Népszava, 1961. december (89. évfolyam, 284–308. szám)

1961-12-12 / 293. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1961. DECEMBER 12. KEDD Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Moszkvából­ Csaknem 143 millió szervezett dolgozó képviseletében tanácskozik az V. szakszervezeti világkongresszus / A mandátum­vizsgáló bizottság jelentése A munkásegység kérdései a felszólalások középpontjában A földkerekség csaknem 143 millió szervezett dolgozója képviseletében ülésezik a szakszervezeti mozgalom világ­parlamentje, minden idők legnagyobb szabású szakszervezeti tanácskozása! A moszkvai kongresszusra 36 millióval több szervezett dolgozó küldte el képviselőit, mint négy évvel ez­előtt a Lipcsében lezajlott IV. világkongresszusra! Ez a bejelentés volt a kongresszus hétfői napjának leg­fontosabb eseménye. A mandátumvizsgáló bizottság által be­terjesztett jelentés számadatai meggyőző erővel bizonyítják, milyen hatalmas lendülettel tör előre a világ dolgozóinak egység akarata, és mennyire helyénvaló volt a vita szóno­kainak az a szinte egyértelmű következtetése, hogy az V. szakszervezeti világkongresszus új, fontos fejezetet nyit meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalom történetében. A mandátumvizsgáló bizott­ság hétfőn zárta le a küldött­ségektől kapott adatok meg­vizsgálását és összesítését. A bizottság megállapította, hogy az V. szakszervezeti világ­­kongresszuson 97 országból 958 küldött, megfigyelő és vendég vesz részt 142 831 927 dolgozó képviseletében. Ha ehhez a számhoz még hozzávesszük a kongresz­­szuson való megjelenésben az, imperialista erők ál­tal megakadályozott, és a kongresszuson jelenlevő, de illegalitásban dolgozó, és ezért taglétszámukkal nem szerepeltethető szervezeteket (Portugália, Spanyolország stb.) akkor teljesen nyilvánva­ló, mekkora sikereket ért el a lipcsei kongresszus óta el­telt négy év alatt erőik ki­­szélesítésében a haladó szak­­szervezeti világmozgalom, s hogyan gyarapodott az SZDSZ tekintélye és a világ dolgo­s világ dolgozóinak impo­záns egységét tükrözték­­ a kongresszus vasárnapi és hét­fői vitái. Sztojan Gjurov, a Bolgár Szakszervezetek Tanácsának el­nöke hangsúlyozta, hogy a bol­gár dolgozók teljes mértékben egyetértenek az SZVSZ egy­ségpolitikájával, szolidárisaik öt kontinens népeinek és mun­­kásmillióinak a békéért, a gyarmati rendszer megszüntet-­léséért és a dolgozók létérde­keiért­ folyó harcával. Számos szónok foglalkozott a­ szakszervezeti világmozga­lom alapvető kérdésével, az egység kiszélesítésének lehe­tőségével, valamint a nemzet­közi szakszervezeti egység megvalósításának útjában álló gátló tényezőkkel Benoit Fra­­chon, az osztályharcos Francia Szakszervezeti Szövetség, a CGT főtitkára az egységpoliti­ka módszereiről szólva, hang­súlyozta, hogy le kell leplezni és el kell szigetelni az impe­rializmus szolgálatában álló jobboldali szakadár vezető­ket. A tömegek egységmozgal­mait, a dolgozók mindennapos követeléseinek világos, harcos megfogalmazásával kell ki­szélesíteni. A monopóliumok ügynökeivel nincs helye a kompromisszumoknak, de har­colni kell minden olyan szek­tás irányzat ellen is, amely a más nézetet valló becsületes szakszervezeti vezetőket és aktivistákat egy kalap alá venné a munkásosztály ügyé­nek árulóival. Frachon megállapította hogy az V. szakszervezeti világ­­kongresszus hű tükörképe a második világháború után a szakszervezeti és a munkás­­mozgalomban bekövetkezett változásoknak. A beszámolók­kal és az akcióprogram-terve­zettel — mondotta —, a CGT teljesen egyetért. De­ figyelem­zélra gyakorolt vonzóereje. A mandátumvizsgáló bi­zottság adatai szerint a kong­resszuson 119 506 300 dolgo­zót képviselnek az SZVSZ-hez tartozó 39 ország szakszerve­zeti központjai. 18 605 800 dolgozót az SZVSZ-en kívül álló országokhoz, illetve kon­tinentális központokhoz tar­tozó szakszervezetek kül­döttek, Latin-Amerikából 4 400 000 dolgozót országos szakszervezeti központokhoz nem tartozó, illetve helyi és üzemi szakszervezeti szervek tagjai. A kongresszus résztvevői­nek földrészek szerinti meg­oszlása a következő: Európa 462 küldött, Amerika (túl­nyomórészt Latin-Amerika) 217, Ázsia (Ausztrália és Óceánia) 154, Afrika 94. Eh­hez a számhoz járul még az SZVSZ Nemzetközi Szakmai Szövetségének képviseletében jelenlévő *31 küldött, be kell venni a vita során el­hangzott építőjellegű észrevé­teleket és javaslatokat is az akcióprogram végleges meg­szövegezésénél. Az osztrák szakszervezeti egységfrakció megbélyegezte a jobboldali szocdem vezetők osztályegyüttműködési politi­káját, és hidegháborús célokat szolgáló tevékenységét, az iz­­landi és a dán küldött pedig az észak-európai országok dol­gozóinak a békéért, valamint a monopóliumok ellen folyta­tott harcáról szólott. A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Nemzetközi Szövet­ségének elnöknője a szövetség­nek a nemzetközi munkásegy­ség megszilárdítása érdekében végzett munkájáról beszélt, s bejelentette, hogy 1962 január­jában a KPVDSZ Budapesten megrendezi az európai áruhá­zak dolgozóinak konferenciá­ját. A latin-amerikai országok szónokai kiemelték, hogy Ka­tin-Amerika tömegmozgalmá­ban szervesen összefonódik az egységért és a nemzeti felsza­badulásért vívott küzdelem. A­ chilei, az uruguayi és a vene­zuelai szakszerv­ezetek vezetői tények egész sorát hozták fel a monopóliumok zsold­jában álló »munkásvezérek« akna­munkájára. A Sao Paoló-i Nyomdász Szakszervezet elnöke elmon­dotta, hogy az 53 tagú brazil szakszervezeti delegációban Brazília dolgozóinak legszéle­sebb rétegei vannak képvisel­ve. Latin-Amerika legnagyobb országa népmozgalmiénak nagy eredményeként emelte ki, hogy Brazília, ma már diplomáciai kapcsolatban áll az összes or­szágokkal. A kongresszus részvevőinek hosszan tartó, lelkes tapsa kö­szöntötte a forradalmi Kuba Szakszervezeti Szövetségének a szónoki emelvényre lépő tit­kárát, de Sotót. A megújuló tapsokkal sorozatosan megsza­kított beszédében a kubai nép forradalmi vívmányairól, to­vábbá a jenki-imperializmus állandó agressziója elleni hősi harcáról, valamint a kubai szakszervezeteknek a népha­talmat megszilárdító gazda­sági, politikai, kulturális tevé­kenységéről számolt be Kö­szönetet mondott az SZVSZ- nek és a világ dolgozóinak a kubai nép ügye iránti szolida­ritásért, majd közölte, hogy a kubai szakszervezetek leg­utóbbi kongresszusának dön­tése értelmében a Kubai Szak­­szervezeti Szövetség csatlako­zik az SZVSZ-hez és részt vesz az SZVSZ valamennyi tagszervezetének munkájá­ban. Beszéde végén pedig a küldöttek forró ünneplése közben Fidel Castro nagy­méretű képét, valamint a ku­bai forradalom zászlaját aján­dékozta az elnökségnek. Dange, az Összindiai Szak­­szervezeti Szövetség elnöke elmondotta, hogy vannak, akik azt kérdezik: miért be­szélnek az V. szakszervezeti világkongresszuson — amely nem zárt fórum — az SZKP XXII. kongresszusáról és a kommunizmus programjáról? Azért — válaszolta Dange —, mert a kommunizmus prog­ramjának megvalósítása utat mutat az emberiségnek és különösképpen a nemzetközi munkásmozgalomnak! — Azt mondják nekünk egyesek­: »Miért mentek Moszkvába? Mi van ott, kommunista tanácskozás, vagy szakszervezeti értekez­let? — Miért szálltok síkra az SZKP programjáért?« — Csak azt felelhetem er­re: tessék, csináljanak az amerikai AFL-CIO vagy az Angol Munkáspárt jobboldali vezetői olyan programot, mint amilyet az SZKP XXII. kongresszusa fogadott el, és mi azért a programért is síkra fogunk szállni, azt is népszerűsíteni fogjuk­­ — je­lentette ki tapsok és zajos derültség kíséretében Dange. — Ilyen programjuk ezek­nek az uraknak nincs — és nem lehet — folytatta —, mert a burzsoázia érdekeit képviselik. Ilyen programot, ilyen feladatokat csakis a szocialista rendszer tűzhet ki és valósíthat meg. Ezért tá­mogatják világszerte a dolgo­zók a Szovjetuniót, a szocia­lista világrendszert, ezért lel­kesíti őket a kommunista tár­sadalom felépítésének nagy­szerű programja, és ezért te­kinti követendő példának, fénylő világítótoronynak a kommunizmus programját a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legmagasabb fóru­ma, az V. szakszervezeti vi­lágkongresszus is! Az összindiai Szakszerve­zeti Szövetség elnöke részle­tesen beszélt az indiai mun­kásosztálynak a kizsákmá­nyolás, az önkény és a sze­génység elleni harcáról, majd szintén kiemelte, hogy a szak­szervezeti egység csakis osz­tályalapon, a dolgozók érde­keinek­ harcos és következe­tes védelme alapján valósít­ható meg. A szabadságukért küzdő gyarmati népek hangját va­(folytatás az 5. oldalon) A vasárnapi és hétfői vita : Az öntők pere a maradisággal Salgótarjánban (Riport a 2. oldalon) Ezer év és még tizenkettő * az Árpád-halom lábánál (Riport a 3. oldalon) Ma: Jogi tanácsadó (A 2. oldalon) Tudósítás az árleszállításról (A 8. oldalon) EGY KANAL JÓÍZŐ TEÁBAN... Hétfőtől adják Budapes­ten a gyermekbénulás ellen védő Sabin-cseppeket az anya- és csecsemővédő intézetekben azoknak a kisgyerekeknek, akik 1959. január 1. és 1961. szeptember 30-a között szület­tek. Képünk: Az I., Krisztina körút 59. szám alatti anya- és csecsemővédő intézetben készült (MTI Fotó : Mikó László felvétele) C­sembe Sevier zsoldosai vöröskeresztes gépkocsikról az ENS­5 katonáira A Thant nyilatkozata Elisabeth­ville-ből ellentétes jelentések érkeztek a harcok alakulásáról. Az AP jelentése szerint két indiai ENSZ-repü­­lőgép az egyetem épületcso­portjára nyitott tüzet és tá­madást intézett a város északi résizében levő csendőrségi tá­bor ellen. A jelentések tudni vélik, hogy ENSZ-egységek erős támadást intéztek a fő­posta épülete ellen is. Katangai megfigyelők Brüsszelen keresztül nyilvá­nosságra került jelentése sze­rint szombaton este utcai harc alakult ki Elisabethville-ben, miközben a katangai csapatok összpontosított támadást in­­téztek az ENSZ központja el­len. Az ENSZ New York­-i köz­pontjának szóvivője az ellent­mondó jelentések nyomán szombaton helyesbítette a helyzet alakulásáról adott nyi­latkozatait. Míg korábban azt közölte, hogy a katangai ENSZ-ható­ságoktól kapott hírek szerint ENSZ-repülőgépek támadást intéztek a város belterületén levő célpontok ellen, később újabb hírek alapján cáfolta korábbi bejelentését és csupán azt hangoztatta, hogy ENSZ- repülőgépek ágyúval lőtték az elisabethville-i főposta épüle­tét. Az ENSZ-szóvivő végül ki­jelentette, az ENSZ központ­jának félreérthetetlen bizonyí­tékai vannak, amelyek azt ta­núsítják, hogy fehér zsoldo­sok irányítják a katangai csendőrök támadásait az ENSZ ellen. Ugyanezekből a bizonyítékokból kiderül, hogy a katangai zsoldosok a Vörös­­kereszt jelét viselő gépkocsik­ról tüzelnek az ENSZ-csapa­­tok járműoszlopaira és állá­saira. Ezek a zsoldosok­­ — mondotta a szóvivő — kórhá­zaknál, iskoláknál és hasonló pontokon rendeznek be tüzér­ségi állásokat, továbbá rejtek­helyeket orvlövészeiknek. New Yorkban U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára megismételte azt a korábbi bejelentését, hogy az ENSZ fegyveres erői Katangában »kizárólag a rendet és törvé­nyességet óhajtják helyreállí­tani« — mint mondotta, mi­vel továbbra is támadások érik az ENSZ-képviselet tag­jait, az ENSZ-katonák paran­csot kaptak, hogy a személyü­ket, vagy az ENSZ létesítmé­nyeit érő bárminemű táma­dásra továbbra is a leghatá­rozottabb védekezéssel vála­szoljanak, viszont a leghatá­rozottabban . cáfolta,­­ hogy az ENSZ katangai katonai műve­­­leteine­k,célja a­­tartomány pg­ fizikai vezetőinek »­megsemmi­sítése« lenne. 1949 óta évenként átlagosan 90—100 ezer házasságot kötöttek Magyarországon ! Csökken a csecsemőhalandóság — Növekszik az átlagos életkor — Új városok 886 000 új kereső — 2 milliárd 285 millió utas A Központi Statiszikai Hi­vatal munkatársai nagyjelen­tőségű vizsgálatokat fejeztek be. A napokban megjelent kö­tetekben, kiadványokban is­mertetik e feldolgozások ered­ményeit. * A »Mai Magyarország« című ♦ kötet az ország ipari, gazdasá­♦gi, kulturális, szociális ered­­­ményeiről közöl adatokat, Ma­gyarország területét tekintve a kontinens országainak nagy­ságrendjében a tizenhatodik helyen áll Az országban 128 járás, 63 város van. Az Utób­bi tizenegy évben sok község várossá fejlődött. Dunapente­,­lének például 1949-ben 3949 lakosa volt, most Dunaújvá­rosban több mint 31 ezren él­nek. Komló, Várpalota lakos­sága most az 1949. évinek több mint kétszerese. 1949— 1959 között Magyarországon­ év­ente átlagosan 188 000 gye­­­rek született. A halálozások­ száma és aránya lényegesen­­ kisebb, mint a felszabadulást előtt volt.­­ A statisztikák szerint 1933-­ ban ezer lakos közül 14,3 halt­ meg, 1960-ban pedig csak 10,2. • A csecsemőhalandóság nagy-­ mértékben csökkent. 1938-ban~ 1600 élveszületett gyerek közül ~ 131, 1960-ban már csak 48 haltt meg egyéves korának elérése] előtt. 1949 óta átlagosan évenként] 90—100 000 házasságot kötöt­­­tek, 20—30 ezerrel többet, mintt a második világháború előtt. A­ statisztikák azt mutatják, hogy* egyre fiatalabban házasodnak.*, A férfiak 71,5, a nőknek pedigis 64,1 százaléka élt házasságban, az adatfelvételkor. Mint a vi­l­­ágom mindenütt, nálunk is no-­ vekszáik a válások száma. 1959-­ ben például 21 937 házasságot* bontottak fel, három és félszer annyit, mint 1938-ban. A­­Mai Magyarország­ át­fogó, részleges képet ad ipa­runk fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről. Mint ismeretes, 1960-ban az ipari termelés csaknem négyszerese­­ volt az 1938. évinek. A keresők száma tizenegy év alatt 886 000 fővel emelkedett, és 1960-ban össze­sen 5 millió 300 ezer volt. Az Az iparcikk-vásárlás majdnem másfélszeresére nőtt az 1949- hez viszonyítva. Ugrásszerűen fejlődött híradástechnika-ipa­runk. 1960-ban például több mint 211 000 rádiót, 139 000 te­levíziót, 461 000 árammérőt, s 664 684 000 izzólámpát gyár­tottak. Növelték a háztartási kisgépek termelését. Például: mintegy 144 000 mosógép ke­rült ki tavaly a gyárakból. A magyar közlekedés min­den eddiginél nagyobb felada­tokat oldott meg. A járművek­nek több mint 2 milliárd 285 millió utasuk volt 1960-ban. fin. 1.) Magyar-szovjet koré Moszkva, december 11. Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter hét­főn fogadta dr. Incze Jenő ****** **************** skedelmi tárgyalások magyar külkereskedelmi mi­nisztert. A két miniszter a szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalt. Átadták az 1961. Vasárnap délután a stock­holmi hangverseny­csarnokban VI. Gusztáv Adolf svéd király a hagyományos ünnepség ke­retében átnyújtotta az 1961. évi Nobel-díjakat. A díjazot­tak: Irodalmi Nobel-díj: Ivó Andrics jugoszláv regényíró; fizikai Nobel-díj (megosztva­: Robert Hofstadter amerikai és Rudolf Mössbauer nyugatné­met fizikus; orvosi Nobel-díj: dr. Bék­ésy György, a Harvard­­egyetem magyar származású tanára; kémiai Nobel-díj: Mel­­vin Calvin, a kaliforniai egye­tem tanára. A Nobel-díjak átadása előtt Arne Tiselius, a Nobel-díj alapítvány elnöke beszédében felszólította a tudósokat és a sutáitokat, hogy az emberi tár­­sadaloms­ő bélkés fejlesztésein is­•*** ******************** évi Nobel-díjakat radozzanak, és szembeszáll­ azokkal, akik azt hiszik, hogy atomfegyverekkel megoldhat­ják korunk problémáit. Az oslói egyetem aulájában vasárnap V. Olaf norvég ki­rály és nagyszámú ünneplő közönség jelenlétében átutasí­tották az 1960. és az 1961. évi Nobel-békedíjakat. (A békedí­­jakat nem Stockholmban, ha­nem az oslói egyetemein nyújt­ják át.) Elsőnek Albert Luthull, a Délafrikai Köztársaságban be­tiltott Afrikai Nemzeti Kong­resszus elnöke, ez ismert dél­­afrikai közéleti személyiség vette át az 1960. évi X-Nobel­­békedíjat, majd Rolf E­­i­bers, Svédország oslói nagy­követe vette át a néhai Ham­marskjöld főtitkárnak halála után odaítélt 1961. évi Nobel­­békedíjat. (MTI)

Next