Népszava, 1959. április (87. évfolyam, 76–100. sz.)

1959-04-04 / 79. szám

Legyen végre tisztultabb a nemzetközi légkör! A Pravda a szovjet diplomáciai lépések visszhangjáról Bevan és Faure nyilatkozata a csúcsértekezlet szükségességéről A Pravda pénteki számában Sz. Visnyevszkij kommentálja a szovjet kormány március 29-i nyilatkozatát és a német kérdéssel kapcsolatos szovjet jegyzékeket. Visnyevszkij hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány külpolitikai nyilatko­zatát ismét lelkesen helyesli a nemzetközi közvélemény. Sok politikusnak és szemleírónak az a véleménye, hogy a vitás kérdések rendezésének szovjet programja jó tárgyalási alap. Ez a program sokoldalúan te­kintetbe veszi mindegyik fél érdekeit, senkire nézve sem káros, senkinek nem ad egy­oldalú előnyt. A szemleírók véleménye megegyezik abban is, hogy a Nyugatnak még nincs határozott álláspontja, amelyet szembeállíthat a konstruktív szovjet javaslatokkal. Az élet állhatatosan követeli napjaink égető problémáinak haladéktalan rendezését — ír­ja Visnyevszkij. — Legyen végre tisztultabb a nemzetközi légkör. E nemes feladat meg­oldásához azonban az kell, hogy a nyugati hatalmak a Szovjetunió példáját követve, tanúsítsanak jóakaratot, s ad­ják tanújelét, hogy valóban meg akarják szüntetni a hábo­rús veszélyt. A Szovjetszkaja Rosszija cí­mű lap pénteki számában meg­kezdte azoknak a nyilatkoza­toknak közlését, amelyeket ne­ves külföldi politikusoktól és közéleti személyiségektől ka­pott a szerkesztőségnek arra a hozzájuk intézett kérdésére, hogyan vélekednek a nemzet­közi vitás problémák tárgya­lások útján való megoldásá­nak szükségességéről és lehe­tőségeiről. Edgar Faure volt francia mi­niszterelnök így nyilatkozott: Meggyőződésem, hogy a nem­zetközi problémák tárgyalások útján való megoldása lehetsé­ges és szükséges. Mint a fran­cia kormány elnöke ezért vet­tem részt az 1955. évi genfi ér­tekezleten. Itt az ideje, hogy a Kelet és Nyugat közötti versen­gést felváltsa a világproblé­mák rendezése, s különösen a fejletlenebb országok életszín­vonalának emelésében való együttműködés. Aneurin Bevan angol parla­­­­menti képviselő, a Munkáspárt vezetőségi tagja ezt válaszolta: A munkáspártiak Angliában már hosszabb idő óta skra­­szállnak a csúcsértekezlet ösz­­szeívásáért. Világszerte min­denki tudja, hogy jobb tár­gyalni, mint civakodni. A szakszervezetek feladatai a békeharcban L. Grassi beszámolója az SZVSZ végrehajtó bizottságának ülésszakán Mint már jelentettük, Var­sóban csütörtökön megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának XIX. ülésszaka.­­A Szakszervezeti Világszövetség feladatainak növelése a békeharcban­» című második napirendi pontról Luigi Grassi, a Szakszervezeti Világszövetség titkára mondott beszámolót. Ismertette azt a harcot, amelyet a néptömegek vívtak a múlt évben a háború veszé­lye ellen, majd a nemzetközi helyzet elemzése után az elő­adó a következőkben össze­gezte a Szakszervezeti Világ­­szövetség feladatait. B Fokozni kell a tömegek harcát az atomfegyver­kísérletek végleges és feltétel nélküli megszüntetéséért, amely első lépés az atomfegyver tel­jes eltiltásának útján. I­­­I Támogatni kell a német 1­8*1 békeszerződés megkötésé­ről és Nyugat-Berlin szabad státusáról szóló szovjet javas­latokat. PT| Támogatni és fokozni kell e­gy a kormányfői értekezlet összehívásáért indított tömeg­­mozgalmat. ra Folytatni kell az algériai háború megszüntetéséért és az algériai nép nemzeti követeléseinek kielégítéséért indított nemzetközi szolidari­tási mozgalmat. Az egységesen fellépő francia szakszervezetek eredményesen harcolnak a tőkés munkáltatók ellen Az Humanité hasábjai Geor­ges Frischmann a francia dol­gozók nagy harcáról ír. Frisch­­mann aláhúzza, hogy a dolgo­zók egységben cselekszenek, ami meglepte a tőkés munka­adókat. Beszédes számot idéz: 63 francia megyében a CGT szervezetei más szakszerveze­tekkel vállvetve folytatják a harcot és ebből 20 megyében -a szocialista irányítás alatt álló Force Ouvriere szakszervezet­tel együtt. A CGT 16 országos szervezete teremtett egységet a megfelelő más szakszervezetek­kel. Már mutatkoznak is rész­­eredmények. A tőkés munka­adók engednek és belemennek bizonyos béremelésekbe. Nem sebezhetetlenek a tőkések, még ha a kormány vezeti is őket, de nem sebezhetetlen a bankárok kormánya sem. Semmi sem áll­hat ellent a munkásosztály egységfrontjának. Ha még van ellenállás, ez azért van, mert a CGT javaslataival a Force Ouvriere, a CFTC és a peda­gógus szakszervezet országos vezetői továbbra is szembehe­lyezkednek. A munkáltatók és a kormány ebben reményked­nek, ebben találják lehetőségét a munkásosztály további ki­zsákmányolásának, de a dolgo­zóké lesz az utolsó szó — írja az Humanité vezércikkében Frischmann. Megérkezett Moszkvába a barátság vonata Több mint 330 magyar tu­ristával, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aktivistánál péntek délután megérkezett a szovjet fővárosba a barátság vonata. Moszkvában ünnepélyesen fogadták a barátság vonatát. A magyar vendégeket­ elsőnek 3 er ohm, a szovjet idegenfor­galmi társaság, az Inturiszt el­nökhelyettese köszöntötte, majd a háborús veteránok, va­lamint a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság elnöksége nevé­ben Vinogradov vezérőrnagy üdvözölte a barátság vonatá­nak utasait. A Baráti és Kulturális Kap­csolatok Társaságai Szövetsé­gének nevében Pronyin elnök­­helyettes köszöntötte a ma­gyar turistákat. Az üdvözlésekre Demeter Sándor, az MSZBT főtitkára válaszolt. Algériai hét a Szovjetunióban A Szovjetunióban csütörtö­kön ismét több tömeggyűlés volt az algériai szolidaritási hét keretében. Az Első Moszk­vai Kartonnyomó Gyár dolgo­zói április 2-án algériai és ma­rokkói szakszervezeti küldötte­ket látták vendégül. A gyárban tartott szolidaritási gyűlésen mintegy kétezren követelték az algériai szennyes háború befe­jezését és Algéria önrendelke­zési jogának megadását. Az algériai hét alkalmából tömeggyűlést tartottak Tádzsi­kisztán fővárosában, Sztalin­­abadban, Alma-Atában, Minszkben és más szovjet váro­sokban. Kína lakosságának minden rétege támogatja az államtanács tibeti intézkedéseit A tibeti események élénken foglalkoztatják a tibeti közvé­leményt. Amióta a rádió és a napilapok közzétették a tibeti lázadásról szóló közleményt, az államtanács rendeletét és a kí­nai népi felszabadító hadsereg felhívását a tibeti lakossághoz, országszer­te gyűléseken, nyi­latkozatokban, levelekben íté­lik el a lázadást és támogat­ják a központi népi kormány intézkedéseit. Különösen figyelemre mél­tó a Kína területén élő számos­­nemzeti kisebbség gyors és egyöntetű reagálása a tibeti eseményekre. Határozottan el­ítélik a lázadást, amely meg akarta bontani a tibeti és a han (kínai) nemzetiség egysé­gét, s ezzel az ország egységét is. Sorra jelentek, s jelennek meg Belső-Mongólia Csinghaj, Jünnan, Szecsuan, Kuangszi és más vidékeken élő nemzeti ki­sebbségek nyilatkozatai a kí­nai , sajtóban s ezek támogat­ják az államtanács tibeti in­tézkedéseit. A tibeti eseményekkel kap­csolatban a­ demokratikus pár­tok, köztük a Kuomintang For­radalmi Bizottság, a demokra­tikus építés ligája, a munkás­paraszt demokratikus párt és más pártok vezetői is nyilatko­zatokban támogatják a népi kormány tibeti intézkedéseit. A Ken­min Ribao szerkesztősé­gébe igen sok levél érkezett nemzetiségi dolgozóktól, pa­rasztoktól, diákoktól, buddhis­ta lámáktól. Az Indiai Kommunista Párt 11 nyilatkozata a tibeti lázadásról Az Indiai Kommunista Párt a tibeti lázadással foglalkozó március 31-i nyilatkozatában megállapította, a lázadást Ti­­betben azok a reakciósok rob­bantották ki, akik meg akar­ják akadályozni a haladást.­­Ezek az elemek, kiaknázva a kínai népi kormány irántuk tanúsított bizalmát, és azt, hogy Kína tiszteletben tartotta Tibet autonómiáját, idegenek­kel szőttek összeesküvést a lá­zadás kirobbantására ... Az a tény, hogy bírták Csang Kaj­­sek és az amerikai imperialis­ták bizalmát és támogatását, elég bizonyítéka annak, hogy a szélsőséges reakció szolgála­tában állottak ...« A nyilatkozat ezután han­goztatja, hogy Indiában min­denki tudja, milyen homályos tevékenység bonyolódik le Ka­­limpongban, ahol sok kétes hírű külföldi fordul meg. »Az indiai kormánynak — mind­két ország érdekében és India földje sérthetetlenségének biz­tosítása végett — azonnal vizs­gálatot kell indítania a kalim­­pongi homályos ügyek kivizs­gálására és az igazságot India népe elé kell tárnia« — köve­teli a nyilatkozat. »Indiában mindenki megelé­gedéssel veszi majd tudomá­sát, hogy kormányunk és Nehru miniszterelnök helyes álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben, s nem volt haj­landó engedni a reakciósoknak. Ennek ellenére bizonyos reak­ciós körök és néhány politikai párt, mint például a Pradzsa Szocialista Párt és a Dzsan Szangh Párt igyekszik Kína­­ellenes hangulatot kelteni In­diában. Nem szabad elfelejte­ni, hogy ugyanezek az elemek hallgattak, amikor megszüle­tett az Indiát közvetlenül fe­nyegető amerikai—pakisztáni szerződés, tehát ma céljuk nem más, mint széthúzás szí­tása az indiai és a kínai nép között« — állapítja meg a nyi­latkozat. 1959. április 4 ft NÉPSZAVA A nyitány előtt... A SZOVJETUNIÓ MÁRCIUS 30-I JEGY­ZÉKE óta gyakorlatilag csaknem bizo­nyosra vehető, hogy május 11-én Genfben megkezdődik a nagyhatalmak külügyminisz­tereinek értekezlete. Ez remélhetőleg egyben az alapvető problémák tényleges megoldására leginkább alkalmas csúcsértekezlet felé is a döntő lépcsőfokot jelenti majd. A május 11-i dátumot elfogadó szovjet jegyzék a nyugati lapok szerint is valóságos »gyorsasági re­kordot« javított: négy nap alatt készült el. Nem is szólva arról, hogy Hruscsov már a nyugati jegyzék nyilvánosságra hozatala előtt közölte, hogy ez az időpont elfogadható a Szovjetunió számára. Ily módon a nyugati hatalmak saját közvéleményükkel szemben ismét bizonyos kényszerhelyzetbe kerültek. Genf tehát rövidesen újra a világpolitika ideiglenes fővárosává válik. Az volt már egy­szer 1955 júliusában, amikor a »négy nagy«­­nak sikerült legalább körvonalakban felvázol­nia a rendezés módozatait, és »a genfi szel­lem« feltűnt a volt népszövetségi palota fo­lyosóin. Ezt a jótékony szellemet azután a külügyminiszterek értekezletének nyugati részvevői elkergették. Mihelyt gyakorlati mó­don kellett megközelíteni a széles mozdula­tokkal megrajzolt problémákat, világossá vált, hogy a Nyugat tovább akarja folytatni az ak­kor még ereje teljében levő Dulles »erőpoli­tikáját«. A genfi szellem akkor szellem ma­radt, nem tudott megfogható, eleven alakot ölteni. Azóta sok minden megváltozott — minde­nekelőtt megváltoztak a nemzetközi erővi­szonyok. Önmagában is jelzi ezt, hogy a rend­kívül általános 1955-ös genfi tanácskozásoktól eltérően a nemzetközi közvéleménynek, és mindenekelőtt a szovjet diplomáciának ez­úttal egy meghatározott, döntő kérdéskomp­lexumban sikerült a tárgyalóasztal mellé kényszerítenie a nyugati nagyhatalmak kép­viselőit. A német kérdés természetesen rend­kívül sokágú és bonyolult. Nemcsak Nyugat- Berlin és a Németországgal kötendő békeszer­ződés problémája tartozik ide, hanem az európai atomfegyvermentes övezet, és álta­lában az európai biztonság kérdése is. Mégis, a megelőző Genftől eltérően most az a hely­zet, hogy ezúttal a részvevők körülhatároltabb kérdésekkel, kikristályosodottabb javaslatok­kal foglalkozhatnak. Ez kétségtelenül növeli a megállapodás lehetőségét. Ú ÚJRA BEBIZONYOSODOTT, hogy a Né­­metországgal kapcsolatos kérdéseikben külö­nösen erősen érvényesül a nyugati közvéle­mény nyomása politikai vezetőire. Hiszen a részleteken keresztülnyúlva — a lényeg mégis­csak az, hogy alig több mint négy hónappal a Szovjetunió Nyugat-Ber­nnel kapcsolatos jegyzéke után, a nyugati nagyhatalmak­ ere­deti szándékai ellenére, máris megkezdődött a magas színvonalú tárgyalások új szakasza a nemzetközi politikában. Mint fontos részlet­­eredményt, figyelembe kell venni azt is, hogy gyakorlatilag bizonyosnak tekinthető a két német állam képviselőinek részvétele a kül­ügyminiszterek tanácskozásának ülésein. Ez — akárhogyan is próbálják »diplomáciailag magyarázni« Bonnban — súlyos, tátongó rés a Német Demokratikus Köztársaság merev el nem ismerésének politikáján és könnyen kezdetét jelentheti egy olyan folyamatnak, amely végül is az NDK politikai realitásának elismeréséhez vezet. Márpedig ha ez megtör­ténik, előbb vagy utóbb maga után kell vonja a nyugati nagyhatalmak egész európai politi­kájának felülvizsgálatát is. Meg kell mondani azonban azt is, hogy ettől a lehetőségekben gazdag, de mai állapotában mégiscsak igen szűk érintkezési felülettől el­tekintve, egyelőre nem lehet felrajzolni a le­hetséges megállapodás körvonalait. Szovjet és népi demokratikus részről a legutóbbi hé­ten is több olyan javaslat történt, amely mó­dot nyújtana viszonylag egyszerű és konst­ruktív megoldásokra. Ilyen volt az a szovjet ügyrendi javaslat, amely lehetővé teszi, hogy Lengyelország és Csehszlovákia részvételének formáját a külügyminiszteri tanácskozáson maga az értekezlet döntse el. Ilyen volt az a moszkvai diplomáciai kezdeményezés, amely az atlanti tömb tízesztendős évfordulója al­kalmából javasolta: »az agresszió elleni közös fellépés« elvét foglalják be a NATO és a var­sói szerződés alapító okmányaiba. Ez lényegé­ben a NATO és a varsói szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés ajánlatá­nak megismétlését jelenti — de a nemzetközi helyzet egy erre különösen alkalmas és fogé­kony időszakában. Ezzel jóformán egy időben a magyar kormány, 24 órával később pedig a lengyel és a csehszlovák kormány is nyilatko­zatot tett közzé, amely a két csoportosulás megnemtámadási egyezményének megkötését sürgette. E­­ZEKKEL A KÉRDÉSEKKEL kapcsolatban a nyugati álláspont Macmillan washing­toni tanácskozásai után is éppen olyan ködös és áttekinthetetlen, mint azelőtt. Annyi min­denesetre bizonyos, hogy a brit magatartás látszik viszonylag leghajlékonyabbnak. Úgy tűnik, hogy ez megengedné a két fél katonai erőinek kivonását, vagy legalábbis ritkítását egy meghatározott európai övezetben, minde­nekelőtt a két Németországban. Ebben a pilla­natban azonban az angolok egyedül állnak viszonylagos hajlékonyságukkal. A londoni Daily Telegraph szerint­­az amerikai, a fran­cia és a nyugatnémet államférfiak messze­menő terveken dolgoznak, amelyekről előre tudják, hogy elfogadhatatlanok az oroszok számára«. Meg kell jegyezni, hogy ugyan­akkor az angolokkal szembeni amerikai­­francia—nyugatnémet »front« sem szilárd. Bonnban kínos feltűnést keltett de Gaulle egyébként negatív nyilatkozatának az a kité­tele, hogy Németországot »jelenlegi határaik között kell egyesíteni, ami az Odera—Neisse határ első elismerését jelenti vezető nyugati államférfi részéről. Ilyen körülmények között érthető, hogy a nyugati külügyminiszterek washingtoni megbeszélése nem hozott ered­ményt, és április végén újra kell találkozniuk, hogy valahogyan »közös álláspontot« alakítsa­nak ki. így áll a helyzet a tárgyalási időszak nyi­tányának küszöbén. Látnivaló: még sok és kemény küzdelembe telik, amíg az ezúttal re­mélhetőleg testet is öltő genfi szellem elűz­heti a hidegháború legalább néhány, legijesz­tőbb kísértetét. G. E. Az imperialisták új tervet szőnek „belső arab viszályok“ és „területi“ incidensek szítására Szalam Adil, az Iraki Kom­munista Párt főtitkára az It­­tihad al Saab című lapnál-­ nyilatkozott az iraki helyzet­ről. A főtitkár megállapította, hogy az imperialista erők lan­kadatlanul erőfeszítéseket tesz­nek, hogy összeesküvéseket szítsanak Irak ellen. Egyes arab reakciósok szintén köz­rejátszottak ezekben a mes­terkedésekben. Adil hangoztatta, hogy az Iraki Köztársaság ellenségei ismét nyitr intervencióra és agresszióra készülnek. Tömö­ríteni akarják a köztársaság­gal és a köztársaság demokra­tikus politikájával szemben álló erőket. Az új terv szerint az imperialisták »belső arab viszályokat« és »területi» inci­denseket akarnak előidézni. Az Iraki Kommunista Párt főtitkára ezután hangoztatta, hogy pártja a nemzeti egység­front politikájának híve. »Az iraki nép felismerte a nem­zeti erők egységének jelentő­ségét, és fontosságát az impe­­ria­listael­lenes harcban« — mondotta. Irak és a többi arab ország viszonyáról szólva a főtitkár megállapította, hogy Irak »az arab országok szerves része, nemzeti demokratikus forra­dalmunk pedig alkotó része az arab népek nemzeti demokra­tikus forradalmának*". Az arab népek tömörültek az imperia­lizmus ellen vívott közös harc­ban Kezdetben haladó volt és az arab nemzet javát szolgálta az EAK és Jemen hirdette arab államszövetség jelszava is, a közelmúlt eseményei azonban aláásták Irak és az Egyesült Arab Köztársaság szorosabb kapcsolatának lehe­tőségét. Amíg az Egyesült Arab Köz­társaság uralkodó körei ellen­ségesen viselkednek Irakkal szemben,, küzdeni kell törek­véseik ellen, s ha e harc ered­ményes lesz, határozott új lépéseket lehet tenni a két köztársaságban élő népek kap­csolatainak megszilárdítására, »e két arab nemzet javára, a felszabadulás és a demokrácia alapján«. Ivak hivatalosan hozzájárult a kü­ügyminiszteri érte­kzlet Genf­en való megtartásához A svájci kormány pénteken külügyminisztereinek május hivatalosan hozzájárult, hogy a­ re kitűzött értekezletét az Egyesült Államok, Anglia,­­ Franciaország és a Szovjetunió Genfben tartsák meg. Id­eigkne’!­ Az EKISZ Vegyesruházati KSZ számos vásárlója kívánságára az F., híd utca és Kristóf tér sarki reprezentatív üzletében bevezette a 1M.ecet utáni Mudd­is-fed­é­lt. I­egújabb tavaszi és nyári modelljeinket kedves l­evőink megtekinthetik április hó 6-én, délelőtt fél 11 órakor a M­A J I S 1. moziban tartandó DIVATBEMUTATÓNKON, melyre mindenkit szeretettel meghív a KSZ Vezetősége

Next