Népszava, 1971. október (99. évfolyam, 231–257. sz.)
1971-10-17 / 245. szám
Világ proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM •ÁRA 1,20 FORINT 1971. OKTÓBER 17. VASARNAP tárgyalások korszaka .s Így látszik, most az egész földgolyóra kiterjedő tárgyalások korszaka kezdődik — állapította ki mag a francia Les Echos. S tegyük hozzá: már régen nem látszatról van szó csupán. Példátlan diplomáciai aktivitásnak vagyunk a tanúi, amelynek állandóan bővül a hatósugara. A májusra tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozó is e nagy párbeszéd része, azé a párbeszédé, amelyet a szocialista országok kezdeményeztek, és minden ellenállással szemben életben tartottak. Mert volt és van is ellenállás. * Hány akadályt emelt a nyugatnémet jobboldal, míg a Szovjetunió és Lengyelország vezetői leülhettek a tárgyalóasztalhoz az NSZK államférfiaival, s megszülethettek a nevezetes szerződések, a nyugatberlini megállapodás. Mennyi munka előzte meg a Franciaországgal kialakított jó kapcsolatokat. És mennyi erőfeszítést követelt, hogy az európai biztonsági értekezlet ügye realitássá váljék. Az Egyesült Államok Moszkvába készülő elnöke is egyike volt azoknak, akik nem az európai párbeszéd zavartalanságán fáradoztak... Ezért is anynyira találó az Humanité megállapítása: „Nixon szovjetunióbeli látogatása olyan kísérletnek tűnik, amely arra irányul, hogy hozzáidomítsa az amerikai politikát a nemzetközi realitásokhoz. Ez a realitás nagyon különbözik attól, amelyről Washington nemrég még álmodozott, s e realitás legjellemzőbb vonása a szocialista világ előrehaladása.” Ír Washington a békés egymás mellett élés szovjet V politikájának ellenszerét hiába kereste az aggresszivitásban. A kirobbantott helyi konfliktusokkal a Fehér Ház akadályozhatta a szocialista külpolitikát, de nem sikerült a világra erőszakolnia a hidegháború lomtárából időről időre kölcsönzött szellemet. Nem véletlen, hogy még a tárgyilagosabb polgári sajtó is óvakodik attól, hogy Nixon békeszándékainak tulajdonítsa a szovjet—amerikai csúcstalálkozót, s inkább tekinti azt a szovjet külpolitika sikerének. A Figaro fogalmazta meg: „Nixon moszkvai látogatását az a szovjet politika tette lehetővé, amely szemmel láthatóan a feszültség enyhítésére törekszik.” E látogatás bejelentése meglepte a világot, noha számolt is vele. Meglepte, hiszen nagyon sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy egy amerikai elnök útrakeljen Moszkvába. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy „ez a sok minden”, a Szovjetunió, a szocialista országok tekintélyének, erejének példátlan mérvű növekedése, közvetlen külpolitikai céljaik kitartó, fokozatos valóra váltása — valóság. A szovjet—amerikai kapcsolatokban a Szovjetuniónak több fontos kérdésben sikerült érvényt szereznie az ésszerűséggel, a realitásokkal számoló politikának. A szovjet—amerikai csúcstalálkozót érlelte a SALT-tárgyalásokon elért részmegállapodás, a tengerfenék atomfegyvermentesítéséről szóló egyezmény, a bakteriológiai fegyverek betiltásának előkészítése, a „forró drót” korszerűsítése, és nem utolsósorban a nyugat-berlini megállapodás. Ezért nem lehet Nixon látogatását sem az amerikai elnökválasztási manőverezés, sem a kínai kapcsolatok területére leszűkíteni. Még akkor sem, ha mindkettő szerepet játszhat Nixon moszkvai utazási tervében. Sohasem állt távol a szándék az amerikai elnököktől, hogy látványos külföldi utazásokkal vezessék be korteshadjáratukat, és az sem, hogy a szocialista országok közötti nézeteltérésekből megpróbáljanak tőkét kovácsolni. Ezúttal a döntésben a főszerepet minden bizonnyal mégis az a felismerés játszotta, hogy egyetlen alapvető nemzetközi problémát sem lehet megoldani a Szovjetunió nélkül, még kevésbé ellenére. Nem véletlen, hogy míg a pekingi látogatást a titokzatosság leplével veszik körül, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó bejelentését nem követték rejtélyeket boncolgató találgatások. Nixon a két ország vezetőinek véleményét fejezte ki, amikor arról beszélt, hogy „az ilyen találkozónak akkor van értelme, ha a két fél kész olyan kérdések megvitatására, amelyekben komoly haladás érhető el.” A világ pedig éppen a sorozatos tanácskozások, a már megkötött megállapodások, a szovjet kezdeményezések eredményeképpen tudja, miben várható, és miben nem várható előrelépés. A legújabb szovjet állásfoglalásokból az is félreérthetetlenül kitűnik, hogy a Szovjetunió a Nixonlátogatás küszöbén sem hajlandó tompítani az aktív antiimperialista harcot. Podgornij vietnami, Koszigin algériai útja éppen úgy bizonyítja ezt, mint Szadat egyiptomi elnök legutóbbi látogatása Moszkvában, vagy akár a szovjet—indiai szerződés. A békés egymás mellett élés politikájának érvényesítése közben, a Szovjetunió fokozza erőfeszítéseit az imperializmus támadásainak kereszttüzében álló országok megsegítésére. A Szovjetunió álláspontja világos, kérdés azonban, mivel megy Nixon Moszkvába. Illúzió lenne e látogatástól fordulatot várni a nemzetközi helyzetben. Illúzió azt remélni, hogy a csúcstalálkozó varázspálca, amely egy villanás alatt feloldja a nemzetközi feszültség gócait. De jelentősen előbbre viheti azoknak a függőben levő kérdéseknek a rendezését, amelyekről évek óta tárgyal a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Barabás Péter Szerényen már szégyen?................ 2 A társadalmi igazságosság nagy kérdése 3 Fiatalokról , fiataloknak............................. 7 Budapesti Művészeti Hetek................ 9 Évekre szóló lakáselosztási terveket készítenek a tanácsok............................16 Koszigin ma Kanadába utazik Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök vasárnap hivatalos látogatásra Kanadába utazik. A szovjet kormányfő Trudeau kanadai miniszterelnök májusi szovjetunióbeli útját viszonozza. Ekkor írták alá a két ország közötti rendszeres politikai konzultációkról intézkedő jegyzőkönyvet, amely moszkvai és kanadai értékelések szerint minőségileg új szintre emelte a kétoldalú viszonyt. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a látogatás és a viszontlátogatás között ezúttal összesen öt hónap telt el Koszigin előreláthatólag nyolc napot tölt Kanadában, s ez idő alatt Ottawán kívül Montrealba, Vancouverba és más kanadai városokba is ellátogat. Természetesen programjának legfontosabb részét az ottawai hivatalos eszmecserék jelentik. Ha Ottawában a két kormányfő tovább folytatja a moszkvai párbeszédet, amiben nincsen okunk kételkedni, akkor nyilvánvaló, hogy a világpolitikai problémák közül a szovjet fél az olyan közös érdekeltségű problémákra helyezi majd a hangsúlyt, mint a kanadai részvétellel tervezett európai biztonsági értekezlet, az európai fegyveres erők létszámcsökken- tése. A kanadai fél mondanivalóját pedig az határozza meg, hogy — mint ismeretes — a két hónappal ezelőtti amerikai „dollármentő intézkedések” következtében ez az ország valóságos gazdasági háborúba keveredett legnagyobb kereskedelmi partnerével, az Egyesült Államokkal, s a déli szomszéd önző magatartása tovább táplálja Kanada kormányának és népének régi óhaját a független politizálásra Moszkvában egyöntetűen azt a véleményt vallják, hogy a szovjet kormányfő látogatására olyan kedvező időpontban kerül sor, amikor a közös érdeklődés és az érdekeltség dominál a Szovjetunió és Kanada kapcsolataiban, amelyek bővítését nem akadályozzák holtpontra jutott viták, vagy más megoldhatatlan problémák. A hét meteorológiai története A tél előre veti árnyékát A hét közepén napos, az évszaknak megfelelően kissé melegebb volt az idő. Még reménykedtünk a hosszabb őszben. Igaz, hogy az éjszakai lehűlés a felhőtlen ég alatt erős volt, de a reggeli ködök felszakadozása után, kora délutánra, 20—23 fokig emelkedett a hőmérséklet. A meteorológusok figyelmét azonban már hét elején magára vonta a rendkívüli hideg, Közép- Európa felé tartó sarkvidéki eredetű levegő. Ez a levegő a hét első napjaiban észak—déli pályán nagy sebességgel közeledett kontinensünk felé. Mozgási irányát menet közben változtatta, és ezért haladása átmenetileg lelassult. Csütörtökön azonban már több jel mutatott arra, hogy a hideg hamarosan elárasztja az egész Kárpát-medencét. A fátyolfelhőzet fokozatosan emelkedett, a déli szél megélénkült, majd erőssé vált A péntekre virradó éjszakán érte el hazánkat a komolyabb hideg első hulláma. Sokfelé megeredt az eső, a szél először a Dunántúlon, majd az ország többi részén is észak-nyugatira fordult, és több helyen viharossá vált. Egy-két hely kivételével országszerte esett az eső, sőt, a keleti megyékben néhány helyen havas eső, a Kékesen pedig hó hullott. Szombat reggelre 2 centiméteres hótakaró borította a Mátra magasabb részeit. A hőmérséklet a hideg beáramlásának hatására, általában 15 fokkal csökkent az előző napokhoz képest. A hét végén még nem várható lényeges javulás. A hideg kisebb kihagyásokkal egyre tartósabbá válik, és a tél előre veti árnyékát. Vasárnap valószínű csapadékmentesség mellett, többé-kevésbé naposabb idő várható, 7—12 fokos hőmérséklettel Leesett az első hó a Mátrában /MTI Fotó: Vigovszki Ferenc felvétele) * Közlemény a Norvég Szakszervezeti Szövetség (LO) küldöttségének magyarországi látogatásáról A SZOT elnökségének meghívására 1971. október 10—16-ig hazánkban tartózkodott a Norvég Szakszervezeti Szövetség (LO) küldöttsége Tor Aspengren elnök vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Eivind Strömman, a Szálloda és Éttermi Dolgozók Szövetségének elnöke és Mirjam Nordahl, az LD nemzetközi titkára. A delegáció megbeszéléseket folytatott a SZOT küldöttségével, amelyet Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vezetett. A küldöttségek kölcsönösen tájékoztatták egymást szakszervezeteik tevékenységéről, a szakszervezetek előtt álló feladatokról. Véleménycserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a norvég és magyar szakszervezetek kapcsolatainak továbbfejlesztéséről A megbeszélések során a küldöttségek azonos véleményen voltak abban, hogy a társadalmi rendtől és a nemzetközi szakszervezeti hovatartozástól függetlenül az egyes országok szakszervezetei között a kapcsolat, egymás megismerése hasznos és szükséges. Egyetértettek abban, hogy a szakszervezeti mozgalomnak számtalan olyan feladata van, melyek megoldása nemzetközi véleménycserét, együttes állásfoglalást igényel. A dolgozók közös érdekeinek védelme megköveteli, hogy a különböző országok szakszervezeti vezetői szót értsenek egymással. Ezért támogatják és szorgalmazzák a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal keretében szervezendő európai szakszervezeti vezetők tanácskozását, az NDK szakszervezeteinek (FDGB) részvételével. A delegációk megállapodtak abban, hogy a norvég és a magyar szakszervezetek közötti kapcsolatot továbbfejlesztik, segítik olyan találkozások létrejöttét, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a két ország dolgozói kölcsönösen megismerjék egymást és erősödjön barátságuk. A norvég küldöttséget magyarországi tartózkodása során fogadta Rock Jenő miniszterelnök. •A küldöttség látogatást tett a KPVDSZ-ben, a Győri Vagon- és Gépgyárban, a Budapesti Finomkötöttárugyárban, a Duna Intercontinental és a Budapest Szállodákban, ahol megismerkedett az üzem gazdasági és mozgalmi tevékenységével, találkozott az üzemi aktivistákkal. Járt a SZOT Központi Iskolán, ahol Tor Aspengren elnök tájékoztatta a szakszervezeti vezetőket a norvég szakszervezeti mozgalom tevékenységéről, feladatairól. A küldöttségek megbeszélései őszinte és szívélyes légkörben folytak. Budapest, 1971. október 15. A norvég szakszervezeti küldöttség szombaton elutazott hazánkból. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke és a SZOT más vezetői búcsúztatták. Ott volt Tancred Ibsen, a Norvég Királyság nagykövete is. Losonczi Pál hazaérkezett Iránból Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki feleségével együtt — Mohammad Reza Pahlavi iráni sah meghívására — részt vett az iráni állam fennállásának 2500. évfordulója alkalmából Persepolisban rendezett ünnepségeken, szombat délután viszszaérkezett Budapestre. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Nánási László és Vass Istvánné, az Elnöki Tanács tagjai, Puja Frigyes, s külügyminiszter első helyettese, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. Ott volt a fogadtatásnál Mohammad Hassan Puyani, az iráni császárság és V. J. Pavlov, a Szovjet-unió nagykövete. Újofel amerikai bombafrakciások fundskínábani B—52-es amerikai óriás bombázók folytatják légi agressziójukat. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szombati közlése szerint az éjszaka folyamán négy hullámban indultak bevetésre, s mintegy 500 tonna bombát szórtak le a kambodzsai —dél-vietnami határ mindkét oldalán. E térségben — mint ismeretes — a népi erők immáron három hete folytatják heves offenzívájukat az amerikai agresszorok és dél-vietnami bábjaik állásai ellen. Saigonban a bábrezsimmel szembehelyezkedő diákok ismét kifejezésre juttatták háborúellenes érzelmeiket. A dél-vietnami főváros centrumában szombat reggel kormány- és Amerika-ellenes röpcédulákat osztogattak és lángba borítottak egy rendőrőrszobát Négy magyar mérnökből álló tervezőbrigád a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megbízásából három hetet töltött a VDK fővárosában, hogy elkészítse a hanoi anya- és csecsemővédő intézet teljes felújításának terveit Az új intézet a négy magyar mérnök terve alapján a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség ajándékaként épül fel Hanoiban. Feszült helyzet India és Pakisztán határán Nyugati hírügynökségek Új-Delhiből keltezett jelentése szerint robbanásig feszült a helyzet India , és Pakisztán határán. A határ mindkét oldalán csapatokat vontak össze, és az indiai főváros nyugati diplomáciai köreiben az a vélemény, hogy „a háború bármely percben kitörhet”. Az indiai hadügyminisztérium szóvivője a csapatösszevonások hírét megerősítette, mint mondotta, India részéről ez „elővigyázatossági, védelmi jellegű intézkedés”, mert a hét folyamán Pakisztán hasonlóképpen járt el Indira Gandhi miniszterelnök-asszony két nap alatt háromszor vitatta meg kormányának tagjaival a határon kialakult helyzetet. A miniszterelnök kedden sajtóértekezletet tart, amelyen feltehetően körvonalazni fogja India álláspontját. A pakisztáni fél továbbra is azzal vádolja az Indiai katonaságot, hogy az tüzérséggel támadja a kelet-pakisztáni határmenti településeket Az ágyútűz következtében állítólag több polgári személy életét vesztette. (AP, Reuter)