Népszava, 1956. március (84. évfolyam, 52-78. sz.)
1956-03-01 / 52. szám
Legfontosabb feladatunk: a művészek és a munkásosztály kapcsolatának erősítése A Művészeti Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége a közelmúltban megtárgyalta az elnökség beszámolóját és megszabta a szakszervezet előtt álló legfontosabb tennivalókat. Ezekről beszélgettünk Gyetvai Irén elvtársnővel, a szakszervezet elnökével. — Hogyan értékeli a szakszervezet művészeti életünk fejlődését? — Pártunk márciusi határozata óta művészeti életünk minden területén egészséges fejlődés indult meg. Joggal lehetünk büszkék filmgyártásunk több alkotására. Az Egy pikoló világos című film bátran és nyíltan tárja fel ifjúságunk nevelésének egyes kérdéseit, a Körhinta pedig megszépült, új paraszti életünket mutatja be ragyogó, mély jellemábrázolással. — Javult színházaink munkaterve is. 13 új magyar darabot mutattak be, közöttük Illvés »Dózsá«-ját, Sarkadi »Szeptember«-ét és Karinthy »Ezer év«-ét — hogy csak néhányat említsek. De arányosabb színházaink egész műsorterve is. Gondolok a jelentősen szaporodó szovjet bemutatókra, s arra, hogy a számszerű eredmények mellett minőség tekintetében is nagy a javulás. Ezt bizonyítja a Kreml toronyórája, a Gimnazisták, a Személyes ügy stb. bemutatója. — Zenei életünkben szintén hasonló fejlődést tapasztalhatunk. Zeneművészeink megálltak helyüket: varsói, párizsi és londoni sikereik bizonyítják ezt. — Eredményeink még nagyobbak lehetnének, ha művészeti életünk lendülete fokozottabb elvi, ideológiai munkával, egészségesebb kritikai légkör megteremtésével párosulna. Gyakorta eltorzul még műsorpolitikánk, hiányos a munkásosztály életének ábrázolása. Az idén bemutatott 13 új magyar darab közül például nyolc mai életünk problémáival foglalkozik ugyan, de belőlük mindössze kettő a munkásosztály életével. — Hogyan akarják javítani a művészek és a dolgozók kapcsolatát? — Ez most az egyik legfőbb kérdés. Nem új feladat, de eddig nem teljesen értettük meg jelentőségét. — A mai témák magas színvonalú és reális ábrázolásához nélkülözhetetlen, hogy művészeink jobban megismerjék az életet, tanulmányozzák új életünk műhelyeit: az üzemeket, a nagy építkezéseket és a termelőszövetkezeteket. Így gyűjthetnek gazdag élményanyagot. — Művészeink és a munkásosztály kapcsolata az utóbbi években nem erősödött, inkább lazult. Csak az utóbbi hetekben láthattunk újabb egészséges kezdeményezéseket. A Nemzeti Színház és a MÁVAG például fel kívánja újítani szocialista szerződését. Ugyanezt teszi — más üzemekkel — a Néphadsereg Színháza, a Petőfi Színház és az Operettszínház. Vannak ezenkívül más helyes kezdeményezések is: a Petőfi Színház ankétokat, vitákat rendez darabjairól az ifjúság számára. Mi pedig a Rákosi Művek DISZ-bizottságával közösen — a főszereplők,, az írók és a rendezők jelenlétében — vitattuk meg az Egy pikoló világos és a Körfhinta című új magyar filmeket. — Miben látja a szakszervezet feladatait a SZOT VIII. teljes ülése alapján? — A SZOT VIII. plénuma óta mi is foglalkozunk a technika fejlesztésével. A Dekorációs Vállalatnál, a három filmgyárban, a Rádiónál és a színházak műszaki részlegében szintén nagyfontosságú a magasabb technikai színvonal, az olcsóbb előállítás. Hogy milyen lehetőségek vannak, arra legjobb példa a Filmlaboratóriumban előállított színes keskenyfilm, amelyet Dobrányi Géza főmérnök vezetésével kidolgozott új technikai eljárással készítenek. — Sok a teendő a szakmai továbbképzésben is. Ezt a feladatot eddig a minisztérium, a szövetségek és szakszervezetünk is elhanyagolta. A SZOT teljes ülése óta a Szinkronfilmgyárban megkezdték a dolgozók oktatását, a Filmgyárban az igazgatóság és a szakszervezeti bizottság közös tervet dolgozott ki szakmai viták rendezésére. Több színházban is elhatározták a műszaki oktatás megszervezését. .. Fontos az is, hogy művészeti életünk a szórakoztatás mellett dolgozó népünk figyelmét a megoldásra váró legfőbb feladatokra irányítsa. Színházaink műsorpolitikájukkal segíthetnék ezt, de még többet tehet a Rádió és a Híradó- és Dokumentumfumgyár a technika továbbfejlesztésének agitációjáért, a jó módszerek közkinccsé tételéért. a kollektív szerződést A FILMGYÁRBAN Két sokszorosított füzet fekszik az íróasztalon. Az egyik a Magyar Filmgyártó Vállalat üzemi kollektív szerződése az 1955. évre, a másik ugyancsak kollekt£r szerződéstervezet: 1956-ra. Molnár Károly elvtárs, az szb titkára lapozgat bennük, hasonlítgatja a pontokat, mit teljesítettek tavaly, s mit vállaltak idén. — A mi munkánkban nem járatos ember talán nem mindent ért meg azonnal — mondja. — Mert sok minden ugyanúgy történik nálunk, mint bármelyik ipari üzemben, viszont sok minden különbözik is, hiszen a mi gyárunk »termékei«, a filmek egyszerre művészi és ipari alkotások is. Persze a jó szakszervezeti munka mindenütt a gondoskodás a dolgozókról, munkalehetőségeik, körülményeik szakadatlan figyelemmel tartása, javítása. Csak az eszközök különböznek egyes esetekben. — Érdemes például fellapozni a két szerződésben a munkaversenyről szóló részeket. Tavaly még csak általánosságban írtunk róla, idén pontosabban meghatározhattuk a feltételeket. Évek óta kísérletezünk ugyanis a munkaverseny különböző módszereivel, de valamennyi megoldás formálisnak bizonyult. Most végül úgy véljük, rátaláltunk a helyesre. A munkaversenyt összekapcsoltuk a célprémiummal. A filmgyártásnál nagyon nagy megtakarítást érhetünk el a forgatási idő csökkentésével. Ha a film művészi értékének károsodása nélkül hamarabb készül el a tervezettnél, akkor elsőosztályúnak minősített film esetében a megtakarítás ötven százalékát, másodosztályúnál 25 százalékát a forgatócsoport kapja meg, így sikerült például a Körhintánál 16 napot megtakarítanunk. A különböző fimek forgatócsoportjai között pedig megteremtődött a verseny reális lehetősége. Lapozgatunk tovább. A kulturális nevelő-, oktatómunka kerül elénk. Molnár elvtárs hozzáfűzi: — A MÜDOSZ elnöksége tavaly nyáron foglalkozott ismeretterjesztő munkánkkal, ami bizony akadozott. Azóta már sokat javult. Ezt is összekapcsoljuk a mi speciális problémáinkkal. Már két filmtörténeti előadást tartottunk, Fábry Zoltán pedig az új magyar filmművészetről adott elő. Most kértük fel Barabás Tibort, a Hajnóczi-film íróját, hogy ismertesse dolgozóinkkal a Martinovics-féle összeeskü,vés, tehát a film korának tör-5 ténetét. Előadókra általában ( nincs gondunk, mondhatnám) saját kebelből választhatjuk) őket, rendezőink, dramaturg- ? jaink, íróink közül. Csak meg- ? felelő helyiségünk nincsen. ? Klubunk kicsiny, nagyobb ren- 5 dezvényekre nem alkalmas. ? — A szakmai oktatás Iho-r gyan folyik? — vetjük közbe. — Arról már kevesebb jót mondhatok. A szándékkal itt sincs hiba, de a filmgyártás? annyira időhöz, időjáráshoz és más külső körülményekhez kö- ? tött munka, hogy nagyon nehéz a dolgozókat előre meghatáro- zott időpontokra összegyűjte- ? ni. Egy sürgős díszletbontás? vagy éjszakai forgatás felbo? rítja a tantervét. De mindezek? ellenére iparkodunk valahogy? ezt is megoldani. A szerződésterv 103 pontját? nem sorolhatjuk végig. Befe-jezésül hát még egyről, a? munkavédelemről érdeklő- ? dünk. Erre Sebestyén Zsigmond elvtárs, munkavédelmi ? felelős válaszol. ? — Azt mi nagyon a szívün? kön viseljük — mondja. —? Megtartjuk a havi szemléket,? de közben egész hónapban is? nyitott szemmel járunk és ahol ? észreveszünk valami hibát, ? nem írogatunk, papirosozunk, ? hanem menten intézkedünk. A vállalat nem akadékoskodót, hanem segítőt lát bennünk és maga is segít. Példát? is mondjak? A magasban lógó? műtermi hidakra egy újítás? nyomán korlátokat szereltünk,? a pasaréti műterem összetört? meredek, életveszélyes lejárati? betonlejtőjét átalakíttattuk, a kárpitosműhelyt fűtéssel, be? tonpadlóját burkolattal láttuk? el. Az üzemi konyha gőz- és? gázelszívó berendezést kapott.? Végül az összehasonlítás ked-véért még egyet: tavalyi kol-? lektív szerződésünkbe felvet ? tük, hogy éjszakai munka ese-etén hazaszállítjuk a dolgozó? kat. Ezt megvalósítottuk és az? idei szerződésbe már hozzáírhattuk: »A Budapest területén kívül lakó dolgozókat pedig vacsorapénzzel és éjjeli szállással látjuk el.“ Csak néhány pontját vettük szemügyre a filmgyári szb munkájának, két határkő, két kollektív szerződés között. A példák, az eredmények azt mutatják, hogy a szakszervezet nem végzett rossz munkát és azt ígérik, hogy az új szerződés terveiből esztendőre valóság lesz. (b.p.) olcsón, jótállással, fizetési kedvezménnyel. Kárpitosnál, Népszínház utca 25. Telefon: 341—783. Sérvkötők, rugóval, rugó nélkül, lúdtalpbetét ,gipszmintára, gyógyhaskötő, fűző. Vámosné orvosi műszerész, Lenin körút 85. Tel.: 2 KÉPSZAVA 1956. március 1, csütörtök ) HÍREK A szakszervezet elnökségének kezdeményezésére január 1-től a népművelési tárcára is kiterjesztették az élüzem címért folyó versenyt. Elnyeréséért vetélkednek a Játékfilmgyár, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár, Szinkronfilm Vállalat, a FITE (Filmtechnikai Vállalat), a Filmlaboratórium és a jelmezkölcsönző vállalatok. Jelentős eredménnyel járt a színházak gazdasági versenye. A legutóbbi értékelés alapján a következő vállalatok kaptak díjat: Faluszínház (serleg és 15 000 forint), Operaház (olasz porcelánváza és 15 000 forint), Operettszínház (15 000 forint). ★ A szakszervezet javaslatára rendezték a színházi és filmgyári műszaki dolgozók, valamint a színházak tánc-, énekes zenekari tagjainak régóta húzódó bérproblémáit. A rendezés csaknem négyezer dolgozót érint.★ A Szovjetunióban járt szakszervezeti delegáció tapasztalatai alapján az elnökség éves tervet dolgozott ki. A szakszervezet előtt álló főbb feladatok szerepelnek benne: elsősorban a dolgozók politikai és kulturális nevelése, valamint élet- és munkakörülményeik megjavítása. ★ A zene- és táncpedagógusok,, továbbá a folyamatos munkaviszonyban nem levő művészek önkéntes betegbiztosítására a szakszervezet elnöksége még ebben a negyedévben javaslatot dolgoz ki. ★ Jelentős beruházási összeget kapnak az idén a színházak és a filmgyárak: az Operaház új felhőgép és hangszerek beszerzésére, az elektromos berendezések korszerűsítésére; a Nemzeti Színház öltözők és klubhelyiségek létesítésére; a Játékfilmgyár pedig komplett modern nyolchangszalagos — Klang-rendszerű — hangkeverő berendezésre. Megkezdik az új filmlaboratórium építését is. Ez az eddigi 12—14 millió méter helyett évi 24 millió méter filmszalagot állít majd elő. EMBESZ /Hetffgérynél- V« ELBESZÉLÉS — ÍRTA: BOGÁTI PÉTER ! Csinos, de nem különösebben szép nő. Kisportolt alakjához jól illett a fehér köpeny. Arca, ajka enyhén, nem feltűnően festett, rövidre vágott természetes szőke haja szabadon röpködött a feje körül. Míg beszélgettünk, szinte szünet nélkül cigarettázott, méghozzá munkást szívott és ez érződött is hangja enyhe rekedtségén. De éppen ez a furcsa, nem bántó, inkább izgató rekedtes hang és az éles, fesztelen, mégsem szabados modor valami nehezen magyarázható, megfoghatatlan varázst kölcsönzött neki, mely nem maradhatott hatás nélkül a vele összetalálkozó férfiakra. Előtte sem kertelek, de csupán annyit mondok, hogy ennek és ennek az ügyében járok. Az arca menten megkeményedik. — Ki küldte magát hozzám? Ő, vagy az az asszony? — Sem egyik, sem másik. — Akkor meg mit akar tőlem? — A segítségét kérem. Érdekel ennek az embernek az élete, ön végtére is orvos... — Ugyan! Ne akarja nekem bemesélni, hogy a beteg anamnézisa miatt állított be ide későn este! — Azért is, többért is ... — És persze magát elsősorban ez a több érdekli, ugye? Nos, nekem nincs mit tagadnom, se szégyenlenem. Valóban közöm volt ahhoz az emberhez, de ilyesmi végtére is nem az első a világtörténelemben . — Kétségtelenül Bár orvos és betege között ugyebár mégis ... szorosabb kapcsolat... — Nekem egy egészséges emberrel volt, ahogy maga mondja, »szorosabb kapcsolatom«, vagy ahogy nem mondja, csak gondolja: viszonyom. Való igaz, hogy idült alkoholmérgezéssel hozták be, s mikor először láttam, nem is volt magánál. De akkor legfeljebb láttam, anélkül, hogy megnéztem, vagy ha tetszik, kinéztem volna magamnak. Meggyógyítottuk (így mondja, többes számban). Kapott egy elvonókúrát, makk egészséges lett... (hirtelen elhallgat és apró mosoly szalad eddig szigorú ajkaszélére. Esküszöm, úgy akarta befejezni a mondatot: de milyen egészséges! — csak lenyelte idejében.) Egészséges férfit pedig még egy orvosnőnek is szabad szeretni? Vagy nem? — Szerette? — Igenis, szerettem! — vágja rá vadul, majd lefékezi magát és már gúnyosan folytatja: — Persze nem hiszi? Miért is hinné ... Gusztusom támadt rá, hát elcsavartam a fejét, gondolja magában... — A gúnyt most melankolikus tárgyilagosság váltja fel, mely öngúnynak hat már. — Inkább ő csavarta el az én fejemet — mondja és ebben a pillanatban már látja, hogyan esett. Mint a vaknak, tolmácsolja a puszta fehér falon pergő filmet, melyet csak az ő emlékezete vetít oda fel. — Tulajdonképpen hazudtam az imént. Már akkor feltűnt, amikor először megvizsgáltam: ilyen szabályosan szép arcot csak Praxiteles szobrain, ilyen hibátlan testalkatot csak az anatómiai atlaszok ábráin láttam még. Eszméletlen volt, nem rejthetett előttem semmit, sem testét, mely tehetetlen húsdarabként hevert az agyon, sem gondolatait, mert azok nem voltak. Néztem, talán tovább is, mint a vizsgálat megkívánta és az járt a fejemben, hogy a természet bizonyosan minden alkotókedvét ebbe a testbe gyúrta bele és mire lelket lehelt belé, kifáradhatott... Magyarán, ez a szépfiú olyan ostoba lehet, mint az állat. Még rossz foga sincs, megnéztem, a vasat is megrágja. Bizonyára zabál is, megeszik egy fél birkát ebédre. Áradt belőle valami lenyűgöző őserő és ősbutaság, mint némelyik móriczi hősből, még így betegen is. Borzongott a hátam, mert egyszerre úgy éreztem, hogy ha ez az ember szép atlétakarjaival átölelne, magához szorítana, meghalnék a gyönyörtől, de amint becézni kezdene, meghalnék az unalomtól ... Akkor megszólalt mellettem az ápoló: »No, ez disznó módra beszopott« és a többire nem emlékszem. — Nem emlékszem egészen addig, míg egyszer a parkban meg nem láttam. Ült egy padon, pizsamája a mellén nyitva az első nyári napsugárnak. Olvasott. Megnéztem, milyen könyvet. Dos Passos regénye volt, a Negyvenkettedik szélességi fok. — Úgy meglepődtem, hogy le kellett ülnöm mellé a padra. Csak hápogtam. — Maga ezt érti? — kérdeztem végre. Nevetett. — Látott már macskát — felelte —, amelyiknek felfújt zacskót kötöttek a farkára? Zacskót, amiben néhány kavics zörög? Aztán a macska meg akarja fogni a zörömbölő zacskót és fut a saját farka után, körbe, karikába? Mert ez az író is ilyen saját farkát kergető macska. Ha sokáig nézem, beleszédülök ... — Akkor meg minek olvassa? Ravaszul hunyorított. — Csakhogy én leoldom a farkáról a zacskót és a macska már egyenesen szalad fel a fára! Az író megírt négy-öt történetet, aztán mint a kártyát, öszszekeverte őket, hogy a pikk után káró, a szám után figura jöjjön, ha hajtok egyet a lapon. Csakhogy én kibabráltam vele! Szépen sorba raktam a kártyákat. Elkezdtem az első történetet és mikor megszakadt, tovább lapoztam és folytattam ott, ahol megint az következett, így megyek sorban valamennyin. — És maguk a történetek hogy tetszenek? Megvetően lebiggyedt a szája széle. — Mi nem a negyvenkettedik szélességi fokon lelkünk — mondta. — Sőt, nem lakunk semmilyenszélességi fokon. Hanem a földön, ezen nincs sarkával a kerti út kavicsát verte. — Olyan földön, amilyent magunknak akarunk. Mert, tudja, a biblia azt mondja, az isten maga képére teremtette az embert. Én meg abban hiszek, hogy az ember a maga képére teremtheti a földet. Ki milyennek akarja és tudja, olyannak.. Erről van szó és ram a foltokról. Csiszolatlan gyémánt Az orvosnő szünetet tart és rágyújt az előző cigaretta csonkjáról. Felém tolja a csomagot. (folytatok.) A közösség érdekében* Drótos postások 7VT em diplomás emberek. -" Még csak gimnáziumba sem jártak. Mégis orvosok. A levegőt száz és ezer kilométereken átszelő drótok orvosai. Drótos postás — így nevezik őket. Amikor a száguldó vonatról el-el nézzük a vasúttal versenyt futó telefonoszlop-sorokat és az oszlopokon feszülő dróthálózatot, vajon gondolunk-e arra, hogy ezeket az oszlopokat kezelni, sőt gyógyítani is kell? Húsz-harminc kilométeres, sőt még hosszabb szakasznak van egy-egy ellenőre, vonalfelvigyázója, aki éberen figyeli szakaszának minden rezgését, változását. Az igazi nehézség a szanaszét ágazó mellékvonalakon, helyi hálózaton adódik. Mert bizony vannak vonalak, amelyek olyan vidéken visznek keresztül, amerre még a madár is ritkán jár. De a vonalfelvigyázónak, ha baj van a vonalon, menni kell. Számára nincs járhatatlan út, eső, szél, hőség, vagy fagy. Ha szól a vonalfelügyelet, hogy az áramkör szakadt, áthallásos vagy földes, a vonalfelvigyázó vagy segítője, az úgynevezett »zavaros« máris pattan a kerékpárra vagy a motorra és siet kijavítani a hibát, így élnek és működnek a szakaszon egymás mellett és egymást segítve a vonalfelvigyázó, a vezetékes rádiós és a zavaros. Szentendrén Kovács Boldizsár vonalfelvigyázó mellett a fiatal Danczi Kálmán egyszemélyben a zavaros és a vezetékes rádiós is. A kis Gulyás gyereket meg most tanítják a mesterségre. Néhány hete Boldi bácsi megbetegedett és kórházba került. A szakasz meg ott maradt a kis Danczi nyakán. Hát bizony ilyesmi előfordul máshol is, mert a vonalfelvigyázó sincs vasból. De a Danczi gyerek nem * A Népszava-pályázatra érkezett írástok köztül ijedt meg. Hogy is lehetne ilyent feltételezni róla, hiszen az apja is vonalfelvigyázó, éppen a szomszédban Visegrádon. Csak nem hoz szégyent a családra? Ment is minden simán. Az idő is szépen viselkedett, öreg vonalfelvigyázók is alig emlékeztek vissza ilyen enyhe télre. Aztán jött az a bizonyos pálfordulás. A hirtelen beállt hideg úgy összekapta a drótokat, mint Boldi bácsit az epegörcs. A hideg fagyos szorításának nem bírtak ellenállni. Itt is, ott is megpattant egy-egy érzékenyebb idegszál. Volt szaladgálnivalója a Danczi gyereknek, de még a kis Gulyásnak is. Mint influenza-járvány idején az orvosok, úgy siettek ők is vonalról vonalra, oszlopról oszlopra. Nemegyszer még a késő esti órákban is ott kötözgették, húzogatták a drótokat az oszlop tetején. És az oszlopra fel kell mászni még ha 20, vagy 30 fokos is a hideg. Aztán, ha még a szél is rázza, cibálja a drótokat, oszlopot, embert — akkor dermesztő csak igazán. — De hát ez már ezzel jár — mondják egymásnak vigasztalásul a drótos postások és mire az oszlopról ismászva vérkeringést dörzsölnek meggémberedett ujjaikba, már mosolyognak is. így dolgozik, küzd a két fiatal drótos a könyörtelenné vált időjárással. A szakaszon nincs semmi fennakadás, a a felügyelet szinte észre sem veszi Boldi bácsi hiányát. Zavartalanul rohannak, száguldanak a szilárdan megfeszülő drótokon az elektromos hullámokká változott hanghullámok, hogy a drót másik végén ismét hanggá változva fontos hírt vagy kellemes üzenetet vigyenek a telefonálók fülébe. A fiatal Danczi Kálmán, meg a Gulyás gyerek dicséretes igyekezete is hozzájárul, hogy a posta hibátlanul ellássa szolgálatát. Nagy István Nagyértékű magyar nyelvemlék került elő az Orvostörténeti Könyvtárban. Mint legutóbb kiderült, évekig őrizték itt az 1498-ból származó , eddig ismert első magyar orvostörténeti emléket: Laskai Osvát latin nyelvű prédikációgyűjteményét. A négy és félszáz évnél régibb ősnyomtatvány kötéstábláját belülről borító papír gondos vizsgálatánál magyar szavak tűntek elő. Borsa Gedeon, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa megállapította, hogy a XVI. századi kézírás magyar nyelvű vers, virágének töredékét őrizte meg számunkra. A kötet most a magyar nyelv legrégibb emlékei között kapott helyet az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol tovább folyik a lelettel kapcsolatos kutató munka.