Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)

1957-01-29 / 23. szám

Segélykiáltás Kanadából Török József kisiparos tavaly decemberben elhagyta az országot. Ausztriából hamarosan Kanadába került, és onnan írt most levelet a belügyminiszternek. Az első levele január 15-én indult útnak Ottawából és 20-án érkezett Budapestre. Mint az alábbiakból kitűnik, elég drámai segélykiáltás. A második le­vele január 19-én került postára, és 2­5-én kapta kézhez a bel­ügyminiszter. Ez a levél beszámol a kanadai »új magyarok« keserves életéről. Az alább közölt két levél minden kommentár nélkül, ön­magáért beszél. Veréssel fenyegetnek“ „Azok is munka nélkül vannak, akik tudnak angolul“ Belügyminiszter úr! Engedje meg, hogy közöljem az új kanadas magyarok helyzetét és kérését. Kérem önt, hogy e levele­met a magyar újságok ismertes­sék a dolgozókkal. A kanadai munkaviszonyok és bérek olyanok, hogy az idecsalo­gatott magyaroknak nagyon nehéz az életük, a hozzájuk kívülről néz­ve udvarias kanadaiak között. »•Olcsó munkaerő« a jelszó. A munkaadók, akiknek munkájuk van, olcsó munkaerőt akarnak nyerni a propagandagépezet kar­mai között levő magyarok révén. Teherkocsiszámra szállítják őket Észak-Kanada vad erdő­irtá­saihoz és minden településtől távol eső nagy farmerekhez. A gyárakban való elhelyezkedés az angol nyelv nem tudása miatt nagyon hosszú ideig nehéz lesz. Hiszen azok is munka nélkül van­nak, akik tudnak angolul. Téli hónapokban általában az összes gyárak csökkentett létszámmal dolgoznak. Nagyon sok a munka­­nélküli. A legújabb hírek szerint a ha­tóságok külön »menekült adót« akarnak kivetni a dolgozókra. A Vöröskereszt és a kormány pén­ze, amelyet a magyar célokra szánt, fogytán van. Közadakozás­ból már nem bírják fedezni a költ­ségeket. Gombamódra szaporod­tak el a különböző cím alatt gyűjtő- és segítőszervek, melyek a hiszékenyebb embereket becsal­va, a saját zsebükre gyűjtenek és dolgoznak minden ellenőrzés nél­kül. „A Vöröskereszt ilyen esetekben miért nem segít ? A magyar táborok szomorú képet festenek. Emeletes ágyakkal zsú­folt szobák. Egy szobában 50—60 ember, nők, férfiak, családosok gyermekekkel. Bűz és piszok, mindennapos veszekedések, vere­kedések. Villám ismeretségek és házasságok, 4—5 nap múlva válás. (Pl. Kapuvárról két leánytestvér, egyik 19 éves, a kisebbik 15 éves, ők maguk sem tudják miért, ott­honról megszöktek. A torontói lá­gerben 4 napos ismeretség után az idősebb férjhez ment. A kiseb­bik testvérét, Verát elhagyta, sze­gény Verácska egész nap sír és azt hajtogatja, hogy szeretnék a mamámhoz hazamenni csak még egyszer lehetnék a mamám mel­lett. Senki sem segít rajta, durván beszélnek vele, miért jöttél, nem kelett volna elszökni, majd meg­szokod stb. Mi lesz ebből a fiatal tudatlan 15 éves magyar kislány­­ból távol idegenben?­ A Nem­zetközi Vöröskereszt ilyen esetek­ben miért nem se"*t? Az étkezés ipo-o-vpi és so^banálással történ k. Ak^ek kevés, az siet a városba az i^eve^ kunyhara sorhangot az e«rv tél melyet a h­ely­beli osztanák. P«*-va«5­­_G Iro^oHoi m­invorok, Belügyminiszter úr ! Kérem az ön segítségét! A ka­nadai bevándorlási hivatal a leg­aljasabb módon igyekszik meg­akadályozni a Kanadából való ki­utazásomat. Elvették az összes irataimat. Veréssel fenyegetnek! Pedig semmi bűnt nem követtem­­­, esetleg annyit, hogy kértem őket, engedjenek magyar hazám­ba visszatérni. Sajnos, akaratom ellenére, családi ügyből kerültem 1956. XII. 22-én Kanadába. Már a hetedik napja vallatnak és akar­nak munkára kényszeríteni! Köz­ben a legocsmányabb szavakkal illetnek. Hazug ígéreteket és kü­lönböző ajánlatokat tesznek. Ha­mis vallomásokat igyekeznek ki­venni tőlem. Minden eddigi ki­arcátlanul azt mondják: ez volt minden vágyam, hogy így lássam a magyart kajáért sorbanállni. Ezek az urak a magyar láger ve­zetői, tolmácsai: Tószegi úr, László úr, Dömötör úr. Mindennap harsog a hangjuk a láger mikro­fonjában: jelentkezzetek erdő­irtásra, ne élősködjetek a kanadai kormány nyakán! Igen, erdőirtás­­ra, derékig érő hóban, 30—35 fok hidegben Long Lake-be stb., távol emberi településtől. Farkascsor­dákkal, medvékkel és még vad vi­sérletük sikertelen és az is lesz! Semmit el nem fogadok, minden ajánlatukat visszautasítom! Haza­áruló és bitang ember lennék, ha elfogadnám feltételeiket, inkább meghalok feleségemmel együtt! Nem leszünk a kanadai kapitalis­ták rabszolgái és talpnyalói! Ké­rem önt, tegyen meg minden le­hetőt, hogy mielőbb hazatérhes­sünk otthonunkba, Magyarország­ra. Az ottawai magyar konzul is­meri az ügyünket és az anyagi eszköz hiányában nem igen tud segítségünkre lenni. 19-ig egy ki­­jelölt hotelszobában kell tartóz­kodni és 20-án akarnak általunk még ismeretlen helyre hurcolni! Bízva az ön gyors segítségében: TÖRÖK JÓZSEF ÉS FELESÉGE (liánokkal teli vidéken. Egy em­berélet nem számít, mondják ők, van elég Európában, majd ho­zunk, ha kell. A favágáshoz is nyelvtudás kell, aki nem tud, még jobban becsapják. Kéziszerszámo­kat, ruhát adnak, de levonják a keresetből. Darabszám dolgoznak, 123 X 120 X 3 méteres lakásokat kell csinálni. Mikor kész, krétáz­­na­k: selejt, selejt, nem megfelelő, végén fele­rakás nem fejel meg nekik és ezért nem fizetnek! 4—5 hét múlva azzal az ürüggyel, hogy jobb munkahelyet adnak, elviszik 40—50 mérfölddel távolabb. Akkor a kiselejtezett fát is elszállítják, mert az is jó és az már ingyen­ben van. Mindennan harsog a m­'k­­roro~juk: az éjsz^ka itt, meg ott volt rablás, betörés, a magyarok voltak, de a tettest vagy a szemé­lyeket soha nem tudják verni. Ott Kanadában n­n*v a bű­­nő^sek száma, hog­y ezt is bizo­nyítsam, egy-két rövid újságcikket mesékelek. (A borítékban a kanadai magyar­­ nyelvű újságból kivágott, külön-­­böző bűneseteket tartalmazó új­ságcikkek voltak. ( A szerk.) „Kanada őrzi a magyar zsákmányt...“ Amit Kanada nyújtott, a csaló­dások forrása lett. Sok magyar szive fáj az otthon után, sokan szeretnének hazamenni, de nincs rá lehetőség, kérésüket nem hall­gatja meg senki. Akiről a hatósá­gok megtudják, hogy haza akar menni, agyongyötrik, vallatják, fe­nyegetik és a végén kap egy hiva­talos írást, hogy majd szereznek számára munkát, keresse meg az útiköltséget és akkor mehet. Ezek az emberek nagyon sokára fognak dolgozni, csak papíron kapnak munkát, mindenütt mellőzik őket és ha majd hosszú idő múlva en­gednek neki dolgozi, a legcseké­lyebb minkabért kanna. Ezek az emberek nagyon sokára fogják megkeresni az útiköltséget. Kana­da nagyon őrzi a magyar zsák­mányt, észrevette, hn»v a megvá­rok meginogtak, rávetek, hoey becsanták ő^et. Az újság és rádió mir»deer»­*n pifhszt6 híreket közöl!­onho^ról, tejesen remé**vt­elen­nek festik az otthoni hely^e^et.. E’halloiti^k a kormány rendele­teit. S"~ki sem t­dja, hogy m»-­­lyen módon lehet i«nen hz^vitni.; Az ottawai magyar ko^'^il. Seh*»f-; fer po!"ártárs nem látogatható­ meg a m^o'val és beszélgethet velünk, me^t az div­. va bea^’^tko^^st Kanadai jjdin­areibe. (Szerintük.) Ezúton ismét kérem a magyar­­kormányt, hogy tegyen meg min-! den lehetőt, hogy ezek a megté-­ vesztett, de becsületesen é^zö. ha-s­zájukat szerető magyarok, innen­ messziről és gyorsan visszatér-^ hessenek a magyar nén naev csa-, ládiába. Segítsenek ber.*­fjr»vet ott-­­honról is a hazatérésben, hogy­ mielőbb beüleszVc^^o^sünk or-­ súgunk mnT»tcé«etetébe, hogy kő- ö­zösen építhessük a magyar népi jövőjét, a szerializmust.­­ Bízunk a kormányunk gyors­­ segítségében:­­ a hotelszoba foglyai: TÖRÖK JÓZSEF ÉS FELESÉGE . FELHÍVJUK a Diósdi Csapágygyár azon DOLGOZÓIT, akolk munkára az előző felhí­vásunk ellenére sem jelent­keztek, hogy munkakönyvük átvétele végett vállalatunknál folyó hó 31-ig jelenjenek meg. Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hétfő­n, január 28-án fogadta Jovo Kapicsics rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság magyarországi nagy­követét, ki átadta megbízóleve­lét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyette­se, Horváth Imre külügymi­niszter, Kristóf István, az­­El­nöki Tanács titkára és Csator­­day Károly, a Külügyminisz­térium protokollosztályának vezetője. Jovo Kapicsics nagy­követ megbízólevele átadása­kor beszédet mondott, amely­ben a többi között kijelentette: " A szomszédos országaink közötti baráti viszony fejlődé­sében már eddig is jelentős eredmények születtek. Orszá­gaink között a szocialista fej­lődés és a világbéke megszi­lárdítása érdekében létrejött a további jószomszédi együtt­működés alapja. Amikor a Magyar Népköztársaságban a Jugoszláv Szövetségi Nép­köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagyköveti tiszt­ségét elfoglalom, biztosítani kívánom önt, elnök elvtárs, hogy minden erőmmel a Ju­gosláv Szövetségi Népköz­­társaság és a Magyar Népköz­­társaság jószomszédi és baráti viszonyának elmélyítésén fo­gok munkálkodni. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke válaszában ki­emelte, hogy a magyar és a jugoszláv nép a szabadságért és nemzeti függetlenségéért folytatott évszázadok harcai folyamán gyakran küzdött egymással vállvetve a közös ellenség ellen. — Népünk őszinte figyelem­mel és érdeklődéssel kíséri azokat a nagy eredményeket, amelyeket a baráti jugoszláv nép, a Jugoszláv Kommunis­ták Szöv­etsége vezetésével a szocializmus építése terén el­ért — folytatta Dobi István, majd kijelentette: — A két szomszédos ország közös célkitűzései szükséges­sé teszik, hogy még szorosabb­ra fűzzük népeink baráti kap­csolatait a politikai, gazdasá­gi, kulturális élet minden te­rületén. Az utóbbi években e téren már kétségtelenül jelen­tős sikereket könyvelhettünk el, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya azonban igen nagy­, súlyt helyez arra, hogy a kap-',­csolatok további elmélyítésén­ munkálkodjék. Mély meggy­ő­­­ződése egyben, hogy a testvé­­ri magyar és jugoszláv nép ba-­ ráti és jószomszédi viszonyé-­ nak fejlesztése jelentős té­­­nyezője a világbéke megszilár-­ dításának is.­­ A megbízólevél átadása után, a nagykövet bemutatta a ki-c­séretében megjelent nagykö-; vetségi tisztviselőket az Elnö-­ ki Tanács elnökének, aki ez-; után hosszabb szívélyes be-­­szélgetést folytatott a nagy-; követtel­ te „Országaink között létrejött­­a további jószomszédi együttműködés alapja“ Átadta megbízólevelét a budapesti jugoszláv nagykövet A TÉNYEK LOGIKÁJA NEM TUDOM, e sorok olvasói közül hányan olvasták Bogáti Péter kollégám »Az érte­lem újjáépítése« című vasárnapi írását, de re­mélem, minél többen. Nemcsak azért, mert igen megszívlelendő gondolatokat tartalma­zott, hanem azért is, mert az alábbi cikk szin­tén kapcsolódik az értelem újjáépítésének probléma­köréhez. Ami talán meg is magya­rázza azt a szokatlan és az újságírói gyakor­latban merőben furcsa jelenséget, hogy a hírlapíró egy másik cikk ajánlgatásával kezdi a mondanivalóját. A hamis illúziók és a rideg tények, a ha­zugság és a valóság kérdése azonban olyan elsőrendű fontosságú az értelem újjáépítésé­nek, a lelkek konszolidációjának hosszadal­mas és nehéz — de létfontosságú! — útján, hogy e műfaji kisiklás ezúttal megbocsátha­­tóvá válhat. Mert a téves elképzelések és a kézzelfogható valóság összeütközése az elmúlt napokban talán egyetlen területen sem bizo­nyosodott be olyan plasztikusan, az ország, a nép húsába-vérébe vágó közvetlen élmény­szerűséggel, mint a nemzetközi reakció ha­zánk ellen irányuló felforgató tevékenységé­nek napvilágra került sorozatos tényebnől. Nem mintha eddig nem tudtuk volna, hogy a nyugati kémhálózatok hazánk felszabadulá­sának első pillanata óta egyetlen percre sem hagyták abba a népi hatalom aláaknázására irányuló erőfeszítéseiket. Ezzel nagyjából­­egészéből minden józan ember tisztában volt nálunk. De az októberi események nagy tö­megek ítélőképességét zavarták meg — külö­nösen az ellenforradalom nemzetközi kapcso­latainak felismerésében. A londoni rádió, a Szabad Európa, az Amerika Hangja és tár­saik pedig mindent elkövettek — és elkövet­nek ma is —■, hogy a frontokat minél jobban összekeverjék, s minél több becsületes, jó szándékú hazafit is sodorjanak — ha csak ideig-óráig is — a megrögzött és tudatos el­lenforradalmárok oldalára. A FRONTOK AZONBAN TISZTULNAK. ** A zűrzavarból egyre erőteljesebben bon­takozik ki a valóság. A megtévesztettek, a hamis illúziók rabjai közül sokan ma már egyre inkább felismerik, hogyan éltek vissza jóhiszeműségükkel, hazaszeretetükkel, a hi­bák miatt érzett jogos elégedetlenségükkel olyanok, akik egy nagy tömegmegmozdulás tüzénél a saját piszkos pecsenyéjüket akarták megsütni. Persze, a dolgok természeténél fogva a valóság és a hazugság erőpróbája leg­későbben ott játszódik le, ahol a tömegek saját tapasztalatai a leghézagosabbak — s ez­ a nemzetközi front. A magyar események nemzetközi összefüggéseit sokkal nehezebben lehetett — és lehet még ma is­­ kibogozni, mint a belső reakció aknamunkáját. Aki csak valamelyest is olvasott az imperialista kém­hálózatok üzelmeiről, az nagyon jól tudja, hogy e szervezetek a leggondosabban álcáz­zák magukat. A kém semmitől sem irtózik jobban, mint a nyilvánosságtól. Az igazságnak azonban az a tulajdonsága, hogy előbb-utóbb napvilágra kerül. S e nap­sütés fényében nemcsak a leleplezett kémek állnak pőrén a világközvélemény ítélőszéke előtt, hanem az a gátlás nélküli propaganda-gépezet is, amely tiszta és nagy eszmék hó­fehér mezébe bújtatta a kémek és hazaárulók mindenre kapható, sötét zsoldoshadát, s a demokrácia és a hazafiság nemes jelszavait kalózlobogóként használta fel, hogy fedezze népünk szabadságának és békéjének esküdt ellenségeit A nyugati rádiók az ellenforra­dalmi események kirobbanása óta úgy állít­ják be a dolgot, mintha az imperialista hatal­mak egy igazságos népmozgalom önzetlen tá­mogatói, a szabadság és a demokrácia ma­gasztos eszméjének humánus és nagylelkű védőangyalai lennének. S mert az események forgatagából, az eszmék és az elmék, az agyak és a szívek zűrzavarából a tények csak las­san hámozódtak ki, nem kevesen akadtak nálunk, akiknél hitelre talált e tetszetős pro­paganda. T­­E A JÓHISZEMŰEK, a megtévesztettek !­/ vagy az úgynevezett »szabad világ« illú­ziójának rabjai nyilván gondolkodóba esnek, amikor e »szabad világ« egy jellegzetes kül­dötte, a Gehlen-féle kémszervezet elfogott ügynöke kissé fellebbenti a fátylat ez impe­rialista kém- és felforgató tevékenység mű­helytitkairól. Amikor kiderül, hogy a szabad­ság és a demokrácia Grál-lovagjai a volt horthysta kémelhárító tisztek és a traunsteini táborba toborzott volt SS-katonák. Amikor feltárul, hogy a náci­ tábornokok vezetése alatt álló kémszervezet magyar osztályának vezetője már 1956 nyarán őszi »bevetésre« képezte ki terrorlegényeit. S amikor az elfo­gott kém a kiképzés egyáltalán nem öncélú voltát is bizonyítva elmondta: saját szemével látta, hogyan dobtak át október végén nap mint nap fegyveres fasiszta csoportokat az osztrák—magyar határon! Amikor kitűnik, hogy az amerikai CIC és az angol Intelligence Service kémiskolákat létesít a magyar mene­kültekből s szorult helyzetüket valóságos lé­­lekvásárra aknázza ki. Amint minden józan ember tudja azt is, aligha tartozik a szabadság és a demokrácia illemkódexébe, hogy egy hazánkba akkreditált diplomata — mint Mr. Cowley, az angol ka­tonai attasé —, a diplomáciai kiváltságokkal visszaélve, irányító tevékenységet töltsön be az ellenforradalmi fegyveres csoportoknál és kémadatokat gyűjtsön arról az országról, amelynek vendégszeretetét élvezi. Vagy mit szóljunk arról a négy angol egye­temistáról, akik — a londoni rádió elbeszélése szerint —­­egy rozoga gépkocsin nekivágtak, hogy magyar diáktársaikat adományokkal segítsék«. Mily megható, emberbaráti cseleke­det. A bökkenő csak az, hogy a négy angol diák e szamaritánus misszió ürügyén kémke­dett, okmányokat hamisított s igyekezett újra­éleszteni a népünknek oly tragikus szenvedé­seket, hazánknak oly mérhetetlen károkat okozó ellenforradalom pusztító tüzét. A­MIKOR AZ ILLÚZIÓK szembekerülnek a tényekkel, a hazugság az igazsággal — ez néha radikális, de minden bizonnyal hatásos kúrát jelent. S a kijózanodástól már csak egy lépés a gyógyulás. Amit sem gyilkos fegyve­rekkel, sem mérgező szólamokkal nem lehet többé megakadályozni. Gedeon Pál 37 309 tonna ! Szombaton tovább emelkedett szénbányászatunk terme­lése és meghaladta az 57 000 tonnát. A napi teljesítmény 57 309 tonna volt. Az eredmény annál beszédesebb, miután sok helyen a rossz útviszonyok miatt részben kimaradtak, részben késtek a bányászszállító buszok. Több üzemnél gya­logszerrel közelítették meg a munkahelyeket. Csehszlovák baráti segítség a magyar fiataloknak A szocialista országok ifjú­sági szervezeteitől újabb je­lentős segítség érkezett a ma­gyar fiatalok számára. A csehszlovák ifjúsági szö­vetség csaknem 15 000 aján­dékcsomagot juttatott el hét­főn hazánkba. A több teher­autónyi ruhaneműt, élelmi­szert, iskolai felszerelést és já­tékot az Őrszemcsapatok Szö­vetsége és a Diákszövetség osztja szét az általános és a középiskolai tanulók között. Nagy mennyiségű téli gyer­mekruha és élelem érkezett a Német Demokratikus Köztár­saság ifjúsági szervezeteitől is. Ezt a küldeményt a rászoruló ipari tanulók megsegítésére fordítják. A Zsolna környéki diákok 7500 szeretetcsomag-küldemé­­nye Után most a füleki XI. számú magyar nyelvű nyolc­­osztályos iskola tanulói több mint másfélezer csomagot küldtek Salgótarjánba, főleg azoknak a gyermekeknek, akikkel levelezésben állanak. A tanszert, édességet és ruha­neműt tartalmazó csomagok kiosztását a pedagógusok máris megkezdték. a Nemcsak tiszta tábláról** Van szó! A politika maradjon a felnőttek dolga és ne legyen éret­len gyerekeké. Ez a gondolat tükröződik abból a levélből, amelyet szerkesztőségünk a minap kapott három szülő alá­írásával. A levélírók felhívják figyelmünket arra, hogy a II. kerületi Medve utcai általános fiúiskola V/b. osztályában valósággal — politikai harc folyik a gyerekek közt. A tanulók egy része szovjetellenes jelszavak kiabálásával és táblára fir­kálásával fogadja az órakezdésre belépő tanárokat És a leg­több tanár megelégszik annyival, hogy minden megjegyzés nélkül csendre inti a fiúkat. A diákok pedig ezt a »türelmet« kihasználják... Akadnak tanulók, akik ezzel nyíltan szembe­­szállnak és emiatt gyakori a verekedés is. Kovács Lajos ének­tanár ahelyett, hogy a félrevezetett gyerekeket felvilágosí­taná, nevelné, ilyen felelőtlen kijelentésekkel szítja a hangu­latot: »Petőfit is orosz golyó ölte meg és ha ma élne, ismét az lenne a sorsa.« Ellátogattunk a­ levél nyomán az iskolába. Beszélgettünk dákokkal, az igazgatóval és néhány pedagógussal. Lényegé­­ben beigazolódott a levélíró szülők állítása. Szentpéteri Ilona, az V/b. osztályfőnöke is tud a falitáblára irt uszító jelszavak­ról. Figyelmeztette a gyerekeket: »Órakezdéshez tiszta táblát akarok!« Az énektanár elismerte a Petőfivel kapcsolatos kije­­entését , és így próbálta magyarázni: »Petőfit, ha ma élne, /életlen orosz golyó is eltalálhatta volna...« Nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni a Medve utcai iskolában előfordult jelenségekből. Egyetértünk a levélíró szülőjekel abban, hogy »a gyerekek nem bűnösök«, de joggal tiltakoznak a szülők az ellen, hogy az iskola peda­gógusainak egy része az ilyen jelenségeket jóformán szó nél­­kül eltűri. Az országnak rendre, nyugalomra van szüksége, hogy a felnőttek békésen dolgozhassanak, a gyerekek pedig ütött iskolákban, nyugodtan tanulhassanak. Ezt a pedagógu­­soknak nevelő munkájukkal kell elősegíteniük. Petőfit senki sem használhatja cégévül. Petőfi forradal­­már volt és történelemhamisítás, ha valaki ellenforradalmi elszavak, demagógia és sovinizmus fémjelzésére él vissza­tevővel. Ezt már bebizonyította a Horthy-fasizmus kultúr­­politikája is, amely jól tudta, miért tiltja meg forradalmi terveinek népszerűsítését, szavalását. Az is közismert, hogy annak idején Petőfi igazi értékelője idehaza elsősorban a tervezett munkásság volt, a világban pedig a Szovjetunió, ahol népszerűsége ma a legnagyobb orosz költőkkel is vetek­­■■zik. sz. I. A XXI. Kézműipari Vállalat, Csepel, bedolgozókat keres gyapjúszövet szövésre. Mechanikai gyapjúszövő gép­pel, vagy nehéz kézi szövő­székkel rendekezők jelentkez­zenek délelőtt 9—12 óra kö­zött. Csepel Karácsony Sán­dor utca 1. szám alatt. Excenterprest 15 tonnásat keresünk megvételre. E. G. SZ., X., Szlávy u. 32/A Tel.: 148—997 és 348—189

Next