Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)
1961-04-09 / 84. szám
A CGT felhívása: közös szakszervezeti frontot a fasiszták merénylete ellen, a tárgyalásokért! A francia kormány „ígéret-kampánya“, népi akciók, bombamerényletek kísérik az algériai probléma körüli vitát Míg a hivatalos propaganda a közvélemény nyugtalanságának elcsitítására nagy reményeket kelt, de Gaulle tábornok április 11-i sajtókonferenciájával kapcsolatban, és azt ígéri, hogy a köztársasági elnök megnyilatkozása után elgördülnek az akadályok a franca—algériai tárgyalások megkezdése elől, a francia baloldal egységes akciókra készül, hogy végül is a népi nyomás késztesse de Gaulle-t és kormányát a tárgyalások megindítására. A baloldali akciók másik jelszava az, hogy a kormány tegye ártalmatlanná a fasiszta csoportokat, amelyek különösen az utóbbi hetekben plasztikbombás merényletekkel próbálták megzavarni a politikai légkört, megakadályozni az eviari konferencia létrejöttét. A Szajna megyei kommunista pártszervezetek közös levelet intéztek a szocialista, radikális, egyesült szocialista szervezetekhez, a Haladó Unióhoz, és az Ifjú Köztársaság elnevezésű mozgalomhoz. Levelükben javasolták, hogy a baloldal pártjai együttesen szervezzenek akciókat a fasiszták ellen és a tárgyalások követelésére. A CGT közös szakszervezeti front kialakítására bocsátott ki felhívást ugyancsak azzal a céllal, hogy a munkásosztály egységes akcióval riposztozzék a fasiszták minden merényletére, s hogy minden szakszervezet közösen követelje a francia—algériai tárgyalások haladéktalan megkezdését. A plasztikbombás merénylők a jelek szerint pillanatnyilag Algéria nagyvárosaiban folytatják »tevékenységüket«: pénteken este a kormány algíri szóvivője, Coup de Fréjacnak villája előtt robbant bomba, egy másik plasztikbombás merénylet egy muzulmán üzlet ellen irányult. Oranban egy arab fűszeres üzletét repítették levegőbe. Kong Le kapitány helyesli a laoszi kérdésben tett szovjet javaslatot A Patel, Lao Hangja radio közölte Kong Le kapitány nyilatkozatát. »Én, mint a legfelsőbb katonai bizottság elnöke — jelentette ki a kapitány —, helyeslem a békéért, semlegességért és nemzeti egységért küzdő laoszi bizottság határozatát, amely támogatja a Szovjetuniónak a laoszi helyzet békés rendezésére irányuló javaslatait. Az a véleményem, hogy a laoszi probléma megoldására feltétlenül nemzetközi értekezletet kell összehívni Pnom Penhben, és a genfi értekezlet társelnökeinek felhívást kell intézniük a Laoszban folyó hadműveletek megszüntetésére azzal a feltétellel, hogy az érdekelt felek kössenek egyezményt a tűzszünetről. Kong Le kapitány hangsúlyozta, hogy az érdekelt felek részvételével tartandó tanácskozást a tűzszünet kérdéséről egyedül a Souvanna Phouma vezette törvényes kormánynak van joga összehívni. Kong Le végül rámutatott, hogy az összes külföldi agresszív csapatokat el kell távolítani Laoszból. Ha a SEATO-országok megkísérlik a laoszi háború kiterjesztését, az ország népe és hadserege megsemmisíti ezeket az erőket — mondotta. Közös közlemény Kennedy és Macmillan tanácskozásairól Mint a Reuter és az AP közli, Kennedy amerikai elnök és Macmillan angol miniszterelnök szombat délelőtt tartották meg utolsó tanácskozásukat. Ezt követően a két politikus négynapos megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki. A kiadott közlemény tudtul adja, hogy a két politikus egyetért a főbb nemzetközi kérdésekben. A tárgyalásokon megvitatta az ENSZ helyzetét, behatóan foglalkozott Délkelet-Ázsia, kiváltképpen Laosz és Dél-Vietnam problémájával. A közlemény szerint az Egyesült Államok és Anglia »hatékony támogatást szándékozik adni az ENSZ-nek, törekedni kíván a nyugati világ és a szocialista tábor viszonyának megjavítására, valamint a genfi atomtárgyalások eredményes befejezésére«. A két angolszász vezető ugyanakkor állást foglalt a NATO megerősítése, továbbá Európa gazdasági és politikai egységének megteremtése mellett. Mint az AP hozzáfűzi, a közlemény csak általánosságban emlékezik meg a főbb nemzetközi kérdésekről, de nem tesz említést semmilyen tervbe vett intézkedésről, akcióról vagy javaslatról. niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimim Törpefeszültségű TRANSZFORMÁTOROK JAVÍTÁSÁT ismételten vállaljuk „ Viszek 66 Kis VI., NAGYMEZŐ UTCA 25. Telefon: 123—823 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiHiiiiiiiiiiitiiiiiimiimimmituiiiiiiiHiuiiiiiiiiiu 1961. április 9 Újabb diverzáns-akciók Kuba ellen A New York Journal American című lap egy »titkos szolgálat« jelentéseire hivatkozva közli, a napokban hadianyagokat dobtak Kuba területére, hogy ellenforradalmárok újabb szabotázscselekményeket hajtsanak végre villamoserőművek, rádióállomások és katonai objektumok ellen. A lap szerint a legutóbbi 24 óra alatt legalább 350 különlegesen kiképzett diverzáns indult el Miamiból »ismeretlen irányba«. Fidel Castro kubai miniszterelnök pénteken beszédet mondott az építőmunkások gyűlésén Havannában. Hangsúlyozta, hogy a forradalom félelem és ingadozás nélkül halad a maga útján. Az úgynevezett kubai ellenkormány elnökéről szólva Castro gúnyosan megjegyezte: »Próbáljon csak partraszállni, ha olyan naiv, hogy azt hiszi, a kubai munkások elfogadnák a visszatérést a múlthoz«. Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: A New York Times pénteki számában részletes jelentést közöl arról, hogyan képeznek ki az Egyesült Államok területén kubai ellenforradalmárokat, akiknek az a feladatuk, hogy erőszakkal megdöntsék Castro kormányát. A cikk leírja, hogy egy Louisiana közelében levő bázison, Floridában és két guatemalai kiképző táborban guerillaharcosokat képeztek ki, beleértve légierőket, tüzérséget és haditengerészetet is. A Columbia televíziós társaság péntekre virradó éjszakai adásában egyenesen azt állította, hogy ezek az egységek a múlt héten mozgósítási parancsot kaptak és hogy »közvetlenül küszöbön áll egy akció« a Castro-kormány ellen. A State Department sajtóértekezletén természetesen kérdéseket intéztek a külügyminisztérium szóvivőjéhez e cikkekkel kapcsolatban. A szóvivő kijelentette, hogy nem akarja kommentálni a sajtóban megjelent cikkeket. Tud Fidel Castro beszéde valerő — mondotta —, hogy sok ezer kubai állampolgár keresett menedéket az Egyesült Államokban. Természetesen ezek közül soknak érdekében áll, hogy »folytassa a forradalmat — mondotta a szóvivő. A State Department ezzel sem meg nem cáfolta, sem meg nem erősítette az újságokban megjelent cikkeket és a televízió közlését, sőt, még csak nem is határolta el magát a Castro-kormány megdöntésére irányuló akcióktól. Helmer újat az osztrák sen Egész Ausztriában felháborodást keltő újabb támadást intézett az osztrák semlegesség ellen Helmer volt osztrák belügyminiszter. A szovjet- és népi demokráciaellenes uszításairól hírhedt szélsőjobboldali szociáldemokrata politikus, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokból, az amerikai hidegháborús propagandisták ausztriai folyóiratában, a Fórumban cikket írt, s ebben a semlegesség veszedelmeitől óvja Ausztriát. A legutóbbi bécsi Rapachi *b támadása idegesség ellen látogatás eseményeit kommentálva, Helmer attól tart, hogy »nyugati barátai« majd megharagszanak Ausztriára Rapacki kijelentései miatt. Szemrehányást tesz az osztrák kormánynak, amiért megengedte a nyugati hatalmak bírálatát és egyebek között azt a képtelen állítást is megkockáztatja, hogy a jogilag ugyan önként vállalt, de a valójában — szerinte — Ausztriára kényszerítért semlegesség — korlátozza az ország szuverenitását és árt Ausztriának. A kongói helyzet normalizálásának elsőrendű feltételei: A belga személyzet haladéktalan kivonása és a parlament összehívása — mondotta Zorin az ENSZ közgyűlésén társaság, Guinea, Ceylon stb. határozati javaslata nem kielégítő, jóllehet ez a határozattervezet követeli a belgák feltétlen kivonását Kongóból pontosan meghatározott időn belül és — halványan — utal bizonyos szankciókra e követelés teljesítésének elmulasztása esetén. Zorin határozottan elutasította a Pakisztán, Szudán és más országok határozati javaslatát, mert az ellentmond a kongói nép tulajdonképpeni érdekeinek. A Szovjetunió képviselője ezután jellemezte a szovjet határozattervezetet, amely megengedhetetlennek nyilvánítja a Kongó egysége, politikai függetlensége és területi épsége ellen irányuló akciókat és szorgalmazza a kongói parlament haladéktalan összehívását. A szovjet küldöttség véleménye szerint, ha a közgyűlés elfogadja ezt a tervezetet és határozatot hoz az egész belga személyzet Kongóból való haladéktalan kivonására, nagy lépést tesz a kongói helyzet igazi normalizálása és az egész probléma rendezése felé — mondta Zorin. A kongói harc a gyarmatosítók hátvéd harcainak egyike. A gyarmati rendszer végső pusztulásra kárhoztatott, már minden ízében recsegropog, de még képes aljas cselekményekre. Nyomban a szovjet küldött beszédének elhangzása után a Hammarskjöld lépett a mikrofonhoz. Zavaros beszédben próbálta bizonygatni, hogy a belga kormánnyal és a gyarmatosítók kongói bérenceivel folytatott levelezése »hasznos« volt, jóllehet köztudomású, hogy február 21 óta még egyetlen belga katona vagy tiszt sem hagyta el Kongót. Dean angol küldött Hammarskjöld védelmére kelt és a tényeket durván eltorzítva, az imperialistákat kiszolgáló Hammarskjöldöt ért bírálatokat az »Egyesült Nemzetek Szervezete elleni támadásiként« igyekezett feltüntetni. A marokkói küldött felszólalásában elítélte a gyarmatosítók kongói agresszióját és bérenceik tananarive-i »értekezletét«. Kijelentette, hogy az ENSZ-nek ki kell harcolni a belgák haladéktalan eltávolítását Kongóból, biztosítani kell a kongói parlament összehívását és csak a Gizengavezette törvényes kormánnyal kell kapcsolatot fenntartania. Hangsúlyozta, hogy afrika népei a gyarmatosítók minden mesterkedése ellenére kivívják függetlenségüket. Pénteken az ENSZ tanácskozásainak központi kérdése Kongó és a dél-afrikai fajüldöző politika volt A közgyűlés esti ülésén befejeződött a kongói helyzet vitája. A benyújtott javaslatok fölött a legközelebbi ülésen tartanak szavazást. A péntek délutáni ülésen beszédet mondott Zorin, a Szovjetunió képviselője. Kifejtette a Szovjetunió álláspontját a közgyűlés elé terjesztett határozati javaslatokról, rámutatott, hogy az afrikai—ázsiai országok, köztük India, az Egyesült Arab Köz Bécsben él Eichmann szlovákiai tinkostársa tjabb adatok derültek ki a Bécsben egyelőre szabadlábon élő Jozef Fallath-ról, a szlovákiai zsidók gyilkosáról, akinek kiadatását Csehszlovákia kérte az osztrák kormánytól. Fallath a szlovákiai fasiszta Hlinka-párt egyik vezetője volt Pozsonyban, és ő szervezte meg a hírhedt »Golem-tüntetést«, amely a »zsidókérdés szlovákiai megoldásának« bevezetője volt. Fallath a szlovák fasiszta kormánytól és Eichmanntól kapott felhatalmazása alapján mint »zsidóbiztos«, legelőször a gazdag szlovákiai zsidókat hurcoltatta el lakásukról, és megzsarolta őket. A Trnavai Parasztbank és a Szlovákiai Állami Bank irataiból kiderült: a megzsarolt áldozatok Fallath folyószámlájára 170 ezer cseh koronát fizettek be. Az osztrák kormány még nem nyilatkozott a Bécsben élő Fallath csehszlovák kiadatási kérelme ügyében. Távirat az ILWU konferenciájának Földvári Aladár, a Magyar Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a következő táviratot küldte az ILWU XIV. konferenciájának: Őszintén sajnáljuk, hogy az amerikai hatóságok nem adtak részünkre beutazási engedélyt, emiatt nem jelenhettünk meg XIV. konferenciájukon. Személyes üzenetünk helyett ezúton küldjük önöknek magyar szaktársaik testvéri üdvözletét. Köszöntjük konferenciájuk küldötteit és sok sikert kívánunk fontos munkájukhoz. Reméljük, hogy idővel elhárulnak az akadályok, s akkor eleget tehetünk megtisztelő meghívásuknak. Ki tartja fenn a vasfüggönyt? »A konzul úr sajnálattal közli, hogy a vízum kiadása nem áll módjában.« Ezt a telefonértesítést kaptam március 31-én az Egyesült Államok budapesti konzulátusától. Ezzel a mondattal ért véget utazási előkészületünk a Nemzetközi Kikötő- és Rakodómunkások Szakszervezete XIV. konferenciájára. De nézzük az előzményeket. Már tizenöt éve annak, hogy az emberiség megtanulta — a nyugati világ vezetőinek jóvoltából — a vasfüggönyszót. Állítólag ezt a kommunisták hozták létre, hogy lehetetlenné tegyék a népek, az emberek közötti kapcsolatokat. Ez az elmélet a hiszékeny emberekben azt az érzést keltette, hogy a kelet-európai szocialista országokba sem beutazni, sem onnan kiutazni nem lehet, mivel »a vasfüggöny áthatolhatatlan«. A szakszervezeti kapcsolatok e vasfüggöny ellenére bővültek, noha az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vezetői továbbra is igyekeztek fenntartani az elszigeteltséget, és minden módon ellenálltak a Szakszervezeti Világszövetség ilyen irányú kezdeményezéseinek. Az SZSZNSZ-ben a főszerepet az amerikai szakszervezeti vezetők játsszák és a baráti találkozók, valamint a véleménycserék akadályozása az ő művük. Ez megyegyezik az amerikai kormánykörök politikájával is. De nem egyezik az egyszerű tagság és több független, haladó politikát folytató szakszervezeti vezetőnek a véleményével. Így történt az, hogy 1960 augusztusában sor került az amerikai ILWU (Nemzetközi Kikötő- és Rakodómunkások Szakszervezete) és a Magyar Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete között a kapcsolatok felvételére azzal, hogy az ILWU háromtagú delegációt küldött Magyarországra. A küldöttség tíz napig tartózkodott Magyarországon és kívánságuk szerint látogattak el üzemekbe, templomokba, gyárakba, üdülőhelyekre, s ezenkívül több megbeszélést folytattak dolgozókkal és szakszervezeti vezetőkkel. Elutazásuk előtt elmondották, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben véleményük eltér a miénktől, de azt is megállapították, hogy »a béke kérdésében egy véleményen vagyunk«, s hogy sok dolgot ők is úgy szeretnének csinálni, ahogyan azt mi, magyarok megvalósítottuk. Ez az orvosi ellátásra, a nyugdíjrendszerre, a szakszervezeti üdültetésre s több más hasonló kérdésre vonatkozott. Elmondották azt is, hogy »azért jöttünk, hogy ledöntsük a fennálló korlátokat«, és »a kialakult barátságot pedig örökké ápolni fogjuk«. A küldöttek hazatérésük után cikket írtak tapasztalataikról, amelyben tárgyilagosan ismertették a látottakat és hallottakat. Ha nem is teljes, de lényegében hű képet adtak szakszervezetünk munkájáról, hazánk helyzetéről. Mi, vendéglátók, szintén elmondhatjuk, hogy a küldöttekben népük és szervezetük nagyszerű képviselőit ismerhettük meg, akiktől a baráti és nyílt eszmecserék során sok hasznos tapasztalatot és tanácsot kaptunk a szakszervezeti munkához. A delegáció egyébként meghívta szakszervezetünk küldöttségét, hogy viszonozzuk látogatásukat. Meghívásunkkal kapcsolatban a küldöttek hazatérésük után egy cikkben megjegyezték, hogy »amikor meghívtuk őket, hogy küldöttséget küldjenek országunk meglátogatására, azt a választ kaptuk, hogy örömmel tesznek meghívásunknak eleget, mihelyt az Egyesült Államok külügyminisztériuma feloldja a tilalmat a Magyarországról az Egyesült Államokba való utazásokra. Ezzel fejeződött be a két szakszervezet kapcsolatainak első szakasza. A második szakasz az ILWU február 6-i levelével indult, amelyben engem és küldöttségünket meghívták április 3-án kezdődő konferenciájukra. A meghívást örömmel elfogadtuk, s az Egyesült Államok konzulátusához fordultunk vízumért. Itt ért az első meglepetés: a konzul úr ugyanis pártállásunk után érdeklődött. Bennünk felvetődött a gondolat: talán csak nem félnek az Egyesült Államokban egy-két magyar kommunistától, hogy ezt is figyelembe veszik a vízumnál? Az bizonyos, hogy a magyar kormány szervei nem kérdezték meg a három amerikai szakszervezeti küldöttől pártállásukat. Sőt, itt Magyarországon sem kérdezte ezt meg tőlük senki sem. Bevalljuk: mi magunk sem tudjuk. Szerintünk ez az ő dolguk és nem másé. Ilyen előzmények után készültünk az utazásra, de amikor elérkezett az indulás ideje, másodszor is meglepődtünk: megkaptuk a konzulátustól a bevezetőben említett telefonértesítést. Így személyes üdvözlet helyett táviratban továbbítottuk a közlekedési és szállítási dolgozók jókívánságait az ILWU XIV. konferenciája részvevőinek. Ez a magatartás semmiképpen sem egyeztethető össze a Kennedy elnök beiktatásakor mondottakkal: sohasem félelemből tárgyaljunk, de sohase féljünk tárgyalni. Az amerikai ILWA és a Magyar Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete között szépen fejlődő barátságot nem zavarhatják meg az amerikai hatóságok ilyenfajta barátságtalan lépései, legfeljebb ismételten megmutatják, hogy hol található valójában az a bizonyos»vasfüggöny«, tulajdonképpen kik tartják fenn azt minden eszközzel. Világos ezek után az is, hogy nem mi féltünk megmutatni országunkat, hanem egyes amerikai körök félnek a magyar küldöttektől s attól, amit azok az Egyesült Államokban az amerikai munkásoknak mondhatnak. Földvári Aladár NÉPSZAVA A Gáz- és Szénsavértékesítő Vállalat ÉRTESÍTI propán-butángáz fogyasztóit, hogy most LEHETŐSÉG VAN korszerűtlen KÉSZÜLÉKÉNEK KICSERÉLÉSÉRE Bővebb felvilágosítást eladási helyeink adnak 7 4