Népszava, 1968. április (96. évfolyam, 78–100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

Kivonatosan ismertet­jük Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának előadását, amelyet az MSZMP Politikai Akadé­miáján március 28-án mondott el. A kommunista és mun­káspártok budapesti kon­zultatív találkozóján­­ kezdte beszédét Komó­csin Zoltán — nagy lépést tettünk előre a nemzet­közi kommunista mozga­lom egységének megerő­sítése, az internacionalis­ta szolidaritás fejlesztése útján. A találkozó legfon­tosabb eredményei: a részvevő testvérpártok egyöntetűen — egy tar­tózkodás mellett — ki­nyilvánították akaratukat, hogy szükség van a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tan­ácskozásá­­nak megszervezésére és ennek összehívását ez év n­ovem­beré­ben,d­ecembe­­rében, Moszkvában java­solják. Komócsin Zoltán rá­mutatott: a találkozó egyetértett azzal, hogy már az előkészítésbe be kell vonni, és a nemzet­,­közi tanácskozásra meg kell hívni valamennyi kommunista pártot. De leszögezte azt is, hogy a tanácskozást meg kell tar­tani akkor is, ha vala­mely párt vagy pártok nem kívánnak azon részt venni. Szinte kivétel nélkül valamennyi felszólaló hangoztatta, hogy a nem­zetközi tanácskozásnak nem lehet, célja egyetlen párt elítélése vagy kizá­rása sem. Ugyanakkor aláhúzták azt is, hogy nem lehet korlátozni a pártokat véleményük nyil­vánításában, mivel min­den egyes párt önmaga felelős saját nyilatkoza­taiért, kijelentéseiért. A felszólalások többsé­gében konkrét kifejezést nyert az a helyes törek­vés, hogy a nemzetközi tanácskozás napirendje bizonyos fokig korlátozott legyen, azaz elsősorban és alapvetően az antiimpe­­rialista akcióegység konkr­­ét feladatait foglalja ma­gában. A megérett ideológiai, elméleti kérdések megvi­tatására nagy szükség volna, azonban ma még nincsenek meg ennek a feltételei. Mivel a pártok egy része a nemzetközi tanácskozás feladatának tekinti egyes ideológiai kérdések megvitatását is, a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottsága hi­vatott az elhangzott ész­revételek figyelembe véte­lével javaslatot tenni a nemzetközi tanácskozás­nak. A nemzetközi kommu­nista mozgalom közös harci platformja, a ta­nácskozásokon elfogadás­ra kerülő dokumentumok nem jelentenek beavatko­zást a pártok belső ügyei­be. Egyetértünk azonban azokkal az elvtársakkal, akik nagyon helyesen hangsúlyozták: a pártok önállósága nem jelentheti a nemzetközi felelősségük hiányát. A kommunista párt nemcsak saját népé­nek, de a nemzetközi kommunista mozgalom­nak is felelősséggel tarto­zik, nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében való részvételre. Ami a budapesti talál­kozón részt nem vett pár­tok politikai irányvonalát és mindenekelőtt a nem­közismert dolog, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megbomlása a Kí­nai Kommunista Párt politi­kájával és tevékenységé­vel elválaszthatatlan ösz­­szefüggésben, sőt döntő mértékben közvetlenül annak hatására követke­zett be. A szónok rámutatott, hogy a Kínai Kommu­nista Párt Mao Ce-tung-i vezetése fokozta egység­bontó politikáját annak ellenére, hogy az SZKP és más pártok erőfeszíté­seket tettek az akcióegy­ségre. Nem biztatóak, sőt egy­re aggasztóbbak azok a jelenségek, amelyeket a kínai kommunisták és a kommunista párt helyze­téről s a vezetés ma érvé­nyesülő politikájáról is­merünk. Köztudott, hogy Mao Ce-tung irányvonala általános politikai válság­ba sodorta a Kínai Kom­munista Pártot és a Kínai Népköztársaságot. A párton belül kibon­takozott szakadás és harc, ennek a harcnak a mene­te azt is bebizonyította, hogy Mao Ce-tung és cso­portjának ma már nincs vitathatatlan autoritása Kínában, s hogy a vele szemben fellépő egészsé­g.A szónok a továbbiak­ban kitért arra, hogy a budapesti konzultatív ta­lálkozón nem képviseltet­te magát a Vietnami Dol­gozók Pártja. Más tényezők mellett, döntő mértékben éppen az Egyesült Államok vietna­mi agressziója az, amely leginkább sürgeti a nem­zetközi kommunista nem­zetközi kommunista moz­galomhoz és annak egy­ségéhez való viszonyát il­leti, világosan kimutat­ható: alapvető minőségi különbségek mutatkoznak közöttük. Mes áramlatok a párton belül és kívül, szervezet­lenségük ellenére is, óriá­si erőt képviselnek. Mao és csoportja ta­pasztalni kénytelen, hogy a párt nélkül nem tud úrrá lenni a maga okozta válságon. Ezért határoz­ták el és kezdték meg a párt újjászervezésére irá­nyuló munkát, és a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa összehívásá­nak előkészítését. Rend­kívül veszélyes manőver­rel állunk szemben, az­zal, hogy a Kínai Kom­munista Párt általános tagrevíziójával és átszer­vezésével a Mao-csoport a pártot mint egységes maoista politikai erőt és szervezetet állítsa szem­be irányvonalának ellen­feleivel. Mindezek követ­keztében mind reálisabb veszélynek kell tekinteni azt, hogy a Kínai Kom­munista Párt jellegében további súlyos torzulások következhetnek be. Komócsin Zoltán ez­után érintette azt, hogy ma is az a megítélés lát­szik reálisnak, hogy a kapcsolat az Albán Mun­kapárttal a Kínai Kom­munista Párthoz fűződő kapcsolatok alakulásának függvénye.­galom egységének gyors és hatékony megszilárdí­tását, ugyanakkor éppen a Vietnami Dolgozók Pártját gátolják legin­kább a sajátos körülmé­nyek abban, hogy a nem­zetközi kommunista moz­galom fő tendenciáját ké­pező általános egységtö­­rekvés realizálásában közvetlenül és aktívan részt vegyen. A vietnami elvtársak következetesen hangsúlyozzák, hogy szá­mukra nem csupán szük­séges valamennyi párt tá­mogatása, hanem a szó legszorosabb értelmében létfontosságú tényező. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizott­ságában köszönettel fo­gadták és vették át a bu­dapesti konzultatív talál­kozóra szóló meghívóle­velet. Kérve helyzetük megértését, sajnálattal közölték azt a döntésüket, hogy nem tudnak delegá­ciót küldeni a budapesti konzultatív találkozóra. A Vietnami Dolgozók Pártja soha és semmilyen formában sem lépett fel az egység erősítésére irá­nyuló törekvések ellen. Reméljük, hogy a vietna­mi elvtársak megtalálják a lehetőségeit annak, hogy közvetlen részesei legye­nek a nemzetközi kom­munista mozgalom egysé­ge helyreállításának és megerősítésének, részt vesznek majd a moszkvai tanácskozáson és annak előkészítésében. A koreai elvtársak kö­­szönetüket fejezték ki a meghívásért és közölték, hogy körülményeik miatt nem áll módjukban el­küldeni delegációjukat a budapesti konzultatív ta­lálkozóra. A koreai elv­társak helyzetét befolyá­solja a rendkívül feszült légkör, amely az ameri­kai imperializmus agresz­­szív tevékenysége folytán a koreai térségben évtize­dek óta szakadatlanul fennáll, s amely a jelen időszakban még tovább éleződik. A Koreai Munkapárt­tal való kapcsolatunk fő jellemzője a javulás, a kölcsönös bizalom légkö­rének fokozatos fejlődése. Azon leszünk, hogy a ma­gunk részéről — ameny­­n­yiben ez bármilyen mér­tékben rajtunk múlik — elősegítsük részvételüket a moszkvai nemzetközi tanácskozáson és a ta­nácskozás előkészítésében. A kubai elvtársak úgy határoztak, hogy semleges magatartást fognak tanú­sítani a nemzetközi kom­munista és munkásmoz­galomban folyó vitában, amint kifejezték:­­ők nem öntenek olajat a tűzre­. A konzultatív tanácskozáson azonban nem erről a vitá­ról volt szó és a nemzet­közi tanácskozáson sem ez lesz a téma. A szocialista Kubával fenntartott államközi kap­csolatainkat továbbra is maximálisan fejleszteni kívánjuk. Kubának to­vábbra is­ megadunk min­den tőlünk telhető segít­séget és igyekezni fogunk pártkapcsolatainkat is fej­leszteni. Mindent megte­szünk, hogy a kubai pár­tot is bevonjuk a nemzet­közi tanácskozás előkészí­tésébe. Komócsin Zoltán rámu­tatott: pártunk az 1960- as moszkvai értekezleten részt vett kommunista és munkáspártoknak küldött meghívólevelet a buda­pesti konzultatív találko­zóra. A Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége 1960- ban nem vett részt a moszkvai tanácskozáson. Ezért nem küldtünk meg­hívót a jugoszláv elvtár­saknak a budapesti kon­zultatív találkozóra. A ju­goszláv elvtársak sérel­mezték ezt, ugyanakkor kifejezésre juttatták, hogy szerintük a nemzetközi tanácskozás nem segíti elő az antiimperialista harc fokozását, ellenkezőleg, ahhoz vezet, hogy a szoci­alista országok és a kom­munista pártok elszigete­lődnek az el nem kötele­zett haladó erőktől és mozgalmaktól. Az 1957-es és 1960-as dokumentu­mokra való hivatkozást pedig a régi gyakorlat visszaállítására irányuló törekvésnek ítélik. Az egy­ség és az együttműködés erősítésére irányuló tö­rekvésekben új központ körvonalazódását vélik felfedezni. Nagyon örvendetesnek és reményre jogosí­tónak tartjuk azt a tényt, hogy­ a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével bővülnek érintkezési pontjaink, fej­lődnek kétoldalú kapcso­lataink és együttműködé­sünk, például a közel-ke­leti problémák rendezésé­re irányuló erőfeszítések­ben. A konzultatív találko­zón a küldöttségek egy ré­sze külön is hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi ta­nácskozáson és annak elő­készítésében való részvé­tel lehetőségét biztosítani kell a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének is. Ezzel mi a magunk részé­ről egyetértünk.­­ A magunk részéről arra törekszünk, hogy az összes testvérpártok­at megnyerjük a nemzetközi tanácskozáson és annak előkészítésében való rész­vételre — mondotta a to­vábbiakban. Az a tény, hogy az elő­készítő bizottság székhe­lye Budapest, és hogy pártunkat bízták meg új­ból azzal a megtisztelő és felelősségteljes feladattal, hogy az előkészítő bizott­ságot összehívja, eddigi munkánk elismerése, s egyben azt jelzi, hogy pártunk politikája az egy­ség szolgálatában áll, a nemzetközi kommunista mozgalom helyes irányvo­nalán halad. (MTI) A budapesti konsultatív találkozó és a nemzetközi kommunista mozgalom néhány időszerű kérdése Komócsin Zoltán előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A román küldöttség magatartása a találkozón Az önszes­zent tér pártokat meg akarjuk nyerni a tanácskozáson való részvételre Amennyire örvendetes jelenség az egységtörek­vések megerősödése, any­­nyira sajnálatos, hogy a Román Kommunista Párt küldöttsége Központi Bi­zottságának utasítására elhagyta a konzultatív ta­lálkozót, magára vállalva a teljes felelősséget ezért a lépésért. Komócsin Zoltán el­mondta, hogy a Szíriai Kommunista Párt kül­döttségének vezetője fel­szólalásában több bíráló megjegyzést tett a Román Kommunista Párt politi­kájának egyes vonatko­zásairól. Bagdas elvtárs a többi között kifogásolta, hogy a román elvtársak, arról beszélve, hogy egyet­len pártnak sincs kivált­ságos helyzete, tulajdon­képpen önmaguk számá­ra követelnek kiváltságos helyzetet. Bírálták a kon­zultatív találkozót kezde­ményező 18 pártot, a meghívót szétküldő pártot és gyakorlatilag a talál­kozó minden résztvevőjét, akik elfogadták a meghí­vást akkor, amikor a Ro­mán Kommunista véleménye szerint érettek meg a feltételek a nemzetközi tanácskozás összehívására. A Szíriai küldöttség vezetője kriti­zálta a román elvtársakat azért hogy az arab népek elleni izraeli támadást nem minősítették agresz­­sziónak. Végül a szíriai küldöttség szenvedélyesen­­ hangsúlyozta azt is, hogy nem helyes csak a pártok függetlenségét emlegetni és más elvekről hallgatni, mivel ez a proletár inter­nacionalizmus marxi jel­szavának elhagyásához vezethet. A román küldöttség til­takozott a szíriai delegá­ció megállapításai ellen és követelte a Román Kom­munista Párt politikájára vonatkozó megállapítások visszavonását. A szíriai küldöttség, elismerve, hogy egyes megállapításai túllépték a konzultatív ta­lálkozó kereteit, egyetér­tett azzal, hogy a talál­kozó jegyzőkönyvéből el­hagyták a kifogásolt ré­szeket. A román küldött­ség ezt tudomásul vette, másnap azonban a román­­ küldöttség Központi Bi­zottságának utasítása alapján követelte, hogy a konzultatív találkozó fe­jezze ki egyet nem érté­sét a szíriai küldöttség felszólalásával, és kijelen­tette: ha nem teljesítik e követeléseket, elhagyja az ülést. A román felszólalásra elsőként pártunk küldött­sége reagált, majd ezt kö­vetően mintegy 20 felszó­laló jelentette ki, hogy a román követelésnek nem lehet eleget tenni. Mi a felszólalásunkban elmondtuk, hogy a konzul­tatív találkozó nem fog­lalkozhat egyetlen testvér­párt elítélésével sem, nem is követhet meg senkit, nem minősítheti sem az égyük, sem a másik kül­döttség felszólalását: min­den egyes küldöttség és párt saját maga felelős a kijelentéseiért. A felszólalások után — melyek közül egyetlenegy sem támogatta a román álláspontot — erőfeszíté­sek történtek a kérdés új­bóli lezárására valamilyen Párt elfogadható kompromisz­­nem számmal, de kiderült, hogy a román elvtársak ragaszkodnak eredeti kö­veteléseikhez. Végül is a román küldöttség vezetője nyilatkozatában bejelen­tette: elhagy­ja a konzul­tatív találkozót, mert nincs biztosítva a szabad véleménycsere, a román küldöttségre szavazattöbb­séggel akarnak rákénysze­ríteni egy számára elfo­gadhatatlan álláspontot. Ezzel kapcsolatban Ko­mócsin Zoltán kifejtette: a román küldöttség tá­vozása után a találkozó nyugodt, elvtársi légkör­ben folytatta munkáját és eredményesen be is fe­jezte azt. A konzultatív találkozón senki részéről sem volt kísérlet — a tör­téntek ellenére sem — arra, hogy a román maga­tartást minősítsék, vagy különösen elítéljék. A magunk részéről to­vábbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk a két­oldalú magyar—román kapcsolatok fejlesztése ér­dekében, és azért is, hogy megkíséreljük megnyerni a román elvtársak­at a A Kínai EP politikája 2 196*,_aprils_2_ NÉPSZAVA » Üzemről üzemre — szerencse nélkül... A félárú könyvekhez is teljes aktivitást! Hétfőn második hetébe fordult az időszaki könyv­árleszállítás akciója. Az első hét számos sikert ho­zott, országszerte élénk érdeklődés kíséri a félárú könyvek széles választé­kát, a terjesztő vállalatok megannyi biztató szám­adattal tudják illusztrálni az eredményes vásárt. A második hét első napján üzemi körútra in­dultunk, hogy a könyv­­szerető munkások szemé­lyes benyomásait, örö­meit vagy kifogásait fris­sen közreadva, a követke­ző két hétben még színe­sebb, gazdagabb legyen az akció, minél több kötet találjon gazdára, újabb tízezrek csinálhassanak igazán jó és olcsó vásárt, juthassanak félpénzért kedvelt olvasmányukhoz. Sajnos, nem volt sze­rencsénk — bár amit lát­tunk, az nem egészen a szerencse dolga... Hazai Fésűsfonó A félárú vásárnak úgy­szólván semmi külső jele sincs az üzemben. Nin­csenek kirakott könyvek, az akciót népszerűsítő plakátok. A c­ámázó üzemrészben két könyv­bizományos a következő­ket meséli. — Már volt egy vásár március 26-án, az üzemel­látó könyvesbolt kihozta az ebédlőbe a választékát és igen szép sikerrel tá­vozott: egyetlen nap alatt hatezer forint értékű könyvet árultak. Érdeklő­dés volna, a tervek sze­rint április 11-én újra ki­rakják majd a könyveket. — De miért nem lehet gyakrabban, rendszere­sebben? — Kicsi a választék, az üzemellátó boltunk — ahová szervezetileg tar­tozunk — panaszkodik, hogy abból, amit keres­nek, már nekik sincs. Ez talán érthető is, hiszen nagyon sok üzem tarto­zik hozzájuk. Az is visz­­szafogja a forgalmat, hogy a félárú könyveket készpénzért árusítják, ezekre nem érvényes részletfizetési kedvez­mény. .Magyarázkodás, kifogás tehát van — vásár ke­vésbé. Egyesült Villamosgépgyár Villany nélküli köny­veskuckóban szorong a bizományos, várja, hogy megszűnjék az áramszü­net. Mozdulni sem lehet a körbe kirakott köny­vektől. De itt legalább lenne mit kínálni — gon­dolja az ember. — Csakhogy ezek nem félárú könyvek. Abból már csak ez a pár darab van — mutat az asztalra. — Amit a vásár indításá­hoz kaptunk, az mind el­fogyott, azonban újabbak­­ra csak fix­ rendelést ve­hetek fel, amit azonnal ki kell fizetnem, így nem merek kockáztatni, félek, hogy a nyakamon marad. Pedig igény az lenne ... Kőbányai Gyógyszerárugyár Az üzemi könyvpavilon zárva. Ebédidő van, talán ott megtaláljuk az alkal­mi vásár színhelyét. A tágas, szép ebédlőben zavartalanul tart az ebéd, százak fordulnak meg az asztalok körül. A terem egyik szegletében hosszú, zöld borítású asztal áll, kiemelve a többi közül. A kávéfőző szívesen elma­gyarázza: — Valóban arra szok­ták kirakni a könyveket, most nem tudom, miért nem árusítanak. Vörös Csillag Traktorgyár A szakszervezeti bizott­ság munkatársával keres­sük az üzemi könyvesbol­tot. Zárva. Az ebédlőben hasonló kép fogad, mint a gyógyszergyárban. Az árusítás hagyományos színhelye itt is éppolyan néptelen, mint a Gyömrői úton. Csak találgatni tu­dunk: most mehettek ép­pen könyvekért, talán más üzemrészben jár a boltvezető, lehet, hogy megbeszélésük van a bi­zományosoknak ? Minden lehetséges. Tény viszont, hogy a félárú vá­sár derekán hétfői pesti üzemi körútunkon nem kísért bennünket szeren­cse. A balszerencséhez azonban lenne hozzá­fűznivalónk. Általánosí­tani ugyan e néhány üzem alapján nincs jo­gunk. A Művelt Nép mi­napi sajtótájékoztatóján — amely a vásár sikeres üzemi rajtját méltatta — sok, igazán biztató számot jegyezhettünk fel, s hisszük, hogy az adatok valós eredmé­nyeket hitelesítenek. Ám egy akció kellős kö­zepén, a könyvterjesz­­tésnek egy olyan vállal­kozása alkalmával, amely csakis lendület­tel, frisseséggel, eleven mozgással érheti el ne­mes célját, teljességgel elképzelhetetlen az az eseményszegénység, az a langyos csendesség, a magyarázkodásnak min­den fent említett for­mája, amelyet e négy üzemben feljegyeztünk. Lapunk messzemenően segíti, támogatja a könyvterjesztés időszaki árleszállítását, több íz­ben méltattuk jelentő­ségét, hiszen — most mindegy, hogy milyen törvényszerűségektől in­díttatva — kétségtele­nül a könyv nemes pro­pagandáját kínálja a fél­árú vásár. A puszta lehetősége azonban még nem azo­nos a sikerével. A fél­árú könyvek is szerve­zett, teljes értékű ter­jesztői erőkifejtést igé­nyelnek mindenütt. Kiss Gy. János " :■ ■ ■■ Sá. : -- -—00^3? gcS Az ÁKV Rákóczi úti 41. számú boltjában naponta 6—8 ezer forint értékű könyv kel el féláron, gaz­dag a készlet, szívesen ajánlanak az eladók, nép­szerű az akció (Gonda György felvétele) Tábornoki kinevezések, kitüntetések A Magyar Néphadsereg tagjai közül a honvéde­lem erősítésében végzett kiemelkedő munkájuk el­ismeréseként a népköztár­saság Elnöki Tanácsa — hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmá­ból — vezérőrnaggyá ne­vezte ki Horváth János, Kiss Lajos, Sárdi Tibor és dr. Sajnovics János ezre­deseket. A kinevezéseket Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi minisz­ter hétfőn délután ünne­pélyes külsőségek között adta át a Magyar Nép­hadsereg Központi Klub­jában. Egyidejűleg a hon­védelmi miniszter kitün­tetéseket és előléptetése­ket is átnyújtott. Az ünnepségen megje­lent Borbándi János, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselő­je is. (MTI)

Next