Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)
1967-03-01 / 51. szám
Készülődés a vers ünnepére Új kötetek, előadóművészek fesztiválja, költészet napja a város peremén A könyvkiadó és könyvterjesztő vállalatok megkezdték az előkészületeket a költészet április 11-i, immár hagyományos ünnepére. Az idén sorrendben a negyedik alkalommal rendezik meg a költészet napját, amely évről évre eseménydúsabb, rangosabb dátuma a magyar irodalmi életnek. A kiadók a líra tavaszi seregszemléjére hét kötetet jelentetnek meg. Arany János verseiből A tölgyek alatt címmel kapnak válogatást a versbarátok, József Attila válogatott esztétikai írásait a Kossuth Kiadó bocsátja ki, nem hiányzik majd a könyvesboltokból a Szép versek, 1967 című kötet és második kiadásban jön ki a Gondolat nagysikerű Miért szép? című versesztétikai gyűjteménye. Április 3-án ünnepi költői est lesz a Zeneakadémián, az Egyetemi Színpad április 5-től április 16-ig megrendezi az előadóművészek fesztiválját, olyan kiváló művészek előadóestjeivel, mint Berek Katalin, Mensáros László, KeresEmil, Horváth Ferenc, Jancsó Adrienn, Bánki Zsuzsa, Bitskey Tibor, Nagy Attila, Csernus Marianne és Surányi Ibolya. Az Irodalmi Színpad bemutatja az első negyedév versesköteteit és azoknak szerzőit. Az idén hasznosnak ígérkező kezdeményezésként »Költészet napja a város peremén« címmel a főváros öt munkáskerületi művelődési házában rendeznek igényes költői estet, gazdag programmal. A Filharmónia országszerte verseszenés műsorokat ad és a hagyományokhoz híven az iskolákban és színházakban is méltóképpen emlékeznek meg a költészet ünnepéről. (k) Barlang-konc májusban A nemzetközi idegenforgalmi év egyik hazai szenzációjának ígérkezik az aggteleki cseppkőbarlangban épülő színház- és hangversenyterem megnyitása. A föld alatti »mesevilág« egyik hatalmas sziklaüregében, amelyben egy tízemeletes lakóház kényelmesen elférne, állandó színházteremet alakítanak ki 710 ülőhellyel. A tökéletes akusztikájú barlangszínház berendezésére az idén 1 300 000 forintot költenek. A «díszletek« az évezredek során kialakult cseppkőképződmények lesznek. A földalatti színházterem tavaszra készül el és előreláthatólag májusban a Miskolci Szimfonikus Zenekar ünnepi hangversenye nyitja meg a barlang-koncerttermet. Júniusban és júliusban ugyancsak a miskolci szimfonikusok, vala ttterem nyílik Aggteleken mint meghívott fővárosi énekművészek közreműködésével Purcell Dido és Aeneas, valamint Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját adják elő. (MTI) . Sólyom László: Farsangi A három nyolcadik osztály együtt rendezte a farsangi mulatságot. Mindenki hetek óta készülődött rá, különösen a lányok, kivéve talán egyedül engem. Én a legszívesebben el se mentem volna, ha anyuka nem beszél rá. Ne vond ki magad a közösségi munkából, mert még rossz ajánlást írnak rólad a gimnáziumnak. Két órát ott vagy, annyit kibírsz féllábon is. Az ünnepély műsorában nem kaptam szerepet, csak utána. Én voltam a »székfelelős«, azaz én feleltem azért, hogy az előadás után a székhordó brigád fiai kiürítsék a termet. A fiúk fele természetesen meglógott, így magam is cipeltem a székeket, majd megszakadtam. Szerencsére segített néhány papa. A papákat látnom különösen rosszul esett, mert nekem nincs papám. Meghalt, amikor én kicsi voltam, alig emlékszem rá. Anyukával és nagymamával élünk hármasban. Anyuka nem akar férjhez menni, azt mondja, miattam, fél, hogy az új papa nem szeretne engem.. Pedig én örülnék neki, biztos több pénzünk lenne, telne új ruhára is, nem kellene házilag alakítgatott holmikban járnom. Végre megszólalt a zene, valódi zenekar. Én a mulatság sarokba húzódtam. Sötétkék szoknyában, fehér blúzban, simára fésült hajjal úgy éreztem magam a fodrászolt, festett szemű, fölcicomázott lányok között, mint Hamupipőke. Irigyen figyeltem, hogyan forognak, ugrálnak. Ha véletlenül föl is kért volna valaki, akkor sem mehettem volna közéjük. Nem tanultam én táncolni, legföljebb a tízpercekben csoszogtam a barátnőimmel füttyszóra, nagy ritkán. Most is odajött hozzám Matuz Lenke, egy kövér, nagy darab túlkoros lány, hogy táncoljak vele. »Hagyj békén!« — sziszegtem rá dühösen. Inkább ácsorogtam ott magamban, mint hogy lánnyal huzakodjak. Mellettem ült egy bácsi, a karján jól láttam az órát. Elhatároztam, hogy fél hétkor lelépek, ötkor kezdődött az ünnepély, majd inkább az utcán lődörgök, nehogy anyuka azt mondja, nem teljesítettem a két órát. A lányok csuda jól szórakoztak, én legszívesebben bőgtem volna. Negyed hét után öt perccel fogtam hát magam és elindultam a táncosok között kígyózva a kijárat felé. A terem ajtajában elébem állt egy fiú. Először csak a sötét nadrágjának az élét láttam. Azt hittem, valamelyik osztálytársam hülyéskedik, emeltem a kezemet, hogy félrelökjem, vagy akár behúzzak neki. Van bennem sok »fiús vonás«, szoktam is verekedni, ha megmérgesítenek. Ám, ahogy jobban megnézem, látom, ismeretlen áll előttem. Hórihorgas fekte srác, úgy kell fölnéznem rá. Máris kis bajusza van, de az öltözetén, a viselkedésén is látszik, hogy idősebb nálam. Valóban, mint később elmondta, harmadik gimnazista, de egy évet ismételt, tehát tizennyolc éves. — Szabad? — biccentett le a magasból. — Tessék? — szaladt ki a számon spontán a meglepetés. — Jönnél velem egy táncra? — szavalta mókázva. — Nem tudok táncolni. — A kifogásokat mellőzzük! Péter vagyok. — A kezét nyújtotta. — Én.... én pedig... Mária — fogadtam el a kezét. Ha csak rá gondolok is, szégyellem, hogy dadogtam, meg pirultam. Úgy égett az arcom, majd meggyulladtam. Aztán ott sodródtunk a terem közepén a tömegben. — Hát ami igaz, az igaz — szólt később Péter —, valóban nem iagy a táncolás kiváló művésze, még érdemes se nagyon. — Bocsáss meg! — húzódtam el tőle. — Ne butáskodj, nem azért mondom, figyelj rám, tartsd magad, lazán, hagyd, hogy vezesselek. Táncoltunk tovább, a fiú beszélt egyfolytában, csaló szavakat hallottam, nagyon el voltam foglalva a lábammal. — Könyörgök, ne nézd a lábadat, engem nézzél, vagy ha nem tetszik a pofám, bámuld a plafont! Ezen nevettem, azután is nevettem sokat, dehogy akartam már hazamenni. Lopva nézegettem az osztálytársnőimet. Egyiknek sem volt olyan magas és olyan komoly fiúja, mint nekem. Szünetben elsétáltunk egy sarokba, leültünk. Kezemet fogva tartotta, de azt csak később vettem észre, akkor pedig már röstelltem elvenni. Péter beszélt belém. Zsivajgott a terem, ő eléggé suttogott, nem sokat értettem a szövegéből, de jól esett a hangja. Ábrándozva a messzibe bámultam, azt hiszem, boldog voltam. — Mondd — hallom akkor —, nem a te ükanyukádhoz írta Vörösmarty bátyánk azt, hogy »hova merült el szép szemed világa?« — Nincs is szép szemem. — Nézd meg közelebbről! — hirtelen orrom elé tartott egy kis zsebtükröt. Ijedten rezzentem öszsze. Ezen hatalmasan mulatott, csapkodta a térdét. Én is nevettem. — A papám mindig azt szokta énekelni mosakodás közben, hogy — és hangját elmélyítve utánozta — »ne félj a szememtől, holtan is imádlak«. Ez valami nagy sláger volt az átkos kapitalizmusban A te papád mit szokott énekelni? Semmit? Olyan nincs. A papák mosakodás közben énekelnek. Ez törvény. Most miért hallgatsz? Jaj, bocsáss meg! Megtörültem a szememet, ő zavartan dörzsölgette a tarkóját. Soká hallgattunk. Végre megszólalt a zene. Péter megkönnyebbülten sóhajtott, fölugrott, meghajolt előttem, újra táncoltunk. Alig néhány lépés után lekért egy fiú, aztán egy másik, de fél perc múlva megint vele táncoltam. — Hülyeség ez az illem! — mondta. — Lekér egy krapek, oda kell, hogy adjalak és nem kérhetlek vissza. Nem, nem, közvetlenül nem. Előbb keresnem kell valakit, aki... Értem? — öntelten nevetett. Komoly férfinevetése volt. Amikor a karórás bácsi mellett táncoltunk el, ijedten láttam, hogy mindjárt fél kilenc. — Jaj, istenem! — Mi a baj, Márti? — Nekem már rég otthon kellene lennem. Péter kivette a ruhatárból a kabátomat, rám segítette. Életemben először segítette rám fiú a kabátomat. Aztán elkísért. Az utcán a vállamra tette a kezét, úgy mentünk, ahogy a szerelmespárok szoktak. Elmesélte, hogy színész akar lenni, »kis srác« korában sokat szerepelt filmen és nemcsak statisztált, mindig volt egy-két mondata. Sajnos, egyhamar kinőtt a gyerekszerepekből. Most kosarazik, de érettségi után jelentkezik a főiskolára. Kérdezte, én mi akarok lenni. márogattam a vállamat, nem is gondolkodtam még rajta. Azt mondta, legyek én is színésznő, nagyon kifejező, tekintetem van, és az alakom is jó. A kapuhoz értünk, megfogta mind a két kezemet, a szemembe nézett, ahogy a filmeken szokták a Szerelmesek és azt mondta, majd megvár a suli előtt. Megmondtam, melyik nap, hány órakor jövök ki. Akkor megfogta az államat, meg akart csákóira. — Ne, nem! — sikítottam ijedten. — Meglát anyuka. — Berohantam a kapu alá. — Megállj, ezt még kipótoljuk! — kiabálta utánam, csak úgy harsogott a kapualj. Másnap az osztályban én voltam a célpont. Ugrattak a lányok a »bajszos legény« miatt. Jólesett, mert éreztem, hogy az irigység beszél belőlük. Végre engem is irigyelnek. Elhatároztam, ha Péter csakugyan megvár az iskola előtt és elmegyünk sétálni és meg akar csókolni, nem fogok sikítozni. Persze, feleségül azért nem megyek hozzá. Legalábbis egyelőre nem. 1261. március 1 Síremléket állíttatott a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága az 30 évvel ezelőtt elhunyt festőművésznek, Madarász Viktornak a Kerepesi temetőben levő nyughelyére. Kedden avatták föl a síremléket. — Kedden az Akadémiai Könyvesboltban tudományos és kulturális életünk számos ismert személyiségének jelenlétében nyitották meg az UNESCO kiadványait bemutató kiállítást. NÉPSZAVA A kultúra is hajlékot kér az új lakótelepeken Kétezer kérdőívet küldött a IX. kerületi tanács népművelési csoportja a József Attila-lakótelep állami és szövetkezeti lakásaiba. Csak néhány száz kitöltött ív érkezett vissza, és bizony azok sem adnak valami lelkesítő képet a telep jelenlegi közművelődési állapotáról. „Begombolkozott emberek A korábbi tapasztalatok is arra figyelmeztettek, hogy a kultúra még nem otthonos az új lakótelepen. A képzőművészeti, iparművészeti és lakáskultúrakiállításnak például alig volt vonzereje. Nagyobb sikerrel jártak a fürge maszek képügynökök, akik a Képcsarnok Vállalatot megelőzve kopogtattak a lakóknál, és rengeteg ízléstelen giccset adtak el. A kérdőívek adatai megerősítették a népművelők aggodalmát. Kiderült, hogy a 2500—5000 forintos havi családi átlagjövedelemből többnyire 20, ritkább esetben 100 forint körüli öszszeget költenek szórakozásra, művelődésre. A könyvvásárlást firtató rubrikát igen sokan kitöltetlenül hagyták. Meglepően kevés az esti és levelező oktatásban részt vevők száma, holott a lakáskárés fő indoka sok esetben éppen a továbbtanulás lehetőségének biztosítása volt. Arra a kérdésre, milyen színdarab- vagy filmélményre emlékeznek, igen sokan évekkel ezelőtti produkciókra hivatkoztak. Xantus Zoltán, a IX. kerületi tanács népművelési csoportvezetője mondotta el mindezt az új lakótelepek kulturális helyzetét tárgyaló minapi konferencián. A tanácskozás szociológus előadója, Szelényi Iván, három új lakótelepen végzett kutatás általánosítható tapasztalataival igazolta és elemezte a helyi népművelők megfigyeléseit Beszélt az új lakással együtt vásárolt, vagy kapott »lakótelepi életformáról«, amelynek fő vonása az otthonülés és a takarékosság. Munka után a lakás a végállomás, kora este már szinte kihaltak az utcák, üresek az eszpreszszók, vendéglők, csendes minden, akár az angol kertvárosokban. »Begombolkozott« emberek élnek egymás mellett. A zárt lépcsőháziak miatt még a szomszédok is alig ismerik egymást, legfeljebb annyit tudnak, ki mit vásárolt megint mert a beruházási presztízs-kérdés. Csak átmeneti életforma Sem az otthonülő életmód, sem a beruházási kedvvel járó nagyfokú takarékosság nem kedvez a kulturális életnek. Csakhogy a »lakótelepi életforma« átmeneti jellegű. Előbb-utóbb mindenki betelik a nehezen szerzett lakás örömével, a szobák is megtelnek bútorral, szőnyeggel, csecsebecsével. A kisgyerekek is felnőnek, társas szórakozásra, művelődésre vágynak. Sőt, már most is foglalkoztatást igényelnek, mert az új lakás, bútor féltése miatt sokszor elküldik, kizárják őket otthonról. Klubok kellenek, szakkörök, olvasószobák a felnőtteknek is, mert a kisméretű modern lakásban nehéz szeparálódni, csendben olvasni, vagy tanulni. Az ismerkedésnek, a közösség kialakulásának lehetőségét is meg kell teremteni, ezt is igénylik majd. Az új lakótelepek kulturális, sőt társadalmi központja a művelődési ház lehet. A harmincezer lakosú József Attila-telepen egyelőre csak ideiglenes szállást kapott a kultúra. A Dési-Huber Művelődési Ház eredetileg pártháznak épült, egy nagy teremből és négy kis szobából áll, abból is az egyik iroda. Nem alkalmas a népművelési feladatok korszerű ellátására, és csak a nagyon igyekvő vezetésnek tudható be, hogy a mostoha körülmények, a szorongató helyszűke ellenére elég gazdag programot kínál. Goethe jó tanácsa Több mint háromszor annyi pénzt, 9 millió forintot fordítottak a kultúrház szomszédságában levő Ezüst Sirály vendéglátókombinátra, amely kihasználatlan, ráfizetéses. A könyvesboltot és a népművészeti boltot a telep eldugott zugában rendezték be, holott a kultúrcikkeket központi helyen kell kínálni, ahol mindenki megfordul. Szerencse, hogy a Szabó Ervin Könyvtár telepi fiókja korszerű, vonzó, jól megközelíthető, és így a lakók 15 százaléka rendszeresen látogatja. A kisvárosnyi lélekszámú József Attila-lakótelepnek megfelelő kultúrházra volna szüksége, klubhelyiségekkel, olvasószobákkal, szakköri műhelyekkel, mozival. Sajnos, nem mindig valósul meg az a helyes tervezési alapelv, hogy az új lakótelepeken nemcsak üzleteket és vendéglőket, hanem művelődési intézményeket is kell építeni. A tanácskozás vidéki részvevői — a zalaegerszegi, székesfehérvári, szegedi küldöttek — ugyancsak szóvá tették ezt, és kérték: vonják be a tervezés munkájába a népművelőket is! Az egyik budapesti felszólaló pedig találóan jegyezte meg: az új lakóknak más dolguk, gondjuk is van, mint hogy könyvtárat, klubot, kultúrházat követelve döngessék a tanács kapuját Viszont megfogadhatnánk Goethe tanácsát, hogy az embereknek nemcsak azt kell adni, amit kérnek, hanem amit kérniük kellene. És tanuljunk a szovjet emberektől is, mert ha ők kimennek a tajgára valamit építeni, legelőször a felükot hozzák tető alá. Százezer családot érint Mit lehet tenni az adott körülmények között az új lakótelepek kulturális helyzetének javításáért? Erre nézve adott néhány ötletet, javaslatot Legéndy Miklósné, a Népművelési Intézet munkatársa. A népművelés alkalmazkodhat a lakás- és családközpontos életformához. Az ismeretterjesztés foglalkozzék a lakáskultúrával, az ízlésfejlesztéssel, tartsanak előadásokat a gyermekek gondozásáról, neveléséről, öltöztetéséről. Helyiség hiányában az iskolákban kellene bővíteni a gyermekszakköri tevékenységet, KISZ-klubokat létesíteni az ifjúságnak. Nyáron a lakótelepi park lehet különböző szabadtéri rendezvények színhelye. A jelenleg kihasználatlan vendéglátóipari helyiségeket is igénybe kellene venni népművelési célokra, például irodalmi délutánok, ifjúsági klubnapok rendezésére. Magyarországon eddig mintegy százezer lakótelepi lakás épült, százezer család került kulturális szempontból is változott körülmények közé. S bár a lágymányosi, vagy más, a városközponthoz közel eső lakótelep közművelődési helyzete nem okoz annyi gondot, mint például a Lakatos utcai vagy a székesfehérvári Ybl-telepi új városrészé, mégis mindenütt új, fontos feladatok várnak a népművelőkre, a tervezőkre, a beruházókra. A meglevő és az épülő lakótelepeken a kultúrának is méltó hajlékot kell teremteniük. Vajk Vera -—---------------HORIZONT Dr. Valkó Arisztid, a Mezőgazdasági Múzeum tudományos kutatója találta meg az 1266-ban keltezett, Solymár elajándékozásáról szóló levelet, amelynek alapján ünnepelték a község fennállásának 790. évfordulóját. Dr. Valkó Arisztid most a hét évszázad történetének megírására készül. MŰSOROK Operaház: Márta (B. béri. 7. előad. 7). — Erkel Színház: Aida (8. béri. 7. előad. 7). —* Nemzeti Színház: A vizsgálat (7). — Katona József Színház: Akt hegedűvel (7). — Vígszínház: Macska a forró tetőn (L.. bér. 4. előad. 7). — József Attila Színház: A barlang (X. béri. 4. előad. 7). — Madách Színház: Hamlet (7). — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7). — Thália Színház : Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: Marica grófnő (7). — Bartók Színház (az Operettszínházban): Én, Varga Katalin (du. 3). — Zeneakadémia Kisterem: Katona Ágnes zongoraestje (Zongorabérl. B/I. fél 8). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). Kis Színpad: Két férfi az ágy alatt (7). — Állami Bábszínház: Dani Bogárországban (de. 10). Irány az Ezeregyéjszaka! (du. 3). — Kamara Varieté: Gebines varieté (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idős. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.50: Falurádió. 0: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.20: Szórak. zene. 8.55: Orvosi tanácsok. 9: Népek zenéje. 9.34: Magaslesen. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: A hét fiútestvér. Koreai mese. 10.20: Operaegyüttesek. 11: Iskolarádió. 11.30: Szabó család. 12: Hírek. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: Válasz a hallgatónak. 13.18: Zenekari muzsika. 14.11: Nőkről nőknek. 14.41: Bartók népdalfeldolg. 15: H. Időj. 15.15: Táncdalok. 15.25: Műsor az orosházi és dunapataji írod. színpadokról. 15.40: Két Suppé-nyitány. 15.55: Győri Vasas ETO—Standard Liege II. félidő. 16.43: Könnyűz. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapszemle. Idős. 17.15: Néps 7. 17.55: Tito Gobbi énekel. 18.14: Magnósok, figyelem! 19: Esti krónika. — Választ az ország! 20: Szórak. zene. 20.33: Brahms-hangv. Közb. kb. 21.23: Könyvszemle. 22.13: H. Idős. 22.23: Idősz. nemzetk. kérd. 22.33: Sporthírek. 22.38: Népdalok. 23.15: Kamaráz. 24: H. Időj. 0.10: Dzsessz. PETŐFI RADIO 4.26—7.58: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Dalkóstoló Nagybátonyban. I. 10.24: Hol vagy te, Szépha Jom? írod. séta. 10.44: Könynyűz. híradó. 11.14: Munkásmozg. dalok. 11.24: Zkri muzsika. 12.45: Gazdaszemrel. 13: Zenés játékból. 13.32: Iskolarádió. 13.47: Vízállás. 14: H. Idős. 14.08: Nicolai Gedda énekel. 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Az üvegpapucs. Színi Gyula elbeszélése rádióra. 14.40: Grieg: Peer Gynfe — I. szvit. 14.55: Falusi percek. 15: Győri Vasas ETO— Standard Liege I. félidő. 15.45: Klarinétmuzsika. 16: H. Idős. 16.05: Mozart-zongoraművek. 16.25: Fiatalokról. 16.30: Könynyűzene. 16.46: Könnyű fúvósátiratok. 17: Hird. 17.10: Daljáték részletek. 17.25: Fiatalokról. 17.30: Könnyűz. 18: H. Idős. 18.10: Iskolarádió. 19.10: Hgv. a stúdióban. 19.40: Könnyűz. 19.54: Mese. 20: Mozart: D-dúr »►Prágai« szimfónia. 20.25: Pécsi Sándor vidám szerepeiből. 21.20: Hírek. Időj. 21.25: Katonadalok. 21.40: Gazdaság és politika. 22: Operarészt. 22.41: így érdemes. Riport. 22.56: Ügető. 23: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Táncz. koktél. 18.50: Paganini: D- dúr hegedűverseny. Martini: I. zongoraverseny. 19.44: Bartók művészi pályája. 20.15: Áriák. 20.55: Két zongoraötös. 22.03: Szimf. hangv. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17: Érettségi után. Pályává!. kisf. 17.20: Pályavál. tanácsadó. 17.40: H. 17.45: Biovízió. 18.25: Repülő házikó. Lengyel rajzf. gyerekeknek. 18.35: Falusi dolgokról. 19: Választ az ország. 20: Tvhíradó. 20.20: Műkorcsolya VB. Párosverseny. Kb. 22.15: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 8.15: Riport a bratislavai műszaki üveggyárból. 15.25: Filmképek a természetből. 15.50: Kicsinyek műsora. 16.20: Diákklubok műsora. 17: Slavia Praha VS—Lokomotiva Szófia férfi kosárlabda-mérk. 18.25: A kelet-szlovákiai kerület életéből. 19: Tv-híradó. 19.20: Kult. híradó. 19.30: Táncz. 20.10: Ajax Amsterdam—Dukla Praha EK-mérk. 20.45: Műkorcsolya VB. FIGYELEM! MEGNYÍLT! Aggteleken, a világhírű barlang bejárata mellett az új CSEPPKŐ ÉTTEREM ÉS SZÁLLODA Szállodánk 2—3 ágyas szobákkal, étterem, presszó, bár és bisztró várja kedves vendégeinket! Telefon: Aggtelek 7 Sürgönyeim: Cseppkő, Aggtelek BORSODI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT