Népszava, 1963. május (91. évfolyam, 100–125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Moszkvától Havannáig... Négy kontinens küldötteié a szó — Kérjük, beszéljen a hazáját foglalkoztató eseményekről, népe éle­téről, harcáról. Ezzel a kérdéssel for­dultunk a május elsejei ünnepségre Budapestre Szovjetunió : Fidel — Szovjetunió-szerte Fi­del Castro látogatása a legnagyobb esemény — mondják a hazánkba ér­kezett szovjet küldöttek: I. F. Zujev, A■ T. Kraszi-­­kova és Sz. V. Korotke­­vics. — Még Moszkvában voltunk, amikor híre ér­kezett, hogy Castro Mur­­manszkba repült. Leírha­tatlan volt az öröm, a lel­kesedés. Népünk szereti, tiszteli a kubai forrada­lom vezetőjét és úgy érez­zük, fogadtatása méltó ezekhez az érzésekhez. —■ Néhány nappal ez­előtt fejezte be munkáját a kommunista munka­mozgalom legjobbjainak értekezlete. A delegáció tagjai közül részt vett-e valaki ezen az esemé­nyen? Kubát Aratják Miközben a szovjet küldöttek a Budapest felé száguldó vonaton értesül­tek Fidel Castro Moszk­vába érkezéséről, a már hazánkban tartózkodó ku­baiak a televízió képer­nyője előtt nézték a moszkvai közvetítést. Ar­cukon örömmel és büsz­keséggel, hogy ismét ta­núi lehetnek: kis népük kivívta a világ elismeré­sét — Fidel Castro moszk­vai útja mellett mi a né­püket leginkább lekötő esemény? S mielőtt még Andres Novo és Daniel Vazquez, a Kubai Dolgozók Forra­dalmi Szakszervezeti Szö­vetségének képviselői megadnák a választ, ön­kéntelenül is feljegyzem: tengeri blokád, ellenfor­radalmi tevékenység. De amikor a kubai vendégek leteszik havannai szivar­jukat és beszélni kezde­nek, ki kell húznom ezt a néhány szót. Mert Ku­bában a fő téma ma már nem az északról fenyege­tő veszély, nem az ag­resszív erők, a hisztérikus militaristák közelsége. — Amikor útnak in­dultunk, a legfontosabb esemény a cukornád ara­tása volt. Nehéz és ke­mény munka ez. Azelőtt: •• Ecuadort Össze Hugo A. Noboa, az Ecuadori Dolgozók Szö­vetsége végrehajtó bizott­ságának tagja, a mozga­lom lapjának összefűzött példányait mutatja. A cik­kek közül több szól Ku­báról és az egyik kép Fi­del Castrót ábrázolja be­széd közben! Dokumen­tum ez a néhány lap az imént elhangzott szavak­hoz: »Kubát nem lehet elszigetelni.­« Az egyik számban rajzot találok: egy indián jellegzetes ősi zeneszerszámán játszik. Békés táj, magasba törő hegyek. A rajz mellett egy cikk, amely már ha­misabb hangok szerzőit állítja leleplezően az ol­vasó elé. A papok tilta­koznak a népszámlálás el­len. — Már a népszám­lálás­tól is rettegnek — mond­ja Hugo A. Noboa. — Mert a számok is vádol­nak. A lakosság 75 száza­léka földműves. A föld jelentős rész­é azonban 240 gaz­dag család birtoka. A magánkézen levő föld­terület 45 százalékát uval­érkezett küldöttekhez, akik tengereken és óce­ánokon keltek át, világ­részeket repültek ke­resztül, hogy elhozzák népük baráti üdvözle­tét. Castro ünneplése — Ketten is — mondja I. F. Zujev. — Nagy él­mény volt számunkra. 2300 dolgozó a kommu­nista építés és a kommu­nista emberré nevelés kérdéseit vitatta meg. A kommunista munkamoz­galomban 66 millió szak­­szervezeti tag közül ma már több mint 23 mil­lióan vesznek részt. Az értekezleten 1568 kiváló munkást tüntettek ki. Si­kereinkről még csak any­­nyit, hogy négy év alatt 3700 új üzem épült fel a Szovjetunióban és hat év alatt a lakosság egyhar­­mada költözött új lakás­ba. A moszkvai tanács­kozás is azt demonstrálta: a szovjet dolgozók a kom­munista országépítő mun­kát tekintik legfontosabb feladatuknak, a cukornádat is a legrosszabbul fizetett és a legkevésbé megbecsült. Ma országos érdek. A vá­rosokból vasárnaponként özönlenek a teherautók falura, önkéntesek , munkások és banktisztvi­selők, diákok, politikusok állnak csatasorba és kö­zöttük minden évben: Fi­del Castro. Most kezdtük meg a cukornád aratásá­nak gépesítését. Remél­jük, hamarosan sikerrel be is fejezzük. •—Problémáik? — A sokoldalú gazda­ság létrehozása, az embe­rek nevelése. Az analfa­bétizmust már felszámol­tuk, és most egymillió dolgozó továbbképzését készítjük elő. — És a blokád? — Ismét csak azt bizo­nyította, hogy a kubai nép a szocialista orszá­gokra támaszkodva tal­pon tud maradni — észak­amerikai »segítség« nélkül is — mondják mosolyog­va. A Kuba elleni meg­különböztető intézkedések kudarcra vannak ítélve. Kubát nem lehet elszige­telni! Egyikük tollat vesz elő és búcsúzóul, jegyzetem végére felírja spanyolul: »A haza, vagy a halál. Győzni fogunk!« tűzések, sztrájk­ ja a papság. Sok feudális maradvány súlyosbítja a nép életét. Az egy főre jutó átlagkereset átszá­mítva 160 dollár évente, a szegényparasztok azon­ban a földesuraktól mind­össze tizet kapnak. Kevés pótlás ez a szerény éle­lemhez, nem elég a meg­élhetéshez, csak arra, hogy kitolja a halál órá­ját ... — Az Ecuadori Dolgo­zók Szövetsége, amely 150 000 munkást és parasz­tot egyesít soraiban, őr­ködik a dolgozók érdekei felett. A nyomasztó hely­zet következménye, hogy a nép az egyetlen kiveze­tő útnak a forradalmat te­kinti. Az ország különbö­ző részein összetűzések folynak. Legnagyobb ki­kötőnkben, Guayaquil­­ban gazdasági követelé­seik kiharcolásáért a dol­gozók sztrájkba léptek. — Népünk Kubában példát lát és lehet, hogy az ország átalakításában Ecuador lesz Kuba első követője. harcol, amely szerint a mezőgazdaságot a nép­gazdaság alapjának, az ipart pedig a népgazda­ság vezető tényezőjének kell tekinteni. Harcol a szocialista építés új fel­lendüléséért is.­­ A kínai szakszerve­zetek országszerte moz­gósítják a dolgozók szé­les tömegeit, kibontakoz­tatják a termelés emelé­sére és a takarékosságra irányuló mun­ka­versenyt, hogy tovább javítsák a termékek minőségét, bő­vítsék a választékot, ta­karékoskodjanak a nyers­anyaggal, csökkentsék az önköltséget és emeljék a munka termelékenységet. Angola­i Kényszerű­ — Nagy események he­lyett én inkább nagy problémákról beszélnék — kezdi Dombele Bernard, az Angolai Dolgozók Or­szágos Szövetsége főtit­kárhelyettese. — Népünk keserves körülmények között él. Hontalanná te­szik a munkást, a parasz­tot. A férfiakat elszakít­ják családjuktól és sok száz kilométerre hurcol­ják — mindig oda, ahol a kizsákmányolónak mun­káskézre van szüksége. A vállalkozó a kívánt mun­káslétszámot a hatósá­goknak jelenti be s fegy­verekkel néz szembe az, aki nem engedi magát be­hajtani. A bér átszámítva havonta 3 és fél dollár. A munkanap 10 órás. So­kan menekülnek el az or­szágból. 1961 óta 300 ez­ren mentek át Kongóba. — Szervezett ellenál­lás? Guinea­­ IXapirei — Számunkra a legfon­tosabb most az oktatás — mondja Toure Sidiki, a Guineai Dolgozók Orszá­gos Szövetsége küldötte, és az angolai nyomor ké­peit, egy felszabadult or­szág építőmunkájának el­beszélése váltja fel. — A tömegek szellemi felemel­kedéséért szállunk síkra. Csatát vívunk az analfa­betizmussal és eredmé­nyeink közé soroljuk, hogy a legtávolabbi fal­vakban is vannak iskolák és tanfolyamok. Néhány év alatt le akarjuk küz­deni az analfabétizmust úgy, ahogyan azt Kubá­ban tették. Ennek a cél­nak­­ a valóra vágásához Guinea minden írni-ol­­vasni tudó, jóindulatú fia ma hozzájárul. — A káderképzésben számítunk a baráti álla­mok segítségére — és itt mosolyogva tolmácsunkra mutat, egy guineai fiatal­ra, aki Magyarországon harmadik éve tanulja a vegyészetet. Toure Sidiki büszkén meséli, hogy ha­— Az olasz belpoliti­kai életre az elmúlt idő­szakban az volt a jellem­ző, hogy a jobboldali erők a népmozgalmaknak el akarták venni az élét — mondja Sandro Sti­muli, az Olasz Általános Munkásszövetség helyet­tes titkára. — Ez a vá­lasztási kampányra is ki­hatott. Általános volt a pártok kommunistaelle­nes támadása. Ez annak a következménye, hogy csak a kommunista párt folytatott következetes el­vi politikát. A szocialista párt egy része is a KP el­len foglalt állást s a bal­mély meggyőződésünk, hogy a kínai nép a Kí­nai Kommunista Párt és Mao Ce-tung elvtárs ve­zetése alatt magasra tart­va »az általános irányvo­nal, a nagy előreugrás és a népi kommuna« három vörös zászlaját, még na­gyobb győzelmeket fog aratni. Peng Kuang-vej befe­jezésül kijelentette: — Magyarországi látogatá­sunk célja, hogy a marx­izmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus alapján megerősítsük a kínai és a magyar dol­gozó nép egységét és ba­rátságát. Munka, gerillaharc — Most van kialakuló­ban felszabadító népi had­seregünk. Hazánk külön­böző vidékein harc folyik. Az ellenfél: 70 000 jól fel­fegyverzett portugál ka­tona. — S a szakszervezeti mozgalom? — A legnagyobb mun­kásszervezet, az Angolai Dolgozók Országos Szö­vetsége illegalitásban har­col az egységért, hiszen ez a felszabadulás kivívá­sának előfeltétele. Az im­perialisták mindent elkö­vetnek annak érdekében, hogy megvesztegessék a különböző politikai irány­zatok vezetőit A népet azonban meg nem oszthat­­ják. Hisszük és valljuk: Angola szabad lesz és független. Ehhez kérjük a magyar dolgozók segítsé­gét, népükét amelyről tudjuk: a harcoló Afrika oldalán áll. Idén az oktatás marosan Budapestre érke­zik egy repülőgép, ame­lyet már guineai pilóta vezet. — Milyen erőt képvisel a szakszervezeti mozga­lom? — Minden dolgozó szakszervezeti tag. A kor­mány döntéseinek megho­zatalánál szakszervezeti központunk véleményét is kikéri. Azon vagyunk, hogy az iparban és a me­zőgazdaságban a szövet­­kezetesítési mozgalmat siker koronázza. Hadd je­gyezzem meg, hogy leg­­harcosabb tagjaink a nők. — Hála a­ nőknek, hogy idáig eljutottunk — teszi hozzá széles mosollyal. — A meggyőződése® forradalmárnak tudnia kell, hogy nem elég el­kergetni az imperialistá­kat, de tűzzel is kell dol­gozni. Apáink nem vihet­tek végbe nagy dolgokat hisz koruk a gyarmati betegség kora volt. Ma fiaiknak kell példát mu­tatniuk — mondja befe­jezésül, közép kormány hibáit fe­ledtetve, annak pozitív tevékenységét helyezte előtérbe. — Valójában ma is ugyanazok a problémák foglalkoztatják az orszá­got, mint korábban. Észak és Dél, az ipar és a me­zőgazdaság, a bérek és a profit közötti ellentét s egy sor létfontosságú kér­dés megoldásra vár. Az Olasz Kommunista Párt és az ország haladó erői a választási kampányban arra törekedtek, hogy ezt a dolgozókkal tudatosít­sák — mondotta befeje­zésül Sandro Stimilli. A Budapestre érke­zett küldöttek közül csak néhánnyal beszél­hettünk. Népük üdvöz­letét és jókívánságait tolmácsolták, miközben a belső helyzetről, az országépítő munkáról, a felemelkedésről, vagy az érte vívott nehéz harcról beszéltek. Ha­zájukról szóltak, de a világról is. Szavaik ar­ról győznek meg: a ha­ladó eszmék térhódítá­sát nem lehet feltartóz­tatni. Barabás Péter Guinea : Napirenden az oktatás Olaszország: Választások Kína: A szocialista építés fellendüléséért — A hazánk előtt álló legnagyobb feladat a szo­cializmus felépítése — mondja Peng Kuang-vej, a kínai küldöttség veze­tője, a Kínai Szakszerve­zeti Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, Sze­­csuan tartomány szak­­szervezetének elnöke. — Leküzdöttük az 1959-től 1961-ig egymást követő három esztendőben tör­tént súlyos természeti csapásokat. Népgazdasá­gunk egyre inkább jóra fordul. Jelenleg a kínai munkásosztály és a nép a népgazdaságfejlesztési irányelv megvalósításáért iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiii RENDKÍVÜLI HÍR! Értesítjük kedves vá­sárlóinkat, hogy a Csil­lag Áruház divatbemuta­tóit a nagy sikerre való tekintettel meghosszab­bítottuk. Női nyári ruhákat és fürdőruhákat mutatunk , de — május 10-ig — szombat kivételével min­den nap du. 4 órakor. A belépés díjtalan. CSILLAG ÁRUHÁZ Rákóczi út 20. NÉPSZAVA düsítmám a­Bailbon... Svájci idegenforgalmi szakemberek magyarországi tapasztalataikról Az új menetrend élet­be lépésétől a Budapest —Zürich vonalon a MA­LÉV az XL 14-es gépek helyett az IL 18-as, 89 személyes óriásgépeket közlekedteti, amellyel a két város között az uta­zási időt 100 percre csökkentették. Ebből az alkalomból a MALÉV meghívására egy IL 18-as géppel a napokban sváj­ci delegáció­­ érkezett, amely néhány napos ma­gyarországi tartózkodás után kedden este utazott vissza. A 39 tagú delegációban ismert svájci repülési, utazási, idegenforgalmi, mezőgazdasági és külke­reskedelmi szakemberek kaptak helyet. Magyaror­szági tartózkodásuk során tárgyaltak a MALÉV képviselőivel, valamint magyar kereskedelmi szakértőkkel a két ország közötti kapcsolatokról. Kedden este a svájci küldöttség tagjai sajtó­értekezleten találkoztak a magyar újságírókkal, ahol elmondották, hogy uta­zásuk gyümölcsöző volt, kedvező tapasztalatokat szereztek, véleményük szerint megvan a tech­nikai lehetőség a két or­szág között elsősorban az utazási kapcsolatok el­mélyítésére, a forgalom fellendítésére. Különösen a Balaton iránt nagy az érdeklődés a nyugati or­szágokban. Hangsúlyoz­ták, hogy a szovjet gyárt­mányú IL 18-as gép tech­­nikailag tökéletes, a svájci légügyi szakembe­rek szerint az utazás rendkívül kényelmes s a MALÉV által nyújtott szolgáltatások, a kiszolgá­lás nemzetközileg is ki­emelkedő. Különösen je­lentős a gép beállítása azért, mert a két város között a légi utazási időt 80 perccel csökkenti az eddigiekhez képest. A nagy élményről, Rich­ter újabb két pesti kon­certjéről kívánok írni — hadd kezdjem mégis egy harmadikkal. Az elmúlt hónapban szerencsém volt részt venni a Gesellschaft der Musikfreunde hang­versenyén Bécsben. Csak­is a méltán tekintélyes társaság hajdani tisztelet­beli tagjának, Franz Schubertnek a művei vol­tak műsoron, Szvjatoszlav Richter előadásában. Még tőle is merész dolog csu­pa Schubert-művet előadni ezen a helyen. Az igényes publikum némi tartózko­dása érezhető is volt — eleinte. Hogy azután át­adja a helyét a minden fenntartást, szinte már az önkontrollt is nélkülöző elragadtatásnak. S mi történik nálunk a Zeneakadémián, amikor a nagy muzsikus már elda­lolta mondanivalóját a műsorára tűzött Beetho­ven- és Schubert-művek­­ről (a Wanderer-Fantasie-t a Bécsben hallottnál, s minden valaha hallottnál szebben), amikor már műsoron kívül Chopin-já­tékosként is bemutatko­zott, s a továbbiakban semmi remény arra, hogy aznap este még valamit játsszon? Sőt, nem tehet­vén okosabbat, a rendező­ség a csillárok­at is elol­­tatja — mert hiszen a legszebb koncertnek, a legmegrázóbb élménynek is vége kell szakadjon egyszer. Az­ történik, hogy az emberek tovább is ott maradnak, s ünnepelnek. (Richter azután vagy jó tíz perc múlva kijött még­­egyszer meghajolni, kö­szönni és elbúcsúzni. Richter két koncertje Ugyanez ismétlődött meg az Erkel Színházban — még­hozzá modernzenei program után.) Mit ünnepelnek ilyen­kor az emberek? Meggyő­ződésem: már nem pusz­­­­tán a művészt — ha mindjárt zseni, akkor sem —, hanem önmagukat, magát az emberi nemet. Lenin mondta Beethoven Apassionatáját hallgatva: "Íme, milyen csodákra képes az ember!" Richter zongorázása ilyen csoda. Nála jobban és szebben nem lehet zongorázni, sőt, így is emberöltőnként tán csak egyszer. Előadó­művészek neve ritkán marad fenn huzamosan az utókorra — az övé alig­hanem fennmarad, mint Paganinié (akit művei legfeljebb másodsorban tettek halhatatlanná). Az­ egybevetés mellesleg nem is jó, mert Richter zongo­rázása merőben más, mint amit eszmetársítás­ként "az ördög hegedűsé­ről" magunkban hordunk, s fennmaradt művei alap­ján játékáról sejtünk. Igaz, Richter is meghök­kent, megdöbbent, sőt, olykor bizonyos fajta fé­lelemérzettel telít véghe­­tetlenül intenzív játéká­val. A fantasztikus tech­nikai tökély azonban itt csaknem észrevétlen ösz­­szetevő. (Nem azt jelenti, hogy nem elsőrendű té­nyező.) Richter keserves alkotói kínok között újra­­újra megszüli, létrehozza a kottában mindig holt zeneművek valóságos tar­talmát. Az eszközöket eh­hez a tonikai jeleken, fortékon és pianókon, a ritmikai jeleken, az egész­hangokon és harmincket­­tedeken túl, illetve közöt­tük találja meg, pontosab­ban bányássza ki emberi lénye, emelkedett érzés- és gondolatvilága roppant mélységéből. Hogy régi, vagy mai mesterek műveiben na­­gyobb-e — aligha meg­ítélhető — (emlékezzünk csak korábbi budapesti Schumann-játékára, az­tán Muszorgszkijra, majd a hátborzongató Bartók második versenyre). El­döntetlen maradt ez most is. Erkel Színházi kon­certjén Händel mellett nagy kortárs­ honfitársa­­kat, Prokofjevet és Sosz­­takovicsot szólaltatott meg. Richter minden te­kintetben modern ember, korunk lelkének hordozó­ja — hihetetlenül kifino­mult ráérzőképességével az "atom­magig" hatol be a kor zeneműveinek dif­ferenciált világába. Ha mégis belemegyünk vala­miféle rangsorolásba, a két nap rendkívüli él­ményanyagából a Prokof­jev szonáta (A-dúr) és a második este ráadásui kényszerítenek még kü­lön kiemelésre. Egészen biztosan nem él ma em­ber a Földön, aki a vi­lág tán legszellemesebb ■zeneszerzőjének, a tíz éve halott Prokofjevnek eze­ket a "Tovatűnő látomá­sait" így felidézze: S tán a jövőben sem élhet ilyen. Ezek a látomások így örökéletűek, nem "tűnnek tova" sohasem. Rajk András Zászlóátadások május elseje előestéjén A nemzetközi munkás­­osztály nagy ünnepének előestéjé­n, kedden, a Csepeli Papírgyárban ren­­dezett ünnepségen Nyers Rezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizott­ság titkára adta át a Minisztertanács és a Szaktanács vándorzászla­­ját, valamint a kong­resszusi oklevelet. A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság dolgo­zóinak Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője, a Buda­pesti Marhavágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatnál Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, a Kiskunha­lasi Gépállomás dolgozói­nak Németh Károly, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára adta át a zászlókat. A Magyar Tudományos Akadémia a martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézete dolgozóinak dr. Nezvál Ferenc, az M­SZMP Központi Bizott­ságának tagja adta át a kongresszusi oklevelet. Az Országos Mentőszol­gálatot elmúlt évi mun­kája jutalmául a Minisz­tertanács és a Szaktanács vörös vándorzászlajával tüntették ki. A zászlót dr. Szabó Zoltán, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtit­kára, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja adta át. Kiosztották a május 1-i plakátpályázat díjait Kiosztották a május 1-i plakátpályázat díjait. A hatezer forintos első dí­jat Görög Lajos, a négy­­négyezer forintos második díjat Konecsni György és Papp Gábor, a három­háromezer forintos har­madik díjakat Novák Henrik, Vártfai László és Papp Tamás kapták. A díjakat Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizott­sága tudományos és kul­turális osztályának vezető­je adta át. (MTI) Ülésezett a KGST fémkohászati állandó bizottsága Április 26. és 29. között tartotta meg Budapesten 14. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának fémkohászati ál­landó bizottsága. Az ülé­sen a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Ro­mán Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. A Koreai Né­pi Demokratikus Köztár­saság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság képviselői megfigyelőként jelentek meg. A tanács­kozást dr. Lévárdi Fe­renc, a Magyar Népköz­­társaság nehézipari mi­nisztere, a bizottság el­nöke vezette. Megvitatták a bizottság 1962. évi mun­kájának eredményeit és további tevékenységének irányvonalait. Csütörtökön temet Elhunyt Bee Dr. Rákos Ferencnek, a párt régi harcosának te­metése május 2-án, csü­törtökön délután 2 órakor lesz a Kerepesi temető­ben, a magyar munkás­­mozgalom kimagasló har­cosainak emlékére emelt panteonban. Elhunyt Becski Andor­­né, a párt- és a munkás­­mozgalom régi harcosa, a Magyar Partizánszövet­­ ek Rákos Ferencet iki Andorné cég tagja, a Fővárosi Sza­bó Ervin Könyvtár 3. számú kerületi könyvtár vezetője. Becski Andor­­nét az MSZMP VIII. ke­rületi bizottsága és a Ma­gyar Partizánszövetség saját halottjának tekinti. Hamvasztás előtti búcsúz­tatása május 3-án, pénte­ken délután fél négy órakor lesz a Farkasréti temetőben. (MTI) 1963. május 1

Next