Népszava, 1969. január (97. évfolyam, 1–25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
Jól fezdódott az év a lény-gyéte Szabad szombat újabb 3000 A 100 éves Láng Gépgyárban jól kezdődött az új esztendő. Az év első munkanapjától kezdődően minden páros héten szabad a szombat. A Váci úton újabb háromezer ember felzárkózott tehát ahhoz az egymillióhoz, akik már tavaly is rövidített munkaidőben dolgoztak. Az idén viszont elsőként éltek a lehetőséggel abból a félmillióból, akik január 1-től élvezik a lényegében egy hónappal gyarapodott szabad időt. Mért? Dr. Orbán László, az üzemgazdasági főosztály vezetője az utóbbi évek túlóra-kimutatását teszi elénk: a Láng Gépgyárban 1967-ben rendkívül sok, szám szerint 342 ezer túlórát használtak fel. — A ledolgozott összmunkaóra 8,5 százalékát túlórában teljesítették a munkások, ami arra figyelmeztetett, hogy a rövidített munkaidő bevezetésével várni kell — magyarázza a közgazdász főosztályvezető. Személy szerint Bagi Mihály vezérigazgató, de a szakszervezeti bizottság testületileg sem értett egyet akkor a szinte tálcán kínált lehetőséggel. — Majdnem 600 ezer kieső órát kellett volna. — Abban a „szerencsés” helyzetben voltunk, hogy már a múlt esztendőben rövidített munkaidőben dolgozhattunk volna, ha merjük vállalni a rizikót — fogad Udvardi Ferenc, a vállalati szb-titkár. — A Kohó- és Gép-, ipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete már 1967-ben felkínálták a lehetőséget 1968-ra, de elálltunk tőle, illetve kell pótolni ebben az évben — szól Gőz Imre, az szb bérfelelőse. — A sok túlóra, illetve a félmilliónál több kieső óra pótlása nyugtalanított két ízben is tárgyalta a szakszervezeti bizottság, de mindkétszer elutasította a javaslatot. A műszaki intézkedési tervek egy részének reali-izálási ideje ugyanis átnyúlt erre az évre. Most nyugodtak, hogy semmi baj sem történhet? — Bizonyosak vagyunk benne, hogy a munkaidőcsökkentés nem okozhat komplikációt Sőt, számításunk szerint e túlóra is kevesebb lesz. Pedig 1968- ban körülbelül csak az előző évi felét használtuk fel bérszint helyett bértömeggazdálkodást engedélyezünk. Egyébként a munkaidő rövidítése miatt kieső időalap 70 százalékát műszaki intézkedésekkel lefedeztük. A Láng Gépgyárban hosszú ideig készültek a munkaidő rövidítésére. De most valóban nyugodtan nézhetnek az 1969. év elé. Talán nincs két részleg sem, ahol azonos elvek és módszerek alapján jártak el. Még a tradíciókhoz is igazodtak. Az öntők tartják magukat melegüzemi hagyományukhoz. Sokat adnak rá, milyen bérkategóriába tartoznak. Ezért az öntödei dolgozók kategóriabérét 9,1 százalékkal megemelték. Az öntvénytisztítókat és a rámolókat mégis paprikás hangulatban találjuk. — Mi rosszul járunk a szabad szombattal — mondják mérgelődve. — Egészségre ártalmas munkakörben dolgozunk, korábban is rövidített, heti 36, illetve 42 órát töltöttünk munkában, szabad szombatok nélkül. Most igazodnunk kell a többséghez, és képletenként nem 12, hanem 11 napot dolgozunk. A rendelkezés szerint viszont elvesztünk két napot a fizetett szabadságból. — Mi egyetértünk az öntvénytisztítók és a vámosok panaszával — vélekednek a szakszervezeti bizottságon. — Ezért s kollektív szerződésből rögzítjük: két nap jutalomszabadság jár nekik hogy ők se rövidüljenek meg. A Láng Gépgyárban esek szerint megnyugtatóan orvosolják az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók jogos sérelmét A háromezer ember zavartalanul, együt örült az új, rövidebb munkaidőnek. Zsidai FáS Tavaly: elutasított lehetőség Túlórák nélkül Hogyan csinálták? — A múlt évben a kazánüzemben bevezettük az úgynevezett gyártmánybérezést. Ennek lényege, hogy a túlórákkal, illetve azok pótlékaival növelt bérkeretet a részleg rendelkezésére bocsátottuk, így lényegében túlóraátalányt fizetünk. Vagyis megállapodtunk, hogy adott kazánért például 10 000 forint munkabért fizetünk, általában függetlenül a ráfordított időtől, illetve a teljesített százaléktól. Az anyagi ösztönzésnek ez a formája olyannyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy más részlegek is igényelik. Lényegében ennek a következménye a túlórák nagymérvű csökkenése. Ez az ösztönzési rendszer természetesen a kapacitás mind teljesebb leterhelését, zavartalan anyagellátást és magasfokú munkaszervezést kíván. —■ A gyártmánybérrendszer arra ösztönöz bennünket, hogy minél kevesebb időráfordítással végezzük el a munkát — magyarázzák a kazánműhely munkásai. — Őszintén elmondjuk, azelőtt előfordult, hogy délután egykor ebédelni mentünk, fél kettőkor kezet mostunk, fürödtünk, és csak kettőkor csöngették le a munkaidőt Hat óra tűnt így el a heti munkaidőből Most csöngetés után ebédelünk és fürdünk, mert megéri. Együtt örülnek . A gyártmánybérezés bevezetése a műszaki intézkedési tervek mellett messzemenően megalapozza a rövidített munkaidő bevezetését — hangsúlyozza dr. Orbán László. — De ezt ki kellett próbálni. Miután a gyakorlatban bevált — nyugodtak vagyunk. Ezzel az egyetlen intézkedéssel a kazánműhely termelékenysége jelentősen emelkedett Hozzáteszem azonban, hogy ezt a bérrendszert nem tehetjük általánossá, elsősorban az átlagbér-gazdálkodás miatt csak az úgynevezett súlypont helyeken alkalmazhatjuk, ott viszont báza. A kujbisevi erőmű építésekor Sztavropolt elárasztották. A Volga partján helyette új várost építettek, Togliattit. Az ipari központról egyre többet ír a világsajtó: itt épül fel a világ egyik legnagyobb autógyára. Most 30 000-en dolgoznak a hatalmas kombinát építésén, naponta 800— 960 ezer rubel értékű beruházást valósítanak meg. Kétszázezren költöznek a városba, a gyár munkásai, technikusai, mérnökei és hozzátartozóik. Mielőtt döntöttünk, több variációt is megvizsgáltunk. A Fiat 124- es, amely a nemzetközi piacon is kategóriájában A tervek, az adatok sok mindent elárulnak a gigantikus munkáról. A gyárváros 5 millió négyzetméternyi területet foglal el, a fedett üzemcsarnokok ebből másfél millió négyzetmétert Az üzemekben 16 ezer gép lesz, köztük 157 teljesen automatizált egység, 15 soron készülnek majd a kocsik. Sokan kérdezik tőlünk, nem lesz-e elavult típus, mire a gyártás megindul, a Fiat 124-es. Mi mindig hangsúlyozzuk, hogy alaptípusról van szó, a lényeg maga a gyártási rendszer, amely lehetőséget ad az állandótovábbfejlesztésre, arra, hogy a világpiacon versenyképes kocsikkal jelentkezzünk. A gyárban készül valamennyi fődarab és alkatrész. A szalagokon a munkások lényegében csak ellenőrző, irányító feladatot végeznek. Ebben a gyárban az anyagik mozgatásánál, a szerelési folyamatoknál sehol sincs szükség közvetlen, nehéz fizikai munkajelenleg a legjobb kocsinak számít, kiállta a próbákat — mondja Sz. Sz. Matinejev, a Szovjetunió autóipari minisztériumának egyik felelős vezetője. — Az 1968-ban aláírt szerződés alapján ezer nap alatt épül fel a gyár, most a finisben egyre nagyobb erőket összpontosítunk. A tervek szerint a beruházás értéke meghaladja az 1 milliárd 100 millió rubelt á ra. Minden fontosabb szerelési művelet után minőségi kontroll következik, tehát nemcsak a kész kocsit veszik át a próbapályákon, hanem valamenynyi fődarab, alkatrész is többszörös meón megy át A gyárban 25 másodpercenként készül el egyegy kocsi. A Szovjetunióban több üzemp is épül a Volga-menti autógyár kiszolgálására, és a KGST- államokkal kooperációs szerződéseket kötöttünk, így a többi között Magyarországtól is vásárolunk különböző berendezéseket alkatrészeket amelyekért, cserébe Fiatokat szállítunk. — Milyen lesz az itt készülő első típus? — Hangsúlyozni szeretném, hogy a Fiat 124- es csak alapot jelent Kutatómérnökeink, konstruktőreink sok változtatást hajtottak végre, s ebből alakult ki az úgynevezett kelet-európai típus. Megerősítettük a fűtést, az indító motort az eredetinél erősebb lesz a karosszéria, s a kocsit is „megemeltük”, hogy rosszabb útviszonyok között is biztonságosan lehessen vele közlekedni. Az ötszemélyes autóba 60 lóerős motorokat építünk be, a fogyasztás 11 liter körül lesz, a maximális sebesség 140 kilométer. A motor 5600 fordulatot érhet el percenként, a kedvező gyorsulási tulajdonságára jellemző, hogy 12 másodperc alatt eléri a 80 kilométert. Az első prototípusokat a legkülönbözőbb út- és időjárási körülmények között próbáljuk ki. A kocsi valamennyi berendezésének mínusz 40 és plusz 50 foknál egyaránt tökéletesen kell működnie. 1969- ben megkezdődik a gyártás, s fokozatosan el kell érni az évi 600—650 ezer darabot Togliattiban. Az első típus nevéről még nincs végleges döntés. Több néven is emlegetik: Fiat Fiatovics, Zsiguli, VÁZ 2101. Az igazság az, hogy a gyár a Komszomol védnökségével épül, a névadás joga is az övék. 1 millió 200 ezret, s a hazai, a nemzetközi igények olyan nagyok, hogy még nagyobb arányú felfutásnak is megvan a reális alapja. A Moszkvics termelését megduplázzuk, elkészült már a Moszkvics 412-es és a Magyarországon is ismert Zaporozsec újabb típusa. Valamennyi kocsinknál a teljesítmény növelésén túl a forma modernizálására is törekszünk. A Zaporozsecnégyszemélyes, motorja 1195 köbcentis, külső formája teljesen eltér az eddig ismerttől. A nemzetközi piacon is népszerű Volga is teljesen új konstrukcióval jelent meg. Az autó valamivel alacsonyabb a korábbinál, 98 lóerős motorja segítségével könynyen eléri a 150 kilométeres sebességeit Reméljük, az új szovjet autótípusokkal mihamarabb a magyar írtakon is találkozunk. Moldavia Az idén már gyártják a szovjet Fiatokat Gyerváros 5 millió négyzetméteren, nemzetközi kooperáció JU új típusu Moszkvics, Volga és Zaporozsec — A Togliatti beru háromszorosára növekszik a zás csak része az egész személykocsigyártás, a szovjet autóipar fejlesz ezt az üzemet fokozni lésének. A mostani öt akarjuk. 1970-ben 600 ezer éves tervidőszakban hat autót gyárunk, 75 végül Az új gyár bejárata. A próbarendszámos Fiat 124-es Fock Jenő rádió- és tv-nyiatkozata (Folytatás az 1. oldalról) vétlenül érintette a lakosságot Szólt a gyermekgondozási segély idejének felemeléséről, majd a lakáshelyzetről. Kitért arra, hogy a vállalatok maguk is részt vállalhatnak a lakások számának szaporításából. Jó példaként említette a székesfehérvári Viedotont, ahol ilyen üzemi segítséggel plusz 70 lakással számolnak az évben. — Kiszámoltam — mondta —, hogyha az üzemek átlagában így készülnének az esztendőre, ez körülbelül 3000—4000 plusz lakást jelentene, ami nagyon jó lenne. Az interjú következő témája a parasztság életszínvonalának közelítése volt a munkásosztályéhoz. A miniszterelnök megállapította, hogy az ötéves terv harmadik évében lényegében nemcsak megközelítette, hanem valószínűleg el is érte a parasztok életszínvonala a munkások életszínvonalát, és az előttünk álló feladat most már az, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse A munkaidő csökkentéséről szólva hangsúlyozta, hogy a IX. pártkongreszszus határozatát négy-öt év alatt kell végrehajtani. Az elmúlt év végéig körülbelül egymillió ember már csökkentett munkaidőben dolgozott 1969 közepéig további félmillió ember fog csökkentett munkaidőben dolgozni, és 1969 végéig lényegében végrehajtjuk a határozatot, amelyet tulajdonképpen 1970 végéig kellett volna végrehajtanunk. Beszélt Fock Jenő arról, hogy a csökkentéssel kapcsolatban elég nagy a türelmetlenség. Részben azoknál az ipari üzemeknél, amelyeknek dolgozói az utolsó félmilliós csoportba tartoznak. Különösen nagy a nyomás azok részéről, akikre a kongresszus határozata nem vonatkozott . Az nem okoz számunkra problémát, hogy nagy a vállalati nyereség, hiszen annak kereken kétharmad részét az állam elvonja, és újra elosztásra kerül. Az okoz problémát, ha meg nem érdemelt módon, tehát nagyobb erőfeszítés nélkül jutnak hozzá a vállalatok többletnyereséghez, mondjuk kormányzati hibából, a szabályozók rossz beállítása következtében. A továbbiakban arra a kérdésre válaszolt a miniszterelnök, hogy mi várható 1969-ben a piaci árak, a fogyasztói árak alakulása terén? — A zöldség-gyümölcsre, tojásra, csirkére vonatkozóan, tehát arra, ami eddig is nagyobbrészt szabadpiaci áron került forgalomba, azt mondhatom: reméljük, nem lesz aszály, és így az áralakulás kedvezőbb lesz, mint az elmúlt esztendőben volt. Egészében az 1969. évi áralakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfelelően egy-két százalékos árszínvonal-növekedéssel számolunk, s ebben minden árucikk ára, sőt a szolgáltatások ára is A továbbiakban egy kérdésre válaszolva elmondta, milyen intézkedésekkel segíti a kormány a demográfiai hullám okozta problémák megoldását. — Mindent figyelembe véve — mondotta —, azt hiszem, lényegében a probléma megoldott Jómagam már inkább előretekintek, az elmúlt 8—10 évre gondolok, amikor, sajnos, évente körülbelül 30—40 ezer gyerekkel kevesebb született. A későbbi években, hosszabb ideig, nem 3—4, hanem 6—8 évig tartó problémánk lesz, s ezekben az esztendőkben a termelékenység kérdésével és a többi problémával a mostaninál behatóbb benne van. 1968-ban egykét százalékos árszínvonal-növekedést terveztünk, és kereken fél százalékkal nőtt az árszínvonal. Ha 1969-ben a zöldség-gyümölcs termés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése — szemben a tervezett egykét százalékkal — csak fél százalék lesz. Szó esett az interjúban a munkaerőhelyzetről is. Fock Jenő rámutatott: — Erősen túlzott az a munkaerőigény, amit a vállalatok bejelentenek. A vállalatoknak olyan belső tartalékaik vannak, amiket nem kényszerültek felhasználni, mert a maximális nyereséget, amivel számolhattak, így is elérték. Így adódhatnak olyan esetek — különösen Budapesten —, hogy ugyanakkor más üzemek nem jutnak hozzá a szükséges munkaerőhöz. Egészében ez a budapesti nagy „munkaerőéhség" indokolatlan. 30—35 ezer fős munkaerőhiányról beszélnek, de véleményem szerint ez nem igaz. Bizonyos szakmákban van Budapesten munkaerőhiány, országosan azonban nincs, ban kell majd jogtalktszanunk. A következő kérdés személyes jellegű volt: hogyan emlékezik vissza a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke a kőbányai ifimozgalomban eltöltött éveire? Válaszában beszélt arról hogy a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója alkalmából járt Kőbányán, s néhány órát együtt töltött régi elvtársaival, azok gyermekeivel unokáival. Arról is beszámolt hogy a KISZ X. kerületi vezetőségének tiszteletbeli tagjává választották. Mint mondta: külön örömet jelentett számára, hogy nagyon őszinte légkörű beszélgetés volt . — Miután a datálok, megtudták, hogy a Ceglédi úton nőttem fel, elkezdték sorolni az ottani problémákat Közöltem, tudom, hogy mi van a Ceglédi úton, és bizony nem vagyok büszke arra, ami ott van. Sajnos, megvannak még a kisméretű szoba-konyhás lakások is, amilyenben én is laktam, és velünk szemben, a Ceglédi út 57-ben azok a konyha nélküli egyszobás szükséglakások, amik akkor épültek, amikor én fiatal gyerek voltam. Fock Jenő ezután arról beszélt: a lakásviszonyokat még csak tovább rontja, hogy régebben egy 5—6 tagú család hiába akart volna felvenni egy másik családot egy szobájába albérlőnek, nem engedték. — Nálunk viszont most a demokráciát úgy értelmezik — mondta —, hogy ilyen kérést nem szabad megtagadni Azt mondják, hogy nincs jogszabály ennek megakadályozására. Ha nincs, akkor meg kellene alkotni. Az interjú befejező részében Fock Jenőt az 1969-es esztendő kilátásairól nyilatkozott. — Nagyon optimista vagyok és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődését illetően. Folytatni fogjuk a munkát, amit eddig is végeztünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekezetével a széles közvéleménnyel, még több ember segítségét támogatását aktív közreműködését megnyerve. Optimista vagyok, mert úgy látom, hogy az egyetértés, a bizalom légköre tovább erősödik. Fock Jenő végül az egész dolgozó magyar népnek boldog új esztendőt kívánt. (MTI) Még több ember segítségét megnyerve Megbeszélések a szakszervezetekkel Az elmúlt időszakban többször került sor a kormány és a szakszervezetek közös tanácskozására. Hogyan vált be az együttműködésnek ez az új és talán kicsit szokatlan formája? — hangzott a következő kérdés. — Azt hiszem, a szakszervezetek nevében is mondhatom, hogy mindkét fél elégedett ezekkel a tanácskozásokkal, őszintén mondhatom, hogy a tanácskozások nem formálisak, valóban a legdöntőbb, a leginkább közérdeklődésre számot tartó kérdéseket tárgyaljuk meg. Következő félévi munkatervünk alapján azokat a kérdéseket is megvitatjuk, amelyekben mi, azaz a kormány, kérjük a szakszervezetek segítségét. Vannak kérdések — ide tartozik például a munkaidő-csökkentés is —, ahol nemcsak a következő fél év, hanem a következő esztendők tennivalóit is megtárgyaljuk. — Ilyenkor a szakszervezetek természetesen kicsit erőteljesebben képviselik azt az álláspontot, hogy gyorsabban tegyünk valamit a munkásosztály, s általában a dolgozók érdekében, mi pedig kicsit jobban hangsúlyozzuk, hogy milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezünk. Végül is egyet szoktunk érteni, és kölcsönösen segítséget tudunk egymásnak nyújtani a munkában. A gazdaságirányítási reform első esztendejének eredményeiről, a vállalatoknak nyújtott anyagi támogatásról és a várható nagyobb nyereséggel kapcsolatos elégedettségről szólt ezután Fock Jenő. NÉPSZAVA 1966 Jw—lin