Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)

1967-03-01 / 51. szám

Készülődés a vers ünnepére Új kötetek, előadóművészek fesztiválja, költészet napja a város peremén A könyvkiadó és könyvterjesztő vállalatok megkezdték az előkészü­leteket a költészet április 11-i, immár hagyományos ünnepére. Az idén sor­rendben a negyedik alka­lommal rendezik meg a költészet napját, amely évről évre eseménydú­­sabb, rangosabb dátuma a magyar irodalmi élet­nek. A kiadók a líra ta­vaszi seregszemléjére hét kötetet jelentetnek meg. Arany János verseiből A tölgyek alatt címmel kap­nak válogatást a versba­rátok, József Attila vá­logatott esztétikai írásait a Kossuth Kiadó bocsát­ja ki, nem hiányzik majd a könyvesboltokból a Szép versek, 1967 című kötet és második kiadás­ban jön ki a Gondolat nagysikerű Miért szép? című versesztétikai gyűj­teménye. Április 3-án ünnepi költői est lesz a Zene­­akadémián, az Egyetemi Színpad április 5-től áp­rilis 16-ig megrendezi az előadóművészek fesztivál­ját, olyan kiváló művé­szek előadóestjeivel, mint Berek Katalin, Mensáros László, Keres­­Emil, Hor­váth Ferenc, Jancsó Ad­rienn, Bánki Zsuzsa, Bitskey Tibor, Nagy Att­­ila, Csernus Marianne és Surányi Ibolya. Az Irodalmi Színpad bemu­tatja az első negyedév versesköteteit és azoknak szerzőit. Az idén hasznos­nak ígérkező kezdemé­nyezésként »Költészet napja a város peremén« címmel a főváros öt mun­káskerületi művelődési házában rendeznek igé­nyes költői estet, gazdag programmal. A Filharmó­nia országszerte verses­zenés műsorokat ad és a hagyományokhoz híven az iskolákban és színhá­zakban is méltóképpen emlékeznek meg a költé­szet ünnepéről. (k) Barlang-konc májusban A nemzetközi idegen­forgalmi év egyik hazai szenzációjának ígérkezik az aggteleki cseppkőbar­langban épülő színház- és hangversenyterem meg­nyitása. A föld alatti »mesevilág« egyik hatal­mas sziklaüregében, amelyben egy tízemeletes lakóház kényelmesen el­férne, állandó színháztere­met alakítanak ki 710 ülőhellyel. A tökéletes akusztikájú barlangszín­­ház berendezésére az idén 1 300 000 forintot költe­nek. A «díszletek« az év­ezredek során kialakult cseppkőképződmények lesznek. A földalatti szín­házterem tavaszra készül el és előreláthatólag májusban a Miskolci Szimfonikus Zenekar ün­nepi hangversenye nyitja meg a barlang-koncert­termet. Júniusban és jú­liusban ugyancsak a mis­kolci szimfonikusok, vala­­ ttterem nyílik Aggteleken mint meghívott fővárosi énekművészek közremű­ködésével Purcell Dido és Aeneas, valamint Bartók A kékszakállú herceg vá­ra című operáját adják elő. (MTI) . Sólyom László: Farsangi A három nyolcadik osz­tály együtt rendezte a far­sangi mulatságot. Minden­­ki hetek óta készülődött rá, különösen a lányok, ki­véve talán egyedül engem. Én a legszívesebben el se mentem volna, ha anyuka nem beszél rá. Ne vond ki magad a közösségi munkából, mert még rossz ajánlást írnak rólad a gimnáziumnak. Két órát ott vagy, annyit kibírsz féllábon is. Az ünnepély műsorá­ban nem kaptam szere­pet, csak utána. Én vol­tam a »székfelelős«, azaz én feleltem azért, hogy az előadás után a székhor­dó brigád fiai kiürítsék a termet. A fiúk fele ter­mészetesen meglógott, így magam is cipeltem a szé­keket, majd megszakad­tam. Szerencsére segített néhány papa. A papákat látnom kü­lönösen rosszul esett, mert nekem nincs papám. Meghalt, amikor én kicsi voltam, alig emlékszem rá. Anyukával és nagy­mamával élünk hármas­ban. Anyuka nem akar férjhez menni, azt mond­ja, miattam, fél, hogy az új papa nem szeretne en­gem.. Pedig én örülnék neki, biztos több pénzünk lenne, telne új ruhára is, nem kellene házilag ala­kítgatott holmikban jár­nom. Végre megszólalt a ze­ne, valódi zenekar. Én a mulatság sarokba húzódtam. Sötét­kék szoknyában, fehér blúzban, simára fésült hajjal úgy éreztem ma­gam a fodrászolt, festett szemű, fölcicomázott lá­nyok között, mint Hamu­pipőke. Irigyen figyeltem, hogyan forognak, ugrál­nak. Ha véletlenül föl is kért volna valaki, akkor sem mehettem volna kö­zéjük. Nem tanultam én táncolni, legföljebb a tíz­percekben csoszogtam a barátnőimmel füttyszóra, nagy ritkán. Most is oda­jött hozzám Matuz Len­ke, egy kövér, nagy darab túlkoros lány, hogy tán­coljak vele. »Hagyj bé­kén!« — sziszegtem rá dühösen. Inkább ácsorog­tam ott magamban, mint hogy lánnyal huzakodjak. Mellettem ült egy bá­csi, a karján jól láttam az órát. Elhatároztam, hogy fél hétkor lelépek, ötkor kezdődött az ünne­pély, majd inkább az ut­cán lődörgök, nehogy anyuka azt mondja, nem teljesítettem a két órát. A lányok csuda jól szó­rakoztak, én legszíveseb­ben bőgtem volna. Ne­gyed hét után öt perccel fogtam hát magam és el­indultam a táncosok kö­zött kígyózva a kijárat felé. A terem ajtajában elé­­bem állt egy fiú. Először csak­ a sötét nadrágjának az élét láttam. Azt hit­tem, valamelyik osztály­társam hülyéskedik, emel­tem a kezemet, hogy fél­relökjem, vagy ak­ár be­húzzak neki. Van bennem sok »fiús vonás«, szok­tam is verekedni, ha meg­mérgesítenek. Ám, ahogy jobban meg­nézem, látom, ismeretlen áll előttem. Hórihorgas fekte srác, úgy kell föl­néznem rá. Máris kis ba­jusza van, de az öltöze­tén, a viselkedésén is lát­szik,­ hogy idősebb ná­lam. Valóban, mint ké­sőbb elmondta, harmadik gimnazista, de egy évet ismételt, tehát tizennyolc éves. — Szabad? — biccen­tett le a magasból. — Tessék? — szaladt ki a számon spontán a meglepetés. — Jönnél velem egy táncra? — szavalta mó­kázva. — Nem tudok táncol­ni. — A kifogásokat mel­lőzzük! Péter vagyok. — A kezét nyújtotta. — Én.... én pedig... Mária — fogadtam el a kezét. Ha csak rá gondo­lok is, szégyellem, hogy dadogtam, meg pirultam. Úgy égett az arcom, majd meggyulladtam. Aztán ott sodródtunk a terem közepén a tömeg­ben. — Hát ami igaz, az igaz — szólt később Pé­ter —, valóban nem i­agy a táncolás kiváló művé­sze, még érdemes se na­gyon. — Bocsáss meg! — hú­zódtam el tőle. — Ne butáskodj, nem azért mondom, figyelj rám, tartsd magad, lazán, hagyd, hogy vezesselek. Táncoltunk tovább, a fiú beszélt egyfolytában, csaló szavakat hallottam, nagyon el voltam foglal­va a lábammal. — Könyörgök, ne nézd a lábadat, engem nézzél, vagy ha nem tetszik a pofám, bámuld a plafont! Ezen nevettem, azután is nevettem sokat, dehogy akartam már hazamenni. Lopva nézegettem az osz­tálytársnőimet. Egyiknek sem volt olyan magas és olyan komoly fiúja, mint nekem. Szünetben elsétáltunk egy sarokba, leültünk. Kezemet fogva tartotta, de azt csak később vet­tem észre, akkor pedig már röstelltem elvenni. Péter beszélt belém. Zsi­­va­jgott a terem, ő elég­gé suttogott, nem sokat értettem a szövegéből, de jól esett a hangja. Ábrándozva a messzi­be bámultam, azt hiszem, boldog voltam. — Mondd — hallom akkor —, nem a te ük­anyukádhoz írta Vörös­marty bátyánk azt, hogy »hova merült el szép sze­med világa?« — Nincs is szép sze­mem. — Nézd meg közelebb­ről! — hirtelen orrom elé tartott egy kis zsebtükröt. Ijedten rezzentem ösz­­sze. Ezen hatalmasan mu­latott, csapkodta a térdét. Én is nevettem. — A papám mindig azt szokta énekelni mosako­dás közben, hogy — és hangját elmélyítve utá­nozta — »ne félj a sze­memtől, holtan is imád­lak«. Ez valami nagy slá­ger volt az átkos kapita­lizmusban A te papád mit szokott énekelni? Semmit? Olyan nincs. A papák mosakodás közben énekelnek. Ez törvény. Most miért hallgatsz? Jaj, bocsáss meg! Megtörültem a szeme­met, ő zavartan dörzsöl­­gette a tarkóját. Soká hallgattunk. Végre meg­szólalt a zene. Péter megkönnyebbülten sóhaj­tott, fölugrott, meghajolt előttem, újra táncoltunk. Alig néhány lépés után lekért egy fiú, aztán egy másik, de fél perc múlva megint vele táncoltam. — Hülyeség ez az il­lem! — mondta. — Lekér egy krapek, oda kell, hogy adjalak és nem kér­hetlek vissza. Nem, nem, közvetlenül nem. Előbb keresnem kell valakit, aki... Értem? — öntel­ten nevetett. Komoly fér­finevetése volt. Amikor a karórás bácsi mellett táncoltunk el, ijedten láttam, hogy mind­járt fél kilenc. — Jaj, istenem! — Mi a baj, Márti? — Nekem már rég ott­hon kellene lennem. Péter kivette a ruhatár­ból a kabátomat, rám se­gítette. Életemben először segítette rám fiú a kabá­tomat. Aztán elkísért. Az utcán a vállamra tette a kezét, úgy mentünk, ahogy a szerelmespárok szoktak. Elmesélte, hogy színész akar lenni, »kis srác« ko­rában sokat szerepelt fil­men és nemcsak statisz­tált, mindig volt egy-két mondata. Sajnos, egyha­mar kinőtt a gyereksze­repekből. Most kosarazik, de érettségi után jelent­kezik a főiskolára. Kér­dezte, én mi akarok len­ni. márogattam a válla­mat, nem is gondolkod­tam még rajta. Azt mondta, legyek én is szí­nésznő, nagyon kifejező, tekintetem van, és az ala­kom is jó. A kapuhoz értünk, meg­fogta mind a két keze­met, a szemembe nézett, ahogy a filmeken szok­ták­ a Szerelmesek és azt mondta, majd megvár a suli előtt. Megmondtam, melyik nap, hány órakor jövök ki. Akkor megfog­ta az államat, meg akart csákóira. — Ne, nem! — sikítot­tam ijedten. — Meglát anyuka. — Berohantam a kapu alá. — Megállj, ezt még ki­pótoljuk! — kiabálta utánam, csak úgy harso­gott a kapualj. Másnap az osztályban én voltam a célpont. Ug­rattak a lányok a »baj­szos legény« miatt. Jól­esett, mert éreztem, hogy az irigység beszél belő­lük. Végre engem is iri­gyelnek. Elhatároztam, ha Pé­ter csakugyan megvár az iskola előtt és elmegyünk sétálni és meg akar csó­kolni, nem fogok sikítoz­­ni. Persze, feleségül azért nem megyek hozzá. Leg­alábbis egyelőre nem. 1261. március 1 Síremléket állíttatott a Fővárosi Tanács Végre­hajtó Bizottsága az 30 évvel ezelőtt elhunyt fes­tőművésznek, Madarász Viktornak a Kerepesi te­metőben levő nyughelyé­re. Kedden avatták föl a síremléket. — Kedden az Akadé­miai Könyvesboltban tu­dományos és kulturális életünk számos ismert személyiségének jelenlé­tében nyitották meg az UNESCO kiadványait be­mutató kiállítást. NÉPSZAVA A kultúra is hajlékot kér az új lakótelepeken Kétezer kérdőívet kül­dött a IX. kerületi tanács népművelési csoportja a József Attila-lakótelep ál­lami és szövetkezeti laká­saiba. Csak néhány száz kitöltött ív érkezett vissza, és bizony azok sem adnak valami lelkesítő képet a te­lep jelenlegi közművelő­dési állapotáról. „Begombolkozott­ emberek A korábbi tapasztalatok is arra figyelmeztettek, hogy a kultúra még nem otthonos az új lakótelepen. A képzőművészeti, ipar­­művészeti és lakáskultúra­­kiállításnak például alig volt vonzereje. Nagyobb sikerrel jártak a fürge maszek képügynökök, akik a Képcsarnok Vállalatot megelőzve kopogtattak a lakóknál, és rengeteg íz­léstelen giccset adtak el. A kérdőívek adatai megerő­sítették a népművelők ag­godalmát. Kiderült, hogy a 2500—5000 forintos havi családi átlagjövedelemből többnyire 20, ritk­ább eset­ben 100 forint körüli ösz­­szeget költenek szórako­zásra, művelődésre. A könyvvásárlást firtató rub­rikát igen sokan kitöltet­lenül hagyták. Meglepően kevés az esti és levelező oktatásban részt vevők száma, holott a lakáská­­rés fő indoka sok esetben éppen a továbbtanulás le­hetőségének biztosítása volt. Arra a kérdésre, mi­lyen színdarab- vagy film­­élményre emlékeznek, igen sokan évekkel ezelőtti produkciókra hivatkoztak. Xantus Zoltán, a IX. ke­rületi tanács népművelési csoportvezetője mondotta el mindezt az új lakótele­pek kulturális helyzetét tárgyaló minapi konferen­cián. A tanácskozás szo­ciológus előadója, Szelényi Iván, három új lakótele­pen végzett kutatás általá­nosítható tapasztalataival igazolta és elemezte a helyi népművelők megfi­gyeléseit Beszélt az új lakással­ együtt vásárolt, vagy ka­pott »lakótelepi életformá­ról­«, amelynek fő vonása az otthonülés és a takaré­kosság. Munka után a la­kás a végállomás, kora es­te már szinte kihaltak az utcák, üresek az eszpresz­­szók, vendéglők, csendes minden, akár az angol kertvárosokban. »Begom­bolkozott« emberek élnek egymás mellett. A zárt lépcsőháziak miatt még a szomszédok is alig ismerik egymást, legfeljebb annyit tudnak, ki mit vásárolt megint mert a beruházás­i presztízs-kérdés. Csak átmeneti életforma Sem az otthonülő élet­mód, sem a beruházási kedvvel járó nagyfokú ta­karékosság nem kedvez a kulturális életnek. Csak­hogy a »lakótelepi életfor­ma« átmeneti jellegű. Előbb-utóbb mindenki be­telik a nehezen szerzett la­kás örömével, a szobák is megtelnek bútorral, sző­nyeggel, csecsebecsével. A kisgyerekek is­­ felnőnek, társas szórakozásra, műve­lődésre vágynak. Sőt, már most is foglalkoztatást igé­nyelnek, mert az új lakás, bútor féltése miatt sok­szor elküldik, kizárják őket otthonról. Klubok kellenek, szakkörök, olva­sószobák a felnőtteknek is, mert a kisméretű modern lakásban nehéz szepará­­lódni, csendben olvasni, vagy tanulni. Az ismerke­désnek, a közösség ki­alakulásának lehetőségét is meg kell teremteni, ezt is igénylik majd. Az új lakótelepek kultu­rális, sőt társadalmi köz­pontja a művelődési ház lehet. A harmincezer lako­sú József Attila-telepen egyelőre csak ideiglenes szállást kapott a kultúra. A Dési-Huber Művelődési Ház eredetileg pártháznak épült, egy nagy teremből és négy kis szobából áll, abból is az egyik iroda. Nem alkalmas a népmű­velési feladatok korszerű ellátására, és csak a na­gyon igyekvő vezetésnek tudható be, hogy a mosto­ha körülmények, a szoron­gató helyszűke ellenére elég gazdag programot kí­­nál. Goethe jó tanácsa Több mint háromszor annyi pénzt, 9 millió fo­rintot fordítottak a kultúr­­ház szomszédságában levő Ezüst Sirály vendéglátó­­kombinátra, amely kihasz­nálatlan, ráfizetéses. A könyvesboltot és a népmű­vészeti boltot a telep eldu­gott zugában rendezték be, holott a kultúrcikkeket központi helyen kell kí­nálni, ahol mindenki meg­fordul. Szerencse, hogy a Szabó Ervin Könyvtár te­lepi fiókja korszerű, von­zó, jól megközelíthető, és így a lakók 15 százaléka rendszeresen látogatja. A kisvárosnyi lélekszámú Jó­zsef Attila-lakótelepnek megfelelő kultúrházra vol­na szüksége, klubhelyisé­gekkel, olvasószobákkal, szakköri műhelyekkel, mo­zival. Sajnos, nem mindig va­lósul meg az a helyes ter­vezési alapelv, hogy az új lakótelepeken nemcsak üzleteket és vendéglőket, hanem művelődési intéz­ményeket is kell építeni. A­ tanácskozás vidéki rész­vevői — a zalaegerszegi, székesfehérvári, szegedi küldöttek — ugyancsak szóvá tették ezt, és kérték: vonják be a tervezés mun­kájába a népművelőket is! Az egyik budapesti felszó­laló pedig találóan jegyez­te meg: az új lakóknak más dolguk, gondjuk is van, mint hogy könyvtá­rat, klubot, kultúrházat követelve döngessék a ta­nács kapuját Viszont meg­fogadhatnánk Goethe ta­nácsát, hogy az emberek­nek nemcsak azt kell ad­ni, amit kérnek, hanem amit kérniük kellene. És tanuljunk a szovjet embe­rektől­ is, mert ha ők­ ki­mennek a tajgára valamit építeni, legelőször a felü­­kot hozzák tető alá. Százezer családot érint Mit lehet tenni az adott körülmények között az új lakótelepek kulturális helyzetének javításáért? Erre nézve adott néhány ötletet, javaslatot Legéndy Miklósné, a Népművelési Intézet munkatársa. A népművelés alkalmazkod­hat a lakás- és családköz­pontos életformához. Az ismeretterjesztés foglal­kozzék a lakáskultúrával, az ízlésfejlesztéssel, tartsa­nak előadásokat a gyerme­kek gondozásáról, nevelé­séről, öltöztetéséről. Helyi­ség hiányában az iskolák­ban kellene bővíteni a gyermekszakköri tevé­kenységet, KISZ-klubokat létesíteni az ifjúságnak. Nyáron a lakótelepi park lehet különböző szabadté­ri rendezvények színhelye. A jelenleg kihasználatlan vendéglátóipari helyisége­ket is igénybe kellene ven­ni népművelési célokra, például irodalmi délutá­nok, ifjúsági klubnapok rendezésére. Magyarországon eddig mintegy százezer lakótele­pi lakás épült, százezer család került kulturá­lis szempontból is vál­tozott körülmények közé. S bár a lágymányosi, vagy más, a városközponthoz közel eső lakótelep köz­művelődési helyzete nem okoz annyi gondot, mint például a Lakatos utcai vagy a székesfehérvári Ybl-telepi új városrészé, mégis mindenütt új, fon­tos feladatok várnak a népművelőkre, a tervezők­re, a beruházókra. A meg­levő és az épülő lakótele­peken a kultúrának is méltó hajlékot kell terem­teniük. Vajk Vera -—---------------­HORIZONT Dr. Valkó Arisztid, a Mezőgazdasági Múzeum tudományos kutatója ta­lálta meg az 1266-ban kel­tezett, Solymár elajándé­kozásáról szóló levelet, amelynek alapján ünne­pelték a község fennállá­sának 790. évfordulóját. Dr. Valkó Arisztid most a hét évszázad történetének megírására készül. MŰSOROK Operaház: Márta (B. béri. 7. előad. 7). — Erkel Színház: Aida (8. béri. 7. előad. 7). —* Nemzeti Színház: A vizs­gálat (7). — Katona Jó­zsef Színház: Akt hege­dűvel (7). — Vígszínház: Macska a forró tetőn (L.. bér. 4. előad. 7). — József Attila Színház: A barlang (X. béri. 4. előad. 7). — Madách­ Színház: Hamlet (7). — Ma­dách Kamara Színház: A bo­lond lány (7). — Thália Szín­ház : Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: Marica gróf­nő (7). — Bartók Színház (az Operettszínházban): Én, Varga Katalin (du. 3). — Ze­neakadémia Kisterem: Kato­na Ágnes zongoraestje (Zon­­gorabérl. B/I. fél 8). — Vi­dám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). Kis Színpad: Két férfi az ágy alatt (7). — Állami Báb­színház: Dani Bogárország­ban (de. 10). Irány az Ezer­egyéjszaka! (du. 3). — Kama­ra Varieté: Gebines varieté (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idős. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.50: Falurádió. 0: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.20: Szórak. zene. 8.55: Orvosi tanácsok. 9: Népek zenéje. 9.34: Ma­gaslesen. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: A hét fiútestvér. Koreai mese. 10.20: Opera­együttesek. 11: Iskolarádió. 11.30: Szabó család. 12: Hírek. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: Vá­lasz a hallgatónak. 13.18: Ze­nekari muzsika. 14.11: Nőkről nőknek. 14.41: Bartók népdal­­feldolg. 15: H. Időj. 15.15: Táncdalok. 15.25: Műsor az orosházi és dunapataji írod. színpadokról. 15.40: Két Sup­­pé-nyitány. 15.55: Győri Va­sas ETO—Standard Liege II. félidő. 16.43: Könnyűz. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lap­szemle. Idős. 17.15: Néps 7. 17.55: Tito Gobbi énekel. 18.14: Magnósok, figyelem! 19: Esti krónika. — Választ az ország! 20: Szórak. zene. 20.33: Brahms-hangv. Közb. kb. 21.23: Könyvszemle. 22.13: H. Idős. 22.23: Idősz. nem­zetk. kérd. 22.33: Sporthírek. 22.38: Népdalok. 23.15: Kama­­ráz. 24: H. Időj. 0.10: Dzsessz. PETŐFI RADIO 4.26—7.58: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10:­ Dalkóstoló Nagybátonyban. I.­ 10.24: Hol vagy te, Szépha­ Jom? írod. séta. 10.44: Köny­­nyűz. híradó. 11.14: Munkás­­mozg. dalok. 11.24: Zkri mu­zsika. 12.45: Gazdaszemr­el. 13: Zenés játékból. 13.32: Is­kolarádió. 13.47: Vízállás. 14: H. Idős. 14.08: Nicolai Gedda énekel. 14.25: Orvosi taná­csok. 14.30: Az üvegpapucs. Színi Gyula elbeszélése rá­dióra. 14.40: Grieg: Peer Gynfe — I. szvit. 14.55: Falusi per­cek. 15: Győri Vasas ETO— Standard Liege I. félidő. 15.45: Klarinétmuzsika. 16: H. Idős. 16.05: Mozart-zongoraművek. 16.25: Fiatalokról. 16.30: Köny­­nyűzene. 16.46: Könnyű fú­­vósátiratok. 17: Hird. 17.10: Daljáték részletek. 17.25: Fia­talokról. 17.30: Könnyűz. 18: H. Idős. 18.10: Iskolarádió. 19.10: Hgv. a stúdióban. 19.40: Könnyűz. 19.54: Mese. 20: Mo­zart: D-dúr »►Prágai« szim­fónia. 20.25: Pécsi Sándor vi­dám szerepeiből. 21.20: Hírek. Időj. 21.25: Katonadalok. 21.40: Gazdaság és politika. 22: Operarészt. 22.41: így érde­mes. Riport. 22.56: Ügető. 23: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Táncz. koktél. 18.50: Paganini: D- dúr hegedűverseny. Martini: I. zongoraverseny. 19.44: Bar­tók művészi pályája. 20.15: Áriák. 20.55: Két zongoraötös. 22.03: Szimf. hangv. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17: Érettségi után. Pályá­vá!. kisf. 17.20: Pályavál. ta­nácsadó. 17.40: H. 17.45: Bio­­vízió. 18.25: Repülő házikó. Lengyel rajzf. gyerekeknek. 18.35: Falusi dolgokról. 19: Választ az ország. 20: Tv­­híradó. 20.20: Műkorcsolya VB. Párosverseny. Kb. 22.15: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 8.15: Riport a bratislavai műszaki üveggyárból. 15.25: Filmképek a természetből. 15.50: Kicsinyek műsora. 16.20: Diákklubok műsora. 17: Sla­­via Praha VS—Lokomotiva Szófia férfi kosárlabda-mérk. 18.25: A kelet-szlovákiai ke­rület életéből. 19: Tv-híradó. 19.20: Kult. híradó. 19.30: Táncz. 20.10: Ajax Amster­dam—Dukla Praha EK-mérk. 20.45: Műkorcsolya VB. FIGYELEM! MEGNYÍLT! Aggteleken, a világhírű barlang bejárata mellett az új CSEPPKŐ ÉTTEREM ÉS SZÁLLODA Szállodánk 2—3 ágyas szobákkal, étterem, presszó, bár és bisztró várja kedves vendégeinket! Telefon: Aggtelek 7 Sürgönyeim: Cseppkő, Aggtelek BORSODI VENDÉGLÁTÓIP­A­RI VÁLLALAT

Next