Népszava, 1971. november (99. évfolyam, 258–282. sz.)

1971-11-26 / 279. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM­ÁRA 89 FILLÉR 1971. NOVEMBER 26. PÉNTEK­ENK A bíró és a társadalom­ üntető bíróságainkon december elején, körülbelül egy hétig , nem tárgyalnak a bírák. Némák és üresek maradnak a tárgyalótermek, nem csopor­tosulnak izgatott és türelmetlen, vagy csendben várakozó tanúk a barna faajtók előtt, nem vezetnek előzetesben levő vádlottat kihallgatásra; napokig nem hangzik fel büntető tanácsokban az ítélethirdetés kezdő két szava: „A Népköztársaság nevében!” Tanulnak a büntetőbírák. Tanulmányozzák, vezető igazságügyi szakembe­rek segédletével értelmezik, s további büntetőgya­korlatukban „elhelyezik” a Btk. új, módosított pa­ragrafusait. Látszólag „belső” ügy ez a továbbképzés. Orszá­gos méretét, társadalmi és politikai­ súlyát és jelen­tőségét tekintve azonban korántsem sorolható a szok­ványos, sokféle munkaterületen előforduló tanfolya­mokhoz. A törvény módosításakor dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter utalt is arra: „Meg kell oldani a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek dolgozói­­­nak oktatását, megfelelő felkészítését és a kapcsolódó jogszabályok áttekintését... az összhang biztosítása érdekében.” A Btk. módosítása, a változott tételek élő gya­korlattá változtatása olyan tényező, amely emberek tízezreinek, sőt, lényegében az egész társadalomnak az életében hat. A törvényesség szigorú betartása, az ítélkezés, s ebben a büntető ügyek lebonyolítása, igazságos kimenetelük biztosítása hosszú esztendők óta olyan követelmény — és tisztes gyakorlat —, amely emeli a lakosság szemében törvényhozásunk, igazságügyi, bűnüldöző apparátusunk tekintélyét; napról napra bizonyságot ad arról, hogy a bűnt, akár szándékos volt, akár gondatlanságból követték el, igazságos büntetés követi. Aki járt valaha bíróságon — s tanúként százez­rek fordultak már meg bírósági folyosókon, tárgyaló­­termekben —, annak feltétlenül van némi fogalma a bírói tanácsok elképzelhetetlenül sokrétű és fele­lősségteljes munkájáról. A bíróság szemében nincs „kis ügy”, a legkörültekintőbben kell dönteniük mindig, akár kétezer forint a­kár, akár kétszázezer, akár gondatlan veszélyeztetés történt, akár ifjúság elleni bűntett szerepel a tárgyalás napirendjén. Egyetlen módosító törvény, irányelv is lényege­sen befolyásolhatja a bírói mérlegelés módszereit, hogyne lenne tehát szükség elmélyült munkára, elő­tanulmányokra akkor, amikor a Btk. módosításával a Büntető Törvénykönyvnek mintegy harmada, ala­kult át, vált korszerűbbé, követelően maga után von-­­va az igazságosztás művelőinek újszerűbb munká­ját is.­­ T­udni kell: a Btk. módosítása, a 96 új paragrafus nem jelenti minden eddigi módszer és büntetési tétel változását. Mégis, bizonyos fokig új szemlé­let meghonosítását követeli meg a büntetőbíró­ságokon. Néhány, eddig bűncselekménynek számító tett­­ vétséggé válik: „koccanásos” balesetek ügyé­ben többé nem lesz szükség hosszadalmas bírósági eljárásokra, jegyzőkönyvek készítésére. Több cselek­ménynél válik egyszerűbbé az eljárás, másutt viszont tudniuk kell a bíráknak, miként változtak meg a ki­szabható büntetés határai; ismét más esetekben arra kell ügyelniük, hogy az évek alatt ezerszer begyako­­rolt forma — az ítéletvégrehajtási helynek kijelölése — hogyan módosult fogházra, fegyházra a korábbi, bonyolult megjelölések helyett. Rutinná kell válnia az új tételeknek, hogy ne le­hessen hibaszázalék, mert az ítélkezés munkájában a hibaszázalék — emberi sorsokat jelent. Bíróságaink munkamódszere, felépítési rendsze­re, a társadalmunkra alapvetően jellemző szemlélet biztosítja, sőt, kötelező érvényűvé teszi a törvényes­séget Az ügyeknek csak elenyésző töredékét kell tör­vényességi óvással módosítva helyes irányba vinni, alapvetően a bíróságokon érvényesül a törvényesség, a megfelelő ítéletek formájában. Ha azonban a mos­tanihoz hasonló, igen lényeges korszerűsítések „lép­tek be” az igazságosztó folyamatba, ezeknek a kellő megismerése, megtanulása külön energiát, pluszmun­kát is igényel. A bíráknak kötelessége és érdeke, hogy a módosításokat ne csak megismerjék, hanem alkalmazni tudják, mert alkalmazniuk is kell majd, lényegében véve eléggé hosszú távon, hiszen az új Btk. elkészültéig még esztendők vannak hátra! K­étségtelen, hogy az ítélkezési szünet, a továbbkép­zés azt is jelenti, hogy ügyek százai késedelmet szenvednek, felgyűlik a munka az amúgy is túl­terhelt bíróságokon, az ügyükben döntésre szá­mító lakosoknak tovább kell várakozniuk. A bírósági munka — legtöbbször — nem végezhető gyorsan, sok olyan ügy akad, amelyben tárgyalások sora után érik meg a helyes döntés. Mégis: a továbbképzésre most adott idő kama­tozni fog. A büntető tanácsok modernebb, a kor kö­vetelményeihez jobban igazodó munkája alapozódik meg országszerte ez idő alatt; az a módosító munka, amelyet a jog vezető szakemberei hosszú hónapokig végeztek, január elsejétől a társadalom — és az egyé­nek — legjobb érdekeit segítő gyakorlat lesz. Várkonyi Margit : ' ' /­*v /tp' mm ............ Moszkvában aláírták az 1972 -re szóló magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet Több mint 1 milliárd 750 millió rubel értékű kölcsönös szállítás A szovjet fővárosban hivatalos közleményt ad­­tak a Szovjetunió és Ma­gyarország 1972. évi áru­csere-forgalmi jegyző­könyvének aláírása alkal­mából. A közlemény szerint csütörtökön Moszkvában a szívélyes és baráti lég­körben folyt tárgyalások eredményeként aláírták a Szovjetunió és Magyaror­szág közötti 1972. évi áru­csere-forgalmi jegyző­könyvet. A jegyzőkönyv előké­szítéséről folytatott tár­gyalások során a felek a KGST XXV. ülésszakán elfogadott komplex prog­ramból, a KGST-tagor­­szágok közötti együttmű­ködés további elmélyíté­sének és tökéletesítésének, a szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének programjából indultak ki. A csütörtökön aláírt jegyzőkönyv értelmében 1972-ben a kölcsönös szál­lítások volumene az elő­ző évhez képest 14 száza­lékkal nő és körülbelül 1 milliárd 750 millió ru­belt tesz majd ki. 1972-ben a Szovjetunió nagy mennyiségű olajat, villamos energiát, vasér­cet, hengereltárut, színes­fémet, vegyi anyagot, fa­anyagot, gyapotot és más terméket szállít, amelyek­re a magyar népgazda­ság fejlesztéséhez szük­ség van. Megnövekednek a gépek és berendezések Magyarországra irányuló szállításai is. Ugyancsak több exkavátort és útépí­tő gépet, személy- és te­hergépkocsit, kombájnt és más gépeket szállítanak. Magyarország a Szov­jetuniónak élelmiszeripari és vegyipari berendezése­ket, híradástechnikai be­rendezéseket, műszereket, komplett laboratóriumo­kat, vasúti és közúti szál­lítóeszközöket, hajókat, valamint nagy mennyisé­gű fogyasztási cikket , lábbelit, ruhafélét és kö­töttárut, bőrdíszműárut, gyógyszereket és más cik­keket szállít. A Szovjetunió változat­lanul első helyen áll a Magyar Népköztársaság külkereskedelmében, Ma­­gyarország pedig tovább­ra is a Szovjetunió egyik legnagyobb kereskedelmi partnere lesz. A jegyző­könyv sikeres végrehaj­tása hozzájárul majd mindkét baráti ország népgazdaságának fejlesz­téséhez, az SZKP XXIV. kongresszusa, illetve az MSZMP X. kongresszusa által kitűzött feladatok sikeres megoldásához. A jegyzőkönyvet a szov­jet kormány megbízásából Nyikolaj Patolicsev kül­kereskedelmi miniszter, a magyar kormány megbí­zásából Biró József kül­kereskedelmi miniszter írta alá. Az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv aláírása után a két külkereskedelmi miniszter beszédet mon­dott. Nyikolaj Patolicsev hangsúlyozta, hogy az 1971-1975-re szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás második évi előirányzatainak teljesíté­sében igen nagy jelentő­ségűek az előző évben el­ér. Biró József külke­reskedelmi miniszter nyi­latkozott a Moszkvában akkreditált magyar tudó­sítóknak. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a most aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv a két ország­ért sikerek, az a tény, hogy az első év jegyző­­könyvi tervét a két or­szág előreláthatólag mint­egy 5 százalékkal túltel­jesíti. A szovjet minisz­ter méltatta az új jegy­zőkönyv irányszámaiban tükröződő nagy előrelé­pést, mind a szállítások volumenét, mind pedig az árulista eddiginél széle­sebb skáláját tekintve. Bíró József válaszában örömmel nyugtázta a jegyzőkönyv aláírásával véget ért eredményes munkát. Kijelentette: tel­jes mértékben egyetért szovjet kollégájával ab­ban, hogy a kereskedelmi szállítások bonyolítása döntő fontosságú mindkét ország szempontjából. Számunkra azonban ez annál is jelentősebb — hangoztatta a miniszter, mert mint ismeretes, Ma­gyarország nemzeti jöve­delmének negyven száza­­léka exportból származik. Külkereskedelmi forgal­munk negyven százalékát pedig a Szovjetunióval bonyolítjuk­­ le. Éppen ezért számunkra e kap­csolatok ápolása elsőrendű gazdasági és politikai kér­dés. E kapcsolatok fejlő­désének üteméből kiin­dulva Bíró József kife­jezte reményét, hogy 1973-ra a magyar—szov­jet árucsere-forgalom ér­téke eléri a­­2 milliárd rubelt. közötti külkereskedelmi forgalom további dinami­kus fejlődését irányozza elő. A forgalom növeke­dése elsősorban a kölcsö­nös gépszállítások bővü­(Folytatás az 5. oldalon) Bíró József nyilatkozata Sztank­o Todorov látogatása Székesfehérvárott Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnö­­ke és felesége, valamint kísérete csütörtökön Szé­kesfehérvárra látogatott el A bolgár vendégeket elkísérte dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Böjti János, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete. Először a Fejér megyei Tanács székházába láto­gatott el, ahol dr. Tapol­­czai Jenő, a megyei ta­nács elnöke, Herczeg Ká­roly, a megyei pártbizott­ság első titkára és dr. Töttő János, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsá­gának titkára fogadta őket. A bolgár vendégek a tanácsházán tett látoga­tás után a város neve­zetességeivel ismerked­tek, majd a Videoton Rá­dió- és Televíziógyárba vezetett útjuk, ahol dr. Kocsis József, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese és a gyár több vezetője fogadta őket. Sztanko Todorov elis­meréssel nyiatkozott a látottakról, hangsúlyozva, hogy nagyon jó benyo­másokkal távozik a gyár­ból. A látogatást követően dr. Tapolczai Jenő ebé­det adott Sztanko Todo­rov és felesége tisztele­tére a székesfehérvári Velence-szállóban. Az ebéden Herczeg Károly és Sztanko Todorov pohár­­köszöntőtt mondott. Délután a Székesfehér­vári Könnyűfémművet keresték fel a bolgár ven­dégek, akikkel együtt részt vett a látogatáson dr. Lőrincz Imre, a ne­hézipari miniszter első helyettese is. (MTI) Molnyija 2* A Szovjetunióban no­vember 24-én a műholdak felhasználásával működő távközlési rendszerek to­vábbfejlesztési program­jának megfelelően magas, elliptikus pályára bocsá­tottak egy új hírközlő szputnyikot, a Molnyija 2-t, amelynek fedélzetén retranszlációs berendezés működik, és biztosítja a rendszer munkáját a hul­lámhosszok centiméteres nagyságrendű tartomá­nyában. A Molnyija 2. feladata a távoli telefon­ távíró rádiókapcsolati rendszer üzemeltetésének biztosí­tása a Szovjetunióban, a központi televízió prog­ramjának továbbítása az „Orbita” és a nemzetközi együttműködés hálózatá­nak pontjaira. Műsorgyár a Szabadság téren............ 2 A sokgyermekes családok életkörülményeinek javításáért............ 3 Szolgálati, kertes villa ....................... 3 Autónyeremény-betétkönyvek sorsolási gyorslistája............................. 4 Folytatja munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti. Ülésezik Moszkvában a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa, amelyen jóváhagy­ják az 1971—1975. évi népgazdaság-fejlesztési tervet és a jövő évi gaz­dasági tervet. Csütörtökön délelőtt a Legfelső Tanács szövetsé­gi tanácsa tartott ülést, amelyen folytatták az előző napon elhangzott kormánybeszámolók vitá­ját. Rozenko, a szövetségi tanács terv- és költségve­tési bizottságának elnöke a szakbizottságok nevé­ben korreferátumot ter­jesztett elő Koszigin mi­niszterelnök, illetve Gor­buzov pénzügyminiszter szerdai beszámolójához. Rozenko indítványozta, hogy a ház képviselői, hagyják jóvá a kormány terv- és költségvetési ja­vaslatait. Ugyanakkor az­zal a kéréssel fordult a Minisztertanácshoz, hogy az eredeti tervhez képest növelje a fogyasztási cik­kek realizálásának elő­irányzatát, valamint a vá­rosrendezési célokra elő­irányzott költségvetési té­tel összegét. Rozenko korreferátumát képviselői felszólalások követték. Délután a Leg­felső Tanács másik kama­rája — a nemzetiségi ta­nács tartott ülést a Kremlben. A kongresszus közvetlen előkészítéséről tárgyalt a KISZ KB Csütörtökön ülést tar­tott a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Égető Lajos, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osz­tályvezető-helyettese is — megvitatták a KISZ de­cember 8-án összeülő VIII. kongresszusának előkészítését. Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára tar­tott tájékoztatót a köz­ponti bizottság kongresz­­szusi beszámolójának ter­vezetéről. Hangsúlyozta: a központi bizottság ülé­sével lényegében lezárult a kongresszus politikai, szervezeti előkészítése. A küldöttértekezletek je­lentős politikai, szervezeti fórumokká váltak, a tar­talmas beszámolót alkotó szellemű viták követték. Arányosabbá vált a kü­lönböző ifjúsági rétegek, képviselete a vezető tes­tületekben. Az új KISZ- bizottságokban növeke­dett a termelésben köz­­­­vetlenül részt vevők ará­­­á­nya, a nők és a 20 éven aluliak száma. A KISZ KB intéző bi­zottsága és titkársága meghatározta a magas szintű tanácskozás ügy­rendjét és programját, el­fogadta a kongresszust ki­egészítő rendezvények tervét, k­ialakította a szekcióülések működési elveit. A KISZ Központi Bi­zottsága elfogadta a ter­vezett kongresszusi be­számolót, meghallgatta Illisz Lászlónak, a KB tit­kárának tájékoztatóját a KISZ szervezeti szabály­zatának módosításáról, s végezetül nyugtázta a központi bizottság két ülése között végzett mun­káról szóló jelentést.­ ­ (MTI) A Nehézipari Minisztérium­ és a szakszervezet vezetőinek a megbeszélése A Vas-, Fém-, és Villa­mosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete és a Ne­hézipari Minisztérium ve­zetői csütörtökön a szak­­szervezet székházában véleményt cseréltek a vil­­lamosenergia-ipar terme­lő tevékenységéről, a dol­gozók élet- és munka­­körülményeinek helyzeté­ről. Dr. Szekér Gyula mi­niszter és Méhes Lajos főtitkár tájékoztatója alapján áttekintették­­az ágazat idei munkáját, s vázolták a jövő esztendő néhány fontos feladatát. Mindketten elismerően szóltak a villamosenergia­ipar dolgozóinak helytál­lásáról. . Értékelték az iparág beruházásainak alakulását, áttekintették a munkavédelmi helyzetet, elemezték a magyar villa­­mosenergia-ipar vállala­tainak gazdálkodását. A magyar békemozgalmi küldöttség az indiai külügyminiszternél Az Indiában tartózkodó magyar békemozgalmi küldöttség eredményes tárgyalásokat folytatott az összindiai béketanács vezetőivel. A küldöttsé­get fogadta Swaran Singh külügyminiszter, E. N. Kaul külügyi államtitkár, a találkozott a delegáció a békemozgalomban részt vevő indiai parlamenti képviselők — különböző pártokhoz tartozó közéleti személyiségek — csoport­jával. (MTI) Walter Scheel a Szovjetunióba érkezett Bokor Pál, az MTI tu­dósítója jelenti: Walter Scheel nyugat­német külügyminiszter csütörtökön kora délután a szovjet kormány meg­hívására hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. A repülőtéren Scheelt szovjet kollégája, Andrej Gromiko, valamint más szovjet hivatalos szemé­lyiségek fogadták. Scheel külügyminisztert az ötnapos látogatásra a nyugatnémet külügymi­nisztérium több vezető munkatársa elkísérte. A külügyminiszter szovjet kollégájával, Gromikóval, továbbá a szovjet kor­mány más vezető képvi­selőivel folytat majd tár­gyalásokat a Kelet és Nyugat közötti viszony kérdéseiről. Walter Scheel az utóbbi években több­ször járt a Szovjetunió­ban. Tavaly nagy szere­pet vállalt a szovjet— nyugatnémet szerződés előkészítésében. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter a Wal­ter Scheel nyugatnémet alkancellár és külügymi­niszter tiszteletére adott ebéden egyebek között ki­jelentette: Most — ahogy mi értelmezzük — az a feladat áll előttünk, hogy a lehető legrövidebb idő alatt biztosítsuk a szovjet —nyugatnémet szerződés életbe lépését és meg­kezdjük az abban rejlő átfogó lehetőségek gya­korlati megvalósítását. Walter Scheel válaszá­ban hangsúlyozta azoknak a találkozásoknak és tár­gyalásoknak a fontossá­gát, amelyeknek a kezde­tét jelentette az 1970. au­gusztus 12-én aláírt szer­ződés, majd ezt követően Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt krími talál­kozója. Scheel hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság baráti kap­csolatainak fejlődése meg­felel a két ország népei alapvető érdekeinek, az európai béke érdekeinek.

Next