Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)
1968-06-06 / 131. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 131. SZÁMÁRA 80 FILLÉR 1968. JÚNIUS 6. CSÜTÖRTÖK Merénylet az Ambassadorban allas, memphis, los Angeles. Három város, három merénylet. Annak a láncnak három láncszeme, amely aszabad világ« nagyobb dicsőségére »Mode in USA« védjeggyel fémjelzi a politikai orgyilkosságot. Az emberek milliói pedig világszerte döbbenten kérdik: hát lehetséges ez? Lehetséges, hogy a demokrácia legfőbb bajvívójának szerepében tetszelgő Egyesült Államok első emberét fényes nappal lelőjék a dallasi főutcán, és öt esztendővel a merénylet után sem az amerikai nép, sem a világközvélemény még mindig nem kapott választ az elnökgyilkosság félelmetes kérdőjeleire, hátterére és összefüggéseire? Lehetséges, hogy Memphisben meggyilkolják a négermozgalom köztiszteletben álló vezetőjét és sem a gyilkost nem sikerült elfogni, sem a mögötte álló erőkre mindeddig nem derült fény? Lehetséges, hogy az elnökválasztási kampány kellős közepén az egyik legesélyesebb elnökjelölt ellennyílt színen bérgyilkos merényletet kövessenek el? A KÉRDŐJELEKET már régen felkiáltójelekké változtatta a jelenkori amerikai valóság. Az a valóság, amely túltesz a legviharedzettebb krimiírók fantáziáján is. Az a valóság, amelynek fényében ország-világ előtt a nyers erőszak életformájaként jelenik meg az agyonreklámozott amerikai életforma. Az a valóság, amelynek láttán minden józanul gondolkodó embernek újabb kérdéseket kell feltennie. Ugyan miféle ország az, amelyben a puska- és revolvergolyókat a legfőbb politikai érv rangjára emelték? Miféle társadalom az, ahol a fogyasztási javak rendkívüli bősége ellenére a nincstelenek tízezrei vonulnak a fővárosba, hogy a nyomor sátortáboraival tiltakozzanak milliós néptömegek elviselhetetlen helyzete ellen? Miféle rendszer az, ahol a lakosság tíz százaléka, 22 millió néger a kisemmizettség és a jogfosztottság állapotában tengődik? Miféle politika az, amely számlálatlanul pocsékolja a dollármilliárdokat egy tömeggyilkos rablóháború feneketlen hordójába, a legégetőbb szociális és társadalmi feszültségek orvoslására viszont nincs pénz? VÁLASZOK feleslegesek. A feleleteket a kérdések önmagukban hordják. A Los Angeles-i pisztolylövések csak újabb adalékkal szolgáltak az amerikai életforma sajátos természetrajzát hoz. Dallastól Memphisen át egyenes út vezetett Los Angelesig. A merényletek szinte röntgenfényképszerűen villantják fel az amerikai valóság kor- és kórképét. Pőrére vetkőztetik azt a társadalmi rendet, amely népirtó háborút visel, bálványozza az erőszakot, népszerűsíti a gengszterromantikát és fegyvert ad az orgyilkosok kezébe, hogy leszámoljanak mindazokkal, akik ilyen vagy olyan módon a szélsőségesen agresszív, imperialista csoportok útjában állanak. Megvilágítják azt a politikai gyakorlatot, amely lehetővé tette, hogy Dallasban, John F. Kennedy odaérkezésének napján egészoldalas, gyászkeretes újsághirdetésben kiáltsák ki az Egyesült Államok elnökét -első számú hazaárulónak-, és a helyi rádióban egy felhevült kommentátor szájtépő szónoklatot tartson -az amerikai nép demokratikus jogainak védelmében, amelyekhez hozzátartozik a korlátlan fegyverviselés és fegyverhasználat (!) joga a nekik nem tetsző ellenfelekkel szemben«. Korlátlan lehetőségek hazája — ez az amerikai propaganda egyik kedvenc jelszava. Dallas, Memphis és most Los Angeles csattanósan bizonyítja, hogy nemcsak a nemzetközi banditizmus, hanem a politikai terror módszereire is valóban korlátlan lehetőségeket biztosít az amerikai rendszer. Különösen, ha hozzávesszük, hogy Kennedy elnök meggyilkolását követően még legalább tizenhét kiderítetlen haláleset került ad acta az amerikai bűnügyi krónikákba, és az áldozatok valamennyien kapcsolatban álltak azévszázad bűntényének főszereplőivel. Robert Kennedy akkor igazságügy-miniszter volt. Többet tudott az ügyről mint sokan mások. Ezért még azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy az Ambassador-szállóban kilőtt revolvergolyókkal nemcsak a politikai ellenfelet, hanem a sok ismeretlen mozzanat tudóját — és alkalomadtán esetleg felhasználóját — is el akarták hallgattatni. A vizsgálat eddigi menete kísértetiesen emlékeztet a dallasi és memphisi receptre. A rendőrség máris sietett kijelenteni, hogy a merénylő egyedül cselekedett, nem álltak mögötte mások. És már megintsenki nem tud semmit«. De nem is az a perdöntő, hogy a merénylő egyedül vagy összeesküvők parancsára húzta-e meg a ravaszt. Hanem az, hogy mindez egyáltalán megtörténhetett .INCLAIR LEWIS Nobel-díjas amerikai író a harmincas években, a fasizmus terjeszkedése idején az Egyesült Államok lelkiismeretének szegezte híres könyvében a kérdést: -Ez nálunk lehetetlen?« A dallasi, memphisi és Los Angeles-i merényletek arra figyelmeztetnek: a korlátlan lehetőségek hazájában manapság sok minden lehetséges. Gedeon Pál 's Robert Kennedy élet és halál között Politikai sokk Amerikában a Los Angeles-i nyomait Három és fél órás műtéttel távolították el Kennedy fejéből a revolver golyót Folyik a merénylő kihallgatása Felháborodás és megdöbbenés világszerte Robert Kennedy szenátor ellen szerda reggel 8.15 órakor Los Angelesben, az Ambassador-szálloda előcsarnokában ,merényletet követtek el. A merénylő több lövést adott le a szenátorra, aki a televíziós kamerák előtt a kaliforniai próbaválasztáson elért sikeréről számolt be. A próbaválasztás előzetes eredményei ugyanis azt bizonyították, hogy Kennedy megelőzte McCarthy szenátort és Humphrey alelnököt, akik ugyancsak a Demokrata Párt színeiben indultak. Az egybegyűltek közül hirtelen előlépett egy szürke ruhás férfi és revolveréből rálőtt Robert Kennedyre, aki összeesett. Arcát vér borította el. Mellette álló felesége, aki tizenegyedik gyermeküket várja, sírva borult le mellé. A szenátort a szálloda konyhájának előterébe vitték. Kennedy ekkor még magánál volt és azt kérdezte, hogy rajta kívül másnak nem esett-e baja. A mentők már eszméletlen állapotban vitték Kennedyt a Los Angeles-i központi kórházba. A merénylő a lövéseket egy nyolclövetű, 0,22 kaliberű pisztolyból adta le, két lövés találta el a szenátort, egyik a koponyába hatolt. Az Ambassador-szálló előcsarnokában Robert Kennedyn kívül öten megsérültek, közöttük egy helyi szakszervezeti vezető. Dr. Victor Baz, Los Angeles-i orvos, aki a város központi elsősegélyhelyén a sebesült Robert Kennedyt ellátta, elmondotta, hogy a szenátor »gyakorlatilag halott volt», amikor a mentőkocsiban megérkezett. A sebesültet egy különleges berendezésben helyezték el, amely egyszerreakar már szívmaszszázst, juttat oxigént a tüdőbe és segíti a légzést. Robert Kennedy vérátömlesztést kapott,, majd átszállították a kórházba, ahol műtétnek vetették alá. Hat idegsebész kezdte meg a harcot a szenátor életéért. Kennedy műtétje, amelynek az volt a célja, hogy a merénylő golyóját a sebészek eltávolítsák koponyájából, magyar idő szerint 14.30-kor ért véget. Három óra 40 percig tartott. Los Angeles polgármester-helyettese a műtétet végző sebészek véleményére hivatkozva közölte az újságírókkal, hogya jelek szerint Robert Kennedy nem (Folytatás az 5. oldalon) Robert Kennedy sebesülten fekszik az Ambassador szálloda folyosójának padlóján (Rádiótelefotó —MTI Külföldi Képszolgálat) Lefogják és eltávolítják az Ambassador szállodából a merénylőt (Rádiótelefotó / MTI Külföldi Képszolgálat) Jelentős engedményeket kényszerítettek ki egyes iparágakban a francia dolgozók Lassan halad a munka újrafelvétele a harmadik hete tartó franciaországi általános sztrájkban. Mind ez ideig a sztrájkkal elért jelentős eredmények alapján teljes munkafelvételre csak a bankalkalmazottaknál, a fegyvergyári dolgozóknál, az elektromos- és gázműveknél, valamint szerda reggeltől kezdve a szénbányászatban jelentősebb arányban került sor, és részleges munka folyik a kohászatban. Változatlan erővel folytatódik a sztrájkmozgalom a gépiparban és az autógyártásban, ahol a munkáltatók egyelőre erősen ellenállnak a dolgozók követeléseivel szemben. A párizsi nagyáruházak keddi nyitási kísérlete nem sikerült. Csak kisebb egységáruházak nyitották meg kapuikat a vásárlók előtt. Az utolsó napokban egyébként kedvezően fejlődtek a tárgyalások mind a magán-, mind az állami szektorban — jelentette ki Georges Seguy, a CGT főtitkára az Humaniténak adott interjújában. Általánosságban mindazok az egyezménytervezetek, amelyekről a szakszervezetek most a sztrájkotókkal tanácskoznak, jelentősen meghaladják azokat az engedményeket, amelyeket, a grenelle-i jegyzőkönyv-tervezet (a kormány, a nagytőkések és a szakszervezetek képviselőinek tárgyalása) tartalmaz. Különösen érvényes ez a bérek emelésére, a munkaidő csökkentésére, a nyugdíjkorhatár leszállítására és a fizetett szabadság idejére. Egyes iparágakban, különösen a gépiparban és néhány más gazdasági ágban azonban a tárgyalások akadoznak. A munkáltatók tartják magukat a grenelle-i megállapodáshoz, sőt, egyes esetekben még azt sem akarják megadni. A kormány is hibás ebben, mert ha siettetni akarná a tárgyalásokat, maga járna elöl jó példával, és azonnal megbeszéléseket kezdene a Renault-gyár dolgozóit képviselő szakszervezetekkel, mindenekelőtt a CGT-vel. A csökönyös tőkések csalódni fognak — folytatta Seguy —, ha arra számítanak, hogy a sztrájk elhúzódása lehetővé teszi bizonyos dolgozó kategóriák hátrányos megkülönböztetését. A jelenlegi mozgalom egyik fő jellemvonása a mélységes szakmaközi szolidaritás. A dolgozók nem fogadnak el semmiféle megkülönböztetést. Együttesen harcoltak, azt akarják, hogy a kivívott siker mindenkinek a sikere legyen. Dr. Zakir Husaini az indiai Köztársasálgon Ma hazánkba érkezik az indiai államfő Dr. Zakir Husain, az Indiai Köztársaság elnöke, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására csütörtök délelőtt hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik.* Dr. Zakir Husain 1897 februárban született a közép-indiai Hyderabad városban. Jómódú ügyvéd gyermeke volt, s iskoláit muzulmán tanintézetekben végezte. Főiskolás korában, 1920 októberében csatlakozott Gandhi mozgalmához. 1926-ban megválasztották a delhi Jamia Millia Islamia muzulmán tanintézet igazgatójává. Ezt a tisztséget 1948-ig töltötte be. 1937-ben, amikor India egyes tartományai autonómiát kaptak, Gandhi felkérésére vezetője lett az alsóoktatási nemzeti bizottságnak, amely új oktatási rendszert dolgozott ki. 1948-ban az első szabad indiai kormány az Aligarh Egyetem rektorává nevezte ki. Ezt a tisztséget 1956-ig töltötte be. Dr. Zakir Husain 1952 óta vesz részt tevékenyen a politikai életben, ekkor nevezték ki az indiai parlament felsőházának tagjává. 1957-től 1962-ig Bihar állam kormányzója volt. Jelentős szerepet játszott különféle nemzeti és nemzetközi művelődésügyi és kulturális szervek munkájában, több ízben képviselte Indiát az UNESCO- ban. 1962-ben megválasztották India alelnökévé, 1967. május 9. óta köztársasági elnök. Hazája képviseletében többször járt külföldön, például 1964-ben az EAK-ban, Marokkóban, Algériában és Tunéziában. 1965 május-júniusban jószolgálati látogatáson volt Kuwaitban, Szaúd-Arábiában, Jordániában és Görögországban. 1965 augusztusában Moszkvában vendégeskedett 1939-ben — európai utazásai korán — Budapestre is ellátogatott Dr. Zakir Husain politikai törekvéseiben és eszményeiben, valamint egyszerű életmódjában Gandhi követője. Jelentős tudományos munkákat írt a nevelés, a közgazdaság és az etika kérdéseiről, s számos külföldi tudományos művet fordított le urdu nyelvre. Az indiai elnök nyilatkozata Zakir Husain, az Indiai Köztársaság elnöke, európai útja előtt fogadta az MTI delhi tudósítóját. Kijelentette: — A jó akarat ügynöke akarok lenni Budapesten. Nekünk jó kapcsolataink vannak, de különösen kulturális és kereskedelmi téren még sok lehetőség van azok fejlesztésére. Minekünk előnyös Magyarországgal kereskedni, Magyarországnak nincsenek politikai ambíciói Indiában, minden kapcsolatunk egyenlő partnerek megállapodásán alapszik. Szerda este elindult az indiai fővárosból az indiai köztársasági elnök különgépe Budapestre. Zakir Husaint családja két nőtagja, leánya és unokája kíséri el. A gépen helyet foglal a húsztagú »jószolgálati küldöttség« két illusztris tagja is, Triguna Sen közoktatásügyi miniszter és R. Dajal külügyi államtitkár. A köztársasági elnököt tíz újságíró, köztük valamennyi indiai hírügynökség tudósítója is elkíséri. A rövid, meleg hangú repülőtéri búcsúztatáson megjelent India valamennyi vezető államférfija és mindenekelőtt Indira Gandhi miniszterelnök, aki kormánya tagjainak kíséretében a repülőgép lépcsőjén vett búcsút Zakir Husaintól