Népszava, 1961. május (89. évfolyam, 102–127. szám)

1961-05-03 / 103. szám

Százmilliók köszöntötték május 1-ét, a dolgozó emberek nagy ünnepét Erőt sugárzó díszszemle és felvonulás Moszkvában Moszkva népe korán ébredt a nagy ünnepen. Bár az idő­járás nem volt túl kedvező — borús, szeles idő volt —, már a kora reggeli órákban megje­lentek az utcákon az első fel­vonuló csoportok. Reggel 9 órától kezdve a té­ren több tízezer meghívott vendég gyülekezett. A vendé­gek sorában voltak a Moszk­vába érkezett külföldi kül­­döttségek. A Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának Meghívására például 58 or­szág szakszervezeteinek képvi­selői ünnepeltek együtt a moszkvaiakkal ezen a napon. Néhány perccel 10 óra előtt hatalmas taps köszöntötte a l enin—Sztálin mauzóleum mellvédjén megjelenő Hrus­­c­sovot, az SZKP Központi Bi­­zottságának első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsá­­nak elnökét, Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa­lnökségének elnökét, vala­mint az SZKP Központi Bi­­ottsága elnökségének több t­agját, a szovjet állam más veze­tőit. Malinovszkij beszéde Ugyancsak nagy taps har­ánt fel a téren, amikor a mauzóleum mellvédjén megje­­ent Gagarin őrnagy, a Szov­­etunió hőse, a világtörténe­­lm első űrhajósa. Tíz órakor felhangzott a tíszjet. A szemle parancsno­­kának jelentése után Mali­­novszkij marsall sorban üd­­özölte a felsorakozott alaku­itokat. A miniszter gépkocsija Glin­­,a Dicsőség indulójának hang­ár mellett érkezett vissza a érre. Malinovszkij marsall elment a mauzóleumra, majd ebzédet intézett az egybegyűl­­őkhez. Kijelentette, hogy a szov­et nép lelkes politikai han­­glatban és lendületes man­­ával köszöntötte május 1-e­n nepét. A szovjet nép készül z SZKP közelgő XXII. kong­­esszusára, amely kiemelkedő remény lesz a párt és a nép létében, a kommunizmus épí­­ésének történetében. Malinovszkij hangsúlyozta, egy Gagarin őrnagynak, a ilág első űrhajós pilótájának példátlan hőstettében a sza­bad szovjet nép géniusza, tu­dósainak, mérnökeinek és technikusainak kimagasló te­hetsége, a szocializmus nagy ereje nyilvánult meg. A honvédelmi miniszter : továbbiakban megállapította hogy az imperialista államot agresszív körei akadályozzák a nemzetközi helyzet­­ megja­­vulását, folytatják a fegyver­kezési versenyt, Nyugat-Né­­metországot pedig Európa fő háborús gócává teszik. Malinovszkij rámutatott hogy a szabad Kuba ellen in­dított fegyveres intervenció amelyet az Egyesült Államok imperialista körei szavaztak meg, bizonyítja e körök fele­lőtlen és veszélyes következ­ményekkel fenyegető politiká­ját. Malinovszkij hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen számolni a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei­vel, s kijelentette, hogy a szovjet nép a béke megszilár­dítása végett éber figyelem­mel kíséri az imperialista ag­­resszorok cselszövényeit, meg­teszi a szükséges intézkedé­seket hazája fegyveres erői­nek és védelmi képességének növelésére. — A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta fegy­verzetében ott vannak a leg­tökéletesebb harcászati eszkö­zök, amelyek mindent felül­múlnak, ami valaha is a had­seregek rendelkezésére állt — jelentette ki Malinovszkij marsall. A díszszemle és a felvonulás Ezt követően megindult az alakulatok felvonulása. A do­bos díszszázad felvonulása után a különböző fegyverne­mi akadémiák hallgatói ha­ladtak a haditengerészek, a határőrök, a belső karhatal­­misták, a Szuvorov és a Nahi­­mov intézetek növendékei előtt. Ezután a gépesített lövész­­alakulatok, a légi gyalogság alakulatai haladtak el a meg­jelentek előtt. A különböző kaliberű tüzér­egységek menetét óriási ma­ganjaro messzenorao lövegek zárták be. Ezt követően in­dult meg a rakétafegyvernem egységeinek­­ díszmenete. A legkülönbözőbb rendeltetésű és méretű rakéták felvonulá­sát óriási tetszéssel fogadták az egybegyűltek. Magasra emelt vörös z A dolgozók nemzetközi szo­lidaritásának ünnepnapját megünnepelték mind az öt kontinensen. Szinte lehetetlen a lelkes, forró hangulatú ün­nepségek minden részletéről beszámolni, hiszen a világ csaknem valamennyi nagyvá­rosában és falujában magasra emelték a munkások vörös zászlaját az ünneplők milliói. A szocialista országok dol­gozói felszabadult örömmel vonultak fel Pekingben, Var­sóban, Prágában, Tiranában, Szófiában, Ulan-Batorban, Phenjanban és Hanoiban. Ki­vétel csupán Bukarest volt, ahol a napok óta tartó hatal­mas esőzések akadályozták meg a felvonulást. Részletes jelentések számol­nak be arról is, hogy a kapi­talista országok dolgozói — több helyütt nem törődve a tilalommal — ugyancsak lel­kesen vettek részt az ünnep­ségeken és kifejezésre juttat­ták harckészségüket mind po­litikai, mind gazdasági vonat­kozásban. Több városban — a jobboldali munkásáruló veze­tők tilalma ellenére — az egység jelszava uralta a fel­vonulásokat, gyűléseket. A felszabadult gyarmati or­szágok népei — Indonéziában, Marokkóban, a Mali Köztár­saságban, s több más helyen — tömegfelvonulással köszön­tötték május elsejét. Az indiai főváros dolgozói a nemzetközi munkásszolidaritás mellett, míg a mali dolgozók az im­perializmus ellen, a békéért és a szabadságért tüntettek. Japánban harminckettedszer ünnepelték meg május else­jét. A legelső május elsején mindössze 5000 munkás vett részt az ünnepségeken, ma vi­szont már több mint 6 millió. A tokiói gyűlés 650 000 részt­vevője békekiáltványt foga­dott el, majd háromórás fel­vonuláson vett részt. a fegyveres erők nagysza­bású díszszemléjét — amely megmutatta a szovjet hadse­reg hatalmas erejét és fegyel­mezettségét — a moszkva dolgozók színpompás, több órán át tartó felvonulása kö­vette. Iszlók az egész világon A szomszédos Ausztriában heves harc előzte meg az ün­nepet: kié legyen a bécsi Vá­rosháza előtti tér és a Ring A győzelem a kommunistáké lett, akiknek felvonulását a jobboldali szociál­demokrata vezetők minden mesterkedése ellenére, nagy számú szociál­demokrata munkás köszöntöt­te. Az órákon át tartó felvo­nuláson nagy feltűnést keltet­tek a bécsi kommunista vas­utasok, a postások, a tűzoltói és a rendőrök oszlopai. Az Egyesült Államok öntu­datos munkásai is megünne­pelték a proletariátus nagy nemzetközi ünnepét. New York egyik terén több ezer ember gyűlt össze, hogy tö­meggyűlésen méltassa május 1-e jelentőségét. A résztvevők között voltak munkások, ér­telmiségiek és diákok. Huli­gánok megkísérelték a gyűlés megzavarását, közbekiáltoztak és »ismeretlen okokból« mind­untalan elszakadt a hangos­bemondó vezetéke. A gyűlés szétoszlatása azonban nem si­került. Tallózás szerkesztőségünk postájában Óvjuk meg az aquincumi rommezőt — Ismét nyitva a kiskapu a Múzeum-kertben A komáromi szülők javaslata — Pontos címzést kér a posta Fővárosunk további szépíté­sének, rendezésének vágya mind több budapesti olvasón­kat készteti hozzászólásra, ja­vaslattételre. Serfőző János Gyáli úti olvasónk aquincumi sétája során felfigyelt arra, hogy az antik rommező nincs bekerítve, azon bárki keresz­­tül-kasul járkál, szemetel. Többek között erre járnak át — útjuk lerövidítésével — a szomszédos Óbudai Gázgyár dolgozói is. Mindez persze nem használ e régiségeknek, amelyek már csak idegenfor­galmi szempontból sem cse­kély értéket jelentenek. Olva­sónk javasolta, hogy kerítsék körül a rommezőt. Észrevételét megküldtük a fővárosi tanács vb közmű- és szolgáltatási igazgatóságá­nak. Itt igazat adtak Serfőző Jánosnak, de figyelembe vet­ték azt is, hogy a Gázgyár dolgozóinak a környék még rendezetlen körülményei miatt — világítás stb. — a jelen­leg használt gyalogúton kell továbbra is járniuk. Ezért — az igazgatóság szerint — az len­ne a legcélszerűbb, ha a je­lenlegi gyalogút két oldalán létesítenének kerítést. Így a múzeum is biztosítva lenne, az út is megmaradna. A költ­ségeket az Aquincumi Mú­zeumnak, a III. kerületi ta­nácsnak és a Fővárosi Gáz­műveknek közösen kellene vi­selniük, mivel közös érdekről van szó. A Múzeum-kert szerelmesei nevében fordult hozzánk Záb­­rák Dénes olvasónk. Kifogá­solta, hogy a népszerű kert Múzeum utcai kiskapuját rendszeresen zárva tartják, emiatt a látogatók a VIII. ke­rület felől csak kerülővel tud­ják a parkot megközelíteni.­­Tavaly a tanácsi összekötő közbenjárására nyáron kinyi­tották a kiskaput, a tél kez­dete óta azonban ismét zárva van. Sürgős intézkedést ké­rünk­” — írja olvasónk. Panaszát eljuttattuk a Tör­téneti Múzeumhoz, ahonnan igen hamar érkezett válasz. Ebben közlik, hogy közbenjá­rásunkra a Múzeum utcai ka­put megjavítják, s néhány nap múlva naponta reggel 6-tól este 20 óráig nyitvatartják. Az eddigi zárvatartásnak rész­ben közbiztonsági, részben — a gyermekjátszótér miatt — gyermekbiztonsági okai vol­tak. Mivel ezek az okok tovább­ra is megmaradnak, de a Mú­zeum mégis módot talált a probléma megoldására, remél­jük, hogy a kapu ezentúl nyit­va is marad. Hasonló jellegű panasz ér­kezett Komáromból. Ezt a le­velet Uzoni Gáborné mellett több mint ötven olvasónk írta alá. »A kora reggeli óráktól kezdve késő éjszakáig a 62-es AKÖV helyi kirendeltségének gépkocsijai dübörögnek végig a város egyik legkeskenyebb útján, a József Attila utcán. Járatják a motorokat a tele­pen, csapkodják az ajtókat és a szerszámokat. Ugyanakkor ezen a szűk utcán át járnak a gyerekek a szomszédos Baj­­csy-Zsilinszky úti iskolákba, óvodákba, diákotthonba. Hogy eddig még baleset nem tör­tént, az kizárólag a szülők gondoskodásának köszönhető« — írják komáromi olvasóink, akik már a városi tanácshoz is fordultak kérésükkel. Azt javasolták, hogy szélesebb, a célnak megfelelőbb utcába költöztessék az AKÖV Menet­irányító és Szállítmányozási Vállalat kirendeltségét. Ké­sőbb pedig — ha erre lehető­ség lesz — a városi tanács ál­tal kijelölt ingatlanon építse­nek alkalmas irodahelyiséget. Olvasóink javaslatára ez­úton hívjuk fel Komárom ve­zetőinek figyelmét. * Választ kaptunk a Szegedi Postaigazgatóságtól Okos And­­rásné, kispesti olvasónk leve­lére. Levélírónk nemrégiben egy számára igen fontos ügyben táviratozott Harka kötönybe. Itt már eleve két-háromórás késéssel adták át a táviratot a kézbesítőnek, aki azt nem rendeltetési helyére vitte, ha­nem a címzett tanyaszomszéd­jának adta át. A Szegedi Postaigazgatóság sajnálkozását fejezi ki olva­sónknak, s értesíti, hogy ha­sonló esetek elkerülése végett megfelelően intézkedett, a hi­bát elkövető dolgozókat pedig felelősségre vonta. Ugyanak­kor felhívja a panaszos figyel­mét arra, hogy Harka kötöny­­ben több Fekete István lakik — e névre szólt a távirat — s a késedelem könnyen elkerül­hető lett volna, ha a feladó pontosan címez, s ez esetben feltünteti a tanyaszámot. ( Úgy véljük, ez az utóbbi megjegyzés sokaknak meg­­­szívlelendő. (B. J.) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NÉPSZAVA Hruscsov választávirat a magyar államférfiakhoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke az ember el­ső űrutazása, a szovjet tudo­mány új diadala alkalmából — mint ismeretes — távirat­ban üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsát, Hruscsov elv­társat. N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Szovjetunió Miniszter­­tanácsának elnöke, most vá­lasztáviratot küldött a magyar államférfiakhoz: "Kedves elvtársak! Szívből jövő köszönetet mondok önök­nek forró üdvözletükért és szívélyes jókívánságaikért, amelyeket abból az alkalom­ból juttattak el hozzánk, hogy szovjet űrhajó — J. A. Gaga­rin őrnagy szovjet állampol­gár űrpilótával a fedélzetén — a világon elsőnek sikeresen körülrepülte a Földet. Teljes mértékben osztom az önök véleményét, amely sze­rint ez a páratlan hőstett a szocialista rendszer történel­mi jelentőségű győzelme. Ez a rendszer az összes feltétele­ket megteremtette a tudomá­nyos gondolkodás gyors fej­lődéséhez, a technikai előre­haladás soha nem látott üte­méhez. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió kormánya, minden szovjet ember szíve mélyéből újabb nagy sikere­ket kíván a testvéri magyar népnek a szocializmus építé­sében, a világbékéért folyta­tott harcban« — hangzik N. Sz. Hruscsov távirata. A Szaktanács elnökségének fogadása a szakszervezeti küldöttségek tiszteletére 1 A Szaktanács elnöksége va­­­­sárnap este fogadást adott a­­ május elsejei ünnepségekre a hazánkba érkezett külföldi­­ szakszervezeti küldöttségek­­ tiszteletére. 1 A fogadáson megjelent Ká­­l­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első ti­tkára, Marosán György, az­­ MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Gáspár Sándor,­­az MSZMP Budapesti Pártbi­zottságának első titkára, Louis Saillant, az SZDSZ főtitkára. A vendégeket Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szakta­nács elnöke, Brutyó János, a Szaktanács főtitkára és a Szaktanács titkárai fogadták. A meleg baráti légkörben lezajlott fogadáson Brutyó János, Louis Saillant és Ká­dár János mondott pohárkö­szöntőt. Május elseje a magyar vidéken Vidéki városaink és falvaink május elsejei ünnepségei mél­tóan csatlakoztak Budapest lelkes seregszemléjéhez. Szegeden már az előestén, vasárnap ünnepi felvonulást és szabadtéri nagygyűlést ter­veztek, de ezt a zuhogó eső megakadályozta; a Szabadság Filmszínházban tartott gyűlé­sen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, Csongrád megye or­szággyűlési képviselője mon­dott beszédet. Hétfőn minden előző évinél impozánsabb felvonulást tar­tottak a többi között Székes­fehérvárott, Kaposvárott, Sal­gótarjánban, Sztálinvárosban, Dombóváron, Egerben, Szol­nokon, Békéscsabán, Szombat­helyen, Pécsett, Komlón, Hód­mezővásárhelyen, Szentesen, Miskolcon, Győrött, Tatabá­nyán, Oroszlányban, Veszp­rémben, Várpalotán, Cegléden. A felvonulásokon mindenütt számtalan jókedvű ötlet, fel­díszített munkagép, és ország­szerte igen sok rakéta-modell szerepelt. Az ünnep kulturá­lis műsora igen gazdag volt, országszerte igen sok művelő­dési és sportrendezvényt tar­tottak, új vidámparkokat, mű­velődési otthonokat, iskolákat avattak, néhány község a vil­lany bekapcsolását ünnepelte. Sok színt és vidámságot ho­zott azoknak a városoknak a májusi ünnepe, ahol az újon­nan telepített üzemek mun­kássága első ízben vonult fel. Várpalotán megünnepelték a fiatal város tízéves születés­napját. Oroszlányban Czottner Sándor nehézipari miniszter adta át a kilenc és félmillió forintos költséggel épült új sportpályát a város lakóinak. Apró, szapora­­ gyerekléptekkel ---------------■’ kocog a folyo­! : I­són, aztán eltűnik egy karos­székben, mint a nagy útról érkezett madár a fészkén, bár a mögötte maradt utat nem lehet mérföldekkel mérni, csak időmértékkel, mint a tör­ténelmet. Ma kilencvenéves és hatvanöt éve szervezett har­cos munkás Péter József, a vasöntő. A mesterség, amelyet gye­rekfejjel tanult, egész emberi alkatán nyomot hagyott. Min­den mondata szilárdan s mű­vészi gonddal formált, akár ’ egy öntőminta, s a tartalom is ’ éppoly perzselő. Azt vártam, ’ hogy nehéz és hosszadalmas munka lesz lefejteni emlékei­ről a kilenc évtized karmát és hamuját, de örvendetes té­vedés áldozata lettem. Péter József úgy emlékezik, oly megbízható s időtálló módon, akár egy márványtábla, mely­re felvésték a vasmunkások hazai történelmének legszebb harcait és győzelmeit. Az ün­nepségen, ahol a vasasszak­szervezet vezetői köszöntik — hozzá képest csupa ifjú ember — így kezdi a köszöntőre adott válaszát: — Én mindig szocialista em­ber voltam... .. De hogyan­­ lett azzá, hol tör­­-----------*­tént a jellem tit­kos ötvözése, az öntudat ébre­dése, hol és mikor költözött a törékeny testbe a harcos­­ I ember és osztályharcos mun­kás ereje, erre folyamatos, könnyed s humorral átszőtt előadásban így válaszol: — Tizenöt éves koromban, mint elsőéves vasöntő inas, részt vettem a Kerepesi úton — a mai Rákóczi úton — egy szocialista gyűlésen. Utána megvásároltam egy verset, Pa­­lágyi Lajos: A marha című versét, amelyben a költő arról írt, hogy a katonaorvosok úgy vizsgálják, tapogatják a soro­zásra rendelt legényt, mint a • • ÖREG HARCOS vágóhídon a marhát. Amikor bevonultam a komáromia vár­­tüzérekhez, magammal vittem a verset. Már káplár voltam, amikor a szobaparancsnok megtalálta, átadta a kapitány­nak, aki ezredrapportra vitt. Az ezredesnek németre fordí­tották a verset, elolvasta és rámförmedt: — Und glauben Sie das? — Hiszi ön ezt? — Majd bolond leszek megmon­dani neked az igazat, te sült osztrák, gondoltam, és kivág­tam: Nem­!... Kurtavassal megúsztam... A katonáéknál­­ megtanul né­---------------­metül, klas­­szikus politikai és szépirodal­mat olvas s a császári és ki­rályi angyalbőrt már úgy veti le, mint művelt s képzett for­radalmár — négy elemi van mögötte s egy pesti pince­lakás —, gyorsan feleségül veszi a lányt, akit legénykora óta szeret s akivel utóbb nyolcvannyolc éves koráig él mintaszép házasságban. Belép a Ganz Vagongyárba vasöntő­nek s egyidőben tagja lesz a Vas- és Rézöntők Szakegyle­tének, ahol mindjárt a veze­tőségbe választják. A szervezkedés esztendei jönnek, a hőskor, az első csa­ták, amelyekben még szó sincs a nyolcórás munkaidő­ről, a választójogról, de arról van szó, hogy a munkás ne hagyja magát. Gyárak körül tenyésző spelenkákban kere­si a munkásokat, s forradalmi tűzzel bontogatja ki a mun­kások előtt a jövő távlatait. A merészségét és szívósságát bámulom, hiszen a Szakegy­letnek akkor mindössze 110 tagja van, a bázis még hiány­zik, a szervezet gyönge és sze­gény, a munkások reszketnek a kenyérért, a levegőben még nagyon kevés a forradalmi csíra, még messze van az első orosz forradalom is, amikor 1903. január harmadikán meg­szervezi és kirobbantja az el­ső nagy sztrájkot a Hoffherr és Schrantz-gyárban. Péter szavára leáll és tizenkét hétig néma lesz a gyár, azután a tulajdonos hívatja, leülteti, Péter úrnak szólítja és szivar­ral kínálja: — Egyezzünk meg, Péter barátom. — Nem egyezkedünk... Hoffherr igazgató földhöz­vágja és megtapossa a kalap­ját­ . — Ezt kellett megérnem a saját gyáramban ... De másnap beadja a dere­kát, a munkások követelését teljesítik. Regény csordogált az öreg aj­­ ------------kakról. Feke­telistára teszik, szakszervezeti tisztviselő lesz, később mind magasabb és magasabb szere­pet játszik, elnöke lesz a va­sasoknak a húszas években. Az évek múlnak a vasöntő felett, a test öregszik, de a lélek lobog, akár egy kohó, amelyben a történelem nyers­anyagait olvasztják. A hang reszketőssé válhat, de a gon­dolat tisztán szárnyal. A lába­kat reuma gyötri, de a szív a győztes idővel száguld... Most ül az asztalfőn, egy vi­rágcsokor is eltak­arja , feláll pohárral a kezében egy má­sik hófehér öreg s megindul­­tan így szól: — Józsi bátyám! Amikor te bizalmi voltál nálunk, a Var­rógépgyárban, én akkor vol­tam ott inas ... B. G. 1961. május 3

Next