Népszava, 1961. február (89. évfolyam, 27–50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Milyen volt a „normakarbantartás“ ] a Fúrógépsvárban? ! Kettőzött figyelemmel hajoltak az esztergályosok gépeik fölé a Fúrógépgyárban. A kések puhán hántolják a legkeményebb acélt is, percenként részülnek el a sima felületű, békésen csillogó, nagy pontos idővé. Meg is van ehhez minden reális feltétel — magyarázza Kovács János főmérnök. — Jók a rejtett tartalék. Elegendő talán csak arra utalni, hogy munkaszervezési hibákból és a munkaidő elégtelen kihasznáása miatt 10—12 százalékos időveszteséggel dolgozunk. Magyarul: nyolc óra heyett ténylegesen hét, hét és öl órát dolgoznak az embeek. Ehhez az is hozzájárul, hogy hároméves elavult technológiával gyártottuk az FPgépeket. A normák fellazulóéhoz vezetett az is, hogy egyes apróbb ésszerűsítéseket fgyelmen kívül hagytunk. Ezt csak később vettük tudomásul. Ilyen volt például, hogy gigasor helyett pneumatikus , mez övel dolgoznak és ez is hökkentette a mellékidőt. — Éppen az elmondottak ették szükségessé, hogy tétjesen vizsgáljuk felül és rendezzük a normákat — kapcsoódik a beszélgetésbe. Siskonti László normatechnikus. — Nem könnyű feladat, nem azért mert »rázós« vagy »helyes« kérdésnek tekintjük. Ma már a munkások körében is adott dolog, hogy a normák bővel fellazulnak és azokat endezni kell. A gond ott jeentkezik, hogy tizenötfajta úrógépet gyártunk több száz alkatrésszel. A felülvizsgálat úgy ahogy mi nevezzük, a »normakarbantartás« alapos, minden részkérdésre, technoógiai intézkedésekre, a megmunkáló gépek állapotára, a jobb munkaszervezés kialakíására és még egy egész sor egyéb dologra kiterjedő figyelmet követel meg. Be kell valami, hogy mi magunk nem tudtunk volna megbirkózni ezzel a feladattal. Külön bizottság — ami nagyon hasznos Mi volt a megoldás útja? — Külön bizottságot hívtunk Metre — veszi át a szót Deigter János szb-titkár. — Ebben helyet kaptak a szakszervezeti bizalmiak, a művezetők, a echnológiai osztály vezetője, s normál. De ami a leglényegesebb, a dolgozók kiválaszották maguk közül a régi, nagy szaktudással rendelkező sogú alkatrészek. A szokottnál is szorgalmasabb munka folyik. A magyarázat: Január 1-től új időkkel.. .rendezett normákkal dolgoznak. Helyt akarnak állni, meg akarják keresni régi bérüket. ►zteség elismert szaktársakat, akikben a legjobban megbíztak. Ezzel az intézkedéssel elértük, hogy a műszakiak és a dolgozók közösen, együtt rendezzék az elavult normákat és sok felesleges későbbi vitának elejét vették. — Nem járnák közel az igazsághoz, ha azt mondanám, hogy örömujjongva fogadtuk a norma-»karbantartás« hírét — mondja Gelbman Károly esztergályos, a normabizottság egyik tagja. — De az igaz. A villa. — Valóban előfordultak ilyen hiányosságok — erősíti meg Tóth Vilmos művezető, de ezeket most mind megszüntetjük. — Mi volt a feladata, mint művezetőnek? — Én, kérem, akkor járok legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, hogy afféle villámhárító szerepet töltöttem be. Arra ügyeltem leginkább, hogy az új technológia mindenben megfeleljen a valóságnak, figyelembe vegye gépeink állapotát, ami bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Másrészt, hogy túlzott, alaptalan követelések ne merüljenek fel a dolgozók részéről. Meg kell mondanom, hogy ilyen Megéri a ! Persze, a felsorolt példák ellenére sem lehet azt mondani, hogy a Fúrógépgyárban minden a legnagyobb rendben van. Sok még a baj, a külső és belső kooperációban. — Én 102—104 százalékot tudok elérni — tette szóvá Zsanda János szerelőlakatos, ami lehetne még több is, ha nem akadozna az alkatrészellátás. Szervezettebb, rendszeresebb karbantartást követelnek meg a munkagépek is. A munkaidő tíz százaléka esik még mindig ki a felmérések szerint a munkafegyelem lazasága miatt. Mindez megoldásra váró feladat, ami szoros összefüggésben van a munkanormák alapos és gondos előkészítésével, hogy vannak olyan munka- darabok, amelyekből többet is lehet készíteni az eddigieknél* és ha nem is sok, de olyan is* akad, amelyeknél nem jövünk* ki az időből. Engem a munka-1 társaim bíztak meg képviselő-2 tűkkel és elmondhatom, hogy* megkérdezésem nélkül egyet-ilenegy normaváltoztatás sem történt.1. A bizottság tételesen * ment végig az alkatrészeken.* Mindenütt összehasonlítottuk* a technológiát a megmunká-2 lási idővel és közösen állapod-* tunk meg a kiigazításokban. * — Csak helyeselni tudjuk — folytatja —, hogy nem minden* normához nyúltak hozzá, sőt,2 néhány régi sérelmet is orvo-soltak. A menetes fedél meg- munkálási idejét 6,5-ről 8,8, a* rugóstárcsáét 7 és félről 10* percre emelték fel. ♦ ihárító kísérletre nem került sor, bár* néhány kérdésben éles viták voltak. Mindenki számára megnyugtató, hogy csak ott változtatunk a munkanormá- kon, ahol azt technológiával ist alá tudjuk támasztani. Az asz-* tali fúrógép fogazott hüvelyét* például nyolc helyett 6.4 perc* alatt kell elkészíteni. De majd csak akkor, ha az excenderes* befogást, ami csökkenti a mel-2 lékidőt, megvalósítjuk. Ez a széleskörű, mindenre kiterjedő figyelem, a dolgozók* bevonása, véleményük, javas-* lataik kikérése és érvényre-* juttatása növeli a kölcsönös* bizalom megszilárdulását. Se-* gít megváltoztatni az emberek* gondolkozási módját, f áradságot »karbantartásával«. Ismert, tu- a dott dolgok ezek a vezetők ke-* rében és már elgondolásaik,* terveik is vannak ezek megöl-2 dására. A Fúrógépgyár moz-2 galmi és műszaki vezetői he- lyes utat választottak, amikor* úgy határoztak, hogy a nor-2 mafelülvizgsálatokba széles-* körűen bevonják a dolgozókat.* Bizonyos, hogy több munkát* igényel a bizottságok megszer-2 vezése, a tételenkénti vizsgálat,* a felmerülő észrevételek az* »elmélet és a gyakorlat« össze-* hangolása. De megéri a fá-a radságot, mert az így kialakí-* tott normák hozzájárulnak a nyugodt munkakörülmények,* a termelékenyebb, jobb minő-* ségű munka kialakításához. $ • at ¥ t *1 * 1» Tarca# ▼ INDIAI UTAZÁ III. Munkások, urak, boyok — Mennyi munkanélküli van Indiában? — Ki tudja? Talán 20—25 'illió. De az is lehet, hogy harmincöt! Ilyesfajta, beszélgetés nem is így zajlott le indiai látogatá-unk során. Szakszervezeti vezetőket, újságírókat kérdez- 1 Link, de senki sem tudott pon- ■ os választ adni. Nem is adhatott. Hiszen még azt sem lehet pontosan felmérni, mekkora a bérből és fizetésből élők száma, mekkora az indiai munkásosztály? Az ok egyszerű. Indiáraég mindig nem a nagyüzem, hanem a kisüzem a jellemző. 1 munkaerő ugyanis hallatla-ul olcsó, szinte nincs is ára. I ha tehát egy kistőkés 3—4 . munkással valamilyen üzemet indít, nem kell nagy beruháásokat eszközölnie, néhány v alatt így is alaposan meg- gazdagodhat. A kisüzemekben a szervezettség minimális gyakran még a munkások, alkalmazottak bejelentése sem történik meg, így azután nem ehet pontosan számot adni em arról, hogy tulajdonképpen hányan dolgoznak Indiá 'ában, arról pedig még kevésbé, hogy hányan vannak munka nélkül. A nagyipari munkásság létzáma ma mintegy 5,5 millió, írni nagy haladás, mert a második ötéves terv során a nagyipari munkáslétszám csaknem megduplázódott. A szervezettség is biztatóan alakul. A négy szakszervezeti központban összesen mintegy 3 800 000 dolgozó tömörül, s ehhez járul még az egyik szakszervezeti központhoz sem tartozó szakszervezetekben levő — nagyrészt közalkalmazotti dolgozók — jelentős száma. A négy szakszervezeti központ közül a legnagyobb az osztályharcos AITUC (ennek vezetői jórészt kommunisták), amelyhez 1 636 000 dolgozó tartozik. A második a kormány által támogatott INTUC (1 246 000), majd a kispolgári radikális elemek által vezetett HMS (600 000) következik, s a legkisebb a szociáldemokrata befolyás alatt álló UTUC (300 000). Ezek az adatok többé-kevésbé pontosak. De mi van a munkanélküliekkel? Abban minden vélemény egyetért, hogy a seregük tízmilliókra rúg. Ide tartoznak az ültetvényeken dolgozó idénymunkások, akik az évnek csak néhány hónapjában dolgoznak, s ide tartoznak a faluból a városba áramló föld nélküli tömegek, valamint az ipar állandó tartalékhadserege. Ez magyarázza azt a körülményt, hogy Indiában olyan aprólékossá vált a munkamegosztás, hogy szinte minden mozdulatra külön ember jut. És ez magyarázza azt is, hogy a nők nagy többsége még a háztartás és a mezei munka rabszolgája. Emellett még élnek a kasztrendszert a különböző vallási előírások maradványai is, amelyek szerint bizonyos foglalkozási ágakat csak bizonyos kasztbellek művelhetnek. Láttunk párnákat, azak a lakosság széles rétegei szemében még mindig érinthetetlenek, s csupán a földdel érintkezhetnek. A szállodák felmosó-, takarítószemélyzetének nagy része is közülük kerül ki, s általában — ha már dolgozhatnak — a legalantasabb munkafolyamatokat végzik. A kenyéririgység persze nagy. Egyik barátunk elmondotta: a háztartásában egy ízben felajánlotta a szakácsnak, aki csak főz, hogy végezze el a mosogatást is, persze magasabb fizetés ellenében. A válasz ez volt: — Sahib, ezt nem tehetem. Elég nekem ez a fizetés is. A mosogatásra itt van az ember. Ha elvállalnám, a társaim, elüldöznének. Az angol urak, s általában a különböző nemzetiségű gyarmatosítók alaposan kihasználták az óriási munkaerő-kínálatot. Szolgák siserahadával vették körül magukat, s egyetlen cérnaszálat sem tettek arrább. A szolgák pedig boldogok voltak, hiszen volt hajlékuk, és mindennap ehettek. Nem csoda, ha India volt minden gyarmati kenyúr álma, paradicsoma, Mekkája. A nagy szállodákban ma is olyan létszámú pincér, hogy egyéb szolgaszemélyzet sürgölődik, hogy az ember nem akar hinni a szemének. Külön ember van, aki csak az ajtót nyitja a habból, külön, aki az étterem ajtajánál áll hosszú, méla lesben, s más dolga sincsen, mint szélesre tárni az ajtót, ha vendég közeleg. Az urak, persze, ehhez szoktak hozzá. Magam láttam, amint egy angol úriember a szálloda ajtajához közeledve rosszallóan húzta fel a szemöldökét, mert a boy (egyébként jó 55—60 éves, nagyszakállas, turbános férfiú — de az angolszászoknak és társaiknak minden indiai szolga: fiú — boy!) egy pilla-natra elbámészkodott, s nem rohant az ajtót kitárni. A brit gentleman tehát várt, az isten szerelmére sem nyitottavolna ki az ajtót, míg a magáról megfeledkezett »boy« hanyatt; homlok nem rohant a köteles-;ségét teljesíteni. Az étteremben külön ember j .dolga volt, hogy csak a széke- t két tolja a leülő vendég alá.! Egy másik csak a vizet öntöt-! te a poharakba, egy harma-! dik csupán az evőeszközt cse-! rélte, és így tovább... És még ilyen mérvű »mun-n kamegosztás« mellett sem jut a munka tíz- és tízmillióknak.! Családtagokkal együtt, a sza-■ pora gyermekáldást figyelem-! be véve, ez legalább százmil-!lió teljesen nincstelent jelent, akik a szó szoros értelmé-! ben máról holnapra tengőd- nek. A kormány nagyszabású közmunkákat hajt végre, nagy ütemben folyik az iparosítás, de ez még mindig jóval keve-; sebb, mint amire szükség len-;ne. Tízmilliók foglalkoztató-; sa pénzbe kerül. Sok pénzbe.", A költségvetési előirányzatok- nál pedig nagy szavuk van a monopoltőkéseknek. S nekik: nem fáj a munkanélküli milliók ; feje. Sőt: az olcsó munkaerő- kínálat a legbiztosabb eszközük a bérkövetelések és a sztrájkmozgalmak letörésére. De mi lesz, ha a munkanál-!küli milliók egy szép napon megmozdulnak? Akkor bizony egyeseknek nagyon is megfájdul majd a fejük. Gedeon Pál ! Munkás-művész találkozók a 60 éves Fészek Klubban ? Hatvan esztendővel ezelőtt, 1961. szeptember 7-én nyílt meg — a magyar művésztár-adalom 100 kiváló tagjának kezdeményezésére — a Kér-fész utcai Fészek Klub. A mi-nap megtartott tisztújító közg gyűlésen a klub tagsága elha-ározta, hogy méltó formában ünnepli meg a 60 éves jubi- eumot. A klub idei munkatervében jelentős helyet kapnak a mun-tászművész találkozók, közös kirándulások. A fővárosi szín-házak itt rendezik meg klub-lapjaikat. Továbbfejlesztik a baráti országok rokonintézmé-yeivel létrehozott kapcsolat»; at, a többi között koncertek,kiállítások rendezésével. A Fészek Klub új vezetősége fokozottabban gondoskodik majd; politikai, szakmai tovább-képzésről, az egyes művészeti ágak képviselőinek baráti együttműködéséről, a tagok pihenéséről, szórakozásáról. J (g. t.) ! Tallózás szerkesztőségünk postájában Veszprém megye Hamupipőkéje: Csopak — A rákoshegyiek autóbuszmegállója — Tóth József darukezelő problémája Klambauer Körcsey u. 4. — a szőlőiről és boráról messzeföldön híres Csopakon időzött. A jártában-keltében észlelt hiányosságokat így teszi szóvá: »A Csopak községben levő Öreghegyen miért nincs víz felpumpálva? Hiszen a kút és a vezeték, sőt, a villanymotor is megvan hozzá, csak éppen üzemeltetni kellene. Ezenkívül az Öreghegyen villany is van, de, sajnos, közvilágítást azt már nem adnak és ezért a lakosok esténként sötétben kell hogy botorkáljanak a bizonytalan utakon. A postáról csak annyit: sem a táviratot, sem az expressz levelet nem kézbesítik ki a hegy lakóinak. Az észrevételre Megyeri Béláné, a csopaki tanács vb-elnöke ezt válaszolta: ►►Csopak község Öreghegyben valóban nincs vízvezeték. Egy közkút van, ennek az üzemeltetését a Balatonfüredi Községgazdálkodási Vállalatnak adták. Jelenleg a motor rossz, sem a Községgazdálkodási Vállalat, sem a községi tanács sem tudott ez idáig minden erőfeszítése ellenére megfelelő motort beszerezni. Általában az egész község vízellátása megoldatlan, ugyanez vonatkozik a közvilágításra is. Nemcsak az öreghegyre, hanem a község egész területére a megyei tanács közvilágítási kerete: 1961. évre 400 méter — ami egyáltalán nem elég. Csopak községnek külön táviratkézbesítője nincs, csak elég. Csopak községnek külön táviratkézbesítője nincs, csak tettel több ízben kért községünk külön táviratkézbesítőt, azonban mind ez ideig erre nem biztosítottak létszámot.« Vajon mivel »érdemelte ki« ez a szép fekvésű híres község, hogy ilyen mostohán bánjanak vele? * »Alulírottak azzal a kéréssel fordulunk a Fővárosi Autóbuszüzemhez, hogy Rákoshegyen, a Ferihegyi úton, a Dózsa utcánál megszűntetett autóbuszmegállóhelyet sürgősen visszaállítani szíveskedjék. Nem tudjuk megérteni, hogy azért, mert a Ferihegyi úti iskolánál új megállóhelyet létesítettek — amit csak reggel és délben vesznek igénybe —, a Ferihegyi úton két megállót megszüntettek, köztük egy sokkal nagyobb forgalmú, a mi utcánk sarkán levőt, ahol már a kora reggeli órákban munkába menők és munkából jövők szállnak le és fel; ezek a megszüntetés miatt kénytelenek egy sokkal távolabbi megállóhoz gyalogolni...« Száznál több aláírás. Ezt a kérelmet a környék lakói még a múlt év november 10-én írták. A Fővárosi Autóbuszüzemnek címezték, de a kerületi tanácshoz nyújtották be. Azt gondolták, jó lesz, ha ott is megtámogatják egy kicsit. De tévedtek. Bár ez csak jóval később derült ki. December 22-én a kerületi tanácstól a következő levelet kapták: »értesítjük, hogy a Fővárosi Autóbuszüzemhez címzett, de hozzám küldött levelüket, melyben kérik a Rákoshegy, Ferihegyi úton a Dózsa útnál megszüntetett autóbuszmegálló sürgős visszaállítását, illetékességből a Fővárosi Autóbuszüzem Igazgatóságához megküldtük. Az intézkedésről a Fővárosi Autóbuszüzem értesítést fog küldeni.« Viszont az Autóbuszüzem január 5-i válaszából az alábbiak derülnek ki: »A 61-es járat útvonalán a szóbanforgó megállóhely átrendezését a XVII. kerületi tanács közlekedési osztályának és a XVII. kerületi Rendőrkapitányság kérésére az érdekelt lakosság utazási igényeinek figyelembevételével eszközöltük.« * »Véleményem szerint, aki az építőipari szállítógépek elosztását, végzi, nem nagy körültekintéssel jár el, mert olyan vállalat, amelyik csak telepen belül — rendezett útviszonyok mellett — üzemeltet autódarut, kapja a terepjáró nagy teljesítményű autódarukat — írja Tóth József budapesti olvasónk, a 2. ÉPFU darukezelője. Majd hozzáteszi: Amelyik vállalat a kiszállítást az építőipari munkahelyekre végzi — igen nehéz terepviszonyok mellett —, az kapja a kis teljesítményű, terepen szinte mozgásképtelen autódarukat.« Hogy mennyire helyesen látta meg tapasztalatai alapján olvasónk a lényeget, annak megítélésére idézünk az Építésügyi Minisztérium szállítási igazgatóságának válaszából: »A szállítási igazgatóság 1960-ban kezdte el az ÉM területén a rakodások lebonyolítását. Addig a rakodások végzését maguk az építőipari, illetve építőanyagipari vállalatok végezték és így indokolt volt, hogy a különböző rakodógépeket a kérdéses vállalatok kapták. A rakodások centralizált lebonyolításának kísérlete bevált és 1960-tól kezdődően igazgatóságunk irányítása alatt álló vállalatok végzik el a különböző építési anyagok rakodását. Ennek következtében az igazgatóság előterjesztéssel fordult a minisztérium kollégiumához és kérte a rakodógépek elosztásának felülvizsgálatát. Az előterjesztés ügyében a döntés februárban történik. Minden okunk meg van azt remélni, hogy Tóth József által felvetett probléma is megoldódik ezáltal.« (radnóti) NÉPSZAVA Köztársaság Bizonyára nem is gondolták a televízió Élő Újságjánakszerkesztői, milyen remek ötlet volt éppen vasárnap adni néhány filmkockát egy hosszú nevű gyermek keresztelőjéről. Agyermek Habsburg Ottó újszülött fia, s az atya rovatába eztírták a nyugat-németországi Pöcking anyakönyvébe: »Auszt►riai és Magyarországi Ottó...« ► Éppen most, az évfordulón kellett látni Magyarországon isezt a kissé szemtelen komédiát — a köztársaság kikiáltásának ► tizenötödik évfordulójának hetében ... Tizenöt éve, hogy végleg ► és törvényileg is szakított Magyarország a királysággal, hogy ►az állami intézmények neve elöl a nép és a történelem lesöpörte az ott éktelenkedő »M. Jch.« rövidítést. ► Századokon át küzdöttek ezért a magyar nép legjobbjai. ► A köztársasági jakobinusok, Martinovics, Hajnóczy és társaik ezért haltak a Vérmezőn; a »respublica, szabadság gyermeké«-ért zengett fel Petőfi szava; ennek az eszménynek [visszhangja volt Kossuth mennydörgő beszéde 1849-ben a debreceni Nagytemplomban, amikor kimondotta a Habsburgok [trónfosztását; az 1918-as polgári demokratikus forradalom elsőtette is éppen a köztársaság kikiáltása volt. , [ 1946 februárjában a százados vágy végre valóság lett. AHabsburgok és a helyükre lépett kalandor-tengerésztiszt országlása után hazánk köztársasággá lett. S az elmúlt esztendők,a másfél évtized a szót, a fogalmat megtöltötte a legtöbbet ► jelentő tartalommal. Magyarország népköztársasággá lett: ► olyan országgá, ahol minden hatalom a dolgozó népé. ► örökre és visszavonhatatlanul a dolgozó népé — s ha a pöckingi keresztelő képeit látja az ember a televízió képee► nyőjén, éppen csak mosolyog. A történelem tréfája, hogy ígyösszetalálkozott néhány filmkocka és az évforduló. , ► G. M. bútorait. A HASZNÁLTCIKK KTSZ a legmagasabb forgalmi árakat fizeti 1961. február 1