Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)
1956-07-22 / 172. szám
Hírek A rózsának elnézzük tövisét — az illatáért. Ám a notórius rózsatolvajok — akik e virágnak csak a tövisét érdemlik — nem méltók jóindulatunkra, még az ismert közmondás kedvéért sem. A Parkfenntartó Vállalat jelentéséből kitűnik, hogy az idén minden előző évnél erősebben elburjánzott a viráglopás. Legutóbb például a XV., Czabán Samu térről elloptak 410 darab tulipánhagymát és levágtak 436 darab virágot. A Margitszigetről szintén egyszerre tűnt el 300 tulipán, egy más alkalommal pedig ugyancsak a szigetről, a rózsakertből 100 darab rózsa. Ezenkívül nagy mennyiségben, rendszeresen lopják a virágokat és a dísznövényeket a Városligetből, a Népligetből, a Városmajorból, a Vérmezőről és a többi budapesti parkból. Kiderült, hogy esténként a szórakozóhelyeken árusított virágok egy része a közparkokból származik. De az is bizonyos, hogy nemcsak az ilyen »nagyban« működő szarkák csonkítják a város közös kertjeit. Parkőrök rajtakaptak asszonyokat, akik csak otthonuk virágvázáját kívánták »felfrissíteni« és randevúra igyekvő fiatalembereket, akik csak kedvesüket akarták »meglepni« egy csokorral... Városunk minden lakója — ne csak a parkőrök — vigyázza közös kertjeinket, mindannyiunk rózsáit, tulipánjait, mert aki a virágot szereti — még rossz ember is lehet, hacsak magának szereti... (szenes) — A jászberényi malmot pneumatikussá építették át. A légszívatásos malmot hathetes próbaüzemelés után szombat délután ünnepélyesen állították munkába. A malomban, amelynek napi teljesítménye 3,5 vagon, a napokban megkezdik az új gabona őrlését is. A magyar—csehszlovák kulturális egyezmény keretében Olthy Magda Kossuthdíjas, Horváth Teri Jászaldíjas és Pálos György művészek a dolgozók filmfesztiváljára Karlovy Vary-ba utaztak. — Lipcsébe utazott Turóczi- Trostler József akadémikus, Mollay Károly egyetemi docens és Országh László, a Nyelvtudományi Intézet osztályvezetője. - O - Visszarepült Moszkvába a TU—104-es A TU—104-es típusú Szovjet lökhajtásos repülőgép háromnapi budapesti tartózkodás után szombat délután visszarepült Moszkvába. A gépet szombat délelőtt igen sokan tekintették meg a Ferihegyirepülőtéren. 16 óra 15 perckor emelkedett a magasba az utasszállító repülőgép, nagy kört írt le a főváros felett, majd Moszkva felé vette útját. A gépet a szovjet fővárosba több lap munkatársa elkísérte, akik tudósításaikban beszámolnak majd moszkvai útjukról . Új fajta férfikalapokat: ballonból varrt, valamint könnyű gyapjúvelyt és az antilopbőrhöz hasonló kalapokat hosz forgalomba a Kalapárugyár őszre. A nyakkendőkben gazdagítják a színek és a minták választékát. Több finom anyagból készült férfi fehérneműt is árusít majd ősszel a kereskedelem.Újabb szép parkkal gazdagodik a főváros. Az Engels téri út B/A .«ffc távolsági autóbusz végállomásánál levő — romos ház lebontó- --Zsa után, most ren- —, idézték a telket és nagy kiterjedésű szép parkot varázsoltak a helyére. A park egy része már tarkállik a sok szép Virágtól és néhány nap múlva az egész tér virágba borul. Ezzel egyidőben a parkot határoló házak tűzfalát is restaurálják. 0 -— Több törpe jegyárat építenek a főváros jégellátásának biztosítására. Ezek közül az első, a Garai téri csarnokban épülő, a jövő héten már dolgozik. Egy-két hét múlva már jeget termel a Rákóczi téri csarnokban megépített törpe jéggyár is. Fontos intézkedések, érdekes tapasztalatok a vegyiparban a csökkentett munkaidővel kapcsolatban A Minisztertanács, mint ismeretes, határozatot hozott, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken csökkenteni kell a munkaidőt. A határozat különösen a vegyipart érinti és ezzel kapcsolatban Gyöngyösi András, a VEM munka- és bérügyi osztályának csoportvezetője a következőket mondotta az MTI munkatársának: " A határozat megjelenése után a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium azonnal hozzálátott a végrehajtáshoz. Az első csoportba tartozó vállalatok közül tizenháromnál már áttértek a csökkentett munkaidőre. Az intézkedés mintegy 2200 dolgozót érint. A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban sok feladatot kellett megoldani, elsősorban bérügyi kérdéseket A dolgozók természetesen mindenütt maradéktalanul megkeresik a régi bérleket. Gondoskodás történt arról is, hogy túlórázással ne terheljék meg azokat a dolgozókat, akiknek munkájában a Minisztertanács határozata rendkívüli jelentős könnyítést ír elő. Ott, ahol bevezették a csökkentett munkaidőt, csak egészen ritka esetben, elemi csapás esetén szabad túlórában dolgoztatni. Az eddigi intézkedéseket továbbiak követik majd. Még ebben az évben további üzemeknél térnek rá a csökkentett munkaidőire, az ezzel kapcsolatos előkészületek máris megkezdődtek. Megnyílt a lengyel plakátkiállítás A Kultúrkapcsolatok Intézete és a Műcsarnok rendezésében szombaton a Nemzeti Szalonban ünnepélyesen megnyitották a lengyel plakátkiállítást. A megnyitó ünnepségen megjelent Szarka Károly külügyminiszterhelyettes, Darabos Iván népművelési miniszterhelyettes, Kende István népművelési miniszterhelyettes, továbbá társadalmi és kulturális életünk számos képviselője. Részt vett az ünnepségen Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, a lengyel nagy— Vietnami katolikus küldöttség hazánkban. A Katolikus Papok Országos Békebizottsága meghívására öttagú katolikus küldöttség — köztük három felszentelt pap — érkezett a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaságból, hogy tanulmányozzák egyházi intézményeinket, s megismerkedjenek hazánkkal. A vietnami küldöttség két hétig tartózkodik az országban. Vető Lajos evangélikus püspök és dr. Kazmer, a budapesti protestáns akadémia professzora csütörtökön Lipcsébe érkezett. A magyar evangélikus egyház képviselői tiszteletére a Keresztény Demokrata Párt lipcsei szervezetének vezetősége fogadást adott. o - Felhívás a kisiparosokhoz és a kőművesekhez A Minisztertanács határozata értelmében december 31-ig be kell fejezni az árvíz sújtotta vidéken a helyreállítási munkálatokat. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium szeretné, ha a bajbajutottak minél előbb fedél alá futhatnának Ehhez azonban több építő szakmunkásra van szükség. Jelenleg Mohácsra például 490 kőműves kellene. Ezért a minisztérium felhívja, azokat a kisiparosokat és a »hozzájárulásos munkakönyvvel« rendelkező kőműveseket, akik hajlandók részt venni a helyreállítási munkákban, jelentkezzenek személyesen, vagy írásban a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium árvízkárok helyreállítási Irodájánál (Budapest V., Szalay utca 16). - O -— A győri textiles üzemek ab-elnökei és a Népszava sajtófelelősei július 18-án megbeszélést tartottak. Értékelték a nemrég lezajlott Népszava szervezési kampány eredményét. A szervezésben legjobb eredményt a Győri Gyapjúfonó- és Szövőgyár üzemi bizottsága, annak elnöke, Sáfár Sándorné érte el, így az első díjat ő kapta. Magyar gyermekgyógyász-küldöttség utazott Koppenhágába A Vasárnap, július 22-én Koppenhágában kezdődő VIII. nemzetközi gyermekgyógyász kongresszusra szombaton repülőgépen kiváló magyar gyermekszakorvosokból álló küldöttség utazott el Budapestről. A küldöttség tagjai: dr. Petényi Géza és dr. Kerpel- Frónius Ödön akadémiai levelező tagok, dr. Lénárt György, a János-kórház gyermekosztályának főorvosa, dr. Vincze István, a budapesti I. sz. Gyermekklinika adjunktusa és dr. Kovács István, a bécsi gyermekklinika adjunktusa, dr. Lóránt Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. (MTI) - aMartonvásáron érdekes kísérleteket folytattak a fácánokkal. Bekerítettek egy holdnyi területet és ötven fácánt helyeztek el benne. A földön levő burgonyavetésre kolorádóbogarakat engedtek, a mikor néhány nap múlva megvizsgálták a területet, egyetlen bogarat sem találtak. A fácánok kiirtották a veszedelmes kártevőket. Ezt a kísérletet háromszor ismételték meg, s a hasznos madarak minden esetben elpusztították a kolorádóbogarakat. - Ó - Országos bányász munkásvédelmi konferencia Szombaton a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában a Szénbányászati Minisztérium, a bányász-szakszervezet és az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség vezető munkatársai, valamint a trösztök és bányák biztonságtechnikai csoportvezetői és a szakszervezeti munkásvédelmi aktivisták országos bányászati munkásvédelmi konferenciát tartottak. (A konferencia ismertetésére visszatérünk.) Ünnep a Kender és Jutagyárban Meleghangú, szép ünnepség volt tegnap délután a Kenderés Jutagyárban. A Váci úti üzem munkásai megemlékeztek a húsz év előtti nagy sztrájkról, amikor a gyár dolgozói hat héten át kitartottak követeléseik mellett, nem rettenve vissza a tőkés igazgató fenyegetőzéseitől, a rendőrség közbelépésétől, sőt az eladósodástól, a nélkülözéstől sem. Léder néni, a szövődé egykori bizalmija a háziasszony. Fogadja, betessékeli a vendégeket, egyik-másik idős munkásnak a nyakába borul, hiszen vagy tíz-tizenkét éve nem találkoztak. Bejöttek az ünnepségre a gyár egykori bizalmijai, Matejka Erzsébet, Bábel Vincéné, Pisch Józsefné és még sokan mások. Csodálkozva néznek egymásra, hiszen az idő egyikük fölött sem múlt el nyomtalanul S már jönnek is elő a régi történetek. »Emlékszel, amikor az a selyeminges ficsúr, aki egyenesen Bécsből jött a sztrájk hírére, ránkordított az irodán: »Marschhinaus.« Emlékszel még, menynyit zörgetett a tűzoltó az ajtódon, hogy menjél dolgozni a sztrájk idején?« — kérdik Pfeifer Józsefnél. És jót nevetnek rajta, hogy kibabrált az igazgató embereivel, magára zárta az ajtót és egész nap ki sem mozdult a lakásból, nehogy sztrájktörésre kényszeríthessék. Sok-sok emléket idéz fel Bárd András elvtárs, a sztrájk egyik irányítója ünnepi beszédében. Többen is kiegészítik szavait az egykori bizalmiak közül, majd az újpesti munkásotthonnak a régi kultúrgárdája ad műsort. Méghozzá ugyanazt a műsort, amelyet a sztrájk idején rendeztek a jutagyáriak megsegítésére. DARVAS JÓZSEF! AZ OSTROM 300 esztendővel ezelőtt Hunyadi János, a magyar történelem nagy hadvezére seregével világraszóló győzelmet aratott Nándorfehérváron. Ebből az alkalomból részletet közlünk Darvas JózsefA törökverér című regényéből. A TÖRÖKÖK egész nap nyu■£ugodtan maradtak, mintha semmi közeli szándékuk nem lenne a támadásra, még a falak, bástyák rontását is félbehagyták. Az ágyúk sötét torokkal, hallgatva, szinte álmosan ásítoztak a várban levőkre és a kődobáló gépek is csöndben nyugodtak. Alkonyat felé azonban, mikor már jól meghosszabbodtak az árnyékok s a várvédők az esti áhítatosság elvégzésére készülődtek, hálát adni Istennek a nyugodalomban eltelt napért, egyszerre csak megmozdult az óriási embertömeg, mint egyetlen ember kélt lábra és lassan, de halálos biztonsággal megindult a vér felé, mintha hatalmas testével agyon akarná nyomni, el akarná gázolni. Elöl jöttek a bivalyoktól vont szekerekre rakott ágyúk, kődobáló gépek, utánuk pedig a tengernyi turbános harcos. Minden zaj nélkül, szinte halálos csöndben történt ez a hadmozdulat. A falaktól néhány száz lépésnyire lehelyezték az ágyúkat, a kődobálókat, mögöttük meg hosszú, tömör gátként fölsorakoztak a katonák. Egy adott jelre azután megszólaltak az ágyúk, működésbe léptek a kődobálók s a falakra, bástyákra, meg a falak mögött elhelyezkedett vér- s védőkre iszonyú pusztítással hullott a tűz, az agyonlapító kövek tömege. Az az ordítás azonban, amely most kélt az ozmán harcosok száján, még az ágyúk dörgését is elnyomta: meglazulva, kissé szétszakadozva, de mindent elsöprő erővel indult meg a gyalogosok rohama. A várvédők még magukhoz sem tértek az ágyúzás okozta riadalomból, a törökök már ott voltak a falak alatt, ellepték a golyók szaggatta réseket, akik pedig nem leltek semmi nyílást, hosszú létrákon igyekeztek följutni a falakra. Irtózatos küzdelem kezdődött: a katonák kardokkal, lándzsákkal, nyilakkal, puskákkal, a keresztesek pedig kiegyenesített kaszáikkal pusztították az egyre erősebben rohamozó ellenséget, amely óriási emberhullámaival itt-ott már egészen fölcsapott a falakra. Hunyadi mindenütt ott volt, ahol legnagyobbnak mutatkozott a veszély, széles, kétélű kardját két marokra fogva kaszabolta a törököket, közben pedig bölömbika hangján egyre biztatta katonáit: — Igyen csináljátok! Drága Vitézek, igyen csináljátok! De Szilágyi Mihály, meg a többi urak is alaposan kivették részüket a küzdelemből. Kapisztránói János fölkapaszkodott az egyik legmagasabb bástyára s a keresztes lobogót fennen lobogtatva hangosan, minden zajt túlharsogón imádkozott: — Ó, Istenem, ó, Jézusom, hol vagyon a te régi könyörületességed? Győjjél, győjjél, győjjél segedelmünkre! Ne késlekedjél, hanem győjjél és szabaditsál meg minket, akiket megváltottál drágalátos véreddel! Győrjél, ne késlekedjél, hogy az ellen ne mondhassa: hol vagyon az Istenük? A hangosan elkiáltott imádság szavát elkapták a keresztesek, meg a többi keresztény harcosok is és már ezrek elfulladt, kínlódó s eszelős kiáltozása hívta segítségül az eget. Azután a keresztesekhez szólott Köpisztránói: Harcoljatok s haljatok vitézen a drága Jézusért, meglátjátok, hogy Isten áldása lészen rajtatok! Legyetek bátrak a harcban, küzdjetek meg a régi kígyóval s megnyeritek akkor az örök boldogságot: Gyónjátok meg bűneiteket s a szentséges pápa atya teljes bűnbocsánatot adományoz néktek! Ó, fijaim, legkedvesebb magyarjaim, ó, ti igaz szegének, föl, föl a pogán ellen a méltó csatára! Egyre és soha nem szűnőn, imádkozó szavakkal váltogatva hangoztatta nékik az örök boldogság ígéretét, majd pedig, mintha maga sem lenne biztos ennek az elégségességében, földi javak ígéretével is megtoldotta azt: • Harcoljatok bátran, drága jobbágyok, keresztesek! Ha legyőzzük üket, a pogánt, mindaz, mit ellenünkbe ide hordoztak, tijétek leszen! Azok pedig halált megvető bátorsággal, szinte egymást is letaszigálva álltak a falakra s marokra fogott kaszával végezték a halál aratását. Ha egyik vagy másik csoportjuk bátorsága, vagy kitartása megingott egy-egy pillanatra, már fölöttük volt János atya biztatása: — Ne legyen bennetek félelem, amint bennem se nincsen! Nézzétek, ó, drága keresztesek, kitartom mellemet pogán vasának ellenibe! Ki itten a drága Jézus védelmiben halált nyer, nem nyer az halált, hanem örök szépséges égi léteit! ... TUTEM LÁTSZOTT RAJTA a ’ fáradtságnak és az Öregségnek semmi jele s ahogy ott állt szikáran, barha szerzetesi csuhájában, élesen kiválva az egyre jobban sötétedő háttérből, kezében a magasra emelt keresztes lobogóval, olyan volt, mint egy égi küldött, ki Isten ígéretét s biztatását hozta. Ilyennek látták a jobbágyok, a keresztesek, a keresztény harcosok mind, rajongással néztek föl rá s a hit fanatizmusában szinte embertelen boldogsággal adták át az életüket. •ERŐSEN ALKONYODOTT MÁR, jó néhány órája állt az öldöklő küzdelem, de még egyetlen török sem tudott belül kerülni a falakon: az újra meg újra nekiszilajodó emberhullámok, mint törhetetlen, elemészthetetlen sziklákról hullottak vissza a falakról. De a töröknél sem volt kisebb a hit, a fanatizmus, mint a keresztényeknél. Ha ezek Jézus nevét kiáltották s tőle kértek segedelmet, ők Allah és Mohamed nevét kiáltották — s náluk több száj volt és hangosabb lett a kiáltás. Harcos volt náluk elegendő: ha az egyik sort lekaszabolták, viszszaűzték, már helyükön állt a másik és friss, töretlen lendülettel rohamozta a falakat.. A kifáradt várvédők végül sem tudtak ellenállni a meg-megújuló rohamoknak: elhagyták a külső vár falait, bástyáit s védekezve hátráltak a belső vár kapuja felé. Hunyadi azonban újra és újra rávetette magát kisded seregével a diadalmasan előrenyomuló törökökre s kétszer is sikerült őket ismét kívül szorítani a falakon. — Ne hátráljatok, drága harcosok! — bömbölte. — Ne menekedjetek, mert menekedéstek úgysem lehetséges. Menekedés csak a harcban vagyon! . Ji Kardja, páncélja csupa vér volt, számtalan törököt lekaszabolt mér, de még mindig úgy, olyan fürgén mozgott rövid, görbe lábain, mintha nem is hatvan esztendőt hordozna a válla. Mellette Koroghi és Kanizsai nagyurak harcoltak, semmivel sem kisebb bátorsággal, kitartással, mint , — körülöttük pedig a vér szagától megvadított parasztok döntögették kifelé hegyes kaszáikkal a törökök belét. Éjfél felé azonban új embereket vetettek harcba a törökök s azok előtt már semmiféle elszántság nem tudott megállani: a várvédők már csak azon igyekeztek, hogy a leeresztett hídon át minél kisebb veszteséggel vissza tudjanak vonulni a belső várba. Itt, a híd körül azonban fejvesztett kavarodás támadt, mindenki menekülni akart, egymást legázolva törtettek befelé a keresztesek, katonák, úgyhogy a törökök már fölnyomultak a hídra is. A külső várost elözönlő pogányok már a belső vár falait rohamozták: egyiküknek sikerült is följutni s kitűzni a félholdas, lófarkas zászlót. Ez még csak hozzájárult a védők rémületeihez: égi jelet láttak benne, amely a pogányság győzedelmét bizonyítja — János atya pedig már eltűnt a bástyáról és nem volt sehol, hogy új biztatást adott volna. A belső falakat védő harcosok közül egy azonban birokra kelt a zászlót tűző törökkel s mikor nem tudta letaszítani, zászlóstul együtt magával rántotta a mélységbe.:. Ez az esemény egy pillanatra meghökkentette a törököket, a keresztényekbe meg új reménységet öntött — de mindez csak egy pillanatig tartott és már a hídon folyt az ádáz küzdelem... Demján József fametszete: Nándorfehérvár ostroma Szakszervezeti kongresszusi dekádot kezdtek a pécsi bányászok A pécsi bányászok az első negyedévet több ezer tonnás túlteljesítéssel zárták, a második fél év első hónapjában azonban ezt az eredményt 4549 tonnás adóssággal rontották el. A pécsi bányászok a bányászszakszervezet kongresszusának köszöntésére, július 21-én, a hónap végéig tartó kongreszszusi dekádot kezdtek és ez alatt törleszteni akarják elmaradásukat. Tekintettel a fűtőanyagellátás nehézségeire, egyben úgy határoztak, hogy a dekádba eső két szombaton és vasárnap nagy termelő műszakot tartanak. Az ünnepi dekád első kiemelkedő frontbrigád-eredménye a vasasi Petőfi-aknáról érkezett: Benkő Béla 15 tagú DTSZ-brigádja előirányzatának kétszeresét teljesítette és 132,2 százalékos havi átlagával már 130 csille szenet adott terven NÉPSZAVA , 1936. július 1., vasárnap