Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)

1956-07-22 / 172. szám

Hírek A rózsának elnézzük tövisét — az illatáért. Ám a notórius rózsatolvajok — a­kik e virágnak csak a tövisét érdemlik — nem méltók jóindulatunkra, még az ismert közmondás ked­véért sem. A Parkfenntartó Válla­lat jelentéséből kitűnik, hogy az idén minden előző évnél erősebben elburján­zott a viráglopás. Legutóbb például a XV., Czabán Sa­mu térről elloptak 410 da­rab tulipánhagymát és le­vágtak 436 darab virágot. A Margitszigetről szintén egyszerre tűnt el 300 tuli­pán, egy más alkalommal pedig ugyancsak a sziget­ről, a rózsakertből 100 da­rab rózsa. Ezenkívül nagy mennyiségben, rendszeresen lopják a virágokat és a dísznövényeket a Városli­getből, a Népligetből, a Vá­rosmajorból, a Vérmezőről és a­ többi budapesti park­ból. Kiderült, hogy estén­ként a szórakozóhelyeken árusított virágok egy része a közparkokból származik. De az is bizonyos, hogy nemcsak az ilyen »nagy­ban« működő szarkák cson­kítják a város közös kert­jeit. Parkőrök rajtakaptak asszonyokat, akik csak ott­honuk virágvázáját kíván­ták »felfrissíteni« és rande­vúra igyekvő fiatalembere­ket, a­kik csak kedvesüket akarták »meglepni« egy csokorral... Városunk min­den lakója — ne csak a parkőrök — vigyázza közös kertjeinket, mindannyiunk rózsáit, tulipánjait, mert aki a virágot szereti — m­ég­ rossz ember is lehet, hacsak magának szereti... (szenes) — A jászberényi malmot pneumatikussá építették át. A légszívatásos malmot hathetes próbaüzemelés után szombat délután ünnepélyesen állí­tották munkába. A malomban, amelynek napi teljesítménye 3,5 vagon, a napokban meg­kezdik az új gabona őrlését is.­­ A magyar—csehszlovák kulturális egyezmény kereté­ben Olthy Magda Kossuth­­díjas, Horváth Teri Jászal­­díjas és Pálos György művé­szek a dolgozók filmfeszti­váljára Karlovy Vary-ba utaz­tak. — Lipcsébe utazott Turóczi- Trostler József akadémikus, Mollay Károly egyetemi do­cens és Országh László, a Nyelvtudományi Intézet osz­tályvezetője. - O - Visszarepült Moszkvába a TU—104-es A TU—104-es típusú Szovjet lökhajtásos repülőgép három­napi budapesti tartózkodás után szombat délután vissza­repült Moszkvába. A gépet szombat délelőtt igen sokan tekintették meg a Ferihegyi­repülőtéren. 16 óra 15 perckor emelkedett a magasba az utasszállító repülőgép, nagy kört írt le a főváros felett, majd Moszkva felé vette út­ját. A gépet a szovjet fővá­rosba több lap munkatársa elkísérte, akik tudósításaikban beszámolnak majd moszkvai útjukról . Új fajta férfikalapokat: ballonból varrt, valamint könnyű gyapjúvelyt és az an­tilopbőrhöz hasonló kalapokat hosz forgalomba a Kalapáru­­gyár őszre. A nyakkendőkben gazdagítják a színek és a min­ták választékát. Több finom anyagból készült férfi fehér­neműt is árusít majd ősszel a kereskedelem.­­­­Újabb szép parkkal gazdagodik a fővá­­­­­­ros. Az­ Engels téri ú­t­ B/A .«ffc távolsági autóbusz végállomásánál levő — romos ház lebontó- --Z­sa után, most ren- —, i­dézték a telket és nagy kiterjedésű szép parkot varázsoltak a helyére. A park egy része már tarkállik a sok szép Virágtól és néhány nap múlva az egész tér virágba borul. Ezzel egyidőben a parkot határoló házak tűzfalát is restaurálják.­­ 0 -— Több törpe jegyárat épí­tenek a főváros jégellátásának biztosítására. Ezek közül az első, a Garai téri csarnokban épülő, a jövő héten már dol­gozik. Egy-két hét múlva már jeget termel a Rákóczi­ téri csarnokban megépített törpe jéggyár is. Fontos intézkedések, érdekes tapasztalatok a vegyiparban a csökkentett munkaidővel kapcsolatban A Minisztertanács, mint is­meretes, határozatot hozott, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken csökkenteni kell a munkaidőt. A határo­zat különösen a vegyipart érinti és ezzel kapcsolatban Gyöngyösi András, a VEM munka- és bérügyi osztályá­nak csoportvezetője a követ­kezőket mondotta az MTI munkatársának: " A határozat megjelené­se után a Vegyipari és Ener­giaügyi Minisztérium azonnal hozzálátott a végrehajtáshoz. Az első csoportba tartozó vál­lalatok közül tizenháromnál már áttértek a csökkentett munkaidőre. Az intézkedés mintegy 2200 dolgozót érint.­­ A munkaidő-csökkentés­sel kapcsolatban sok feladatot kellett megoldani, elsősorban bérügyi kérdéseket A dolgo­zók természetesen mindenütt maradéktalanul megkeresik a régi bérleket. Gondoskodás tör­tént arról is, hogy túlórázás­sal ne terheljék meg azokat a dolgozókat, akiknek munká­jában a Minisztertanács hatá­rozata rendkívüli jelentős könnyítést ír elő. Ott, ahol be­vezették a csökkentett munka­időt, csak egészen ritka eset­ben, elemi csapás esetén sza­bad túlórában dolgoztatni.­­ Az eddigi intézkedéseket továbbiak követik majd. Még ebben az évben további üze­meknél térnek rá a csökken­tett munkaidőire, az ezzel kap­csolatos előkészületek máris megkezdődtek. Megnyílt a lengyel plakátkiállítás A Kultúrkapcsolatok Intéze­te és a Műcsarnok rendezésé­ben szombaton a Nemzeti Szalonban ünnepélyesen meg­nyitották a lengyel plakátkiál­­lítást. A megnyitó ünnepségen megjelent Szarka Károly kül­­ügy­miniszterhelyettes, Dara­bos Iván népművelési minisz­terhelyettes, Kende István népművelési miniszterhelyet­tes, továbbá társadalmi és kul­turális életünk számos kép­viselője. Részt vett az ünnepségen Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, a lengyel nagy­— Vietnami katolikus kül­döttség hazánkban. A Katoli­kus Papok Országos Békebi­zottsága meghívására öttagú katolikus küldöttség — köztük három felszentelt pap — érke­zett a Vietnami Népi Demok­ratikus Köztársaságból, hogy tanulmányozzák egyházi intéz­ményeinket, s megismerkedje­nek hazánkkal. A vietnami küldöttség két hétig tartózko­dik az országban.­­ Vető Lajos evangélikus püspök és dr. Kazmer, a bu­dapesti protestáns akadémia professzora csütörtökön Lip­csébe érkezett. A magyar evangélikus egyház képviselői tiszteletére a Keresztény De­mokrata Párt lipcsei szerveze­tének vezetősége fogadást adott. ­­o - Felhívás a kisiparosokhoz és a kőművesekhez A Minisztertanács határozata ér­telmében december 31-ig be kell fe­jezni az árvíz sújtotta vidéken a helyreállítási munkálatokat. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium szeretné, ha a bajbajutottak minél előbb fedél alá futhatnának Ehhez azonban több építő szakmunkásra van szükség. Jelenleg Mohácsra pél­dául 490 kőműves kellene. Ezért a minisztérium felhívja, azokat a kis­iparosokat és a »hozzájárulásos munkakönyvvel« rendelkező kőműve­seket, akik hajlandók részt venni a helyreállítási munkákban, jelentkez­zenek személyesen, vagy írásban a Város- és Községgazdálkodási Mi­nisztérium árvízkárok helyreállítási Irodájánál (Budapest V., Szalay utca 16). - O -— A győri textiles üzemek ab-elnökei és a Népszava sajtó­­felelősei július 18-án megbe­szélést tartottak. Értékelték a nemrég lezajlott Népszava szervezési kampány eredmé­nyét. A szervezésben legjobb eredményt a Győri Gyapjú­­fonó- és Szövőgyár üzemi bi­zottsága, annak eln­öke, Sáfár Sándorné érte el, így az első díjat ő kapta. Magyar gyermekgyógyász-küldöttség utazott Koppenhágába A Vasárnap, július 22-én Koppenhágában kezdődő VIII. nemzetközi gyermekgyógyász kongresszusra szombaton re­pülőgépen kiváló magyar gyer­mekszakorvosokból álló kül­döttség utazott el Budapest­ről. A küldöttség tagjai: dr. Petényi Géza és dr. Kerpel- Frónius Ödön akadémiai leve­lező tagok, dr. Lénárt György, a János-kórház gyermekosztá­lyának főorvosa, dr. Vincze István, a budapesti I. sz. Gyer­mekklinika adjunktusa és dr. Kov­ács István, a bécsi gyer­mekklinika adjunktusa, dr. Lóránt Imre, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető­je. (MTI) - a­­Martonvásáron érde­kes kísérleteket foly­tattak a fácánokkal. Bekerítettek egy holdnyi területet és ötven fácánt helyez­tek el benne. A földön levő burgo­nyavetésre kolorádó­­bogarakat engedtek, a mikor néhány nap múlva megvizsgálták a terüle­tet, egyetlen bogarat sem találtak. A fácánok kiirtották a veszedelmes kártevőket. Ezt a kísérletet három­szor ismételték meg, s a hasznos madarak minden esetben elpusztítot­ták a kolorádóbogarakat. - Ó - Országos bányász munkásvédelmi konferencia Szombaton a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában a Szénbányászati Minisztérium, a bányász-szak­­szervezet és az Országos Bá­nyaműszaki Főfelügyelőség ve­zető munkatársai, valamint a trösztök és bányák biztonság­­technikai csoportvezetői és a szakszervezeti munkásvédelmi aktivisták országos bányászati munkásvédelmi konferenciát tartottak. (A konferencia is­mertetésére visszatérünk.) Ünnep a Kender­ és Jutagyárban Meleghangú, szép ünnepség volt tegnap délután a Kender­és Jutagyárban. A Váci úti üzem munkásai megemlékez­tek a húsz év előtti nagy sztrájkról, amikor a gyár dol­gozói hat héten át kitartottak követeléseik mellett, nem ret­tenve vissza a tőkés igazgató fenyegetőzéseitől, a rendőrség közbelépésétől, sőt az eladó­sodástól, a nélkülözéstől sem. Léder néni, a szövődé egy­kori bizalmija a háziasszony. Fogadja, betessékeli a vendé­geket, egyik-másik idős mun­kásnak a nyakába borul, hi­szen vagy tíz-tizenkét éve nem találkoztak. Bejöttek az ün­nepségre a gyár egykori bizal­mijai, Matejka Erzsébet, Bábel Vincéné, Pisch Józsefné és még sokan mások. Csodálkoz­va néznek egymásra, hiszen az idő egyikük fölött sem múlt el nyomtalanul S már jönnek is elő a régi történetek. »Emlék­szel, amikor az a selyeminge­s ficsúr, aki egyenesen Bécsből jött a sztrájk hírére, ránkor­­dított az irodán: »Marsch­hi­naus.« Emlékszel még, meny­nyit zörgetett a tűzoltó az aj­tódon, hogy menjél dolgozni a sztrájk idején?« — kérdik Pfeifer Józsefnél. És jót nevet­nek rajta, hogy kibabrált az igazgató embereivel, magára zárta az ajtót és egész nap ki sem mozdult a lakásból, ne­hogy sztrájktörésre kényszerít­­hessék. Sok-sok emléket idéz fel Bárd András elvtárs, a sztrájk egyik irányítója ünnepi beszé­dében. Többen is kiegészítik szavait az egykori bizalmiak közül, majd az újpesti mun­kásotthonnak a régi kultúr­­gárdája ad műsort. Méghozzá ugyanazt a műsort, amelyet a sztrájk idején rendeztek a ju­­tagyáriak megsegítésére. DARVAS JÓZSEF! AZ OSTROM 300 esztendővel ezelőtt Hunyadi János, a magyar történelem nagy hadvezére seregével világraszóló győzelmet aratott Nándorfehérvá­ron. Ebből az alkalomból részletet közlünk Darvas József­­A török­verér című regényéből. A TÖRÖKÖK egész nap nyu­­■£u­godtan maradtak, mintha semmi közeli szándékuk nem lenne a támadásra, még a fa­lak, bástyák rontását is félbe­hagyták. Az ágyúk sötét to­rokkal, hallgatva, szinte álmo­san ásítoztak a várban levők­re és a kődobáló gépek is csöndben nyugodtak. Alkonyat felé azonban, mikor már jól meghosszabbodtak az árnyé­kok s a várvédők az esti áhí­tatosság elvégzésére készülőd­tek, hálát adni Istennek a nyu­godalomban eltelt napért, egy­szerre csak megmozdult az óriási embertömeg, mint egyetlen ember kélt lábra és lassan, de halálos biztonsággal megindult a vér felé, mintha hatalmas testével agyon akar­ná nyomni, el akarná gázolni. Elöl jöttek a bivalyoktól vont szekerekre rakott ágyúk, kő­­­­dobáló gépek, utánuk pedig a­­ tengernyi turbános harcos.­­ Minden zaj nélkül, szinte ha­lálos csöndben történt ez a­­ hadmozdulat. A falaktól né­hány száz lépésnyire lehelyez­­ték az ágyúkat, a kődobálókat, mögöttük meg hosszú, tömör gátként fölsorakoztak a kato­nák. Egy adott jelre azután megszólaltak az ágyúk, műkö­désbe léptek a kődobálók s a falakra, bástyákra, meg a fa­lak mögött elhelyezkedett vér- s védőkre iszonyú pusztítással hullott a tűz, az agyonlapító kövek tömege. Az az ordítás azonban, amely most kélt az­­ ozmán harcosok száján, még az ágyúk dörgését is elnyom­ta: meglazulva, kissé szétsza­kadozva, de mindent elsöprő erővel indult meg a gyalogo­sok rohama. A várvédők még magukhoz sem tértek az ágyú­zás okozta riadalomból, a tö­rökök már ott voltak a falak alatt, ellepték a golyók szag­gatta réseket, akik pedig nem leltek semmi nyílást, hosszú létrákon igyekeztek följutni a falakra. Irtózatos küzdelem kezdődött: a katonák kardok­kal, lándzsákkal, nyilakkal, puskákkal, a keresztesek pedig kiegyenesített kaszáikkal pusz­tították az egyre erősebben rohamozó ellenséget, amely óriási emberhullámaival itt-ott már egészen fölcsapott a fa­lakra. Hunyadi mindenütt ott volt, ahol legnagyobbnak mu­tatkozott a veszély, széles, két­élű kardját két marokra fogva kaszabolta a törököket, köz­ben pedig bölömbika hangján egyre biztatta katonáit: — Igyen csináljátok! Drága Vitézek, igyen csináljátok! De Szilágyi Mihály, meg a többi urak is alaposan kivet­ték részüket a küzdelemből. Kapisztránói János fölkapasz­kodott az egyik legmagasabb bástyára s a keresztes lobogót fennen lobogtatva hangosan, minden zajt túlharsogón imád­kozott: — Ó, Istenem, ó, Jézusom, hol vagyon a te régi könyörü­­letességed? Győjjél, győjjél,­­ győjjél segedelmünkre! Ne késlekedjél, hanem győjjél és szabaditsál meg minket, aki­ket megváltottál drágalátos vé­reddel! Győrjél, ne késleked­jél, hogy az ellen ne mond­hassa: hol vagyon az­­ Iste­nük? A hangosan elkiáltott imád­ság szavát elkapták a keresz­tesek, meg a többi keresztény harcosok is és már ezrek el­fulladt, kínlódó s eszelős kiál­tozása hívta segítségül az eget. Azután a keresztesekhez szó­lott Köpisztránói: Harcoljatok s haljatok vi­tézen a drága Jézusért, meg­látjátok, hogy Isten áldása lé­szen rajtatok! Legyetek bátrak a harcban, küzdjetek meg a régi kígyóval s megnyeritek akkor az örök boldogságot: Gyónjátok meg bűneiteket s a szentséges pápa atya teljes bűnbocsánatot adományoz nék­­tek! Ó, fijaim, legkedvesebb magyarjaim, ó, ti igaz szegé­nek, föl, föl a pogán ellen a méltó csatára! Egyre és soha nem szűnőn, imádkozó szavakkal váltogat­va hangoztatta nékik az örök boldogság ígéretét, majd pe­dig, mintha maga sem lenne biztos ennek az elégségességé­ben, földi javak ígéretével is megtoldotta azt: •­ Harcoljatok bátran, drága jobbágyok, keresztesek! Ha legyőzzük üket, a pogánt, mindaz, mit ellenünkbe ide hordoztak, tijétek leszen! Azok pedig halált megvető bátorsággal, szinte egymást is letaszigálva álltak a falakra s marokra fogott kaszával vé­gezték a halál aratását. Ha egyik vagy másik csoportjuk bátorsága, vagy kitartása meg­ingott egy-egy pillanatra, már fölöttük volt János atya bizta­tása: — Ne legyen bennetek féle­lem, amint bennem se nincsen! Nézzétek, ó, drága keresztesek, kitartom mellemet pogán va­sának ellenibe! Ki itten a drá­ga Jézus védelmiben halált nyer, nem nyer az halált, ha­nem örök szépséges égi lé­teit! ... TUTEM LÁTSZOTT RAJTA a ’ fáradtságnak és az Öreg­ségnek semmi jele s ahogy ott állt szikáran, barha szerzetesi csuhájában, élesen kiválva az egyre jobban sötétedő háttér­ből, kezében a magasra emelt keresztes lobogóval, olyan volt, mint egy égi küldött, ki Isten ígéretét s biztatását hoz­ta. Ilyennek látták a jobbá­gyok, a keresztesek, a keresz­tény harcosok mind, rajongás­sal néztek föl rá s a hit fana­tizmusában szinte embertelen boldogsággal adták át az éle­tüket. •E­RŐSEN ALKONYODOTT MÁR, jó néhány órája állt az öldöklő küzdelem, de még egyetlen török sem tudott be­lül kerülni a falakon: az újra meg újra nekiszilajodó ember­­hullámok, mint törhetetlen, el­­emészthetetlen sziklákról hul­lottak vissza a falakról. De a töröknél sem volt­ ki­sebb a hit, a fanatizmus, mint a keresztényeknél. Ha ezek Jé­zus nevét kiáltották s tőle kér­tek segedelmet, ők Allah és Mohamed nevét kiáltották — s náluk több száj volt és han­gosabb lett a kiáltás. Harcos volt náluk elegendő: ha az egyik sort lekaszabolták, visz­­szaűzték, már helyükön állt a másik és friss, töretlen lendü­lettel rohamozta a falakat.. A kifáradt várvédők végül sem tudtak ellenállni a meg-meg­­újuló rohamoknak: elhagyták a külső vár falait, bástyáit s védekezve hátráltak a belső vár kapuja felé. Hunyadi azon­ban újra és újra rávetette magát kisded seregével a dia­dalmasan előrenyomuló törö­kökre s kétszer is sikerült őket ismét kívül szorítani a falakon. — Ne hátráljatok, drága harcosok! — bömbölte. — Ne menekedjetek, mert meneke­­déstek úgysem lehetséges. Me­­nekedés csak a harcban va­gyon! . Ji Kardja, páncélja csupa vér volt, számtalan törököt leka­szabolt mér, de még mindig úgy, olyan fürgén mozgott rö­vid, görbe lábain, mintha nem is hatvan esztendőt hordozna a válla. Mellette Koroghi és Kanizsai nagyurak harcoltak, semmivel sem kisebb bátor­sággal, kitartással, mint , — körülöttük pedig a vér szagá­tól megvadított parasztok dön­tögették kifelé hegyes ka­száikkal a törökök belét. Éjfél felé azonban új embe­reket vetettek harcba a törö­kök s azok előtt már semmi­féle elszántság nem tudott megállani: a várvédők már csak azon igyekeztek, hogy a leeresztett hídon át minél ki­sebb veszteséggel vissza tudja­nak vonulni a belső várba. Itt, a híd körül azonban fejvesz­tett kavarodás támadt, min­denki menekülni akart, egy­mást legázolva törtettek befelé a keresztesek, katonák, úgy­hogy a törökök már fölnyo­multak a hídra is. A külső vá­rost elözönlő pogányok már a belső vár falait rohamozták: egyiküknek sikerült is följutni s kitűzni a félholdas, lófarka­s zászlót. Ez még csak hozzájá­rult a védők rémületeihez: égi jelet láttak benne, amely a pogányság győzedelmét bizo­nyítja — János atya pedig már eltűnt a bástyáról és nem volt sehol, hogy új biztatást adott volna. A belső falakat védő harcosok közül egy azon­ban birokra kelt a zászlót tűző törökkel s mikor nem tudta le­taszítani, zászlóstul együtt ma­gával rántotta a mélységbe.:. Ez az esemény egy pillanatra meghökkentette a törököket, a keresztényekbe meg új re­ménységet öntött — de mind­ez csak egy pillanatig tartott és már a hídon folyt az ádáz küzdelem... Demján József fametszete: Nándorfehérvár ostroma Szakszervezeti kongresszusi dekádot kezdtek a pécsi bányászok A pécsi bányászok az első negyedévet több ezer tonnás túlteljesítéssel zárták, a máso­dik fél év első hónapjában azonban ezt az eredményt 4549 tonnás adóssággal rontották el. A pécsi bányászok a bányász­szakszervezet kongresszusának köszöntésére, július 21-én, a hónap végéig tartó kongresz­­szusi dekádot kezdtek és ez alatt törleszteni akarják elma­radásukat. Tekintettel a fűtő­anyagellátás nehézségeire, egy­ben úgy határoztak, ho­gy a dekádba eső két szombaton és vasárnap nagy termelő műsza­kot tartanak. Az ünnepi dekád első ki­emelkedő frontbrigád-eredmé­­nye a­ vasasi Petőfi-aknáról ér­kezett: Benkő Béla 15 tagú DTSZ-brigádja előirányzatának kétszeresét teljesítette és 132,2 százalékos havi átlagával már 130 csille szenet adott terven NÉPSZAVA , 1936. július 1., vasárnap

Next