Népszava, 1963. május (91. évfolyam, 100–125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 91. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1963. MÁJUSI, SZERDA (Gonda György felvétele) ­ M­ÁJUS ELSEJE MEGÜNNEPLÉSE volt a munkások első, egész világra szóló közös akciója. Munkásember számára ezért min­dig a legnagyobb, a legszebb ünnep volt és lesz is a május elseje. A múlt század kilenc­venes éveiben­­a májusi lobogók, májusi tünte­tések értették meg először a tőkéssel, a polgári világgal, hogy a munkásosztály, szívében a győ­zelem biztos tudatával, harcba lép jogaiért. Az idei felvonulásra készülődve, az emlékezet sorra felidézi az elmúlt hazai májusokat is — azokat, amelyeket a régmúltban, a kapitaliz­mus világában éltünk meg, a munkásosztály vö­rös zászlaja alatt harcolva a kizsákmányolástól mentes, szabad társadalomért s a felszabadulás óta eltelt esztendők májusait, amelyeknek­­ gyö­nyörű napjai már a szocializmust építő dolgozó nép öntudatának, erejének, és bizakodó harcra­­készségének seregszemléi voltak. A májusi ünnepek mindig a harcrakészség seregszemléi voltak, egyben legfontosabb mon­danivalójának, a proletár internacionalizmusnak hű és messzehangzó hirdetői. Valaha régen, ha tettekről, jövendőről, or­szág holnapjáról volt szó, nem volt ritka Ma­gyarországon a lemondó reménytelenség hang­ja. Az uralkodó osztályok hamis és megtévesztő «egyedül vagyunk«­hangulata nemegyszer még a dolgozók közé is átszivárgott. Csak az osz­tályharcos szervezett munkásság legjobbjai val­lották szilárdan, soha nem­­ másítva véleményü­ket: az igazságos, a jövőért vívott harcban száz­milliókkal küzdünk egy fronton, és ennek a harcnak a győzelem lesz a beért gyümölcse. M­ai májusunkon az egész dolgozó nép tudja, hogy szocialista építőmunkánkat úgy végezzük, mint a hatalmas szocialista vi­lágrendszerbe tartozó, alkotásaival meg­becsülést kivívott szabad ország fiai. A pro­letár internacionalizmus, a dolgozók széttép­­hetetlen nemzetközisége köt össze bennünket a hazánkat felszabadító Szovjetunió népeivel, a szocialista tábor minden dolgozójával, s a tőkés országok, a gyarmati sorból nemrég szabadult új, független országok és a még gyarmati sor­ban küzdő népek harcos százmillióival is. A ma­gyar szakszervezeti mozgalom megbonthatatlan egységben halad a Szakszervezeti Világszövet­ségben tömörült sok-sok millió dolgozóval. A tííai májusi ünnepien is úgy dobban szívünk együtt az övékkel, mint ahogy minden harcuk­ban érezhetik testvéri szolidaritásunkat, támo­gatásunkat. A mi munkánkban is felbecsülhe­tetlen energiaforrás a proletárszolidaritás, a mun­kás nemzetköziség legyőzhetetlen erőt adó nagy érzése és gondolata. A szocialista világrendszer országaiban büszkén, szabadon leng május zászlója. S ahol ma még tilos a május — az imperializmus or­szágaiban — tüntetések, illegális összejövetelek hirdetik, amit magyar költő, Ady Endre írt va­laha: »... a Tavaszt nem tudták megkötözni. S a május mégis ír, izgat, beszél...« BESZÉL az idea május, szerte a világon, első­sorban arról, ami ma a világ minden népe számára alapvető fontosságú, a béke meg­őrzésének szükségességéről. A májusi össze­fogás azt hirdeti: a békét csak áldozatos küzde­lemmel védelmezhetjük meg. Mi, a­kik Lenin ta­nításaival felvértezve haladunk a szocialista építés útján, látjuk, hogy bár veszedelmes fe­nyegetésként a béke és az emberi jövendő eb­en, él még az imperializmus, a mi korunkban már nem végzetszerűen elkerülhetetlen a háború. Lenin mutatott rá, hogy lehetséges a külön­böző társadalmi rendszerben élő országok bé­kés egymás mellett élése. A mi napjainkban az erősödő, szüntelenül nagyobb és nagyobb erőt képviselő szocialista rend mindjobban kibonta­kozó természetes fölénye a biztosíték, hogy a két társadalmi rendszer békés versenyében legyőz­zük a múltat, a tőkés rendet. A mi társadalmi rendünk, amely megszüntette a gyártulajdono­sok és részvényesek, nagybirtokosok, arisztokra­ták, a milliók munkájából élősködő herék ural­mát, egyedül képes minden emberi alkotóerő és tudás felszabadítására az egész társadalom javára. EZÉRT MÁJUS ELSEJE nemcsak a felvonu­lás, a vidámság, az ünnep szép napja, ha­nem a számvetésé is. A jövőért harcoló mil­liók ünnepnapja mindig annak vizsgálata is, hogy az előző esztendő büszke erőmegmutatása óta mennyit lépett előre a dolgozó nép a maga választotta, helyesnek és eredményesnek bizo­nyult úton. Munkásünnepünk mai jelentősége éppen ebben is van, az eredmények felmérésé­ben, feladataink józan vizsgálatában. A mögöttünk levő esztendők a dolgozó ma­gyar nép számára valóban századokkal értek fel. Joggal mondhatjuk, hogy történelmi határ­kőhöz érkeztünk. Az országot vezető erő, pár­tunk VIII. kongresszusán határozatában méltán, az elvégzett munkára tekintve, elégedetten álla­píthatta meg, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait s most már a szocializmus teljes felépítésé­nek időszakába léptünk. Mindaz, amiért a fel­­szabadulás előtti májusokon tüntetett a mun­kásosztály, annak alapja, amit az elmúlt tizen­nyolc év májusain célul tűzött ki maga elé a munkásünnepet köszöntő sok százezer ember, megvalósult, megtestesül a haza szocialista rendjében, a néphatalom erejében, a szocialista népgazdaság alkotókészségében. N­­T AZ ÉPÍTŐMUNKÁS gondolkodásával vizs­gálom meg a mondatot: az alapokat lerak­tuk, a teljes felépítés a tennivaló, még ha­tározottabban, még pontosabban tudom, mi­lyen nagy feladat áll mindannyiunk előtt a kö­vetkez évben és években. Most kell felraknunk a szilárd, tartós falakat, most kerül helyére ajtó, ablak, most padlóznak majd s nem­sokára munkához láthatnak a szerelők... Aki valaha is dolgozott épületen, vagy látott építést, jól tudja, milyen nagyszerű pilla­nat ez­­­, de tudja azt is, hány ember ösz­­szeműködése, lelkiismeretes és kitartó tevékeny­sége kell az alapok lerakását követő időszakban is. A jó munkás, aki mesterségét is, az éppen épülő házat is szereti, szívesen pillant rá a terv­rajzra, kedvvel nézi meg a már kész építményt ábrázoló rajzot, és-elképzeli, milyen lesz mun­kája, ha már a vakolat új ruháját is viseli. Így vagyunk ezzel mi, a szocializmus építőmunnkásai, a szocialista Magyarország építői is. Szám szerint közel hárommillió ember ma Magyarországon a szakszervezeti mozgalom tá­bora. Hatalmas szervezett erő ez. Számszerű erejét még csak növeli, hogy szakszervezeteink és a magyar szervezett munkások büszkén vall­ják, hogy a szocialista haza építésének szerve­zője és vezetője, a Magyar Szocialista Mun­káspárt segítői, politikájának hívei, követői. Ek­kora szervezett erőtől, céltudatos tömegtől is nagy feladatokat követel azonban az előttünk álló történelmi időszak tennivalóinak szinte végtelen sora. Nagyobb és több munkát vár tő­lünk a holnap, mint amennyit eddig valaha is elvégeztünk. MIKOR NÉHÁNY NAP MÚLVA, május 9-én összeül a magyar szakszervezetek XX. kong­resszusa, az elvégzett munka mérlege mel­lett a legtöbbet éppen erről, feladatainkról tárgyalunk majd. A munkásosztály, amely ma a májusi zászlók alatt ünnepel, azt várja szakszervezeteitől, hogy még felelősségteljeseb­ben képviseljék, még határozottabb szóval, ál­lásponttal álljanak a szocialista építésben szá­mukra adott fontos őrhelyen. Aligha kétséges bárki előtt is, hogy az új történelmi időszakban, a szocializmus teljes felépítésének időszakában egyre növekszik a szakszervezetek szerepe és munkaköre. Természetesen, nemcsak arra gon­dolok, hogy a szociális ellátással kapcsolatos szakszervezeti munka, a társadalombiztosítás, az egészségvédelem, az üdültetés kérdéseiben kell többet és jobban dolgoznunk. Nemcsak arra — ami az iparági szakszervezetek kongresszusain is kifejezésre jutott —, hogy az érdekvédelem­ben is világosan látnunk és követnünk kell az új történelmi időszakban reánk váró tennivaló­kat. Május elseje az osztály harci ünnepe, a munkásosztályé, amely minden dolgozó réteg élén haladva, küzd a jobb, szebb és emberibb életért. És ma az osztályharc fő frontja hazánk­ban éppen ott húzódik, ahol a munkás hétköz­napokon mi, a szakszervezeti mozgalom három­millió embere tevékenykedünk. A gazdasági építőmun­ka, a kulturális forradalom alkotómun­kája követeli ma meg hazánkban azokat a for­radalmi tetteket, amelyeket minden május else­jén harcos, tiszta szívvel fogadunk meg. Mind többet és jobbat kell termelnünk a nagy közös­ség, az ország sok ezer gyárában és üzemében. Jobban kell dolgoznunk — úgy, hogy a modern gép, új berendezés mellett a dolgozó ember szakértelme, leleményessége, ügyessége is segít­sen olcsóbbá tenni a termelést. A szocialista építés legfőbb célja a milliók életének megszépítése. Aki munka közben erre is gondol, eredményesebben dolgozik. Mind eredményesebben kell fejlesztenünk és erősíte­nünk a dolgozó milliókban a szocialista tudatot. A szocialista haza és alkotásai mindannyiunk közös tulajdona: építeni, erősíteni, védeni kö­zös dolgunk. És egész szívvel, erővel az tudja legjobban segíteni, aki egész gondolkodásával is szilárdan áll a mi világnézetünk oldalán. Köszöntünk, idei május elseje! Az egyre erősödő szocialista nemzeti egység pártunk jó­nak és eredményesnek bizonyult politikája meg­lett, megalapozott reménnyel, a holnapba vetett bizonyossággal tölti el a becsületes emberek szí­vét. Ma május éltetésével ünnepelve, holnap a munka frontján kivívott új sikerekkel haladunk a májusi vörös zászló alatt, amelyen a béke és a szocializmus szép szavai állnak. ^CösZoula uh, május! írta: Brutyó János !

Next