismeret­­terjesztés mind szélesebbé bontakozott a felszabadulás óta. A múlt évben pedig­ újult, nagy lendületet vett a Társa­dalom- és Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társulat megalakulásával, hiszen az ország legnevesebb tudósai, az értelmiségiek legjobbjai kap­csolódtak be a szép mun­kába. Kétségtelenül értünk is el eredményeket, sikereket. De még távolról sem elégítjük ki a munkások, a dolgozók valóságos igényeit. Az üzemekben folyó isme­­­retterjesztés fő és csaknem egyetlen formája a több-keve­sebb szemléltetéssel összekö­tött előadás. Kétségtelenül ez az ismeretterjesztés alapfor­mája. Gondoskodnunk kell azon­ba­­ arról is, hogy minél sokrétűbbé, változatosabbá és magasabb színvonalúvá te­gyük. Született is számos új kezdeményezés a múlt nyá­­ron, ezeket­ továb­b kell fej­­észtésÜKE." Budapest­en.” Pé­csett, Miskolcon,, Sopronban várostörténeti előadással ösz­­szekötött sétákat rendezett az ismeretterjesztő társulat. A Dunakeszi Vagongyár dolgo­zóival kirándulásokat szervez­tek. Utazás közben földrajzi és történelmi előadásokban is­mertették azokat a tájakat, amelyeken áthaladt a vonat. Nagy sikerük volt ezeknek a kezdeményezéseknek. Ez arra figyelmeztet, hogy a dolgozókat különösen érdekli az, amiről az előadáson kívül még közvetlenebb tapasztala­tokat is szerezhetnek. Ezt az igényt feltétlenül sokkal fokozottabban figyelembe kell vennünk további munkánk­ban. Alig, vagy nagyon ke­véssé használtuk fel eddig a szemléltetés olyan kitűnő eszközét, mint a múzeum. Pe­dig a Szovjetunióban járt kulturális küldöttségek egy­től egyig arról számoltak be, hogy a szakszervezetek milyen nagyszerű eredményeket érnek el az ismeretterjesztésnek az­zal a kitűnő módszerével, hogy múzeumlátogatással kap­csolják össze az előadásokat. De honi tapasztalataink szin­tén figyelmeztetnek rá: a dol­gozók tízezrei látogatják mú­zeumainkat, s nagy sikerük van az ott rendezett előadá­soknak is. Ám mindez kevés. Az üzemi ismeretterjesztés szervezői, a szakszervezetek társadalmi munkásai nagyon sokat telhet­nének annak érdekében, hogy a dolgozók még könnyebben, még érdekesebb módszerekkel, még változatosabb formában­­ ismerkedjenek meg a tudo­mányokkal. Nyilvánvalóan ér­dekesebb az őslényekről szóló előadás, ha vasárnap látoga­tás követi a Nemzeti Múzeum őslénytárába. A hallgatók a saját szemükkel győződhetné­nek meg az előadottakról és a kézzelfogható tények segíte­nék őket, hogy még világo­sabb fogalmat alkossanak a sok millió év­vel ezelőtti földi életről. Ugyanilyen tudásgya­rapító élmény, ha az üzemben elhangzott csillagászati elő­adás után a hallgatók az elő­adóval együtt ellátogatnak a gellérthegyi Uránia Csillag­­vizsgálóba. Egy pillantás a távcsőbe és fellebben a fátyol az addig titokzatosnak, meg­­fejthetetlennek vélt világmin­denségről. A múzeumok azonban nem­csak a természettudományos ismeretterjesztés hatását nö­velhetik. Nagy élmény pél­dául az is, ha a művészet­­történeti előadás után képzett kísérővel, úgynevezett tárlat­­vezetővel felkeressük a Szép­­művészeti Múzeumot. Más fényt, más értelmet kapnak a képek, a szobrok, ha tud­juk, ki volt az alkotójuk, mi­kor élt, milyen eszmék fűtöt­­ték, amikor vésőjét az anyag­ba vágta vagy a színeket ke­verte palettáján. A Petőfiről szóló előadás többet mond, ha elmegyünk a Petőfi-házba is. Már nemcsak­ a költőt és a forradalmárt látjuk, hanem azt is, aki elválaszthatatlan tőle: a magánembert, a maga apró emberi vonásaival. . Eddig nem használtuk ki a múzeumok kínálta nagyszerű lehetőségeket. Ezen feltétle­nül változtatnunk kell. A dol­gozók egyre fokozódó igényet követelően írják elő, hogy a múzeumokban felhalmozott rengeteg kulturális érték szé­lesebb tömegek közkincsévé váljék. Ez a feladat a szak­­szervezetekre és az ismeret­­terjesztő társulatra vár első­sorban, de lelkiismereti ügye mindenkinek, aki szívén viseli a dolgozók művelődésének ügyét. Nem olyan nehéz fel­adat ez, hiszen Budapesten 17, az egész országban pedig 87 múzeum várja a művelődni vágyó dolgozókat. Munkásosztályunk a hata­lom mellé meg akarja sze­rezni az új szocialista világ megteremtéséhez szükséges tudást és kultúrát is. És ez a törekvése mind tudatosabbá válik. A szakszervezeteknek pedig egyik legnagyszerűbb hivatásuk munkásosztályunkat hozzásegíteni, hogy a képzett és művelt munkások osztályá­vá váljék. Ónódy Miklós, a Társadalom- és Természet­tudományi Ismeretterjesztő Társulat szervezőtitkára VÍZMŰVET, ÚJ SZÍNHÁZAT, RENDELŐT KAP NYÍREGYHÁZA Régóta vajúdó probléma Nyíregyháza vízellátása. En­nek megoldására a várostól mintegy tizennégy kilométerre Kótajban vízművet létesítenek. Hét mélyfúrású­­kút máris egé­szült, 1955-ben előreláthatólag újabb kutakat fúrnak a terve­zett vízmű mellett. Az új esz­tendőben megkezdik a színház építését is. A régi, elavult szerkezetű épület helyén több mint félezer nézőt befogadó vasbetonszerkezetű korszerű színház épül. A színházzal egyidejűleg az új megyei ren­delőintézet építését is meg­kezdik Nyíregyházán. A városi tanács ezenkívül az új eszten­dőben jelentősen bővíti a csa­tornahálózatot. Több városszéli utcába beve­zetik a villanyt, piacot kapnak a város külterületei is és par­kosítják Nyíregyháza egyik legnagyobb terét, a Lenin teret. Miniszteri elismerés a kereskedelmi és a vendéglátóipari dolgozóknak Bognár József belkereske­delmi miniszter köszönetét és elismerését fejezte ki mind­azoknak a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozóknak, akik a karácsonyi és a szil­veszteri csúcsforgalom sikeres lebonyolításában a fogyasztók figyelmes kiszolgálásával jó munkát végeztek. Legújabb jelentések a felszabadulási versenyről 60 mázsa műtrágya terven felül a Péti Nitrogénművekben A Péti Nitrogénművek mű­trágyagyára az elmúlt évben nagy mennyiségű nitrogénmű­trágyával maradt adósa a mezőgazdaságnak. A pétiek munkáját nagyban megnehezíti, hogy a gépek elavultak, korszerűtlenek, na­gyobb arányú javításuk azon­ban az új műtrágyagyár kö­zeli indulása miatt nem volna gazdaságos. Az üzem dolgozói mégis elhatározták, hogy az új gyár üzembehelyezéséig a régi gépekkel is mindennap teljesítik a tervüket. Gondoskodtak is az ehhez szükséges feltételekről. A szintézis üzemben például már minden dolgozó letette a technikai minimum vizsgát, hogy nagyobb hozzáértéssel kezelhesse a gépeket. Az in­tézkedések már az új év első munkanapján meghozták az eredményt: egy nap alatt 60 mázsa péti sóval teljesítették túl tervüket az üzem dolgozói. Jó műszaki feltételek , jó termelési eredmények a Lőrinci Fonóban a Könnyűipari Miniszté­rium jelenti. A Lőrinci Fonógyár dolgo­zói az elmúlt év utolsó három hónapjában hősies harcot folytattak adósságuk törleszté­séért, s a terv határidő előtti teljesítéséért. Ebből a harcból győztesen kerültek ki. Több mint 20 tonnás lemaradásu­kat behozták és terven felül tekintélyes mennyiségű gyárt­mányt készítettek. Az új tervév első napjára felkészültek a dolgozók. A műszakiak, már az óév utolsó napjaiban átvizsgálták a gé­peket, megnézték, mi az, ami javításra szorul, hogy az új évben zavartalanul indulhas­művezető erre az évre is meg­hosszabbította pár­os versenyét. Ünnepélyes pillanat volt, mikor 6 óra előtt 5 perccel a fiatal Szemők Györgyné el­indította a­­812-es gépen a műszakot. Rögtön utána fel­búgott, felmorajlott a többi is. Szemőkné a délelőtti műszak­ban 115 százalékot termelt, kifogástalan minőséggel. De nemcsak Szemőkné ért el kiváló eredményt, hanem a többi dolgozó is. Kedd reg­gelig valamennyi műszak 100 százalék felett termelt. A há­rom főművezető között folyó versenyben jelenleg Halászi Lajos főművezető vezet. Hiányos műszaki előkészítés akadályozza igazolatlan hiányzástt Muaiban A Szénbányászati Miniszté­rium jelenti: »Az első naptól kezdve tel­jesítjük terveinket!« Ez az ígéret a szénbányászatban az új esztendő első munkanapján, a felszabadulási verseny első napján csak ígéret maradt. A 11 tröszt jelentések üzemzavarok-­­ kai, létszámhiánnyal indokol-­­­ják az­­ elmaradást. A közép-­­ dunántúli medencében a szál­­­­lí­tóberendezések hiánya oko­zott zavarokat, a Dorogi Szénbányászati Trösztnél Eb­­szőnybányán az osztályozó elevátora romlott el s más do­rogi bányákban is har­­colt a szállítóberendezésekkel. Több munkahelyen az el­vizesed­és miatt nem lehetett termelni. Ezek az »indokolások« azt mutatják, hogy sok bányában nem készítették elő megfele­lően a munkahelyeket, nem készültek fel alaposan az új esztendő feladataira. * A létszámhiánynak sem az volt az igazi oka, hogy a ha­vazás miatt egyes bányákba egyáltalán nem, vagy csak jó­kora késéssel juthattak el a dolgozók, mint sokan mond­ták, hanem egészen egysze­rűen, sok volt az ünnepek után az igazolatlanul hiányzó. Mindebből az következik, hogy fokozni kell a bányákban egy­részt a bányászok közötti po­litikai nevelőmun­kát, más­részt haladéktalanul biztosí­tani kell a munka zavartalan végzéséhez nélkülözhetetlen műszaki feltételeket. Ahol e feltételeket biztosí­tották, azokban a bányákban már az első napon jó eredmé­nyek születtek. A mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tar­tozó Gyöngyösi bánya 132,3, a Rózsa IX-es bánya 122,7 szá­zalékra teljesítette a hétfő reggeltől kedd reggelig tartó műszak­ok tervét. A dorogi medencében az I-es bánya kollektívája dolgozott a leg­sikeresebben, hétfőn az elő­irányzatnál 19,9 százalékkal több szenet szállított felszín­re. Nógrádban négy bánya, a Rónai, a bányási, az Ujlalki és a Kazári bányák dolgozói is bebizonyították, hogy a terv már az első napon is túl­teljesíthető. A Középdunán­túli medencében az ajkai bá­nyászok, akik tavaly jelentős sikereket könyvelhettek el, az új esztendő első munkanapján is kitettek magukért. A fel­­szabadulási verseny első nap­jának előirányzatát 111,5 szá­zalékra teljesítették. Pióker Ignác Kossuth-díjas, a szocialista munka hőse me­gint újításon töri a fejét. Egy kúpkerék elkészítése körül­belül három-négy munkaórát vesz igénybe. Pióker elvtárs most el akarja érni, hogy két kés alkalmazásával ezt a munkaidőt a felére csökkentse. (Magyar Fotó — Mező Ferenc felvétele) V­ízrebocsátották az új év első hajóját az Óbudai Hajógyárban A múlt év végén úgy előre­haladt a munka az Óbudai Hajógyárban, hogy máris vízrebocsáthatták az új esz­tendő első hajóját, a 33-as számú személyszállítót. Az asztalosok és a festők kedden már a belső munkákat kezd­ték meg a vízrebocsátott ha­jón, a hegesztők és a lakatos­brigádok pedig a 24-es számú hajóhoz vonultak, hogy fel­ajánlásuknak megfelelően ezt is határidő előtt elkészítsék. Több mezőgazdasági gépalkatrészt gyárt a Sztálinvárosi Gépgyár * A Sztálin Vasmű Gépgyára 1954 második felében kezdte gyártani a mezőgazdaság szá­mára a tartalék hengerfeje­ket. Fél év alatt négyféle hen­gerfejet, köztük háromfajta t­­al­torhoz és egy gazdasági vasúti motorhoz való henger­fejet gyártottak. Nincs az or­szágnak egyetlen megyéje sem, amely, nem kapott volna kisebb-nagyobb számú tarta­lék hengerfejet S­ztálinváros­­i­ból. Az elszállított tartalék adja ugyan a kétezret, mégis kevesebb, mint amennyire szükség lett volna. A sztálinvárosi esztergalyo­­sok­ér, szerelők az új eszten­­dőben a tavalyinál is több artalék hengerfejet gyárta­nak Azt kérik a jlgnbpfi a Vörös Csi­l ág ígyáriáki po­logy idejében és" ütemezetten tüldjék szartjukra az öntvé­­­­veket. Szabó Balázs tanácstag több segítséget kér a VIII. ker. tanács apparátusától Amikor Szabó Balázs elvtár­­sat, a Művégtaggyár sztahano­vista cipészsegédjét tanács­taggá választották a VIII. ke­rületben, gyakran hallotta a megállapítást: »Megtisztelő, fontos, de nem könnyű feladat a tanácstagság.« Éppen ezért nem vesztegette az időt, ha­nem mind­járt a választást kö­vető napokban munkához lá­tott: összegyűjtötte lakótársai észrevételeit, kívánságait és a közérdekű javaslatokat írás­ban elküldte a tanács külön­féle — illetékes — osztályai­hoz. — Magam is elcsodálkoztam — mondja Szabó elvtárs —, hogy milyen hamar válaszol­ták leveleimre. De amit írta­k, az már nem tetszett olyan na­gyon. .. Nézzük csak sorjába a javas­latokat és válaszokat. A köz­lekedési osztálytól — a Mű­végtaggyár dolgozóinak kéré­sére — azt kérte, hogy a Má­tyás téren a gidres-gödrös út helyett építsenek aszfaltjárdát. A gyárral szemben levő régen kidőlt ívlámpa helyett pedig újat kért. Az osztály válasza szerint­­a járda elkészítése szerepel a jövő évi tervben, az ívlámpa visszaállítása ügyében pedig előterjesztést tettek a fővárosi tanács kommunális osztályához­. Az ipari osztály­tól a Bródy Sándor utcai volt Nyári-féle pénzség üzembehe­lyezését kérte. Itt ugyanis az­előtt kalácsot, házisüteményt is lehetett süttetni, s mivel még több házban nincsen gáz, nagy segítség volt ez a lakos­ságnak. Éhleiter József osz­tályvezető ezt a kérést elutasí­totta, mert — mint írta — az üzlet helyiségében levő Patyo­latot nem tudnák elhelyezni. De ugyanakkor a következőt írja még: »Egyébként a VIIL rése, korszerű felszereléssel való ellátása és a minőség megjavítását célzó intézkedé­sek bevezetése most van folya­matban . .. stb.« Új Röltex-bolt megnyitását kérte a kereskedelmi osztály­tól a Bródy Sándor utcai házi­asszonyok kívánságára. Máté Miklós osztályvezető rövid — kissé kioktató hangú — vála­szában megírja, hogy »a kí­vánság indokolatlan, mert van a közelben ilyen bolt, sőt a Háztartási boltban is kapható rövidáru­. — Tudom én, hogy egy új járda megépítését nem lehet csak úgy egykettőre elvégezni — magyarázza megértően Sza­bó Balázs. — De legalább idő­pontot­ írhattak volna. Mit mondjak így a gyáriaknak? A kidőlt ívlámpát régen meg kellett volna csináltatnia a ta­nácsnak. Elmulasztották. Ezek után engem nem nyugtat meg, hogy »felterjesztették«. Mikor készül el , itt is ez a kérdés. A Nyári-féle péküzem meg­nyitására adott választ is mellébeszélésnek véli a tanács­tag. Hiszen azt ő is tudta, hogy ott az egyik helyiségben Pa­tyolat-fiók van. De arra gon­dolt, a tanácsappcátusna­k módja varr a Patyolat elhelye­zésére. És a folyamatban levő intézkedésekre is joggal lehet kiváncsi a dolgozók válasz­totta tanácstag! Mire van lehetősége a ta­nácsnak és mi az, amit saját hibájából nem valósít meg? — ezek a kérdések nagyon fonto­sak minden új tanácstag szá­mára. Úgy gondoljuk, Szabó elvtárs közelebb kerül a hely­zet ismeretéhez, a tanácsappa­­rátus munkájának áttekintésé­hez, ha a levelezés mellett gyakrabban jennem­ai K­TM eset. A személyes beszélgeté­sek, viták bizonyára hasznosak lesznek. Egy igen súlyos magánjel­legű kérdés intézése már rá is vezette Szabó Balázst arra, hogy vannak dolgok, amikor személyesen kell rajzbelépnie. Szabó András utcaseprőt — aki 1936 óta a Köztisztasági Hivatal dolgozója — néhány évvel ezelőtt »tévedésből« ki­telepítették. Több mint egy esztendeje tisztázódott ügye, de korábban elvett lakásét nem kapta vissza. Azóta egy műhely pincéjében lakik fele­ségével együtt. Hiába adja be egyre-másra lakásigénylési ké­réseit, a tanácstól nem kap se­gítséget. A lakásosztály ugyan­is — jogosan — a Belügymi­nisztériumot hibáztatja a hely­telen eljárásért. A Belügy­­minisztérium­ titkársága viszont Szabó Andrást ismételten a tanácshoz utasítja. Szabó Balázs azonban bár­mennyire is szeretne segíteni, hiába vitázik a lakásosztállyal, mindig ezt a­­választ kapja: »Nincs lakás, amelyet kiutal­hatnánk Szabó András részére és egyébként is a Belügymi­nisztériumra tartozik az ügy.« Tovább pedig nem ment az ügyben, nem mintha elfáradt volna, hanem mert nem tudta, hogy mint tanácstagnak joga, sőt kötelessége, ha leéli a Bel­ügyminisztériumig is elmenni választója igazának védelmé­ben. A VIII. kerületi tanács vezetői és dolgozói elmulasz­tották ezt a felvilágosítást Vajon nekik nem érdekük, hogy egy új tanácstag — akár Szabó Balázs, akár más legyen is az — eredményesen dolgoz­zék? Dehogynem. Hát akikor miért nem segítik jobban?

Next