Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A Szaktanács üdvözlő távirata Kubai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége,­­ MIGUEL MARTIN PEREZ főtitkár elvtársnak. Havanna, Kuba Kedves Elvtársak! A magyar szervezett dolgozók, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége forró testvéri üdvözletét tolmácsolom szövetségük vezetőségének és minden tagjának a kubai forradalom győzelme kivívásának évfordulója alkalmából. Tiszta szívből örülünk kubai testvéreink győzelmének és sikereinek, amelyeket or­száguk függetlenségének megvédésében, a szocializ­mus építésében, a dolgozók szebb életének megalapo­zásában elértek. A magyar szervezett dolgozók — a szocialista országokkal, a világ haladó népeivel együtt — a proletár internacionalizmus szellemében támogat­ják azt a hősies harcot, amelyet a kubai nép az Egye­sült Államok fenyegető agressziójával szemben, hazája megvédéséért, az amerikai kontinens első szocialista országának szabadságáért vív. Megyőződésünk, hogy e nehéz küzdelemben a hős kubai nép feltétlenül győ­zedelmeskedik. További nagy sikereket és eredménye­ket kívánunk a kubai dolgozóknak és szakszerveze­teknek a szocialista építőmunkában. Nemzetközi össze­fogással, közös erővel fogjuk le az agresszorok kezét! A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége nevében Gáspár Sándor főtitkár. 2 Péter János külügyminiszter a kubai nemzeti ün­nep alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. A KISZ központi bizottsága a Kubai Kommunista Ifjú­sági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöksége a kubai forradalom védelmére ala­kult bizottságnak küldött táviratot az évforduló al­kalmából. (MTI) Kuba ünnepe 1959. január elsején Kuba diktátora, a gyűlölt Batista utasította testőreit, hogy vigyék a havannai katonai repülőtérre. Utolsó parancsa lehetett. Repü­lőgépével hamarosan elmenekült a fővárosból, amely­nek népe néhány nap múlva a helikopteren érkező Fidel Castrót, s a hosszú harcban kivívott győzelmet ünnepelte. 1959. január elseje ma már történelem számunkra. Az azóta átelt rövid időszak korszakos jelentőségű Kuba történelmében. 1961-ben jelentette ki először Fidel Castro, hogy népe véglegesen a szocialista utat választotta. S ele­gendő volt az indulást, a földreformot, a kulturális forradalmat, a népgazdasági tervezést figyelnünk, hogy megérezzük Castro szavainak nagy horderejét. Hatalmas, kitartó munka, a bajokkal, nehézségekkel szembeni elszántság követte a cél kitűzését, és, hogy milyen eredménnyel, azt Fidel Castro ez évi nyilat­kozata is alátámasztja:­­*A forradalom Kubában so­hasem volt katonailag, politikailag, intézményileg oly erős, mint most.« A kubai nép történelmi tettét az amerikai inter­vencióval vívott, szinte állandó harcban hajtotta vég­re. A külső ellenség visszaverésében Kuba éppen úgy maga mellett tudhatta a szocialista országokat, mint a hétköznapi országépítő munkában. Erre a segítség­re, a szocialista országok, és köztük hazánk szolida­ritására, testvéri barátságára Kuba népe a jövőben is bizton építhet. Párt- és állami vezetők üdvözlő távirata DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai forradalmi kormány elnökének, DE. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének Havanna A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletünket és legőszintébb jókívánságainkat küldjük önöknek és a kubai népnek, a forradalom győzelmének 8. évfor­dulója alkalmából. A kubai nép pártja és kormánya vezetésével, for­radalmi állhatatosságával, munkájával nagy sikereket, történelmi eredményeket ért el a hazája független­ségének biztosításáért és felvirágoztatásáért vívott harcban. Ezt a harcot az egész magyar nép mély együttérzéssel figyeli és szolidáris azzal, a világ ha­ladó erői saját győzelmüknek tekintik Kuba minden egyes politikai, gazdasági és kulturális sikerét, örvendetes módon állandóan erősödik, fejlődik a kubai és a magyar nép barátsága, országaink együtt­működése. Kétoldalú kapcsolataink fejlődése hatéko­nyan hozzájárul nemzetközileg a közös ellenség, az imperializmus agresszív támadásai megfékezéséhez, a szocializmus, a haladás erőinek szoros összefogásához. Kívánjuk a testvéri kubai népnek, a Kubai Kom­munista Pártnak, a forradalmi kormánynak, hogy szocialista hazája védelmezésében, az ország felvirá­goztatására fordított munkájában további nagy sike­reket érjen el KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke * Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkredi­tált diplomáciai képvise­letek vezetői december 31-én, az új év alkalmá­ból jókívánságaikat fe­jezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kis­házi Odöin, az Elnöki Ta­nács­ helyettes elnökei, Kiss­­ K­ároly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisz­térium protokollosztályá­­nak vezetője. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott le. (MTI) Magyar tudósok Indiában December 31-én magyar tudományos delegáció ér­kezett Indiába dr. Valkó Endre, a METESZ főtit­kára vezetésével. Tagjai: dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője és a hozzájuk később csatlako­zó dr. Horn Artúr, a bu­dapesti Állatorvosi Egye­tem tanszékvezető pro­fesszora. A magyar kül­döttség egy indiai tudós­delegáció év eleji ma­gyarországi látogatását vi­szonozza. A magyar tudó­sok a közös tudományos együttműködés lehetősé­geit kívánják feltárni. Horn professzor részt vesz a Hyderabadban ösz­­szeülő indiai tudományos kongresszuson. Hyder­­abadba utazik az Indiá­ban tartózkodó Horváth János professzor, a sze­gedi egyetem elméleti fi­zikai tanszékének vezető­je és dr. Greguss Pál tu­dományos kutató is. A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Péter Já­nos külügyminiszter bú­csúlátogatáson fogadta Akhtar Husaint, a Pa­kisztáni Iszlám Köztársa­ság rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke, távirat­ban fejezte ki jókívánsá­gait Ahmadou Ahidjo köztársasági elnöknek, a Kameruni Szövetségi Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából. Szocialista országok energiacseréje A szocialista országok Prágában működő köz­ponti energia diszpécser­­szolgálatának adatai sze­rint Csehszlovákia, Len­gyelország, az NDK, Szovjetunió, Magyaror­szág és Románia 1966. évi kölcsönös energiacseréje elérte a 6,5 milliárd kW/ órát, ami 20 százalékkal több, mint a tavalyi. A hat ország erőműveinek teljesítménye egy év alatt 3000 MW-tal növe­kedett. Sikerült biztosí­tani minden tagállamban az ipar és a lakosság fo­lyamatos villanyellátását. 1966-ban is fejlődött a hálózat műszaki színvo­nala. Megkezdték a 400 kW feszültségű rávezeté-­ződött a Szovjetunió— kék építését. Véglegesen Magyarország—Csehszlo­­vzembe helyezték a Szov­­vákia között megépítendő jetunió és Lengyelország 400 kW-os vezeték terve­­közötti vezetéket. Befeje­­zése is. Ki minek örült legjob­ban 1966-ban? A játékos kérdésre a Laboratóriumi Felszerelé­sek Gyára műhelyeinek, irodáinak dolgozói vála­szolnak. Méghozzá »ka­pásból«, töprengés nélkül, ami elárulja, hogy egyál­talán nem meglepő a kér­dés. Úgy látszik, az év- Vé­let­len találkoz Fejes Gyula főmérnök: — Annak, hogy május­ban ide kerültem. Azelőtt a minisztériumban dol­goztam, de mindig üze­mi, közvetlen termelő fel­adatokra, munkára vágy­tam. Végre teljesült ez is. Szabadi József eszter­gályos: — Áginak. Annak, hogy újszülött gyermekünk kis­lány lett, ahogyan erede­tileg is szerettem volna — de komolyan így van, r­em utólag mondom, én a naptárban is csak női nevek között válogattam! — és hogy szép lányhoz illő módon éppen május­ban érkezett. Három kiló kilencven dekával, ötven­nyolc centi hosszúságban! Ehrlich László műsze­rész: — Öt éve húzódó lakás­­használati vitánk dőlt el immár teljesen jogerősen a javunkra úgy, hogy végre kiutalták c­ vitatott lakrészt. Vége lett a sok­sok fejfájásnak, s nyug­díjazhattuk az egymásnak ellentmondó határozatok vaskos paksamétáját. Janik József bemérő technikus: — Albert játéka a ma­gyar—brazil meccsen sze­rezte nekem a legnagyobb örömet. Már csak azért is, mert úgy látom, most régi »önleltározásnál« már mindenki feltette saját magának ... Idézzünk egy csokorravalót a vála­szokból. Mjból jó barátság már beérett a Flóri arra, hogy egyenletesen tartani tudja jó formáját. (Gondolom, az olvasó ebből a nyilatkozatból ki­találja, melyik kerületben található az üzem...) Szekeres Vera raktár­­vezető : — Az új beosztásomnak. Év elején még műhelyad­minisztrátor voltam, a változás 300—400 forint többletet jelent havonta. Bogányi István ténye­ző: — Nyáron egy lengyel társaság útbaigazítást kért tőlem az utcán. Elkalau­zoltam őket, majd meg­ismertettem velük Buda­pestet. Utána meghívtak a Balatonra, ahol a nyarat töltötték. Nagyon össze­barátkoztunk, végül is majdnem minden víken­­den a vendégük voltam. (Pótkérdésemre a fiatal szakmunkás nevetve iga­zolja, hogy jól sejtettem: a baráti lengyel társaság­nak természetesen kislány tagja is van.) Kántás Zsuzsanna gal­vanizáló: — Több volt, mint öröm. Boldogság! Mármint az, hogy édesanyámmal hét­évi tár­sbérlősködés után csere folytán önálló la­káshoz jutottunk. Ezen­kívül az idén sikerült elő­ször egyszerre kivennem a két hét szabadságomat, s Pécsett, a Hotel Kike­letben üdülhettem, szak­­szervezeti beutalóval. Imhoff Györgyné minő­ségi ellenőr: — Életem legszebb uta­zásának örülhettem az idén. Mint turista, Szo- Teljesített laka Szabó Gábor főműve­zető. —­ét hétig Koreában jártam kiküldetésben, egy METRIMPEX-kiállítás be­mutatójaként. Csodálatos szép, gyönyörű ország, fe­lejthetetlen élmény. S kü­lön öröm még, hogy a kiállításnak nagy sikere volt, az utolsó darabig mindent megvettek. Varga Lászlóné mű­helyadminisztrátor : — Az idén megint kö­zelebb jutottunk ahhoz, hogy saját lakásunk le­gyen. Erre a célra ha­vonta 1000 forint megta­karítását tűztünk ki a fér­jemmel. Most már el­mondhatom, hogy végig teljesítettük a merésznek tűnő spórolási tervet. Mangliár János fiatal szakmunkás: — Hetven fillér órabér­emelést kaptam, s ezt a megbecsülés jelének te­kintem. Bár csak 1963-ban szabadultam fel, kerese­tem máris 1750 forint körül jár. Molnár Józsefné, a for­gácsolóműhely takarító­nője: — Férjem sokáig ello­csiban és a Kaukázusban jártam. Tüzes Béla tényező: — A tavaly év végén kapott szövetkezeti la­kást az idén teljesen be­rendeztük. Apránként megvettük a varia szoba­bútort, szőnyegeket, füg­gönyt, s most már köny­­nyebben nyújtózhatunk. Íré­kos­sági terv nézte a tv-vásárlást, mert attól tartott, hogy kislá­nyunk visszaesik a tanu­lásban. De most már lát­ja, hogy nincs mitől fél­ni, ezért teljesedhetett ré­gi vágyam: vettünk egy 6700 forintos készüléket. Készpénzért... Nagy Oszkár üzemmér­nök, technológus. Rangelső: a­z Új lakás, szép utazás, régen óhajtott bútor vagy más holmi megszerzése; munkahelyi és tanulmá­nyi siker, fizetésemelés, kitüntetés — ezek voltak az öröm leggyakoribb for­rásai az idén a Laborató­riumi Felszerelések gyá­rában, és nyilván másutt is. A »rangsort« nehéz közöttük megállapítani. Egy azonban különösebb elemzés, statisztikai vizs­gálódás nélkül is bizo­nyos: az, hogy az örömök listáján a gyermekáldás a legelső. A megkérdezettek közül nemcsak Szabadi József és Nagy Oszkár nyilatkoztak így, hanem a műszerész-műhelyben dol­gozó négy újdonsült pa­pa, sőt a közösség nevé­t Augusztusban kislá­nyom születésének örül­tem, ez volt az év nagy eseménye. November 7-én pedig annak, hogy sok társammal együtt kiváló dolgozó lettem. Ez a ki­tüntetés azért esett kü­lönösen jól, mert részben a társadalmi munkánk el­ismerését is jelentette. Jómagam az szb-titkár helyettese, és az újítások­kal foglalkozó bizottság vezetője vagyok. Szilágyi Béla szb-tit­kár: — Negyvennégy éves fejjel sikerült megszerez­nem a közgazdász tech­nikusi oklevelet. Nyáron érettségiztem, de még most is felriadok néha a karosszékben, olvasás vagy tévénézés közben: jaj, nekem tanulnom kell. Hiába, nehéz évek voltak­­, beidegződött az ál­landó tanulás, iskolai kö­telességteljesítés reflexe. gyér­m­­e­ke­rd­és­ ben Nagy József műve­zető is, aki elmondta, hogy az újszülöttek érke­zésének bejelentése egy­öntetű, viharos örömuj­jongást okozott az egész műhelyben. Már alig vár­ják, hogy januárban — az »ütemterv« szerint ak­kor lesz időszerű a követ­kező örvendetes családi esemény — folytatódjék a sorozat. Ezúttal kislányért szurkolnak, mert 1966-ban itt csak fiúkat szállított a gólya. Érjen hát az új esz­tendőben ilyen nagy, sem­mi máshoz nem hasonlít­ható öröm minél több csa­ládi, baráti, munkahelyi közösséget szerte az or­szágban ! Miklós Dezső Örömforrások 1966-ban Hétfőn jutalomsorsolás, szerdán nyereménybetétkönyv-sorsolás A lottó decemberi ju­talomsorsolását hétfőn Nádor utcai székházában rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzáson a 48. játékhét szelvényei között össze­sen 1211 tárgynyere­ményt sorsolnak ki. Az OTP január 4-én délután fél 6 órakor rendezi a nyereménybe­­tét-könyvek 1966 negye­dik negyedévi sorsolását, valamint az 1966. évi fő­­sorsolást. A húzásokon az 1966. december 29-ig vál­tott és a sorsolás napján még érvényes nyere­­ménybetét-könyvek vesz­nek részt. (MTI) NÉPSZAVA Nyírségből érke­zett a levél. A kis fa­lut a megyeszékhely­­lyel összekötő köves út melletti kis házából írt soraival kereste fel szerkesztőségünket idősebb F. András. A munkából kiöregedett, ma­gára maradt olvasónk tavasszal temette el feleségét. Bánatát talán könnyítette a sok szerető együttérzés, de szívének fáj­dalmán mit sem enyhített az ismerősök, az egykori sorstársak könnyes szemű ölelése. Pedig egyetlen fia, az ifjabb F. András is ott állt mellette a legnehezebb percekben. És a menye is vigasztalni próbálta. Igen, a menye, aki beleszólt életükbe, elszakította tőlük fiukat. Ad­dig biztatgatta a fővárosi élet ezernyi le­hetőségével, amíg egy napon itthagyták a szülőket, a falut s felköltöztek Buda­pestre. Ennek éppen három éve, s ettől betegedett meg a szíve az édesanyának. Miért is ment el a fia, talán jobb dolga van a gyárban, ahol segédmunkás? Ezért is nehezteltek menyükre ... »Hányszor írtam neki, hogy jöjjön ha­za hozzánk, kis falunkba. Ráíratom há­zamat, el sem kell tartania, hiszen nem szorulok rá segítségére ..., Csak legyen itthon, közöttünk! Ez édesanyja kíván­sága is ...« Hiába volt minden szép szó, szívhez szóló kérlelés, fia hajthatatlan maradt. Pedig ifjabb F. András szerette a szüleit, érezte, sőt tudta, hogy otthon lenne a helye. A felesége azonban ra­gaszkodott a pesti élethez, s a családi békesség kedvéért cselekedett így, az asszony akarata szerint. Ezért még csak nem is válaszolt édesapja legutolsó hívó­levelére. Csak a szomorú hír kézhezvé­tele után utazott haza, feleségével együtt a temetésre. »A temetés utáni napon a tanácselnök meghívta a fiamat, a tanácsházára. El nem képzelhettem, mi dolguk lehet egy­mással, s miről beszélgethetnek? Gyerek­korukban egy osztályba jártak, s ugyan­az a tanító oktatta őket éveken át. Ta­lán régi emlékeikről kívánnak társalog­ni — gondoltam akkor...« Idős olva­sónk nem haragu­dott fiára, hiszen le­velének fenti sorait sem fűti rosszallás vagy éppenséggel harag. Egyszerűen be­lenyugodott a szerinte már megváltoz­tathatatlan helyzetbe. Izgalmas olvasmányként tárultak elénk idősebb F. András levelének további részletei. Megtudtuk, hogy fia közel két óra hosszat tartózkodott a tanácselnök hivatali szobájában. Eleinte nem sokat beszélgethettek, mivel a kilincset jófor­mán egymás kezébe adták az emberek. S a vendég tapasztalhatta, hogy senki sem távozhatott egy-egy jó szó, hasznos tanács vagy határozott ígéret nélkül. Rö­vid időre a termelőszövetkezet elnöke is »beugrott« a tanácsházára, a falu veze­tőjéhez. A jól ismert gondról esett szó: alig akad fiatal munkáskéz a közösben. A lassú kiöregedés veszélye elleni tenni­valók nem kis fejtörést okoznak mind­kettőjüknek. S a két elnök mindenben megértette egymást Az is szóba került, hogy az idősebb F. Andráshoz hason­lóan, jó egynéhány öregemberről is gon­doskodniuk kell. Azonban még egy mondat erejéig sem kérték itthonmara­­dásra az ő fiát. Valahogyan majd csak megoldják ezt a problémát is! Másnap, a kora reggeli órákban ifjabb F. Andrásék visszautaztak Budapestre. Alig vett búcsút apjától, ismerőseitől... Egy hónap múlva kopogtattak a kis ház kapuján. »Amikor kitártam az ajtót, szemem megtelt könnyel. A fiam állt előttem. Egyedül jött. Kezében kis csomag ... Visszatért hozzám, édesapjához, a szülő­falujábaEzek az öröm sorai s híven kifejezik olvasónk lelkiállapotát. Azóta már a fiatalasszony is követte a férjét, s a kis házba beköltözött az élet. A termelőszövetkezet létszáma pe­dig két dolgos emberrel gyarapodott. »S hogy mindebben mennyi része van a tanácselnöknek, azt én bizony már el nem dönthetem ...« — fejeződik be a levél... Samarjai Tibor ! Heti postánkból Időjárás-rekordok az 1966. évben Az 1966. évben az egyenletesen télies ja­nuárt váratlanul »­berob­bant­« tavaszias február követte. Az idei februárt méltán nevezhetjük az utóbbi évszázadok meleg­rekorderének. Február 22- én Budapesten plusz 19, néhány vidéki állomáson 20 fokot mutattak a hő­mérők. A március ugyan­csak melegebb volt a szokásosnál, mégis 1,1 fokkal elmaradt a február­­teljesítményétől­. A nyár rosszul vizsgázott: sok volt a csapadék, kevés a napfény. Igazi nyár csu­pán június 6—20 és augusztus 11—19 között volt. A szeptember már normális hőmérsékletű volt. A vénasszonyok nya­ra az idén az igazi nya­rak erényeit mutatta. A rendkívül meleg és szép idő október 27-ig tartott. A növények jó része má­sodszor, illetve harmad­szor virágzott ki. A h­ő­­mérsékleti maximumok néhány alkalommal Bu­dapesten is plusz 26—29 fokig emelkedtek. Októ­ber végén a nyárias me­leg idő téliesre váltott át. Az 1966. év csapadék­mérlege kereken 20 szá­zalékkal haladta a túl a sok évi átlagot. 1967. január 1

Next