Népszava, 1959. április (87. évfolyam, 76–100. sz.)

1959-04-04 / 79. szám

10 Kiosztották az 1959. évi művészeti díjakat Pénteken a Művészeti Szö­vetségének Házában kiosztot­ták az 1959. évi művészeti di­jakat. Az ünnepségen megjelent A­­czél György, a művelődés­­ügyi miniszter első helyettese. Őrbe­­i László, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos és kulturális osztályának veze­­tője, Kelen Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára és a kul­turális életünk számos más ki­válósága. Aczél György, a művelődés­­ügyi miniszter első helyettese, a Központi Bizottság tagja nyújtotta át az idei József At­tila, Liszt Ferenc, Erkel Fe­rnő, Munkácsy Mihály, Balázs Béla és Jászai Mari díjakat. A kitüntetettek nevében Raszler Károly grafikusművész mon­­dott köszönetet. Az 1959. évi művészeti díja­sok: József Attila-díj I. fokozat Mesterházi Lajos írónak Pár lépés a határ« című regé­nyéért és a »Pesti emberek« című darabjáért. Szántó György írónak, az ifjúság szá­mára írt történelmi regé­nyeiért. Nádass József írónak irodalmi munkásságáért, ti. fokozat Szabó Magda írónak »Fres­kó« és »Mondják meg Zsófiké­nak« című regényeiért, Ber­kesz András írónak ‘Októberi vihar« című regényéért, Erdős László írónak »Levelek Bécs­­be« című művéért, Kállai Ist­ván írónak »Kötéltánc« című darabjáért, Szabolcsi Miklós kritikusnak kritikai munkássá­gáért, Garai Gábor írónak »Ének a gyógyulásért« című kötetéért. 111. fokozat Gerencsér Miklós írónak »Ember a mesgyén« című el­beszélés-kötetéért, Gergely Márta írónak »Szöszi« és »A mi lányunk« című ifjúsági re­gényeiért, Diószegi András kritikusnak, kritikai munkás­ságáért. Szántó Juditnak Jó­zsef Attila irodalmi hagyaté­kának gondozásáért. L­iszt Ferenc-díj 1. fokozat Metis György operaénekes­nek, kiváló alakításaiért. Ba- Színes, magyarul beszélő szovjet filméig játék BEMUTATÓ ÁPRILIS 9 after Mihály zongoram­ű­vész­nek, kiemelkedő sikerű hazai és külföldi szerepléseiért. Gu­lyás György karmesternek, ki­emelkedő kóruskarr­esteri te­vékenységéért. II. fokozat Dénes Vera gordonkamű­vésznek, kimagasló művészi eredményeiért, Szecsődi Irén operaének­esne­k, az operai, valamint az oratóriuméneklés terén kifejtett művészi mun­kásságáért, Gabos Gábor zon­goraművésznek, kiemelkedő sikerű hazai és külföldi sze­repléseiért, Moldován Stefánia operaénekesnek, a szegedi Nemzeti Színház operaelőadá­saiban nyújtott kiváló telje­sítményeiért, III. fokozat Virágos Mihály operaéne­kesnek, a debreceni Csokonai Színház operaelőadásaiban nyújtott kiváló teljesítmé­nyeiért. E­rkel Ferenc-díj II. fokozat Sarai Tibor zeneszerzőnek. Tavaszi concertójáért és tö­megdalaiért, Szőnyi Erzsébet zeneszerzőnek »Makrancos ki­rálylány« című gyermekoperá­­jáért, divertimentójáért és pe­dagógiai műveiért. II. fokozat Hidas Frigyes zeneszerző­nek, oboa ve­rsen­yéért­ és con­­cert­álójáért.­­ (Gonda György felvétele) ■ Munkácsy Mihály-díj I. fokozat Raszler Károly , grafikus­­kai alkotásaiért, valamint a zene­ kiállításáért. II. fokozat Fenyő­ A. Endre festőmű­vésznek, nagysikerű gyűjtemé­nyes kiállításáért, Juris Ibolya textiltervező művésznek, Bu­dapesten és­­ Kínában rendezett kiállításáért, Jakuba János festőművésznek. Budapesten s Csehszlováki­ába­n rendezett kiállításáért, III. fokozat Makrisz Zizi grafikus­­művésznek. 1958-ban rendezett kiállításáért, Sinka Mátyás grafikusművésznek. 1958-ban megjelent alkalmazott grafi­­kai alko­tásaiért, valamint a Legú­jabbkori Történet.­ Mú­zeumban szerepelt kiállítási grafikáiért, Bródy Vera báb­­tervezőnek, a Bábszínházban 1958-ban bemutatott darabok bábuinak terveiért, Kund Ernő festőművésznél,­ 1957-ben ren­dezett kiáll­ításáért. Csilláig Ve­ra grafikusmm­ű­vésznek, könyv­­illusztrációjáért és grafikai mu­nk­áss­ágáért Balázs Béla-díj I. fokozat Makk Károly filmrendező­nek, sokoldalú művészi mun­kásságáért, különösen »A 39-es dandár« című film rendezé­séért. Pásztor István filmopera- H­árom kitüntető színésznő: Ruttkai Éva, Psota Irén és Törőcsik Mari — Ascher Oszkárral beszélget Alain Bombard fiatal fran­cia orvos, az egész Világ fe­szült érdeklődésétől kísérte, egy gumiból készült mentő­­tutajon nekivágott az Atlanti­óceánnak, azzal a szándékkal, hogy áthajózik Amerikába és útközben csupán azt fogyaszt­ja, amit a tenger nyújt. Tehát nyers halat eszik, tengervizet iszik rá. A világ minden tengerészeti szakértője és orvosa őrültség­nek mondotta a tervet. A ten­gervíz tönkreteszi a veséket — mondták —, nyers táplálékon nem lehet meglenni, külön­ben is a gumitutaj pár órai út után nyomtalanul elpusztul a tengeren. Bombard azonban nem engedte lebeszélni magát s elindult. Mi vezette Bombard doktort vállalkozására? Nem kaland­vágy, szenzációhajhászás, vagy embergyűlölet, sőt, az embe­rek szeretete. Be akarta bizo­nyítani, hogy a hajótöröttek­nek nem kell nyomorultul elpusztulni, mert élve marad­­hatnak, ha erős­­akaratuk van és néhány egyszerű tanácsot megfogadnak. Aki elveszti a fejét, elpusztul. .. Mint egy francia kikötővá­ros kórházi orvosa, szomorúan látta, miként hozzák be a ten­gerről az elpusztult hajók megmaradt személyzetét, tes­tileg, lelkileg összetörve. Lát­ta, olyanok is elpusztulnak, akiknek életerejét a hideg, az éhség és szomjúság még nem őrölte fel, csupán erkölcsileg, lelkileg omlottak össze és ez pusztulásukat okozta. A hajó­törött, amikor elsüllyedni lát­ja a számára világot jelentő hajót és körülveszi a végte­lenbe vesző tenger, nem lát sehol életet, elveszíti fejét, az éhségtől és szomjúságtól való félelmében kimerül és ez okozza végzetét, előbb elpusz­tul, mintsem testileg valóban leromlott volna. Bombard olvasmányaiból tudta, hogy erős akaratú­ em­berek, sőt csoportok is több ezer kilométeres tengeri uta­kat megtettek törékeny men­tőcsónakokon és megmenekül­tek, pedig hetekre magukra voltak hagyva. Olvasmányai, tanulmányai, tapasztalatai során így gon­dolkodott: a tenger tele van élőlénnyel, nemcsak halak, ha­nem apró szervezetek — plak­­tonok — is táplálékul szolgál­hatnak az embernek. A ten­gervíz pedig, ha apránként fo­gyasztják, iható, csak nem szabad megvárni, míg kimerül a szervezet. Ha a hajótöröttek tudják, hogy élelmük, vizük biztosítva van, nem merülnek ki a félelemtől és térni tarthat­ják életüket addig, amíg meg­mentik őket. Bombard a monacói tenger­tan­­intézetben kísérletezett — saját magával. Megállapította, hogy a nyershal, plankton és tengervíz elégségesek az élet fenntartásához. Tengervíz. íiyersbal, plankton Kollégái elképedve olvasták folyóiratcikkeit. Még azt is el­hitték neki, hogy igaz, amit mond, de — mondták — más a monacói laboratórium és más a tenger. Bombard látta, valójában nem hisznek neki, ezért elha­tározta, bebizonyítja: amit mond, nem mesebeszéd. Ő maga vállalja, hogy önkéntes hajótöröttként tengerre száll és majd meglátják, "igaza van. Nem kell a hajótörötteknek elpusztulni, csak tudniuk kell, hogyan kell viselkedniük, ami­kor egyedül maradnak a ten­geren. Az újságok és a rádió az­után közölték, hogy Alain Bombard elhatározta: úgy bi­zonyítja be elméletét, hogy át­hajózza egy mentőcsónakon az Atlanti-óceánt és csupán azt­ fogyasztja, amit a tenger nyújt. Ezzel elvetette a koc­kát és megkezdődött a nagy odisszea, a huszadik század érdekes és merész tudományos vállalkozása. A gumitutaj ol­yan volt, amilyet hajókon, repülőgépe­ken visznek az utasok meg­mentésére. Felfújt vastag töm­lők között parányi fedélzet és vitorla alkották a szokatlan tengerjáró tutaj felépítményét. Biztonság okából hatóságilag lepecsételt és leforrasztott bá­dogkannákban vizet és élelmi­­szet vitt magával; nyílpuskát, ha netán valami tengeri szörny megtámadná, néhány hajózási műszert, térképeket és pár könyvet. Hajóját L’Hé­­rétique-nek, azaz Eretnek-nek nevezte el, annak jeléül, hogy gazdája minden régi, elfogult, begyökeresedett nézettel szem­benéz. Egy angol barátja vállalko­zott, hogy elkíséri Monacóból. .A gumitutaj elindul így azután nem volt más hátra, mint elbúcsúzni és a monacói kikötőből kivontatták őket a tengerre és megkezdő­dött a nagy utazás. Bombard a tudományos módszerével kiszámított ten­gervíz mennyiséget apránként fogyasztotta, barátja ellenben először megitta kulacsából a vizet, megvárta, míg nagyon megszomjazik s csak azután fanyalodott tengervízre. Bom­bard semmi szomjúságot nem érzett, barátját azonban na­gyon kínozta. A nylonhálóval történő plaktonfosás nehézkes­nek bizonyult, pár órai háló­­húzás után csak néhány evő­kanálnyit gyűjtöttek össze, de az kellemes ízűnek, bizonyult, hiába, az éhség a legjobb sza­kács. Kalandjuk bőven akadt az úton. Egy napon,, amint békésen napfürdőztek, rémülten, vet­ték észre, hogy hatalmas fe­hér tömeg emelkedik ki mö­göttük a vízből. Óriási fahét­zet követte őket. Hamarosan számtalan állat merült fel a tengerből s mint a cirkusz­lovak, úgy köröztek körülöt­tük.­­ Egy idő­­ múlva elmúlt ijedtségük, de csak akkor nyu­godtak meg, amikor a vesze­delmes kísérők eltűntek. Különös kalandjuk akadt, amikor tejfehér köd ereszke­dett a tengerre. Hallották a hajók ködkürtjeit, de sehogyan sem tudták a hajók irányát és távolságát megbecsülni. Egy­szeresük halálra rémülten vet­ték észre, hogy hangos motor­zajjal valami jármű közeledik hozzájuk. Kétségbeesetten kia­báltak, csörömpöltek, mikor egyszerre felszállt a köd és se­hol semmi nem mutatkozott a tengeren. Máig sem dőlt el, mi lehetett a különös jelenség oka. Érzékeik csalódása, vagy talán egy tengeralattjáró me­rült éppen akkor alá, mikor a köd felszállt — soha sem tud­ták meg. Amikor az éhség nagyon kö­vetelőzött, kifogtak egy halat, feldarabolták és­ nyersen meg­ették. Nem bizonyult luxus­­étkezésnek, de jobb volt az éhenhalásnál. Ilarilatcseppek, gum­iíz­es A gumitutajon reggelenként sok, harmat gyűlt össze. Fél­litert szedtek össze s ez a­ gu­mi ízű harmatvíz volt a leg­­fölségesebb­­ital, mit valaha it­tak. Egy napon ezernyi tükör­­darab csillogott a tengeren. Ámulva látták, hogy teknős­­békák hatalmas csapata úszott Az „önkéntes hajótörött“ kalandjai S­ingbafaanői nap gumitalajjal az Atlanti-óceánon remek, remetvebb «naves] munkájáért. H. fokozat Tur­őcsik Mari színművész­nek a "Körhinta«, a»Vasvirág« és az »Édes Anna« című fil­mekben nyújtott kimagasló alakításaiért. , III. fokozat Kiss József szi­nkronrendező­­nek a »Halhatatlan garnizon«, a »Szállnak a darvak« és a »Félkegyelmű« című filmek ki­tűnő szinkronizálásáért. Jászai Mari-díj I. fokozat Ruttkai Éva színművésznek, kiemelkedő művészi alakítá­saiért, Kormos hajós színmű­­vésznek a szegedi Nemzeti Szín­ház tagjának, kiemelkedő ala­kításaiért. .. II. fokozat » Kazan István főrendezőnek, kiemelkedő rendezői munká­jáért, Szabó Gyula színművész.-, nek, a »Szélviharában és a »Tegnap­' című­ filmben nyúj­tott kiváló alakításaiért, Suka Sándor színművésznek, a­»Peer Gynt«, »­A rettegés birodalma« és a »Windsor­i víg nők­ című darabokban nyújtott kiemelke­­­dő alakításaiért, Psota Irén színművésznek, a »Nem va­gyunk angyalok«, a »Szilvesz­ter« és a »­Courage mama­ cí­mű darabokban nyújtott kiváló­­ alakításaiért, Fehér Tibornak, a miskolci Nemzeti Színház művészének, »Farkasok és bá­rányok« és a »Svejk« című da­rabokban nyújtott alakításai­ért. Katona Ferencnek, a pécsi Nemzeti Színház igazgatójá­nak, kiemelkedő rendezéseiért. III. foltozat ■ Rozsos István színművésznél.. színészi alakításaiért. Czéh ■ Gittának, az Állami Déryné Színház színművészének, a »Szókimondó asszonyság«-ban és a »­Tartuffe«-ban nyújtott alakításaiért­. Angyal Sándor­nak, a debreceni Csokonai Színház színművészének, av. »Éjjeli menedékhely«, a »Ro­meo és Julia« és a »Hamiskár­tyások« című darabokban, nyújtott kiváló alakításaiért. Olsavszky Évának, a győri Kis­faludy Színház színművészé­nek, a­­Tanítónő« és a »Pesti emberek­ című darabokban nyújtott kiemelkedő alakítá­saiért. Farkas Anninak, a ka­posvári Csiky Gergely Színház színművészének, művészi mun­kásságáért­, Csinádi István dísz­lettervezőnek, kiváló díszlet­terveiért. (MTI) NÉPSZAVA Kiváló és érdemes művész címeket adományozott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa felszabadulásunk év­fordulója alkalmából magas színvonalú művészi alkotásai­kért,­ a művészet területén ki­fejtett munkásságuk­ elisme­réséül kiváló, illetve érdemes művész címeket adományozott A Magyar Népköztársaság ki­váló művésze címet adomá­nyozta Kovács Margit Kos­­suth-díjas keramikusművész­nek, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészének és Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vészének. A Magyar Népköztársaság érdemes művésze kitüntető cí­met adományozta Péchy Blan­­ka színművésznek,­ a Magyar Néphadsereg Színháza tagjá­nak, Makay Margit színmű­vésznek, a Nemzeti Színház tagjának, Szabó Ernő színmű­vésznek, a Fővárosi Operett­­színház tagjának, Rádai Imre színművésznek, a József Attila Színház tagjának, Reményi Lili magánénekesnek, az Ál­lami Operaház tagjának, Ta­kács Paula Kossuth-díjas ma­gánénekesnek, az Állami Ope­raház tagjának, Bordy Bella magántáncosnak, az Állami Operaház tagjának, Gorlea Géza keramikusművésznek, Kmed­y János Kossuth-díjas festőművésznek, Burghardt Rezső festőművésznek és Baló Elemér színművésznek, a Nemzeti Színház tagjának. A kitüntetéseket péntek dél­előtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Or­szágházban. Az ünnepségen jelen volt Kállai Gyula állam­miniszter, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Or­bán László, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tudományos és kulturális osztályának ve­zetője, Kristóf István, az El­nöki Tanács titkára, Aczél György, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese, vala­mint a művészeti élet számos más vezető személyisége. Dobi István a kitüntetések átadása alkalmából mondott beszédében többek között han­goztatta: " Amikor jelentős lépése­ket teszünk előre a párt és a kormány céljainak elérésére, közte a dolgozó tömegek kul­turális igényeinek minnél tel­jesebb kielégítésére, úgy te­kintünk a művészek széles táborának munkásságára, mint amely hathatósan elősegíti e célok elérését. Tartsanak ki tántoríthatatlanul az­ emberi haladás ügye mellett, ami ed­digi sikereik egyik forrása, minden igazi művészet legfőbb hajtóereje. Erősítsék tovább kapcsolataikat a dolgozók szé­les tömegeivel, hogy gondjai­kat és örömeiket ismerve, al­kotó tehetségük még teljeseb­ben kibontakozhassék, hogy művészetük kincséből még többet, még szebbet nyújthas­sanak. A kitüntetettek nevében Ko­vács Margit mondott köszöne­tet. (MTI)_ Kios/Mák'­a/: 1958. évi Ybl Hiktos-ilijaka! Az építésügyi miniszter oda­ítélte az 1­­58. évi Ybl Miklós­­díjakat. Az I. fokozatú Ybl Miklós­­díjat és a velejáró 10 000 fo­rintot kapta. Benjámin Károly a lakóépü­letek típusterveinek kimun­kálásáért, valamint a fiatalok vállalati nevelésében­ elért eredményeiért, Dal Dezső az Erzsébet királyné úti iskola tervéért, Gádoros Lajos a brüsszeli világkiállítás ma­gyar pavilonjának éptészeti tervéért, Németh István a brüsszeli világkiállítás­­ ma­gyar pavilonjának belső épí­tészeti tervéért, Gerő László a siklósi, a budai és a diósgyőri vár műemléki helyreállítási munkáiért, valamint szakiro­dalmi munkásságáért. A II. fokozatú Ybl Miklós-­­díjat és a velejáró 5000 forin­tot kapta: Bajnai László a koreai szer­számgyár és­­festéküzem, vala­mint a koreai lakóházak ter­veiért, Csaba László a mis­kolci­ hűtőház, a békéscsabai tárház és a mezőtúri magtisz­tító terveiért, Pál Balázs a gyógyszertári épületek ter­veiért, Pintér Béla a jól fel­szerelt, kis alapterületű, olcsó lakások tervezésében kifej­tett eredményes munkássá­gáért, Schöner Ervin a Róna utcai épületek, valamint­­ ,az­­"Attila utca 5.­szám alatti la­kóház terveiért. A díjakat Trautmann Rezső építésügyi miniszter­­ péntek délben ünnepélyesen nyújtot­ta át a kitüntetetteknek a mi­nisztérium­­kollégiumi termé­ben. Az új Ybl Miklós-díjasok nevében Benjamin Károly kö­szönte meg a kitüntetést. (MTI) 1959. április *

Next