Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)

1956-01-14 / 12. szám

Üdvözöljük a világ pedagógusainak vezérkarát Ma kezdi meg tanácskozá­sát fővárosunkban a Szakszer­vezeti Világszövetséghez tar­tozó Pedagógus Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségének (FISE) elnöksége. 1946-ban alakult szövetsé­günk a világ pedagógusainak jogaiért, egységéért, s a bé­kéért küzd. Elég megvizsgál­nunk a FISE elnökségének összetételét, hogy megállapít­hassuk: valóban világszerve­zet, négy földrész pedagógu­sainak vezérkara ez. Az elnök­ség tagjai sorában megtalál­juk a szovjet és francia,nyu­gat-afrikai, lengyel és guate­­malai, német és vietnami, bolgár és oráni, csehszlovák és mexikói pedagógus szakszer­vezetek képviselőit. A ma­gyar Pedagógusok Szakszer­vezete is büszkén vallja ma­gát a FISE tagjának. A gyarmati és kapitalista országokban a haladó pedagó­gusoknak sokszor komoly megpróbáltatások elé kell néz­niük. Cesar Godoy Urrutia, a FISE alelnöke a chilei pedagó­gusokat képviseli nemzetközi szövetségünk vezetőségében, azonban nem vehet részt a budapesti elnökségi ülésen, mert koholt vádak alapján le­tartóztatták, majd deportálták. A világ pedagógusainak tíz- és tízezreivel együtt mi, magyar nevelők is felemeljük tiltako­zó szavunkat a legelemibb emberi jogok ilyen durva megsértése ellen. Nemzetközi szövetségünk fő feladatának tekinti, hogy az ifjúság demokratikus oktatá­sáért, a tanulók anyanyelvén történő ingyenes és kötelező közoktatás megvalósításáért, a pedagógia elveinek minél szélesebb körű elterjesztéséért, az analfabetizmus felszámolá­sáért küzdjön. A FISE-be tö­mörült szakszervezetek ezért széleskörű mozgalmakat in­dítottak, hogy a gyermekeket a béke megvédése, a népek közötti barátság és testvéri­ség, a nemzeti, faji és vallási gyűlölet gyökeres kiirtása szel­lemében neveljék. Szövetsé­günk határozottan síkraszáll azért, hogy a kapitalista és gyarmati országokban sem fa­ji, sem politikai megkülön­böztetés ne akadályozza a pe­dagógusok nevelői és állam­­polgári kötelességeinek telje­sítését. A világ nevelőinek harca azonban csak úgy lehet ered­ményes, ha összekötik a mun­kásosztály harcával, ha meg­nyerik mindazok támogatását, akik érdekeltek az oktatás előbbrevitelében. Ezért csat­lakozott a FISE 1949-ben a Szakszervezeti Világszövetség­hez, hogy 85 millió szervezett dolgozó támogatásával valóra válthassa célkitűzéseit. Olyan jelentős eredmények, mint például a Pedagógusok Chartájának elfogadtatása is, az SZVSZ széleskörű támoga­tásának köszönhetők. A két évvel ezelőtt­ elfogadott Char­ta — a pedagógusok alapvető jogait magában foglaló ok­mány — széles alapot nyújtott olyan pedagógusok megnyeré­séhez is, akik nem tartoztak a FISE-hez. A Charta megjele­nésének köszönhető, hogy azt azóta az SZVSZ-hez nem tar­tozó angol és amerikai peda­gógus szakszervezetek közül jó egynéhány is magáénak vall­ja. A Charta a világ haladó pedagógusainak harci prog­ramjává vált, öröm és megtiszteltetés a magyar nevelők számára, hogy a FISE elnöksége ha­zánkban tartja ülését. Tiszta szívvel mutatjuk meg külföldi barátainknak népünk ered­ményeit, közoktatásunk fejlő­dését. A magyar pedagógu­soknak ugyanakkor alkalmuk nyílik most arra, hogy köze­lebbről megismerkedjenek itt levő barátaink útján a kül­földi nevelők életével és tevé­kenységével. Ez a találkozás az eddiginél is szorosabbra fűzi majd a gyermekek védel­méért, a békéért, a népek kö­zötti barátságért harcoló pe­dagógusok testvéri szövetsé­gét. Erdei Sándorné, a Pedagógus Szakszervezet titkára TITO: A bagdadi tömb nyugtalanítja az embereket Tito, a Jugoszláv Szövetsé­gi Népköztársaság elnöke egy Belgrádban tartott nagygyű­lésen beszédet mondott etió­piai és egyiptomi tárgyalásai­ról. Tito hangsúlyozta, hogy a különböző problémákat meg lehet oldani az »erő-pozíció« hangoztatása, fegyvercsörtetés és fegyverkezési hajsza nél­kül, majd így folytatta: Azok­nak az országoknak népei, melyekbe ellátogattunk, ugyan­úgy békét akarnak, mint Ju­goszlávia népei, mivel a béké­re igen nagy szükségük van. A bagdadi tömbbel kapcso­latban Tito kijelentette: Soha nem dicsérem a tömböket ál­talában, de a bagdadi tömböt már nem első ízben bíráltam. Több ízben bírálatnak vetet­tem alá a nagyhatalmak veze­tői előtt is, mivel az a vélemé­nyem (és erről a helyszínen személyesen is megyőződtem), hogy ez a tömb komolyan nym­talanítja az embereket. Nézetem szerint ez nem a közép-keleti országok és az arab népek összefogásának, hanem szétforgácsolásának eszköze. Ez a tömb különösen nyugta­lanító elemeket tartalmaz és esetleges konfliktusok újabb gócait hozza létre. Lukács György és Gergely Sándor tolmácsolta a magyar írók üdvözletét a német írókongresszusnak A német írók IV. kongresz­­szusán folytatódott a vita az új irodalom alkotó problémái­ról. A magyar írók nevében Lukács György Kossuth-díjas akadémikus és Gergely Sándor Kossuth-díjas üdvözölte a kongresszust. Lukács György behatóan fog­lalkozott az eszmei és törté­nelmi távlat ábrázolásának kérdésével a szocialista-rea­lista irodalmi művekben. Gergely Sándor üdvözleté­ben kiemelte: a magyar írók meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztársaság íróinak tanácskozásával új szakasz kezdődik a német iro­dalom fejlődésében és a kong­resszus egyben segítséget nyújt azoknak az erőknek, amelyek Németország demokratikus újraegyesítéséért küzdenek. Howard Fast amerikai író a kongresszushoz intézett táv­iratában a többi között ezeket írta: »Már jó ideje, hogy­ el va­gyok szigetelve a külföldtől és bizonyos fokig házi őrizetben élek itt az Egyesült Államok­ban. Megfigyelnek, üldöznek, rágalmaznak és fenyegetnek, úgyhogy már majdnem elfelej­tettem, mit jelent szabad em­bernek lenni, szabadon léle­gezni. Bizonyos dolgokban ja­vulás észlelhető, de magamfaj­ta ember még mindig nem kap útlevelet és így nem hagyha­tom el az Egyesült Államokat, nem látogathatok el külföldre. Ily körülmények között nem tehetek eleget meghívásuknak. De biztosítom önöket, hogy gondolatban minden érzésem­mel kongresszusuk részvevői között vagyok.« Egy munkásküldöttség a Né­met Demokratikus Köztársa­ság néptulajdonban levő ipari üzemeinek dolgozói nevében köszöntötte a kongresszust. Kari Buják, a riesai acél- és hengerművek dolgozója, a kül­döttség vezetője kijelentette: »Mi, üzemi dolgozók azt kér­jük íróinktól, hogy alkossanak több művet arról a hatalmas építő munkáról, amely a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban minden téren folyik, írjanak a dolgozók munkájá­ról és életéről, ábrázolják a dolgozó embert olyannak, amilyen a valóságban. Mutas­sák, meg, hogyan dolgozik, sze­ret és harcol. Mutassák meg a lelkesedést, a szenvedélyessé­get és a nagy­ felelősségtuda­tot, amely a munkásokat az új életért vívott küzdelmükben áthatja.« — Bartók-emlékünnepséget rendeztek Chilében. Osvaldo Valentia Zapata, a Chilei Ma­gyar Kultúrkör elnöke levelet intézett a Kultúrkapcsolatok Intézetéhez, amelyben beszá­­­mol a körnek a legutóbbi idő­ben végzett munkájáról. Ki­emelkedő eseményként említi a Bartók Béla halálának 10. évfordulója alkalmából a san­tiagói egyetem nagytermében tartott emlékünnepséget. Kína 110 millió parasztgazdaságából eddig 70 millió csatlakozott a termelőszövetkezetekhez Mao Ce-tung előszava „A szocializmus diadalmas árja a kínai falvakban“ című könyvhöz Peking, január 13. (Új Kína) A Zsenminzsipao közli Mao Ce-tungnak »A szocializmus diadalmas árja a kínai falvak­ban« című, most megjelenő könyvhöz 1955. december 27-én írt előszavát. A könyv anya­gát a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának irodája gyűjtötte össze. Mao Ce-tung előszava a többi között ezeket mondja: Arról van szó, hogy 1955 második felében alapvető vál­tozás ment végbe Kína hely­zetében. Most — 1955. december végén — Kína 110 millió paraszt­­gazdaságának több mint 60 százaléka, azaz több mint 70 millió parasztgaz­daság hallgatta meg a Kí­nai Kommunista Párt köz­ponti bizottságának fel­hívását és csatlakozott a félszocialista mezőgazda­sági termelőszövetkeze­tekhez. 1955. július 31-én a társas mezőgazdasági termelés kér­déséről tartott beszámolómban megemlítettem, hogy a terme­lőszövetkezetekhez csatlako­zott parasztgazdaságok száma 16 900 000. Néhány hónapon belül több mint 50 millió pa­rasztgazdaság csatlakozott a szövetkezetekhez. Ez hatalmas jelentőségű esemény. Azt mu­tatja, hogy már 1956-ban gyakorlati­lag befejezh­ető a félszo­cialista mezőgazdasági szö­vetkezeti átalakulás. To­vábbi 3—4 év alatt, azaz 1959-ben vagy 1960-ban nagyjából befejezhető az átállás a félszocialista szövetkezeti formáról tel­jesen szocialista jellegű formára. Ez a körülmény azt mutatja, hogy erőfeszítéseket kell ten­nünk a kínai kisipar, a tő­kés ipar és kereskedelem szocialista átalakításának elősegítésére, mert csak így lehet kielégíteni a mezőgazdaság fejlesztésével járó követelményeket. Azt mutatja, hogy Kína iparosí­tása, nemkülönben a tudo­mány, kultúra, közoktatás, közegészségügy stb. fejlesztési arányainak és ütemének tekin­tetében többé nem teljesen az eredeti terv szerinti módon kell megtenni az intézkedése­ket. Ezeket az intézkedéseket megfelelően ki kell bővíteni és el kell mélyíteni. Egészséges viszonyok között hajtjuk végre a mezőgazda­­sági szövetkezés ilyen gyors­ütemű előmozdítását? A leg­egészségesebb viszonyok kö­zött. A párt valamennyi helyi szervezete vezető szerepet ját­szott ebben a mozgalomban. A parasztok nagyon lelkesen és rendben csatlakoztak a moz­galomhoz. Lelkes termelőmun­kájuk soha nem tapasztalt módon fejlődött. A nagy töme­gek első ízben látták világo­san jövőjüket. Három ötéves terv befejezése után, azaz 1967-ben a búza és több m­ás gabona termésered­ményei valószínűleg 100— 200 százalékkal növeked­nek meg a népköztársaság megalapítása előtti idő legmagasabb évi eredmé­nyéhez viszonyítva. Az írástudatlanságot viszony­lag rövid idő alatt — körülbe­lül 7—8 év alatt — felszámol­juk. Sok betegséget, amelyek komolyan érintik a lakosságot, amelyeket a korábbi tanítások szerint semmiképpen sem le­het gyógyítani, most gyógyíta­nak. Röviden összefoglalva: a tömegek felismerték nagy jö­vőjüket. Az egész pártnak és az or­szág lakosságának most nem az a feladata, hogy bírálja a mezőgazdaság szocialista átala­kításának ütemével kapcsola­tos jobboldali és maradi el­gondolásokat. Ezt a kérdést már rendezték. Ugyanígy nem áll előttük valamennyi tőkés iparág és a kereskedelem ve­gyes tulajdonban levő válla­latokká való átalakítása üte­mének kérdése sem. Ezt is rendeztük már. A kisipar szo­cialista átalakítása ütemének kérdését 1956 első felében kell megvitatni. Ez a kérdés is könnyen megoldható lesz. A megoldandó kérdést más terü­leteken kell keresni. Ez ma­gában foglalja a mezőgazda­sági termelést, az ipari terme­lést (beleértve az állami, a ve­gyes és a szövetkezeti válla­latokét) és a kisipari terme­lést; az ipar, közlekedés és szállítás tőkeképzésének ará­nyait és ütemét; a kereskede­lem összehangolását más gaz­dasági ágazatokkal; továbbá a tudományos, kulturális, neve­lésügyi és egészségügyi munka összehangolását valamennyi gazdasági feladattal. Ezeken a területeken hibák mutatkoznak, lebecsülik a problémákat. A hibákat bírálni kell és le kell küzdeni, hogy lépést tarthassunk a helyzet átalakulásával. A kínai nép gondolkozásának hozzá kell idomulnia a megváltozott hely­zethez. Kétségtelenül nem sza­bad megtűrni a valóságtól el­vont haszontalan ábrándozó­­kat, nem szabad megengedni, hogy cselekedeteink túlmenje­nek az objektív helyzet paran­csolta követelményeken, nem szabad megengedni, hogy a le­hetetlenre kényszerítsük ma­gunkat. De még mindig fennáll a jobboldali maradiság kérdése, amely sok területen okoz ká­rokat és amelynek eredménye­képpen e területeken a munka nem tud lépést tartani az ob­jektív helyzet fejlődésével. Most az a probléma, hogy sokan lehetetlennek tart­ják azt, ami valójában le­hetséges, ha erőfeszítések történnek érdekében. Ezért továbbra is állandóan a legszigorúbban bírálni kell a jobboldali maradiságot, amely valóban létezik. Ezt a könyvet a falvakban dolgozó elvtársaknak szántuk. Elolvashatják-e a városokban lakók is? Nemcsak elolvashat­ják, hanem el is kell olvasniok. Ez a könyv új dolgokról beszél. Mint ahogy a szocializmus építésében nap mint nap és minden órában új dolgok tör­ténnek a városokban, ugyan­úgy új dolgok történnek nap mint nap és minden órában a falvakban is. Mit csinálnak a parasztok? Milyen hatással vannak a parasztok cseleke­detei a munkásosztály, az ér­telmiség és valamennyi hazafi cselekedeteire? Úgy tekintem ezeket a cikkeket, mint ame­lyek segítenek választ adni a fenti kérdésekre. JACQUES DUCLOS: Az utolsó szó a francia tömegeké lesz Párizs, január 13. (MTI) Huszonnégy órával a Fran­cia Szocialista Párt Puteaux­­ban összeülő rendkívüli kong­resszusa előtt az Union Fran­­caise d’Information közli Jacques Duclos »Baloldali kormány megalakításáért« cí­mű cikkét. Jacques Duclos cikkében hangsúlyozza: a köztársasági front vezetői, Guy Mollet és Mendes-France kisebbségi köz­­társasági front-kormányt akar­nak, s kijelentik: nem utasít­ják el, de nem is kérik a kommunista pártnak, tehát a baloldal legnagyobb pártjának szavazatait. Ugyanúgy kezelik a kommunista pártot — mutat rá Duclos — mint a jobboldali pártokat. Duclos ezután kije­lenti: nélkülözhetetlen, hogy megállapítsák azon felelősség mértékét, amelyet azok vállal­nának, akik baloldali kormány megalakítása ellen foglalnak állást. Duclos ezután emlékeztet a kommunista párt ajánlatára, amelyet a szocialista és a ra­dikális pártnak tett, és hang­súlyozza: a szocialista párt központi lapjában, a Popu­­laire-ben kijelentette, hogy egyetért a kommunista párt programjában foglalt pontok­kal. Tehát semmiféle komoly érvet nem lehet szembeszegez­ni a pártok közötti megállapo­dásnak, amelynek az lenne a célja, hogy a kormány prob­lémáit úgy oldják meg, amint azt a nép és a nemzet érdekei megkívánják. De Guy Mollet és a többi­­ szocialista vezető nem akar erről beszélni és ma­gatartásával a reakció tervei­nek kedvez. A reakció most erős nyomást fejt ki és zsaro­lással kísérli meg az új kor­mányt befolyása alatt tartani. A reakció minden tervét meg lehetne hiúsítani, ha a szocia­lista párt kongresszusa balol­dali kormány megalakítása mellett foglalna állást. Olyan kormány mellett, amely bal­oldali többségre támaszkodik. Ilyen értelmű döntés akkora lelkesedést keltene az ország­ban, mint aminőt a népfront győzelme keltett 1936-ban a városokban és a falvakban. A nép támogatása lehetővé ten­né, hogy az új kormány a reakció minden mesterkedését meghiúsítsa. De ha a szocia­lista kongresszus kisebbségi köztársasági front-kormány mellett határozna és megkísé­relne a reakció több-kevesebb elnézésével kormányozni, sú­lyos felelősséget vállalnának magukra azok, akik ilyen ha­tározatot hoznának. Bármi­kör­több párizsi polgári lap éle­sen reagál az amerikai sajtó­nak a franciaországi választá­sok után napvilágot látott franciaellenes kirohanásaira. Élesen vág vissza a Combat a Newsweeknek. A lap meg­állapítja: a Newsweek feltette a koronát szemtelenségére, amikor azt írta, hogy Francia­­ország a választások után már nem nagyhatalom. »Különös elképzelése van a nagyságról, ez azonban min­denesetre nem azonos a miénk­kel — írja a lap. — Nekünk úgy tűnik fel, hogy nehezen te­kinthető nagyhatalomnak az az ország, amely aláaknázza a nyugati szövetséget s tőle tel­­hetőleg szabotálja szövetsége­seinek helyzetét és akcióját. Nekünk úgy tűnik, hogy ne­hezen tekinthető nagyhatalom­nak az az ország, amelynek egyik államában, Virginiában most tömegesen szavaztak a faji elkülönülés mellett. Úgy tűnik nekünk — foly­tatja a Combat —, hogy nehe­zenjék is, az utolsó szó a tö­megeké lesz — hangoztatja Duclos. — Éppen ezért nem lehet eléggé örülni a kifejlő­dőben levő kezdeményezések­nek, amelyek népfront-bizott­ságok megalakítására irányul­nak. A Francia Kommunista Párt központi bizottsága levelet in­tézett Albert Bayet-hez, a vi­lági oktatás védelmére alakult országos akcióbizottság elnö­kéhez. A központi bizottság le­velében rámutat: kívánatos lenne törvényjavaslatot be­nyújtani, amelyet az érdekelt parlamenti pártok elnökei ír­nának alá, tehát a kommunis­ta, a szocialista, a radikális és az UDSR pártok elnökei.­ben tekinthető nagyhatalom­nak az az ország, ahol fel­mentik a feketék meglincse­­lőit, jóllehet nyilvánvalóan bű­nösök. Úgy tűnik nekünk, hogy nem nagyhatalom az az or­szág, ahol nincs biztosítva a gondolatszabadság, ahol az embereknek nem szabad azt gondolniok, amit gondolnak és ahol elfogadhatatlan zsűri előtt kell igazolniok gondolataikat. Ezenkívül úgy tűnik nekünk, hogy nem nagyhatalom az az ország, amely jogait és hatal­mát az atombomba használa­tára alapozza. Nekünk úgy tű­nik, hogy nem nagyhatalom az az ország, amely a föld egyik sarkától a másikig halmozza a politikai hibákat és diplo­máciai katasztrófákat. Még ak­kor sem nagyhatalom, ha úgy felduzzadt, mint a Newsweek példányszáma. „A Newsweek feltette a szemtelenség koronáját“ — írja a Combat ­ A kínai kormányküldött­ség pénteken délben elutazott a Német Demokratikus Köztár­saságból. ­ A SZOT távirata a chilei szakszervezetekhez Felháborodással értesültünk a chilei kormánynak szakszer­vezeti központjuk elleni erő­szakos fellépéséről és vezetőik letartóztatásáról. Biztosítjuk önöket a magyar dolgozók testvéri szolidaritásáról, ugyan­akkor eljuttatjuk tiltakozásun­kat a Chilei Köztársaság elnö­kének. Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ★ A SZOT táviratot intézett a Chilei Köztársaság elnökéhez is amelyben a magyar dolgozók , felháborodását juttatta kifeje­zésre és követelte a letartóz­tatott szakszervezeti vezetők azonnali szabadon bocsátását. K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov és V. M. Molotov fogadta az Iráni parlamenti küldöttséget Moszkva, január 13. (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnök­ségének elnöke, N. Sz. Hrus­csov, az SZKP központi bi­­­­zottságának első titkára és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja és V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök­­helyettese, külügyminiszter, a Kremlben fogadta az iráni parlamenti küldöttség tagjait. A szovjet vezetőknek az irá­ni parlamenti tagokkal folyta­tott körülbelül kétórás beszél­getése során a két országot érdeklő kérdésekről folyt esz­mecsere. N. Sz. Hruscsov fogadta Harold Wilsont N. Sz. Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára január 12-én fogadta a Moszkvában tartózkodó Ha­rold Wilson angol parlamenti képviselőt és megbeszélést folytatott vele. Angol műtitel­bizalmiak a kelet-nyugati kereskedelemért London, január 13. (MTI) A birminghami Austin gép­kocsigyár 200 műhelyibizalmija gyűlést tartott a munkaidő­­rövidítés teremtette helyzet megbeszélésére. A gyár ugyan­is a termelés csökkentése kap­csán hétfő óta hetenként csak négy napot dolgozik. A gyűlés határozatban fel­hívta a vállalat vezetőségét, támogassa a kormánnyal szemben a munkásság követ­kező követeléseit: 1. A Kí­nával folytatott kereskedelem korlátozásainak megszünteté­se és általában a Kelet és a Nyugat közötti kereske­delem teljes szabaddá tétele. 2. A részletfizetési ügyleteik korlátozásainak megszünteté­se. 3. A forgalmi adó mérsék­lése. Dulles a bagdadi paktumhoz való csatlakozásról Dulles külügyminiszter ja­nuár 11-i sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok rokonszenvvel visel­tetik a bagdadi egyezmény ki­bővítése iránt. Dulles azt mon­dotta, hogy "m­eg­ kell vizsgál­nunk a bagdadi egyezményhez való csatlakozásunk lehetősé­gét«. Dulles részletesen ismer­tette az Egyesült Államok kor­mányának álláspontját »a kül­földi államoknak nyújtandó hosszúlejáratú segély« kérdé­sében. Nemzetközi hírek — A Román Népköztársaság kormánya Atanase Joiát ne­vezte ki Románia állandó ENSZ-képviselőjévé. — Szudán felvételét kérte az Arab Ligába, amelynek je­lenlegi tagjai: Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Libanon, Líbia, Szaud-Arábia és Szíria. — Megjelent a Szovjetunió­ban a "Világtörténelem" című mű első kötete. A szovjet tu­dósok sokkötetes alkotását a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája adja ki.

Next