Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A Szaktanács üdvözlő távirata Kubai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, MIGUEL MARTIN PEREZ főtitkár elvtársnak. Havanna, Kuba Kedves Elvtársak! A magyar szervezett dolgozók, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége forró testvéri üdvözletét tolmácsolom szövetségük vezetőségének és minden tagjának a kubai forradalom győzelme kivívásának évfordulója alkalmából. Tiszta szívből örülünk kubai testvéreink győzelmének és sikereinek, amelyeket országuk függetlenségének megvédésében, a szocializmus építésében, a dolgozók szebb életének megalapozásában elértek. A magyar szervezett dolgozók — a szocialista országokkal, a világ haladó népeivel együtt — a proletár internacionalizmus szellemében támogatják azt a hősies harcot, amelyet a kubai nép az Egyesült Államok fenyegető agressziójával szemben, hazája megvédéséért, az amerikai kontinens első szocialista országának szabadságáért vív. Megyőződésünk, hogy e nehéz küzdelemben a hős kubai nép feltétlenül győzedelmeskedik. További nagy sikereket és eredményeket kívánunk a kubai dolgozóknak és szakszervezeteknek a szocialista építőmunkában. Nemzetközi összefogással, közös erővel fogjuk le az agresszorok kezét! A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége nevében Gáspár Sándor főtitkár. 2 Péter János külügyminiszter a kubai nemzeti ünnep alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. A KISZ központi bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketanácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a kubai forradalom védelmére alakult bizottságnak küldött táviratot az évforduló alkalmából. (MTI) Kuba ünnepe 1959. január elsején Kuba diktátora, a gyűlölt Batista utasította testőreit, hogy vigyék a havannai katonai repülőtérre. Utolsó parancsa lehetett. Repülőgépével hamarosan elmenekült a fővárosból, amelynek népe néhány nap múlva a helikopteren érkező Fidel Castrót, s a hosszú harcban kivívott győzelmet ünnepelte. 1959. január elseje ma már történelem számunkra. Az azóta átelt rövid időszak korszakos jelentőségű Kuba történelmében. 1961-ben jelentette ki először Fidel Castro, hogy népe véglegesen a szocialista utat választotta. S elegendő volt az indulást, a földreformot, a kulturális forradalmat, a népgazdasági tervezést figyelnünk, hogy megérezzük Castro szavainak nagy horderejét. Hatalmas, kitartó munka, a bajokkal, nehézségekkel szembeni elszántság követte a cél kitűzését, és, hogy milyen eredménnyel, azt Fidel Castro ez évi nyilatkozata is alátámasztja:*A forradalom Kubában sohasem volt katonailag, politikailag, intézményileg oly erős, mint most.« A kubai nép történelmi tettét az amerikai intervencióval vívott, szinte állandó harcban hajtotta végre. A külső ellenség visszaverésében Kuba éppen úgy maga mellett tudhatta a szocialista országokat, mint a hétköznapi országépítő munkában. Erre a segítségre, a szocialista országok, és köztük hazánk szolidaritására, testvéri barátságára Kuba népe a jövőben is bizton építhet. Párt- és állami vezetők üdvözlő távirata DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai forradalmi kormány elnökének, DE. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének Havanna A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletünket és legőszintébb jókívánságainkat küldjük önöknek és a kubai népnek, a forradalom győzelmének 8. évfordulója alkalmából. A kubai nép pártja és kormánya vezetésével, forradalmi állhatatosságával, munkájával nagy sikereket, történelmi eredményeket ért el a hazája függetlenségének biztosításáért és felvirágoztatásáért vívott harcban. Ezt a harcot az egész magyar nép mély együttérzéssel figyeli és szolidáris azzal, a világ haladó erői saját győzelmüknek tekintik Kuba minden egyes politikai, gazdasági és kulturális sikerét, örvendetes módon állandóan erősödik, fejlődik a kubai és a magyar nép barátsága, országaink együttműködése. Kétoldalú kapcsolataink fejlődése hatékonyan hozzájárul nemzetközileg a közös ellenség, az imperializmus agresszív támadásai megfékezéséhez, a szocializmus, a haladás erőinek szoros összefogásához. Kívánjuk a testvéri kubai népnek, a Kubai Kommunista Pártnak, a forradalmi kormánynak, hogy szocialista hazája védelmezésében, az ország felvirágoztatására fordított munkájában további nagy sikereket érjen el KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke * Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői december 31-én, az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Odöin, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) Magyar tudósok Indiában December 31-én magyar tudományos delegáció érkezett Indiába dr. Valkó Endre, a METESZ főtitkára vezetésével. Tagjai: dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője és a hozzájuk később csatlakozó dr. Horn Artúr, a budapesti Állatorvosi Egyetem tanszékvezető professzora. A magyar küldöttség egy indiai tudósdelegáció év eleji magyarországi látogatását viszonozza. A magyar tudósok a közös tudományos együttműködés lehetőségeit kívánják feltárni. Horn professzor részt vesz a Hyderabadban öszszeülő indiai tudományos kongresszuson. Hyderabadba utazik az Indiában tartózkodó Horváth János professzor, a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékének vezetője és dr. Greguss Pál tudományos kutató is. A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Péter János külügyminiszter búcsúlátogatáson fogadta Akhtar Husaint, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait Ahmadou Ahidjo köztársasági elnöknek, a Kameruni Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Szocialista országok energiacseréje A szocialista országok Prágában működő központi energia diszpécserszolgálatának adatai szerint Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Szovjetunió, Magyarország és Románia 1966. évi kölcsönös energiacseréje elérte a 6,5 milliárd kW/ órát, ami 20 százalékkal több, mint a tavalyi. A hat ország erőműveinek teljesítménye egy év alatt 3000 MW-tal növekedett. Sikerült biztosítani minden tagállamban az ipar és a lakosság folyamatos villanyellátását. 1966-ban is fejlődött a hálózat műszaki színvonala. Megkezdték a 400 kW feszültségű rávezeté-ződött a Szovjetunió— kék építését. Véglegesen Magyarország—Csehszlovzembe helyezték a Szovvákia között megépítendő jetunió és Lengyelország 400 kW-os vezeték terveközötti vezetéket. Befejezése is. Ki minek örült legjobban 1966-ban? A játékos kérdésre a Laboratóriumi Felszerelések Gyára műhelyeinek, irodáinak dolgozói válaszolnak. Méghozzá »kapásból«, töprengés nélkül, ami elárulja, hogy egyáltalán nem meglepő a kérdés. Úgy látszik, az év- Véletlen találkoz Fejes Gyula főmérnök: — Annak, hogy májusban ide kerültem. Azelőtt a minisztériumban dolgoztam, de mindig üzemi, közvetlen termelő feladatokra, munkára vágytam. Végre teljesült ez is. Szabadi József esztergályos: — Áginak. Annak, hogy újszülött gyermekünk kislány lett, ahogyan eredetileg is szerettem volna — de komolyan így van, rem utólag mondom, én a naptárban is csak női nevek között válogattam! — és hogy szép lányhoz illő módon éppen májusban érkezett. Három kiló kilencven dekával, ötvennyolc centi hosszúságban! Ehrlich László műszerész: — Öt éve húzódó lakáshasználati vitánk dőlt el immár teljesen jogerősen a javunkra úgy, hogy végre kiutalták c vitatott lakrészt. Vége lett a soksok fejfájásnak, s nyugdíjazhattuk az egymásnak ellentmondó határozatok vaskos paksamétáját. Janik József bemérő technikus: — Albert játéka a magyar—brazil meccsen szerezte nekem a legnagyobb örömet. Már csak azért is, mert úgy látom, most régi »önleltározásnál« már mindenki feltette saját magának ... Idézzünk egy csokorravalót a válaszokból. Mjból jó barátság már beérett a Flóri arra, hogy egyenletesen tartani tudja jó formáját. (Gondolom, az olvasó ebből a nyilatkozatból kitalálja, melyik kerületben található az üzem...) Szekeres Vera raktárvezető : — Az új beosztásomnak. Év elején még műhelyadminisztrátor voltam, a változás 300—400 forint többletet jelent havonta. Bogányi István tényező: — Nyáron egy lengyel társaság útbaigazítást kért tőlem az utcán. Elkalauzoltam őket, majd megismertettem velük Budapestet. Utána meghívtak a Balatonra, ahol a nyarat töltötték. Nagyon összebarátkoztunk, végül is majdnem minden víkenden a vendégük voltam. (Pótkérdésemre a fiatal szakmunkás nevetve igazolja, hogy jól sejtettem: a baráti lengyel társaságnak természetesen kislány tagja is van.) Kántás Zsuzsanna galvanizáló: — Több volt, mint öröm. Boldogság! Mármint az, hogy édesanyámmal hétévi társbérlősködés után csere folytán önálló lakáshoz jutottunk. Ezenkívül az idén sikerült először egyszerre kivennem a két hét szabadságomat, s Pécsett, a Hotel Kikeletben üdülhettem, szakszervezeti beutalóval. Imhoff Györgyné minőségi ellenőr: — Életem legszebb utazásának örülhettem az idén. Mint turista, Szo- Teljesített laka Szabó Gábor főművezető. —ét hétig Koreában jártam kiküldetésben, egy METRIMPEX-kiállítás bemutatójaként. Csodálatos szép, gyönyörű ország, felejthetetlen élmény. S külön öröm még, hogy a kiállításnak nagy sikere volt, az utolsó darabig mindent megvettek. Varga Lászlóné műhelyadminisztrátor : — Az idén megint közelebb jutottunk ahhoz, hogy saját lakásunk legyen. Erre a célra havonta 1000 forint megtakarítását tűztünk ki a férjemmel. Most már elmondhatom, hogy végig teljesítettük a merésznek tűnő spórolási tervet. Mangliár János fiatal szakmunkás: — Hetven fillér órabéremelést kaptam, s ezt a megbecsülés jelének tekintem. Bár csak 1963-ban szabadultam fel, keresetem máris 1750 forint körül jár. Molnár Józsefné, a forgácsolóműhely takarítónője: — Férjem sokáig ellocsiban és a Kaukázusban jártam. Tüzes Béla tényező: — A tavaly év végén kapott szövetkezeti lakást az idén teljesen berendeztük. Apránként megvettük a varia szobabútort, szőnyegeket, függönyt, s most már könynyebben nyújtózhatunk. Írékossági terv nézte a tv-vásárlást, mert attól tartott, hogy kislányunk visszaesik a tanulásban. De most már látja, hogy nincs mitől félni, ezért teljesedhetett régi vágyam: vettünk egy 6700 forintos készüléket. Készpénzért... Nagy Oszkár üzemmérnök, technológus. Rangelső: az Új lakás, szép utazás, régen óhajtott bútor vagy más holmi megszerzése; munkahelyi és tanulmányi siker, fizetésemelés, kitüntetés — ezek voltak az öröm leggyakoribb forrásai az idén a Laboratóriumi Felszerelések gyárában, és nyilván másutt is. A »rangsort« nehéz közöttük megállapítani. Egy azonban különösebb elemzés, statisztikai vizsgálódás nélkül is bizonyos: az, hogy az örömök listáján a gyermekáldás a legelső. A megkérdezettek közül nemcsak Szabadi József és Nagy Oszkár nyilatkoztak így, hanem a műszerész-műhelyben dolgozó négy újdonsült papa, sőt a közösség nevét Augusztusban kislányom születésének örültem, ez volt az év nagy eseménye. November 7-én pedig annak, hogy sok társammal együtt kiváló dolgozó lettem. Ez a kitüntetés azért esett különösen jól, mert részben a társadalmi munkánk elismerését is jelentette. Jómagam az szb-titkár helyettese, és az újításokkal foglalkozó bizottság vezetője vagyok. Szilágyi Béla szb-titkár: — Negyvennégy éves fejjel sikerült megszereznem a közgazdász technikusi oklevelet. Nyáron érettségiztem, de még most is felriadok néha a karosszékben, olvasás vagy tévénézés közben: jaj, nekem tanulnom kell. Hiába, nehéz évek voltak, beidegződött az állandó tanulás, iskolai kötelességteljesítés reflexe. gyérmekerdés ben Nagy József művezető is, aki elmondta, hogy az újszülöttek érkezésének bejelentése egyöntetű, viharos örömujjongást okozott az egész műhelyben. Már alig várják, hogy januárban — az »ütemterv« szerint akkor lesz időszerű a következő örvendetes családi esemény — folytatódjék a sorozat. Ezúttal kislányért szurkolnak, mert 1966-ban itt csak fiúkat szállított a gólya. Érjen hát az új esztendőben ilyen nagy, semmi máshoz nem hasonlítható öröm minél több családi, baráti, munkahelyi közösséget szerte az országban ! Miklós Dezső Örömforrások 1966-ban Hétfőn jutalomsorsolás, szerdán nyereménybetétkönyv-sorsolás A lottó decemberi jutalomsorsolását hétfőn Nádor utcai székházában rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzáson a 48. játékhét szelvényei között összesen 1211 tárgynyereményt sorsolnak ki. Az OTP január 4-én délután fél 6 órakor rendezi a nyereménybetét-könyvek 1966 negyedik negyedévi sorsolását, valamint az 1966. évi fősorsolást. A húzásokon az 1966. december 29-ig váltott és a sorsolás napján még érvényes nyereménybetét-könyvek vesznek részt. (MTI) NÉPSZAVA Nyírségből érkezett a levél. A kis falut a megyeszékhelylyel összekötő köves út melletti kis házából írt soraival kereste fel szerkesztőségünket idősebb F. András. A munkából kiöregedett, magára maradt olvasónk tavasszal temette el feleségét. Bánatát talán könnyítette a sok szerető együttérzés, de szívének fájdalmán mit sem enyhített az ismerősök, az egykori sorstársak könnyes szemű ölelése. Pedig egyetlen fia, az ifjabb F. András is ott állt mellette a legnehezebb percekben. És a menye is vigasztalni próbálta. Igen, a menye, aki beleszólt életükbe, elszakította tőlük fiukat. Addig biztatgatta a fővárosi élet ezernyi lehetőségével, amíg egy napon itthagyták a szülőket, a falut s felköltöztek Budapestre. Ennek éppen három éve, s ettől betegedett meg a szíve az édesanyának. Miért is ment el a fia, talán jobb dolga van a gyárban, ahol segédmunkás? Ezért is nehezteltek menyükre ... »Hányszor írtam neki, hogy jöjjön haza hozzánk, kis falunkba. Ráíratom házamat, el sem kell tartania, hiszen nem szorulok rá segítségére ..., Csak legyen itthon, közöttünk! Ez édesanyja kívánsága is ...« Hiába volt minden szép szó, szívhez szóló kérlelés, fia hajthatatlan maradt. Pedig ifjabb F. András szerette a szüleit, érezte, sőt tudta, hogy otthon lenne a helye. A felesége azonban ragaszkodott a pesti élethez, s a családi békesség kedvéért cselekedett így, az asszony akarata szerint. Ezért még csak nem is válaszolt édesapja legutolsó hívólevelére. Csak a szomorú hír kézhezvétele után utazott haza, feleségével együtt a temetésre. »A temetés utáni napon a tanácselnök meghívta a fiamat, a tanácsházára. El nem képzelhettem, mi dolguk lehet egymással, s miről beszélgethetnek? Gyerekkorukban egy osztályba jártak, s ugyanaz a tanító oktatta őket éveken át. Talán régi emlékeikről kívánnak társalogni — gondoltam akkor...« Idős olvasónk nem haragudott fiára, hiszen levelének fenti sorait sem fűti rosszallás vagy éppenséggel harag. Egyszerűen belenyugodott a szerinte már megváltoztathatatlan helyzetbe. Izgalmas olvasmányként tárultak elénk idősebb F. András levelének további részletei. Megtudtuk, hogy fia közel két óra hosszat tartózkodott a tanácselnök hivatali szobájában. Eleinte nem sokat beszélgethettek, mivel a kilincset jóformán egymás kezébe adták az emberek. S a vendég tapasztalhatta, hogy senki sem távozhatott egy-egy jó szó, hasznos tanács vagy határozott ígéret nélkül. Rövid időre a termelőszövetkezet elnöke is »beugrott« a tanácsházára, a falu vezetőjéhez. A jól ismert gondról esett szó: alig akad fiatal munkáskéz a közösben. A lassú kiöregedés veszélye elleni tennivalók nem kis fejtörést okoznak mindkettőjüknek. S a két elnök mindenben megértette egymást Az is szóba került, hogy az idősebb F. Andráshoz hasonlóan, jó egynéhány öregemberről is gondoskodniuk kell. Azonban még egy mondat erejéig sem kérték itthonmaradásra az ő fiát. Valahogyan majd csak megoldják ezt a problémát is! Másnap, a kora reggeli órákban ifjabb F. Andrásék visszautaztak Budapestre. Alig vett búcsút apjától, ismerőseitől... Egy hónap múlva kopogtattak a kis ház kapuján. »Amikor kitártam az ajtót, szemem megtelt könnyel. A fiam állt előttem. Egyedül jött. Kezében kis csomag ... Visszatért hozzám, édesapjához, a szülőfalujábaEzek az öröm sorai s híven kifejezik olvasónk lelkiállapotát. Azóta már a fiatalasszony is követte a férjét, s a kis házba beköltözött az élet. A termelőszövetkezet létszáma pedig két dolgos emberrel gyarapodott. »S hogy mindebben mennyi része van a tanácselnöknek, azt én bizony már el nem dönthetem ...« — fejeződik be a levél... Samarjai Tibor ! Heti postánkból Időjárás-rekordok az 1966. évben Az 1966. évben az egyenletesen télies januárt váratlanul »berobbant« tavaszias február követte. Az idei februárt méltán nevezhetjük az utóbbi évszázadok melegrekorderének. Február 22- én Budapesten plusz 19, néhány vidéki állomáson 20 fokot mutattak a hőmérők. A március ugyancsak melegebb volt a szokásosnál, mégis 1,1 fokkal elmaradt a februárteljesítményétől. A nyár rosszul vizsgázott: sok volt a csapadék, kevés a napfény. Igazi nyár csupán június 6—20 és augusztus 11—19 között volt. A szeptember már normális hőmérsékletű volt. A vénasszonyok nyara az idén az igazi nyarak erényeit mutatta. A rendkívül meleg és szép idő október 27-ig tartott. A növények jó része másodszor, illetve harmadszor virágzott ki. A hőmérsékleti maximumok néhány alkalommal Budapesten is plusz 26—29 fokig emelkedtek. Október végén a nyárias meleg idő téliesre váltott át. Az 1966. év csapadékmérlege kereken 20 százalékkal haladta a túl a sok évi átlagot. 1967. január 1