Népakarat, 1956. december (1. évfolyam, 17-41. sz.)
1956-12-31 / 41. szám
a nemzetköz 4 |P TP zi tudomá-B *Ala nyos együtt-R I működés korszakos jelentőségű esztendejét nyitja meg. Nyitja, de nem zárja le... Ez az esztendő ugyanis másfél évre terjed, s nem január 1-én, hanem július 1-én kezdődik, tehát 1958. december 31-én ér véget. A III. Nemzetközi Geofizikai Évről van szó, amelynek keretében végzi kutatásait a pontos munkamegosztás szerint együttműködő 41 ország. A Föld e nagyszabású megvallatásában Magyarország is részt vesz. Híven a geofizika feladataihoz, a tudósoknak nemcsak a Föld egészére vonatkozó csillagászati és geológiai mérésekre lesz gondjuk, hanem a meteorológia, a nehézkedési erő, a földmágnesség, a sarki fény, a felső légköri rétegek, a jégtan és az óceánográfia sok tisztázatlan kérdésének vizsgálatát is programjukra tűzték. Sok egyéb fizikai jelenség megvilágításán kívül bolygónk pontosabb térképezésére is sor kerül, főként olyan helymeghatározásokra, amelyek a szárazföldek tengerparti határvonalairaonatkoznak. Ezek a mérések hivatottakeldönteni a többi között azt a kérdést is, vajon a szárazföldek valóban egy folyékony fémhez hasonló rétegen úsznak-e, s vajon e feltételezett kontinensvándorláskövetkeztében az amerikai szárazföld csakugyan távolodik-e Európától és Afrikától, főként a déli földgömbön. Tudomány a szebb életért A III. Nemzetközi Geofizikai Év vizsgálatai közvetlen gyakorlati szempontból is fontos eredményeket ígérnek. Alapos reményünk van, hogy megtudjuk, milyen összefüggések állnak fenn a Nap sugárzása és az időjárás alakulása között. Hogyan hatnak a Nap felszínén végbemenő folyamatok és ennek következtében az 1000 km magasságig terjedő légköri rétegek hullámzásai a nagytávolságú, rövidhullámú, rádiózásra? Vagy: miképpen hasznosíthatók televíziós műsorok több ezer kilométeres továbbítására azok a nagy magasságban ide-oda sodródó, elektromos töltésű lapos felhők, amelyek tükör módjára verik vissza a rövid rádióhullámokat? Főként azonban, az időjárás pontosabb előrejelezhetőségével, esetleges szabályozhatóságával és így a növényi és állati élelmiszertermelés megnövelésével, valamint az időjárási pusztítások csökkentésével, illetve elhárításával kecsegtetnek a geofizikai vizsgálatok. Remélhető, hogy a bányászati lelőhelyek felderítéséhez is biztosabb utat mutatnak. Végül a különféle sugárzások tér- és időbeli megoszlása alapján a gyógyítás legalkalmasabb földrajzi helyét, időpontját és módját is megszabhatják. De ki mondhatná meg, hogy pusztán tudományos jelentőségű felfedezések holnap milyen gyakorlati következményekhez vezethetnek? Eget-földet ostromló technika A nagyszabású kutatóhadjárat a technika minden számbajöhető eszközével ostromolja az eget és a földet. Hajók, tengeralattjárók, autók, repülő k é gépek éppúgy hozzátartoznak gépi felszereléséhez, mint bámulatos érzékenységű műszerek. S természetesen a telefonon és távírón kívül a rádió és a televízió is kiemelkedő szerephez jut: nemcsak mint hírközlő eszköz, hanem közvetlen kutatási célokra is. Hiszen például az egyes légköri rétegek helyét és vastagságát rádióhullámokkal állapítják meg. A szó legszorosabb értelmében is kiemelkedő szerephez azonban a rakéták és a velük fellőtt mesterséges holdacskák jutnak, mert hiszen néhány rakéta már több mint 400 km magasságra emelkedett. A III. Nemzetközi Geofizikai Év folyamán az előzetes tervek szerint mintegy 100 kutatórakétát lőnek fel olyan magasságokba, ahová egyéb módon nem tudunk mérőműszereket feljuttatni. Rakéták és műszerek , ahol a madár sem jár Mit mérnek ezek a műszerek? A légköri rétegek összetételét, hőmérsékletét, sűrűségét, nyomását, nedvességét, elektromos állapotát, mozgási irányát és sebességét, mélyebb rétegekben a felhőzet nagyságát és alakját, a napsütés tartamát és erejét, a föld mágnességét, földi távolságokat, a Napból kiröppenő részecskéket és sugárzásfajtákat, a világűr ismeretlen mélységeiből származó, rendkívül nagy energiájú kozmikus sugarakat stb. A műszeres kutatórakétákat úgy szerkesztik meg, hogy abban a pillanatban, amikor elérik legnagyobb magasságukat, vagyis megkezdik visszahullásukat — műszereket tartalmazó orruk leoldódik a rakéta törzséről. A műszertartályt a fölötte kinyíló különleges ejtőernyő fékezi zuhanásában. Ily módon számos kutatórakéta viszonylagos épségben ért földet, és az önműködően feljegyzett mérési eredmények alapján fontos légköri adatok birtokába jutottunk. A legújabb rakéták azonban már emelkedésük és visszahullásuk közben is jelentik a mérési adatokat — természetesen beszerelt rádióadóállomásuk révén. Ezek a rakétákkal szerzett, néhány perc alatt észlelt adatok is fontos ismeretekkel gazdagították a tudományt. De mennyivel értékesebb, összefüggőbb mérésekre számíthatunk, ha a mérőműszerek napokig, sőt hetekig tartózkodnak esetleg több száz kilométeres magasságban! A mesterséges holdacska terve erre lehetőséget ad. Égiekkel játszó földi tünemény Úgy tervezik, hogy 300—500 km magasságba egy műszerekkel megrakott gömböt lőnek fel, amely aztán a Holdhoz hasonlóan kering a Föld körül. Az egyik legújabb terv szerint a gömb átmérője 50— 75 cm lenne és összsúlya mintegy 10 kiló. A mesterséges holdacska 300 km magasságban körülbelül két óra alatt nyargalná körül a Földet és két hétig járná útját. Igármost hogyan ér ismét földet ez a földön készült égi tünemény? Bármilyen ritka is alevegő 300—500 kilométer magasságban, mégis ellenállást fejt ki az óriási sebességgel keringő műszeres gömbbel szemben. Ez a súrlódás aztán mindinkább csökkenti sebességét, s így a sebességcsökkenés következtében, minden fordulat után közelebb kerül a Föld felszínéhez. Végül is a nagy súrlódás hatására izzásba kerül és porrá ég. De olyan megoldásra is van remény, hogy a mesterséges holdacska sértetlenül ér majd földet. A nyilvánosságra hozott tervek szerint a kis műholdat háromfokozatú rakétával lövik fel. Ez azt jelenti, hogy a rakétának három, egymás fölé szerelt üzemanyagtartálya van. Amikor az alsó tartály kiürül, önműködően lekapcsolódik és visszahull a Földre. Ugyanez történik a második és végül a harmadik tartállyal is. A harmadik tartály azonban kiürülése előtt 300—500 km magasságban olyan irányú és erejű lökést ad az orrába szerelt holdacskának, amely már nem felfelé repíti, hanem földkörüli keringésre készteti. Vannak tervek és számítások, amelyek szerint kedvező körülmények között a mesterséges holdacska hosszú évekig is elkörözgethet felettünk. De ha csak hetekig vagy napokig kering a Föld körül, akkor is olyan mérési adatok birtokába jutunk, hogy az űrhajózásra, az égitestek közötti közlekedésre irányuló tervek biztosabb ismeretek talajára kerülnek és egy szép napon partraszállunk a Holdon.. . Az új esztendő megadja a jelt a világűr ostromára. Gáspár László VETEOR-ZAPOROK Számos egyéb feladatán kívül a rajzon feltüntetett kérdésekre keres választ a III. Nemzetközi Geofizikai Év.A rajz a távolságokat és eszközöket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért nem valósághű méretarányban tünteti fel. Bepillantás a műszerekkel és rádióadóval telezsúfolt mesterséges Hold belsejébe. Általános iskola Bármennyire igyekszem közömbös maradni, mégis kissé elfogódottan nyomom le a külvárosi iskola kapujának kilincsét. Végigosonok a csendes, kihalt folyosókon, bekukkantok az egyik terembe . . . A terem a szénszünet ellenére sem üres: a napközisek tanyáznak benne. Saskői Zoltán, a kispesti Kossuth téri általános iskola számtan tanára vigyáz rájuk. Húszévi tanárkodásának tapasztalataiból az alig félórás beszélgetés során is anyngi okos gondolatot szűr le, hogy egész újságlapot meg lehetne tölteni vele. De hát most csak a legfontosabbra jut hely. És a legfontosabb, a legnyugtalanítóbb kérdés ma ez: mi lesz a gyerekekkel? Nem sínylik-e meg a hosszú szünetet, a nagy kiesést? — Mindent megteszünk azért, hogy minél kevesebb következménye legyen a gyerekek fejlődésében a történteknek — mondja Saskői Zoltán. — Már november 12-én megkezdtük — átmenetileg ugyan rövidített idővel — a tanítást. Januárban még így folytatjuk, de februártól remélhetőleg már teljes tanítás lesz. Egyelőre mostanáig, a karácsonyi szünetig, tanulóinknak minden másnap kellett bejönniök két-két órára, hogy számon kérjük tőlük a házi feladatot és előadjuk a következő anyagot. Az első és a nyolcadik osztályosok azonban sűrűbben járnak be, mivel különösen arra ügyelünk, hogy éppen ők ne maradjanak el. De nem lesz baj a többiekkel sem. A tananyag ugyanis általában főleg az első negyedévben előadottakra korlátozódik. Ezeket most annyiszor átismételtetjük a gyerekekkel, hogy a szokásos évvégi ismétlésekre nem lesz szükség, ehelyett új anyagot tanítunk. 17őzben megérkezik Gérecz István igazgató is. A tankönyvhelyzetről számol be: — Még a számtankönyvben is kell valami változtatás, hiszen a normaszámítási példák ma már nem időszerűek. A magyar könyvek, még az újak is, túlságosan a személyi kultusz jegyében készültek. A történelemkönyvek nemcsak történelemszemléleti túlzásaik miatt használhatatlanok, hanem azért is, mert a történelem tanulságait egyáltalában nem kötik eseményekhez s így nincs, amire emlékezzék a gyerek. Könyvek hiányában a nevelőknek kell egyéni módszerekkel, a tananyag minél változatosabb és színesebb előadásával, a felsőbb tagozatban rövid jegyzetek, tartalmi összefoglalások lediktálásával átsegíteni a tanulókat ezen a nehéz esztendőn. — Sikerülni fog? — Bízunk benne — válaszolják mindketten habozás nélkül. — Csak azt kérjük, ne akarják megint sablonossá tenni a tanítást, engedjék, hogy minden nevelő legjobb belátása szerint foglalkozzék a gyerekekkel. Higgyék el, mi tudjuk legjobban, mi és hogyan felel meg az egyes osztályok felkészültségének, értelmi színvonalának! Túlesik a nevelők optimizá tmára. Soha nagyobb szükség nem volt rá, mint most. M. IX !| j ■ipil j | jp imi »Ilii" s i,l=a|i I I |Mj In mi |j tu | mi ÍSI imlllfei a í itnií í Itiiiflí uiiíiiiWu Itimlí I Ui Gimnázium Cokszor leírták már azt az érzést, amely elfogja az embert, ha ellátogat a régi iskolába, melynek padjait egykor koptatta. Nos, ugyanezt az elfogódottságot éreztem a minap akkor is, amikor abba az iskolába léptem be újra, ahol nemcsak egyszerűen tanultam, hanem tanítani tanultam. A tantermek ezúttal betörött ablakokkal, hideg falakkal, üresen várták a gyógyító munkáskezeket és a karácsonyi szünet végét. De mikor lesz az? A tanári szobában hárman is széttárják a karjukat. — Hivatalosan január hetedikén, de ez attól függ, hogy addigra beüvegezik-e az ablakokat és lesz-e elegendő szenünk. A levelezőtagozaton mindenesetre elindulunk. Most küldjük ki éppen az értesítéseket. Ezek a megcsonkult tanév folytatásának »prózai« feltételei. De más az, ami a pedagógusokat igazán foglalkoztatja. Mit és mennyit fogunk tanítani? — kérdezik egymástól és önmaguktól. Az éppen jelenlévő három tanár közül aránylag legjobb helyzetben a matematika-fizika szakos kolléga van. Neki elég, ha megtudja, hány órája lesz még a hátra levő időben és ahhoz mérten rövidíti meg tananyagát. Már a történelemszakos tanárnőnek nagyobb gondban fő a feje. — A történelem tanításában nem elegendő, ha csak bizonyos rövidítéseket, kihagyásokat hajtunk végre — mondja. — Számtalan torzítást, hamis beállítást is helyre kell igazítanunk, mégpedig jobbára a magunk belátása szerint, mert új tankönyv ebben az esztendőben már aligha lesz. S különösen nehéz a negyedik osztályosokkal, akik érettségi előtt állanak. Ők már egyszer megtanulták az anyagot, úgy, ahogy tanítanunk kellett, ezen az ismétlések során nehéz lesz javítani. Nagyon sok függ majd most a pedagógusoktól: mit dob el, ás , mit tart meg. Véleményem szerint arra kell vigyázni, hogy ne a marxista történelemszemléletet vessük el, hanem azokat az erőszakolt módszereket, amelyek egy idézet bizonyításához keresték a történelmi példákat, s ha nem találtak, akkor költöttek, csakhogy a kultivált személy állítását »bizonyítsák«. Meg aztán a történelem azelőtt mindig a legizgalmasabb olvasmányok közé tartozott. Amióta azonban szinte kizárólag gazdaságtörténetet tanítottunk, halálosan unalmassá és szárazzá lett. Tizenhat éves fiúknak, lányoknak például nem lehet a lovagkort azzal elintézni, hogy a lovagok kizsákmányolók voltak, semmit sem említve kultúrájukról, költészetükről, a kor oly jellegzetes romantikájáról... — Szinte ugyanezt mondhatom el a magyar irodalom tanításának problémáiról — szól közbe a másik tanár. — Részletesen foglalkoztunk például az élő irodalom értékelésével, jóllehet, ezeket az »értékeket« hamar megrostálta az idő, de csak átfutottunk olyan korszakokon, amelyek elhatároló jelentőségűek voltak irodalomtörténetünkben. — Mi a helyzet az idegen nyelvekkel? — Tanerőnk van minden szóba jöhető nyelvre. Csak a fiatalabb kollegákkal lesz gond. Az idősebbek két-három nyelvet is tudnak ... Ezt a beszélgetést csak megszakítani lehet, lezárni nem. Sok-sok átgondolt megbeszélés, megfontolt vita kell ahhoz, hogy a diákok kevesebb órán mégis többet és igazabbat tanuljanak. B. P. ji! Illllli: íj '=i! 13 Pl|:::il|8jfi iíIÜIj limai iä uhu i Imin iliiiiíliilS ii Í wm Egyetem piolnapután, szerda reggel több mint kéthónapi szünet után újból megindul az élet az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Elmentem, hogy tiszta szívből jó munkát kívánjak valamennyiüknek. Beszéltem ifjakkal és vénekkel, tanulókkal és professzorokkal. Menynyi nagyszerű törekvés, akarat, biztató, jóval kecsegtető szándék — s uram segélj! — mennyi nehéz, vaskos probléma. Könnyebb volna az előbbiről beszélni — bölcsebb és hasznosabb az utóbbiról. S nem is a szénről, amiből egyelőre csak három hétre telik. Még csak nem is a tananyagproblémákról, amelyek egyébként egyetemi szinten nem is jelentenek akkora gondot, szint a középiskolákban. Az egyetemi oktatás, lényegénél fogva, kevésbé válhatott dogmatikussá, mint a középiskolai, nem épül annyira mereven kötött tananyagra.anem miről a sok probléma közül? Kettőről csupán. Az egyik: az egyetemi autonómia ügye — erről beszél most mindenki az Egyetem utcában, a Múzeum körúton, a Pesti Barnabás utcában. Helyes, ezt meg kell teremteni. Megteremteni — és nem újjáteremteni, hiszen valójában Magyarországon még sosem volt. Sem a közelmúltban, sem a távolabbiban. Most végre meg kell valósítani azt, ami az október 23-án békésen tüntető egyetemi ifjúság egyik legfőbb, közvetlen követelése volt: az egyetemi önkormányzatot. Nem a dolog formai részén (ez is fontos), hanem a tartalmi részén legyen a hangsúly. A tanszabadságon. Azon, hogy az egyetem szakemberei, tudósai döntsék el, mit kell tanítani. A természettudományok esetében elég kézenfekvő a válasz: mindazt, amit a kísérletek kétségbevonhatatlanul igazolnak. A társadalom- tudományoknál még sok tudományos mérlegelést, munkát kíván a helyes válasz. Azután itt van egy másik ** nagyon nagy gond: a távolabbi jövő gondja. Hogyan, milyen elvek szerint történjék a jövőben az egyetemi felvétel, s hogyan a végzettek elhelyezése? Az egyetemek életében nincs is fontosabb kérdés ennél. A válaszadás előtt egyet előre kell bocsátani. A rengeteg hiba és bűn mellett, ami az elmúlt években — sajnos — megtörtént, vitathatatlanul az eredmények közé tartozik, hogy egyetemeink — ha aránytalanul is — hatalmasat fejlődtek. Velük együtt megnőtt a nép igénye is a tanulásra. Már most mehet-e az egyetemi felvétel tovább úgy, ahogyan eddig? Úgy, hogy zárt számot vesznek fel, viszont a végzőket tűzön-vizen át elhelyezik. Ez helyesnek, emberségesnek tűnhet, csakhogy semmi jó nem származik belőle. Óhatatlanul elütnek így a tanulás jogától sok-sok fiatalt — köztük számos kiváló tehetséget. Az egyetemen viszont az egészséges vetélkedés és a tehetségek kiválasztódása helyett az elkényelmesedés, a hányaveti biztonságérzet üti fel a fejét. Vajon akkor okozunk-e emberi tragédiákat, ha egyes egyetemet végzettek — nyilván a kevésbé tehetségesek — az egyetem után nem a végzettségüle szerinti pályán helyezkednek el? Vagy akkor, ha kevéssé tehetséges, az egyetemet is szörnyű kínnal-bajjal elvégzett embereket egy életen át olyan területen foglalkoztatunk, vagy akarunk foglalkoztatni, amely túlhaladja képességeiket — ugyanakkor pedig • tehetségeseket elütünk a tanulás jogától? Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatják induló tudományegyetemünk hallgatóit és tanárait. Azért is bízunk bennük s abban, hogy jó irányba segítik, ösztönzik majd szeretett hazájuk, népük haladásáig K. A. ill