Népszava, 1971. október (99. évfolyam, 231–257. sz.)

1971-10-17 / 245. szám

Világ proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM •­ÁRA 1,20 FORINT 1971. OKTÓBER 17. VASARNAP ­ tárgyalások korszaka .s Így látszik, most az egész földgolyóra kiterjedő­­ tárgyalások korszaka kezdődik — állapította ki mag a francia Les Echos. S tegyük hozzá: már régen nem látszatról van szó csupán. Példátlan dip­lomáciai aktivitásnak vagyunk a tanúi, amelynek állandóan bővül a hatósugara. A májusra tervezett szovjet—amerikai csúcs­találkozó is e nagy párbeszéd része, azé a párbeszé­dé, amelyet a szocialista országok kezdeményeztek, és minden ellenállással szemben életben tartottak. Mert volt és van is ellenállás. * Hány akadályt emelt a nyugatnémet jobboldal, míg a Szovjetunió és Lengyelország vezetői leülhet­tek a tárgyalóasztalhoz az NSZK államférfiaival, s megszülethettek a nevezetes szerződések, a nyugat­berlini megállapodás. Mennyi munka előzte meg a Franciaországgal kialakított jó kapcsolatokat. És mennyi erőfeszítést követelt, hogy az európai biz­tonsági értekezlet ügye realitássá váljék. Az Egyesült Államok Moszkvába készülő elnöke is egyike volt azoknak, akik nem az európai pár­beszéd zavartalanságán fáradoztak... Ezért is any­­nyira találó az Humanité megállapítása: „Nixon szovjetunióbeli látogatása olyan kísérletnek tűnik, amely arra irányul, hogy hozzá­idomítsa az ameri­kai politikát a nemzetközi realitásokhoz. Ez a reali­tás nagyon különbözik attól, amelyről Washington n­emrég még álmodozott, s e realitás legjellemzőbb vonása a szocialista világ előrehaladása.” Ír Washington a békés egymás mellett élés szovjet V­­ politikájának ellenszerét hiába kereste az ag­­­g­resszivitásban. A kirobbantott helyi konflik­tusokkal a Fehér Ház akadályozhatta a szocialista külpolitikát, de nem sikerült a világra erőszakolnia a hidegháború lomtárából időről időre kölcsönzött szellemet. Nem véletlen, hogy még a tárgyilagosabb polgári sajtó is óvakodik attól, hogy Nixon béke­­szándékainak tulajdonítsa a szovjet—amerikai csúcs­­találkozót, s inkább tekinti azt a szovjet külpolitika sikerének. A Figaro fogalmazta meg: „Nixon moszk­vai látogatását az a szovjet politika tette lehetővé, amely szemmel láthatóan a feszültség enyhítésére törekszik.” E látogatás bejelentése meglepte a világot, noha számolt is vele. Meglepte, hiszen nagyon sok min­dennek kellett történnie ahhoz, hogy egy amerikai elnök útrakeljen Moszkvába. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy „ez a sok minden”, a Szovjetunió, a szocialista országok tekintélyének, erejének példát­lan mérvű növekedése, közvetlen külpolitikai cél­jaik kitartó, fokozatos valóra váltása — valóság. A szovjet—amerikai kapcsolatokban a Szovjet­uniónak több fontos kérdésben sikerült érvényt sze­reznie az ésszerűséggel, a realitásokkal számoló po­litikának. A szovjet—amerikai csúcstalálkozót érlelte a SALT-tárgyalásokon elért részmegállapodás, a ten­gerfenék atomfegyvermentesítéséről szóló egyez­mény, a bakteriológiai fegyverek betiltásának elő­készítése, a „forró drót” korszerűsítése, és nem utolsósorban a nyugat-berlini megállapodás. Ezért nem lehet Nixon látogatását sem az amerikai elnök­­választási manőverezés, sem a kínai kapcsolatok területére leszűkíteni. Még akkor sem, ha mindkettő szerepet játszhat Nixon moszkvai utazási tervében. S­ohasem állt távol a szándék az amerikai elnö­köktől, hogy látványos külföldi utazásokkal vezessék be korteshadjáratukat, és az sem, hogy a szocialista országok közötti nézeteltérések­ből megpróbáljanak tőkét kovácsolni. Ezúttal a dön­tésben a főszerepet minden bizonnyal mégis az a felismerés játszotta, hogy egyetlen alapvető nemzet­közi problémát sem lehet megoldani a Szovjetunió nélkül, még kevésbé ellenére. Nem véletlen, hogy míg a pekingi látogatást a titokzatosság leplével veszik körül, a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó bejelentését nem követték rej­télyeket boncolgató találgatások. Nixon a két ország vezetőinek véleményét fejezte ki, amikor arról be­szélt, hogy „az ilyen találkozónak akkor van értelme, ha a két fél kész olyan kérdések megvitatására, amelyekben komoly haladás érhető el.” A világ pedig éppen a sorozatos tanácskozások, a már meg­kötött megállapodások, a szovjet kezdeményezések eredményeképpen tudja, miben várható, és miben nem várható előrelépés. A legújabb szovjet állásfoglalásokból az is félre­érthetetlenül kitűnik, hogy a Szovjetunió a Nixon­­látogatás küszöbén sem hajlandó tompítani az aktív antiimperialista harcot. Podgornij vietnami, Koszi­gin algériai útja éppen úgy bizonyítja ezt, mint Szadat egyiptomi elnök legutóbbi látogatása Moszk­vában, vagy akár a szovjet—indiai szerződés. A bé­kés egymás mellett élés politikájának érvényesítése közben, a Szovjetunió fokozza erőfeszítéseit az im­perializmus támadásainak kereszttüzében álló orszá­gok megsegítésére. A Szovjetunió álláspontja világos, kérdés azon­ban, mivel megy Nixon Moszkvába. Illúzió lenne e látogatástól fordulatot várni a nemzet­közi helyzetben. Illúzió azt remélni, hogy a csúcs­­találkozó varázspálca, amely egy villanás alatt fel­oldja a nemzetközi feszültség gócait. De jelentősen előbbre viheti azoknak a függőben levő kérdések­nek a rendezését, amelyekről évek óta tárgyal a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Barabás Péter Szerényen már szégyen?................ 2 A társadalmi igazságosság nagy kérdése 3 Fiatalokról , fiataloknak............................. 7 Budapesti Művészeti Hetek................ 9 Évekre szóló lakáselosztási terveket készítenek a tanácsok............................16 Koszigin ma Kanadába utazik Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök vasár­nap hivatalos látogatásra Kanadába utazik. A szov­jet kormányfő Trudeau kanadai miniszterelnök májusi szovjetunióbeli útját viszonozza. Ekkor írták alá a két ország kö­zötti rendszeres politikai konzultációkról intézkedő jegyzőkönyvet, amely moszkvai és kanadai ér­tékelések szerint minősé­gileg új szintre emelte a kétoldalú viszonyt. Ezt igazolja az a körülmény is, hogy a látogatás és a viszontlátogatás között ez­úttal összesen öt hónap telt el Koszigin előreláthatólag nyolc napot tölt Kanadá­ban, s ez idő alatt Otta­wán kívül Montrealba, Vancouverba és más ka­nadai városokba is ellá­togat. Természetesen prog­ramjának legfon­tosabb részét az ottawai hivata­los eszmecserék jelentik. Ha Ottawában a két kormányfő tovább foly­tatja a moszkvai párbe­szédet, amiben nincsen okunk kételkedni, akkor nyilvánvaló, hogy a világ­­politikai problémák kö­zül a szovjet fél az olyan közös érdekeltségű prob­lémákra helyezi majd a hangsúlyt, mint a kanadai részvétellel tervezett európai biztonsági érte­kezlet, az európai fegyve­res erők létszámcsökken-­ tése. A kanadai fél mon­danivalóját pedig az ha­tározza meg, hogy — mint ismeretes — a két hónap­pal ezelőtti amerikai „dol­lármentő intézkedések” következtében ez az or­szág valóságos gazdasági háborúba keveredett leg­nagyobb kereskedelmi partnerével, az Egyesült Államokkal,­­ s a déli szomszéd önző magatar­tása tovább táplálja Ka­nada kormányának és né­pének régi óhaját a füg­getlen politizálásra Moszkvában egyönte­tűen azt a véleményt vallják, hogy a szovjet kormányfő látogatására olyan kedvező időpontban kerül sor, amikor a közös érdeklődés és az érdekelt­ség dominál a Szovjet­unió és Kanada kapcso­lataiban, amelyek bőví­tését nem akadályozzák holtpontra jutott viták, vagy más megoldhatat­lan problémák. A hét meteorológiai története A tél előre veti árnyékát A hét közepén napos, az évszaknak megfelelően kissé melegebb volt az idő. Még reménykedtünk a hosszabb őszben. Igaz, hogy az éjszakai lehűlés a felhőtlen ég alatt erős volt, de a reggeli ködök felszakadozása után, ko­ra délutánra, 20—23 fokig emelkedett a hőmérsék­let. A meteorológusok fi­gyelmét azonban már hét elején magára vonta a rendkívüli hideg, Közép- Európa felé tartó sarkvi­déki eredetű levegő. Ez a levegő a hét első napjai­ban észak—déli pályán nagy sebességgel közele­dett kontinensünk felé. Mozgási irányát menet közben változtatta, és ezért haladása átmeneti­leg lelassult. Csütörtökön azonban már több jel mu­tatott arra, hogy a hideg hamarosan elárasztja az egész Kárpát-medencét. A fátyolfelhőzet fokoza­tosan emelkedett, a déli szél megélénkült, majd erőssé vált A péntekre virradó éjszakán érte el hazánkat a komolyabb hi­deg első hulláma. Sokfelé megeredt az eső, a szél először a Dunántúlon, majd az ország többi ré­szén is észak-nyugatira fordult, és több helyen vi­harossá vált. Egy-két hely kivételével országszerte esett az eső, sőt, a keleti megyékben néhány helyen havas eső, a Kékesen pe­dig hó hullott. Szombat reggelre 2 centiméteres hótakaró borította a Mát­ra magasabb részeit. A hőmérséklet a hideg be­áramlásának hatására, ál­talában 15 fokkal csök­kent az előző napokhoz képest. A hét végén még nem várható lényeges ja­vulás. A hideg kisebb kiha­gyásokkal egyre tartósab­­bá válik, és a tél előre ve­ti árnyékát. Vasárnap va­lószínű csapadékmentes­ség mellett, többé-kevésbé naposabb idő várható, 7—12 fokos hőmérséklet­tel Leesett az első hó a Mátrában /MTI Fotó: Vigovszki Ferenc felvétele) * Közlemény a Norvég Szakszervezeti Szövetség (LO) küldöttségének magyarországi látogatásáról A SZOT elnökségének meghívására 1971. október 10—16-ig hazánkban tar­tózkodott a Norvég Szak­­szervezeti Szövetség (LO) küldöttsége Tor Aspeng­­ren elnök vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Eivind Strömman, a Szál­loda és Éttermi Dolgozók Szövetségének elnöke és­ Mirjam Nordahl, az LD nemzetközi titkára. A delegáció megbeszélé­seket folytatott a SZOT küldöttségével, amelyet Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára vezetett. A küldöttségek kölcsö­nösen tájékoztatták egy­mást szakszervezeteik te­vékenységéről, a szakszer­vezetek előtt álló felada­tokról. Véleménycserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, vala­mint­ a norvég és magyar szakszervezetek kapcsola­tainak továbbfejlesztésé­­ről A megbeszélések során a küldöttségek azonos vé­leményen voltak abban, hogy a társadalmi rendtől és a nemzetközi szakszer­vezeti hovatartozástól füg­getlenül az egyes országok szakszervezetei között a kapcsolat, egymás megis­merése hasznos és szüksé­ges. Egyetértettek abban, hogy a szakszervezeti mozgalomnak számtalan olyan feladata van, me­lyek megoldása nemzet­közi véleménycserét, együttes állásfoglalást igé­nyel. A dolgozók közös érde­keinek védelme megköve­teli, hogy a különböző or­szágok szakszervezeti ve­zetői szót értsenek egy­mással. Ezért támogatják és szorgalmazzák a Nem­zetközi Munkaügyi Hiva­tal keretében szervezendő európai szakszervezeti ve­zetők tanácskozását, az NDK szakszervezeteinek (FDGB) részvételével. A delegációk megálla­podtak abban, hogy a norvég és a magyar szak­­szervezetek közötti kap­csolatot továbbfejlesztik, segítik olyan találkozások létrejöttét, amelyek hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a két ország dolgozói köl­csönösen megismerjék egymást és erősödjön ba­rátságuk. A norvég küldöttséget magyarországi tartózkodá­sa során fogadta Rock Je­nő miniszterelnök. •A küldöttség látogatást tett a KPVDSZ-ben, a Győri Vagon- és Gépgyár­ban, a Budapesti Finom­kötöttárugyárban, a Duna Intercontinental és a Bu­dapest Szállodákban, ahol megismerkedett az üzem gazdasági és mozgalmi te­vékenységével, találkozott az üzemi aktivistákkal. Járt a SZOT Központi Is­kolán, ahol­ Tor Aspeng­­ren elnök tájékoztatta a szakszervezeti vezetőket a norvég szakszervezeti mozgalom tevékenységé­ről, feladatairól. A küldöttségek megbe­szélései őszinte és szívé­lyes légkörben folytak. Budapest, 1971. október 15. A norvég szakszervezeti küldöttség szombaton el­utazott hazánkból. A ven­dégeket a Ferihegyi repü­lőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke és a SZOT más vezetői búcsúztatták. Ott volt Tancred Ibsen, a Norvég Királyság nagy­követe is. Losonczi Pál hazaérkezett Iránból Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki felesé­gével együtt — Moham­mad Reza Pahlavi iráni sah meghívására — részt vett az iráni állam fenn­állásának 2500. évforduló­ja­ alkalmából Persepolis­­ban rendezett ünnepsége­ken, szombat délután visz­­szaérkezett Budapestre. Fogadásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Ná­­nási László és Vass Ist­vánné, az Elnöki Tanács tagjai, Puja Frigyes, s­ külügyminiszter első he­lyettese, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának ve­zetője. Ott volt a fogadtatásnál Mohammad Hassan Puya­­ni, az iráni császárság és V. J. Pavlov, a Szovjet-­­unió nagykövete. Újofel amerikai bombafrakciások fundskínábani B—52-es amerikai óriás bombázók folytatják légi agressziójukat. A saigoni amerikai katonai parancs­nokság szombati közlése szerint az éjszaka folya­mán négy hullámban in­dultak bevetésre, s mint­egy 500 tonna bombát szórtak le a kambodzsai —dél-vietnami határ mindkét oldalán. E tér­ségben — mint ismeretes — a népi erők immáron három hete folytatják heves offenzív­ájuk­at az amerikai agresszorok és dél-vietnami bábjaik ál­lásai ellen. Saigonban a bábrezsim­­mel szembehelyezkedő diákok ismét kifejezésre juttatták háborúellenes érzelmeiket. A dél-viet­nami főváros centrumá­ban szombat reggel kor­mány- és Amerika-ellenes röpcédulákat osztogattak és lángba borítottak egy rendőrőrszobát Négy magyar mérnök­ből álló tervezőbrigád a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megbízásából három hetet töltött a VDK fővárosában, hogy elké­szítse a hanoi anya- és csecsemővédő intézet tel­jes felújításának terveit Az új intézet a négy magyar mérnök terve alapján a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet­ség ajándékaként épül fel Hanoiban. Feszü­lt helyzet India és Pakisztán határán Nyugati hírügynöksé­gek Új-Delhiből keltezett jelentése szerint robbaná­sig feszült a helyzet In­dia , és Pakisztán határán. A határ mindkét oldalán csapatokat vontak össze, és az indiai főváros nyu­gati diplomáciai köreiben az a vélemény, hogy „a háború bármely percben kitörhet”. Az indiai hadügymi­nisztérium szóvivője a csapatösszevonások hírét megerősítette, mint mon­dotta, India részéről ez „elővigyázatossági, védel­mi jellegű intézkedés”, mert a hét folyamán Pa­kisztán hasonlóképpen járt el Indira Gandhi m­inisz­­terelnök-asszony két nap alatt háromszor vitatta meg kormányának tagjai­val a határon kialakult helyzetet.­ A miniszterel­nök kedden sajtóértekez­letet tart, amelyen felte­hetően körvonalazni fog­­ja India álláspontját. A pakisztáni fél to­vábbra is azzal vádolja az Indiai katonaságot, hogy az tüzérséggel tá­madja a kelet-pakisztáni határmenti településeket Az ágyútűz következtében állítólag több polgári sze­mély életét vesztette. (AP, Reuter)

Next