Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

Válasszák vagy kijelöljék? Hogyan erősödhet a munkásvédelmi őrségek tekintélye? Az üzemek zömében kedvezően fogadták több mint öt évvel ezelőtt a munkások, a szocialista brigádok kezdeményezé­sét, a munkásvédelmi őr­ségeket. A mozgalom szinte az első napjaiban már hatalmas eredményeket produkált. A munkásvédelmi őrök olyan baleseteket rejtő munkamódszereket, gépe­­ket, korszerűtlen védőesz­közöket javasoltak kijaví­tani, amelyeknek veszé­lyességét még a közvet­len vezetők sem látták. Szóvá tették, ha valaki nem használta a védőesz­közt, ha megszegte a biz­tonsági előírásokat és fi­gyeltek egymásra, hogy a munka lázában senki se feledkezzen meg saját testi épségéről. Talán éppen a kezdeti eredmények voltak azok, amelyek gyors elterjedé­séhez lendületet is adtak. Az ország, szinte­ vala­mennyi üzemében szer­veztek ilyen őrségeket és a műhelyekben, az épít­kezéseken számítottak, igényelték a munkásvé­delmi őrök kezdeménye­zéseit, jelzéseit. Változó módszerek Hol tart ma ez a moz­galom? A Forgácsoló Szerszá­mok Gyárában Lehotzky Bélától, a szakszervezeti bi­zottság munkásvédelmi felvszelőjétől meglepve hallottuk­— Most Jt’­mikor vá­­lasztottuk a termelni ta­nácskozáson a műm***, védelmi őröket. — Azelőtt nem voltak? — Kezdetben úgy csi­náltuk, hogy mindenkire sor került, ez azonban a csoportokban voltak olyanok is, akiknek sem­miféle erkölcsi alapjuk nem volt, hogy bármit is szóvá tegyenek. Egyrészt nem volt tekintélyük, másrészt az ilyenek nem is nagyon látták meg, mit is kellene észrevenniük. — Ez valóban nem sok eredményt hozhatott. — A kudarcokon okulva, a tekintéllyel bíró társa­dalmi munkásainkból szerveztünk járőrszolgála­tot, akik bizonyos időkö­zönként végigjárták az üzemeket. Elmondhatom, nagy részük volt abban, hogy a balesetek üze­münkben a harmadára csökkentek. — Ha ilyen eredménye­sen dolgoztak ezek a jár­őrök, akkor miért kellett ismét átszervezni őket? — Most áttértünk arra, hogy választás útján hoz­zuk létre a műhelyekben a munkásvédelmi őrsége­­­­ket. Egyrészt azért, mert egyre nehezebb olyan tár­sadalmi munkára mozgó­sítani a teljesítményben dolgozó embereket, amely arra kényszeríti őket, hogy otthagyják a mun­kahelyüket és az üzem­ben járkáljanak. Más­részt a helyzet is más, mint az elmúlt években volt. Az utóbbi években sikerült lényegében fel­számolni műhelyeink bal­esetveszélyes helyeit. Ezért munkásvédelmi őreink feladata sokkal in­kább a szabályok tiszte­letére való nevelés, mint a baleseti veszélyforrások felkutatása. A Kender-tutában bevált... A Váci úti Kender- és ttjában nők dolgoznak legnagyobb­ részt. Soiban közülük olyan natalok, akik most ismerkednek csak az üzem légkörével, így a biztonsági előírások ébren tartásának fokozot­tabb az igénye, mint a Forgácsoló Szerszámok Gyárában, ahol többnyire szakmunkások, törzsgár­­da-tagok dolgoznak. Ebben az üzemben nem választják, hanem a bri­gádvezető és a műhely­bizottság titkára együtte­sen jelöli ki a munkás­­védelmi őröket. — Nálunk ez bevált, mert a brigádjaink két­harmada szocialista bri­gád — hallottuk Major Gyulától, a szakszerve­zeti bizottság munkásvé­delmi felügyelőjétől, aki még hozzátette: a neve­lő, felvilágosító munká­juknak köszönhető, hogy egyre kevesebb lányt, as­­­szonyt kell figyelmeztetni azért, mert nem kötötte be a fejét vagy mert gyű­rűt, órát visel munka köz­ben. Jobban érvényesíteni a demokratizmus szellemét A vasutas-szakszerve­zetnek nemrégiben meg­tartott, az egész ország vasúti üzemeire kiterjedő vizsgálata megállapította, hogy a szolgálati helye­ken a legkülönfélébb módszerek alakultak ki a munkásvédelmi őrök kivá­lasztására, munkával való ellátására. Sok helyütt vá­lasztják a munkásvédel­mi őröket, sok helyütt ki­jelölik, de tapasztalták azt is, hogy számos he­lyen, például Kaposvárott és Kelebia állomáson is, a mindenkori szolgálati vezetőt bízzák meg ezzel a teendővel. Sajnos, a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a kijelölt, megbízott munkásvédelmi őröknek nincs olyan tekintélyük, mint a választottaknak, a munkások nem szívesen veszik észrevételeket, s úgy gondoljuk, erre fel kell figyelniük a szak­­szervezeteknek is. A munkásvédelmi őr­ség az elmúlt öt évben jól fejlődött, az üzemek többségében megerősödött és eredményeik, odaadó munkásságuk alapján el­ismerést is vívtak ki mind a gazdasági vezetők, mind pedig munkatársaik előtt is. Mindenütt érvé­nyesíteni kellene azonban illetve jobban kellene ér­vényesíteni a választás, a demokratizmus szelle­mét. A munkásvédelmi őröknek ott nagyobb a tekintélyük, ott végzik könnyebben és eredmé­nyesebben a munkájukat, ahol munkatársaik kíván­ságára látják el ezt a posztot. És meg is illeti a mun­kásokat ez a jog, hiszen a saját őrségükről van szó. Lepies György 2 Meghalt Végh Lajos elvtárs Október 30-án, 62 éves korában, tragikus hirte­lenséggel elhunyt Végh Lajos, a Vasutasok Szak­­szervezetének elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, nyugdí­jas vasútigazgató. Fiatalon, 1922-ben került a MÁV szolgálatába, az Északi Főműhelybe, ahol 1945-ig mint géplakatos dolgozott. A dolgozók érdekében már abban az időben is aktívan tevékenykedett. A felszabadulás után az Északi Járműjavítóban az üzemi bizottság tagjává, a szakszervezet helyi cso­portjának elnökévé vá­lasztották. 1947-től három éven át, a vasutas-szak­szervezet elnöke volt. 1950-től nyugalomba vonu­lásáig a KPM 1/3 szakosz­tályát vezette. Fontos szakvonali munkája elle­nére sem szakadt el a szakszervezeti mozgalom­tól. 1956-tól tagja a SZOT-nak, a Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségének és elnök­ségének, s mint a vas­utas-szakszervezet elnöke, aktívan kivette részét a szakszervezet irányító munkájából. Érdemeiért, a szakszervezeti mozga­lomban kifejtett kiemel­kedő munkásságáért több kitüntetésben részesült. A Vasutasok Szakszer­vezete és a KPM I. Vas­úti Főosztály saját halott­jának tekinti Végh Lajos elvtársat. Temetése no­vember 3-án, csütörtökön de 11-kor lesz a Rákoske­resztúri új köztemetőben. ÉRTESÍTJÜK­­ vevőinket, hogy 1966. november 1­5-ig raktárainkban az árukiadás leltározás miatt szünetel Gyógyszeralapanyag Készletező Vállalat fílODERfl BÚTORT VDfilMdl . készpénzért ajánlja fel kombinált és háromajtós szekrényeit, rekamiéit, *­rod­o­ba fordít A HASZNÁLTCIKK KTXZ-nek TEL: 341-746 Kormányküldöttség utazott az algériai nemzeti ünnepre Az algériai kormány meghívására magyar kor­mányküldöttség utazott az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nem­zeti ünnepe, az algériai felszabadító forradalom kezdetének 12. évforduló­ja alkalmából rendezen­dő ünnepségekre. A kül­döttséget dr. Horgos Gyu­la kohó- és gépipari mi­niszter vezeti, tagjai: Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes és Má­tyás László, hazánk algé­riai nagykövete, aki Al­gírban csatlakozik a kül­döttséghez. Az algériai nemzeti ün­nepen a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa is képviselteti magát. (MTI) Megtartották a Veszprém megyei pártértekezletet Veszprém megye köme­gyei pártértekezletüket. A munstái szombaton és megyei pártbizottság be­­vasárnap tartották be­­számolóját Pap János, a megyei pártbizottság első titkára terjesztette elő. A pártértekezlet mun­kájában részt vett és fel­szólalt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A Veszprém megyei pártbizottság első titkárá­nak Pap Jánost, titkárai­nak pedig Ábrahám Fe­rencet, Józsa Jánost és Szabó Kálmánt válasz­tották meg ismét. (MTI) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Huari Bume­­dient, az Algériai Forra­dalmi Tanács elnökét, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, az algériai nép felszabadító forradalma kezdetének 12. évforduló­ja alkalmából. Péter Já­nos külügyminiszter ugyancsak üdvözlő távira­tot intézett Abdelaziz Bu­­teflika külügyminiszter­hez, az algériai nemzeti ünnep alkalmából. * A Jugoszláv Jogász­szövetség föderációjának öttagú küldöttsége dr. Jo­­van Djordjevics akadé­mikusnak, Jugoszlávia jogi tanácsa elnöké­nek vezetésével, a Ma­gyar Jogász Szövetség meghívására vasárnap es­te Budapestre érkezett. Hétfőn a delegáció láto­gatást tett a Magyar Jo­gász Szövetségben, majd fogadta dr. Markója Imre igazságügyminiszter-he­­lyettes is. A fogadáson je­len volt dr. Dusán Csa­­lics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete. * Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter veze­tésével magyar küldött­ség vett részt a KGST építésügyi állandó bizott­ságának Berlinben rende­zett ülésén. A küldöttség vasárnap érkezett vissza Budapestre.* Az I. L. Caragiale bu­karesti Nemzeti Színház együttese vasárnap esti előadását megtekintette Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára, és Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. ­ Pompiliu Macoveic a Román Szocialista Köz­társaság művelődés- és művészetügyi állami bi­zottságának elnöke, aki Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására baráti látogatást tett ha­zánkban, hétfőn elutazott Budapestről. A baráti lá­togatás alkalmával Pom­­piliu Macovei és Ilku Pál eszmecserét folytatott a két ország közötti kultu­rális együttműködés, va­lamint a két szomszédos szocialista ország kulturá­lis életének több időszerű kérdéséről. NÉPSZAVA A Caragiale Színház előadásai Az elmúlt héten estéről estére a bukaresti Cara­giale Nemzeti Színház társulata játszott Buda­pesten, a Madách Szín­házban, mialatt Bukarest­ben, az ő otthonukban a József Attila Színház mu­tatta be műsorának ke­resztmetszetét, nagy siker­rel. Mindenekelőtt magát a tényt, a baráti tapaszta­lat- és élménycserét üd­vözöljük őszinte öröm­mel. Gyorsan utána, ha­sonló érzéssel a kiváló társulatot, a színjátszás elsőrendű román mű­vészeit. Kivételesen ma­gasrendű színházat is­mertünk meg, jeles egyé­niségek sokaságát. Három művet láttunk román barátaink előadá­sában, Ion Luca Caragia­­le »Az elveszett levél­« cí­mű, nálunk is ismert, im­már klasszikus román vígjátékát, John Stein­beck »Egerek és emberek« című remekművét, amely magyar színpadon (leg­utóbb épp a Madách szín­padán) is a legmaradan­dóbb színházi élmények egyike, végül a mai ro­mán drámaíró, Alexandru Voitin drámáját, trilógiá­jának első részét: »Embe­rek, akik hallgatnak«. Nyilvánvaló: a rövid ösz­­szefoglalás nem térhet ki az előadások részletes ér­tékelésére. Néhány meg­kapó, lényegi vonás em­lítésére szorítkozunk. A legfőbb, mindhárom előadásra egyaránt helyt­álló jellegzetesség: a Ca­ragiale Színházban érez­hetően törvény az együt­tesben való gondolkodás, rendezés és színpadi ma­gatartás. S ez tulajdon­képpen a színpadi játszás­nak — bármilyen stílusú színpadi játszásnak — al­fája és ómegája. A három igen csak különböző mű­vet három rendező, há­romféle egyéniség állítot­ta színpadra, de a fenti észrevétel mindhármuk munkájára vonatkozik. Az, hogy a nézőt a meg­ragadó együttjátszás fog­ja meg mindenekelőtt, annál nagyobb érdem, mert a színház hallatlanul gazdag színészegyénisé­gekben. Első pillanatban talán ellentmondónak tű­nik ez a megállapítás — pedig nincs így. Éppen nagy, és eredeti egyéni­ségekkel a legnehezebb gyakran elfogadtatni a közös produkcióban vál­lalt »egyik*« feladat gon­dolatát és gyakorlatát. Ha viszont egyszer sikerült — és ehhez csatlakozik ter­mészetesen a jelentékeny tehetségekben való gaz­dagság, hiszen nem elég az együtt-játszás, nagy művészeknek kell együtt játszaniuk — akkor lát­juk a legkiválóbb színi­­előadásokat. Az egyenlősdit semmi­féle udvariasság nem szen­tesíti, az adott esetben semmi szükség nem is volna rá. Kitűnő előadás volt a puritán eszközök­kel színpadra állított Steinbeck-remekmű és Votin igényes ellenállá­si drámája is (Alexand­­ru Finti, illetve Mihai Berechet rendezése) , de Az elveszett levél fe­lejthetetlen, a maga ne­mében tökéletes. Bizonyára itt is érvé­nyes a tétel: az anyanyel­vén beszél mindenki a legtökéletesebben — már úgy értve, hogy a szín­ház nevét adó Caragiale világszerte ismert műve nyilván mindennél in­kább a vérükben van a román művészeknek. Lica Alexandrescu olyanfor­mán rendezte meg ezt az előadást, ahogyan jeles karmester egy zenekari remekművet kelt életre. Megadta a szólóknak és a csoportoknak a lehetősé­get, hogy minden színük­ben megmutatkozzanak, anélkül azonban, hogy bármiféle rikító, idegen, túl hangsúlyos szín eltor­zította volna a mű, s az előadás elgondolásának kitűnően eltalált alaptó­nusát. Tökéletes a stílus­egység, amely azonban sosem jelent egyformasá­got, a humoros hatások monotonitását, ellenkező­en: meglepetés meglepe­tés után következik, ahogy a briliánsan felrajzolt egyéniségek színre lép­nek. Briliáns felrajzolás alatt itt elsősorban nem is Caragiale zsenialitására gondolok, hanem a román színészek mélyről jövő karakterizálására, ember­­ábrázoló készségére, amely a vígjátéki túlzá­sok határvonalait is pon­tosan ismeri. Ha szabad ennyi, kivá­lóan összehangolt egyéni­ség közül mégis kiemelni — és itt már nemcsak a Caragiale-mű színészeiről beszélünk —, Carmen Stanescu, Niki Atanasiu, Vasiliu Birlic, Florin Pier­­si­c, Ion Fintesteanu és még művésztársaik soka­ságának személyében a színjátszás jelességeit is­mertük meg. Nagyon tetszettek az előadások szolid, a stílus egyöntetűségére mindig gondosan ügyelő színpad­képei, Puiu Mirea, Mihai Tofan munkái, és Florica Cirtan, Ionel Popa, Eliza Bronisevschi, Mihai Be­rechet és munkatársaik jelmez-, valamint egyéb szcenikai megoldásai. A bukaresti Caragiale Nemzeti Színház társula­ta a színjátszásban nagy hagyománnyal rendelkező szomszéd szocialista or­szág művészetét hozta magával, szép színházi es­ték felejthetetlen emléké­vel ajándékozta meg a magyar közönséget. Rajk András A képernyő előtt Temetetlen holtak Sartre művét 1946-ban mutatta be a párizsi An­toine Színház. A fasizmus elleni harc pátoszával átszőtt dráma a premie­ren hatalmas botrányt keltett. A földszint első soraiban valóságos kézi­tusa kerekedett, s a pol­gári kritikusok azzal vá­dolták az írót, hogy szán­dékosan szítja a gyűlöle­tet. A 46-os botrány oka világos volt. Abban az időben a régi kollaborán­­sok (akik kiszolgálták Hitler—Vichy rendszerét) újra helyet kértek a köz­életben, így tehát érthe­tően »ízléstelennek« tar­tották azt az iszonyatot, melyet a dráma keltett. Való igaz­­— még ma is iszonyat ez a dráma! Tu­lajdonképpen az egymás­sal szembeállított tiszta morál, s a túlélés lehető­ségét biztosító gyávaság drámája — mely minden nézőben felkorbácsolja a gondolatsort. Mit tegyen, mit tehet az ember, ha összeszorítja a kíméletlen pokol, lelke-teste csupa zsibbasztó félelem és fáj­dalom s egyetlen út van, csak a halál?! Mit kell tenni, hogy kibírja az ember, hogy mindvégig megőrizze emberi méltó­ságát?! Sartre kérdésfeltevése szinte nem tűr epikus pillanatokat. A vakme­rően drámai gondolatsort egyszerű formák közt bontja ki. Egy sikertelen maquis-támadás után a foglyokat beterelik egy sivér helyiségbe. Egy má­­sik, számukra nem látha­tó szobában folyik a ki­­hallg?^« s akit bevisznek a vallatóba — rémületet hagy maga után. Elárul­ja-e a többieket, az esz­mét — Vagy néma ma­rad?! A szeretl­ők a kiéle­zett , drámai helyzetben félelmetesen izgalmas, életre-halálra szóló vitát bonyolítanak le. A párbe­szédek mindenekelőtt az írói érvek rendszerét vilá­gítják meg. Sartre a cél­talan individualista gőg­gel szemben — a »túlélés« fontosságát latolgató Ca­­rolis, harcos görög kom­munistával rokonszenvez. Pontosabban Lucie és Henri lemondó passzivi­tásával szemben — a gyá­vaság nélküli cselekvés­nek ad igazat. Hiszen a halál értelmetlen. Nem old meg semmit! A televízió előadását tiszta értelmezés, egysze­rű játék jellemezte. Szi­­netár Miklós rendezése — a szöveg gondolatiságából teremtette meg a dráma állandóan fokozódó fe­szültségét. A rendezés és a színészek játékának egységes stílusa igazi él­ményt nyújtott. A nagy­szerű alakítások sorából is kiemelkedik Koltai Já­nos Carolis­a, Nagy At­tila Henri­ ja és Margit­­tay Ági Lucie-je. Sartre-i figurát rajzolt Benkő Gyula Clochet nyomozó­ból, s ugyancsak jól ol­dotta meg szerepét Náday Pál és Horváth József. Gantner Ilona — Ősz lap Bender rövidesen szemmel láthatóan is szervez­ni fog.­ Filmre viszik a Szov­jetunióban Ilf­­c Petrov nagy­sikerű szatirikus regényeit, az Aranyborjút s a Tizenkét szé­ket. Bender szerepét Jevge­­nyij Leonov, vagy Jevgenyij Jevsztyignyev fogja alakítani. — Az Építésügyi Miniszté­rium szakszervezeti bi­zottsága szervezésében képzőművészeti kiállítás nyílt a minisztérium épü­letében. A kiállított mű­vek alkotói az ÉM dolgo­zói. A szovjet kultúra hete a rádióban Idén is megrendezik a rádióban a szovjet kultú­ra ünnepi hetét, novem­ber 7 és 13 között. A hét előadóművésze ez alka­lommal Szvjatoszlav Rieh­­ter, akinek a hét minden napján lesz műsora a há­rom adó egyikén. 7-én a Moszkvai Filharmoniku­sok Zenekara szerepel Ojsztrah vezényletével, A Pódium 66 pedig szovjet műsort sugároz, melyben részletek hangzanak el Ahmatova, Biok, Ehren­­burg, Majakovszkij, vala­mint Hacsaturján, Pro­­kofjev és Sosztakovics műveiből. 8-án a Petőfi­­adón hallhatjuk a Tizen­­ötezer kilométer — rádió­ra hangszerelve című ösz­­szeállítást. Tbilisziről, Je­revánról, Bakuról, Tas­­kentről és Szamarkandról lesz benne színes riport. 9-én kerül sor Sosztako­­vics gordonkaversenyére és Hacsaturján I. szimfó­niájának előadására, majd a Moszkvai Kamara Dzsessz-Quartett játszik. A Petőfi-adón 16-én A szovjet irodalom első évtizede címmel lesz elő­adás, a Kossuthon Ka­­nyeckij Az ajtó című elbeszélésének rádióvál­tozatát mutatják be. 11-én szovjet versek után látogatást tesz a hall­gató a Moszkvai Konzer­vatóriumban, 12-én dél­előtt a Kossuth-adón rá­diójátékot (Visnyevszkijt Az első lovashadsereg), délután pedig rádióoperát (Molcsanov, Romeo, Júlia és a sötétség) hallunk. No­vember 13-án népszerű szovjet táncdalénekesek műsorát hallhatjuk kora délután, este pedig Roszt­­ropovics és Doluhanova Prokofjev-műveket ad elő — a Petőfin pedig Sosztakovics-művek hang­zanak fel a szerző előadá­sában. (h. m.) 1966. november 1

Next