Népszava, 1968. augusztus (96. évfolyam, 179–204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

Színek, hangulatok Szófiából Vádirat filmszalagon Ahogy telnek a szófiai Világifjúsági Találkozó napjai, úgy kér magának mind nagyobb szerepet a kultúra és a művészet. Nem véletlen ez, hiszen az emberi kapcsolatok, érint­kezések legkifejezőbb „eszperantója” mindig a humanizmuson alapuló, őszinte és igaz művészet volt, akár zenei, akár kép­zőművészeti vagy irodal­mi megfogalmazásban, akár a tánc sajátos for­manyelvén. A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola film­tan­szakának kis stábja, Sípos István harmadéves rende­ző irányítása mellett cel­­luloidszalagra írt vádira­tot készít a világnak. Vád­iratot az imperializmus ellenében, a pusztítás, az embertelenség ellenében, harsány kiáltást Vietnam mellett. Vállalkozásuk a maga nemében egyedül­álló itt Erről beszélt kis­­filmjeink tavalyi, ober­­hauseni fődíjának egyik részese, Sipos István szer­dán délelőtt a bolgár fő­város új szállodájában, a Hotel Hemuszban. — Amikor, s®k idővel ezelőtt, az Expressz sze­relmet forgattuk, alkonyt tájat, hazai természeti szépségeket, egyszercsak váratlan rádióhírekre let­tünk figyelmesek: „Viet­nam... bombázás... há­ború ...” Azóta nem hagy nyugton a gondolat: a ma­gunk módján kiáltani kel­lene a világnak. Ez a nyugtalanító gondolat napról napra érlelődött bennem, majd egy forga­tókönyvben öltött testet. És most itt vagyunk. Szó­fiában mindenhová követ­jük a vietnamiakat. Igaz, otthon még a játékfilmre gondoltunk, de itt most rádöbbentünk, hogy a művészi elképzelést elsö­pörte a valóság. Nekünk most csakis a dokumen­tum lehet a formanyel­vünk. Politikus, agitatív filmet akarunk. Ehhez Szófia — úgy érzem — mindent megadott. A fesztivál után a sstá­­bot a harcoló Vietnam várja, mert a 30 perces kiáltást hosszú hetek mo­zaikjai rakják össze. * A pol-beat ereje A VIT-en sok szó esik ezekben a napokban a pol-beatről. Nemcsak azért, mert Szófia utcáin az esti óráktól csaknem hajnalig megszámlálha­tatlan alkalomszerű, sza­badtéri koncerten — ez­rek éneklő karéjában — a legkülönbözőbb nemzetek együttesei lépnek fel, il­letve ülnek le a mú­zeumok lépcsőire, a szob­rok talapzataira, járdák szigeteire. Inkább azért, mert a pol-beat műfajá­ban a ma ifjúságának mondanivalója van, a szö­vegek és a választott rit­musok ötvözete nagyon időszerű társadalmi és po­litikai gondolatokat fejez ki, lázad a rossz, az erő­szak, az embertelenség el­len. A hangszerek muzsiká­ját gyakran felváltja az eszmecsere. Amikor a VIT-koncertek szünetel­nek, felfakad az útkere­sés szenvedélye: hogyan szólhatna még több em­berhez a pol-beat, s mit mondjon? Mert „kottája” korántsem lehet minde­nütt azonos. A viták nyomán új da­lok is születnek Szófiában. A költő, Őrsi Ferenc, Lux Erika, Perényi Eszter, An­tal Imre, Kasza Katalin, Nagy Sándor és Begányi Ferenc előadóművészek töltötték be. A találkozó érdekes, tartalmas volt. A különböző nyelveken be­szélő művészeket hamar összekötötte a közös gon­dolat , az alkotó és köz­vetítő művészet felemelő hivatása. De a sokrétű vita végé­re néhány óra alatt nem lehet eljutni. Abban ma­radtak: a VIT végéig még gyakran találkoznak. K. Gy. J. Alkotó művésztalálkozó Delegációnk művésztag­jai példamutató kezdemé­nyezésére érdeklődéssel figyelt fel­ a VIT. A Ma­gyar Intézet klubjába meghívták a Szófiába jött ifjú alkotó művészeket, hogy baráti beszélgetés keretében tegyenek egy­másnak vallomást a mű­vészetről, annak hivatásá­ról, véleményt cserélje­nek a különböző művek­ről és irányzatokról. A házigazda tisztjét a többi között Bárány­i Ferenc Sólyom László: Árfeltüntetés és áreltüntetés A tudomány megálla­pítása szerint az ajándé­kozás az emberi társada­lom ősi szokása. Valami­kor az emberek maguk nevelte állatot, vagy ma­guk termelte ezt-azt ajándékozták bizonyos al­kalmakkor egymásnak. Amióta azonban nem mindenki nevel állatot és nem mindenki termel, az ajándékozás történetében egyre nagyobb szerepet játszanak az üzletben vá­sárolható holmik. Ez újmódi ajándéko­zásnál általános gyakor­lattá lett, hogy az aján­déktárgy árát nem tün­teti föl az ajándékozó, sőt, igyekszik titkolni azt és ez így helyes, mert nem szép dolog a meg­ajándékozott előtt avval kérkednünk, milyen bő­kezűek vagyunk. Illetve így tartottam helyesnek — többek kö­zött én is — mind a mai napig. Ma délután azon­ban alapjaiban rendült meg a hitem abban, hogy ez az ajándékozási ha­gyomány haladó hagyo­­mány-e, s egyáltalában összefér-e a szocialista erkölccsel. Történt ugyanis, hogy bizonyos szerencsésen összejött családi esemé­nyek alkalmából ajándé­kok vásárlásával töltöt­tem a délelőttömet, majd hazatérve hozzáláttam a szokásos áreltüntetéshez. Kezdtem a nagyon szép műanyag takaróval, amelyről a tenyérnyi kar­tonlapot viszonylag könnyen le tudtam sza­kítani. Csupán a géppel sűrűn odaöltött szegélye maradt az anyagon. Ol­lóval vagdostam föl a cérnát és — hála rendkí­vüli kézügyességemnek — csak öt-hat helyen vágtam a takaróba, s utá­na örömmel tapasztaltam, hogy az árcédula hagyta folt alig néhány árnya­lattal halványabb, mint a környéke. A faragott dobozba enyvezett árlapot is röp­ke fél óra alatt ki tud­tam kaparni, alig sebez­tem föl a fát és a kör­meimet, viszont a vegy­tintával a fenekére nyo­mott számokat és MEO- bélyegzőt hiányos kémiai ismereteim következté­ben csak bicskával tud­tam volna kivenni. Te­kintve azonban, hogy nem kívántam a tetőn levő népművészeti alko­tással konkurrálni, in­kább hagytam. Úgyszintén rajta hagy­tam a kézzel hímzett té­rítőn a közepébe ragasz­tott (a bal felére) ötfo­rintosnál alig nagyobb árcédulát, mert ekkor ébredtem rá, hogy tulaj­donképpen itt gyakorlati nevelésemről van szó, és mert hiába próbálkoztam is a kapirgálással. Csak néztem, néztem magamra ébredve a cé­dulát, amelyen a Fogyó­áron kívül különböző ti­tokzatos betű és számcso­portok voltak. (Talán a meós monogramja és lottószámai?) Néztem, néztem a cé­dulát és lassan, de hatá­rozottan megvilágosodott előttem, hogy az áreltün­tetés milyen sajnálatos kispolgári csökevény, hogy mi, szocialista em­berek nem szabad, hogy bármit is titkoljunk egy­más előtt, hiszen nincs felemelőbb annál, mint amikor a megajándéko­zott fillérre pontosan tud­ja, mennyit ért meg ő nekünk és rögtön, anél­kül, hogy feleslegesen po­csékolná drága energiá­ját, ki tud értékelni ben­nünket. (Mit akarhat ez tőlem? Smucig alak!, stb.) örömmel üdvözlöm te­hát kereskedelmünknek ezt a jellemnevelési ak­cióját, egyben kötelessé­gemnek érzem, hogy fi­gyelmeztessem őket, akad­nak megátalkodott kis­polgárok, akik számára ez nem elég hathatós mód­szer. Talán megoldható len­ne , ha némi áremelés­sel bár, de ugye a cél szentesíti az eszközt —, hogy a hímzett terítőbe az árat, meg a többi ada­tot is beléje hímezzék, a faragott dobozba beléje faragják, a porcelánba égessék, az anyagokba szöjjék és általában tűz­zel, vassal, síppal, dob­bal, nádi hegedűvel har­coljanak a szentimentá­lis áreltüntetés ellen, ami — belátom — egyáltalá­ban nem egyeztethető össze a szocialista erköl­csösséggel 2 196^_augusztus^ NÉPSZAVA — Emily Brontë, a nagy angol írónő születésének 150. évfordulója alkalmá­ból emlékünnepségeket rendeznek szerte Nagy- Britanniában. A york­­shire-i Haworthba ezrek zarándokolnak, hogy fel­keressék a helybeli paró­kiát, ahol az „Üvöltő sze­lek ’ született. * — Szombathelyen, a híres Ise­um szomszédságában új zeneiskola nyílik. Szeptem­berben megkezdődik a taní­tás a korszerű hangszigete­léssel készült zeneiskola épü­­letében. Az iskolának nyolc­száz hallgatója lesz, és a me­gye nagyobb fiók-zeneiskolái­­nak oktatását is innen irá­nyítják.* — A Rigai Balett együt­tese szegedi vendégsze­replése és budapesti láto­gatása után hazautazott Rigába.* — A Teatro Regio di Parma művészeinek köz­reműködésével augusztus 10-én, szombaton mutat­ják be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Verdi remekművét, A végzet hatalmát. — A Grúz Állami Népi Együttes pénteken érke­zik hazánkba. Első sze­replésük augusztus 4-én lesz a Margitszigeten. 5-én Tatán, 7-én Székes­fehérvárott, 9-én Siófo­kon, 10-én ismét a fő­városban, a Budai Park­színpadon lépnek fel. HÉTfFm­m Tengerparti epizód Jellegzetesen mai törté­net, mai fiatalokról. A szép és vidám életet élő, kissé könnyelmű, felelőt­len fiatal fiú és lány vá­ratlanul és véletlenül sorsdöntő kérdés elé érke­zik: felelősek-e egy ember haláláért? A két fiatalt csak a véletlen sodorta eddig egymáshoz, mind­kettőjüknek langyos ka­landokból, szórakozásból állt az élete. S amint vál­lalniuk kell a felelősséget, egyszeriben megkomo­lyodnak. Kiderül, hogy a felszín alatt mélyen érző, érzékeny lélek van, s a fe­lületesség csupán már raj­tuk. Valóban ilyenek lenné­nek a mai bolgár fiatalok? A film szerint igen. S ezt az igent Petr Donev ren­dező, s a két fiatalt alakító színész, Szeverina Teneva, valamint Sztefan Danailov meggyőző művészi erővel bizonyítja is. Szívesen hi­szünk a film művészi igaz­ságainak, s mert ezt a mondanivalót jól is mu­tatják be, kétszeres öröm a bolgár filmművészet újabb szép alkotását látni. Ami pedig a színészeket illeti: a fiatal színésznő inkább ügyes, mint gya­korlott, inkább bájos, mint szép , de magával­­ragadóan játszik. A fiú minden mozdulatában kí­sért a tragikusan elpusz­tult lengyel filmművész, Cybulsky — és még külse­jében is vannak hasonló vonások. ígéretes, érdekes tehetséget láttunk, remél­hetőleg nem utáljám. Elátkozott hegyek farkasa Apa és fia szembefordu­lása nem egy világhírű irodalmi alkotásnak volt már témája. Ebben az új jugoszláv filmben is szem­befordul az idegenben ne­velkedett, tanult és mű­velt Dzsahid a vad hegyek ősi szokásai között élő ap­jával, az öreg Vukkal, mert elhitetik vele rossz­akarói, hogy testvéreit a kommunisták ölték meg. Vuk hiába magyarázza meg fiának, hogy testvé­reiért nem szabad bosszút állnia, mert harcban estek el — a befolyásolható fiút csellel veszik rá a meg­szálló olasz parancsnokság emberei, hogy forduljon szembe kommunista bará­taival, és árulja el őket. Dzsahid apja és nevelő­apja között nem tud vá­lasztani, s szembefordul apjával. Későn, halála pil­lanatában döbben rá, hogy az igazság ellen küzdött, és saját apja kezétől kell elpusztulnia. Kissé bonyolult történe­tet dolgozott fel Miomir Stankovic rendező. Nem értjük, miért adta apja nevelőapához a fiút, s miért nem maradt, vele egyetlen életben levő gyermeke. Ha azonban elfogadjuk a film alapál­lását, érdekes és színes történetnek izgulhatunk. A jórészt idegenforgalmi célokra, folklorisztikus elemek felhasználásával készült, film­művészi te­kintetben nem éri el az átlagos szintet. (h. m.) Rita, a vadnyugat „réme“ Rita Pavone rendkívül tehetséges, kedves, köly­­kös bájú dalénekesnő, le­mezei, rádiószereplései és az olasz tv Studio Uno című show-műsorának, többszöri közvetítése ré­vén nálunk is népszerű. Rita egyéni vonzóereje azonban mégsem elég egy jó filmhez. Más is kellett volna hozzá, például meg­felelő forgatókönyv. Az első jelenetek mulat­ságos cowboyparódiát ígérnek, kitűnő keretet egy zenés vígjátékhoz. Eb­ben a keretben Rita Pavo­­ni és Ferdinando Baldi olasz rendező is jól érzi magát: eleven képsorok, szellemes ötletek tanús­kodnak róla. A film ott romlik el, ahol kezdi ko­molyan venni a csacska történetet. Kiderül, hogy a mulatságos kicsi Ritának „magasztos” küldetése van, a mindent megrontó aranytól akarja megsza­badítani a világot az in­diánok segítségével. Aztán szerelmes lesz, és amikor már minden rendben vol­na, égi jelre, váratlanul eltűnik a legendák ködé­ben. Még szerencse, hogy közben énekel és táncol is, különben a cowboykala­­pos feje körül szövődő glória mindent elrontana. (v. v.) AUGUSZTUS 4. Nemzetközi éneklő hét Veszprémben A kórusmozgalom idei legnagyobb szabású ese­ménysorozatára kerül sor vasárnaptól kezdve Veszp­rémben. A hazánkban ilyen jelleggel első ízben rendezett Éneklő Hét nemzetközi értelemben is jeles esemény, a kórus­világ érdeklődése Veszp­rém felé fordul ezekben a napokban. A szép dunán­túli város Belgiumból, Csehszlovákiából, Fran­ciaországból, Lengyelor­szágból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Romániából és a Szovjetunióból kap kül­földi kórusvendégeket. A sajátos műsorral megren­dezésre kerülő kórus-se­regszemlén több kiváló műkedvelő énekkarunk is részt vesz, természetesen Veszprém város sok sikert aratott vegyeskara is. A kórusok önálló hang­versenyei mellett különös ízt és érdekességet ad az eseménynek, hogy egyili­­tes éneklésekre kerül sor naponta, az egyetem aulá­jában. A karmesteri teen­dőket felváltva a külön­böző nemzetek dirigensei látják el. Sor kerül sok huszadik századi magyar mű közös betanulására. A fesztivál záró koncert­jén a hannoveri Willi Trader professzor vezény­letével, a hazai és külföl­di vendégkórusok, vala­mint operaházi művé­szeink közreműködésével ,J. S. Bach Magnificat-ja és Mozart Requiem-je hangzik el. Több hang­versenyt tartanak a veszp­rémi várban, valamint a keszthelyi Festetics kas­tély kamaratermében. Kedves énekes vendége­ink közös balatoni kirán­duláson is részt vesznek. ír) OKTÓBER 7—12 A IV. magyar játékfilmszemle Pécsett A IV. magyar játék­filmszemle rendező bizott­sága megkezdte az év leg­nagyobb filmművészeti eseményének előkészíté­sét. A szemlére október 7 és 12 között kerül sor Pé­csett. Kiemelkedő esemé­nye lesz a filmszemlének az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaság filmmű­vészetére való emlékezés Az államosított magyar filmgyártás és filmforgal­mazás az idén 20 éves. Az ünnepi alkalomból Rende­zői arcképcsarnok címmel filmsorozatot vetítenek a szemlén az utóbbi két év­tized hazai terméséből. Új rendezvénye lesz a szemlé­nek a külföldön élő ma­gyar származású filmalko­tók részvétele, és egy-egy filmjük bemutatása. A közönség elé kerülnek a nemzetközi fesztiválok díjnyertes filmjei is. A szemlén előrelátha­tóan hat versenyfilmet ve­títenek. A filmszemle két­napos vitáján a film és a közönség kapcsolatát elemzik. FIGYELEM! Ezüst felvásárlásra kijelölt ? ÓRA-ÉKSZER BOLTOK: Krisztina körút 79. sz. Bajcsy-Zsilinszky út 13. sz. Párisi u. 5. sz. Lenin körút 17. sz. Rákóczi út 56. sz. Üllői út 42. sz. József körút 44. sz. József körút 7. sz. Bartók Béla út 56. sz. Böszörményi út 18. sz. Kossuth Lajos u. 34. sz Aranyat az 1, 10, 33, 27-es boltok kivételével MINDEN ÓRA-ÉKSZER­BOLT VÁSÁROL ­ MŰSOROK H. Időj. 12.15: Néps 7. 13: Vi­­lággazd. hírek. 13.01: Tör­vénykönyv. 13.20: Mai dalok. 13.32: Zenekari muzsika. 14.20: Operettrészt. 15. 1: Neamzetk. lapsz. Időj. 15.15: Énekkari híradó. 15.45: Szórakoztató­k. 16.04: Muzsikáló házak. A ge­novai Paganini ház. 16.29: Kemény Egon: Erdő mélyén — szvit fúvószenekarra. Be­mutató. 16.41: A magyar ja­kobinusok. IX. 16.38: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Idősz. nem­zetit. kérd. 17.15: Francia néprű dalok és népköltészet. 17.31: Prokofjev: A rút kis kacsa. 17.45: Mik­rofórum. 18: Ope­rabarátoknak. 18.40: Táncda­lok. 18.58: Műsor. 19: Esti kr. 19.30: West Side-i történet- Részletek Bernstein zenés já­tékából. 19.51: Furtwängler vezényel. 21: H. Időj. 21.05: Hirosima virágai. Bőgős Lász­ló dokum.-műsora. 21.35: Né­pi zene. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Szófiából jelentjük. 22.40: Könnyűzene. 22.30: Élni tudni kell! 23.15: Operarészt. 23.40: Táncz. Közli. 24: Hírek. Idős. PETŐFI RADIO 4.26—8.05: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: Az ellopott Hold. II. 10.08: Zenekari muzsika. 10.40: Az ihlet pillanata, összeállítás. 11-53: Népdalok. 12.12: Kedves lemezeim. A mikrofon előtt: Molnár Antal. 13.06: Költöz­ködik a boszorkány. Rádió­játék gyermekeknek. 13.47: Vízállás. 14: H. Idős. 14.08: Könnyűzene. 14.28: Fúvós pol­kák. 14.38: Váci Mihály ver­sei. 14.45: Gieseking Mendels­­sohn-műveket zongorázik. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Regi­na Resnik énekel. 16: H. Időj. 16.05: Gulyás László: Márka­­kérés. 16.15: Gitármuzsika. 16.32: Tájnyelveink. 16.40: Du­­barry: Operett részt. 16.55: Ba­­lettzene. 17.15: Utazás . . . uta­zás . . . Riport. 17.30: Köny­­nyűzene. 18: H. Időj. 18.10: Tenyérnyi tocsogók — mene­külő madarak. Riport. 18.20: Népi zene. 18.40: Emlékezés Arany Lászlóra. 19: Könnyűz. 19.30: Schubert-dalok. 19.52: Mese. 20: Est! kr. TI. 20.30: Nótacsokor. 20.37: Vészi End­re: Kettévált mennyezet. Tra­gédia közv. a győri Kisfalu­dy Színházból. 22.45: Hang­­versenynaptár. 23: H. Sport. Időj. URH 19: H. Időj. 18.10: Halpará­­dé. 19: Kamarazene. 19.30: Margaret Types és Hermann Prey énekel. 20: Muzsikáló könyvek. 21: Hangfelvételek felsőfokon. 22.32: Dzsessz. 22.45: Székely Endre: III. par­tita. 23: H. Sport. Időj. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Az em­beri test. Az izom. 18.20: Ma­gyar Hírd. 18.30: Telesport. 18.55: Szellemi export. 19.25: Esti mese. 19.35: Magyar pa­rasztfestők nyomában. 3. Vankó Imréné Dudás Júlia. Portréfilm. 30: Tv-híradó. 20.20: Záporpróba... Az elmúlt színházi évad sikereiből. 21.15: A világ térképe előtt. 21.25: VIT ’68. Bolgár gálaest közv. Szófiából. 22.55: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 16.55: Csehszlovákia—Japán nemzetk. labdarúgómérk. 19. Tv-híradó. 20.10: Az Antillák csendes világa. 20.35: Kíván­csi kamera. 22: A történelem és az idő foga. Il. Műemlé­­kekről Az Állami Hangverseny Ze­nekar 1968. szeptember 12-én 9 órakor cselló gyakornoki, 11 órakor I. hegedű, 15.30 óra­kor kürt, 17 órakor I. klari­nét próbajátékot tart. A pró­bajáték helye a zenekar Sem­melweis utcai próbahelyisé­ge. Előzetes jelentkezés írás­ban az Országos Filharmónia személyzeti osztályán, Buda­pest, V., Semmelweis u. 1—3. V/ KOSSUTH RADIO 4.31: H. Időj. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Időj. 6.30: Hírek. Idő­járás jelentés. 6.45: Műsor. 7.00: Reggeli kr. n. Utána: Körzeti időjá­rás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8-15: Sláge­rek. 8.45: MRT Gyermekkó­rusa. 9.02: Kamarazene. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Zenés műsor üdülőknek. 12:

Next