Népszava, 1959. július (87. évfolyam, 152–178. sz.)

1959-07-01 / 152. szám

A gyár gazdája tárgyal a vevővel Számon tart minden fillért, javítja a mindvéget A verseny nemcsak felajánlás, munka, hanem a gondolkodás, az életfelfogás része is... Az Újpesti Pamutipari Vál­lalat hatalmas szövödéjében, a gépek zajától félrehúzódva, Zentai Györgyöt, e birodalom egyik technikusát faggatjuk, mit jelent az üzem, az embe­rek életében a kongresszusi verseny, hogyan járulnak hoz­zá az üzem dolgozói a szocia­lizmus építésének meggyorsí­tásához? — Kicsit szokatlan így a kérdés — feleli mosolyogva —­­és erre nem is lehet így rövi­den válaszolni. Nem egészen úgy van az, ahogy gondolják, hogy van egy felhívás,, az üzem pedig ennyit vagy annyit vál­lalt, s aztán kész a verseny­, meggyorsult a szocializmus építése. Vállalni könnyű — ■— Csak néhány példát: Az első negyedévben a gépek 13 százaléka az előírt fordulat­szám alatt volt. Műszaki in­tézkedésekkel felhoztuk a gé­pek fordulatszámát a maxi­mális szintre. Úgy számoltunk, hogy ily módon 471 600 négy­zetméterrel növelhetjük a ter­melést. Most már ennek a duplájánál tartunk. Vagy pél­dául korábban 180—200 kilo­gramm volt a hulladék, a csé­­véken maradt fonal. Számítá­sokat végeztünk, s megállapí­tottuk, hogy ez csaknem a fe­lére csökkenthető. Elképzelé­seink itt is megbuktak, mert ma — szinte hihetetlen — 16—17 kilóra csökkent a hulla­dék. Ugyanakkor igen sokat javult a termelvényeink mi­. Ha nem vigyázunk a ter­mékek minőségére, akkor nem veszik át a külföldi megrende­lők — magyarázza Madarász­né —, s akkor nyakunkon ma­rad az áru, ami keresetcsök­kenést, vagy a legrosszabb esetben üzemen belüli tétlen­séget eredményez. A fiatal munkásnők úgy be­szélnek erről a »létkérdésről«, mint valami közgazdász, vagy­ üzletét féltő kereskedő. Smint később kiderül »üzletelnek« is. ’ 'Hírkor a külföldi cégeik m­egr ■ bízottai átveszik az általuk készített termékeket, akkor a szövőnők közül jelen vannak. — Alkudozunk és kereske­dünk is a külföldi vevőkkel — jegyezte meg valaki humoro­san, de mindjárt hozzátették a többiek, hogy ugyanakkor ma­guk pirulnak, ha valami kifo­gás van gyártmányaik­ ellen, ha leértékelik vagy egyáltalán nem veszik át az árut. Mert ez kárt okoz a gyárnak és a mun­kásoknak is.­­ Ez a módszer két okból is­ igen hasznos. Egyrészt, mert­ a munkások a saját fülükkel« hallják, mit kérnek vagy Rí-t Vannak a vevők. Másrészt« igen nagy mértékben megnő- * veti az emberek felelősségét* és a szó legszorosabb értel-* mében gazdának, tulajdonos-­­ nak érzik magukat — mint­­ ahogy azok is. S ez a gazda-­ szerep nemcsak a termelésben ; és eladásban, hanem a nyere-; ség felhasználásában is érvé-­ nyesül. Az emberek — ha nem;; is teljes részleteséggel —, de;; tudják, mit hova költenek, mi;: hasznuk van abból, ha takáré-:', koskodnak, ha jobban dolgoz-'.', nak. ! ! .. .­­ A közvetlen haszon —- Vigyázni kell minden fit­;; lérre — így vélekedik Vereb;; Teréz —, mert most jó helyre;; költi azt a vezetőség. ;; S ezután egymás után so-! '■ rolják fel, hogy például a múlt!: évi nyereségből a tíz és fél!! napon kívül, amit megkaptak. '• • Tahiban üdülőt Vettek, s az ez;: évi pénzből pedig kibővíteni,­ és berendezni akarják azt.; ■ Százezer forintot költenek böl-; ; csődé és napközi építésére és;; ötven-ötvenezer forintot pe-;; dig" a balatonföldvári családos üdülő és a békásmegyeri vi­­kendtelep fejlesztésére. A;; »kinőtt« kultúrotthon helyett:; is újat akarnak és tudják, ha,, jól dolgoznak, jövőre már'.. megkezdik az építését. !! Közös és egyéni terveiket, J gondjaikat sorolják fel, amely-J rő! meg vannak győződ­te, hogy | csak együttesen oldhasják meg. J Ha csökken a hulladék, akkori nagyobb lesz az év "Végén el-* magyarázza —, de ez még nem jelent sokat. Amikor mi meg­tettük ez évi vállalásunkat, akkor már rögzítettünk bizo­nyos eredményeket. Ami a legfontosabb, hogy az embe­rek hangulata, dolgozni aka­rása már olyan volt, hogy le­hetett rá­ számítani. Mert du­gába dől mindenféle műszaki elképzelés és intézkedés is, ha azt a munkások nem segítik, mert nem látják értelmét. Még a leggondosabban kiszámított tervek is néha felborulnak, mert a munkások alkotókész­ségét, lelkesedését, ami sok mindentől függ, nem lehet mindig pontosan felmérni és ez nem is fér bele a műszaki tervekbe­­nősége is az utóbbi öt hónap­ban. Januárban például az előírt 90 százalék helyett 91,1 százalék, májusra pedig mér 93,4 százalékra növeltük az el­sőosztályú áruk arányát. Mind­ez lényegesen javította a vál­lalat gazdaságossági muta­tóit is.­­ Amit elértünk, annak na­gyobbik részét műszakilag­ ki nem fejezhető és meg nem fogható dolgok: az emberek versengése, munkakedve ered­ményezte. A »Kossuth« export-brigád tagjaival a minőségről, az ex­portról beszélgetünk. Szinte valamennyien azt bizonygat­ják, hogy­ ami népgazdasági érdek, az nekik egyszerűen létkérdés, osztandó nyereség és nemcsak kultúrházra, hanem a szövőde klimatizálásár­ák a japítására, az egyes üzemrészek korszerű­sítésére. Ami a legfontosabb: mind­­­ezekről tudnak és beszélnek is­­a dolgozók­­és azt is tudják —­ mert érzik a borítékon —, ha­ jobb a minőség és több első-­ osztályú árut gyártanak, ak-­­kor nemcsak az export lendül­­ fel, hanem nő a keresetük is. J .Átszövök januári 6,12 forintos d­íjfellágórabére például — az ál-­ landóan javuló eredmények­ nyomán — júniusban már 1­6,24-re emelkedett. Ez gyakor-­ latilag annyit jelent, hogy na-­­gyon sokan, mint például Réti­ Márta is, havonta 100—150 fo-­­rinttal többet visznek haza,­ mint az év elején. Hazlinger­­ Lászlóné és sokan mások pe-­­dig a fizetésük mellett ebben­­ az évben már kétszer is kap-t­tak két—háromszáz forintos­­ pénzjutalmat jó munkájuk el­ismeréséül. Mint ahogy Zentai elvtárs mondotta: a sok emberi dolog ami mind-mind összefügg a munkások felelősségérzetével a munkalendülettel, a jövőbe vetett bizakodó hitükkel, és jelenti és eredményezi a szo­cializmus építésének meggyor­sítását. Amikor a dolgozók nagyjá­ból eligazodnak a maguk egyéni és az üzem, a népgaz­daság érdeke közti összefüggé­sek között, amikor látják hogy van értelme munkájuknak, akkor nem lehet azon csodál­kozni, hogy az első negyedévre tett jelentős terven felüli válla­lásukat másfélszeresére telje­sítették, s hasonlóan biztató eredmények mutatkoznak a második negyedévben is. Amikor adnak a munkások szavára, akkor érthető az is, hogy az első negyedév folya­mán több mint nyolcszáz ja­vaslatot tettek a gazdaságo­sabb termelésre, amelyből mintegy­ kétszáz azonnal beke­rült a tervekbe. A verseny célja és tartalma itt eléggé világos és jól értel­mezett élő valóság, amely nemcsak az üzem falain lát­ható, hanem a munkások több­ségének gondolkodásában, életfelfogásában is kezd kiala­kulni. Ez az az erő, amire szá­míthatnak a vállalat vezetői, amit ugyan számokban sem­miképpen sem tudnak megter­vezni, de ugyanúgy építhetnek rá, mint bármilyen gondosan­­kimunkált tervekre. Fekete Béla Ami nem fér a műszaki tervekbe Üzletelő, kereskedő munkások ► ► — 42, 78, 31, 73..., 12... egy ► piros vonal — mondja Anikó .•tagolt, iskolás hangon, azután I elhallgat.­­ — És milyen szám követke- szik a piros vonal alatt? —­­ kérdezi a tanársegéd. ► — Nem látom — válaszolja • Anikó és akárhogy erőlteti a­­ szemét, nem tudja már leol­­­vasni a 48, 32 és a 18-as szá­­­­mot.­­ A fehérköpenyes, hirtelen­, szőke, de kissé gyérülő hajú­­.tanársegéd most mással pró­­­­bálkozik. Megáll néhány lépés­­nyire a kislánytól és egy fe­­­­kete táblán két ujját mutatja fel. — Hány ujjat látsz, kislá­nyom? Hazaérkeztek­­az MSZMP képviselői­­ Párizsból ! Kállai Gyula, az MSZMP Í Politikai Bizottságának tagja,­­a Központi Bizottság titkára­­.és Lajti Tibor, a Központi Bizottság külügyi osztályának­­ helyettes Vezetője,­ akik részt íveltek a Francia KP XV.­­kongresszusán, kedd délután­­ hazaérkeztek. ­ Központi vezetőségi ülés­­ a nyomdászszakszervezetben ♦ A Nyomda-, a Papíripar és­­a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­­­­vezete kedden központi veze­♦ tőségi ülésen foglalkozott a ♦ kongresszusi munkaverseny ♦ jelenlegi helyzetével. Földi­­ László, a könnyűipari minisz­­­ter első helyettese tartott tá­­jjékoztató beszámolót. Átalakulóban a csornai járás ♦ A közös gazdálkodás, a kö- ízös gond nagy formálóerő. Az fönző egyéni érdek lassan el- s tűnik az emberekből. Nem f egyszerre, varázsütésre, ha­­nem a munka során, amikor I egymáshoz alkalmazkodva csi- s szólódnak. ♦ — Téved, aki azt hiszi, hogy fáz emberek aláírják a szövet­♦ közeli belépési nyilatkozatot,­­és máris ízig-vérig szocialista­­ gondolkodásúak lesznek — ma­♦ gyalázza Horváth Géza, a csór­énál járási tanács termelőszö­­­­vetkezeti csoportjának veze­tője. — Nagyon jól tudjuk, ♦hogy gazdasági meggondoló­♦ sok, a biztos jövő kilátásai vi­­­szik az embereket az első lépés ♦ felé. Csak amikor már meg­­­­ízlelték, megszokták az együtt-­­ létet, amikor már lélekben is jó közös gyarapítására töreked­­­nek, akkor válnak igazán szo­­­cialista emberekké.­­ Igaza van Horváth Gézának.­­A csornai járás 45 községében ♦ 53 termelőszövetkezet van és ♦ csaknem mindegyikben talá­­­lunk példát az emberek újjá­­s­születésére, gondolkodásuk fog­­k­ozatos megváltozására. Ami-­­ kor megalakultak a szö-­­ vetkezetek, Szil községben­­egyik­ másik tag azt mondta: J »-Nálam lakik a 80 éves apám, taz külön család, tehát engedé- llyezzenek külön háztájit is­­■neki.« Amíg egyéniek­­voltak,­­ sohase jutott eszükbe, hogy az »apjuk részére külön tehenet »tartsanak. Jó időbe tett, amíg »megmagyarázták nekik, hogy k­i milyen helytelenül gondolkod-J |­nak. J nek valami jóféle fűkaszát, hogy ne kelljen kézzel vágni a takarmányt. Szanyba éppen hogy gyűlé­­sezés közepébe érkeztem. Mi­vel az egész község tagja a ter­melőszövetkezetnek, nem fér­tek be a kis kutúrterembe. Ta­nácskozni kellett, mert az ara­tás a küszöbön áll. Könnyen segítettek magukon, kimentek a főtérre és ott beszélték meg a tennivalókat. Más volt ez a gyűlés, mint a pár hónappal ezelőtti, amikor csak egyéni dolgaikról beszéltek a felszóla­lók. Most a közös aratást kel­lett megszervezni, amely ne­héz, mert­­ a szétszórt táblák miatt az aratás gépesítése aka­dályokba ütközik. A fél évvel ezelőtt még egyénileg gazdál­kodó parasztoknak pedig új­A rábacsécsényi Kossuth Tsz­­nél ugyancsak furcsa dolgot láttam: egész gyára van a szö­vetkezetnek. Nem vaskohásza­ti, vagy könnyűipari üzem ez, hanem baromfi- és tojásgyár. A Bábolnai Állami Gazdaság­tól vettek 6000 csirkét. Ezeket most 10 ezerre szaporítják és a tyúkok jövőre már futó­szalagon »gyártják« a tojást, »produkálják« a friss húst a városi ember számára. »Majd a zárszámadás után« szerű volt a munka szervezésé­nek az a módja, amelyet az el­nök a vezetőség nevében fel­olvasott. Vita vitát követett, volt, aki mást javasolt, mint az elnök. Végül megegyeztek a leggazdaságosabb, leggyor­sabb módszerben. Mórichida a következő állo­más. A Kossuth Termelőszö­vetkezet a gazdája csaknem az egész határnak. Azt mondja az elnök, hogy tűrhető termésük lesz, de a búza náluk a talaj adottságai miatt nem hoz any­­nyi hasznot, mint más növény. Tárgyaltak a közgyűlésen ar­ról, mit tehetnének, hogy jöve­delmezőbbé tegyék a Kossuth Termelőszövetkezetet. Nem tudják már ők sem, kinek volt az ötlete, de elfogadták: kertészkedni fognak. — ez a jelszó az egész járás­ban. Most még csak a kezdet kezdeténél tartanak, bár me­részek és nagyvonalúak. »Majd az ősszel« — mondják —, amikor már nagy táb­lákba vetik a búzát és meg­kezdik az építkezéseket, akkor alakul ki igazán ennek a szö­vetkezeti járásnak az arculata A körvonalait azonban már most is erőteljes, egészséges profilt mutatnak. Lendvai Vera Tízezer baromfit „gyárt“ a Kossuth Tsz . 0 Már nem kell a ló J — gépet akarunk 1 T ♦ A legnagyobb hatással a gé- J ■ pék voltak a csornai járás pa-J kasztjaira. Nem érdemes leírni, n­ihány száz gép van most a já-­ másban, mert jó lehet, mire e­ sorok az olvasó kezéhez jut- J ;nak, már egészen más számok J ;érvényesek. Mindennap több és j Több embert szabadítanak feli •a nehéz munka fáradsága alótt ■a szovjet és a magyar gépek.! . Ezért, bár a járás tsz-einek! Többsége még fiatal — tavasz-i szál alakult —­, már mindenütt! ;azt tárgyaljék: az ősztől hány! gépet kérnek a gépállomástól! és mennyit akarnak venni saj­­­­ját erejükbpl. f ; Venni! Erre törekszenek $ ;most. Néhány évvel ezelőtt az .csornai járásban mindent csak! ;lóval akartak végezni és még! ;az olyan öreg gebeket sem ad-* •ták el, amelyeknek takarmá-|i myozása többe került, mintj! ; amennyi hasznot hajtott az ál-f: ;lat. Most meg egyre azt néze­t­­getik, hogy melyik felesleges,­] melyiknek az árából vehetné- e. Tizenöt év után — Sajnos, egyet sem. — Nézd Csak meg jobban — biztatja az orvos és közeln­e a kislányhoz. — Kettőt. — Eltaláltad. Ez rendben is van. Most ülj le szépen ide a gép elé. Ne félj, nem fog fájni. Anikó leül és nyugodtan néz a lencsébe. Mamája szorosan mögötte éli, vékony, csontos alakján egyszerű, frissen va­salt, zöldes színű tropikál ru­ha. Kidolgozott keze védő­szárnyként pihen a szék tám­láján, s a szeme kérdőn, két­ségbeesetten rebben a nővér­kéről az orvosra, majd a vizs­gálószoba berendezéseit nézi sorra. Zavart és izgatott, de fékezi magát, közbe nem szól­na a világért sem. — Anikó, menj ki egy kicsit a folyosóra — áll fel az ad­junktus. , —­,lgen — rebegi a kislány és kilép a hófehér ajtón. — Hát anyuka, nem szabad úgy izgulni — mondja a férfi és megnyugtatásul az asszony vállára teszi erőteljes kezét. — Kérdezni szeretnék néhány apróságot. — Igenis, tanársegéd úr. Csak tessék kérdezni. — Mikor is született a kis­lány? — 1944 októberében, tanár­, segéd úr. — Hm, igen.­­ És a szülés előtt nem voltak panaszai? — Sajnos voltak. Tetszik tudni, a sok légiriadó... még az uram is katona volt. Már úgy nézett ki, hogy m­eg se marad a gyerek. De közel lak­tunk az István-kórházhoz és az utolsó ideig kaptam injekció­kat. Még a szülés napján is bombáztak De miért tetszik ezt kérdezni, hiszen az már olyan régen volt? — A baj ugyanis nagyon ré­gi, kedves anyuka. A profesz­­szor úrral együtt már a múlt­kor is ilyen szülés előtti rend­­ellenességre gondoltunk. Mi­kor vették, észre először, hogy a kislány rosszul lát? — Néhány évvel ezelőtt. És akkor a rendelőben kapott is szemüveget. De nagyon gyak­ran kellett cserélni a szem­üvegét. A Varga doktor úr azért is küldött ide a kliniká­ra, mert ő is sokallta a dol­got. — Igen, anyukát, igaza volt a szakorvosnak. Csakhogy mi sem tudunk túl sokat segíteni. A csontos villák alig bírják tovább önuralommal Görcsö­sen összerázkódnak. Hangtala­nul hullanak a mama könnyei. A sorsdöntő szót azonban egyi­kük sem mondja ki. Az elsöté­tített rendelőszobában síri csend van, csak a falióra ke­tyeg könyörtelenül. Irén nővér a feljegyzéseiben lapozgat szor­galmasan és nyeli visszafelé a könnyeit Az orvos cigarettára gyűjt, ettől — úgy látszik — visszanyeri a biztonságát. — Fel a fejjel, anyuka. Ne írassák be a gimnáziumba Anikót. Keresni kell a kör­nyéken egy kertészetet. Szép és nagyon egészséges szakma az. Ott sokáig megóvhatjuk Anikót a bajtól. A mama csak szerényen bó­logat, leszorítja a könnyeit és köszönget. Talán maga sem­ tudja, mit. — Gyere be, Anikó — szólj ki Irén nővér.­­ — Na, kislányom, megbe-­­széltük a pályaválasztásodat —­ mondja az orvos. — Az a vél­­leményünk, hogy ilyen szép­ kislány éppen kertésznek való,­ ne legyél te tanárnő, nem való; az a te szemednek. És külön-: ben is olyan sok vesződség van­, a mai gyerekekkel . — Ha anyukám is úgy akar-• ja, én nem bánom — moso­lyog gondtalanul Anikó és­ szőke fejét hízelkedve hajtja a­ mama vállára. Szép csendesen,­ ahogy jöttek, elballagtak.­­ Az adjunktus türelmetlen; mozdulattal rántja fel a sötétítő­­rollat. Levegőt szippant a zárt­ ablaknál, és félhangosan hüng­, nyögi:­­ — Tizenöt évvel a háború­ után ... ; Radnóti Edit Kisfaludi Stróbl Zsigmond 75 éves Alig akad népszerűbb ma­gyar művész, mint Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a kiváló szobrász. Itthon és az ország határain túl, Nyugaton és Ke­­le­ten, évtizedek óta ismerik és becsülik kimagasló képessé­geit. Legkiválóbb művei az arckép­ és a monumentális­­ szobrászat területén születtek. Számos vidéki városban, kül­­föld­fen és Budapesten több is­mert szobra áll (például a Kardját néző huszár a Várban, az íjász a Városligetben). A Felszabadulási Emlékmű­vel, ezzel a nagyszabású, azóta fővárosunk egyik szimbólumá­vá vált szoborral kapcsolódott be a kiváló művész az ország újjáépítésébe. Ugyancsak ő készítette el Kossuth Lajos új, méltó emlékművének az Or­szágház előtt álló főalakját. Alkotásainak gyűjteményes kiállítása nagy sikerrel járta be az elmúlt években a Szov­jetuniót és a népi demokra­tikus országokat. Kisfaludi Stróbl Zsigmond ma kétszeres Kossuth-díjas, a Szovjetunió Művészeti Akadé­miájának tiszteletbeli tagja. Hetvenötödik születésnapja al­kalmából, egész élete művészi munkásságának elismeréséül a kormány a művészt a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendjé­vel tüntette ki. A kitüntetést kedd délelőtt Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese nyújtotta át az Országházban. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsá­ga tudományos és kulturális osztályának vezetője, valamint Aczél György, a művelődés­­ügyi miniszter első helyet­­tese. (k) Kisfalnál Stróbl Zsigm­ond (Kupás Sándor felvétele) I A Belkereskedelmi M­­­­­nisztérium Ipari Tröszt I vezetősége és dolgozói I megrendülten tudatják, I hogy szeretett munka- I társuk | dr. Fodor Endre , a belkereskedelem kiváló dolgozója, I terv-termelési osztály­vezető I ■ folyó hó 28-án, hosszas­­ I szer,védés után, 56 éves­­ I korában elhunyt. Térne- I­­­tése a rákoskeresztúri I­I róm. kat. temető halót- I I tasházából július 2-án, I I délután 3 órakor lesz. ........... ■ • Elfekvő készletünkből értékesítenénk ! 1. Különböző méretű hul­lám- és kartondobozokat 2. Papír és textilbakelit lemezeket 3. Különféle ellenállásokat, földkábeleket, trafókat és fokozatkapcsolókat 4. Porcelán szigetelőket 6. Laboratóriumi felszere­léseket és vegyi anya­gokat EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGÉ­RT Budapest, IV., Főés út Ifj. Ügyintéző: Ondrus Antalne Telefon: 493—516

Next