Népszava, 1962. augusztus (90. évfolyam, 178–203. szám)

1962-08-01 / 178. szám

Levél két szomszédos szoba között Furcsa helyzet: az egyik asszony sírva panaszkodik mert öt év után felmondták munkaviszonyát — szerinte minden indok nélkül. Társai meg azt kifogásolják, hogy egyik napról a másikra át­helyezték őket, de nem kö­zölték, mennyi lesz a kerese­tük. Az e­bből támadt vita már a vállalati és a területi törvény­t — így van — erősíti meg Szamosi Miklós, a szakszer­vezeti bizottság titkára, s bi­zonyságul maga is felsorol néhányat a rendellenességek közül: — Törvény van rá, hogy a szak­szervezeti tisztség­­viselőket csak az szb, illetve a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásával lehet elmoz­dítani helyükről, vagy dönteni sorsuk felől, de a munkaügyi osztályunk ezt figyelmen kí­vül hagyja... Meg aztán — folytatja — a normákon is anélkül változtatnak, hogy kérnék a műhelybizottságok, a munkások segítségét... — Miért nem él az szb tör­vényadta jogaival? — kockáz­tattuk meg a kérdést —, mert mégiscsak furcsa, hogy azok siránkoznak, akiknek orvo­solniuk kellene a munkások sérelmét. — Szóltunk már érte, de hiába — bosszankodik Jakab András, a szakszervezeti bi­zottság bérfelelőse és újabb tényeket említ, azt ajánlva, hogy győződjünk meg a va­lóságról a műhelyekben. A készáruraktárban már el­ült a »vihar«, amit az egyik munkaügyis »szereplése« vál­tott ki. — Úgy látom, beválik a mi­nőségi bérezés — nyugtat meg Kürti Miklósné, a mű­helybizottság titkára — csak az a baj, hogy a bevezetést nem előzte meg és nem is Ahova a szá­ z kör szűkül, s a szálak a munkaügyi osztályra vezetnek: az itt dolgozókat okolják szinte mindenért ami rossz. — Nehéz a mi helyzetünk «— válaszolja Nász Sándorné osztályvezető, s gondterhelten sorolja a gyár »munkaügyi-*­­gondjait: — Évről évre több, választékosabb és jobb mi­nőségi konzervet kérnek tő­lünk, aminek teljesítése nagy erőfeszítéseket igényel... Mi úgy érezzük — magyarázza —, hogy a jelenleginél nagyob­bak a lehetőségeink és a ma­gunk eszközeivel ösztönözni egyeztető bizottságnak is munkát adott. Mások a nor­másokat »áldják«, mert — mint mondják — amióta mé­ricskélni kezdték munkáju­kat, csökken a keresetük. Az­tán­ sokan szóvá teszik azt is, hogy a gyár vezetői nél­külük tesznek intézkedéseket őket érintő kérdésekben .. . an rá, de... követte különösebb műszaki intézkedés, sem pedig jobb munkaszervezés... A mustárüzemben viszont azzal fogadnak, hogy mosta­nában több a munka és ke­vesebb a pénz. — Nem változott meg itt semmi — mondják a munká­sok —, ugyanolyan feltételek mellett dolgozunk, mint négy­öt esztendővel ezelőtt, de ezt nem vették figyelembe az új norma megállapításánál ... — Én háromszor is vissza­utasítottam a normások ja­vaslatát — szabadkozik Sankó István művezető —, végül kénytelen voltam elfogadni, mert azt állították, hogy »aka­dályozom a fejlődést­«... Az üvegtelepen egy levelet mutatnak, amelyben a munka­ügyi osztály közli, hogy jú­lius 1-től — tehát visszamenő­­leges hatállyal (?!) — minő­ségi bérezést kell alkalmazni. — Mi a célja ennek az in­tézkedésnek? — A törések csökkentése és a selejtesen érkezett edények tovább juttatásának megakadá­lyozása — feleli a telep he­lyettes vezetője, de hamaro­san kiderül, hogy a munká­sok nem sokat tudnak az egészről. — Eddig nem lehetett kö­zölni — magyarázzák a telep vezetői — »nem tudtuk, mit akar a munkaügyi■*. lak vezetnek próbáljuk az üzemek, a mű­helyek vezetőit, hogy használ­ják is ki azokat. Sajnos, nem mindig talál megértésre az igyekezetünk... — Ami pedig a szakszerve­zeti tisztségviselők áthelyezé­sét illeti, valóban előfordult, hogy egy-két esetben csak utólag értesítettük az szb-t. De ez nem azért történt, mert a húsüzem leállt a szokásos karbantartás miatt és egyik napról a másikra intézkedni kellett... Bezárult a kör és nincs sze­mélyes gazda, aki okolható­­ volna a panaszokért, bajokért. ■ Mindenki meg tudja magya­­­­rázni, mit miért tesz, csak az­­ nem derül ki, ki a felelős az­­ egymást bepanaszolható, a fe­­­­lelősséget másokra hárítgató üzemi légkörért, amely ká­rosan hat ki a termelésre,­­ a munkások hangulatára, éle­­­­tére egyaránt. A munkaügyi­sek módszerét kétségkívül el lehet marasztalni egyik-másik kérdésben, de jószándékukat­­ aligha. Mint ahogyan van ki­­­­fogás az szb munkájával kap­csolatban is, de tevékenysé­gét mégiscsak hasznosnak és­­ segítőnek ítélik meg. Hason­lóak a vélemények más gaz­dasági és mozgalmi vezetők munkájáról is. A gyár, a közösség érdeke... Igen ám, csakhogy a felszín alatt, amelyet jelenleg a szak­­szervezeti bizottság és a mun­kaügyi osztály villongása ta­kar, olyan rendezetlen gyári viszonyok lapulnak, amelyek zavarják a különböző szervek és vezetők közti normális kap­csolatoknak a kialakulását. Az szb és az egy-két szobá­val odább dolgozó gazdasági vezetők között hivatalos le­velezés folyik, amire — sze­rintük azért­­kényszerülnek­, mert a szó és a közös meg­állapodás nem jelent elég biztosítékot. Így aztán nem csoda, ha a mustárüzem veze­tője is a munkaügyi osztály papírjával takaródzik, akár­csak az üvegtelepi vezetők, ahelyett, hogy a munkásokkal és a normásokkal együttesen többször és alaposan megvi­tatnák a szükségessé vált, vagy célszerűnek látszó intéz­kedések hogyanját, és meg­tennék a kívánatos műszaki­munkaszervezési­ előkészülete­ket, még mielőtt a boríték jelezné az adminisztrációs in­tézkedések nem éppen áldá­sos következményeit. Helyes, hogy fellépnek min­denfajta törvénysértés, rend­ellenesség ellen, de az már nem vezet jóra, ha a vezetők és a különböző szervek na­gyobb figyelmet s energiát fordítanak a kisebb-nagyobb szabálytalanságok kiélezésére és egymás elmarasztalására, mint az összefogás, a közös nyelvben való beszélés megte­remtésére. Ez utóbbiakra kel­lene jobban törekedni a Bu­dapesti Konzervgyárban is, mert ezt kívánja meg a gyár, a közösség érdeke.­­ Fekete Béla Magyar küldöttség a chilei szakszervezeti kongresszuson Megérkezett Chilébe Föld­vári Aladárnak, a közleke­dési szakszervezet főtitkárá­nak vezetésével az a magyar szakszervezeti küldöttség, amely részt vesz a Chilei Egységes Szakszervezeti Köz­pont augusztus 1-én Santiago de Chilében kezdődő III. kong­resszusán. Furcsa és kínos volna, ha egy nap rádöbbennének arra az emberek, hogy valójában mi­­lyenek, ha úgy ismernék ma­gukat, ahogy a többiek látják őket. A cézárkodó hivatalfő­nök ráébredne arra, hogy je­lentéktelen senki, a melldön­gető zseni, hogy dilettáns, az egyéniség, hogy szürke sablon, az emberbarát, hogy önző disznó, a sovány, hogy kövér, a bőkezű, hogy fösvény, az őszinte, hogy hazug, a jósá­gos, hogy gonosz, a bátor, hogy gyáva, a szerény, hogy öntelt, a csendes, hogy han­gos, az ízléses, hogy ízléstelen, a nagylelkű, hogy kicsinyes, az udvarias, hogy hízelgő ... Vajon, mi történne?! Min­denki egyszerű lenne, szerény, jóságos, őszinte, csendes, ked­ves ,megértő?! Senki sem lop­na, hazudna, csalna, rágal­mazna, gyűlölne, irigykedne?! Minden házasság sikerülne, minden barátság őszinte vol­na, minden dicséret igaz, min­den szó önzetlen?! A krakéler így kezdené a szóváltást az ellenfelével: — Kérem, én alapjában gyáva vagyok. Egy ügyvéd a következő szavakkal fogadná ügyfelét. Tévedések vígjátéka mikor az jogi tanácsot akar , kérni tőle: , — Uram, bevallom, én őszintén szólva buta vagyok, s egy csomó paragrafust már , nem is ismerek, ne bízza rám,­­ mert biztosan elveszítem a­­ perét. Egy orvos a betegének azt­­ mondaná: — Hiába jött hozzám privát­­ betegnek, bármennyi pénzt is­­ ajánl fel, én nem tudom meg-­­ gyógyítani, menjen egy másik doktorhoz. ■: Egy házfelügyelő az egyik­­ lakóhoz:­­ — Lusta vagyok, ne is csen- é­gessen, úgyse nyitok kaput,­­ mert utálok éjszaka az ágyból kikelni, inkább menjen el egy­­ másik házba aludni.­­ Egy menyasszony, a völegé- I nyéhez esküvő előtt:­­ — Artúr, ne vegyen felesé­gül, mert én tíz évvel idősebb­­ vagyok magánál, és csalfa,­­ költekező, házsártos termé­szetű. Pokollá tenném az éle­­­­tét. . . Egy csapos: Mindig keve­­sebb bort mérek, mint ameny­­nyi jár a kedves vendégnek, mert pénzsóvár vagyok. Pincér: Rossz az ebéd, a le­ves vízízű, a hús rághatatlan, a tészta összeragad, menjen egy másik vendéglőbe! Cukrász: A sütemény bizony már lassacskán egyhetes, s­avas vajjal csináltuk, s azt is kiloptuk belőle, és száraz, ehetetlen, ne vegye meg! Hivatali főnök: Csak a só­gorom protekciójával kerül­tem ide. Nem értek én semmi­hez. Már csomagolok is, s át­adom a helyemet egy tehet­séges szakembernek. Dra­maturg: Mindeddig hiú módon reménykedtem, de most már biztosan tudom, hogy semmit nem értek a színházhoz. Elmegyek segéd­munkásnak. Primadonna: Nem tudom ezt a főszerepet eljátszani, már öreg és csúnya vagyok hozzá, adják oda egy tehetsé­­ges, fiatal kezdőnek. Szerző: Szerkesztő elvtárs,­­ krokit ne adja le, mert rossz! A kísérlet nem sikerült. A szerkesztőnek nem szóltam így szót sem. Kemény György 2 A KÖZE Dobi István, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke Svájc nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban üd­vözölte Paul Chaudet-et, a Svájci Államszövetség elnökét. * Két esztendeje független ál­lam Dahomey Köztársaság. Ebből az alkalomból Dobi István, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke táviratban köszöntötte LET ESEU Hubert Maga köztársasági el­nököt* A hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldöttség kedden délelőtt Czeslaw Wy­­cechnek, a szejm elnökének vezetésével az Egyesült Izzó­ba látogatott. * A Nemzetközi Újságíró Szer­vezet augusztus 6-án kezdődő V- kongresszusára a világ min- lÉNYEI­ ben részéből érkeznek küldöt­tek Budapestre. Kedden meg­érkezett a nemzetközi szerve­zet titkársága: J. Meisner fő­titkár, A. Jefremov és J. Fi­scher titkárok, valamint I. Ig­natov, a Bolgár Újságíró Szö­vetség főtitkára. Ugyancsak kedden érkezett hazánkba Luu Guy Ky, a vietnami kül­döttség vezetője, az indonéz delegáció, s egy dél-afrikai küldött. Akinek ig­annak nem »Panaszkodni csak egymás között mertünk eddig, mert családunk van és féltjük az ál­lásunkat. Most azonban kérjük segítségüket, hogy munkánkért megkenjük becsületesen azt, ami jár és ne kelljen félni az elbocsátás­tól, ha valamiért szólunk.« Így fejeződik be a levél, amelyet a Szolnoki Ruházati Válla­lat női részlegétől küldtek hozzánk — névte­lenül. Pedig a levél írói igazat írtak. Az egyik munkacsoportban — enyhén szólva — nem egészen korrekt dolgok történtek. A munkát nem osztották el arányosan, s a csoporton belül a »protekciósoknak« a jobban fizető munkákat biztosították. És mi tette ezt lehetővé? A többi között az, hogy a csoport vezetője a vállalat egyik műszaki vezetőjével rokoni kapcsolatban áll és visszaélt ezzel a kapcsolattal. Mindezt a Helyiipari és Városgazdasági Háza van, __________ , kell félnie Dolgozók Szakszervezete Szolnok megyei bi­zottsága — a kérésünkre indított vizsgálat során — állapította meg. Következmény: a vállalat vezetősége módosította a csoport­­vezető alapbérét és utasítást adott a munkák jövőbeni arányos elosztására. A szóban forgó műszaki vezetőt pedig július elsejével beosz­tásából felmentették. A levél íróinak csak egy dologban nem volt igazuk, ez pedig a kishitűség — a bizalom hiánya a munkacsoport szűk keretein túl látva is... A tények azt bizonyítják, hogy félnivalójuk csak a vétkeseknek van — itt is, mint mindenütt! A levélíróknak a hajuk szála sem görbült meg. S ez így természetes, nálunk ennek így kell lennie, mert akinek jogos az észrevétele, amellett kiáll a közös­ség, annak igazát meg kell kapnia. (baják) Nemcsak a kultúrházon múlik... — Kulturális munka, ná­lunk? Ugyan kérem, hiszen még művelődési házunk sincs! Gyakran hallani ezt kis- és középüzemekben. Van még nagyüzem is, ahol elmondhat­nák. Például a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban. Mondhatnák, de nem mond­ják. Pedig ebédlőjük ma is csak akkora, mint amikor még csak fele annyi dolgozójuk volt — s egyúttal színházte­rem, klubszoba, próbahelyiség, az ismeretterjesztés színhe­lye, tanterem. Népművelő munka azonban A Deszélgetés során kibon­­takozik az az út, amely a gyári műkedvelő csoportok kizárólagos előtérbe helyezé­sétől a mai sokrétű népműve­lő munkáig vezetett. S mind­ez a gyáron belüli szervező, agitációs munka eredménye. Az alkalmankénti előadások után 1959-ben rendeztek elő­ször ismeretterjesztő soroza­tot; ez év első felében a mun­kásakadémia és a két ifjúsági akadémia 35 előadásának már 4160 hallgatója, volt . .. ősz­­szel hat tagozattal indul az újjászervezett munkásakadé­mia, a tudományos és művé­szeti sorozatok mellett ott szerepel már programjában a műszaki tematika is, a hír­adástechnikai sorozat, szoro­san az üzem termelési fel­adataihoz kapcsolódva. Három éve működik az üzemi általá­nos iskola VII. és VIII. osz­tálya, bennük most júniusban 74-en vizsgáztak. A gyárban ennek ellenére folyik a gyár­ban. Kulcsár Istvánnal, az szb kulturális bizottságának eddigi vezetőjével és fiatal utód­jelöltjével, Drávai Lász­lóval beszélgetünk erről. — Amikor szembe kellett néznünk a ténnyel — mond­ják —, hogy kulturális intéz­ményre egyelőre nem számít­hatunk, gondoskodnunk, kel­lett a dolgozók művelődési igényének kielégítéséről úgy, ahogy tudtunk. Igaz, hogy a kulturális munka­helyet kí­vánna, mégis úgy gondoljuk, hogy nem minden múlik a helyiségen, műkodik a K­anap Tecnnmum három kihelyezett osztálya, van még két szaktechnikusi tanfolyam és mintegy 20—25 szakmai céltanfolyam. Lehmayer Józsefné közön­ségszervező a színház, az ope­ra és a hangversenyek iránti igény gyors növekedéséről szá­molhat be, ami főként a jól előkészített teltház-akciók eredménye. A legutóbbi évad­ban egy dolgozójukra már több mint 3 jegy jutott, s e jegyeknek csak egy negyedét váltották operettre, zenés víg­játékokra, 30 százalékát ope­rára és hangversenyre, 45 szá­zalékát prózai színművekre adták el. Itt van végül a tíz művé­szeti csoport — köztük a nagy szimfonikus zenekar, ének­kar, színjátszó együttes. Új­szerű a munkájukban, hogy valamennyien együtt alkotják az üzem irodalmi színpadát. A Beloiannisz-gyáriak már nem egy irodalmi estje meg­mutatta eddig, hogy kísérle­tük helyes: az irodalmat nép­szerűsítő műsoraikban helyet kap a zene, az ének, a tánc — tehát valamennyi együtte­süket foglalkoztatják. A ze­nekar már eddig is közremű­ködött a zenei vonatkozású munkásakadémiai előadáso­kon — ősztől kezdve minden együttes, elsősorban a szín­játszók és a szavalók kiveszik részüket a munkából.­­ Balogh István művészeti felelős beszél erről, aki egy kézben tartja valamennyi együttest, koordinálja munká­jukat, próbáikat. Ez magya­rázza, hogy az ismeretter­jesztő előadások és a tanfo­­­lyamok mellett jut hely és idő az ebédlőben a próbákra is. Munkások az iskolapadban és az Operában Az idei aratás első „10­ Az aratás első szakasza, az őszi árpa betakarítása, szerte az országban befejezéshez kö­zeledik. Kedden már Hajdú- Bihar megyében se állt lábon egyetlen hold sem ebből a fontos takarmánynövényből, s ugyanekkorra több mint 100 ezer hold búza aratásával is végeztek a hajdúsági termelő­szövetkezetek. Ez gyakorlati­lag annyit jelent, hogy az ösz­­szes kenyérgabonának kereken 80 százalékát levágták. A me­gye szövetkezeteinek többsé­gében a hét végére befejezik az aratást. Baranyában, a bolyi gépál­lomás két kiváló kombájno­sa — Falk József és segédve­zetője, Juhos Szilveszter­­ kedden délután learatta a hat­századik holdat és az ország­ban elsőként elcsépelte a szá­zadik vagon gabonát. Teljesít­ményük értékét növeli az a tény, hogy a kiemelkedő ered­ményt nem összefüggő terüle­ten érték el.­­ Az elmúlt napokban ismét tovább javították eredményei­­ket az állami gazdaságok kom­bájnosai. Kunkli Péter hajdú-­ ­ vagonos­ kombájnosa szoboszlói kombájnvezető napi teljesítményei között 9,5 va­­gonos tétel is szerepel. Az ugyancsak hajdúszoboszlói Méhes János napi rekordja 9 vagon. Az SZK—3-as géppel dolgozó állami gazdasági kom­­bájnosok versenyének elsősé­géért most már napok óta e két kitűnő vezető között fo­lyik a vetélkedés. Jelenleg Kunkli Péter van előnyben. Az ő gépétől már több mint 8400 mázsa gabonát szállítot­tak a kombájnszerűre. A magyar gyártmányú AC— 400-as típusú géppel dolgozó állami gazdasági kombájnosok versenyének első három he­lyezettje 37, 33, illetve 32 va­gont meghaladó mennyiségű gabonát csépelt el. Az aratás előrehaladtával szerte az országban élénkül az állami felvásárló telepek forgalma. Bács megyében, ahol már közvetlenül a befe­jezés előtt áll a nagy munka, s ezekben a napokban már teljes erővel megindul a csép­­lés, naponta átlagosan 100 va­gon gabona kerül a Termény­forgalmi Vállalat magtáraiba. NÉPSZAVA Petőfi emlékünnepségek a Kiskunságban Vasárnap Kiskőrösön, ked­den Kiskunfélegyházán emlé­keztek meg Petőfi Sándorról halálának 113. évfordulója al­kalmából. Félegyházán tér­zenével kezdődött az ünnep­ség, majd Czinege Gábor, a Hazafias Népfront járási-vá­rosi titkára méltatta Petőfi életművét. Összezsúfolt könyvek — hármas sorokban A jelentős művelődési igényt tükrözik a könyvtár adatai is: 14 ezer kötetüket 2600 rendszeres olvasó köl­csönzi, naponta átlag százan kopogtatnak be, szép összeg jut új könyvekre is. — Ez a leglátogatottabb gyáron belüli kulturális »in­tézmény« — mondja Ságodi János könyvtáros, és nyom­ban meg is indokolja, miért a keserű gúny a hangjában: hat éve már, hogy negyedév­ről negyedévre halogatják a korszerűsítést, ötezer kötetre tervezték a polcokat. Most háromszor annyi van, három sorba zsúfolva, a kölcsönzés ezért lassú és körülményes. A legjobb olvasókból alakult könyvtári tanács tagjai — Szakács Jutka, Petrovics Mag­da és mások — szabadidejük­ben, társadalmi munkában »besegítenek«, különben nem győzné a csúcsforgalmat Szabadpolcos válogatás? Ilyes­miről álmodni sem lehet. A könyvtárral csak az is­meretterjesztés és a felnőtt­­oktatás lehet egyenlő fontos­ságú. Nos, e tekintetben is bajok vannak. Az iparág fej­lesztésével egyidőben mind­inkább átállnak a három mű­szakra , az üzemi általános iskola váltóműszakos beosz­tására azonban az illetékesek még nem találtak semmi le­hetőséget. Beszédes eredmények és ala­posan indokolt gondok — ezek jellemzik a BHG üzemi népművelőinek munkáját. De a munka folyik, műhelyekben, piciny irodákban, ételszagú ebédlőben — egy percre sem áll meg amiatt, mert nem ad neki keretet a művelődési ház. G. Szabó László T. HIRDETŐINK FIGYELMÉBE! Székházunk renoválása miatt a 223—499 és közvetlen telefonszámunk nem működik Jelenleg hirdetési csoportunk kizárólag a 224—815—319-ig számon, a 165-ös mellékállomáson hívható! 1962. augusztus 1

Next