Népszava, 1968. május (96. évfolyam, 101–126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

A barátság és a szolidaritás küldöttei­ Áta­dtá­k a SZOT 1968. évi Külföldi szakszervezetek képviselői a budapesti május elsején Május elsején, mint minden esztendőben, az idén is nemzetközi vendégsereg érkezett Magyarországra, hogy velünk együtt köszöntse a munkásosztály nagy ünnepét. A világ minden tájáról jöttek munkás- és szakszervezeti küldöttek, hogy itt, Budapesten, a magyar munkásokkal, dolgozókkal együtt ünnepelje­nek és ismerkedjenek hazánkkal, sikereinkkel, felada­tainkkal. Az ünnep előestéjén felkerestük néhány ven­dégünket. A Vietnami történelmi lecke­ közi Szövetségének titka-­a vietnami néppel való­ra. Véleménye szerint a szolidaritás kifejezésére. A jelenlegi időszak — a nemzetközi szövetség 29 nemzetközi helyzetet illő- millió tagja tiltakozik az idén — a legalkalmasabb USA háborús bűnei ellen. Dnyepropetrovszkból, Moszkvából és Rigából jöttek . A vietnami nép sza­badságharcának új, rend­kívül feszült, ámde győ­zelmes korszaka kezdő­dött. És népünk — észa­kon és délen egyaránt — nagy erőfeszítéseket tesz, hogy eleget tegyen törté­nelmi küldetésének: sike­resen építse a szocializ­must a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban, megvalósítsa Dél-Vietnam felszabadítását és megte­remtse hazánk egységét Tudjuk, hogy harcunkat az egész nemzetközi mun­kásosztály, a világ min­den haladó embere támo­gatja. S tudjuk, hogy most, május elseje alkal­mából, a Szakszervezeti Világszövetség rendkívüli főtanácsülésének határo­zata szellemében a mun­kások, a haladó erők vi­lágszerte széles egység­frontot alkotnak a viet­nami nép iránti szolida­ritás jegyében, az ameri­kai agresszorok ellen. Ez az együttérzés, ez a támo­gatás erősít, még elszán­­tabbá tesz bennünket... Személyes vágyaimról kérdez? Mit mondjak? Hiszen az én vágyaim, álmaim ugyanazok, mint minden vietnami munká­sé, dolgozóé... Törékeny, bájos fiatal nő beszél — Lun Thi Doan asszony, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség központi bizottságának tagja. Kérem, hogy meséljen családjáról, gyermekeiről, arról, hogyan élnek. A mellette ülő Nguyen Van Túra, a Vietnami Szak­­szervezeti Szövetség nem­zetközi osztályának veze­tőjére néz, egymásra ka­csintanak és harsányan nevetnek. — Ha van elég papírja — mondja aztán —, mind­ketten szívesen bemutat­juk gyermekeinket Ne­kem ugyanis öt van, há­rom lány és két fiú, Ngu­yen Van Tu elvtársnak is öt, szintén három lány és két fiú­, Kim Toan, Lau Thi Doan asszony 23 éves nagylánya textilmunkás­­nő, párttag, most végzi a műszaki egyetemet, ve­gyészmérnöknek készül. Születési bizonyítványá­ban nem töltötték ki a »születés helye« rovatot, mert anyja a franciák hanoi börtönében hozta a világra. Bao Anh szintén textilimunkásnő, »valahol a fronton» született, a franciák elleni felszaba­dító háború alatt A húsz­esztendős Quang Thuy szintén harc közben, min­den orvosi segítség nél­kül jött a világra, egy kristálytiszta vizű folyón úszó számpárt. Ezért Quang Thuy — Tiszta Víz — a neve: Katona. Apja helyére lépett, aki nemrégen szerelt le és tért vissza eredeti szak­májához, az újságíráshoz. A Vietnami Dolgozók Pártja elméleti folyóira­tának munkatársa. A ne­gyedik és az ötödik gye­rek Rich Vám 17 eszten­dős kislány, aki most fog érettségizni és a 13 éves Nguyen Binh, a kisfiú a családban — »már a mi kórházunkban, Hanoiban született». Nguyen Van Tu öt gyermeke közül egy pa­pírgyári munkás, egy iro­­dalomszakos egyetemi hallgató és három kisis­kolás. A kicsik anyjuk­kal, a Hanoi környékére telepített lámpagyár mun­kásnőjével élnek. A családok egyszer egy héten találkoznak. — Kevés az idő, amit együtt tölthetünk, de majd... — mondja Ngu­yen Van Tu. Lau Thi Doan és Ngu­yen Van Tu gyermekei­nek, világra jöttük körül­ményeinek története való­ságos kalandregény. Vagy inkább történelmi lecke. Arról, hogyan éltek és él­nek Vietnamban az em­berek. És arról, miként élhetnének, ha hagynák őket Nyikolaj Kovaljov, a dnyepropetrovszki terület szakszervezeti tanácsának elnöke. Azzal k­ezdi, hogy minden formalitás nélkül szeretné átadni hazája dolgozóinak jó kívánsá­gait, baráti üdvözletét a magyar dolgozóknak. Sze­rényen beszél felelősség­­teljes munkájáról és csak az interjú vége felé »de­rül ki­«, hogy a második világháborúban részt vett Magyarország felszabadí­tásában. Kovaljov felde­rítő repülő volt és a 3. ukrán fronton szolgált. Ahogy tréfásan megje­gyezte, akkor csak az »­ég­ből­ ismerte ,hazánkat Most majd ellátogat Bu­dára, amely felett annak idején annyiszor elrepül­tek pilótái , midőn a körülzárt hitleri csapa­tok tehetetlen dühükben lerombolták hídjainkat, pusztították műkincsein­ket. Viktoria Juzsina a szovjet Szaktanács terme­lési osztályán dolgozik, pontosabban annak az al­osztálynak a vezetője, amely az újításokkal, ta­lálmányokkal foglalkozik, öt, aki most jár először Magyarországon, az ér­dekli, hogy gazdasági re­formunk végrehajtását hogyan segítik elő szak­­szervezeteink. Janis Kurzens, a rigai rádiógyár mérnöke, több nehézipari centrumot sze­retne felkeresni. Mellén kitüntetés: a »szocialista munka hőse». Április 30-án délelőtt a Szaktanács székházában került sor az 1968. évi SZOT-díjak átadására. A díjakat immár hagyomá­nyosan május­­ alkalmá­ból adják át a művészeti élet kiválóságainak, akik­nek művészi és társadal­mi tevékenységükkel leg­inkább sikerült közel ke­rülniük a művelődő em­berekhez, segíteniük kul­turális fejlődésüket. A díjazási ünnepségen megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Óvári Miklós, az MSZMP KB közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Földvári Aladár, Kiss Ká­roly és Vas-Witteg Mik­lós, a SZOT alelnökei, Beckl Sándor, Gál László és Somoskői Gábor, a SZOT titkárai, Darvas József, az Írószövetség el­nöke Baranyai Tibor, a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályának vezetője a díjak átadását megelőző rövid bevezető­jében hangsúlyozta, hogy a kultúra magasrendű al­kotásainak létrehozásához mennyire nélkülözhetet­len a művelt közönség, az ember maga, aki egyedül jelentheti minden művé­szi alkotás végső értelmét. Ezután Somoskői Gábor adta át a díjakat A kitüntetettek nevében — akiket lapunk 7. olda­lán mutatunk be — Czine Mihály mondott köszöne­tet művészeti díjait Somoskői Gábor, a Szaktanács titkára, átadja a SZOT-díjat Urbán Ernő Kos­­suth-díjas írónak (Gonda György felvétele) Az SZVSZ a vietnami agresszió ellen mozgósítja a haladó erőket Marius Delsa, a Szak­­szervezeti Világszövetség végrehajtó bizottságának tagja, a Pedagógusok Szakszervezetei Nemzet­közi Szövetségének titká­ra (képünkön) most, má­jus elseje alkalmából má­sodszor látogat Magyaror­szágra. Beszélgetésünk so­rán rámutat arra a nagy jelentőségű tényre, hogy az SZDSZ minden erejét a szakszervezeti erők tö­mörítésére koncentrálja, a dolgozók szociális és élet­­körülményeinek megjaví­tására. Ezzel párhuzamo­san a világszövetség most rendkívüli feladatának tartja, hogy mozgósítsa a haladó erőket az ameri­kaiak vietnami agresszió­jának megszüntetése ér­dekében. Az SZVSZ kö­zös harcra hívja fel a vi­lág dolgozóit e jelszóval: »Az agresszorok távozza­nak Vietnamból — Viet­nam a vietnami népé!» Az SZVSZ fontosnak tartja, hogy a szakszervezeti erők — a világszövetségen kí­vüliek is — mindenütt fellépjenek a demokrácia és a béke védelmében. Marius Delsal szívből jövő jókívánságait küldi a magyar dolgozóknak, és mint mondta, örömmel ta­pasztalja a szocializmus építésében elért eredmé­nyeket. Hangsúlyozta: a magiyar szakszervezetek jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi mozga­lomban és meggyőződése, hogy továbbra is ugyan­olyan aktív részvevői lesz­nek a közös munkának, mint eddig. Megragadja az alkalmat, hogy a nagy ünnep alkalmából hazánk pedagógusait külön is üd­vözölje. Borisz Rachmanin — ugyancsak az SZVSZ kül­dötte — a Mezőgazdasági Szakszervezetek Nemzete 1968. május 1 NÉPSZAVA Gyümölcsöző tapasztalatcsere Heinz Oehler, a Német Demokratikus Köztársa­ság Szaktanácsának el­nökségi tagja, az ottani szakszervezeti iskola he­lyettes igazgatója, gyak­ran keresi fel országun­kat. Nagy érdeklődést ta­núsít a gazdasági mecha­nizmus iránt, izgatja, mennyire haladtunk előre annak bevezetése óta. Hangsúlyozza, hogy rövid idő alatt még nem lehet lényeges változásokat le­mérni, de véleménye sze­rint a sikerhez nélkülöz­hetetlen a szakszerveze­tek közreműködése és ha­tékony támogatása. Ma­gyar kollégáival már több ízben tárgyalt erről a kérdésről és most — a május 1-i ünnepségek után — újabb tapasztala­tokkal szeretne hazatérni. Amikor az NDK-beli és a magyarországi szakszer­vezeti iskolákra terelődik a beszélgetés, szemláto­mást »otthon érzi magát», s élénken beszél a két is­kola együttműködéséről, valamint azok fontos sze­repéről a mozgalomban. Dr. Gunnar Winkler szakszervezeti iskolai tan­székvezető a múlt évben járt nálunk. Akkor gazda­sági reformunk bevezeté­sének kérdéseit tanulmá­nyozta; most az eddigi tapasztalatok, s a fejlődés perspektívái édeklik. Máskülönben természet­rajongó — a Balaton »szerelmesei«­ közé tarto­zik.». 13 arab ország képviseletében. Az arab világból négyen érkeztek. Az Egyesült Arab Köztársaság szak­­szervezeteinek képvisele­tében Abdalla Obd el Gani Barakat, az építő­munkások és Mohamed Emnám Khalil, a postások szakszervezetének vezető­je, az Arab Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsé­gének küldötteiként pedig Mohamed Abu Izmail li­banoni és Ahmed Atoab Abdalla egyiptomi szak­­szervezeti vezető. Abdalla Obd­el Gani Barakat és társa az EAK-ban május 2-án sorra kerülő népsza­vazásról beszélnek. Ez most hazájukban a legaktuálisabb és a leg­fontosabb esemény. Amint elmondják, a népszavazás után, illetve a »Március 30-a» program megvaló­sítása során jelentős fel­adatok hárulnak az EAK szakszervezeteire. A prog­ram értelmében ugyanis az eddiginél fokozottab­ban kell bevonni az ál­lamigazgatásba, az orszá­gos ügyek intézésébe a tömegeket. S a dolgozó tömegek nevelését, előké­szítését a politikai és gaz­dasági vezetésre, a szak­­szervezetek végzik. Ezzel kapcsolatban megjegyez­ték, nagyon örülnek, hogy május elseje alkalmából Magyarországra látogat­hattak, s remélik, hogy számos hasznos tapaszta­latot szereznek munká­jukhoz a magyar szak­­szervezetektől. Mohamed Aim Izmail (képünkön) és Ahmed Awab Abdalla, az Arab Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségének kül­döttei, 13 arab ország szervezett munkásainak üdvözletét tolmácsolták. — Azért jöttünk, hogy tovább erősítsük a baráti, testvéri kapcsolatokat a szocialista Magyarország­gal. S megragadjuk ezt az alkalmat is, hogy kifejez­zük, mennyire jelentős számunkra a szocialista országok — köztük Ma­gyarország — pozitív ál­lásfoglalása a közel-keleti kérdésben — hangsúlyoz­ta Mohamed Abu Izmail. Szöveg: Köves Judit, Jankovszky János Gonda György, Jentetics László Fotó: Szakszervezeti vezetők kitüntetése A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnöksége május 1-je alkalmából — a magyar szakszerveze­ti mozgalomban végzett eredményes tevékenysé­gük elismeréséül — a »Szakszervezeti Munkáért» kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta. Vas-Witteg Miklósnak, a Szaktanács alelnöké­­nek, Ligeti Lászlónak, a KPVDSZ főtitkárának, Péter Ernőnek, a Pedagó­gusok Szakszervezete fő­titkárának, Vass Imrének, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetsége főtitká­rának, Földi Vilmosnak, a SZOT üdülési és szanató­riumi főigazgatósága ve­zetőjének, Donáthi Bélá­nak, a SZOT munkavé­delmi osztálya vezetőjé­nek, Bogár Józsefnek, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa vezető titkárának és Szabó La­josnak, a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Ta­nácsa vezető titkárának. A kitüntetéseket kedden a SZOT székházában Gás­pár Sándor, a Szaktanács főtitkára adta át. Építőipari szakszervezeti és minisztériumi állásfoglalás Az építők szakszerveze­tének elnöksége és az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az építőipari dolgozók munkahelyi szo­ciális ellátásával kapcso­latban együttes állásfogla­lást adott ki. A közös állásfoglalás megállapítja, hogy az épí­tési és üzemeltetési nor­matívák teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszkö­zöket és a megfelelő szín­vonalú szociális ellátás fel­tételeit a gazdaságirányí­tás új rendszerében is vál­tozatlanul biztosítják a je­lenleg érvényes jogszabá­lyok. Ezért felhívja a vál­lalati gazdasági vezetők figyelmét hogy a felvo­nulási költségek fedezetét vállalati szinten biztosít­sák, lépjenek fel mind­azokkal szemben, akik megszegik vagy akadá­lyozzák a szociális gon­doskodást szabályozó elő­írások végrehajtását és szigorúan vonják felelős­ségre a mulasztókat A helyi szakszervezeti szervek rendszeresen érté­kelték, hogyan teljesítik a gazdasági vezetők a dolgo­zók szociális ellátásában rájuk háruló kötelezettsé­geket (MTI) Átadta megbízólevelét az első libanoni nagykövet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden fo­gadta Joseph Harfouche rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, a Libanoni Köztársaság el­ső magyarországi nagy­követét, aki átadta meg­bízólevelét. Joseph Harfouche nagy­követ megbízólevelének átadásakor mondott be­szédében a többi között elmondotta: — Együttműködésünket a szabadság és a béke eszméje vezérli. Hűen ezekhez az eszmékhez — s erről a jelenlegi körül­mények közepette semmi­képpen sem feledkezhe­­tem meg —, Magyarország a közelmúltban is tanú­­bizonyságát adta annak, hogy támogatja az arab ügyet, s különösen a múlt év júniusa óta állandó erőfeszítéseket tesz a Pa­lesztinai probléma igaz­ságos megoldása érdeké­ben. Losonczi Pál válaszá­ban hangsúlyozta: " Magyarország nagy tisztelettel viseltetik Li­banon nagyszerű törté­nelmi és kulturális ha­gyományai iránt. Kapcso­lataink történetében új fejezetet nyit, hogy dip­lomáciai kapcsolatokat lé­tesítettünk, s nagyköve­teink kölcsönösen meg­kezdik működésüket. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács el­nöke szívélyesen elbeszél­getett a nagykövetiek Zászlóátadás A Hajdú-Bihar megyei Vendéglátóipari Vállalat MTA SZOT Vörös Ván­dorzászlójának ünnepé­lyes átadására április 29-én került sor. A Mi­nisztertanács nevében Keserű Jánosné belkeres­kedelmi miniszterhelyet­tes, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnök­sége nevében Ligeti László a KPVDSZ főtitkára ad­ta át Meghalt Barsi Béla színművész Kedden a késő esti órák­ban érkezett a hír: Barsi Béla, a Nemzeti Színház volt tagja, nyugdíjas szín­művész, 62 éves korában elhunyt Temetéséről ké­sőbb történik intézkedés. Kitüntetések Az Elnöki Tanács Pió­­ker Ignácnak, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt gépgyára Kossuth­­díjas gyalusának, a szo­cialista munka hősének, országgyűlési képviselő­nek négy évtizedes példa­mutató szakmai és poli­tikai tevékenysége elis­meréséül nyugállományba vonulása alkalmából a munkaérdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál nyújtotta át. Az Elnöki Tanács Baló Lászlónak, a Hétfői Hírek főszerke­­sztőjének több mint három évtizedes újságírói tevékenysége el­ismeréséül 60. születés­napja alkalmából a mun­kaérdemrend arany foko­zata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja nyújtotta át (MTI)

Next