Népszava, 1961. december (89. évfolyam, 284–308. szám)

1961-12-12 / 293. szám

A régi még ellenáll az újnak­­ Az öntők pere a maradisággal- és a kényelmességgel­­ a Salgótarjáni Acélárugyárban Miért nem tudják kidolgoz­ni a nyolc órát a salgótarjá­ni öntők? Milyen következ­ményekkel jár a rossz munka­­szervezés? Erről írtunk há­rom hónappal ezelőtt s írá­sunkat azzal fejeztük be, hogy a­ hibák kijavítását segítenie kell a Kohó- és Gépipari Mi- Meg­szívlelték •— Mi a magunk részéről megszívleltük a bírálatot, mert igaznak találtuk — mondja Cseperkálovics Antal, a KGM Vaskohászati Igazga­tóságának munkaügyi osz­tályvezetője. — Intézkedtünk, hogy a Salgótarjáni Acéláru­gyárban is megalakuljon egy munkaszervezési csoport, mely­nek feladata a tényleges hely­zet alapos felmérése, elem­zése és olyan javaslatok ki­dolgozása, amelyek megszün­tetik a cikkben szóvá tett hi­bákat. A Salgótarjáni Acélárugyár munkaügyi osztályán meggyő­ződtünk róla, hogy a munka­­szervezési csoportot létrehoz­ták, értékes munkát is vég­zett néhány hónap alatt. Ko­vács Gyula osztályvezetőhe­lyettes, Varga Gyula, az üzem­­szervezési csoport vezetője és Dudás Sándor, az öntöde nor­mája elmondotta, hogy »min­tafelvételes eljárásokat« vé­geztek: előre meg nem sza­bott időközönként megfigyel­ték és feljegyezték a kiesett időket. — Az eredmény bizony nem a legkedvezőbb — tájé­koztatnak.— A kéziformázók­­nál 13, a kokillásoknál 12, az öntvénytisztítóknál és a kö­szörűsöknél pedig a munka­idő 10,2 százaléka esik ki a munkásoktól független . Az öntödében Boródi Fe­renc üzemvezető kissé kedvet­lenül fogad. Amikor újságol­juk, hogy nemsokára új da­rut kapnak, meg kollergépet is, dühös lesz. — Februárban?! — fak­ad ki. — A darunak már ebben az évben el kellett volna ké­szülni. Most örüljek, hogy újabb határidőt kaptam? Ami pedig a kollergépet illeti, jú­nius óta itt áll az udvaron egy vadonatúj példány. Célpré­miumot tűztem ki a beszerzé­sére, hogy mielőbb megkap­juk. Azóta sem tudtam elintéz­ni, hogy üzembehelyezzék. (!?) Pedig olyan szükségünk len­ne rá, mint egy falat kenyér­re. Hiánya miatt kell annyit homokra várni. S amit koller nélkül el tudunk készíteni, az olyan is. Meglátszik az öntvé­nyek minőségén. És az üzemvezetőből folyik a szó. Előhozakodik az öntö­de legfájóbb sérelmével. »For­radalmi változást« akar bele­vinni a munkába. — Szalagrendszerű gyártást szeretnénk meghonosítani. Még akkor határoztam ezt el, ami­­kkor az öntöde élére állítottak, s megismertem az üzemet. Itt vannak a kész tervek, és kép­telen vagyok őket megvaló­sítani. (?) Pedig most már belső erőforrásokból lényegé­ben mindent megoldhatnánk. Beszéltem erről az egyik ön­tőcsoport dolgozóival. Tet­szett nekik az elképzelés. Mert higgyék el, nagyon ren­des munkásgárda dolgozik eb­ben az üzemben, ők maguk teszik szóvá a sok értékes ki­esést, elfecsérelt időt. És még­sem megyünk a tizenkilencről a húszra. Hogy miért, annak kiderí­tése már nehezebb probléma. Boródi üzemvezető csak fél­mondatokban beszél róla. Vé­gül az derül ki, hogy a mű­vezetők ellenállását még nem tudta legyőzni az új. Bennük még erősebb a régihez, a ma­radihoz való ragaszkodás. — Nálunk nem lehet sza­lagrendszerű gyártást beve­zetni — mondják. — Nincse­nek meg hozzá a feltéte­lek. (?) Sok az egyedi gyártás. No, meg nálunk is érvényes a közmondás: »Senki nem le­het próféta a saját hazájá­ban.« A szalagrendszerű gyár­táshoz magasfokú fegyelme­zettség kell. Mi valameny­­nyien — egy kivételével — m­i­nisztériumnak is, a problémák zöme azonban csak helyben oldható meg. Milyen intéz­kedést tettek azóta? Van-e va­lami javulás a Salgótarjáni Acélárugyár öntödéjében, vagy valamilyen elképzelés a mun­ka szervezettségének megja­vítására? Et a bírálatot anyagra, minta- és töltőho­mokra, darura várás­t, azaz munkaszervezési hibák miatt. Ezt az időt teljes egészében meg lehetne takarítani. Ért­hető, hogy a munkások bosz­­szankodnak miatta, hiszen ennyivel minden hónapban vékonyabb a borítékuk. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy az öntők is »hozzájárulnak« ah­hoz, ha laposabb a boríték. Mert a kéziformázóknál 7,4, a kokillásoknál 7,8, a homok­előkészítőknél a munkaidő 8,6 százaléka »saját­ hibából esik ki a termelésből. Jóllehet, ezt az arányt nullára csökkenteni lehetetlenség, de az öntők sa­ját bevallása szerint is egy­­harmaddal könnyűszerrel csök­kenthető lenne. — A gyár vezetői néhány intézkedést javaslatunkra már foganatosítottak — újságolják a munkaügyi osztályon. — Döntés született, hogy február 1-én üzembe kell helyezni egy 15 tonnás darut. Ezzel a mun­kásoktól független kiesett idők, jelentős hányada megszűnik. A jövő év közepéig új koller­gépet is be­ kell szerezni, ami viszont a homokra várást szünteti meg. Tető alá hoz­zuk a tisztítóműhelyt is, egy­szóval elindult egy egészséges folyamat, tanultuk az öntőszakmát, eb­ben az üzemben. Nekünk ne­héz olyan fegyelmet tartani, mint annak, aki »kívülről« jön. A vezetőket is­­ meg kell győzni Igaz lenne a salgótarjáni öntőkből lett művezetők köz­mondásból faragott »elméle­te«? Egészen bizonyos, hogy nem. Példák ezrei, tízezrei igazolják az ellenkezőjét. Má­sutt kell keresni a dolgok nyitját. Mindenekelőtt az üzem vezetésében. Nem az a fő baj, hogy a munkások fe­gyelmezetlenek, mert ez így nem is igaz. Ha a munkasi lá­tás folyamatos, ha a munka­­feltételek biztosítottak, akkor az emberek dolgoznak, akkor nincs talaja a fegyelmezetlen­ségnek. Láttu­k őt a “Valahol már találkoztunk« című filmben, hallottunk, olvastunk párat­lan művészetéről, de a sze­mélyes találkozás — itt Bu­dapesten, a Bartók-teremben — felülmúlott minden vára­kozást. Rajkin kilép a füg­göny elé, szerényen meghajol és kisfiús mosollyal beszélni kezd. Az is megérti minden szavát, aki nem tud oroszul: játékának illúziót keltő vará­zsa, kifejező mimikája, szín­padi mozgáskultúrája áthidal­ja a nyelvi nehézségeket. S ráadásul — a magyar közön­ség iránti figyelmességből — nemcsak mondatokat, poéno­kat, de hosszú jeleneteket is megtanult magyarul, s sza­vait jellegzetesen »­tősgyöke­res« pesti hangsúlyokkal, kéz­mozdulatokkal kíséri. * Páratlanul sokoldalú mű­vész: a leningrádi Miniatűr Színház igazgatója, főrendező­je, háziszerzője, konferan­­sziéja és vezető színésze. S minden, amit csinál: zseniá­lis! Ezer arca van — s ez nem­csak különleges maszkjainak, bravúros átváltozó­ techniká­­jának köszönhető. Szinte már bűvészet, ahogy pillanatok alatt alakot, kort, egyénisé­get, jellemet, figurát változtat — legtöbbször kellékek nél­kül. Sanzont énekel, némaje-A szalagrendszerű gyártás azonban magasfokú munka­szervezettséget igényel, amit elsősorban az üzemvezetőnek és a művezetőknek kell bizto­sítani. Minden kelléket, a leg­kisebbtől a legnagyobbig a munkás keze ügyébe kell ké­szíteni, mert abban a pilla­natban, ha ez nem történik meg, felborul a rend, a mun­ka zavartalan menete. Talán még ennél is »kénye­sebb« a következmény. Azaz a szalagrendszerű gyártási fo­lyamat rögtön jelzi, hogy ki követte el a hibát. Azonnal megtalálható, ki a felelős a kiesett, az elpazarolt drága időért. Nos, ezt egyik műve­zető sem vállalja szívesen és az üzemvezető is vonakodik attól, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Kényelmesebbnek tartják a »majd csak lesz va­lahogy*■, am »úgyis rávernek a munkások« álláspontot, mint az előre megfontolt, fegyelme­zett vezetési módszert. Ez az igazi oka annak, hogy az ön­tödében a munkások kívánal-­ mai ellenére sem lehet beve­zetni a jelenleginél jobb, kor-­ szerűbb gyártási folyamatot.­­ Száz szónak is egy a vége:­­ a Salgótarjáni Acélárugyár • vasöntödéjében uralkodó ál- • lapotoknak mielőbb véget kell­­ vetni. Az első lépések sikere-­ sek voltak, de a többit is kö-­ vetkezetesen végig kell vin-­ ni. Helyes lenne, ha a moz-­ galmi szervek is behatóbban­ foglalkoznának az öntöde­­ ügyeivel és a vezetők nevelé­sével, hogy mielőbb érvényre­ jussanak a munkások és a­ gyár javát szolgáló elképzelé- i sek.­­ Az öntöde művezető-gárdá-­­ ja képes a nagyobb felada-­ tok ellátására. Itt nőttek fel­­ valamennyien a gyárban, itt­­ lettek kiváló szakmunkások és­­ — bízunk benne — itt lesz- e nek kiváló művezetők is. Zsidai Pál : Pillanatképek — egy zseniális művészről lenetet ad elő, villámtréfák­­kal fakaszt harsogó derűt a nézőtéren, otthonosan mozog drámai, szatirikus hangvételű és komikus szerepekben egy­aránt, s közben — pihenés­képpen — bűvészszámokat mutat be könnyed eleganciá­val.* A szatíra, a gúny s a hu­mor fegyverével harcol az em­beri gyöngeségek, félszegségek és a hibák ellen. Bemutatja a nyárspolgárt, aki hiába élt, mert nem tett semmit, ami megőrizné emlékét, az ifjú szerelmest és az öregedő Don Juant, a magányos aggle­gényt, a megrögzött alkoholis­tát, a bürokratát és a bürok­rácia áldozatát — hogy csak néhányat soroljunk fel Raj­kin művészi palettájának vál­tozatos színeiből. * A jelenetek, villámtréfák leleplezik és pellengérre állít­ják azokat, akik felelőtlenül elnézik a huligánok randalí­­rozását, akik kitűnő szakem­berek, csak éppen nem ott dolgoznak — kényelemből, anyagi érdekből —­, ahol a helyü­k lenne, gyilkos humorú szatíra szól a közönség igé­nyeit lebecsülő és semmibe­vevő gyárigazgatókról, a fej nélküli hivatalnokról s felet­teseiről, akiknek fel sem tű­nik ez a körülmény. Fulmi­­náns hatású jelenet az is, amelyik bemutatja: mi lenne, ha a tűzoltóság is olyan »lá­zas tempóban« dolgozna, mint egynémely hivatalnok? * Rajkin mellett szólnunk kell a kicsiny társulat tagjairól is, elsősorban G. Novikovról, B. Petrusenkóról, V. Ljahovickij­­ról, O. Malozjomováról, R. Romáról és Rjabovickijról, akik valamennyien méltó part­nerei Rajkinnak. S nem ke­vésbé érdemel elismerést Ka­zán István, aki nemcsak a tolmács szerepét tölti be ki­tűnően, hanem színészként is beilleszkedik a játékba. A­z Élmény ez a találkozás Raj­­kinnal, a nagy nevettetővel és a leningrádi Miniatűr Szín­házzal. Előadásuk, műsoruk minden pillanata telitalálat, a valóban csak nevében könnyű műfaj magasiskolája. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a vendégjáték újszerű alkotá­sokra buzdítja a műfaj hazai legjobb képviselőit is, mert Rajkintól tanulni nem­ szé­gyen, hanem kötelező! Garai Tamás Miért nem lehet? 2 Haza egykori magyar vitt Alekszej Mareszjev, a Szov­jetunió hőse, a Szovjet Hadvi­seltek Bizottságának elnöke és Alekszandr Szaburov vezérőr­nagy, a bizottság partizántago­zatának vezetője hétfőin fogad­ta a Magyar Partizánszövetség küldöttségét, amely Gábor István főtitkár vezetésével na­pok óta Moszkvában tartózko­dik. Mareszjev átadott a magyar küldöttség tagjainak egy fény­képalbumot, amely a Ligeti Károly vezette magyar parti­zánosztagnak a polgárháború­ s föld­­nacionalisták sírján idején Szibériában kifejtett te­vékenységét mutatja be. Az album anyagát Omszk városá­ban gyűjtötték össze. A magyar partizánküldött­ség egyébként hétfőn este Ba­kuba, majd onnan Mahacska­­lába, a Dagesztáni Autonóm Köztársaság fővárosába uta­zik. Itt a küldöttség tagjai egy urnában Magyarországról ho­zott hazai földet helyeznek el a polgárháború csatáiban hősi halált halt magyar internacio­nalisták sírjára. (MTI) ­ A vélemények eltérőek. So­­rkan például úgy gondolják,­­hogy egy munkaügyi osztály­► vezetőnek nemcsak a felvétel ► és elbocsátás, a létszámnyil- tvántartás a dolga. És csak ak­­kor töltheti el a jól végzett­­ munka öröme, ha törődik is­­az emberekkel. Ha a nevek, az akták nem takarják el elő­le az asszonyt vagy a férfit, aki hozzá hasonlóan örül vagy bosszankodik, vigad vagy bú­sul a mindennapok gondjai felett. De mondom, megítélés dol­ga az ilyesmi. A Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat munkaügyi osztályvezetője is bizonyára ezt a nézetet vallja. A gyakorlat azonban ezúttal mást mutatott. Különben aligha került vol­na sor a levél megírására, amely látszólag egyszerű ügy megoldásához kért segítséget. Az írója egy asszony , kony­hai dolgozó. Szep­emberben megbetegedett. Kórházba ke­rült, ahol vesesüllyedés miatt megoperálták. November kö­zepéig betegállományban volt, majd felépülve, munkába akart állni. A műtétre, egész­ségi állapotára hivatkozott, amikor valami könnyebb be­osztást kért a munkaügyi osz­tályvezetőtől, aki még azt a fáradságot sem vette magá­nak, hogy megkérdezze: tu­lajdonképpen milyen bajjal ■'N volt több mint két hónapig ' betegállományban. Az elutasító válasz adta le­vélírónk kezébe a tollat. És íme, a sajtó közbelépésére az eddig teljesíthetetlen kérés­­ meghallgatásra talált. Schüsz- S­ler Károlynét egy kis konyhá­ban helyezték el, ahol nem kell erején felül megerőltető munkát végeznie. Az ügy tehát rendeződött. Nincs ok kifogásra. Hiszen a Népszavának csupán egyetlen telefonérdeklődése eredmény­re vezetett. A hiba ott van, hogy ugyanezt megtehették volna — kötelességükhöz hí­ven, egyszerűen az érdekelt kérésére is. És elsősorban az ő kedvéért Mert a vezető pozíció nem­csak a ranggal vagy maga­sabb fizetéssel jár. Szív is kell hozzá. (lukács) NÉPSZAVA Magyar kormányküldöttség utazott a KGST ülésszakára Varsóba A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa soron követ­kező 13. ülésszakára Apró Antalnak, a Minisztertanács el­nökhelyettesének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével vasárnap délután magyar kormányküldöttség utazott Varsóba. A küldött­ség tagjai: Kossa István köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter, Friss István, a Közgaz­daságtudományi Intézet igaz­gatója és Vályi Péter, az Or­szágos Tervhivatal elnökének első helyettese. A kormányküldöttséget a Nyugati pályaudvaron Csergő János kohó- és gépipari mi­niszter, Czottner Sándor ne­hézipari miniszter, s a Kül­ügyminisztérium, több gazda­sági minisztérium és a Mi­nisztertanács titkárságának vezető munkatársai búcsúz­tatták. * Vasárnap éjszaka átutazott Magyarországon a vai®ói ülésszakon résztvevő bolgár kormányküldöttség. A dele­gációt Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, a Tervhivatal elnöke, a­ Bolgár Kommunista Párt Po­­­litikai Bizottságának tagja­­ vezeti. Vasárnap utazott át a ro­­ mán kormányküldöttség is,­ amelyet Alexandra Birladea­­nu, a Román Népköztársaság­ Minisztertanácsának elnök-­ helyettese vezet. . Az épitőmunkások szom az Építésügyi Mini Az Építésügyi Minisztérium kollégiuma hétfő­n dr. Traut­­mann Rezső építésügyi mi­niszter elnökletével ülést tar­tott az építő- és az építőanyag­­ipari munkások szociális ellá­tásának helyzetéről és a fel­adatokról. A tárca vállalatai évente mintegy négyszázmillió forintot költenek a dolgozók szociális helyzetének javításá­ra. Többek között a munkás­ ális helyzetéről tárgyalt stérium kollégiuma szállók fenntartására több mint százhúszmillió forintot fordítanak, s csaknem ugyan­ennyivel járulnak hozzá az üzemi étkeztetés költségeihez. Az utóbbi négy évben új, kor­szerű munkásszállókat építet­tek, s így már 18 000 dolgozót tudnak elhelyezni. A szociális követelmények mértékétől el­maradt munkásszállókat foko­zatosan megszüntetik. Tartásdíj táppénzes állomány idején Bagi István kazincbarcikai olvasónk azt kérdi, hogy a táppénzes állomány idején mennyi tartásdíjat köteles fi­zetni a tartásdíjra kötelezett. A társadalombiztosítási rendel­kezések értelmében a táppénzből csak a tartásdíjakat valamint a táppénz címén jogtalanul kifize­tett összegeket szabad levonni. A levonások együttes összege a táp­pénz 33 százalékát nem haladhat­ja meg. Ebből következik, hogy ha jogtalanul felvett táppénz nincs és csak tartálévi levonására kerül sor, annak összest nem ha­ladhatja meg a szolgáltatás 33 százalékát.­ A munkaruha megváltásáról Czenki Józsefné budapesti olvasónk arra kér választ, hogy ha a dolgozó hozzájáru­lással kilép, kötelezhető-e a munkaruha megváltására. Az idén március 15-én életbe lé­pett kormányrendelet értelmében az a dolgozó, aki munkaviszonyát felmondással megszünteti, a vála­­lattól önkényesen kilép, vagy a vállalat fegyelmi úton elbocsátja, a munkaruha értékét köteles meg­téríteni, ha annak kihordási ideje még nem járt le. Így a munka­ruha a dolgozó tulajdonába megy át. Ipari tanuló családi pótléka Kovács Margit rákoshegyi olvasónk aziránt érdeklődik, hogy­­ utána jár-e még csa­ládi pótlék, mivel 18. életévét még nem töltötte be és har­madéves ipari tanuló. A családi pótlék nem jár. Az ipari tanulóknak ugyanis 16 éven felül, is. életévük betöltéséig csak abban az esetben jár Családi pót­lék, ha első-, másodévesek. A harmadéves ipari tanulónak még akkor sem jár, ha nincs 18 éves. Munka­végzése felmondási idő alatt Kiss György debreceni ol­vasónk azt kérdi, hogy ha vállalatának felmond és ki­lépéséhez hozzájárulnak, a felmondási idő alatt kell-e dolgoznia. A Munka Törvénykönyve ren­delkezései értelmében ha a válla­lat mond fel a dolgozónak, akkor köteles felmenteni a munka vég­zése alól a felmondási időre. Ha a dolgozó mond fel akkor a fel­mondási idő alatt köteles munkát végezni, kivéve, ha az igazgató felmenti ez alól. A nyugdíjas tsz-tag járuléka Jámbor Dezső siófoki olva­sónk aziránt érdeklődik, hogy a tsz-ben dolgozó nyugdíjas­nak kell-e nyugdíjjárulékot fizetnie. Az 1962. január elsején életbe­lépő rendelkezés értelmében a sa­ját jogú nyugellátással rendelkező nyugdíjas és a tsz-járadékos, ha tsz-ben dolgozik, a nyugdíj­járulé­kot nem köteles fizetni a rende­let életbelépésétől kezdve. Felmondás a terhes nőnek Nemes Jánosné budapesti olvasónk arra kér választ, hogy meg lehet-e szüntetni a terhes nő munkaviszonyát A dolgozó nő munkaviszonyát a terhesség megállapításául a Szülést követő hatodik hónap vé­géig felmondással megszüntetni nem lehet. A munkaviszony ellen­ben megszüntethető fegyelmi el­járás alapján. Ha a terhes nő ha­tározott időre, vagy meghatáro­zott munkára szerződött, akkor a határozott idő elteltével, illetve a meghatározott munka elvégzé­sével munkaviszonya megszűnik, felmondás nélkül. A háztulajdonos felmondási joga Tibor Péter budapesti olva­sónk aziránt érdeklődik, hogy felmondhat-e a házában lakó bérlőnek, mert ő szeretne oda költözni. A jelenleg érvényes rendelkezé­sek szerint a tulajdonos azon a címen, hogy a lakásra saját ma­ga, vagy egyenes ágbeli hozzátar­tozója számára tart igényt, még megfelelő cserelakás felajánlása esetén sem mondhat fel 1962. de­cember 21-ig. Szovjet írók az írószövetségben A Magyar Írók Szövetségé­nek elnöksége hétfőn a szö­vetség székházában fogadást rendezett a hazánkban tartóz­kodó szovjet íróküldöttség tiszteletére. A szovjet vendé­geket Darvas József, az író­szövetség elnöke üdvözölte, majd V. Kozsevnyikov, a szov­jet delegáció vezetője vála­szolt. Az IKEA értesíti kedves ügyfeleit, hogy DECEMBER 17-ÉN, VASÁRNAP FÉL 9-TŐL 1­3-IG NYITVA TART 1961. december 12

Next