Népszava, 1958. szeptember (86. évfolyam, 206–230. sz.)
1958-09-02 / 206. szám
Az igazgatón is múlik, milyen a viszony művezető és bizalmi között A III. országos bizalmi tanácskozáson sok szó esett az igazgatók, a művezetők — általában a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők közötti viszonyról, együttműködésről. Kétségtelen, hogy egy célért, a munkások jobblétéért dolgoznak a gazdasági . Abban az időben, amikor engem először választottak meg bizalminak, nem kellett attól tartani, hogy a bizalmiakból igazgatók, vagy az állami és társadalmi élet egyéb vezetői lesznek. Sőt, ha a szakszervezeti bizalmiak felelősségteljes munkájukat becsületesen végezték, dolgozótársaik érdekét képviselték, akkor retorziókkal éltek velük szemben. Később, a felszabadulás után sok tekintetben változott a bizalmiak szerepe. Most már az államosítás után — megfe-A szociális kérdésekkel kapcsolatban (mint a segély, jutalom, üdülés és egyéb juttatások) a szakszervezeti tisztségviselőkkel nincsen különösebb vita. A bizalmiak kezdeményezése alapján a szakszervezeti bizottság vagy annak különböző reszortbizottságai tesznek javaslatokat. Ha ezekkel egyetértek, akkor nincs is semmi baj. Ha vannak észrevételeim egyes emberekkel, az azoknak adott juttatásokkal szemben stb., akkor azt mondom: vigyétek vissza az üzembe és most már nemcsak a bizalmi csoporton belül, hanem a műhely összes vezetők és a szakszervezetek is, de a termelésben elfoglalt helyzetük alapján más szemszögből nézik a dolgokat. Ebből azután konfliktusok adódhatnak. És hogy ezek a konfliktusok hogyan oldódnak meg, az nagyrészt az igazga tók hozzáállásán múlik. felő jogokkal és hatáskörrel felruházva — azért tevékenykedtek, hogy az igazgatóktól kiharcolják a jobb munkafeltételeket, a lehetőségekhez képest elérhető maximális szociális és kulturális ellátást, az igazságos bérezést stb. Amíg bizalmi voltam, én is ezt csináltam az üzemben. Később, a szakszervezeti központban is tíz évig erre biztattam a bizalmi elvtársakat Most, amikor igazgatólettem, kissé szembekerültem ezekkel a kérdésekkel. A dolgozóival beszéljétek meg , ti látjátok-e helyesen a dolgot, vagy pedig én. Az üzembe visszakerülve mindig kialakul a helyes vélemény és megszűnik a további vita. A termeléssel kapcsolatban már nem ilyen egyszerű a kérdés az üzemi bizottság, a bizalmiak és az igazgató között. Itt a legdöntőbb a művezető és a szakszervezeti bizalmi közti viszony. A vita legtöbbször abból adódik, hogy a szakszervezeti bizalmi javaslata nem jut érvényre. Lehet az termelési vagy bérkérdés. Elmondok két konkrét esetet munkát kell végezni és ő ezt a kívánt ütemben nem tudja csinálni. Megnéztük, tudunk-e segíteni a munkahely problémáin műszaki fejlesztéssel, összehívattuk két üzem újítóit, s műszaki embereit, vitassák meg, hogyan lehet azon a munkahelyen megkönnyíteni a munkát. S az eredmény: most már ez a gyengébb fizikumú női dolgozó is könnyűszerrel el tudja végezni feladatát. A művezető, sajnos, ebben az esetben nem a műszaki fejlesztésre, nem a munka megkönnyítésére gondolt, hanem a mindennapi munka bármilyen áron való teljesítésére. Ezért igen hasznos volt a bizalmi határozott fellépése. Malminak bérkérdésekben? Konkrétan, személyi bérek változtatásáról volt szó. Rosszul dolgozik az illető, lehet-e csökkenteni a bérét, vagy nem lehet-e a jobban dolgozónak többet adni, vagy nem. A bizalminak javaslati joga van csak, vagy pedig egyetértési joga? Egész parázs vita alakult ki ebben a kérdésben. A művezető azt állította, ha tőle elveszik ezt a jogot, akkor ő nem tudja garantálni, hogy az üzemre kiszabott feladatokat teljesíteni tudják. A bizalmi viszont azt hajtogatta: ha a szakszervezetnek csak javaslati joga van ebben a kérdés-ben, akkor az ő véleménye nem jut érvényre és ez nem helyes. A döntés az lett, hogy egyetértéssel kell a kérdést megoldani, és amennyiben a vita nem dől el, nem tudnak dűlőre jutni, ez a kérdés az igazgatóhoz kerül. Csodák cso-; dájára, ilyen kérdés nem ke- rült azóta hozzám, mindig; megegyeznek. A példamutatás szerepe ! A termeléssel kapcsolatos kérdéseket is meg lehet olda- ni, ha mi, igazgatók többet se- gítünk ezekben a problémák-; ban. És ha igaz — aminthogy véleményem szerint igaz —, hogy a szakszervezeti bizal- miak példamutatása fontos, el-sőrendű kérdés, mert a dolgo- zók magatartása is ehhez iga- zodik. Ugyanakkor igaz az is, hogy egy vállalat életén belül nem kevésbé igazodik a mű-; szakiak magatartása az igaz-; patához. És ha az igazgató az üzemi szakszervezeti bizott- ; ság által hozott határozatok végrehajtását segíti, azokat szívügyeként kezeli, akkor nem lehetnek megoldatlan konflik- tusok a bizalmiak és a műve- zetők között sem. Szabadkai Gyula, a Budapesti Tűzáltóanyaggyár igazgatója. Amikor a bizalmiból igazgató lesz A vitát a munkások elé viszik Leváltás helyett műszaki fejlesztés Az egyikben a szakszervezeti bizalmi nem engedte, hogy a munkahelyen kicseréljenek valakit, bár az illető a leggyengébb dolgozó volt. Emiatt — a művezető szerint — a tervteljesítés, az üzemi eredmények kialakítása hátrányt szenvedett. A bizalmi mégsem egyezett bele, hogy azt a gyenge fizikumú nőt más munkakörbe helyezzék. Az ügy felkerült az igazgatóhoz. Megnéztük kinek van igaza. Véleményem szerint a bizalminak. A dolgozó ugyanis elmondta, hogy neki három gyermeke van, férje nincs és, ha arról a munkahelyről elkerül, kevesebb lesz a keresete. Viszont az is igaz, hogy azon a munkahelyen elég nehéz fizikai egyetértési vagy javaslati jogi egyet a művezetővel. Ez a bérkérdés. Milyen joga van a bi-Volt egy másik eset, amikor a bizalmi szintén nem értett Hogyan intézzék gyorsan és eredményesen a dolgozók ügyeit A törvényességről és az aktivisták oktatásáról tanácskozott az ÉDOSZ elnöksége Az ÉDOSZ elnöksége hétfői ülésén a törvényesség betartásának kérdéseiről tárgyalt a dohányiparban és néhány konzervipari üzemben végzett vizsgálat alapján. Megállapí- 3 totta, hogy jelentős javulás mutatkozik a Munka Törvény- könyve előírásainak betartásá- ban. Az előforduló, kisebb hi-bás vagy törvénytelen intézke- dések száma elenyésző és túl-nyomó többségüket gyorsan orvosolják. Az elnökség széleskörű ok tatási programot fogadott el. Ennek keretében a szakszerve-zetek XIX. kongresszusa ha- tározatai végrehajtásának módszereit és a dolgozók min- dennapi életével összefüggő legfontosabb kérdések elintézésének módját ismertetik majd a szakszervezeti aktivistákkal. SZEPTEMBER 1-ÉN kora reggel, a meleg szép őszi hétfőn, 1930 nehéz esztendejében, amikor már készülődtek a tüntetők, a budapesti munkások, a nagy eseményről tudósítást írni készülő újságíró ezt jegyezte fel: »A Kovácskávéház sarkán piros-lampaszos nadrágban, snájdig hányavetiséggel egy úgynevezett „markáns, római arcélű tábornok”, néz bele szigorúan az Andrássy útba, ki tudja, mit ellenőriz. Talán azokat a stratégiai fogásokat, amelyek néhány óra múlva olyan jól beváltak. Akad a járókelők közül valaki, aki átmutat arrafelé, és elszólja magát: Gömbös. Tíz óra körül tűntek fel a körutakon az első tömöttebb munkáscsoportok. A Váci út jött elöl, aztán Csepel Kispest, Pesterzsébet, Újpest, Óbuda, Lőrinc. Fél 11-kor a rendőrhadsereg Oktogon téri vezetői felsőbb parancsot kaptak. »Csoportos felvonulást nem szabad tűrni. A munkásokat be kell szorítani a mellékutcákba.« Nem sokkal utána a milleniumi emlékmű környékén, de már az Oktogonnál is elhangzott az első parancs: »Lóra, kard ki!« A hatalmas lovasrendőrcsoport megindult a munkások ellen. EZ VOLT A KEZDETE szeptember délelőttjének Budapesten. Az előzmény valami egészen más, valami óvatos, ügyeskedő manőver volt: a szociáldemokrata párt vezetői a kormány tudtával és hallgatólagos beleegyezésével augusztus 31-én, vasárnap, munkanélküli sétát akartak rendezni. A munkások azonban keresztülhúzták a szociáldemokrata vezetők terveit, és úgy döntöttek: nem munkaszüneti napon, hanem szeptember 1-én, hétfőn, tüntetnek, s a még munkában álló tízezrek együtt menetelnek majd a munkanélküliekkel. Kétszázezernél több budapesti munkás indult el tüntetni, és a csendes, a hatalmasokkal előre megbeszélt »sétából« harcos proletártüntetés lett Azért lehetett azzá, mert a kommunista párt kiadta a jelszót: »Változtassátok át a szeptember 1-i felvonulást harcos, hangos tüntetéssé. TÖMEGTÜNTETÉS ÉS BARIKÁDHARC volt 1930. szeptember 1-én Budapesten. Zúgott a »Munkát, kenyeret« kiáltás és az Oktogontól Zuglóig fel-felcsendült a kommunisták szava: »Le a burzsoáziával! Éljen a proletárdiktatúra!!« Amikor a tüntetés miatt reszkető szociáldemokrata vezetők autóba ültek, hogy lecsendesítsék a munkásokat, Peyer Károly megkapta azt, amit már régóta megérdemelt. A Pesti Hírlap egykori tudósítása finoman fogalmazta meg a Peyerrel történteket: »Azt kiabálták feléje, „Verjétek agyon a munkásság árulóját” és csak a résenálló jó barátok erélyes akciója mentette meg ...« A MAGYAR MUNKÁSOSZTÁLY hangja, akarata volt az 1930-as szeptember 1-i tüntetés, Budapestem és vidékein: harc a burzsoázia éhségpolitikája, az ellenforradalmi úri osztály terrorja, és a munkásárulók mesterkedései ellen. A magyar munkásosztály helyzetén a tüntetők körülményeit mi sem mutatta jobbam, mint az egyik hősi halott, a munkanélküli tüntetés első halottjáraaik sorsa. Darnyik János állványozó Galgahévizről jött munkát keresni Budapestre. A Városligetben lőtték le a rendőrök, és amikor a holttestet elvitte a fekete kocsi, a mentők egy asztalra rakták megmaradt holmiját. Egy munkakönyv tanúsította, hogy Darnyik János állványozó 1929. november 16-tól kezdve nem dolgozott. Egy ronggyá nyűtt pénztárcában négy fillér volt: az állványozó egész vagyona... A levert, rendőr- és csendőrszuronnyal vérbefojtott szeptember 1-e emlékét őrzi a munkásdal: Pesti utcák köveire. Folyik a proli vére, Gépfegyver, puska zaja szól. Nem halkan, miként tegnap. Ébred a vörös holnap! Dalunk a forradalomról. Fél harcra magyar proletárok. Az induló hív, balra hát. Hordjátok szét hegyen-völgyön körös-körül a földön a forradalom zászlaját. HUSZONNYOLC ESZTENDŐVEL a harcos, hősi Szeptember 1 után a forradalom győzelmes lobogója kegyelettel hajol meg a régi harcosok fényes emléke előtt. A nagy tüntetés évfordulóján 1930. szeptember 1 emléke A Magyar Nemzeti Bank szerepe a társadalmi tulajdon védelmében Szántó Dénes, az MNB elnökének tájékoztatója ► A Magyar Nemzeti Bank, a Központi Népi Ellenőrzési Bi► zottság, az Igazságü-gyminiszté► rium, a Pénzügyminisztérium, ► a bíróságok, az ügyészségek és a rendőrfőkapitányság küldöttei a Magyar Nemzeti Bankban megbeszélték a társadalmi tulajdon védelmének időszerű kérdéseit. A legújabb tapasztalatokat Szántó Dénes, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is k s mentette. — A társadalmi tulajdon megsértésének okait elsősorban az ellenőrzés lazaságában kell keresni — mondotta. — Gyakori a meg nem fontolt beruházás, a raktárra történő termelés. Károk származnak a mérleg- és tervhamisításokból, a helytelen bér- és létszámgazdálkodásból. — Az elmúlt időszakban számos ipari üzem túlzott biztonságra törekedve, indokolatlanul növelte anyagkészletét. A raktározás problémái egyébként is igen nagy gondot jelentenek országszerte. A kereskedelemben a társadalmi tulajdon elleni visszaélések egyik kifejezője a leltáreltérés. A Belkereskedelmi Minisztérium nagy- és kiskereskedelmi vállalatainál 1997- ben 37,8 millió forint leltárhiányt és 143 millió forint leltártöbbletet találtunk. A leltártöbblet is vitathatatlanul visszaéléseket takar. A Magyar Nemzeti Bank most már megfelelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy a visszaéléseket megakadályozza. Indokolt esetben felmondjuk a hitelt, magasabb kamatot írunk elő vagy felhívjuk az illető vállalat felügyeleti szervét a tapasztalt hibákra. A bank ezentúl még fokozottabban teljesíti ellenőrző feladatát. (MTI) A SZÖVOSZ és a KISZ határozata falusi ifjúsági szövetkezetek alakításáról A SZÖVOSZ igazgatósága és a KISZ központi bizottsága együttes határozatot hozott a falusi ifjúsági szövetkezetek alakításáról, illetve működésük alapelveiről. A falusi ifjú- sági szövetkezet keretében egy, vagy több ifjúsági szakcsoport, társulás jöhet létre- A Szaktanács távirata a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsához ► A Szaktanács a következőtáviratot intézte a Lengyel ► Szakszervezetek Központi Ta►nácsához: ► *A magyar szervezett dolgozók mély megdöbbenéssel szereztek tudomást a makoszovói bányában történt súlyos szerencsétlenségről. A magyar szervezett dolgozók és a Szakszervezeti Tanács elnöksége nevében mély együttérzésünket és részvétünket fejezzük ki Önöknek és a szerencsétlenül járt bányászok családjainak.« A táviratot Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkára írta alá. Ünnepi nagygyűléssel megkezdődött a Borsod megyei szakszervezeti hét Pattogó ritmusú indulók ► hangjára ébredtek vasárnap ► reggel Miskolc lakói. A szokás sósnál korábban benépesedtek ► az utcák: a borsodi szakszerve► heti hét első napja alkalmából ► a Lenin Kohászati Művek fú► vós zenekarának térzenéje kö► szömtötte a járókelőket. Tíz ► órakor a népkerti szabadtéri ► színpadon nagygyűlésen találkoztak Miskolc és Borsod megye veteránjai és ifjú szakszervezeti tagjai: munkások, műszakiak és értelmiségiek. Gyöngyösi István, az SZMT elnöke üdvözölte a megjelenteket, Prieszol Józsefet, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Borsod megyei pártbizottság első titkárát, Vince Józsefet, a SZOT titkárát, valamint a Hazafias Népfront, a KISZ és az üzemek képviselőit. Az ünnepi beszédet Vince József, a SZOT titkára tartotta, aki a szakszervezetek eredményes munkájáról és a főbb tennivalókról beszélt. Felhívta a megjelentek figyelmét, hogy a fegyelmezetlenség, a lopás és a törvénysértés elleni küzdelemben a szervezett dolgozóknak kell élen járniuk. Arra kérte a szakszervezeti tagságot, a bizalmiakat, az eddigieknél többet törődjenek az új munkások és fiatalok nevelésével. Nagy tapssal fogadták a részvevők azt a bejelentést, hogy kormányzatunk teljesíti a Borsod megyei dolgozók kérését, és Hajdúszoboszlón még ez évben megkezdik egy 300 személyes gyógyüdülő építését. Prieszol József a párt nevében üdvözölte a nagygyűlés részvevőit, és Borsod megye 150 000 szervezett dolgozóját. Az ünnepségek délután 4 órakor folytatódtak. A szabadtéri színpadon zsúfolt nézőtér előtt a Lenin Kohászati Művek, valamint a szakszervezetek Borsod megyei tanácsának művészegyüttesei, a József Attila Kultúrotthonban pedig bábműsor szórakoztatta a közönséget. A szakszervezeti hét során hétfő délutáni a borsodi iparvidék orvosai, valamint szakszervezeti aktivistái találkoztak Miskolcon az SZMT székházában. Pénteken kezdődik az Enescu-emlékverseny ; 1955 május 4-én halt meg [George Enescu, a nagy hegedűlés zongoraművész, karmester [és komponista, aki egész élet- s művében a román nép, a szülőföld mélységes szeretetét szolmácsolta. Halála napján a [Román Népköztársaság nagy [nemzetgyűlésének elnöksége és a minisztertanács határozatothozott, hogy minden harmadikesztendőben nemzetközi ifjú- s sági zenei versenyeket rendez- Inek George Enescu tiszteletébe. A versenyekre most került első ízben sor Bukarestben. Zsűrijében — olyan világ- hírességek mellett, mint: Yehudi Menuhin, Carlo Zecchi és David Ojsztrah — részt vesz Sólymos Péter, a Zene-, művészeti Főiskola tanára is. A hegedű és zongora, vala-; mint hegedű- és zongoraduó; vetélkedésre magyar részről a következő fiatal művészek; utaznak: Szegedi Anikó, Szűcs Loránd (zongora), Soproni József—Hambalkó Edit,' Komlós Péter—Milisits Klára,' Vas Tamás és Klárik János' (szonáta). . Megyei szakszervezeti találkozó Gyopároson Gyopároson jól sikerült megyei szakszervezeti találkozót rendeztek vasárnap. Délelőtt a szabadtéri színpadon Török István, a SZOT elnökségének tagja, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára mondott ünnepi beszédet. Az egésznapos változatos sport- és kulturális műsor keretében nagy sikerrel lépett fel többek között az orosházi gyermekkórus, a békéscsabai munkásdálkor.