Népszava, 1967. február (95. évfolyam, 27–50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
A vidéki ipartelepítés és a szociális normák »Az utóbbi négy évben mintegy 10 000 embernek adtak munkaalkalmat a könnyűipar új vidéki telephelyei« — jelentette nemrégiben a Magyar Távirati Iroda. S a jelentést örömmel közöltük lapunkban. Saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy az egyszerűnek tűnő híradás mögött a tanácsi dolgozók sok-sok leleménye és fáradsága, az iparvállalatok vezetőinek öntevékeny, kockázatot vállaló elhatározása húzódik. A könnyűipar csakis így honosodhatott meg olyan helyeken, ahol azelőtt csak hallomásból ismerték. Többi között Körmenden, Siklóson, Celldömölkön, Hajdúdorogon, Berettyóújfalun és Bácsalmáson, sőt a legfrissebb hírek szerint Siófokon is. A cél nem szentesíthet minden eszközt A hír örömteljes nyugtázása mellett azonban szóvá kell tennünk egy régikeletű témát: a vidéki ipartelepítésnél, a vidéki ipartelepítésnél, a munkalehetőségek bővítésénél néha-néha másodlagosnak tekintjük a munkahelyek szociális normáinak betartását, mint ahogyan azt a könnyűiparhoz tartozó szakszervezetek az elmúlt években jó néhányszor megállapították. (Igaz, itt nem csupán könnyűipari problémákról van szó. A vasasszakszervezet vizsgálati tapasztalatára támaszkodva nemrégiben írtunk — »Jusson pénz a munkakörülmények javítására iseimmel — a 14 vidékre telepített vasasüzem helyzetéről.) A mércét persze rugalmasan kell kezelni. S jó dolog, hogy az esetek legtöbbjénél a gazdasági és a szakszervezeti vezetők részéről egyaránt a józan mérlegelés érvényesül. Ezt példázza a többi között a Május 1. Ruhagyár siófoki részlegének megítélése. A SZOT központi üdülőjének éttermében berendezett varrórészleg, mely 180 leánynak, aszszonynak biztosít munkalehetőséget, átmeneti jelleggel, november 1-től május 1-ig üzemel, ezért másként bírálták el, mint az állandó jelleggel telepített üzemeket. A rugalmasság visszaüthet A rugalmasság ugyanakkor — ha nem vigyázunk — visszaüthet A problémák ugyanis legtöbbször nem az új telepítésű üzemek kezdeti időszakában keletkeznek, hanem a rákövetkező években, amikor jóformán minden bővítés nélkül — nemegyszer duplájára növeljük a termelést és a létszámot A Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének ülése nemrégiben hívta fel ilyen fonákságra a figyelmet. Az történt ugyanis „a textilipar szöv£Íí£ gfellátottsága általános javulásán belül. — 1964-hez viszonyítva — romlott a kötszövőipari dolgozók ellátottsága. A visszaesés oka, hogy az utóbbi években jelentős mértékben bővült az iparág termelése, nőtt a munkáslétszáma, ugyanakkor — az érvényben levő rendeleteket megsértve — nem gondoskodtak megfelelően a szociális létesítmények— legalább arányos — bővítéséről. Hasonló példát az állami ruhaipar területéről is említhetnénk. A szakszervezet elnöksége nemrégiben állapította meg, hogy a G munkaköriilménX£k kedvezőbbé válását jó néhányszor az a helytelen gyakorlat is akadályozza, hogy a vállalatok néha olyan termelési kötelezettséget is elvállal-ifjnak, melyhez nincsenek meg a feltételek. Ilyenkor fordul elő, hogy — ideiglenesen, vagy véglegesen — termelőrészleggé alakítanak át olyan helyiségeket, melyek korábban a dolgozók pihenését, szociális vagy kulturális ellátottságát szolgálták. A szakszervezetek javaslata Az új gazdasági mechanizmus életbe lépésével, a nagyobb vállalati önállóság és érdekeltség kialakításával a jelenleginél is több lehetőségük lesz az üzemeknek az öntevékenyen elhatározott bővítésekre, korszerűsítésekre. A bővítések és korszerűsítések jelentős része előreláthatólag vidéken, az iparilag kevésbé fejlett országrészeken valósul meg. A várható törekvések minden bizonnyal együttjárnak majd a munkakörülmények, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának továbbjavításával. Félő azonban, hogy egyik-másik iparágban és üzemben, például a len-, kender- és rostipar csaknem egészében, saját erejükből a jövőben sem lesznek képesek pillanatnyi elmaradottságukat felszámolni — a kormány és Szaktanács által előírt, kötelező érvényű szociális normákat betartani. Ezért helyénvalónak látszik a könnyűiparhoz tartozó Szakszervezetek állásfoglalásának újbóli megismétlése: az egyikmásik üzemben, iparágban meglevő nagyobbmérvű lemaradások felszámolására külön és kizárólag a meghatározott célra felhasználható beruházási összeget kellene biztosítani tárcaszinten — figyelembe véve a vidéki iparfejlesztés további igényét és lehetőségét. Mocsári Károly Eltemették Szilágyi Dezsőt, a munkásmozgalom régi harcosát Kedden a Kerepesi temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára Szilágyi Dezsőt, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a párt- és a munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. A munkásmozgalom nagy halottjainak panteonja előtt, a gyászdrapériával, vörös szegfű-koszorúkkal borított ravatalnál munkásőrök díszegysége állt sorfalat, s eljöttek leróni kegyeletüket barátai, egykori harcostársai. Ott voltak a gyászolók között Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának több tagja. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében Brutyó János, a KEB elnöke vett búcsút Szilágyi Dezsőtől. A Külügyminisztérium, a régi munkatársak utolsó üdvözletét Lajti Tibor nagykövet tolmácsolta. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót végső nyughelyére kísérték, s az Internacionálé hangjai mellett engedték a sírba. (MTI) KGST munkabizottsági ülés A KGST vegyipari állandó bizottságának növényvédőszer munkabizottsága január 24—31. között Budapesten tartotta 6. ülését A tanácskozáson megvitatták a tagországok növényvédőszerellátásának fokozása és a növényvédőszer-gyártás szakosítása érdekében teendő intézkedéseket. (MTI) 2 Magyar—jugos együttműködési A magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság két tagozatának elnökei 1967. január 30— 31-én Budapesten megbeszéléseket folytattak az együttműködés időszerű kérdéseiről. A tárgyaló delegációkat magyar részről Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, jugoszláv részről szláv gazdasági megbeszélések dr. Jozse Brnej, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja vezette. A megbeszéléseken részt vett dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. A tárgyalásokon mindkét fél megállapította, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés a gazdasági kapcsolatok minden területén megfelelően fejlődik. A bizottság elnökei megállapodtak, hogy a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság soron következő ülését — az egyeztetett napirend alapján — Budapesten 1967. február végén tartják meg. A megbeszélések mindvégig őszinte, baráti légkörben folytak. (MTI) Új üzem Mohácson Új üdítőital-üzemet avatott kedden Mohácson a Baranya megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat A mohácsi üzem megindulásával a kereskedelem eddigi igényeinek három-négyszeresét is ki tudják elégíteni. Tavaly még csak Pécsett és Siklóson lehetett kapni az alkoholtartalmát tekintve a sörhöz hasonló »Mecseki vadóc«-et az idén viszont már annyi készül belőle, hogy más megyék megrendelését is szívesen elfogadják. Könyvhónap kezdődött Az 1967. évi mezőgazdasági könyhónapot dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg kedden Pécsváradon. A miniszterhelyettes egyúttal megnyitotta az ünnepség színhelyén, a pécsváradi művelődési házban rendezett mezőgazdasági szakkönyvkiállítást is. Közölte, hogy a Művelődésügyi Minisztérium a kiállítás 15 000 forint értékű anyagát a Baranya megyei könyvtárnak ajándékozza. Az idei mezőgazdasági könyhónap egyúttal kiindulása annak az országos mozgalomnak is, amelynek az a célja, hogy minden termelőszövetkezetnek legyen szakkönyvtára. (MTI) Új munkásotthon épül Csepelen Az ország régóta adósa Csepelnek egy kultúrházzal; ennek a hatalmas ipari kerületnek, gyárvárosnak ugyanis nincs egyetlen színházi előadásokra, koncertekre, kiállításokra alkalmas terme, a korszerű népművelés céljaira használható kulturális létesítménye. Volt Csepelnek munkásotthona, de eljárt felette az idő, maga az épület is elavult, megrongálódott — és miután mintegy fél évszázadon át szolgálta a munkásmozgalom, a munkáskultúra ügyét — néhány éve már nem tud megfelelni az új követelményeknek. Most örömmel jelenthetjük olvasóinknak, s mindazoknak, akik a nagy gyárváros kulturális hagyományainak ápolásáért és továbbfejlesztéséért felelősséget éreznek, hogy rövidesen új kulturális létesítménnyel gyarapodik Csepel: elkészültek az új munkásotthon tervei, s a régi épület lebontása után megindul az évek óta várt építkezés is. Háromemeletes kultúrkombinát Milyen elgondolások, tervek alapján épül, milyen lesz az új munkásotthon? Szabó Andrásné, a vasmű trösztbizottságának kulturális vezetője és Szűcs Lajos, a gyárfejlesztési főosztály vezetője tájékoztatnak a részletekről. Mint Szűcs Lajos elmondta, a harmadik ötéves terv idején nyílt meg a lehetősége a teljes rekonstrukciónak, azaz lényegében egy új munkásotthon építésének. Ehhez a Szaktanács, a vasas-szakszervezet és a KGM a teljes erkölcsi és anyagi támogatást megadta, a beruházás összege mintegy 20 millió forint. A régi épületet lebontják, s áprilisban kezdődik az új építése. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat a múlt év végére elkészítette a terveket, a kivitelezést a Fővárosi Tanács 3. számú Építőipari Vállalata végzi. Minden lehetőség megvan arra, hogy az új munkásotthon 1968 őszére kinyissa kapuit és tág teret biztosítson tízezrek öntevékeny művelődésének, a szocialista kultúra terjesztésének. Az új háromszintes épület külső megjelenésével, belső kiképzésével és berendezésével alkalmazkodik a modern népműveléshez. A régi épületből korszerűsítik a színház- és mozitermet: 500 személyes lesz a színház, s mellette a több száz személyes bálterem egyéb rendezvényekre is alkalmas lesz. A színházat körülvevő háromemeletes épület biztosítja a kulturális és mozgalmi élet összes feltételét. A kupolában Csepel csillagászati szakköre részére hatalmas obszervatórium létesül. Az új épület a megújuló városképhez alkalmazkodva, méltó büszkesége lesz egész Csepelnek. Új szellemi központ Hogy ezt a szép létesítményt, a modern falakat milyen belső tartalommal kívánják megtölteni, arról Szabó Andrásnétól kapunk képet. Csepel népművelői a munkáskultúra hagyományait folytatva, célul tűzték, hogy az új munkásotthonban a szocialista tudatformálás, a kulturális élet központját alakítsák ki. A színházteremben helyet kapnak az országszerte is ismert öntevékeny művészeti csoportok, de rendszeresen vendégszerepelnek itt a nagy színházak hivatásos együttesei is. A moziban folyamatosan vetítenek szélesvásznú filmeket, az ismeretterjesztéshez pedig külön is rendelkezésre állnak a keskenyfilmek. Új színfoltja lesz a népművelési munkának a kiterjedt klubélet: nyugdíjas klub, ifjúsági klub, filmklub, olvasó munkásklub, autós klub, a képzőművészet barátainak klubja, magnósok és hanglemezbarátok klubja, bélyeggyűjtők klubja és táncklub működik majd az új otthonban. A művészeti, tudományos és technikai szakkörök a legkedvezőbb feltételek mellett folytathatják munkájukat. Nyelv- és egyéb tanfolyamok tömege, változatos ismeretterjesztés kap helyet — és külön is említést érdemel az új, 30 ezer kötetes, szabadpolcos könyvtár, külön folyóiratolvasóval és a zenei könyvtár, ahonnan az érdeklődők kottákat, lemezeket, magnószalagokat kölcsönözhetnek majd. Havonta egy-két kiállítást rendeztetnek itt és nyáron, a kerthelyiségben hatszázan foglalhatnak helyet, hogy részt vegyenek a nyári műsoros rendezvényeken, táncesteken. Az építkezés idejére a művészeti csoportok és szakkörök az Ifjúság Házában kapnak helyet. Ez idő alatt — különösen a műsoros rendezvények lebonyolításához — segítséget nyújt Csepelnek a Fővárosi Művelődési Ház és a Néphadsereg Központi Klubja is. A népművelés, a kulturális munka tehát az építkezés idején sem szünetel Csepelen, sőt, a népművelők emelni akarják munkájuk színvonalát, hogy az új, sokkal kedvezőbb körülmények közt még igényesebb, szélesebb körű tevékenységet folytathassanak. Ha elkészül az új munkásotthon, évente négy- ötszázezer látogatóra számíthat. Ezzel megoldódik Csepel több éves kulturális gondja , és az ország is lerója adósságát... Győri Illés György NÉPSZAVA Kass János képei a Kulturális Kapcsolatok Intézetében »A mi szájunk többé Nem iszik pohárból Csak hűvös forrásból.« Bartók Cantata profanájának legmélyebb értelmű sorait idézik fel .ass János embertekintetű szarvasai, amelyek még Az ember tragédiája illusztrációk margóján is fel-felbukkannak. Magából a forrásból meríteni — ezt az emberrel és alkotással szemben támasztott magas mértéket, tartalmuk és megformálásuk színvonalával, maguk a művek igénylik. Kass János fölényes biztonsággal mozog a grafika mesterségének és művészetének csaknem valamennyi területén, akár több ezer példányban sokszorosított könyv művészi kialakításáról van szó, akár egyetlen nyomatot produkáló monotípiáról, irodalmi mű illusztrációjáról vagy saját képzeletének termékéről. Egyforma tévedhetetlen arányérzékkel komponálja meg a Mózes vagy Az ember tragédiája gondolatsorait közvetítő bonyolult illusztrációkat és a madaraknak prédikáló Szent Ferenc néhány vonalra egyszerűsített rajzát A természetet finoman letapintó reneszánsz művészek modora ugyanolyan ismerős számára, mint az ókori Babilon és Asszíria művészi hagyatékának nyers, barbár vadsága. Úgy tűnik, hogy alkotókészsége nem ismer lehetetlent Egyet kellene még megtennie: az »önmagával azonosulás bátorságával« félretolni a virtuozitás finomművű poharát, hogy valóban eljusson a forráshoz . Juhász Ferencnek, a megnyitón elhangzott szavai szerint—, »a sorsszerű művészet vállalásához«. (havas) A Szépművészeti Múzeum készülő kiállításairól A Szépművészeti Mű karikaturisták, valamintzeum keddi sajtóértekez- Barlach tárlatát ősszel létén dr. Garas Klára tő- rendezik meg. Igazgatónő elmondotta, úgy tervezik, hogy ahogy 1966-ban beállított Szovjetunió művészeti érték a látogatói rekordértékeit reprezentáló kiállíájévtől szilveszterig májt novemberben, a for-370 000-ren váltottak feradalom 50. évfordulója gyet az ország legnagyobb, alkalmából mutatják be európai rangú művészeti Budapesten, múzeumába. Az idei tervekből: Februárban vonul fel a németalföldi művészet. XV. századi vezéralakja, Brueghel művei olyan kiállítási anyaghoz szolgálnak nyitányul, amely teljes egészében a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményéhez tartozik és művészettörténeti kvalitásban vetekszik a bécsi Albertina Budapesten látott műkincseivel. A Műhelytitkok — hamisítványok kiállításhoz mintegy folytatásként kerül a közönség elé az Ismeretlen mesterművek című válogatás. A nyárra esedékes a holland piktúra bemutatója, Daumier, a francia — A magyar—vietnami kulturális munkaterv alapján Farkas Aladár szobrászművész egy hónapra a Vietnami Demokratikus Köztársaságba utazott. Gáspár csehszlovák festőművész kiállítása a Csehszlovák Kultúra helyiségében (VL Népköztársaság útja 21.) február 3-án 11 órakor nyílik meg. A kiállítást Breznay József, a magyar Képzőművészek Szövetsége festőművész szakosztályának titkára nyitja meg. A Budapesti ** Színpaddal Ifjúsági többször foglalkoztunk létezése óta. Méltattuk a műkedvelő mozgalom fejlesztésében elért eredményeit, bíráltunk egy és más jelenséget az intézmény működésében, amelyről úgy vélekedtünk , eltávolítja a színházat és az ifjú műkedvelőket eredeti amatőr rendeltetésétől, illetve célkitűzésüktől. A színpadot, amely az Egressy Klubból sarjadt, a műkedvelő mozgalom fontos és eredményesen működő részeként kezeltük, mint ahogy induló céljai és — hibái, kisebb torzulásai ellenére — hasznos működése szerint az is volt. A színjátszó mozgalom utóbbi vitáin a bíráló hang volt túlnyomó az Ifjúsági Színpad amatőrjeivel kapcsolatban, érezhetően és érthetően annak érdekében, hogy a színház ki ne billenjen eredeti rendeltetéséből. Magunk is efféle aggályainknak adtunk hangot. Annál érthetetlenebb, ami ezután történt. Olyasmi, amit a műkedvelő mozgalomban nem lehetséges tudomásul venni A színpad új vezetői — anélkül, hogy a fenntartó szervek bármiféle új koncepciót jóváhagytak volna, megtagadták volna a színpaddal kapcsolatos korábbi céljaikat, elfogadták volna kiválását a műkedvelő mozgalom világából, beleegyeztek volna valamiféle új (bár kellően nem körvonalazott), távlatban váratlan és tisztázatlan koncepcióval álltak elő. Magyarán és röviden: egy hivatásos kísérleti pinceszínház koncepciójával, amely — még szép! — megtűri az évek óta ott működő amatőr fiatalokat Egyelőre legalábbis. A szöveg természetesen nem ez — a lényege azonban igen. Nagyon is lehetséges, hogy ifjú művészek kísérleti pinceszínháza (pince, vagy nem pince, teljesen mindegy) érett gondolat. Ha megvan hozzá mindenekelőtt a lelkesedés, a gondolati és stílustörekvés, no és természetesen a nélkülözhetetlen anyagi fedezet — belőtünk bizonyára nem hiányzik a lelkesedés a támogatáshoz. A gondolatot azonban nem kakukk fióka módján kell realizálni. A népművelés mozgalmi formáinak kereteit nem lehet összemosni a hivatásos színház kereteivel. Mindkettőnek van szerepe a népművelésben, ha más és más. A fiatalok színpadának további sorsa természetesen az illetékes ifjúsági szakszervezeti, tanácsi szervek megbeszélését igénylő, nagy kérdés. Nem vállalkoztunk ennek elemzésére. Arra azonban igen, hogy a magunk, részéről időben opponáljunk egy torz kezdeményezés ellen, amely váratlanul már sajtónyilvánosságot is kapott. A népművelők, a munkájukat támogató sajtó nem azért bírálta a műkedvelésnek ezt a hajtását, hogy a bírálatot a dolog lényegétől idegen célok érdekében felhhasználják és eltorzítsák — a bírálatok irányával homlokegyenest ellenkezően. Ilyen rossz játékra a népművelésnek sem szüksége, sem pénze nincs. A szakszervezeteknek legalábbis. (rajk) 1967. február 1