Népszava, 1968. november (96. évfolyam, 257–281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek/ NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1968. NOVEMBER 2. SZOMBAT Az eszkaláció zsákutcája n­ ÉGY ÉVE, hogy az Egyesült Államok elhatá­rozta a vietnami háború kiszélesítését, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság bombázását. A meggyilkolt John F. Kennedy helyét alelnöke, Johnson foglalta el, hivatalból, és akkor, négy éve, a választási győzelem érdekében rálicitált a viet­nami eszkalációt követelő republikánus jelöltre, Goldwater szenátorra. Négy éve, Hogy Johnson elsöprő választási győ­zelmet aratott, és elkezdtek hullani a bombák a VDK-ra. Az amerikai légiflotta nagyobb erővel tá­madta Vietnamot ebben a négy évben, mint a má­sodik világháború idején Európát, és több bombát dobott havonta a VDK-ra, mint annak idején a fa­siszta Németországra. Négy év után Johnson elnök most bejelentette, hogy az Egyesült Államok be­szünteti a VDK bombázását, öt nappal az elnökválasztás előtt, és egy nappal a Párizsban folyó vietnami—amerikai tárgyalások elnökválasztás előtti utolsó ülése után ... Választási manőver? Kétségtelenül az is. (AP: „Az eddigi legnagyobb hozzájárulás Humphrey el­nökválasztási hadjáratáhozTimes: „Humphrey választási esélyeit javítja”. Arthur Schlesinger, Ken­nedy elnök volt tanácsadója: „Miért nem öt hónap­pal ezelőtt szánta el magát az elnök?”) Választási manőver volt a négy esztendővel ezelőtti bejelen­tés is a VDK bombázásának megkezdéséről. A két Johnson-nyilatkozat összevetése már önmagában is sokatmondó! 1964-ben a gyors vietnami győzelem ígéretével lehetett még szavazatokat szerezni, 1968- ban már arról kell biztosítani a választókat, hogy Washington keresi a kiutat vietnami zsákutcájából. A hangulatváltozás régen érlelődött az Egyesült Államokban. Nagy lökést adott ehhez a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítási Front januári Tet-offenzívája. Rádöbbentette az amerikaiakat, hogy vereséget lehet mérni a hatalmas amerikai hadi gépezetre Vietnamban, és nagyon is messze van a „gyors és olcsó” győzelem, amit Johnson ígért. A legtekintélyesebb üzleti körök — különö­sen a nagy hatalmú finánctőke józanabb csoport­jainak képviselői — mind gyakrabban bírálták a Johnson-kormányzatot, amely a vietnami háború költségeinek állandó növelésével válságos helyzetbe sodorta a dollárt, aláásta az Egyesült Államok nem­­zetközi politikai-gazdasági tekintélyét. És sürgetni kezdték a vietnami csőd „leírását”. Ezzel egyidejű­leg ugrásszerűen megnövekedett azoknak az ameri­kaiaknak a száma, akik a vietnami vérontás meg­szüntetését követelték. Egyre kellemetlenebbé vált Washington számára a fokozódó nemzetközi nyo­más is. Ilyen körülmények között került sor Johnson elnök — visszavonulási szándékának bejelentésével hitelesített — március 31-i nyilatkozatára a VDK bombázásának részleges beszüntetéséről, majd hosz­­szas amerikai taktikázás után májusban a VDK és az Egyesült Államok képviselői közötti előzetes meg­beszélések megkezdésére. Amint a VDK kormánya akkor és azóta is számos alkalommal leszögezte, ez az előzetes kapcsolatfelvétel azt a célt szolgálta, hogy amennyiben és amikor az Egyesült Államok teljesen és feltétel nélkül beszünteti a VDK elleni bombatámadásokat és más harci cselekményeket, megkezdődhessék az érdemi tárgyalás a vietnami béke megteremtéséről. De a VDK területeinek amerikai bombázása to­vább folytatódott, sőt fokozódott. Csaknem hat hó­napig taktikázott az amerikai küldöttség Párizsban. A „viszonosság” elve alapján ellenszolgáltatást kö­veteltek a VDK elleni agresszió megszüntetéséért. A VDK kormánya azonban nem engedett. Követke­zetesen tartotta magát álláspontjához, amelynek elvi alapja, hogy az agresszor nem követelhet semmiféle árat a nemzetközi jogot lábbal tipró, indokolatlan kalóztámadásainak beszüntetéséért. JOHNSON mostani, utolsó lépése — a VDK el­leni bombatámadások és más harci cselekmé­nyek teljes és feltétel nélküli beszüntetése — Vietnam katonai és politikai harcának, a haladó világ cselekvő szolidaritásának eredménye. A viet­nami nép nagy győzelme ez, amely — mint a pá­rizsi VDK-delegáció köreiben is hangsúlyozták — nem kis részben annak a testvéri és elvtársi segít­ségnek köszönhető, amelyben a szocialista országok, a testvéri kommunista és munkáspártok részesítet­ték Vietnam harcát. Pénteken, magyar idő szerint délben 2 órakor megszűnt a VDK amerikai bombázása. Ezzel lezá­rult Párizsban a vietnami—amerikai tárgyalások első szakasza. November 6-án, az amerikai elnök­­választás másnapján a DNFF és a dél-vietnami re­zsim képviselőinek bekapcsolásával kezdik keresni a vietnami probléma politikai rendezésének lehe­tőségeit. Ez tehát még nem béke, csupán az első lépés a vietnami nép függetlenségét tiszteletben tartó békés rendezés felé. Ha meg is szűnik a VDK bombázása, és érdemi tárgyalások kezdődhetnek Párizsban — a háború folytatódik Dél-Vietnamban. S gondolnunk kell arra is, hogy Johnson bejelentése kiskapukat hagyott nyitva a katonai vezetők számára. Kérdés az is, mennyire tartja majd kötelezőnek a jelenlegi dön­tést a január 20-án hivatalba lépő új elnök. VIETNAM NÉPE, tudjuk, el van szánva arra, hogy kivívja egész hazája békéjét, szabadságát, füg­getlenségét. Ebben a küzdelemben, mint eddig, ezután is számíthat az egész haladó világ — s betűne a magyar nép — szolidaritására.Köves Judit f Az amerikaiak vietnami kudarcának beismerése Washington beszüntette a VDK bombázását Dél-Vietnamban a harcok folytatódnak A DNFF és Saigon is bekapcsolódik a párizsi tárgyalásokba Pénteken helyi idő szerint 21 órakor (magyar idő szerint 14 órakor) hatályba lépett Johnson elnöknek az Észak-Vietnam elleni amerikai bombázások meg­szüntetéséről szóló döntése. Amerikai hírügynökségek az Egyesült Államok Dél-Vietnamban állomásozó fegyveres erőinek főparancsnokságára hivatkozó je­lentéseikben közlik, hogy az amerikai légierő, a 7. flottának a Tonkini-öbölben cirkáló egységei és a de­­militarizált övezettől délre felsorakozó amerikai ne­hézágyúk megszüntették Észak-Vietnam bombázását, illetve lövését. Mint a saigoni amerikai szóvivő kö­zölte, „nincs kétség az iránt, hogy a támadásokat pontosan leállították”. A támadások leállítása előtti utolsó órákban azonban — közölte a szóvivő — az amerikai repülő­gépek folytatták akcióikat észak-vietnami célpontok ellen. Dél-Vietnamban tovább tartanak a harcok — je­lentették be egyidejűleg Saigonban. Johnson elnök csütör­tök este, washingtoni idő szerint 8 órakor (magyar­­országi időszámítás sze­rint péntek éjjel 2 órakor) bejelentette, hogy az Egye­sült Államok megszünteti a VDK elleni légitámadá­sokat, haditengerészeti és egyéb hadműveleteket, pénteken, washingtoni idő szerint reggel 8 (budapesti idő szerint délután 2­ órá­tól. Az elnök közölte, hogy a párizsi előzetes tárgya­lásokon ezentúl részt vesz­nek a DNFF és a saigoni kormány képviselői. Az első ilyen találkozóra no­vember 6-án kerül sor. Johnson hangoztatta: „okkal hihető, hogy Észak- Vietnam azonnali termé­keny, intenzív és komoly tárgyalásokat kezd az elő­rehaladás érdekében”. Mint az elnöki bejelentés­ből kitűnik, Vietnamban nincs szó fegyverszünet­ről, a harcok folytatód­nak. Johnson utalt rá, hogy az amerikai fél arra számít, a harcok folya­mán nem következnek be támadások a nagyvárosok ellen, és — Johnson sza­vai szerint — tiszteletben tartják a demilitarizált övezetet. Az elnök köz­vetve figyelmeztetett arra, hogy adott esetben az USA felújíthatja a légi háborút, ha valamilyen okból szükségesnek ítéli azt. Johnson szerint a dön­tés meghozatalát a párizsi tárgyalásokon elért hala­dás, valamint a dél-viet­nami helyzet „megszilár­dulása” tette lehetővé. Johnson ismét aláhúzta, hogy az Egyesült Államok kitart a saigoni kormány mellett és közölte, hogy döntéséről, előre értesítet­te a három elnökjelöltet. Clifford hadügyminisz­ter Johnson bejelentésé­vel egy időben nyilatko­zatban közölte, hogy a Pentagon egyetért a bom­bázások beszüntetésével, a hadügyminisztérium ille­tékes körei azonban szük­ségesnek tartották hala­déktalanul leszögezni, hogy az amerikai hadvezetésnek „joga van a visszacsa­­pásra”, ha úgy ítéli meg, hogy „visszaélnek” a de­militarizált övezettel. Eh­hez Abrams tábornoknak még Washingtontól sem kell engedélyt kérnie (Folytatás az 5. oldalon) * A kormány elnökének jelenlétében Elkészült a kétmilliomodik rádió, megkezdődött a színes tv-készülék gyártása Fock Jenő látogatása a VIDEOTON-ban Pénteken a VIDEOTON műszaki-gazdasági veze­tőivel, munkásaival talál­kozott Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke. A gyárlátogatás során Papp István vezérigazgató ka­lauzolta a kormány elnö­két, részletes tájékozta­tást adva a gyár történe­tében sorsfordulót jelentő elmúlt évtized változásai­ról és a közvetlen közel­jövő feladatairól. Tíz éve kétezer embert foglalkoz­tattak, most 12 000-en dol­goznak a VIDEOTON üzemeiben, többségükben nők, akik itt tanulták meg a nagy precízséget, egyre nagyobb felkészült­séget követelő munkát. Egy kiállítást is láthat­tunk, amely jól szemlél­teti a megtett utat: a Munkácsytól, a lábakon álló, színes burkolattal készülő, bútordarabnak is beillő legújabb készülé­kig. Pénteken reggel 8.30­­/­órakor került le a szalag­ról a kétmilliomodik szé­kesfehérvári rádió. Most a 4901-es típust gyártják, jelentős svéd megrendelé­sük is van. Ez a készülék már állja a versenyt, nemcsak műszakilag jobb a korábbiaknál, hanem burkolata is megfelel a mai ízlésnek, követel­ménynek. A jövő csak a nemzet­közi koordináció fokozá­sával képzelhető el. Be­mutatták a „Fiat” rádiót, a Szovjetunió évi 100 000 darabot rendelt, az alig félkilós, mindentudó ké­szülékből már 1969-ben lekerül az első 30 ezer da­rab. Most a finnekkel folytatnak televíziógyár­tásra és eladásra koope­rációs tárgyalásokat, az NDK-val a második mű­sor vételére és ennek megfelelő készülékek, il­letve alkatrészek kialakí­tására kötnek együttmű­ködési szerződést s más nagy jelentőségű megálla­podások is várhatók. Hangsúlyozták: nem a mennyiségi, hanem a mi­nőségi felfutásra töreked­nek. Pénteken indították el a kísérleti színes tele­víziógyártó sort — jövő­re 500 készüléket adnak — s itt szó volt az árról is. Fock Jenő hangsúlyoz­ta: néhány éven belül el kellene érni, hogy a szí­nes legfeljebb kétszer annyiba kerüljön, mint a fekete-fehér. Egyre na­gyobb hangsúlyt kap a ne­héz híradástechnika. Lát­hattunk integrált áram­köröket, amelyek a kez­detet jelentik. Akarnak mágneses memóriaegysé­geket gyártani, előtérbe kerül az elektrotechnika, s az sem titok ma már, hogy hazai és nemzetközi kooperációval lehetővé válik a számítógépek gyártása. Mint a fejlesz­tés egyik érdekességét mondották el: a gyár gé­peinek, berendezéseinek döntő többségét a VIDE­OTON mérnökei tervez­ték s itt is állították eze­ket elő. Köves Emilnétől, Hal­mai Gyulától, Sárosi Évá­tól, Bognár Margittól és mindazoktól, akikkel a kormány elnöke beszélt, arra kért választ, hogyan élnek, milyen gondjaik vannak. Az idei munka alapján 18—19 napi nyereségre számíthatnak, s a VIDE­­OTON most már többet fordíthat szociális beru­házásokra. Évente 70—80 lakást építenek saját erő­forrásból a vállalati dol­gozóknak. A nők kíván­ságára jelentősen hozzá­járulnak a gyárnál egy új ABC áruház és kispiac építéséhez, étkező építése is a programban szerepel. írtoldovától Iskolai kiadások két gyermeken felül 3. old. Kommunista felelősséggel . •­­ 3. old. Hogyan kerül a reggeli mellé az újság? .... 3. old. Magyar kutatók a venezuelai indiánok között . • 2. old. Mit mond a paragrafus?.­­ • 4. old. A vidéki piacok kiegyensúlyozottak . 8. old. ........ ...............................­ Űrhajósünnep a kongresszusi palotában Brezsnyev beszéde a békés világűrkutatásról Hável József, az MTI tudósítója írja: Georgij Beregovoj ezre­des, a Szojuz 3. űrpiló­tája pénteken Bajkonur­­ból megérkezett a szovjet fővárosba. A vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Nyi­­kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, valamint a szov­jet párt és állam más vezető személyiségei, Leo­nov, Nyikolajev, Tyeres­­kova és más űrhajóstár­sai, Beregovoj 70 éves édesanyja és felesége fo­gadták. A repülőtéri fogadtatás után Georgij Beregovoj útja a Kreml kongresz­­szusi palotájába vezetett. Végig a Lenin sugárúton tízezrek eleven sorfala között haladt a világűr hősét, édesanyját és fele­ségét vivő, virágokkal fel­díszített nyitott gépkocsi. A Kreml zsúfolásig megtelt kongresszusi pa­lotájában hatezer moszk­vai jelenlétében került sor a moszkvaiak nagy­gyűlésére. Dörgő taps, él­jenzés köszöntötte Geor­gij Beregovojt, a hős űr­repülőt, valamint a szov­jet párt és állam vezetőit „A Szojuz 3. elvileg új konstrukció" Beregovoj köszönetet mondott a párt és a kor­mány gondoskodásáért, amely lehetővé tette a Szojuz 3. útját Hangsú­lyozta, hogy a Szojuz 3. űrrepülése meggyőzően bebizonyította, hogy ez az (Folytatás az L. oldalon) Tíz év alatt hárommilliárd értékű vegyipari berendezést vásároltunk a Szovjetuniótól anyagként­ felhasználásá­ra. A szovjet technológiai segítség megteremtette annak lehetőségét, hogy megvalósítsuk a nagyüze­mi földgázbontást. Először a Borsodi Ve­­gyi Kombinát építésénél használtunk fel szovjet gépi berendezéseket, majd ugyancsak szovjet gépekkel felépítettük ha­zánk legkorszerűbb vegy­ipari üzemét, a Tiszai Ve­gyi Kombinát Nitrogén­műtrágya-gyárát, amely­nek új egységeit most, november 5-én adják át ünnepélyesen. Ezzel a bő­vítéssel a nitrogénműtrá­gya-gyár kapacitása két­szeresére növekszik. A miniszterhelyettes azt hangsúlyozta, hogy a korszerűség mellett e be­rendezéseknél az a nagy előny, hogy lényegesen nagyobb teljesítményekre képesek, mint arra ga­ranciát kaptunk, s kisebb beruházásokkal számotte­­vően bővíthető velük a termelés. A TVK nitro­génműtrágya-üzeme pél­dául eredetileg 2,7 mil­liárd forintba került, s a szovjet berendezések le­hetővé tették, hogy most 700 millióval kétszeresére növeljük a termelést. A szovjet berendezések­kel megalapoztuk műtrá­gyagyártásunkat, megte­remtettük a korszerű vegyipar alapanyaggyártó üzemeit: a kénsav gyárat, a formaldehid-, a ftálsa­­vanhidrid-, a klór-sósav­­üzemeket. S lényegében kőolajfeldolgozó iparunk, elsősorban a százhalom­battai üzem, igen nagy.­­értékű szovjet berendezé­sekkel kezdhette meg mű­ködését Az alumínium­ipar bővítését is igen nagy mértékben szolgálták az utóbbi tíz évben be­szerzett szovjet gépi be­­rend­ezések. (puntai) A Tiszai Vegyi Kombi­nát Nitrogénműtrágya­­gyára bővítésének be­fejezése alkalmával ér­dekes számvetés kereté­ben ismertette a Szovjet­unió közreműködését a magyar vegyipar fejlesz­tésében pénteken a sajtó képviselőivel dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszterhelyettes. Kiemel­te, hogy az elmúlt tíz évben a Szovjetunióból huszonegy vegyipari, kő­olajipari és alumínium­­ipari nagyberuházáshoz vettünk komplett üzemi berendezéseket, több mint 3 milliárd forint érték­ben. E gépek, termelő­­eszközök 12 milliárd fo­rint értékű beruházást egészítettek­ ki. A vegyipar fejlesztése a szovjet berendezéseikkel rátérhetett egy teljesen új útra, a földgáz alap-

Next