Népszava, 1963. május (91. évfolyam, 100–125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Világ proletárjait egyesüljetek! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 91. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1963. MÁJUSI, SZERDA (Gonda György felvétele) MÁJUS ELSEJE MEGÜNNEPLÉSE volt a munkások első, egész világra szóló közös akciója. Munkásember számára ezért mindig a legnagyobb, a legszebb ünnep volt és lesz is a május elseje. A múlt század kilencvenes éveibena májusi lobogók, májusi tüntetések értették meg először a tőkéssel, a polgári világgal, hogy a munkásosztály, szívében a győzelem biztos tudatával, harcba lép jogaiért. Az idei felvonulásra készülődve, az emlékezet sorra felidézi az elmúlt hazai májusokat is — azokat, amelyeket a régmúltban, a kapitalizmus világában éltünk meg, a munkásosztály vörös zászlaja alatt harcolva a kizsákmányolástól mentes, szabad társadalomért s a felszabadulás óta eltelt esztendők májusait, amelyeknek gyönyörű napjai már a szocializmust építő dolgozó nép öntudatának, erejének, és bizakodó harcrakészségének seregszemléi voltak. A májusi ünnepek mindig a harcrakészség seregszemléi voltak, egyben legfontosabb mondanivalójának, a proletár internacionalizmusnak hű és messzehangzó hirdetői. Valaha régen, ha tettekről, jövendőről, ország holnapjáról volt szó, nem volt ritka Magyarországon a lemondó reménytelenség hangja. Az uralkodó osztályok hamis és megtévesztő «egyedül vagyunk«hangulata nemegyszer még a dolgozók közé is átszivárgott. Csak az osztályharcos szervezett munkásság legjobbjai vallották szilárdan, soha nem másítva véleményüket: az igazságos, a jövőért vívott harcban százmilliókkal küzdünk egy fronton, és ennek a harcnak a győzelem lesz a beért gyümölcse. Mai májusunkon az egész dolgozó nép tudja, hogy szocialista építőmunkánkat úgy végezzük, mint a hatalmas szocialista világrendszerbe tartozó, alkotásaival megbecsülést kivívott szabad ország fiai. A proletár internacionalizmus, a dolgozók széttéphetetlen nemzetközisége köt össze bennünket a hazánkat felszabadító Szovjetunió népeivel, a szocialista tábor minden dolgozójával, s a tőkés országok, a gyarmati sorból nemrég szabadult új, független országok és a még gyarmati sorban küzdő népek harcos százmillióival is. A magyar szakszervezeti mozgalom megbonthatatlan egységben halad a Szakszervezeti Világszövetségben tömörült sok-sok millió dolgozóval. A tííai májusi ünnepien is úgy dobban szívünk együtt az övékkel, mint ahogy minden harcukban érezhetik testvéri szolidaritásunkat, támogatásunkat. A mi munkánkban is felbecsülhetetlen energiaforrás a proletárszolidaritás, a munkás nemzetköziség legyőzhetetlen erőt adó nagy érzése és gondolata. A szocialista világrendszer országaiban büszkén, szabadon leng május zászlója. S ahol ma még tilos a május — az imperializmus országaiban — tüntetések, illegális összejövetelek hirdetik, amit magyar költő, Ady Endre írt valaha: »... a Tavaszt nem tudták megkötözni. S a május mégis ír, izgat, beszél...« BESZÉL az idea május, szerte a világon, elsősorban arról, ami ma a világ minden népe számára alapvető fontosságú, a béke megőrzésének szükségességéről. A májusi összefogás azt hirdeti: a békét csak áldozatos küzdelemmel védelmezhetjük meg. Mi, akik Lenin tanításaival felvértezve haladunk a szocialista építés útján, látjuk, hogy bár veszedelmes fenyegetésként a béke és az emberi jövendő eben, él még az imperializmus, a mi korunkban már nem végzetszerűen elkerülhetetlen a háború. Lenin mutatott rá, hogy lehetséges a különböző társadalmi rendszerben élő országok békés egymás mellett élése. A mi napjainkban az erősödő, szüntelenül nagyobb és nagyobb erőt képviselő szocialista rend mindjobban kibontakozó természetes fölénye a biztosíték, hogy a két társadalmi rendszer békés versenyében legyőzzük a múltat, a tőkés rendet. A mi társadalmi rendünk, amely megszüntette a gyártulajdonosok és részvényesek, nagybirtokosok, arisztokraták, a milliók munkájából élősködő herék uralmát, egyedül képes minden emberi alkotóerő és tudás felszabadítására az egész társadalom javára. EZÉRT MÁJUS ELSEJE nemcsak a felvonulás, a vidámság, az ünnep szép napja, hanem a számvetésé is. A jövőért harcoló milliók ünnepnapja mindig annak vizsgálata is, hogy az előző esztendő büszke erőmegmutatása óta mennyit lépett előre a dolgozó nép a maga választotta, helyesnek és eredményesnek bizonyult úton. Munkásünnepünk mai jelentősége éppen ebben is van, az eredmények felmérésében, feladataink józan vizsgálatában. A mögöttünk levő esztendők a dolgozó magyar nép számára valóban századokkal értek fel. Joggal mondhatjuk, hogy történelmi határkőhöz érkeztünk. Az országot vezető erő, pártunk VIII. kongresszusán határozatában méltán, az elvégzett munkára tekintve, elégedetten állapíthatta meg, hogy leraktuk a szocializmus alapjait s most már a szocializmus teljes felépítésének időszakába léptünk. Mindaz, amiért a felszabadulás előtti májusokon tüntetett a munkásosztály, annak alapja, amit az elmúlt tizennyolc év májusain célul tűzött ki maga elé a munkásünnepet köszöntő sok százezer ember, megvalósult, megtestesül a haza szocialista rendjében, a néphatalom erejében, a szocialista népgazdaság alkotókészségében. NT AZ ÉPÍTŐMUNKÁS gondolkodásával vizsgálom meg a mondatot: az alapokat leraktuk, a teljes felépítés a tennivaló, még határozottabban, még pontosabban tudom, milyen nagy feladat áll mindannyiunk előtt a következ évben és években. Most kell felraknunk a szilárd, tartós falakat, most kerül helyére ajtó, ablak, most padlóznak majd s nemsokára munkához láthatnak a szerelők... Aki valaha is dolgozott épületen, vagy látott építést, jól tudja, milyen nagyszerű pillanat ez, de tudja azt is, hány ember öszszeműködése, lelkiismeretes és kitartó tevékenysége kell az alapok lerakását követő időszakban is. A jó munkás, aki mesterségét is, az éppen épülő házat is szereti, szívesen pillant rá a tervrajzra, kedvvel nézi meg a már kész építményt ábrázoló rajzot, és-elképzeli, milyen lesz munkája, ha már a vakolat új ruháját is viseli. Így vagyunk ezzel mi, a szocializmus építőmunnkásai, a szocialista Magyarország építői is. Szám szerint közel hárommillió ember ma Magyarországon a szakszervezeti mozgalom tábora. Hatalmas szervezett erő ez. Számszerű erejét még csak növeli, hogy szakszervezeteink és a magyar szervezett munkások büszkén vallják, hogy a szocialista haza építésének szervezője és vezetője, a Magyar Szocialista Munkáspárt segítői, politikájának hívei, követői. Ekkora szervezett erőtől, céltudatos tömegtől is nagy feladatokat követel azonban az előttünk álló történelmi időszak tennivalóinak szinte végtelen sora. Nagyobb és több munkát vár tőlünk a holnap, mint amennyit eddig valaha is elvégeztünk. MIKOR NÉHÁNY NAP MÚLVA, május 9-én összeül a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa, az elvégzett munka mérlege mellett a legtöbbet éppen erről, feladatainkról tárgyalunk majd. A munkásosztály, amely ma a májusi zászlók alatt ünnepel, azt várja szakszervezeteitől, hogy még felelősségteljesebben képviseljék, még határozottabb szóval, állásponttal álljanak a szocialista építésben számukra adott fontos őrhelyen. Aligha kétséges bárki előtt is, hogy az új történelmi időszakban, a szocializmus teljes felépítésének időszakában egyre növekszik a szakszervezetek szerepe és munkaköre. Természetesen, nemcsak arra gondolok, hogy a szociális ellátással kapcsolatos szakszervezeti munka, a társadalombiztosítás, az egészségvédelem, az üdültetés kérdéseiben kell többet és jobban dolgoznunk. Nemcsak arra — ami az iparági szakszervezetek kongresszusain is kifejezésre jutott —, hogy az érdekvédelemben is világosan látnunk és követnünk kell az új történelmi időszakban reánk váró tennivalókat. Május elseje az osztály harci ünnepe, a munkásosztályé, amely minden dolgozó réteg élén haladva, küzd a jobb, szebb és emberibb életért. És ma az osztályharc fő frontja hazánkban éppen ott húzódik, ahol a munkás hétköznapokon mi, a szakszervezeti mozgalom hárommillió embere tevékenykedünk. A gazdasági építőmunka, a kulturális forradalom alkotómunkája követeli ma meg hazánkban azokat a forradalmi tetteket, amelyeket minden május elsején harcos, tiszta szívvel fogadunk meg. Mind többet és jobbat kell termelnünk a nagy közösség, az ország sok ezer gyárában és üzemében. Jobban kell dolgoznunk — úgy, hogy a modern gép, új berendezés mellett a dolgozó ember szakértelme, leleményessége, ügyessége is segítsen olcsóbbá tenni a termelést. A szocialista építés legfőbb célja a milliók életének megszépítése. Aki munka közben erre is gondol, eredményesebben dolgozik. Mind eredményesebben kell fejlesztenünk és erősítenünk a dolgozó milliókban a szocialista tudatot. A szocialista haza és alkotásai mindannyiunk közös tulajdona: építeni, erősíteni, védeni közös dolgunk. És egész szívvel, erővel az tudja legjobban segíteni, aki egész gondolkodásával is szilárdan áll a mi világnézetünk oldalán. Köszöntünk, idei május elseje! Az egyre erősödő szocialista nemzeti egység pártunk jónak és eredményesnek bizonyult politikája meglett, megalapozott reménnyel, a holnapba vetett bizonyossággal tölti el a becsületes emberek szívét. Ma május éltetésével ünnepelve, holnap a munka frontján kivívott új sikerekkel haladunk a májusi vörös zászló alatt, amelyen a béke és a szocializmus szép szavai állnak. ^CösZoula uh, május! írta: Brutyó János !