Népszava, 1963. szeptember (91. évfolyam, 204–228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Egy ij lakás, vagy 2-3 régi? A felújítások elhúzódása veszélyezteti a lakásprobléma megoldását Lebontásra ítéltek 25 000 lakást a fővárosban , megmentjük-e a többit? Mti vasomni gyakran hozzuk velünk véleményüket a házikezelőségek munkájáról. Akár oldalakat tölthetnénk meg a különböző helyekről érkező, legtöbbször méltatlankodó megjegyzésekkel. Ez alkalommal azonban nem a jelenségekről, hanem az előidéző okokról szeretnénk néhány gondolatot papírra vetni. Arról, hogy miért nem képesek a házkezelőségi igazgatóságok hibátlanul ellátni feladatukat? Ezzel kap- Amiről a szám- Budapesten 35 500 állami és vegyestulajdonú lakóépület, azokban mintegy 390 000 lakás van a házkezelőségi igazgatóságok gondjaira bízva. Lakásállományunk értéke 68 milliárd forint. Az épületek elhasználódása, avulása 53 százalékos. A Fővárosi Házkezelési Igazgatóság 1952-ig évente mindössze 60 millió forintot fordíthatott felújításokra. Ettől kezdve már megkapta a lakbérek teljes összegét, 540 millió forintot. Jelenleg ennél sokkalta nagyobb összeg áll rendelkezésre: 1963- ban 1150 millió forint. Ebből generáljavításra 700, karbantartásra 280 millió forintot költenek, a többit pedig a lakások felszerelésének pótlására fordítják. A számok tehát jelentős fordulatról tanúskod- A „véges lehetőség elosz Való igaz: a népgazdaság teherbíróképességevéges. Mégsem fogadhatjuk el azt a merev nézetet, amely erre hivatkozva, makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a lakóépületek karbantartására nem tudunk többet áldozni. Ennek az egyoldalú szemi léletnek a hirdetői nem gondolják végig alaposan, hogy a 15 évre tervezett egymillió lakással csakis akkor oldhatjuk meg kielégítően problé- máinkat, ha nem feledkezzünk el a már meglevők műszakilag szükséges karbantartásáról sem. Az utóbbi években nagyon szép sikereket értünk el lakásépítési prog-ramunk megvalósításában. A lakásállomány számszerű alakulásából kitűnik, hogy 1960 óta városokban és falvakban is egyaránt észrevehetően javult a helyzet. A fővá- I rosban 1960—62 között 4,2 százalékkal nőtt a laká- * sok száma. Kedvező a la- * kásépítési adataink nem-zetközi összehasonlítása is. Hazánkban 1960-ban 1 ezer lakosra 5,8, 1961-ben 6,7 új otthon jutott, s az építkezések ütemében ma-gunk mögött hagytunk több fejlett nyugati országot, például Angliát, Olaszországot, Belgiumot , és Ausztriát. Nőtt a kom-s Mi fontosabb: avagy a sürgős A kormány által biztorított pénz felhasználása , egyéb vonatkozásban sem mindig ésszerű. Az előbbiekben már említettük, hogy nem mindegy, mi-kor kerül sor egy épület felújítására. Az idő nem ismer kíméletet, így nem ritka, hogy a ma még kissebb ráfordítással rend-ebehozható hibák holnapra már többszörös költségbe kerülnek. ( A két évvel ezelőtti műszaki állagfelméréskor , ilyen megfontolás alapján i csolatban elsősorban két végletekben mozgó nézettel kell vitába szállnunk: 1. Az egyik szerint a házak felújításának, a lakások karbantartásának késedelméért, az előforduló rendellenességekért kizárólag a házkezelőségek hibáztathatók. 2. A másik véglet szerint a jelenlegi szűkös anyagi és műszaki lehetőségek mellett nem várhatunk többet a házkezelőségi igazgatóságoktól. Ők tanúskodnak nak. Ám, ha a rendelkezésre álló pénzt az igényekhez mérjük — még mindig kevés. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szakértői kiszámították: a korábbi években elmaradt épületjavítások 15 év alatti pótlása évenként mintegy 1,8 milliárd forint értékű munkát igényelne. Az eltérésből könnyen megérthető, hogy a műszakilag szükséges felújítások egy részének elmaradása megrövidíti a házak, lakások élettartamát, csökkenti azok zavartalan használhatóságát. Egyébként ezt igazolja az is, hogy a fokozódó — néhol rohamos — avulás következtében 1959-től napjainkig több mint 10 százalékkal szaporodott a bejelentett javítási kérelmek száma. “ és a célszerűbb tás port is: az elkészült otthonok 60 százaléka két vagy,,ttöbb lakószobás és a fővárosi lakások 92 százaléka fürdőszobával épült. örömünk azonban nem lehet teljes, ha tudjuk, hogy a két évvel ezelőtti műszaki leltárfelvétel időpontjában a fővárosban több mint 5000 épület 25 000 lakását »ítélték« lebontásra. Ezek egy részét meg lehetett volna menteni, ha a korábbi , években nem hanyagolják el karbantartásukat. Kellő időben végzett felújítással mintegy 20—30 évvel lehet meghosszabbítani a kiöregedett lakóházak élettartamát. S ehhez elsősorban nem több pénzre, hanem a meglevő lehetőségek cél-szerűbb elosztására van szükség. Mert csakis elszámolási szempontból fogadható el, hogy költségzetésileg külön kezeljük az új lakások építését és a régiek felújítását. Az irányok meghatározása viszont kizáróan az elhaározáson múlik. Előfordulhat, hogy lakásproblémáink megoldását jobban szolgálja, ha — mondjuk — egy új lakással kevesebbet építünk fel, s az elyképpen felszabaduló anyagból és munkaerővel 20—30 évre lakhatóvá te- 1 szünk két-három régit, a városkép,ségi sorrend r endbehozásának sürgős- 1 légi sorrendjét. Ezt, saj- 1 nos, ritkán tartják be. És eírről elsősorban a fővá- rosi tanács illetékesei te- netnek. Szeretjük fővárosunkat. Szívből örülünk neki, hogy főútvonalaink, for- idalmasabb gócpontjaink lakóépületeit szép ruhába öltöztetik. Ám a lakos- ' sággal együtt bosszanko- | tunk, amikor a rendbe- * hozott homlokzat mögött * számos esetben avult, korszerűtlen, általános falatunk. Az ilyen látszat, munkára a népgazdaság is ráfizet. Elég csupán a Baross utca 52. számú házra utalnunk, ahol a kijavítatlan régi tető beázott és tönkrement az új vakolat is ... A városkép javítását — bármennyire is fontos — nem szabadna mindenáron erőltetni. A felújításra kerülő épületek címjegyzékének és sorrendjének összeállításakor nem lehet ez az egyedüli és kizárólagos szempont. A sürgősségi sorrend betartását megnehezíti az is, hogy az Építésügyi Minisztérium a sor- és tömbtatarozásokat szór. Lehetett volna a olcsóbb A helytelen gazdálkodásra, a rendelkezésre álló összeg elfecsérlésére nem csupán a felújítandó épületek kiválasztásánál, de a már elhatározott munkálatok során is találni példáikat. A felújítások műszaki előkészítését a házkezelőségi igazgatóságok, a műszaki tervezést pedig — túlnyomó részben — a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat végzi. Sajnos, egyik sem a legkörültekintőbben. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata szerint a felújítások műszaki előkészítése (így az adatgyűjtés, a szakvéleményezés, a hibafelvétel és a programozás) gondatlan. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat 1962-ben mintegy 400 millió forint kivitelezési összegű dokumentációt készített. Ha körültek vigalmazza. Ez a gyakorlat jó néhány szempontból csak helyeselhető, mert lehetőséget ad a költségek csökkentésére. A túlzott merevség azonban okvetlenül káros. A gyors felújítást igénylő épületek általában területileg szétszórva fekszenek. Így aztán előfordul, hogy a sor- és tömbtatarozás csupán az építőipari vállalatnál jelent megtakarítást, míg a népgazdaságnak ráfizetést. A fővárosban jelenleg mintegy 2000 aládúcolt bérleményt tartanak nyilván. Félő, hogy a felújítás elhúzódása végül is többé jóvá nem tehető károkat okoz n éhány millióval is... több az előkészítés, ezeket a munkákat több millió forinttal olcsóbban lehetett volna elvégezni. A népi ellenőrök 118 kisebb épület javítási munkálatait is megvizsgálták. Kilencven esetben találtak kifogásolni valót. Több helyen megállapították, hogy a hevenyészett előkészítés, a szakszerűtlen kivitelezés és a hiányos ellenőrzés következtében a nagyösszegű javítási munka jóformán semmiben sem javította az épületek műszaki állapotát. A Rákosliget VI. utca 3. számú házának felújítására például több mint 100 000 forintot költöttek.Csupán az egyik legfontosabb munkáról feledkezett meg mindenki: elhagyták a fal szigetelését, így a talajvíz rövid időn belül 70 centiméteres magasságig felszívódott ... LA-é L l- C*'rv a ItaMZIV vniwi. tyo/eytu t-jjussevi, »veoo^eat, »r »vttt.espvwt - vw As alapvető és féltés Az eredményesebb munka — nagy részben mesterséges — akadályairól hosszan lehetne még szólni. Ám a részletkérdések tisztázása semmit sem változtatna a házkezelési igazgatóságok, a velük munkakapcsolatban levő főhatóságok, intézmények és vállalatok tevékenységének minősítésén. Mert kétségtelen ugyan, hogy javulna a helyzet: 1. ha megszigorítanák a bizonylati fegyelmet, melynek jelenlegi lazasága a visszaélések melegágya; 2. ha a házkezelőségek — a rendelkezéseknek megfelelően — csak a lakások szervizszerű karbantartásával törődnének, a nagyobb összegű felújításokat pedig — az állami vállalatok mellett — a tanácsi építőiparra bíznák; (ha azok egy része — önző megfontolásból — húzódozik a mutkától, akár a felsőbb szervektől igényelt kényszer árán is); 3. ha nem mulasztanák el az ingatlanok és a lakások évi rendszeres felülvizsgálatát, s így nem adnának lehetőséget a nemtörődöm lakónak a reá tartozó kisebb hibák elhanyagolására, melyek a későbbiekben olyanná terebélyesednek, hogy kijavításuk már az államot terheli. Alapvető és gyors váltoszást viszont csak akkor remélhetünk, ha a 15 éve tervezett egymillió lakás felépítésével egyidősen, jelentőségének megfelelően gondoskodunk a meglevő épületek megóvásáról is. A látszatmunkára, a ’nRR7.nl áriáim alatt, »►tn. gyors változás felet karékosságra« ráfizetünk. Az ország érdeke azt követeli, hogy fokozottabban segítsük és ellenőrizzük a főváros milliárdokat érő lakásállománya gondozóinak munkáját. Mocsári Károly Kitüntetések a bányásznap alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 13. bányásznap alkalmából kitüntetéseket adományozott a legjobb eredményeket elért bányaipari dolgozóknak. A kitüntetések egy részét Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton délelőtt adta át a Parlament kupolacsarnokában. Az ünnepségen jelen volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, és Blaha Béla, a bányászszakszervezet főtitkára is. Dobi István üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy bányászaink áldozatkész munkájukért egész népünk szeretetét élvezik, majd a bányászok eredményes munkájának néhány adatát méltatta, végül a párt, a kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében mondott köszönetét odaadó munkájukért. A kora délutáni órákban a Nehézipari Minisztériumban Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter további bányaipari dolgozóknak adott át kitüntetést. A 13. bányásznap alkalmából Munka Érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács Alföldi Lászlót, az Ásványbánya és Előkészítő Vállalat igazgatóját, Dunay Sándort, a Pécsi Uránércbánya Vállalat vegyészmérnökét, Marton Gézát, a NIM ipargazdasági és üzemszervezési intézetének igazgatóját, Patsch Ferencet, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt dunántúli kőolajfúrási üzemének főmérnökét, Soós Józsefet, a Borsodi Szénbányászati Tröszt vájárát, Tóth G. Lászlót, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt frontcsapat-vezető vájárát és Varga Lajost, a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt frontmesterét. A Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést hatvannégyen, a Munka Érdemérem kitüntetést pedig 128-an kapták meg. (MTI) A közélet eseményei Sir Cyrill Osborne angol konzervatív-párti képviselő feleségével együtt rövid tartózkodásra Budapestre érkezett. Ez alkalomból látogatást tett Incze Jenő külkereskedelmi miniszternél és dr. Bognár Józsefnél, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökénél. * Szófiai és moszkvai látogatás után az elmúlt héten a kubai mezőgazdasági szakszervezet három tagú delegációja tartózkodott hazánkban. Tanulmányozták a MEDOSZ tevékenységét, s mezőgazdasági üzemeket látogattak meg. Szombaton Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, s a szakszervezet más vezetői baráti beszélgetést folytattak a kubai vendégekkel. A küldöttség vasárnap tovább utazik Prágába. A Borsod megyei képviselőcsoport szombaton a sárospataki Rákóczi-vár történelmi nevezetességű lovagtermében tartotta meg ülését. A tanácskozáson megjelent Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára, Köböl József, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője és Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke is. -----------------—————W A fővárosi tany a himlő elleni illetékes helyről kapott tájékoztatás szerint sem Budapesten, sem vidéken újabb himlőgyanús megbetegedés nem fordult elő. Budapesten a körzeti gyermekgyógyászati rendelőkben megkezdték azoknak a védőoltását, akik erre önként jelentkeztek. Az érdeklődők tájékoztatására a fővárosi tanács egészségügyi osztálya közli, hogy a jelentkezők az egyes kerületekben az alábbi helyeken kaphatnak védőoltást: I. kerület: Mikó utca II. II. kerület: Henger utca 1., Marcibányi tér 1., Völgy utca 19., Boldogasszony utca 38. III. kerület: Vörösvári út 88., Szentendrei út 197. IV. kerület: Dózsa György út 30., IV/1. védőintézet, Jókai utca 1., IV 2. védőintézet, Fóti út 32. V. kerület: Akadémia utca 8. VI. kerület: Izabella utca 42. VII. kerület: Péterfy Sándor utca 10., Madách Imre út 26. VIII. kerület: Kállai Éva Utca 20., Trefort utca 3., Heim Pál Gyermekkórház, Üllői út 96. IX. kerület: Szamuely utca 46., Mester utca 45., Hámán Kató utca 16-18., Üllői úti lakótelep, Pöttyös utca 11., Illatos utca 2-4. X. kerület: Állomás utca 10. XI. kerület: Fehérvári út 12., Kökörcsin utca 8. XII. kerület: Böszörményi út 42., Diana utca 2. XIII. kerület: Madarász utca 14—16., Sallai Imre utca 48. XIV. kerület: Májusi út és lánckoplalója védőoltásokról 7., Kerepesi út 78/c, Erzsébet királyné út 60 b. XV. kerület: Doktor Sándor utca 27., Arany János utca 35., Sződliget utca 32. XVI. kerület: Jókai utca 2., Rákosi utca 141. XVII. kerület: Pesti út 36., Kossuth Lajos utca 77. XVIII. kerület: Steinmetz kapitány utca 3., Ady Endre utca 79. XIX. kerület: Ady Endre utca 124. XX. kerület: Széchenyi utca 25., Török Flóris utca 126., Külső Török Flóris utca 18., Hősök tere 12 (Soroksár). XXI. kerület: Áruház tér 21-22., Táncsics Mihály utca 30. XXII. kerület: Dózsa György tér 11 (Budafok), Rózsa Richárd utca 11. A felsorolt helyeken vasárnap 9 órától 12 óráig, a következő napokon pedig fél 7 órától 8 óráig, 12 órától 14 óráig és 18 órától 20 óráig oltják a jelentkezőket. (MTI) . ........................................................... A haz könyv újdonságai A Szépirodalmi Könyvkiadó 3 kötetben jelentette meg Déry Tibor A befejezetlen mondat című művét. Várjuk kedden címmel került kiadásra László Anna legújabb regénye. A Móra Ifjúsági Kiadó adta közre Révay József A párduc című ókori tárgyú történelmi regényét. A Világirodalom Gyöngyszemei sorozatban jelentek meg egy kötetben Baudelaire, Verlaine, Rimbaud válogatott versei. Nyolcadik kiadást ért el Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című regénye, Reich Károly rajzaival. kat javít s alkatrészeket szerez — szerény díjazásért — a gyerekeknek. Fiam fejlődő diplomáciával manőverezett az öt és tíz forintokért, amelyre Tamásnak jogcíme és szüksége volt. A félszeg mosolyú férfiú hűségesen magyarázta a gyerekeknek a szakmát, forrasztott, rádiócsöveket vizsgált, feneketlen zsebéből kihalászta, amire éppen szükség volt s »hitelbe« is átadta barátainak. Esténként láttam őt az italboltban, szeszbe fektette a fiúktól szerzett tízeseket. S kapatosan mászott fel a hegyre, régi, elfelejtett táncdalokat énekelvén. Tamás közreműködésével csinált a fiam vagy öt rádiót — fülhallgatóval és hangszóróval —, házi telefont szerelt fel, nekiállt magnetofont készíteni... Aztán megkapta ez első hosszúnadrágot, lépdelt át lassan a kamasz éveken, hirtelen mélyülni kezdett a hangja s már nem beszélt olyan tisztelettel Tamásról. Egyszer részegesnek nevezte — s elküldte őt, hogy tanulnia kell, nem ér rá haszontalanságokkal foglalkozni. Enyhítésül én kötöttem, akkor valami üzletet Tamással. S a jeles férfiú lassan elmaradt a háztól. Fiam egyre ritkábban forgatta a szakkönyveket — érdeklődése más irányba fordult, festeni kezdett. Feleségemmel nem az Amatőrök Boltjában lettünk törzsvevők immár, hanem festékek, alapozó szerek nevét tanultuk, ecseteket válogattunk a Képzőművészeti Alap üzletében, azt vitattuk meg nagyhajú ismeretlenekkel, milyen papírra jobb akvarellt festeni? Közel lévén Szentendre — a Művésztelep — fiunk oda járt tanulni a festő-mesterséget, viharos gyorsasággal készülő képei kiállításokra kerültek... Most már fiatal festők járnak hozzánk, katalógusokat forgatnak, művészeti irányzatokról folyik a vita, Picasso nyilatkozatát olvassák fel a modern frizurájú legénykék s nem rádióalkatrészre adják össze zsebpénzüket, hanem modelldíjra; fiam képei ellepték a falakat... - mit mondjak még? R nyereknek borotvál- ————— -------— - 1 ■■ ................................ ■■ ■ 11 ^ Szentiványi Kálmán: Mikor tízéves volt a fiam, ünnepélyesen kijelentette: nem készül sarkkutatónak, mozdonyvezetőnek, pilótának, véglegesen döntött — rádiószerelő lesz. No, gondoltam, végre! Szép foglalkozás az és a modern technika századában élünk. Hányódott a padláson egy öreg rádió, hasonló igyekezeti barátaival kibelezte; iskolás táskájában drótkötegek, rádiócsövek és különböző szerszámok nyúzták a könyveket. S megindult a rádióépítés. A házunk tele lett bugással, recsegéssel, rádiós műszavakkal s persze, fiam barátaival. Felváltva ácsorogtam feleségemmel az Amatőrök Boltjában, papírról olvastam le titokzatos alkatrészek nevét, bonyolult utakon szereztem tranzisztorokat, mert akkoriban nálunk még alig gyártották. Ismeretségeket kötöttem öreg amatőrökkel. S megjelent életünkben Tamás, a rádiós. Ezt a kitűnő férfiút, csak úgy jellemezhetem, ahogyan akkoriban láttam. Harmincéves lehetett, sovány, csontos arcú, elhanyagolt fekete bajusszal, kék overálban járt, kissé hajlott tartással, arcán, kezén, időnként ütések, sebek kéklettek. A fiúk maguk között beszéltek róla, hogy Tamás borzasztó verekedésekben vett részt, hatot-hetet megfutamított, ő maga mondta el kalandjait rövidnadrágos barátainak, akik természetesen tegezték. Fiamat vallatván, megtudtam még egyet-mást Tamásról. Azt, hogy neve vezeték és keresztnév-e, nem sikerült kiderítenem. Valamikor műhelye volt a rádiósnak, most nálunk lakik — átmenetileg — a hegyen, egy elhagyott hétvégi házban, amelyet télen nem lehet fűteni. Egyelőre nem vállal állást. Miből él? Rádió __________________________________________________________NÉPSZAVA___________________________________________ 1963. szeptember 1