Népszava, 1964. május (92. évfolyam, 101–126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Munkájukról és küzdelmükről beszélnek külföldi vendégeink Dózsa György út. A tribünöket megtöltik az ün­nepre meghívott vendégek. Közöttük európaiak, afri­kaiak, ázsiaiak, latin-amerikaiak, szocializmust építő népek küldöttei és a fejlődés útjára most lépett mil­lióké, szabadságban élők, fasiszta diktatúra alatt sínylődök. Őket kérdezzük: hazájukról, életükről, har­caikról, A békéről s egy gyerekről, aki 1941-ben született Május elsején­e börtönben goza vonult fel, hogy le­leplezze a kongresszust összehívó, államhoz hű szakszervezeteket, ame­lyek önkényesen a töme­gek képviselőinek titulál­ják magukat. Kibontakozóban van a nagy harc, amelyik a spa­nyol arénában küzdő el­lenzéki politikai erőket előrelendíti. — Melyik a legnagyobb munkásmozgalmi élmé­nye? — Nem könnyű a vá­lasz. Régi ember vagyok a mozgalomban__ Cruz Diaz kutat emlé­kei között. — Legnagyobb örömöm az ötvenes évek barcelo­­nai sztrájkjaihoz kapcso­lódik, amelyek bebizonyí­tották igazunkat: mozgó­sítani lehet a spanyol né­pet Franco ellen. — Legemlékezetesebb május elsejére? — Az 1936-os, amelyet a népi győzelem után ünne­peltünk. . — És a többi május? — A többit börtönben töltöttem. — Valamennyit? — Valamennyit. Hu­szonnégy évet voltam bör­tönben. Huszonnégy év! A bör­tönévekről faggatnám, de elakad a hangom. Lehet-e beszélni a tengernyi szen­vedésről, kínról, a pokol­ról?! — Társaimmal nagy örömmel várjuk a buda­pesti májusi felvonulást — mondja. — Tudjuk, nagy élmény lesz! A kommunizmust építő Szovjetunió, a szocializ­must építő Kuba, a kapitalizmussal szembeforduló Ghana küldöttének optimista örömteli szavai után spanyol barátaink az elnyomásról szólottak. Mindazok nevében, akik még nem érhették meg a szabadságot. De a szovjet, a kubai, a ghánai történelem jelzi az utat, amelyre elkerülhetetlenül rálépnek majd az el­nyomottak Franco diktatúrájában, s mindenütt, ahol ma még börtönrácsok mögé zárják május elsejét. Barabás Péter — Milyen kérdések fog­lalkoztatják napjainkban a szovjet dolgozókat? — fordulunk a szovjet dele­gáció tagjaihoz. Kül- és belpolitikai ese­mények méltatását várom, de szovjet vendégeink egyszerű szóval a munkás hétköznapokról szólanak. M. T. Jeszaulova, a Szov­jet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa elnökségi tagja a »Párizsi Kom­­mün« cipőgyárról beszél, melynek dolgozója. A szo­cialista munkaversenyről, a minőségért folytatott harcról, termelési terveik­ről, gyártmányaikról... G. V. Kaluzsin mozdony­­vezető, a Szocialista Mun­ka Hőse a donyeci vasút­vonal mindennapjait idé­zi, a takarékosságért, a mozdonyok jobb kihasz­nálásáért vívott erőfeszí­téseket, azt a felemelő ér­zést, amelyet a kommu­nista cím kivívása jelent egy-egy gyárnak, műhely­nek, brigádnak. Azt már társaitól tudom meg, azok közé tartozik ő is, akik le­maradt kollektívák meg­segítésére sietnek és az utolsók közül az elsők kö­zé vezetik azokat. — Melyik volt legemlé­kezetesebb május elsejé­re? — teszem fel a kér­dést­­Alekszej Tyimofeje­­vics Kajevnek, a delegá­ció vezetőjének és rögtön érzem: egy olyan ember számára, aki sok moszk­vai május elsejét megért már, nehéz kérdés ez. Hi­szen ... — Hiszen, mindegyik felemelő és szép. A leg­szebb ... A legemlékeze­tesebb az 1941-es május volt. Gyönyörű hetek vol­tak azok számomra. Fe­leségemmel a Fekete-ten­ger melletti Gagrában nyaraltunk azon a tava­szon. Gyermekem születé­sét vártuk. — S tudja, mikor szüle­tett meg a lányom? 1941. június 22-én. Azon a na­pon, amikor Hitler hordái betörtek a Szovjetunióba. A háborúról beszél, amit gyűlöl és a békéről, amelynek védelmére ösz­­szefog a szovjet nép. — S még valamit — mondja munkásmozgalmi kérdésekre térve át. — Annak ellenére, hogy a kínai kormány vezetői szembekerültek velünk, a nemzetközi munkásmoz­galommal, mi barátságot, ismétlem, barátságot aka­runk a kínai néppel­­ság térhódítását jelző lámpákkal, a gyárak, üze­mek sikereit ábrázoló tab­lókkal, cukorvágókések­kel, tervrajzokkal... Utá­nuk négyszáz tagú csopor­tok hatalmas virágkoszo­rúkat emelnek a magasba, majd négyezren vörös pu­lóverben, vörös zászlók­kal zárják le az országos kereskedelmi szakszerve­ztbhon? Budapestre érkezett spanyol testvé­reink élménye éppen az, hogy ők végre nem úgy lélegeznek, mint otthon. — Közülünk hárman elő­ször léptek népi demokra­tikus földre — mondja Cruz Diaz. — Nagyszerű látni annak megvalósulá­sát, amiben hiszel, aminek igazát vallod. — Milyen problémák foglalkoztatják ma Spa­nyolországot? — Probléma sok van — hangzik a válasz, és alig tudom jegyezni a társa­dalmat szaggató bajok hosszú listáját. A gazda­sági pangást, a kereskede­lem versenyképtelenségét, a nyomor, a kizsákmányo­lás riasztó példáit. A diktatúraellenes harc széles hullámokat vet. Nemcsak lent, de már fent is megmozdultak az elége­detlenkedők. Felső, a rendszerhez hű körök­ben is Franco eltávolítá­sának gondolata kísért. Mert Franco már a ki­zsákmányoló osztályok gazdasági érdekeit is ke­resztezi. Az ellentétek minden irányban elmé­lyülnek. Nemcsak az el­nyomottak és az elnyo­mók között, de a kizsák­mányolók táborában is. A növekvő demokra­tikus mozgalom élén a dolgozó osztály áll, amely százezreket mozgat meg. Az elmúlt évek nagy sztrájkmozgalmai után a gondolatok ébredését leg­utóbb az egy hónappal ez­előtti madridi tüntetés is bizonyítja. Négyezer hőlyzet menetét. S aztán jön­nek a többiek ... — Hány résztvevőre számítanak? — Százezer felvonuló­ra, s több mint kétszáz­ezer nézőre a hat-hétórás ünnepen. Filip Prendes azzal zárja nyilatkozatát: a ha­zánkba látogató kubaiak otthon érzik magukat. 2 Az idei , első május elsejei ünnepem John Eric Padn­ey, Gha­na küldötte a hazáját fog­lalkoztató fő kérdést a szocialista építőmunkában jelöli meg. — Csak most vívtuk ki függetlenségünket — mondja. — Szocialista módon szeretnénk élni, mert valljuk: népünk szá­mára ez az életmód a leg­megfelelőbb. Fel akarjuk számolni a kapitalista rendszert. Jól tudjuk, hogy a szocializmus eléré­se nagy feladat elé állít bennünket, de eltökéltük magunkat és hisszük, hogy szándékainkat siker koronázza. Ezért vállalja a Ghánai Szakszervezeti Kongresszus a dolgozók nevelésének, felvilágosítá­sának feladatát. Munkásmozgalmi útjá­ról beszél. Arról az útról, amely az üzemi bizottsági titkársági munkától elve­zetett a tizenhat szakszer­vezetet egyesítő Ghánai Szakszervezeti Kongresz­­szus legfelső vezetőségéig, adminisztratív titkárrá választásáig. — Melyik volt legszebb május elsejéje? — A budapesti lesz éle­tem első május elsejei ünnepe. Igen, az első. Re­mélem, szép és maradan­dó emlékkel térek haza. A havannai felvonulás — Kubában, a Playa Girón-i amerikai agresz­­szió harmadik évforduló­jának hónapjában az im­perializmus fenyegetése a fő téma — mondja Filip Prendes, a kubai delegá­ció vezetője, és az újabb provokációk felidézésével bizonyítja: napjainkban nemcsak a régmúlt veszé­lye kísért. — A győzelem évfordu­lójának napjaiban részeg amerikai katonák köveket dobáltak határőreinkre Guantanamónál. Zászlain­­kat megbecstelenítették, katonáink szolgálati őrbó­déit puskatussal bezúzták. A mieink hátra vonultak, nem hagyták magukat provokálni. A sorozatos támadások mellett azon­ban légi terünk megsérté­se is tervszerű akciókra vall. Nem tudjuk, mi az a határ, ameddig ellensé­geink elmerészkednek. De tudniuk kell: szeretjük az életet, de életünknél is jobban elveinket, marxi— lenini forradalmunkat. — Életem legszebb em­léke? 1959 januárja, ami­kor Havannában győzött a forradalom. Emlékszem az utcákra kiözönlő ün­neplő tömegre. A lelkese­désre, a felszabadult te­kintetekre. És emlékszem azokra a percekre, amikor Fidel Castro bejelentette a győzelmet, aztán gond­jainkról, bajainkról be­szélt, amelyeken úrrá kell lennünk. Nem feledem a havannai deklarációk fel­emelő napjait sem. — Legemlékezetesebb május elsejém? A múlt évi. Mert múlt évben ren­getegen jöttek ki vörös ingben a felvonulásra. Vörös szín mindenütt! So­ha még nem éreztem ennyire: egész népünk a forradalom mellé állt. — És az idei május elseje? — Mint eddig mindig, ezúttal is a mi kereske­delmi szakszervezetünk került ki győztesen az ün­nepi vetélkedőből, s vívta ki a jogot, hogy megnyis­sa a havannaiak menetét. Tizenkétezer dolgozónk negyven csoportban halad majd az élen. Filip Prendes elbeszélé­séből kirajzolódik a ha­vannai ünnepség színpom­pás képe. Nyolcszáz kubai zászlóval és a nemzeti hős Camillo Cienfuegos lovas­szobor alakjával nyitja meg a felvonulást. A sza­bad Kuba minden nagy vívmányát, a földreform, az analfabetizmus elleni küzdelem, a gazdaság és a tervezés esztendejét külön csoportok szimbolizálják. Búzakoszorúkkal, óriási kinagyított iskolai bizo­nyítványokkal, a Világos­ Csütörtökön Orosházán átadták a mezőgazdasági gépjavító állomás dolgo­zóinak a Minisztertanács és a Szaktanács vörös vándorzászlaját. Az ün­nepségen megjelent és fel­szólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Ott volt továbbá Hunya István, a MEDOSZ elnö­ke.* A Nagylengyel­ Kőolaj­termelő Vállalat dolgo­zóinak csütörtökön dr. Ajtai Miklós, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja adta át a Minisztertanács és a Szaktanács vörös vándor­zászlaját.* Csütörtökön délután tartották meg a MÁV du­nakeszi járműjavító üzemi vállalatnál a Miniszterta­nács és Szaktanács ván­dorzászlójának átadási ünnepségét. Cseterki La­jos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd Szabó Antal, a Va­sutas Szakszervezet főtit­kára adta át a vándor­zászlót. Csütörtökön délután Balatonbogláron adták át a Minisztertanács és a Szaktanács vándorzászla­ját a Somogy megyei Ba­­latonboglári Állami Gaz­daságnak. Az ünnepségen részt vett Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, föld­művelésügyi miniszter, Kovács István, a ME­DOSZ főtitkára. * Dr. Johan Huibert Zee­­man, a Holland Király­ság budapesti követe, a holland nemzeti ünnep alkalmából csütörtökön este fogadást adott. A fo­gadáson megjelent Bíró József külkereskedelmi miniszter, Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Bognár József, a Kul­turális Kapcsolatok Inté­zetének elnöke, László Andor, a Nemzeti Bank elnöke.* A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság országos el­nöksége csütörtökön a Barátság Házában foga­dást adott a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaságnak M. N. Sarohin vezérezre­des, a Szovjetunió hőse, az SZMBT elnökségi tag­ja vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. A fogadáson részt vett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az MSZBT elnöke, az orszá­gos elnökség számos tag­ja, a társadalmi és kul­turális élet több ismert személyisége. Ott volt J. V. Ivanov, a szovjet nagy­­követség másodtitkára. A baráti találkozón Rónai Sándor és M. N. Sarohin pohárköszöntőt mondott. * Az Országos Béketa­nács meghívására, a le­szerelési hónap esemény­­sorozatára csütörtökön hazánkba érkezett dr. Vladimir Szimics, a Ju­goszláv Jogászszövetség elnöke, az ENSZ jugosz­láv tagozatának elnöke és a Jugoszláv Békeliga el­nökségének tagja, vala­mint dr. Bogdan Babovics, a jugoszláv Nemzetközi Politikai és Gazdasági In­tézet tudományos munka­társa, a Jugoszláv Békeli­ga nemzeti bizottságának tagja.* A Béke-világtanács el­nökségének budapesti ülésszakán részt vett köz­életi személyiségek közül Alberto T. Casella, az Argentin Béketanács el­nöke és Haouri Souaia, az Algériai Nemzeti Fel­szabadítási Front köz­ponti bizottságának tag­ja, az Országos Béketa­nács vendégeként néhány napot még hazánkban tölt. Az osztrák szakszerve­zeti egységfrakció meghí­vására csütörtökön 70 fő­ből álló küldöttség uta­zott a bécsi május else­jei ünnepségekre. A de­legációt Győri Imre, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Csongrád megyei bizottságának első titká­ra vezeti.* A közalkalmazottak szakszervezete központi vezetőségének vendége­ként hazánkban tartózko­dó japán szakszervezeti küldöttség csütörtökön lá­togatást tett dr. Dallos Ferencnél, a Miniszterta­nács tanácsszervek osztá­lyának vezetőjénél. A lá­togatáson részt vett dr. Jókai Lóránt, a közalkal­mazottak szakszervezeté­nek főtitkára. * Nicolas Grunitzky, To­go Köztársaság elnöke táviratban köszönte meg Dobi Istvánnak, az Elnö­ki Tanács elnökének To­go nemzeti ünnepe alkal­mából küldött jókívánsá­gait* Péter János külügymi­niszter táviratban fejezte ki részvétét Sierra Leona külügyminiszterének Sir Milton Margai, az ország miniszterelnöke elhunyta alkalmából.* Pelegrin Torras, a ku­bai külügyminiszter első helyettese Péter János külügyminiszter meghí­vására Budapestre érke­zett A KÖZÉLET ESEMÉNYEI NÉPSZAVA Nyikolajev Salgótarjánban Kedves vendéget kö­szöntöttek csütörtökön Salgótarján dolgozói: Andrijan Nyikolajev szov­jet űrhajós alezredes, a szovjet űrrepülők pa­rancsnoka látogatott a több mint százesztendős bányavárosba. Érkezését nagy érdeklődéssel, öröm­mel fogadta a város la­kossága. Az utcák, terek zászlódíszbe öltöztek, a nemzetközi munkásmoz­galom közelgő ünnepét köszöntő lobogók és transzparensek között he­lyet kapott a Vosztok 3. hősének nagyméretű arc­képe is, s a város legna­gyobb üzeme, az Acéláru­gyár főépületének hom­lokzatát az­­űrhajós csa­lád­« tagjainak képe díszí­tette. A vendéget, aki dr. Korom Mihálynak, az MSZMP Központi Bizott­sága titkáránál­, Borbán­­di János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettesnek, valamint Sz. D. Zotov vezérőrnagynak, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége katonai attaséjának társaságában érkezett a városba, a Pa­lacküveggyár főbejáratá­nál ünnepélyesen fogad­ták a város és Nógrád megye vezetői. Az üdvözlés után a Pa­­lacküveggyár dolgozói ne­vében Pápa Gyula igaz­gató üzemlátogatásra hív­ta meg a vendégeket. A gyárlátogatás után a nemrég felavatott Ka­­rancs Szállóba kalauzol­ták vendégeiket a házi­gazdák. A 10 emeletes szálló teraszáról bemu­tatták Nyikolajevnek a most készülő nagy létesít­ményeket. Ezután a megyei párt­bizottság és tanács, vala­mint a Hazafias Népfront megyei elnöksége ebédet adott az űrpilóta tisztele­tére. Az ebéden Jakab Sándor, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára és Nyikolajev alezredes pohárköszöntőt mondott, majd a helyi vezetők ajándékkal kedveskedtek az űrhajósnak. Délután Andrijan Nyi­kolajev naszvervűlésen ta­lálkozott Salgótarján és környékének dolgozóival. A kollégium­­kertben Jed­­liska Gyula, a városi pártbizottság titkára üd­vözölte a vendéget, majd dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára mondott beszédet. Szeretettel köszöntötte Nyikolajevet s méltatta a Szovjetuniónak az űr­kutatásban elért teljesít­ményét. Hangoztatta: a szovjet tudomány alap­vető célja az ember szol­gálata. Minden újabb eredménye és felfedezése — ideértve az űrkutatás területét is — a béke meg­őrzését, az emberiség jobb életét és boldogabb jövő­jét mozdítja elő. Ki­emelte, hogy a Szovjet­unió, a szocialista orszá­gok a tudomány által fel­szabadított gigászi erő­ket nem pusztításra, ha­nem a haladás meggyor­sítására akarják felhasz­nálni. A jelenlegi világ­­helyzet alapján jogosan lehetünk optimisták a béke megőrzésének kilá­tásait illetően. Azt is meg­mondjuk azonban világo­san, hogy ha az imperia­listák mégis világháborút próbálnának kirobbantani, akkor erőinket nem ha­bozunk bevetni az ag­­resszorok ellen. Ezután viharos taps közben Nyikolajev lépett a mikrofonhoz. Szívélyes barátsággal köszöntötte a környékbe­li bányák és gyárak mun­kásait, Nógrád megye dol­gozóit. Nagy elismeréssel emlékezett vissza a előtti üzemlátogatásra, majd az űrhajósok életé­ről számolt be. Beszélt arról a nagy­szerűen összehangolt munkáról is, amellyel a szovjet tudósok, szakem­berek lehetővé tették az űrrepülést. Űrhajóinkban — mondotta — az űrhajós feladatok végzésének minden ■ feltétele adva van. A mi űrhajóink na­gyon engedelmesek, veze­tőjüknek szinte minden kí­vánságát teljesítik. A szovjet űrrakéták eddigi teljesítményei azonban nem jelentik a felső ha­tárt, a közeli jövőben minden bizonnyal még jobban felszerelt, még többre képes űrhajók ké­szülnek majd, s a röppá­­lya sem korlátozódik a Földet közvetlenül körül­vevő rétegekre, hanem to­vábbi ismeretlen messze­ségekbe, a Hold, s a nap­rendszer más bolygói irá­nyába is útnak indul majd a világmindenség titkait kutató ember. A nagygyűlés az Inter­­nacionáléval ért véget. Nyikolajev melegen elbú­csúzott a nógrádi házigaz­dáktól, majd a délutáni órákban visszautazott Bu­dapestre. A Szaktanács elnökségének fogadása a külföldi vendégek tiszteletére A Szaktanács elnöksége csütörtökön este fogadást adott a Gundel Étterem­ben a május elsejei ün­nepségekre hazánkba ér­kezett külföldi szakszer­vezeti küldöttek tisztele­tére. A fogadáson 27 or­szág szakszervezeteinek küldöttei és a Szakszerve­zeti Világszövetség képvi­selői vettek részt. Magyar részről megjelentek: Ne­mes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke, Bru­­tyó János, az MSZMP Po­litikai Bizottságának net­­tagja, a Szaktanács főtit­kára, Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke, Karakas László és Gál László, a Szaktanács tit­kárai, valamint a Szakta­nács elnökségének tagjai. A meleg hangulatú, baráti légkörben lezajlott foga­dáson Brutyó János üdvö­zölte a vendégeket, majd Nemes Dezső és Satish Chatterjee, a Szakszerve­zeti Világszövetség kül­dötte mondott pohárkö­szöntőt. (MTI) A május elsejei ünne**­­ségekre csütörtökön ha­zánkba érkeztek az algé­riai, a ciprusi, az indo­néz, az olasz, a kenyai, a svéd, a ceyloni és az iráni szakszervezetek képviselői. HÖK külkereskedelmi delegáció tárgyalt Budapesten ,es vezetésével Budapes­ten tartózkodott a Német Demokratikus Köztársa­ság külkereskedelmi de­legációja. A Magyar Nép­­köztársaság Külkereske­delmi Minisztériuma ré­széről dr. Mulató János külkereskedelmi minisz­terhelyettes folytatott tár­gyalásokat a küldöttség­gel. Az NDK külkereske­delmi delegációja május elsején utazik el Buda­pestről. (MTI) Erich Wüster külkeres­kedelmi miniszterhelyet- AZ IBUSZ június végén, továbbá július és szeptember hónapban 6 NAPOS OLCSÓ HAJÓKIRÁNDULÁST szervez BELGRÁDBA JELENTKEZÉS az IBUSZ Utazási Irodákban A JÚNIUSI ÚTRA MÁJUS 6-IG KELL JELENTKEZNI 1964. május 1

Next