Népszava, 1961. április (89. évfolyam, 78–102. szám)

1961-04-09 / 84. szám

A CGT felhívása: közös szakszervezeti frontot a fasiszták merénylete ellen, a tárgyalásokért! A francia kormány „ígéret-kampánya“, népi akciók, bombamerényletek kísérik az algériai probléma körüli vitát Míg a hivatalos propaganda a közvélemény nyugtalansá­gának elcsitítására nagy remé­nyeket kelt, de Gaulle tábor­nok április 11-i sajtókonferen­ciájával kapcsolatban, és azt ígéri, hogy a köztársasági el­nök megnyilatkozása után el­gördülnek az akadályok a franca—algériai tárgyalások megkezdése elől, a francia baloldal egységes akciókra ké­szül, hogy végül is a népi nyomás késztesse de Gaulle-t és kormányát a tárgyalások megindítására. A baloldali ak­ciók másik jelszava az, hogy a kormány tegye ártalmatlan­ná a fasiszta csoportokat, amelyek különösen az utób­bi hetekben plasztikbombás merényletekkel próbálták megzavarni a politikai lég­kört, megakadályozni az evia­­ri konferencia létrejöttét. A Szajna megyei kommu­nista pártszervezetek közös levelet intéztek a szocialista, radikális, egyesült szocialista szervezetekhez, a Haladó Unióhoz, és az Ifjú Köztársa­ság elnevezésű mozgalomhoz. Levelükben javasolták, hogy a baloldal pártjai együttesen szervezzenek akciókat a fa­siszták ellen és a tárgyalások követelésére. A CGT közös szakszervezeti front kialakítására bocsátott ki felhívást ugyancsak azzal a céllal, hogy a munkásosztály egységes akcióval riposztozzék a fasiszták minden merényle­tére, s hogy minden szakszer­vezet közösen követelje a francia—algériai tárgyalások haladéktalan megkezdését. A plasztikbombás merénylők a jelek szerint pillanatnyilag Algéria nagyvárosaiban foly­tatják »tevékenységüket«: pénteken este a kormány al­gíri szóvivője, Coup de Fré­­jacnak villája előtt robbant bomba, egy másik plasztik­­bombás merénylet egy muzul­mán üzlet ellen irányult. Oranban egy arab fűszeres üzletét repítették levegőbe. Kong Le kapitány helyesli a laoszi kérdésben tett szovjet javaslatot A Patel, Lao Hangja radio közölte Kong Le kapitány nyilatkozatát. »Én, mint a legfelsőbb katonai bizottság elnöke — jelentette ki a ka­pitány —, helyeslem a bé­kéért, semlegességért és nem­zeti egységért küzdő laoszi bi­zottság határozatát, amely tá­mogatja a Szovjetuniónak a laoszi helyzet békés rendezé­sére irányuló javaslatait. Az a véleményem, hogy a laoszi probléma megoldására feltét­lenül nemzetközi értekezletet kell összehívni Pnom Penh­­ben, és a genfi értekezlet társelnökeinek felhívást kell intézniük a Laoszban folyó hadműveletek megszüntetésé­re azzal a feltétellel, hogy az érdekelt felek kössenek egyez­ményt a tűzszünetről.­ Kong Le kapitány hangsú­lyozta, hogy az érdekelt fe­lek részvételével tartandó ta­nácskozást a tűzszünet kérdé­séről egyedül a Souvanna Phouma vezette törvényes kormánynak van joga össze­hívni. Kong Le végül rámu­tatott, hogy az összes külföldi agresszív csapatokat el kell távolítani Laoszból. Ha a SEATO-országok megkísérlik a laoszi háború kiterjesztését, az ország népe és hadserege megsemmisíti ezeket az erő­ket — mondotta. Közös közlemény Kennedy és Macmillan tanácskozásairól Mint a Reuter és az AP közli, Kennedy amerikai el­nök és Macmillan angol mi­niszterelnök szombat délelőtt tartották meg utolsó tanács­kozásukat. Ezt követően a két politikus négynapos megbeszé­léseiről közös közleményt ad­tak ki. A kiadott közlemény tudtul adja, hogy a két politikus egyetért a főbb nemzetközi kérdésekben. A tárgyalásokon megvitatta az ENSZ helyze­tét, behatóan foglalkozott Dél­­kelet-Ázsia, kiváltképpen Laosz és Dél-Vietnam problémájá­val. A közlemény szerint az Egyesült Államok és Anglia »hatékony támogatást szándé­kozik adni az ENSZ-nek, tö­rekedni kíván a nyugati világ és a szocialista tábor viszo­nyának megjavítására, vala­mint a genfi atomtárgyalások eredményes befejezésére«. A két angolszász vezető ugyan­akkor állást foglalt a NATO megerősítése, továbbá Európa gazdasági és politikai egysé­gének megteremtése mellett. Mint az AP hozzáfűzi, a közlemény csak általánosság­ban emlékezik meg a főbb nemzetközi kérdésekről, de nem tesz említést semmilyen tervbe vett intézkedésről, ak­cióról vagy javaslatról. niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimim Törpefeszültségű TRANSZFORMÁTOROK JAVÍTÁSÁT ismételten vállaljuk „ Viszek 66 Kis VI., NAGYMEZŐ UTCA 25. Telefon: 123—823 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiHiiiiiiiiiiitiiiiiimiimimmituiiiiiiiHiuiiiiiiiiiu 1961. április 9 Újabb diverzáns-akciók Kuba ellen A New York Journal­ Ame­rican című lap egy »titkos szolgálat« jelentéseire hivat­kozva közli, a napokban ha­dianyagokat dobtak Kuba te­rületére, hogy ellenforradal­márok újabb szabotázscselek­ményeket hajtsanak végre vil­lamoserőművek, rádióállomá­sok és katonai objektumok el­len. A lap szerint a legutóbbi 24 óra alatt legalább 350 kü­lönlegesen kiképzett diverzáns indult el Miamiból »ismeret­len irányba«. Fidel Castro kubai minisz­terelnök pénteken beszédet mondott az építőmunkások gyűlésén Havannában. Hang­súlyozta, hogy a forradalom félelem és ingadozás nélkül halad a maga útján. Az úgy­nevezett kubai ellenkormány elnökéről szólva Castro gú­nyosan megjegyezte: »Próbál­jon csak partraszállni, ha olyan naiv, hogy azt hiszi, a kubai munkások elfogadnák a visszatérést a múlthoz«. Az MTI washingtoni tudó­sítója jelenti: A New York Times pénteki számában részletes jelentést közöl arról, hogyan képeznek ki az Egyesült Államok terü­letén kubai ellenforradalmá­rokat, akiknek az a felada­tuk, hogy erőszakkal meg­­döntsék Castro kormányát. A cikk leírja, hogy egy Loui­siana közelében levő bázison, Floridában és két guatemalai kiképző táborban guerilla­­harcosokat képeztek ki, bele­értve légierőket, tüzérséget és haditengerészetet is. A Columbia televíziós tár­saság péntekre virradó éjsza­kai adásában egyenesen azt állította, hogy ezek az egysé­gek a múlt héten mozgósítási parancsot kaptak és hogy »közvetlenül küszöbön áll egy akció« a Castro-kormány el­len. A State Department sajtó­­értekezletén természetesen kérdéseket intéztek a külügy­minisztérium szóvivőjéhez e cikkekkel kapcsolatban. A szó­vivő kijelentette, hogy nem akarja kommentálni a sajtó­ban megjelent cikkeket. Tud­ Fidel Castro beszéde valerő — mondotta —, hogy sok ezer kubai állampolgár keresett menedéket az Egye­sült Államokban. Természete­sen ezek közül soknak érde­kében áll, hogy »folytassa a forradalmat­ — mondotta a szóvivő. A State Department ezzel sem meg nem cáfolta, sem meg nem erősítette az újságokban megjelent cikke­ket és a televízió közlését, sőt, még csak nem is határol­ta el magát a Castro-kormány megdöntésére irányuló ak­cióktól. Helmer újat az osztrák sen Egész Ausztriában felhábo­rodást keltő újabb támadást intézett az osztrák semleges­ség ellen Helmer volt osztrák belügyminiszter. A szovjet- és népi demokrá­ciaellenes uszításairól hírhedt szélsőjobboldali szociáldemok­rata politikus, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államok­ból, a­z amerikai hidegháborús propagandisták ausztriai fo­lyóiratában, a Fórumban cik­ket írt, s ebben a semlegesség veszedelmeitől óvja Ausztriát. A legutóbbi bécsi Rapachi­ *b támadása idegesség ellen látogatás eseményeit kommen­tálva, Helmer attól tart, hogy »nyugati barátai« majd meg­haragszanak Ausztriára Ra­­packi kijelentései miatt. Szemrehányást tesz az oszt­rák kormánynak, amiért meg­­­­engedte a nyugati hatalmak bírálatát és egyebek között azt a képtelen állítást is megkoc­káztatja, hogy a jogilag ugyan önként vállalt, de a valójában — szerinte — Ausztriára kény­szerítért semlegesség — korlá­tozza az ország szuverenitá­sát és árt Ausztriának. A kongói helyzet normalizálásának elsőrendű feltételei: A belga személyzet haladéktalan kivonása és a parlament összehívása — mondotta Zorin az ENSZ közgyűlésén társaság, Guinea, Ceylon stb. határozati javaslata nem ki­elégítő, jóllehet ez a határo­zattervezet követeli a belgák feltétlen kivonását Kongóból pontosan meghatározott időn belül és — halványan — utal bizonyos szankciókra e köve­telés teljesítésének elmulasz­tása esetén. Zorin határozot­tan elutasította a Pakisztán, Szudán és más országok ha­tározati javaslatát, mert az el­lentmond a kongói nép tulaj­donképpeni érdekeinek. A Szovjetunió képviselője ezután jellemezte a szovjet határozattervezetet, amely megengedhetetlennek nyilvá­nítja a Kongó egysége, poli­tikai függetlensége és területi épsége ellen irányuló akció­kat és szorgalmazza a kongói parlament haladéktalan ös­­­szehívását. A szovjet küldött­ség véleménye szerint, ha a közgyűlés elfogadja ezt a ter­vezetet és határozatot hoz az egész belga személyzet Kon­góból való haladéktalan ki­vonására, nagy lépést tesz a kongói helyzet igazi normali­zálása és az egész probléma rendezése felé — mondta Zo­rin. A kongói harc a gyarmato­sítók hátvéd harcainak egyi­ke. A gyarmati rendszer vég­ső pusztulásra kárhoztatott, már minden ízében recseg­­ropog, de még képes aljas cselekményekre. Nyomban a szovjet küldött beszédének elhangzása után a Hammarskjöld lépett a mik­rofonhoz. Zavaros beszédben próbálta bizonygatni, hogy a belga kormánnyal és a gyar­matosítók kongói bérenceivel folytatott levelezése »hasznos« volt, jóllehet köztudomású, hogy február 21 óta még egyetlen belga katona vagy tiszt sem hagyta el Kongót. Dean angol küldött Hammar­skjöld védelmére kelt és a tényeket durván eltorzítva, az imperialistákat kiszolgáló Hammarskjöldöt ért bírálato­kat az »Egyesült Nemzetek Szervezete elleni támadás­iként« igyekezett feltüntetni. A marokkói küldött felszóla­lásában elítélte a gyarmatosí­tók kongói agresszióját és bé­renceik tananarive-i »értekez­letét«. Kijelentette, hogy az ENSZ-nek ki kell harcolni a belgák haladéktalan eltávolí­tását Kongóból, biztosítani kell a kongói parlament ös­­­szehívását és csak a Gizenga­­vezette törvényes kormánnyal kell kapcsolatot fenntartania. Hangsúlyozta, hogy afrika né­pei a gyarmatosítók minden mesterkedése ellenére kivív­ják függetlenségüket. Pénteken az ENSZ tanács­kozásainak központi kérdése Kongó és a dél-afrikai fajül­döző politika volt A közgyű­lés esti ülésén befejeződött a kongói helyzet vitája. A be­nyújtott javaslatok fölött a legközelebbi ülésen tartanak szavazást. A péntek délutáni ülésen beszédet mondott Zorin, a Szovjetunió képviselője. Kifejtette a Szovjetunió ál­láspontját a közgyűlés elé ter­jesztett határozati javaslatok­ról, rámutatott, hogy az afri­kai—ázsiai országok, köztük India, az Egyesült Arab Köz­ Bécsben él Eichm­ann szlovákiai tinkostársa t­­jabb adatok derültek ki a Bécsben egyelőre szabadlábon élő Jozef Fallath-ról, a szlová­kiai zsidók gyilkosáról, aki­nek kiadatását Csehszlovákia kérte az osztrák kormánytól. Fallath a szlovákiai fasiszta Hlinka-párt egyik vezetője volt Pozsonyban, és ő szervez­te meg a hírhedt »Golem-tün­­tetést«, amely a »zsidókérdés szlovákiai megoldásának« be­vezetője volt. Fallath a szlovák fasiszta kormánytól és Eichmanntól kapott felhatalmazása alapján mint »zsidóbiztos«, legelőször a gazdag szlovákiai zsidókat hurcoltatta el lakásukról, és megzsarolta őket. A Trnavai Parasztbank és a Szlovákiai Állami Bank irataiból kide­rült: a megzsarolt áldozatok Fallath folyószámlájára 170 ezer cseh koronát fizettek be. Az osztrák kormány még nem nyilatkozott a Bécsben élő Fallath csehszlovák kiada­tási kérelme ügyében. Távirat az ILWU konferenciájának Földvári Aladár, a Magyar Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára a következő táviratot küldte az ILWU XIV. konfe­renciájának: Őszintén sajnáljuk, hogy az amerikai hatóságok nem ad­tak részünkre beutazási en­gedélyt, emiatt nem jelenhet­tünk meg XIV. konferenciá­jukon. Személyes üzenetünk helyett ezúton küldjük önök­nek magyar szaktársaik test­véri üdvözletét. Köszöntjük konferenciájuk küldötteit és sok sikert kívánunk fontos munkájukhoz. Reméljük, hogy idővel elhárulnak az akadá­lyok, s akkor eleget tehetünk megtisztelő meghívásuknak. Ki tartja fenn a vasfüggönyt? »A konzul úr sajnálattal közli, hogy a vízum kiadása nem áll módjában.« Ezt a te­lefonértesítést kaptam már­cius 31-én az Egyesült Álla­mok budapesti konzulátusától. Ezzel a mondattal ért véget utazási előkészületünk a Nem­zetközi Kikötő- és Rakodó­­munkások Szakszervezete XIV. konferenciájára. De nézzük az előzményeket. Már tizenöt éve annak, hogy az emberiség megtanulta — a nyugati világ vezetőinek jó­voltából — a­­ vasfüggöny­szót. Állítólag ezt a kommu­nisták hozták létre, hogy le­hetetlenné tegyék a népek, az emberek közötti kapcsolatokat. Ez az elmélet a hiszékeny emberekben azt az érzést kel­tette, hogy a kelet-európai szocialista országokba sem beutazni, sem onnan kiutazni nem lehet, mivel »a vasfüg­göny áthatolhatatlan«. A szak­­szervezeti kapcsolatok e vas­függöny ellenére bővültek, no­ha az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vezetői tovább­ra is igyekeztek fenntartani az elszigeteltséget, és minden mó­don ellenálltak a Szakszerve­zeti Világszövetség ilyen irá­nyú kezdeményezéseinek. Az SZSZNSZ-ben a főszere­pet az amerikai szakszervezeti vezetők játsszák és a baráti találkozók, valamint a véle­ménycserék akadályozása az ő művük. Ez megyegyezi­k az amerikai kormánykörök poli­tikájával is. De nem egyezik az egyszerű tagság és több független, haladó politikát foly­tató szakszervezeti vezetőnek a véleményével. Így történt az, hogy 1960 augusztusában sor került az amerikai ILWU (Nemzetközi Kikötő- és Ra­kodómunkások Szakszerveze­te) és a Magyar Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak­­szervezete között a kapcsola­tok felvételére azzal, hogy az ILWU háromtagú delegációt küldött Magyarországra. A küldöttség tíz napig tartózko­dott Magyarországon és kí­vánságuk szerint látogattak el üzemekbe, t­emplomokba, gyá­rakba, üdülőhelyekre, s ezen­kívül több megbeszélést foly­tattak dolgozókkal és szak­­szervezeti vezetőkkel. Eluta­zásuk előtt elmondották, hogy vannak olyan kérdések, ame­lyekben véleményük eltér a miénktől, de azt is megállapí­tották, hogy »a béke kérdé­sében egy véleményen va­gyunk«, s hogy sok dolgot ők is úgy szeretnének csinálni, ahogyan azt mi, magyarok megvalósítottuk. Ez az orvo­si ellátásra, a nyugdíjrend­szerre, a szakszervezeti üdül­tetésre s több más hasonló kérdésre vonatkozott. Elmon­dották azt is, hogy »azért jöt­tünk, hogy ledöntsük a fenn­álló korlátokat«, és »a kiala­kult barátságot pedig örökké ápolni fogjuk«. A küldöttek hazatérésük után cikket írtak tapasztala­taikról, amelyben tárgyilago­san ismertették a látottakat és hallottakat. Ha nem is tel­jes, de lényegében hű képet adtak szakszervezetünk mun­kájáról, hazánk helyzetéről. Mi, vendéglátók, szintén el­mondhatjuk, hogy a küldöt­tekben népük és szervezetük nagyszerű képviselőit ismer­hettük meg, akiktől a baráti és nyílt eszmecserék során sok hasznos tapasztalatot és tanácsot kaptunk a szakszer­vezeti munkához. A delegáció egyébként meg­hívta szakszervezetünk kül­döttségét, hogy viszonozzuk látogatásukat. Meghívásunk­kal kapcsolatban a küldöttek hazatérésük után­ egy cikk­ben megjegyezték, hogy »ami­kor meghívtuk őket, hogy küldöttséget küldjenek orszá­gunk meglátogatására, azt a választ kaptuk, hogy öröm­mel tesznek meghívásunknak eleget, mihelyt az Egyesült Államok külügyminisztériuma feloldja a tilalmat a Magyar­­országról az Egyesült Álla­mokba való utazásokra­. Ezzel fejeződött be a két szakszervezet kapcsolatainak első szakasza. A második sza­kasz az ILWU február 6-i le­velével indult, amelyben en­gem és küldöttségünket meg­hívták április 3-án kezdődő konferenciájukra. A meghívást örömmel elfogadtuk, s az Egyesült Államok konzulátu­sához fordultunk vízumért. Itt ért az első meglepetés: a konzul úr ugyanis pártállá­sunk után érdeklődött. Ben­nünk felvetődött a gondolat: talán csak nem félnek az Egyesült Államokban egy-két magyar kommunistától, hogy ezt is figyelembe veszik a ví­zumnál? Az bizonyos, hogy a magyar kormány szervei nem kérdezték meg a három ame­rikai szakszervezeti küldöttől pártállásukat. Sőt, itt Ma­gyarországon sem kérdezte ezt meg tőlük senki sem. Be­valljuk: mi magunk sem tud­juk. Szerintünk ez az ő dol­guk és nem másé. Ilyen előzmények után ké­szültünk az utazásra, de ami­kor elérkezett az indulás ide­je, másodszor is meglepőd­tünk: megkaptuk a konzulá­tustól a bevezetőben említett telefonértesítést. Így szemé­lyes üdvözlet helyett távirat­ban továbbítottuk a közleke­dési és szállítási dolgozók jó­kívánságait az ILWU XIV. konferenciája részvevőinek. Ez a magatartás semmikép­pen sem egyeztethető össze a Kennedy elnök beiktatása­kor mondottakkal: sohasem félelemből tárgyaljunk, de sohase féljünk tárgyalni. Az amerikai ILWA és a Magyar Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerveze­te között szépen fejlődő ba­rátságot nem zavarhatják meg az amerikai hatóságok ilyen­fajta barátságtalan lépései, legfeljebb ismételten meg­mutatják, hogy hol található valójában az a bizonyos»vas­függöny«, tulajdonképpen kik tartják fenn azt minden esz­közzel. Világos ezek után az is, hogy nem mi féltünk meg­mutatni országunkat, hanem egyes amerikai körök félnek a magyar küldöttektől s at­tól, amit azok az Egyesült Államokban az amerikai munkásoknak mondhatnak. Földvári Aladár NÉPSZAVA A Gáz- és Szénsavértékesítő Vállalat ÉRTESÍTI propán-butángáz fogyasztóit, hogy most LEHETŐSÉG VAN korszerűtlen KÉSZÜLÉKÉNEK KICSERÉLÉSÉRE Bővebb felvilágosítást eladási helyeink adnak 7 4

Next