Népszava, 1959. április (87. évfolyam, 76–100. sz.)
1959-04-04 / 79. szám
Legyen végre tisztultabb a nemzetközi légkör! A Pravda a szovjet diplomáciai lépések visszhangjáról Bevan és Faure nyilatkozata a csúcsértekezlet szükségességéről A Pravda pénteki számában Sz. Visnyevszkij kommentálja a szovjet kormány március 29-i nyilatkozatát és a német kérdéssel kapcsolatos szovjet jegyzékeket. Visnyevszkij hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány külpolitikai nyilatkozatát ismét lelkesen helyesli a nemzetközi közvélemény. Sok politikusnak és szemleírónak az a véleménye, hogy a vitás kérdések rendezésének szovjet programja jó tárgyalási alap. Ez a program sokoldalúan tekintetbe veszi mindegyik fél érdekeit, senkire nézve sem káros, senkinek nem ad egyoldalú előnyt. A szemleírók véleménye megegyezik abban is, hogy a Nyugatnak még nincs határozott álláspontja, amelyet szembeállíthat a konstruktív szovjet javaslatokkal. Az élet állhatatosan követeli napjaink égető problémáinak haladéktalan rendezését — írja Visnyevszkij. — Legyen végre tisztultabb a nemzetközi légkör. E nemes feladat megoldásához azonban az kell, hogy a nyugati hatalmak a Szovjetunió példáját követve, tanúsítsanak jóakaratot, s adják tanújelét, hogy valóban meg akarják szüntetni a háborús veszélyt. A Szovjetszkaja Rosszija című lap pénteki számában megkezdte azoknak a nyilatkozatoknak közlését, amelyeket neves külföldi politikusoktól és közéleti személyiségektől kapott a szerkesztőségnek arra a hozzájuk intézett kérdésére, hogyan vélekednek a nemzetközi vitás problémák tárgyalások útján való megoldásának szükségességéről és lehetőségeiről. Edgar Faure volt francia miniszterelnök így nyilatkozott: Meggyőződésem, hogy a nemzetközi problémák tárgyalások útján való megoldása lehetséges és szükséges. Mint a francia kormány elnöke ezért vettem részt az 1955. évi genfi értekezleten. Itt az ideje, hogy a Kelet és Nyugat közötti versengést felváltsa a világproblémák rendezése, s különösen a fejletlenebb országok életszínvonalának emelésében való együttműködés. Aneurin Bevan angol parlamenti képviselő, a Munkáspárt vezetőségi tagja ezt válaszolta: A munkáspártiak Angliában már hosszabb idő óta skraszállnak a csúcsértekezlet öszszeívásáért. Világszerte mindenki tudja, hogy jobb tárgyalni, mint civakodni. A szakszervezetek feladatai a békeharcban L. Grassi beszámolója az SZVSZ végrehajtó bizottságának ülésszakán Mint már jelentettük, Varsóban csütörtökön megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának XIX. ülésszaka.A Szakszervezeti Világszövetség feladatainak növelése a békeharcban» című második napirendi pontról Luigi Grassi, a Szakszervezeti Világszövetség titkára mondott beszámolót. Ismertette azt a harcot, amelyet a néptömegek vívtak a múlt évben a háború veszélye ellen, majd a nemzetközi helyzet elemzése után az előadó a következőkben összegezte a Szakszervezeti Világszövetség feladatait. B Fokozni kell a tömegek harcát az atomfegyverkísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért, amely első lépés az atomfegyver teljes eltiltásának útján. II Támogatni kell a német 18*1 békeszerződés megkötéséről és Nyugat-Berlin szabad státusáról szóló szovjet javaslatokat. PT| Támogatni és fokozni kell egy a kormányfői értekezlet összehívásáért indított tömegmozgalmat. ra Folytatni kell az algériai háború megszüntetéséért és az algériai nép nemzeti követeléseinek kielégítéséért indított nemzetközi szolidaritási mozgalmat. Az egységesen fellépő francia szakszervezetek eredményesen harcolnak a tőkés munkáltatók ellen Az Humanité hasábjai Georges Frischmann a francia dolgozók nagy harcáról ír. Frischmann aláhúzza, hogy a dolgozók egységben cselekszenek, ami meglepte a tőkés munkaadókat. Beszédes számot idéz: 63 francia megyében a CGT szervezetei más szakszervezetekkel vállvetve folytatják a harcot és ebből 20 megyében -a szocialista irányítás alatt álló Force Ouvriere szakszervezettel együtt. A CGT 16 országos szervezete teremtett egységet a megfelelő más szakszervezetekkel. Már mutatkoznak is részeredmények. A tőkés munkaadók engednek és belemennek bizonyos béremelésekbe. Nem sebezhetetlenek a tőkések, még ha a kormány vezeti is őket, de nem sebezhetetlen a bankárok kormánya sem. Semmi sem állhat ellent a munkásosztály egységfrontjának. Ha még van ellenállás, ez azért van, mert a CGT javaslataival a Force Ouvriere, a CFTC és a pedagógus szakszervezet országos vezetői továbbra is szembehelyezkednek. A munkáltatók és a kormány ebben reménykednek, ebben találják lehetőségét a munkásosztály további kizsákmányolásának, de a dolgozóké lesz az utolsó szó — írja az Humanité vezércikkében Frischmann. Megérkezett Moszkvába a barátság vonata Több mint 330 magyar turistával, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistánál péntek délután megérkezett a szovjet fővárosba a barátság vonata. Moszkvában ünnepélyesen fogadták a barátság vonatát. A magyar vendégeket elsőnek 3 er ohm, a szovjet idegenforgalmi társaság, az Inturiszt elnökhelyettese köszöntötte, majd a háborús veteránok, valamint a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége nevében Vinogradov vezérőrnagy üdvözölte a barátság vonatának utasait. A Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társaságai Szövetségének nevében Pronyin elnökhelyettes köszöntötte a magyar turistákat. Az üdvözlésekre Demeter Sándor, az MSZBT főtitkára válaszolt. Algériai hét a Szovjetunióban A Szovjetunióban csütörtökön ismét több tömeggyűlés volt az algériai szolidaritási hét keretében. Az Első Moszkvai Kartonnyomó Gyár dolgozói április 2-án algériai és marokkói szakszervezeti küldötteket látták vendégül. A gyárban tartott szolidaritási gyűlésen mintegy kétezren követelték az algériai szennyes háború befejezését és Algéria önrendelkezési jogának megadását. Az algériai hét alkalmából tömeggyűlést tartottak Tádzsikisztán fővárosában, Sztalinabadban, Alma-Atában, Minszkben és más szovjet városokban. Kína lakosságának minden rétege támogatja az államtanács tibeti intézkedéseit A tibeti események élénken foglalkoztatják a tibeti közvéleményt. Amióta a rádió és a napilapok közzétették a tibeti lázadásról szóló közleményt, az államtanács rendeletét és a kínai népi felszabadító hadsereg felhívását a tibeti lakossághoz, országszerte gyűléseken, nyilatkozatokban, levelekben ítélik el a lázadást és támogatják a központi népi kormány intézkedéseit. Különösen figyelemre méltó a Kína területén élő számosnemzeti kisebbség gyors és egyöntetű reagálása a tibeti eseményekre. Határozottan elítélik a lázadást, amely meg akarta bontani a tibeti és a han (kínai) nemzetiség egységét, s ezzel az ország egységét is. Sorra jelentek, s jelennek meg Belső-Mongólia Csinghaj, Jünnan, Szecsuan, Kuangszi és más vidékeken élő nemzeti kisebbségek nyilatkozatai a kínai , sajtóban s ezek támogatják az államtanács tibeti intézkedéseit. A tibeti eseményekkel kapcsolatban a demokratikus pártok, köztük a Kuomintang Forradalmi Bizottság, a demokratikus építés ligája, a munkásparaszt demokratikus párt és más pártok vezetői is nyilatkozatokban támogatják a népi kormány tibeti intézkedéseit. A Kenmin Ribao szerkesztőségébe igen sok levél érkezett nemzetiségi dolgozóktól, parasztoktól, diákoktól, buddhista lámáktól. Az Indiai Kommunista Párt 11 nyilatkozata a tibeti lázadásról Az Indiai Kommunista Párt a tibeti lázadással foglalkozó március 31-i nyilatkozatában megállapította, a lázadást Tibetben azok a reakciósok robbantották ki, akik meg akarják akadályozni a haladást.Ezek az elemek, kiaknázva a kínai népi kormány irántuk tanúsított bizalmát, és azt, hogy Kína tiszteletben tartotta Tibet autonómiáját, idegenekkel szőttek összeesküvést a lázadás kirobbantására ... Az a tény, hogy bírták Csang Kajsek és az amerikai imperialisták bizalmát és támogatását, elég bizonyítéka annak, hogy a szélsőséges reakció szolgálatában állottak ...« A nyilatkozat ezután hangoztatja, hogy Indiában mindenki tudja, milyen homályos tevékenység bonyolódik le Kalimpongban, ahol sok kétes hírű külföldi fordul meg. »Az indiai kormánynak — mindkét ország érdekében és India földje sérthetetlenségének biztosítása végett — azonnal vizsgálatot kell indítania a kalimpongi homályos ügyek kivizsgálására és az igazságot India népe elé kell tárnia« — követeli a nyilatkozat. »Indiában mindenki megelégedéssel veszi majd tudomását, hogy kormányunk és Nehru miniszterelnök helyes álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben, s nem volt hajlandó engedni a reakciósoknak. Ennek ellenére bizonyos reakciós körök és néhány politikai párt, mint például a Pradzsa Szocialista Párt és a Dzsan Szangh Párt igyekszik Kínaellenes hangulatot kelteni Indiában. Nem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek az elemek hallgattak, amikor megszületett az Indiát közvetlenül fenyegető amerikai—pakisztáni szerződés, tehát ma céljuk nem más, mint széthúzás szítása az indiai és a kínai nép között« — állapítja meg a nyilatkozat. 1959. április 4 ft NÉPSZAVA A nyitány előtt... A SZOVJETUNIÓ MÁRCIUS 30-I JEGYZÉKE óta gyakorlatilag csaknem bizonyosra vehető, hogy május 11-én Genfben megkezdődik a nagyhatalmak külügyminisztereinek értekezlete. Ez remélhetőleg egyben az alapvető problémák tényleges megoldására leginkább alkalmas csúcsértekezlet felé is a döntő lépcsőfokot jelenti majd. A május 11-i dátumot elfogadó szovjet jegyzék a nyugati lapok szerint is valóságos »gyorsasági rekordot« javított: négy nap alatt készült el. Nem is szólva arról, hogy Hruscsov már a nyugati jegyzék nyilvánosságra hozatala előtt közölte, hogy ez az időpont elfogadható a Szovjetunió számára. Ily módon a nyugati hatalmak saját közvéleményükkel szemben ismét bizonyos kényszerhelyzetbe kerültek. Genf tehát rövidesen újra a világpolitika ideiglenes fővárosává válik. Az volt már egyszer 1955 júliusában, amikor a »négy nagy«nak sikerült legalább körvonalakban felvázolnia a rendezés módozatait, és »a genfi szellem« feltűnt a volt népszövetségi palota folyosóin. Ezt a jótékony szellemet azután a külügyminiszterek értekezletének nyugati részvevői elkergették. Mihelyt gyakorlati módon kellett megközelíteni a széles mozdulatokkal megrajzolt problémákat, világossá vált, hogy a Nyugat tovább akarja folytatni az akkor még ereje teljében levő Dulles »erőpolitikáját«. A genfi szellem akkor szellem maradt, nem tudott megfogható, eleven alakot ölteni. Azóta sok minden megváltozott — mindenekelőtt megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Önmagában is jelzi ezt, hogy a rendkívül általános 1955-ös genfi tanácskozásoktól eltérően a nemzetközi közvéleménynek, és mindenekelőtt a szovjet diplomáciának ezúttal egy meghatározott, döntő kérdéskomplexumban sikerült a tárgyalóasztal mellé kényszerítenie a nyugati nagyhatalmak képviselőit. A német kérdés természetesen rendkívül sokágú és bonyolult. Nemcsak Nyugat- Berlin és a Németországgal kötendő békeszerződés problémája tartozik ide, hanem az európai atomfegyvermentes övezet, és általában az európai biztonság kérdése is. Mégis, a megelőző Genftől eltérően most az a helyzet, hogy ezúttal a részvevők körülhatároltabb kérdésekkel, kikristályosodottabb javaslatokkal foglalkozhatnak. Ez kétségtelenül növeli a megállapodás lehetőségét. Ú ÚJRA BEBIZONYOSODOTT, hogy a Németországgal kapcsolatos kérdéseikben különösen erősen érvényesül a nyugati közvélemény nyomása politikai vezetőire. Hiszen a részleteken keresztülnyúlva — a lényeg mégiscsak az, hogy alig több mint négy hónappal a Szovjetunió Nyugat-Bernnel kapcsolatos jegyzéke után, a nyugati nagyhatalmak eredeti szándékai ellenére, máris megkezdődött a magas színvonalú tárgyalások új szakasza a nemzetközi politikában. Mint fontos részleteredményt, figyelembe kell venni azt is, hogy gyakorlatilag bizonyosnak tekinthető a két német állam képviselőinek részvétele a külügyminiszterek tanácskozásának ülésein. Ez — akárhogyan is próbálják »diplomáciailag magyarázni« Bonnban — súlyos, tátongó rés a Német Demokratikus Köztársaság merev el nem ismerésének politikáján és könnyen kezdetét jelentheti egy olyan folyamatnak, amely végül is az NDK politikai realitásának elismeréséhez vezet. Márpedig ha ez megtörténik, előbb vagy utóbb maga után kell vonja a nyugati nagyhatalmak egész európai politikájának felülvizsgálatát is. Meg kell mondani azonban azt is, hogy ettől a lehetőségekben gazdag, de mai állapotában mégiscsak igen szűk érintkezési felülettől eltekintve, egyelőre nem lehet felrajzolni a lehetséges megállapodás körvonalait. Szovjet és népi demokratikus részről a legutóbbi héten is több olyan javaslat történt, amely módot nyújtana viszonylag egyszerű és konstruktív megoldásokra. Ilyen volt az a szovjet ügyrendi javaslat, amely lehetővé teszi, hogy Lengyelország és Csehszlovákia részvételének formáját a külügyminiszteri tanácskozáson maga az értekezlet döntse el. Ilyen volt az a moszkvai diplomáciai kezdeményezés, amely az atlanti tömb tízesztendős évfordulója alkalmából javasolta: »az agresszió elleni közös fellépés« elvét foglalják be a NATO és a varsói szerződés alapító okmányaiba. Ez lényegében a NATO és a varsói szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés ajánlatának megismétlését jelenti — de a nemzetközi helyzet egy erre különösen alkalmas és fogékony időszakában. Ezzel jóformán egy időben a magyar kormány, 24 órával később pedig a lengyel és a csehszlovák kormány is nyilatkozatot tett közzé, amely a két csoportosulás megnemtámadási egyezményének megkötését sürgette. EZEKKEL A KÉRDÉSEKKEL kapcsolatban a nyugati álláspont Macmillan washingtoni tanácskozásai után is éppen olyan ködös és áttekinthetetlen, mint azelőtt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a brit magatartás látszik viszonylag leghajlékonyabbnak. Úgy tűnik, hogy ez megengedné a két fél katonai erőinek kivonását, vagy legalábbis ritkítását egy meghatározott európai övezetben, mindenekelőtt a két Németországban. Ebben a pillanatban azonban az angolok egyedül állnak viszonylagos hajlékonyságukkal. A londoni Daily Telegraph szerintaz amerikai, a francia és a nyugatnémet államférfiak messzemenő terveken dolgoznak, amelyekről előre tudják, hogy elfogadhatatlanok az oroszok számára«. Meg kell jegyezni, hogy ugyanakkor az angolokkal szembeni amerikaifrancia—nyugatnémet »front« sem szilárd. Bonnban kínos feltűnést keltett de Gaulle egyébként negatív nyilatkozatának az a kitétele, hogy Németországot »jelenlegi határaik között kell egyesíteni, ami az Odera—Neisse határ első elismerését jelenti vezető nyugati államférfi részéről. Ilyen körülmények között érthető, hogy a nyugati külügyminiszterek washingtoni megbeszélése nem hozott eredményt, és április végén újra kell találkozniuk, hogy valahogyan »közös álláspontot« alakítsanak ki. így áll a helyzet a tárgyalási időszak nyitányának küszöbén. Látnivaló: még sok és kemény küzdelembe telik, amíg az ezúttal remélhetőleg testet is öltő genfi szellem elűzheti a hidegháború legalább néhány, legijesztőbb kísértetét. G. E. Az imperialisták új tervet szőnek „belső arab viszályok“ és „területi“ incidensek szítására Szalam Adil, az Iraki Kommunista Párt főtitkára az Ittihad al Saab című lapnál- nyilatkozott az iraki helyzetről. A főtitkár megállapította, hogy az imperialista erők lankadatlanul erőfeszítéseket tesznek, hogy összeesküvéseket szítsanak Irak ellen. Egyes arab reakciósok szintén közrejátszottak ezekben a mesterkedésekben. Adil hangoztatta, hogy az Iraki Köztársaság ellenségei ismét nyitr intervencióra és agresszióra készülnek. Tömöríteni akarják a köztársasággal és a köztársaság demokratikus politikájával szemben álló erőket. Az új terv szerint az imperialisták »belső arab viszályokat« és »területi» incidenseket akarnak előidézni. Az Iraki Kommunista Párt főtitkára ezután hangoztatta, hogy pártja a nemzeti egységfront politikájának híve. »Az iraki nép felismerte a nemzeti erők egységének jelentőségét, és fontosságát az imperialistaellenes harcban« — mondotta. Irak és a többi arab ország viszonyáról szólva a főtitkár megállapította, hogy Irak »az arab országok szerves része, nemzeti demokratikus forradalmunk pedig alkotó része az arab népek nemzeti demokratikus forradalmának*". Az arab népek tömörültek az imperializmus ellen vívott közös harcban Kezdetben haladó volt és az arab nemzet javát szolgálta az EAK és Jemen hirdette arab államszövetség jelszava is, a közelmúlt eseményei azonban aláásták Irak és az Egyesült Arab Köztársaság szorosabb kapcsolatának lehetőségét. Amíg az Egyesült Arab Köztársaság uralkodó körei ellenségesen viselkednek Irakkal szemben,, küzdeni kell törekvéseik ellen, s ha e harc eredményes lesz, határozott új lépéseket lehet tenni a két köztársaságban élő népek kapcsolatainak megszilárdítására, »e két arab nemzet javára, a felszabadulás és a demokrácia alapján«. Ivak hivatalosan hozzájárult a küügyminiszteri értekzlet Genfen való megtartásához A svájci kormány pénteken külügyminisztereinek május hivatalosan hozzájárult, hogy a re kitűzött értekezletét az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió Genfben tartsák meg. Ideigkne’! Az EKISZ Vegyesruházati KSZ számos vásárlója kívánságára az F., híd utca és Kristóf tér sarki reprezentatív üzletében bevezette a 1M.ecet utáni Muddis-fedélt. Iegújabb tavaszi és nyári modelljeinket kedves levőink megtekinthetik április hó 6-én, délelőtt fél 11 órakor a MA J I S 1. moziban tartandó DIVATBEMUTATÓNKON, melyre mindenkit szeretettel meghív a KSZ Vezetősége