Népszava, 1969. január (97. évfolyam, 1–25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Jól f­ezdódott az év a lény-gyéte Szabad szombat újabb 3000 A 100 éves Láng Gép­gyárban jól kezdődött az új esztendő. Az év első munkanapjától kezdődően minden páros héten sza­bad a szombat. A Váci úton újabb háromezer ember felzárkózott tehát ahhoz az egymillióhoz, akik már tavaly is rövi­dített munkaidőben dol­goztak. Az idén viszont elsőként éltek a lehető­séggel abból a félmillió­ból, akik január 1-től él­vezik a lényegében egy hónappal gyarapodott sza­bad időt. Mért? Dr. Orbán László, az üzemgazdasági főosztály vezetője az utóbbi évek túlóra-kimutatását teszi elénk: a Láng Gépgyár­ban 1967-ben rendkívül sok, szám szerint 342 ezer túlórát használtak fel. — A ledolgozott össz­munkaóra 8,5 százalékát túlórában teljesítették a munkások, ami arra fi­gyelmeztetett, hogy a rö­vidített munkaidő beveze­tésével várni kell — ma­gyarázza a közgazdász fő­osztályvezető. Személy szerint Bagi Mihály vezérigazgató, de a szakszervezeti bizottság testületileg sem értett egyet akkor a szinte tál­cán kínált lehetőséggel. — Majdnem 600 ezer kieső órát kellett volna. — Abban a „szeren­csés” helyzetben voltunk, hogy már a múlt eszten­dőben rövidített munka­időben dolgozhattunk vol­na, ha merjük vállalni a rizikót — fogad Udvardi Ferenc, a vállalati szb-tit­­kár. — A Kohó- és Gép-, ipari Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszer­vezete már 1967-ben fel­kínálták a lehetőséget 1968-ra, de elálltunk tőle, illetve kell pótolni ebben az évben — szól Gőz Imre, az szb bérfelelőse. — A sok túlóra, illetve a félmilliónál több kieső óra pótlása nyugtalaní­tott két ízben is tárgyal­ta a szakszervezeti bizott­ság, de mindkétszer el­utasította a javaslatot. A műszaki intézkedési ter­vek egy részének reali-i­zálási ideje ugyanis át­nyúlt erre az évre. Most nyugodtak, hogy semmi baj sem történhet? — Bizonyosak vagyunk benne, hogy a munkaidő­csökkentés nem okozhat komplikációt Sőt, számí­tásunk szerint e túlóra is kevesebb lesz. Pedig 1968- ban körülbelül csak az előző évi felét használ­tuk fel bérszint helyett bértömeg­­gazdálkodást engedélye­zünk. Egyébként a mun­kaidő rövidítése miatt ki­eső időalap 70 százalékát műszaki intézkedésekkel lefedeztük. A Láng Gépgyárban hosszú ideig készültek a munkaidő rövidítésére. De most valóban nyugodtan nézhetnek az 1969. év elé. Talán nincs két részleg sem, ahol azonos elvek és módszerek alapján jár­tak el. Még a tradíciók­hoz is igazodtak. Az öntők tartják magukat meleg­üzemi hagyományukhoz. Sokat adnak rá, milyen bérkategóriába tartoznak. Ezért az öntödei dolgozók kategóriabérét 9,1 száza­lékkal megemelték. Az öntvénytisztítókat és a rámolókat mégis papri­kás hangulatban találjuk. — Mi rosszul járunk a szabad szombattal — mondják mérgelődve. — Egészségre ártalmas mun­kakörben dolgozunk, ko­rábban is rövidített, heti 36, illetve 42 órát töltöt­tünk munkában, szabad szombatok nélkül. Most igazodnunk kell a több­séghez, és képletenként nem 12, hanem 11 napot­­ dolgozunk. A rendelkezés szerint viszont elvesztünk két napot a fizetett sza­badságból. — Mi egyetértünk az öntvénytisztítók és a vá­mosok panaszával — vé­lekednek a szakszervezeti bizottságon. — Ezért s kollektív szerződ­és­ből rögzítjük: két nap juta­­lomszabadság jár nekik hogy ők se rövidüljenek meg. A Láng Gépgyárban esek szerint megnyugta­tóan orvosolják az egész­ségre ártalmas munka­körben dolgozók jogos sé­relmét A háromezer em­ber zavartalanul, együt örült az új, rövidebb munkaidőnek. Zsidai FáS Tavaly: elutasított lehetőség Túlórák nélkül Hogyan csinálták? — A múlt évben a ka­zánüzemben bevezettük az úgynevezett gyárt­mánybérezést. Ennek lé­nyege, hogy a túlórákkal, illetve azok pótlékaival növelt bérkeretet a rész­leg rendelkezésére bocsá­tottuk, így lényegében túlóraátalányt fizetünk. Vagyis megállapodtunk, hogy adott kazánért pél­dául 10 000 forint munka­bért fizetünk, általában függetlenül a ráfordított időtől, illetve a teljesített százaléktól. Az anyagi ösztönzésnek ez a formája olyannyira beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy más részlegek is igényelik. Lé­nyegében ennek a követ­kezménye a túlórák nagy­mérvű csökkenése. Ez az ösztönzési rendszer ter­mészetesen a kapacitás mind teljesebb leterhelé­sét, zavartalan anyagellá­tást és magasfokú mun­kaszervezést kíván. —■ A gyártmánybér­rendszer arra ösztönöz bennünket, hogy minél kevesebb időráfordítással végezzük el a munkát — magyarázzák a kazánmű­hely munkásai. — Őszin­tén elmondjuk, azelőtt előfordult, hogy délután egykor ebédelni mentünk, fél kettőkor kezet mos­tunk, fürödtünk, és csak kettőkor csöngették le a munkaidőt Hat óra tűnt így el a heti munkaidő­ből Most csöngetés után ebédelünk és fürdünk, mert megéri. Együtt örülnek . A gyártmánybérezés bevezetése a műszaki in­tézkedési tervek mellett messzemenően megala­pozza a rövidített munka­idő bevezetését — hang­súlyozza dr. Orbán Lász­ló. — De ezt ki kellett próbálni. Miután a gya­korlatban bevált — nyu­godtak vagyunk. Ezzel az egyetlen intézkedéssel a kazánműhely termelé­kenysége jelentősen emel­kedett Hozzáteszem azon­ban, hogy ezt a bérrend­szert nem tehetjük álta­lánossá, elsősorban az át­lagbér-gazdálkodás miatt csak az úgynevezett súly­­pont helyeken alkalmaz­hatjuk, ott viszont báza.­ A kujbisevi erőmű épí­tésekor Sztavropolt el­árasztották. A Volga partján helyette új vá­rost építettek, T­ogliattit. Az ipari központról egy­re többet ír a világsajtó: itt épül fel a világ egyik legnagyobb autógyára. Most 30 000-en dolgoznak a hatalmas kombinát építésén, naponta 800— 960 ezer rubel értékű be­ruházást valósítanak meg. Kétszázezren költöznek a városba, a gyár munká­sai, technikusai, mérnö­kei és hozzátartozóik.­­ Mielőtt döntöttünk, több variációt is meg­vizsgáltunk. A Fiat 124- es, amely a nemzetközi piacon is kategóriájában A tervek, az adatok sok mindent elárulnak a gigantikus munkáról. A gyárváros 5 millió négy­zetméternyi területet foglal el, a fedett üzem­csarnokok ebből másfél millió négyzetmétert Az üzemekben 16 ezer gép lesz, köztük 157 teljesen automatizált egység, 15 soron készülnek majd a kocsik.­­ Sokan kérdezik tő­lünk, nem lesz-e elavult típus, mire a gyártás meg­indul, a Fiat 124-es. Mi mindig hangsúlyozzuk, hogy alaptípusról van szó, a lényeg maga a gyártási rendszer, amely lehetősé­get ad az állandó­­tovább­fejlesztésre, arra, hogy a világpiacon versenyképes kocsikkal jelentkezzünk. A gyárban készül vala­mennyi fődarab és alkat­rész. A szalagokon a munkások lényegében csak ellenőrző, irányító feladatot végeznek. Eb­ben a gyárban az anya­gik mozgatásánál, a sze­relési folyamatoknál se­hol sincs szükség közvet­len, nehéz fizikai munka­jelenleg a legjobb kocsi­nak számít, kiállta a pró­bákat — mondja Sz. Sz. Matinejev, a Szovjetunió autóipari minisztériumá­nak egyik felelős vezető­je. — Az 1968-ban aláírt szerződés alapján ezer nap alatt épül fel a gyár, most a finisben egyre na­gyobb erőket összponto­sítunk. A tervek szerint a beruházás értéke megha­ladja az 1 milliárd 100 millió rubelt á ra. Minden fontosabb sze­relési művelet után minő­ségi kontroll következik, tehát nemcsak a kész ko­csit veszik át a próbapá­lyákon, hanem valameny­­nyi fődarab, alkatrész is többszörös meón megy át A gyárban 25 másodper­cenként készül el egy­­egy kocsi. A Szovjetunió­ban több üzemp is épül a Volga-menti autógyár ki­szolgálására, és a KGST- államokkal kooperációs szerződéseket kötöttünk, így a többi között Ma­gyarországtól is vásáro­lunk különböző berende­zéseket alkatrészeket amelyekért, cserébe Fiato­kat szállítunk. — Milyen lesz az itt ké­szülő első típus? — Hangsúlyozni sze­retném, hogy a Fiat 124- es csak alapot jelent Ku­tatómérnökeink, konst­ruktőreink sok változta­tást hajtottak végre, s eb­ből alakult ki az úgyne­vezett kelet-európai típus. Megerősítettük a fűtést, az­ indító motort az ere­detinél erősebb lesz a ka­rosszéria, s a kocsit is „megemeltük”, hogy rosszabb útviszonyok kö­zött is biztonságosan le­hessen vele közlekedni. Az ötszemélyes autóba 60 lóerős motorokat építünk be, a fogyasztás 11 liter körül lesz, a maximális sebesség 140 kilométer. A motor 5600 fordulatot ér­het el percenként, a ked­vező gyorsulási tulajdon­ságára jellemző, hogy 12 másodperc alatt eléri a 80 kilométert. Az első prototípusokat a legkü­lönbözőbb út- és időjárá­si körülmények között próbáljuk ki. A kocsi va­lamennyi berendezésének mínusz 40 és plusz 50 foknál egyaránt tökélete­sen kell működnie. 1969- ben megkezdődik a gyár­tás, s fokozatosan el kell érni az évi 600—650 ezer darabot Togliattiban. Az első típus nevéről még nincs végleges döntés. Több néven is emlegetik: Fiat Fiatovics, Zsiguli, VÁZ 2101. Az igazság az, hogy a gyár a Komszo­­mol védnökségével épül, a névadás joga is az övék. 1 millió 200 ezret, s a hazai, a nemzetközi igé­nyek olyan nagyok, hogy még nagyobb arányú fel­futásnak is megvan a reá­lis alapja. A Moszkvics termelését megduplázzuk, elkészült már a Moszk­vics 412-es és a Magyar­­országon is ismert Zapo­­rozsec újabb típusa. Va­lamennyi kocsinknál a teljesítmény növelésén túl a form­a modernizálására is törekszünk. A Zaporo­zsec­­négyszemélyes, mo­torja 1195 köbcentis, kül­ső formája teljesen el­tér az eddig ismerttől. A nemzetközi piacon is népszerű Volga is telje­sen új konstrukcióval je­lent meg. Az autó vala­mivel alacsonyabb a ko­rábbinál, 98 lóerős mo­torja segítségével köny­­nyen eléri a 150 kilomé­teres sebességeit Reméljük, az új szov­jet autótípusokkal miha­marabb a magyar írtakon is találkozunk. Moldavia Az idén már gyártják a szovjet Fiatokat Gyerváros 5 millió négyzetméteren, nemzetközi kooperáció JU új típusu­ Moszkvics, Volga és Zaporozsec — A Togliatti beru há­­romszorosára növekszik a zás csak része az egész személykocsigyártás, a szovjet autóipar fejlesz­ ezt az üzemet fokozni lésének. A mostani öt­ akarjuk. 1970-ben 600 ezer éves tervidőszakban hat autót gyárunk, 75 végül Az új gyár bejárata. A próbarendszámos Fiat 124-es Fock Jenő rádió- és tv-nyiatkozata (Folytatás az 1. oldalról) vétlenül érintette a lakos­ságot Szólt a gyermek­­gondozási segély idejének felemeléséről, majd a lakáshelyzetről. Kitért arra, hogy a vál­lalatok maguk is részt vállalhatnak a lakások számának szaporításából. Jó példaként említette a székesfehérvári Viedo­­tont, ahol ilyen üzemi se­gítséggel plusz 70 lakással számolnak az évben. —­­ Kiszámoltam — mondta —, hogyha az üze­mek átlagában így készül­nének az esztendőre, ez körülbelül 3000—4000 plusz lakást jelentene, ami na­gyon jó lenne. Az interjú következő témája a parasztság élet­­színvonalának­­ közelítése volt a munkásosztályéhoz. A miniszterelnök megál­lapította, hogy az ötéves terv harmadik évében lé­nyegében nemcsak meg­közelítette, hanem való­színűleg el is érte a pa­rasztok életszínvonala a munkások életszínvonalát, és az előttünk álló feladat most már az, hogy az életkörülményeket ille­tően is megközelítse A munkaidő csökkenté­séről szólva hangsúlyozta, hogy a IX. pártkongresz­­szus határozatát négy-öt év alatt kell végrehajtani. Az elmúlt év végéig kö­rülbelül egymillió ember már csökkentett munka­időben dolgozott 1969 kö­zepéig további félmillió ember fog csökkentett munkaidőben dolgozni, és 1969 végéig lényegében végrehajtjuk a határoza­tot, amelyet tulajdonkép­pen 1970 végéig kellett volna végrehajtanunk. Beszélt Fock Jenő arról, hogy a csökkentéssel kap­csolatban elég nagy a tü­relmetlenség. Részben azoknál az ipari üzemek­nél, amelyeknek dolgozói az utolsó félmilliós cso­portba tartoznak. Külö­nösen nagy a nyomás azok részéről, akikre a kongresszus határozata nem vonatkozott . Az nem okoz szá­munkra problémát, hogy nagy a vállalati nyere­ség, hiszen annak kere­ken kétharmad részét az állam elvonja, és újra el­osztásra kerül. Az okoz problémát, ha meg nem érdemelt módon, tehát nagyobb erőfeszítés nél­kül jutnak hozzá a válla­latok többletnyereséghez, mondjuk kormányzati hi­bából, a szabályozók rossz beállítása következtében. A továbbiakban arra a kérdésre válaszolt a mi­niszterelnök, hogy mi vár­ható 1969-ben a piaci árak, a fogyasztói árak alakulása terén? — A zöldség-gyümölcs­re, tojásra, csirkére vonat­kozóan, tehát arra, ami eddig is nagyobbrészt sza­badpiaci áron került for­galomba, azt mondhatom: reméljük, nem lesz aszály, és így az áralakulás ked­vezőbb lesz, mint az el­múlt esztendőben volt. Egészében az 1969. évi ár­alakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfelelően egy-két szá­zalékos árszínvonal-növe­kedéssel számolunk, s eb­ben minden árucikk ára, sőt a szolgáltatások ára is A továbbiakban egy kérdésre válaszolva el­mondta, milyen intézke­désekkel segíti a kormány a demográfiai hullám okozta problémák megol­dását. — Mindent figyelembe véve — mondotta —, azt hiszem, lényegében a prob­léma megoldott Jómagam már inkább előretekin­tek, az elmúlt 8—10 évre gondolok, amikor, sajnos, évente körülbelül 30—40 ezer gyerekkel kevesebb született. A későbbi évek­ben, hosszabb ideig, nem 3—4, hanem 6—8 évig tartó problémánk lesz, s ezekben az esztendőkben a termelékenység kérdésé­vel és a többi problémá­val a mostaninál behatóbb benne van. 1968-ban egy­két százalékos árszínvo­nal-növekedést tervez­tünk, és kereken fél szá­zalékkal nőtt az árszínvo­nal. Ha 1969-ben a zöld­ség-gyümölcs termés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése — szemben a tervezett egy­két százalékkal — csak fél százalék lesz. Szó esett az interjúban a munkaerőhelyzetről is. Fock Jenő rámutatott: — Erősen túlzott az a munkaerőigény, amit a vállalatok bejelentenek. A vállalatoknak olyan belső tartalékaik vannak, ami­ket nem kényszerültek felhasználni, mert a ma­ximális nyereséget, ami­vel számolhattak, így is elérték. Így adódhatnak olyan esetek — különösen Budapesten —­, hogy ugyanakkor más üzemek nem jutnak hozzá a szük­séges munkaerőhöz. Egé­szében ez a budapesti nagy „munkaerőéhség" indokolatlan. 30—35 ezer fős munkaerőhiányról be­szélnek, de véleményem szerint ez nem igaz. Bi­zonyos szakmákban van Budapesten munkaerő­hiány, országosan azon­ban nincs, ban kell majd jogtalktsza­nunk. A következő kérdés sze­mélyes jellegű volt: ho­gyan emlékezik vissza a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke a kőbá­nyai ifimozgalomban el­töltött éveire? Válaszában beszélt arról hogy a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója alkalmá­ból járt Kőbányán, s né­hány órát együtt töltött régi elvtársaival, azok gyermekeivel unokáival. Arról is beszámolt hogy a KISZ X. kerületi veze­tőségének tiszteletbeli tag­jává választották. Mint mondta: külön örömet je­­­lentett számára, hogy na­gyon őszinte légkörű be­szélgetés volt . — Miután a datálok, megtudták, hogy a Ceglé­di úton nőttem fel, el­kezdték sorolni az ottani problémákat Közöltem, tudom, hogy mi van a Ceglédi úton, és bizony nem vagyok büszke arra, ami ott van. Sajnos, meg­vannak még a kisméretű szoba-konyhás lakások is, amilyenben én is laktam, és velünk szemben, a Ceglédi út 5­7-ben azok a konyha nélküli egyszo­bás szükséglakások, amik akkor épültek, amikor én fiatal gyerek voltam. Fock Jenő ezután arról beszélt: a lakásviszonyo­kat még csak tovább rontja, hogy régebben egy 5—6 tagú család hiába akart volna felvenni egy másik családot egy szobá­jába albérlőnek, nem en­gedték. — Nálunk viszont most a demokráciát úgy értel­mezik — mondta —, hogy ilyen kérést nem szabad megtagadni Azt mondják, hogy nincs jogszabály en­nek megakadályozására. Ha nincs, akkor meg kel­lene alkotni. Az interjú befejező ré­szében Fock Jenőt az 1969-es esztendő kilátásai­ról nyilatkozott. — Nagyon optimista va­­gyok és azt hiszem, a köz­véleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen orszá­gunk fejlődését illetően. Folytatni fogjuk a mun­kát, amit eddig is végez­tünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekeze­tével a széles közvéle­ménnyel, még több ember segítségét támogatását ak­tív közreműködését meg­nyerve. Optimista vagyok, mert úgy látom, hogy az egyetértés, a bizalom lég­köre tovább erősödik. Fock Jenő végül az egész dolgozó ma­gyar népnek boldog új eszten­dőt kívánt. (MTI) Még több ember segítségét megnyerve Megbeszélések a szakszervezetekkel Az elmúlt időszakban többször került sor a kor­mány és a szakszerveze­tek közös tanácskozására. Hogyan vált be az együtt­működésnek ez az új és talán kicsit szokatlan for­mája? — hangzott a kö­vetkező kérdés. — Azt hiszem, a szak­­szervezetek nevében is mondhatom, hogy mind­két fél elégedett ezekkel a tanácskozásokkal, őszin­tén mondhatom, hogy a tanácskozások nem for­málisak, valóban a leg­döntőbb, a leginkább köz­érdeklődésre számot tartó kérdéseket tárgyaljuk meg. Következő félévi munkatervünk alapján azokat a kérdéseket is megvitatjuk, amelyekben mi, azaz a kormány, kér­jük a szakszervezetek se­gítségét. Vannak kérdé­sek — ide tartozik pél­dául a munkaidő-csök­kentés is —, ahol nemcsak a következő fél év, hanem a következő esztendők tennivalóit is megtárgyal­juk. — Ilyenkor a szakszer­vezetek természetesen ki­csit erőteljesebben képvi­selik azt az álláspontot, hogy gyorsabban tegyünk valamit a munkásosztály, s általában a dolgozók ér­dekében, mi pedig kicsit jobban hangsúlyozzuk, hogy milyen anyagi lehe­tőségekkel rendelkezünk. Végül is egyet szoktunk érteni, és kölcsönösen se­gítséget tudunk egymás­nak nyújtani a munká­ban. A gazdaságirányítási re­form első esztendejének eredményeiről, a vállala­toknak nyújtott anyagi támogatásról és a várha­tó nagyobb nyereséggel kapcsolatos elégedettség­ről szólt ezután Fock Jenő. NÉPSZAVA 1966 Jw—lin

Next