Népszava, 1956. augusztus (84. évfolyam, 180-205. sz.)

1956-08-01 / 180. szám

(Folytatás az 1. oldalról) izolálásának végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Pécs dolgozói továbbra is eredményesen szolgálják né­pünk boldogulásának nagy Földvári Rudolf. Bevezetőben arról szólt, hogy a Minisztertanács beszá­molója és az abban vázolt program megfelel dolgozó né­pünk várakozásának. A Mi­nisztertanács beszámolója nyíl­tan és őszintén, kendőzés nél­kül tárta fel mai nehézségein­ket, nem hallgatva el ezeket dolgozó népünk előtt. Úgy cse­lekedett, ahogyan egy való­ban népi kormánynak csele­kednie kell. Földvári Rudolf ezután a Minisztertanács eddigi tevé­kenységének fő hiányosságai­ról szólt. Elmondotta a többi között, hogy a Borsod megyei ez évi tapasztalatok szerint építőiparunk helyzete nem nyújt biztosítékot a nagy fel­adatok teljesítésére, s ez nem­csak az Építésügyi Miniszté­rium, de tervező és beruházó szerveink hibájából is fakad. Ezután arról beszélt, hogy a Minisztertanácsnak gyorsab­ban kellene válaszolnia főleg a kisparasztságot érdeklő olyan kérdésekben, mint a kártérí­tés nélkül kisajátított földek utáni kártérítés fizetése, a fa­lusi ellátatlanok problémája. Mi lehet az oka — tette fel a kérdést —, hogy többszöri jel­zésünk ellenére nem történt eddig — tudomásunk szerint — megfelelő intézkedés e kér­dések rendezésére a kormány részéről? Úgy vélem, sokat nyom a latban az, hogy a Minisztertanács egyes tagjainak nincs elég személyes tapasztalata, él­ménye ilyen ügyekről, ma­gyarán szólva, a Minisz­tertanács nem fordít elég gondot és időt saját hatá­rozatainak helyszíni ellen­őrzésére, a lakossággal való kapcsolatai­nak kellő erősítésére. Vég Béla­­ ügyét. Hangsúlyozta, hogy a Minisztertanács elnökének be­számolójával egyet­ért, azt el­fogadta. Ezután Földvári Rudolf or­szággyűlési képviselő követke­zett szólásra. Ezután az északi iparvidék problémáiról szólva, hangsú­lyozta: felsőbb szerveink ed­dig inkább szavakban hangsú­lyozták az északi iparvidék jelentős szerepét, tetteik azon­ban nem tükrözték ezt a szem­léletet. Példaként felsorolta az Országos Tervhivatal adatait, amelyek szerint Borsod a la­káshelyzetet tekintve 18-ik, a mozik számát tekintve és a fal­vak villamosítását illetőleg egyaránt 19-ik a megyék kö­zött. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy a Tervhiva­tal előzetes számításai szerint Borsod ismét háttérbe szorul a második ötéves terv során. Nem kérik egyszerre minden hiba orvoslását, de úgy véli, az északi iparvidék dolgozói eddigi gazdasági eredmé­nyeikkel rászolgáltak a fokozott gondoskodásra. Ezután a megyei szerveket el­öntő rendelet-áradatról, egyes állami rendeletek ellentmon­dásairól, majd az állami fe­gyelem erősítésének szüksé­gességéről beszélt, s szavait így fejezte be: — Miért be­széltem többet a Miniszterta­nács eddigi munkájának nega­tív vonásairól, mint eredmé­nyeiről? Azért, hogy a legközelebbi országgyű­lésen már ne kelljen a hibákról beszélni. Azért, mert bízom népi kor­mányunkban, az általunk és bizalmunkból választott kor­mányunkban, hogy példát fog mutatni az eddig elkövetett hibák következetes és gyors kijavításában is. A Miniszter­­tanács beszámolóját elfoga­dom, sára. Hibáik nagy részéért el­sősorban nem maguk a funk­cionáriusok, hanem az alsóbb vezetés képességeiben nem bízó, azt akarva-akaratlan le­becsülő túlzott centralizmus a felelős. Helyes az az elv, amely funkcionáriusainkat szimpla rendelet-végrehajtókból a ma­guk kisebb-nagyobb közössé­gének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. Ezután a kontárok, a karrieristák, a­­ hozzászólásokra a vita le­zárása után Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke vála­szolt. Rchátz és Földvári elv­társaknak válaszolva egyetér­tett egyes területek fejleszté­sével kapcsolatos bírálatukkal. A hibákon úgy segítenek, hogy a megyei tanácsok és a ki­emelt négy nagy város v. b.-i tervjavaslatot készí­tenek a Minisztertanács számára, s ezt a Minisz­tertanács a minisztériumok tervjavaslataival együtt veszi figyelembe. A beruházásokkal kapcsolat­ban elhangzott bírálathoz hoz­záfűzte, hogy ilyen beruházási mulasztások okozzák a kazinc­barcikai vegyikombinát nagy elmaradását a nitrogénmű­trágya termelésében. Hangsú­lyozta: ezért egyszerűsítette a Minisztertanács a beruházások előkészítését, ezért központosí­tották az ÉM irányítása alá az építőipar zömét, s ugyanezt a célt szolgálta a bérrendezés is az építésügy és az építőipar te­rületén. Feladatunk most, hogy a fő erőt a legfontosabb be­ruházásokra — Tiszavidéki Vegyikombinát, Kazincbar­cika, Sztálinváros — össz­pontosítsuk. A falun orvosolandó pana­szokkal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi szervek nem használják ki minden lehetőségüket. Vége­zetül a Minisztertanács ne­vében megköszönte a hoz­zászólásokban megnyilvánuló bizalmat, amely megnyilvá­nult az egyetértésben, a ter­vek, elgondolások elfogadásá­ban. Válaszadását így fejezte be: Engedjék meg, hogy meg­köszönjem azt a bizalmat is, amely abban mutatkozott meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságát. Ez is a bizalom megnyil­vánulása és segíti a Mi­nisztertanácsot abban, hogy munkáját jobban vé­gezze. Biztosítom a tisztelt Ország­­gyűlést, hogy a Miniszterta­nács minden tagja és a Mi­nisztertanács egésze is teljes erejével, tudásával és tehetsé­gével azon lesz, hogy az előt­tünk álló feladatokat népgaz­daságunk fejlesztése, az élet­­színvonal emelése, a szocialis­ta demokratizmus továbbfej­lesztése érdekében sikerrel oldjuk meg. (Taps.) Ezután az országgyűlés elnö­ke a Minisztertanács elnöké­nek beszámolójával kapcsolat­ban a következő határozati felfelé csupa készség, lefelé csupa gorombaság farizeusok ártalmas munkáját bírálta és ezzel kapcsolatban példákat mondott. Az írókkal való fél­reértések dolgáról kifejtette, hogy most a kibontakozásra minden remény megvan, ennek már jelei is mutatkoznak. Biz­tosra lehet venni, hogy a né­zeteltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz. A beszámolót elfogadta, javaslatot terjesztette az or­szággyűlés elé. — Az országgyűlés jóváha­gyólag tudomásul veszi a Mi­nisztertanács beszámolóját az 1955 novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Mi­nisztertanács beszámolóját az ipar, s a mezőgazdaság tovább­fejlesztésére, a gazdasági ve­zetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi szín­vonalának emelésére, az álla­mi,­s a gazdasági élet demok­ratizmusának széleskörű ki­bontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mér­tékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevé­kenységét, megbízza a Minisz­tertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, is­mert alapelve alapján határo­zottan és következetesen foly­tassa külpolitikai tevékeny­ségét, erősítse testvéri együtt­működésünket a szocialista vi­lágrendszer országaival, s min­denekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, valamint min­den békeszerető országgal. Az országgyűlés felhívja a kor­­mány­t, hogy a jövőben is­­e­Ezután napirend szerint Non György, a népköztársa­ság legfőbb ügyésze tartotta meg beszámolóját. Az új ügyé­szi szervezet, amelynek műkö­dését 1953. július 4-én indí­totta meg az országgyűlés a legfőbb ügyész megválasztásá­val, alapvetően más, mint a régi: a szocialista törvényes­ség legfőbb őre. Felügyel a nyomozóhatóságok eljárásaira, a bíróságok ítélkezéseinek és a büntetések végrehajtásának törvényességére, az ügyész ta­nácskozási joggal részt vesz az országgyűlés, az Elnöki Tanács. Ezután áttért az ügyészi szervezet hároméves tevé­kenységének ismertetésére. Az új ügyészi szervezet tevéke­nyen közreműködött ama in­tézkedések végrehajtásában, melyeket az 1953. júniusi párt­­határozat szellemében a tör­vényesség megszilárdítására hozott kormányunk. 1953-ban megszűntek az internálótábo­rok. Felülvizsgálták az inter­náltak ügyeit, ami 4184 személyt érintett. Meg­szűnt a rendőri bíráskodás. Az ügyészség közreműkö­dött az amnesztia-rendelet maradéktalan végrehajtá­sában, aminek során több mint 23 000 személy került szabadlábra. Számos új jogalkotás fejlesz­tette tovább szocialista jogrend­szerünket, államapparátusun­kat és annak demokratizmu­sát. Pártunk Központi Vezető­sége most azt a feladatot állítja elénk, hogy megteremtsük »a népi demokrácia, a szocializ­mus egész életét átfogó törvé­nyek, jogszabályok rendsze­rét«. Ezután arról szólt, hogy há­rom év alatt, bár számos tör­vénysértő rendelet ellen fel­léptek, nem léptek fel elég eredményesen a túl nagy szá­mú rendelet kibocsátása ellen. Foglalkozott a nagyszámú munkaügyi panasszal, azokkal az esetekkel, amikor a dolgo­zót azért helyezik át, vagy bo­csátják el, mert felfedi és be­a Minisztertanács, a helyi ta­nácsok és vb-k ülésein, a tör­vények és rendeletek megal­kotásában. Ilyen széles joggal felru­házott ügyészséget csak a szocialista állam ismer. A burzsoá állam nem tűr meg ilyen intézményt. Alkotmányunk a legfőbb ügyészt az országgyűlésnek rendeli alá, így az a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján hathatós el­lenőrzést gyakorol a törvé­nyesség felett, jelenti a vállalatnál észlelt hi­bákat, visszaéléseket. Az ügyészi munka egyik hiányossága, hogy a hatal­mukkal így visszaélő veze­tőket ritkán vonják fele­lősségre. Nehezíti a fegyelmi ügyekben a törvényesség érvényesülését az is, hogy ezt a kérdést csak az ügyészi szervek kísérik fi­gyelemmel, a felsőbb gazdasá­gi szervek alig. Az ügyészi szervezet a szakszervezetekkel karöltve, még nagyobb figyel­met szentel a szocialista tör­vényesség megtartásának az üzemen belül. A jövőben sokkal határo­zottabban kell fellépniük a munkavédelmi előírások megszegőivel, a balesetek felelőseivel szemben, aki e gyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csök­kentéséhez való hozzájárulás érdekében, s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egye­sült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a magasztos cél elérését, a népek közötti ba­rátságot, a tényleges leszerelés megvalósítását, s ezzel együtt az egész világ békéjének és valamennyi ország biztonságá­nak megvalósítását. A nem­zetközi feszültség csökkentése, s az általános béke és bizton­ság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még ma­gabiztosabban folytathassa bé­kés építő munkáját megújho­­dott szocialista hazánk felvirá­goztatására. Szavazás után az országgyű­lés a Minisztertanács elnöké­nek beszámolóját, s az előter­jesztett határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Non György, a népköztársaság legfőbb ügyésze beszámolóját tartja nem hivatkozhatnak a ter­melés vélt érdekeire. A termelőszövetkezetek meg­segítésével kapcsolatban a tsz-ek jogainak védelmét és az önkéntesség elvének megsér­tése elleni fellépést jelölte meg az ügyészi szervezet feladata­ként. Alkotmányunk 49. szakasza kimondja, hogy a­­Magyar Népköztársaság polgárai a tör­vény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülön­böztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.­ Az országgyűlés­­keddi ülése Több segítséget az északi iparvidéknek! Hegedűs András válasza­ i Boro György, a népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolója Az ügyészi szervezet hároméves munkája A második ötéves terv: gazdasági feladataink megoldásának legnagyobb szervező ereje Vég Béla országgyűlési kép­viselő bevezetőben arról be­szélt, mennyire megnőtt a párt és kormány intézkedései kö­vetkeztében a dolgozók aktivi­tása. Méltatta a Központi Ve­zetőség július 18—21-i ülésén hozott határozatot, majd gaz­dasági életünk néhány kérdé­séhez szólt hozzá. Népgazda­ságunk gyorsabb fejlesztésé­nek egyik gátja az anyag- és energiaellátás elégtelensége. Az anyaghelyzet ilyen alakulá­sának részben külkereskedel­mi okai vannak, részben a helytelen anyaggazdálkodás­nak, rossz tervezésnek, vagy az elemi károk­­ helyreállításá­nak köszönhetők. Fő problé­mánk az energia biztosítása, s ez nálunk még élesebben je­lentkezik, mint világszerte. Tizenegy év alatt energiater­melésünket háromszorosára emeltük, de ez sem elégíti ki a szükségletet. A biztonságot e területen döntően az energiaterme­lésbe lépő új, korszerű erőművek adják majd meg. A továbbiakban utalt arra, hogy a szakemberek véle­ménye szerint országunk nehéz energiahelyzetét véglegesen csak az atom­energia felhasználása old­ja meg, amihez már a harmadik ötéves tervben, több nagyteljesítmé­nyű atomerőmű üzembelépé­sével lehetőséget ad a Szov­jetunió baráti segítsége. Méltatta a második ötéves ter­vet, mint gazdasági feladataink megoldásának legnagyobb szer­vezőerejét. Szólott a gazdasági centralizálás fokozatos felszá­molásáról. A Minisztertanács beszámolóját elfogadta. Kiss Imre : Egy megyébe a Bala­ton-vidéket! Kiss Imre országgyűlési kép­viselő a Veszprém megyei ta­nácsok munkájáról szólt. Szük­ségesnek tartja, hogy a szak­tárcák jobban segítsék a taná­csok önállóságának kifejlesz­tését. Szóvá tette Veszprém megye rossz építőanyag-ellátá­sát. Bírálta a Belkereskedelmi Minisztériumot, amely nem akarja átadni Balaton-környé­­ki vállalatait a tanácsnak, pedig azok közvetlenül látják el a lakosságot. Végül javasla­tot tett arra, hogy a Balaton környékét, amely jelenleg két megyéhez, s azokon belül öt járáshoz tartozik, vonják egy közigazgatási egységbe. A be­számolót ő is elfogadta. Molnár Ernő országgyűlési képviselő több budapesti prob­léma megemlítése között, bírálta a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztériumot, amely a kerületi tanács megkérdezése nélkül már ki is jelölte a hár­­mashatárhegyi függővasút he­lyét. Ez a vasút szükséges ugyan, de nem ez a legsürgő­sebb probléma a kerületben — előbb kellene végrehaj­tani a Margit-kórház bő­vítését, vagy a lakáshely­zet javítását. Urbán Ernő: Államapparátusunk dolgozóinak többsége alkalmas új feladatainak ellátására Urbán Ernő országgyűlési képviselő a szocialista demok­ratizmus kérdéséről és az írók­kal fennállt nézeteltérések ügyéről beszélt. Melegen üd­vözölte Hegedűs elvtárs be­számolójának határozott és célratörő probléma­ felvetését és higgadt, magabiztos hang­ját, azt a magasabbrendű szo­cialista humanizmust, amely­nek szellemében — mint mon­dotta — az egész beszámoló fogant. A szocialista demokra­tizmussal kapcsolatosan kife­jezte azt a véleményét, hogy államapparátusunk dolgozói­nak többsége megállja a he­lyét s általában alkalmas új­szerű nagy feladatainak illéti- BÍRÁLAT. Szemben az előző évek gyakorlatával, az ünne­pélyesen egyhangú felszólalá­saikkal, a júliusi ülésszakon polgárjogot kapo­tt a kritika. Nem afféle sablonos, szalonké­pessé csiszolt lényegtelensé­gek. Megszólalt annak a par­lamentnek az első néhány hangja, amelyet ezentúl aka­runk. A mi bírálatunk hang­ja: - Az északi iparvidék je­lentőségét csak szavakban is­merte el a kormány, Borsod lakásellátottság szempontjából tizennyolcadik az országban ... Még 1960-ban is villany nél­kül lesz 76 borsodi falu, pedig ott épül a palkonyai és a be­­rentei erőmű ...« Mindezt Borsod egyik képviselője, Földvári elvtárs mondja. És utána beszél Urbán Ernő és a túlzott centralizmus hibáit, a mindent rendeletekkel megol­dást úgy jellemzi, mint ami papírosan próbál »pótágyat« adni egyes funkcionáriusok­nak­,í" Mindez elhangzik és a nap továbbra is süt odakint, a parlament gótikus ívein ugyanúgy csillog az aranyo­zás. A kormány tagjai jegyez- 716?C. A MINISZTERELNÖK VÁ­LASZOL. Ami a felszólalá­sokban elhangzik, új. Sok új van a válaszban is. Nem sza­vak szempontjából. A hang, a gesztusok változtak. Már ma­gában az, hogy ezúttal papi­ros nélkül, közvetlen választ hall az országgyűlés, választ, amelyet itt-ott jó ízű mosoly tarkít. Választ, amely talán nem bővelkedik közmondatok­­ban, ékes fordulatokban, de megmondja: »Igazuk van az elvtársaknak, erre nem fordí­tottunk elég gondot...« Vagy ezt is: »Ezen most aligha tu­dunk segíteni...« Olyan ténye­ket, mint a borsodi vegyikom­binát műtrágyatermelésének nagy elmaradása. S végül kö­szönetet a bírálatért. Mert »éppen ez a kritika a bizalom jelen. Nem tudok elhessegetni egy személyes emléket. Hi­szen ... hiszen ez a válaszadó miniszterelnök ugyanaz a He­gedűs András, akivel 1945 egy dermesztő téli napján egy kis­városi MADISZ-helyiség fűtet­­len szobájában, hideg kályha körül ülve beszélgettünk vagy hatan arról, mennyi tenniva­lónk van, hogy kevesebb le­gyen a bajunk, s ő, a MA­­DISZ-központ küldötte, úgy beszélt a mi dolgainkról, akár mi magunk. S íme, most ugyanolyan közvetlenséggel beszél. Papír és körmondatok nélkül. ERŐ. Komor, kemény mon­datok hangzanak, halkan, de határozattan. A legfőbb ügyész beszél. Az Országház szónoki emelvényéről évek óta először száll a mikrofonba, a jegyző­könyvbe, az újságok hasábjai­ra Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi End­re, Pálffy György, Sólyom László neve. »Elvtársaink, akik nem voltak árulók, kémek, kártevők...» Hallgat az ülésterem. A napsugárkévékben táncoló por­szemek örvénylése az egyetlen mozgást A gondolatok m­esz­szire szállnak, a jóvátehetetlen hibák áldozatainak emléke át­suhan a képviselői padsorok felett. De a szavak, a monda­tok füzére már arról szól, amit tettünk és teszünk, hogy soha többé ne kelljen átélnünk ilyen pillanatokat. Keserű per­cek, de erőt mutatnak. »Van erőnk, hogy érvényt szerez­zünk a törvényességnek.« A becsület, az igazság győzel­mének percei ezek. Nem pusz­­tán azért, mert adatok hang­zanak el a szabadon bocsátot­­takról, vagy a felelősségrevont nyomozótisztekről. Sokkal in­kább azért, mert a komoly önvizsgálat, a felelősségre éb­redés csendje ül a termem Néhány perccel előbb, a szünetben egyik képviselőjül beszélgettünk — valamelyik koholt perben népi ülnök volt­­»Míg élek, nem lehet tiszta a­ lelkiismeretem« — mondta ke­serűen. Most szeretnék oda­menni hozzá és azt mondani: »Ebből a keserűségből is erőt kell kovácsolni, elvtársi De­­hát minek is mondanám? Bi­zonyára így érzi ő is. Batata! Fém* Állampolgáraink jogegyenlőségének biztosítéka: munkás-paraszt államunk A törvény előtti tényleges egyenlőség alapja országunk­ban az, hogy a döntő termelő­­eszközök a nép tulajdonában vannak, hogy hazánkban a dolgozó parasztsággal szövet­séges munkásosztály van ha­talmon, hogy államunk mun­kás-paraszt állam, hogy népi demokratikus rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, és ezen belül a munkásosztály a vezető erő; hogy alapjában megszűntek nálunk a kizsák­mányoló osztályok és ezeknek csupán maradványai vannak; hogy társadalmunk két alap­vető, egymást barátian segítő osztálya a munkásosztály és a parasztság a számban és je­lentőségben hatalmasan meg­növekedett értelmiséggel kéz a kézben építi a szocialista Ma­gyarországot. Erre a szilárd alapra épül nálunk a törvény előtti tény­leges jogegyenlőség. Elmond­hatjuk, hogy a nők egyenjogú­ságát biztosító rendelkezések megszegésével szinte alig talál­kozunk. Ugyanígy ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy mindenki szabadon vallhatja

Next