Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)

1969-10-01 / 228. szám

S'WD NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 97. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM ARA 80 FILLER 1949. OKTÓBERI, SZERDA Világ proletárjai, egyesüljetek! St síd­yres Kekkonen elnököt az Eötvös Tudományegy­etem­ díszdoktorává avatták­ Bensőséges Ünnepség zaj­lott le kedden a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen: dr. Urho Kaleva Kekkonent, a Finn Köztársaság elnökét az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatták. Az egyetem ünnepi köz­­gyűlésén részt vett Loson­czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Pé­ter János külügyminiszter és dr. Orbán­ László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Jelen vol­tak az elnök kíséretében levő személyiségek és a budapesti finn nagykö­vetség tagjai is. Avató beszéd és díszdoktorrá fogadás Dr. Nagy Károly rektor megnyitó beszédében be­jelentette, hogy dr. Urho Kaleva Kekkonen elnököt kimagasló érdemei elis­meréséül az állam- és jogtudományok díszdokto­rává avatják. Személyé­ben nemcsak a rokon­­szenvvel kísért államfér­fit, hanem annak a finn népnek hivatott képvise­lőjét is üdvözöljük, mely­nek múltjában oly sok a közös vonás a magyar nép történeti életút­jára. A finn nép iránti megbe­csülésen alapuló hagyo­mányos szeretet részünk­ről nemcsak a régen el­szakadt testvérnek szól, hanem annak a sok jó szándékkal és nyíltsággal követett, igaz emberies­séggel telített demokra­tikus fejlődésnek is, mely­­nék útját Kekkonen el­­vető vezetésével a finn nép járja. Őszinte nagyra­becsüléssel követjük fi­gyelemmel elnök úrnak a finn és a magyar nép ba­rátságának elmélyítése, valamint az emberiség bé­kéje érdekében immár hosszú időn át kifejteti áldásos tevékenységét — mondotta. Ezután dr. Sáránái Im­re dékán ismertette dr. Urho Kaleva Kekkonen életútját, tudományos te­vékenységét, politikai és közéleti pályafutását. A többi között szólt a kor­szerű közigazgatás kiala­kításáért, végzett elméleti és gyakorlati munkásságá­ról, tudományos tevé­kenységéről, s hangsúlyoz­ta, hogy széles jogászi mű­veltségét mint politikus is nagyszerűen felhasználta. Méltatta tevékenységét, amelyet parlamenti kép­viselőként, majd a finn kormányok tagjaiként fej­tett ki. Hangsúlyozta, hogy a háború után nagy része volt a „Paasikivi— Kekkonen vonal” kidolgo­zásában. Ez a külpolitikai koncepció abból a felis­merésből indult ki, hogy Finnország jövője és belső perspektívája a helyesen megválasztott külpolitika függvénye, s lényege a bé­kés együttműködés a nagy szomszéddal, a Szovjet­unióval. Mint köztársasá­gi elnök, nemzetközi fóru­mokon sokat tett a népiek békés egymás mellett élé­se, a kölcsönös megértés légkörének kialakítása ér­dekében. A demokratikus társa­dalmi berendezkedésért küzdött egész életében, a demokrácián nemcsak an­nak formális megnyilvá­nulásait értette, hanem a társadalmi javak méltá­nyos elosztását, a létfelté­telek és kulturális színvo­nal nivellálását is. Hazá­jában népszerűség övezi, a világ békeszerető embe­rei tisztelik és megbecsü­lik. Legyen e díszdoktori cím egyetemünk és az egész magyar társadalom elismerésének jele Urho Kaleva Kekkonen szemé­lye és Finnország testvéri népe iránt. Beszéde végén a dékán dr. Urho Kaleva Kekko­nent az állam- és jogtu­dományok díszdoktorává avatta, majd a rektor át­nyújtotta az elnöknek a díszes oklevelet, s a ka­rok dékánjai az egyetemi tanács nevében a hagyo­mányos kézfogással dísz­doktorrá fogadták­­lenül a kedvezőtlen körül­ményektől és elszigetelt­ségtől, meg tudta őrizni életerejét. Ezt az optimiz­must terjesztették el írá­saikban a nemzet köré­ben. Nem egy közülük egyszersmind aktív műve­lője volt az összehasonlí­tó finnugor kutatásoknak, amelyek mindkét ország­ban serkentőleg hatottak más tudományok­­ színvo­nalára is. Idővel a finn kultúra, különösen az iro­dalom és a művészet több barátot szerzett Magyar­­országon, mint bárhol máshol. Manapság, amikor min­den ország fejleszteni kí­vánja kapcsolatait, is­mertté óhajtja tenni kul­túráját, bővíteni akarja külkereskedelmét, vala­mint idegenforgalmát, megmutatta hasznosságát a magyarok és a finnek immár százados munkája, amely anélkül törekszik a két­ ország közötti kölcsö­nös kapcsolatokra, hogy ezek bárki ellen is irá­nyulnának. A jogtudomány szerepé­vel foglalkozott ezután a finn elnök. A többi kö­zött elmondotta, hogy minden egyes jogrendszer felveti ugyan a maga sa­játos problémáját, mégis mind több figyelmet kell szentelnünk a különböző államok jogrendszerének f­iniőét­e össze­hason­ító vizsgá­latá­ra. Szó­, a kis államok, a kis népiek szerepéről a bé­ke megteremtésére irá­nyuló erőfeszítésben. Hi­szem — mondotta —, hogy a leszerelés egykor a kis országok oldalán kezdő­dik. Ez egy fejlődési sza­kasz kezdetét jelentené, amelynek jellemző­je azok­nak az eszméknek és er­kölcsi értékeknek az elis­merése és valóra váltása, amelyek hozzájárulnak a nemzetközi békéhez. Politikai pályafutásával kapcsolatban megemlítet­te, hogy nem tartozik azok közé, akik a mai ta­gadhatatlanul nyugtalan és aggodalmat keltő kor­ban pesszimizmusba süly­­lyednek. Ellenkezőleg, az a véleménye, hogy a fe­lelősségviselés a nemzeti politika iránt nemcsak so­kat követelő feladat, de lebilincselő és lelkesítő is. Előadása után az ünne­pi közgyűlés részvevői me­leg ünneplésben részesí­tették a finn államelnö­köt. Dr. Nagy Károly rek­tor azzal a jókívánsággal zárta be az ünnepséget, hogy az új díszdoktor még sok éven át fejtse ki mun­kásságát a tudomány szol­gálatában, hazája, az egész emberiség javára, s most már az egyetem dicsősé­gére is. Dr. Nagy Károly (­jobbról) átnyújtja az oklevelet dr. Urho Kaleva Kekkonennek (MTI Fotó : Vigovszky Ferenc felvétele) A finn államfő kapcsolatainkról és a békéről Ezután a finn államel­nök nagy tetszéssel foga­dott előadást tartott, mely­ben a finn—magyar kap­csolatokról, a jogtudo­mány szerepéről, a béke iránti felelősségről szólt. Elmondotta, hogy a finn­ és a magyar nyelv rokon­ságát már az 1600-as évek­ben felfedezték, de tudó­saink csak a múlt század elején találkoztak abban a törekvésükben, hogy felderítsék nyelveink kö­zös finnugor elemeit, valamint népeink közös őskultúráját. E kutatások fő eredményei rövidesen szélesebb körökben is is­mertekké váltak, s feléb­resztették a két nemzet közötti kulturális kapcso­latok megteremtésének gondolatát. Ennek az esz­mének fő atyja Hunfalvy Pál volt. Magyarország és Finnország barátságának első szálait kivétel nélkül kiváló férfiak és őszinte haza­fiak kötötték, akik felismerték népeink nehéz megpróbáltatásainak nyil­vánvaló hasonlóságait, s jövőbe vetett hitüket ab­ból merítették, hogy mindkét nemzet, függet­ ­i Elnöki Tanács elnökének ebédje Loson­czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden az Országház , vadásztermé­ben ebédet adott dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke tiszte­letére. Részt vettek az ebéden az elnök kíséreté­nek tagjai is. Magyar részrnl jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, dr. Ajtai Miklós, Fehér La­jos, Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tesei, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Biró József, Czinege La­jos, dr. Horgos Gyula, Nagy Józsefné, Péter Já­nos, a kormány tagjai, a — A mostani hivatalos látogatás új szakaszt nyit kapcsolataink fejlesztésé­ben — mondta többek kö­zött. — Nemcsak azért, mert az ilyen találkozás feleleveníti a két nép kö­zi- történelmi múltját, hanem azért is, mert al­kalmat ad felmérni együtt­működésünk jelenlegi ál­lását, továbbfejlesztésének lehetőségeit, mind a két­oldalú kapcsolatok, mind a nemzetközi élet terüle­tén. Örömmel mondhati­ ,kik, hogy megbeszélé­seinket, az együttműkö­dést szorgalmazó és a ba­ráti kapcsolatok elmélyí­tését­ őszintén óhajtó szel­lem jellemzi, s ezért kö­­szönetemet szeretném ki­fejezni mindenekelőtt ön­nek, elnök úr. A két test­vér nép hagyományos kap­csolatainak megfelelően tárgyaltuk és vitattuk meg az országainkat né­peinket érintő és érdeklő (Folytatás a 2. oldalon) politikai, a gazdasági és a A meleg, baráti hangú­­kulturális élet több más latú ebéden Losonczi Pál vezető személyisége. pohárköszöntőt mondott: Losonczi Pál:* Új szakasz kapcsolataink fejlődésében OLDAL Zenei kalauz ..........................................2 Keresetkiegészítés a csökkent munkaképességű vasutasoknak . 3 A bőséges almatermés gondjai . . . 3 Jogtalan nyereség elvonására tett javaslatot az AKF ........ 8 A szakmunkásképzés új törvénye a társadalmi összefogásra épít Veres József munkaügyi miniszter sajtótájékoztatója Veres József munka­ügyi miniszter kedden saj­tótájékoztatót tartott a szakmunkásképzésről szó­ló új törvényről és a mun­kaidő-csökkentés helyze­téről. A szakmunkásképzés te­rületén az elmúlt húsz év alatt több mint kétszáz jogszabály született, ame­lyeket a változó igények és körülmények diktáltak Ezeket meg kellett szün­tetni, s egyben a húsz év alatt bekövetkezett széles körű, pozitív változásokra épülő új törvényt kellett hozni. A törvényelőkészí­­tés munkájában széles kö­rű vizsgálatot folytattak: minden szakmában szak­mai bizottságot alakítot­tak, amelyek 1960-tól kez­dődően megvizsgálták, mit kell korszerűsíteni, s egy­ben olyan szakmák össze­vonására tettek javasla­tot, amelyek egy-egy szak­ágazat felaprózását jelen­tették. Az új törvény megszüntette a szakmák túlzott szakosítottságá­t, s egyben meghatározta a szakmunkásképzés kor­szerűsítésének alapvető tennivalóit. Az új törvény alapvető tennivalói között szerep­el az emelt szintű tagozat ki­szélesítése. Ez nemcsak az e tagozaton tanulók lét­számnövekedését célozza, hanem arra irányul, hogy 1975-re uralkodóvá tegyék a tagozatot a hagyomá­nyos képzéssel szemben Ehhez azonban szükséges, hogy zavartalan lehetősé­get kapjanak a diákok az érettségi megszerzésére, az emelt szintű tagozat után a plusz két tanulóév elvégzéséhez. Jelenleg e plusz két évnek nincs iga­zi gazdája, s ezért több iskolát kell kijelölni és felkészíteni, hogy megfe­lelően fogadni tudják az emelt szinten végzett és érettségizni kívánó fiatal szakmunkásokat. A képzés tartalmi kor­szerűsítésében másik fon­tos tényező a természettu­dományos tárgyak foko­zott bevonása az oktatás­ba. A szakmunkásképzés re­formja meghozta a diáko­kat közvetlenül is érintő juttatást, a korábbi har­minc nap helyett a 46 na­­­pos szabadságot. Az új ösztöndíjrendszer pedig lehetővé teszi, hogy a 46 és 700 forintos értékhatá­ron belül a nehéz és ke­vésbé divatos szakmák ta­nulói számára nagyobb összegű ösztöndíjat folyó­sítsanak. A miniszter hangsúlyoz­ta: az új törvény végre­hajtása nem máról hol­napra végbemenő folya­mat, hanem több éves gondos munkát kíván. A törvény végrehajtásához messzemenően igényük a társadalom összefogását, sőt a törvény épít e se­gítségre. Változatlanul központi célnak tekinten­dő a fizikai munka na­gyobb megbecsülése. A fi­zikai munka igazi rangjá­nak elismerését elsősor­ban a szülőktől, a szak­munkástanulókkal kap­csolatban álló vállalatok vezetőitől és a szakmun­kásképzésben részt vevők­től igénylik. A végrehajtási rendelet új Országos Szakmunkás­­képzési Jegyzéket lépte­t életbe, amely az eddig­ 285 szakma helyett 186 szakmát, határoz meg. Be­vezeti az alapképzés,­ amely szerint az azonos szakmacsoporthoz tartozó tanulók a képzési idő első szakaszában közös szak­mai oktatásban részesül­nek, s csak az utolsó idő­szakban kapnak speciális szakmai képzést. A munkaidő-csökken­tésről szólva a miniszter elmondotta, hogy az az el­múlt év­ben 820 ezer, az idén pedig újabb 850 ezer embert érintett az ipar­ban. A munkaidő-csök­kentés alapelve a fokoza­tos végrehajtás, valamint az, hogy a vállalatok önerőből — gondos előké­szítés után — úgy hajtsák végre, hogy sem­ a kere­set, sem a teljesítmény nem eshet vissza. Az ed­digi tapasztalatok jók, a vállalatok túlnyomó több­sége az alapelvek szerint járt el, problémát jelent viszont a csökkentett munkaidő az ötnapos munkahetek végén a vas­úti áru- és személyszállí­tásban. A további tenni­valók között ezek megol­dása alapvető. L. E Bonn a választások után Szociáldemokrata-szabad demokrata kis­koalíció az előtérben Polgár Dén­es, az MTI tudósítója jelenti: Kedden mindhárom bonni parlamenti párt ve­zető testületei tanácsko­zást tartottak a választá­sok után kialakult hely­zetről és az új kormány megalakításáról. A Szociáldemokrata Párt elnöksége, ellenőrző bizottsága és tanácsa (Par­teirat) együttes ülésén — mint várható volt — el­határozta, hogy tárgyalá­sokat kezd a Szabad De­mokrata Párttal egy Brandt-vezette kormány megalakításáról. Ezzel a Szociáldemokrata Párt ré­széről a kis koalíció meg­alakítására irányuló dön­tés véglegesen megtörtént. Később Kiesinger meg­hívására Brandt egy SPD- delegáció kíséretében fel­kereste a CDU vezetősé­gét is. Mint azonban a ki­adott kommüniké hangoz­tatja, ezen a tárgyaláson nem vetődött fel a nagy koalíció esetleges folyta­tásának kérdése. A CSU elnöksége Mün­chenben ült össze és egy CDU—CSU—FDP koalíció megalakítása mellett tört lándzsát. A legnagyobb érdeklő­déssel a Szabad Demok­rata Párt országos elnök­ségének tanácskozását várták. A párt elnöksége hosszú tanácskozás után úgy döntött, hogy először a Szociáldemokrata Párt­tal kell tárgyalni kor­mányalakításról. A 30 ta­gú elnökségből ketten sza­vaztak e határozat ellen, ami kisebb a várt szám­nál. Ezt a határozatot elő­ször a párt parlamenti frakciójának, utána az úgynevezett főbizottság­­­­nak (ez a FDP legmaga­sabb fóruma a kongresz­­szus után) kell jóváhagy­nia. Minthogy közben az FDP minden tartományi szervezete a szociálde­mokratákkal létesítendő koalíció mellett foglalt ál­lást, várhatólag mindkét testület el­fogadja az el­nökség javaslatát. Ezek szerint a kis koa­líció megalakítása és Brandt kancellársága kö­zelebb került, a megvaló­suláshoz. Willy Brandt bonni la­kásán kedd este 20 óra­kor megkezdődtek a koa­líciós tárgyalások a Szo­­ciáldemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt között. Brandtnak és Scheelnek láthatólag az a szándéka, hogy mielőbb befejezett tényeket te­remtsen , és elébevágjon egy esetleges CDU—CSU torpedózási akciónak. Nyilatkozatot adott ki kedden a Német Kommu­nista Párt elnöksége. Ki­jelentette, hogy „egy SPD —FDP koalíciós kormány megalakulásában, amely a demokratikus népaka­ratot tükrözi, új politika bevezetésének lehetőségét látja­­. Magyarország atomenergic kormányzatán A Nemzetközi Atom­energia Ügynökség 13. közgyűlésének hétfői zá­róülésén újabb négy évre Sigvard Ecklundot válasz­tották 102 ország képvise­lői a szervezet vezérigaz­gatójává. Rotációs rendezés alap­ján tíz új országot — kö­zöttük Magyarországot­­ választottak kétévi időtar­tamra a 25 tagú kormány­zótanácsba, amely az ügy­nökség vezető testülete a közgyűlések közötti idő­szakban Sigvard Ecklund záró­beszédében sajnálattal­­ szólt arról, hogy az atom­­sorompó-szerződés kérdé­se gyakorlatilag függőben van, ugyanakkor bizonyos országok föld alatti nuk­leáris kísérleteket folytat- a Nemzetközi­­Ügynökség ácsának tagjá­ nak. Szorgalmazta a szer­ződés mielőbbi ratifikálá­sát az aláíró országok ré­széről. Közölte, hogy az ügyökség 1957-ben tör­tént alapítása óta a nuk­leáris fegyverek hatóereje ezerszeresre növekedett Podgornij Finnországba látogat Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnö­ke október közepén Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök meghívására hivatalos látogatásra Hel­sinkibe utazik — jelentet­ték be kedden a szovid fővárosban. (TASZSZ )

Next