Népszava, 1958. május (86. évfolyam, 102–127. sz.)
1958-05-01 / 102. szám
A proletár szolidaritás üzenetei A Szovjetuuióból A Szovjetunió szakszervezeteit az ez évi május elsejei ünnepségeken háromtagú küldöttség képviseli hazánkban: Molodzova elvtársnő a leningrádi Vörös Zászló textilipari üzem dolgozója, Koimiszarov elvtárs, a tambovi szakszervezeti területi bizottság titkára és Dusenkin elvtárs, a kolomeai szerszámgépgyár üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke. A küldöttség mindenekelőtt a szovjet nép és a szakszervezetek meleg, testvéri üdvözletét tolmácsolta Budapest és az egész ország dolgozóinak. — Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy minket bíztak meg 1958. május 1-én hazánk és szakszervezeteink képviseletével Magyarországon — mondotta Komiszárov elvtárs. — Igyekezni fogunk ezt az alkalmat is maradéktalanul felhasználni népeink szoros és megbonthatatlan barátságának elmélyítésére. A nemzetközi proletár szolidaritás e nagy ünnepén szívből kívánunk önöknek további sikereket a szocialista építés történelmi munkájában, a tartós béke megvédésében. Küldöttségünk meleg köszönetét fejezi ki a baráti fogadtatásért és azért az őszinte szeretetért, ami eddig tartózkodásunk rövid ideje alatt is megnyilvánult velünk szemben. Molodzova elvtársnő a fentieket még néhány keresetlen, bensőséges szóval egészítette ki. — Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy külön is ne üdvözöljem a magyar asszonyokat és lányokat a május 1-i nemzetközi proletárünnep alkalmával. Szeretném, ha ezen a napon olyan forrón átéreznék sok millió szovjet nő együttérzését, mint amilyen őszintén azt tolmácsolni igyekszem. Kívánok minden magyar asszonynak boldog családi életet, sok örömet és jó egészséget. Koreából A koreai testvér szakszervezeteket Kim Hun 11 elvtárs, a koreai kohóipari szakszervezet elnökségének tagja, a koreai nemzetgyűlés képviselője, a munka hőse és Kim Zu En elvtárs, a koreai országos szakszervezeti tanács osztályvezetője képviseli a május 1-i ünnepségen. — Május 1 alkalmával a koreai dolgozó nép és a koreai szakszervezetek testvéri üdvözletét tolmácsoljuk a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt forradalmi kormány vezetése mellett dolgozó magyar népnek — mondotta Kim Ze En elvtárs. — A Koreai NDK minden dolgozóját mély öröm tölti el afelett, hogy önöknek sikerült leverniük az 1956-os ellenforradalmi lázadást és tovább haladhatnak a szocialista építés útján. Korea dolgozó népe ma is hálásan emlékszik vissza arra az önzetlen segítségre, amit számára a magyar nép nyújtott 1950 után az idegen hódítók ellen vívott háborúnkban. Azóta nálunk a helyzet alapjaiban megváltozott. Diadalmasan befejeztük hároméves tervünket. Ma már első ötéves tervünk második évének feladatain dolgozunk. Ennek első negyede is komoly sikerekkel zárult. 1958. május 1-ét hazánkban a Hang-He vidéki hatalmas kohóipari központ teljes helyreállításával és újból való üzembehelyezésével ünnepeljük meg. Országainkat óriási távolság választja ugyan el, de mégis összekapcsol bennünket a nemzetközi proletár szolidaritás nagyszerű érzése és az a tény, hogy mindkét ország a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborhoz tartozik. Végtelenül örülünk, hogy a május 1-i ünnepet az önök szép hazájában tölthetjük és közreműködhetünk ezzel is a két nép testvéri barátságának elmélyítésében. Németországból Heinz Meier elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság nyomdaipari szakszervezete elnökségének tagja, Paul Fiedler elvtárs pedig a magdeburgi szakszervezeti területi bizottság elnökségének tagja — a következőket mondotta a Népszavának: — Reméljük, hogy magyarországi tartózkodásunk is hozzájárul országaink barátságának emélyítéséhez. Tanúi voltunk annak a baráti látogatásnak, amelynek során néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége Münnich elvtárs vezetésével látogatott el hazánkba és szeretnénk, ha jelenlegi tartózkodásunk is azokat a nagyszerű célokat szolgálná, amelyek az akkor kiadott közös nyilatkozatban jutottak kifejezésre. Országaink szakszervezetei között szoros kapcsolatot jelentenek azok a határozatok is, amelyeket a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának 17. ülésszakán fogadtak el Budapesten, őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a nagyszerű eredmények, amelyeket, a magyar dolgozók az ellenforradalom leverése után a szocialista építés terén elértek. Egyetlen pillanatra sem szabad országaink munkásságának, dolgozó parasztjainak, haladó szellemű értelmiségének megfeledkezniük arról, hogy a béke ügyét csak az egész világ dolgozóinak összefogása képes megadni és biztosítani. 1958. május 1-nek éppen a békéért, a népek testvéri összefogásáért való egységes kiállás adja meg legmélyebb jelentőségét. Kelet-németországi elvtársaink nyilatkozatához csatlakozott Hermann W. elvtárs is, aki Nyugat-Németország dolgozó népének harcos üdvözletét tolmácsolta. — írják meg az elvtársak — mondotta W. elvtárs —, hogy Nyugat-Németországban a lázasan fegyverkező, új háborúra készülődő uralkodó klikk egyáltalában nem fejezi ki a német nép vágyait és törekvéseit. Nem igaz, hogy Nyugat-Németország népe háborút akar. A valóság ennek éppen az ellenkezője. Döntően bizonyítják ezt azok a hatalmas tüntetések és százezres tömegeket átfogó sztrájkok, amelyek jogos bérkövetelések mellett az atomfegyverek bevezetése ellen, az őrületes fegyverkezés beszüntetéséért zajlottak le Nyugat-Németország számos nagyvárosában a közelmúltban. Nyugat-Németországban a proletár nemzetköziség kifejezése mellett dolgozó népünk az »Atomháború és újrafegyverkezés ellen« jelszó jegyében fog tüntetni május 1-én. | Lengyelországból | « A lengyel szakszervezetek képviseletében Vladiszlav Govorszki, a lengyel közalkalmazottak szakszervezetének elnöke és Tadeusz Lipski, a Glos Pracy főszerkesztő helyettese érkezet május 1-re hazánkba. Lipski.. . elvtárs nyilatkozatában a nem-;. e ezetközi békeharc fokozásának jelentőségét hangsúlyozta ki. — Az az érzésünk, hogy ezen a nagy ünnepen a világ minden országának dolgozói a »harcoljunk a békéért« jelszó alatt vonulnak ki az utcára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak a világon olyan emberek is, akik a béke felrobbantásán dolgoznak. Legjobb példa erre a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése. E ténynek a felismerése azért fontos, hogy szakszervezetünk harcaiban még jobban kidomborítsuk a megőrzésének jelentőségét. — Eljöttünk Magyarországra, hogy együtt ünnepeljünk a magyar munkássággal és a többi ország küldötteivel. Egyben elhoztuk önöknek a lengyel munkásság harcos üdvözletét és testvéri szolidaritását is. — Azt üzenjük a magyar munkásságnak — nagyon egyszerű szavakkal szeretném ezt elmondani, jegyzi meg Lipski elvtárs —, hogy sohase felejtsék el: csak békében lehet élni, dolgozni és alkotni. Csak abban az esetben lehet több lakást építeni, több fogyasztási, cikket gyártani, könnyebbé tenni a mindennapi életet, ha a békét megőrizzük. — A lengyel munkások nagy figyelemmel kísérik — különösen az építőipar — sikereit. Azok az eredmények, amelyeket önök elértek, nagyon közel állanak a lengyel munkássághoz és biztosíthatom önöket, hogy a mi dolgozóink nemcsak együtt éreznek, de tökéletesen meg is értik az önök problémáit. Nem nehéz ez számukra, hiszen ugyanazért a célért dolgozunk. Mind a lengyel, mind a magyar nép a béke és a szocializmus táborához tartozik. Közös erővel akarunk olyan feltételeket teremteni, hogy egyrészt tovább fejlesszük eddigi eredményeinket, másrészt készen álljunk azok megvédésére is. Kívánom, hogy az ez évi május 1-i ünnepségek még közelebb hozzák népeinket egymáshoz és hozzájáruljanak a béke és szocializmus táborának erősítéséhez. Jolsvai Vilmos m'M A szovjet szakszervezetek május 1-i üdvözlete a magyar szakszervezetekhez SOMOGYI MIKLÓS elvtársnak, a SZOT elnöke GÁSPÁR SÁNDOR elvtársnak, a SZOT főtitkára Május elseje, a dolgozók nemzetközi ünnepe alkalmából a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa forró testvéri üdvözletét küldi a Magyar Népköztársaság valamennyi dolgozójának és szakszervezetének. A szovjet szakszervezetek további sikereket kívánnak a magyar szakszervezeteknek és dolgozóknak az ország gazdasági és kulturális életének fejlesztésében, a néptömegek jólétének növelésében és a szocialista tábor országainak népei között kialakult barátság további elmélyítésében. Ez a barátság biztos védelmet nyújt a dolgozók szocialista vívmányai megsemmisítésére irányuló bármiféle imperialista kísérlet ellen. Éljen és erősödjék a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek testvéri barátsága! Éljen a szocialista tábor országainak megbonthatatlan barátsága és együttműködése! Testvéri üdvözlettel GRISIN, a Központi Tanács elnöke* A Kínai Szakszervezetek Országos Szövetsége nevében Laj Zsu-jü elnök Somogyi Miklós elvtárshoz, a SZOT elnökéhez intézett üdvözlő táviratot, tolmácsolva a kínai szakszervezetek és a kínai dolgozók ünnepi jókívánságait. I MÍKGIIESZERZŐK figyelem! III. n.évre as 50/1955 MT. ss. r. értelmében ABORITÓRIUMI FINOMVEGYSZEREKRE vonatkozó MEGRENDELÉSÜKET legkésőbb MÁJUS 15-Ig beérkezőleg a Gyógyszer Alapanyag Készletező Vállalatnak küldjék meg Budapest, V., Hold u. 8. sz. MX 00000000000-0000-QOOC Eredményes hirdetést akar. Kösöltesse a NÉPSZAVÁban!: ooooooooooooooooooooo-i NÉPSZAVA / Kicsi gyerekek a nagy gyárban 14000 gyermeket látott vendégül a Csepeli Vasmű — Brumm, brumm! Szervusztok, gyerekek! — mondja a medve. — Kézit csókolom! — éneklik kórusban a csepeli hengerészgyerekek. Vannak vagy négyszázan, teljesen megtöltik a fémmű ebédlőjének széksorait s láthatóan elfogultak a bábszínpadról ismeretséget kötő mackóval szemben. — A piros biciklire akarok felszállni! — közli egy szőke kis »mókus« az igazgatósági iroda falánál. Mi sem természetesebb, minthogy azonnal felszállhat a falnál állomásozó, helyben gyártott kis biciklire és megkezdheti a köröket a martin felé vezető úton. Az úton ugyanakkor ezrek áramlanak befelé a gyárba. Ünnep előestéje van, így különösnek tűnik, a nagy népvándorlás — még különösebb, hogy a dohogó nagykalapács, aSZÉRŰ mágneses darui, azautomatagépek csattogása ezúttal nemcsak felnőtteket köszönt — hanem 1é 000 gyereiket. Szép szám. Némelyik kisvárosunk lakossága. És ennyi I csepeli legény két és kislányt ■ hívott meg a vasmű május el’•seje előtt — hogy megismer• kedjenek apuka, anyuka mun-‚ ‘•kahelyével. Uzsonnacsomag is‡ • van, tele minden földi jóval, › ‘•de ezt többnyire az anyukák › • szorongatják. Az ifjúság vi- ‚ • szont elmerült a nehézipar ta-‚nulmányozásában, . A legkisebbek négyévesek. › ; A legnagyobbak az általános› ;iskola felső határát súrolják, › [ők már sok szempontból a kö-t •zeljövőt nézik a gyárban. A ;kicsik kerek szemet nyitnak ajnagykalapács szikrázó tüzese; odás előtt és szerelmes villan; ► fással méregetik a luftballont. Mindenki kapott egyet. 14 000 kis léggömb imbolyog a levegőben a gyárak utcáin, a műhelyekben, és 14 000 pár kis tenyér verődik össze az üdvözlő szavakra. Ünnep van Csepelen. Afféle tavaszi karácsony: csupa zöld ág, gally minden műhely, a gallyakon színes sztanioldíszeket lóbál a huzat, a Nagy tömegben filmet vetítenek, a Kerékpárgyárban versenyre gyülekezik az ifjúság. Hatéves versenyzők... Lőrincz Jóska és Imre apuka kezét fogva igyekeznek az Acélmű 111. emeletére; a kis Kulcsár Évi tágra nyílt szemmel nézi a különös, kormos műhelyt, ahol nagymama dolgozik (tetejébe apuka meg csőgyári...). Bánkuti szb-elnök három remek kis »háziaktívája« a jó szónokoknak kijáró figyelemmel követi apuka megnyitó szavait; a kis Illés Dénárt le nem szállna a már említett piros bicikliről — egyetlen vidám, léggömbbel, virággal, gyermekmosollyal teli kaleidoszkóppá változott báró csepeli Weiss Manfred egykori birodalma. De hát csak vidámság ez a látogatás? A Martinban egy komoly arcú kisfiú és nagyon figyelmes tekintetű kislány figyeli a fürgén mozgó berakódarukat, érdeklődik az acélgyártás módszerei iránt, figyeli a kemenceajtó mozgását. Pest Anti és Ágota, a költő szavával élék, itt, az acél bölcsőjénél »tudatos jövőbe látnak«, követni szeretnék édesapjukat, aki az öntöde beruházási osztályán dolgozik — még Ágota is visas akar lenni, s mióta meghallotta, hogy 30-án gyárat látogatnak a csepeliek gyermekei, a bátyuskával együtt egész tervet dolgozott ki, melyik üzemrészt kell megnézni és milyen sorrendben. Amit az iskolában a szasav óriásról tanultak, most megnézik itt a gyakorlatban. S míg ők ott állnak a sárgásvörös fényt vetítő kemenceajtónál, a kapun még mindig áramlik befelé a vidám sokaság. Egy csapat nagyon helyes kislány világoskék jelmezben igyekszik — nyilván szerepelni. Matróz-ruhák, kordbársony kantáros nadrágok, csinos tavaszikabátkák kavarognak. Valaki megjegyzi: »Ha 15 éve láttam volna ezt a felvonulást, azt kérdeztem volna: hova megy ez a sok úrigyerek?« (—tai) • Kellemes, szép idő ígérkezik az ünnepre . Április 30-án a szokottnál is 1 ► sűrűbben keresték fel a Me- ► teorológiai Intézetet. Valósa-i ► gos telefoninvázió indult, s ► mint Aujeszky László osztály- ¡ ► vezető elmondotta — óráni ► ként legalább ötven-hatvan év- ¡ ►deklődőinek felelték igen kész- 1 ► ségesen ég örömmel az aláto-i fblakat. ] A május 1-i ünnepre kellem némes, napfényes, jó idő ígér-kezik. Az ünnepi nap délelőttre valószínűleg teljesen derült lesz, a hőmérséklet eléri a 16,—19 fokot, s csak a késő délutáni órákban kell számolni erősebb felhősödéssel. Az éjszaka már a keleti megyékben sem lesznek talajmenti fagyok, s a jó, kellemesen meleg idő előreláthatólag az ünnepet követő napokra is megmarad. yltájusi szél^~~Fehér Tibor 1 Azon a régi tavaszon a kátránypapírgyárban dolgoztam, .mint segédmunkás. Itt parancsolt nekem, meg néhány ágrólszakadtnak Králik Frigyes úr, a munkavezető. Még ma béke is látom vastag alakját, puffadt vörös arcát, amelynek közepéből dagadt uborkaorr szimatol a világba. Sűrű szemöldöke alól, apró szeméből zölden fénylett felénk a sunyi és kegyetlen ravaszság. Széles, keramitkockás útról léptünk a kapun át reggelente a gyárudvarra és az irodát megkerülve, balra jutottunk el a tégla alakú műhelyhez, amelynek tetejét kátránypapír fedte. Rozoga tákolmány volt az egész, pókhálós, piszkos ablakain vígan szűrődött be a tavaszi napfény A műhely egyik végében derékig meztelenül, mintha ma is ott állna Kövér Feri, és izmos kezével csavarja a gép nagykerekét. Ez a nagykerék húzza ki a fortyogó kátrányból a gőzölgő papírt, amely óriás, fekete kígyóként vonaglik felénk. A szurkos kígyót aztán finom, kavicsos homokkal szórják be a vézna napszámosgyerekek lapátjai. Az így megdolgozott papír belekerül a felcsavarógépbe. Ennek kerekét Fáncsik Jani hajtja, majd a kész nyalábot Göbölyös Tónival csomagoljuk és kötözzük össze. Tőllünk viszi a kész kötegeket az öreg Nyúlás János bácsi a raktárba. — Emeld, te girhes! — nógatott mindig Tóni. Emelem és kötözöm azzal az átkozott vékony spárgával, amely már véresre sebezte a kisujjamat. Odakint sütött az április végi nap, mi pedig sóhajtozva dolgoztunk, hunyorogva az édes fény felé. — Gyorsabban, te barom! — üvöltötte váratlanul Králik úr, aki macskatalpakon surrant felénk. — Aki amerikázik, kap egy fenékrúgást és mehet! — üvöltötte elégedetten, mert a hangjára megdagadtak az izmok, bővebben csurgott a veríték és zihált a tüdő a poros levegőben. Lehajtottuk a fejünket és csak a fogaink között ropogó homokkal együtt nyeltük le hangtalan szitkainkat, mert féltünk a kenyértelenségtől, hiszen akkoriban könnyen útilaput kötöttek az ember talpa alá. — Nincs ez jól! — kezdte egyszer Fáncsik Jani, komoly, erős fiatalember. — Csak kutyák vagyunk, akikbe ezek a králikok belerúgnak az urak nevében. Össze kellene fognunk az ilyen dagadt králikok ellen, mert ők rosszabbak, mint Kibusz úr, a gyáros. Meg kell mutatnunk nekik, hogy mi is vagyunk valakik. Kibusz úr kapitalista, övé a törvény, az ő gyárát védi... Szöget ütött fejembe ez a beszéd, noha nem sokat értettem belőle, de azt én is a bőrömön éreztem, hogy előző szombaton a tizenhat pengőből Králik úr hármat lefogatott, mert elszakadt a papír, noha már szakadtan bújt elő a henger alól. Nem is ízlett otthon a krumplileves, pedig az anyám majoránnát is tett belé a kedvemért, mert hát a bőrömből is áradt a kátrányszag és ebből a szagból Králik Frigyes vörös orra szimatolt felém. A gyárudvaron vén akácfa bontogatta enyves rügyeit. A fa tövében faltuk be sovány ebédünket. Ekkor mondta Femcsik Jani: — Holnap május, elseje, a mi ünnepünk! Csak az öreg Nyúlas János bácsi tudott május elsejéről beszélni, no meg Fáncsik Jani. Mi csak tátott szájjal hallgattuk őket. — Félnek — kezdte ismét Fáncsik. — Tudjátok, hogy ki volt az az ember, aki Králi tékát ma körülnézett a műhelyben? Persze, hogy nem tudtuk. — Nohát, civil hekus! Kibusz úrtól jött ki a műhelybe, megszimatolni, készülünk-e valamire. Mari néni, a takarítónő súgta meg. Nohát készülünk, a hétszemét! — nyomta meg a szót Fáncsik Jani. — Benne vagytok? — kérdezte élesen. — Benne! — mondtuk mindnyájan. — Akkor jó! Otthon nem maradhatunk, de azért ünnepelünk. Vörös zászlót tűzünk a műhely tetejére és az irodára. Hadd lássák! Már tegnap behoztam és elrejtettem a féderveisz alá. Azzal csak a jövő héten dolgozunk, nem találja meg senki. Ki lopózik be velem éjjel a kerítésen? — kérdezte. Mindnyájan jelentkeztünk, de Jani a fejét rázta: — Nyúlás bácsi már öreg. Ti köztetek húzzunk sorsot! A kalapból Göbölyös Tóni nevét húzta ki Nyúlás bácsi. Másnap reggel aztán nagy riadalom volt a gyárban. Az éjjel kitűzött két lobogót vígan lengette a májusi szél. — Ki tette, kutyák? — ordította Králik úr vérbeborult szemmel. Nem feleltünk, csak örömmel pusmogtunk, látva dühét. De Kibusz úr telefonozhatott, mert rövidesen riadóautón érkeztek meg a rendőrök. Mindenkit kihallgattak. A kihallgatást vezető tiszt toporzékelt dühében, mert egy szót sem tudott belőlünk kicsikarni. De ekkor Nyúlás bácsinak ugrót! — Te régi vörös vagy! Felelj, kutya! — és megrángatta szegény öreget, hogy a földre esett. — Ne bántsák! Én voltam' — kiáltotta ekkor Fáncsik Jani büszkén. — No, végre! — hörögte a tiszt, hogy mégsem jött ki hiába, és ott hagyta az öreget. Fáncsikot fellökdösték az autóba, és elvitték a leszedett lobogókkal együtt... Mindnyájan némán dolgoztunk délig. — Szegény Jani! — sóhajtotta Nyúlás bácsi az akácfa alatt, és egy kövér könnycsepp gördült az orráról a babfőzelékbe. — De a zászlók mégis ott lobognak most már — mondta az öreg — hiába szedték le. A műhely csupasz tetejére néztem, és akkor úgy tetszett, hogy a májusi szél vígan lobogtatja Fáncsik Jani zászlóját a győzelmes jövendő ígéreteként ... 1958. május 1 4