Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)

1972-02-20 / 43. szám

­ Törvényeink szelleme mikor a hét elején felálltunk a Parlament egyik­ nagytermének asztalától — éppen befejeződött a képviselőcsoportok ülése —, pillantásom meg­akadt az egyik részvevő jegyzetfüzetének ezeken a szavain: a törvények szelleme. Az első pillanatban a XVIII. század francia tár­­sadalombölcselője, a tévedései ellenére is sok igazsá­got feltáró Montesquieu műve jutott eszembe. A tör­vények szelleme, amelynek megírását európai köruta­zása előzte meg, járt Magyarországon is. A képzet­­társításoknak nem tulajdonítok túlságos jelentőséget, ezúttal azonban nem ítélem elhallgatásra a felvillanó gondolatot. Montesquieu említett művében a törvény­­hozás miértjét kutatta, azt fejtegette, hogy a törvé­nyeknek meg kell felelniük a kormányzat természe­tének és elvének, sőt a népnek is. »N­yilván nem Montesquieu-vel a kezünkben kell 111 vizsgálni törvényhozásunkat és jogalkotásunkat,­­ de gondolatvilágának említett részeit nem utal­­ít­hatjuk a feledés homályába, ha a mi törvényeink szellemét tekintjük. Az ilyen vizsgálat ma sem rossz módszer az önismeretre, az irányzatok megvilágításá­ra. Van-e törvényeinknek szelleme? Az említett kép­viselői noteszben az idézett bejegyzés mellett ott volt az a két szó is: X. pártkongresszus. Különösebb jár­tasság nélkül is tudja mindenki, arról van szó: a X. pártkongresszus határozatban mondta ki, hogy fokoz­ni kell az országgyűlés törvényalkotói szerepét. E mö­­gött a megállapítás mögött igenis a kormányzat,­­mondjuk, a rendszer természete, elve és a nép, immá­ron új társadalmi viszonyok között élő nép igénye húzódik meg. Az állami élet további demokratizálása, a szocialista demokrácia szélesítése, ezek a tömören megfogalmazott, egymással összefüggő alapelvek, amelyek az élet, a valóság tükrében is visszanéznek ránk, határozzák meg az országgyűlés mindjobban kibontakozó törvényalkotói tevékenységét és egész jogalkotásunkat A társadalmi realitás (ez, mint követendő mérce, egy kicsit Montesquieu-re is utal) indokolja, hogy a kormányzás inkább hosszú távra szóló törvényekkel történjék, mint könnyen megalkotható, de ugyanilyen könnyen megváltoztatható rendeletekkel. A társadalmi realitás, a szocialista viszonyok megszilárdulása, a konszolidáció szabja meg ezt a lehetőséget, vagy mondjuk inkább: követelményt tavalyi mérleg? Apró Antal, az országgyűlés el­nöke, az említett ülésen négy új törvényről szólt, de az ötödiket, amely a tanácsokról készült, szin­ 11 jén tavaly fogadta el, igaz, még az előzően meg­választott parlament. Változatlanul érvényesül az or­szággyűlés szerepe a végrehajtás, a kormányzati mun­ka ellenőrzésében is; a képviselők minden ülésszakon szavazatukkal döntenek törvényerejű rendeletekről is; az interpellációk rendszeres napirendi programok; a képviselői javaslatokat a kormány utasítására min­den ülésszak után intézkedés céljából megvizsgálják a minisztériumok. Az országgyűlés szerepének fontos­ságát ismerte el maga a kormány is, amikor tavaly júniusban eléje tárta kimerítő programját, hogy meg­vitathassa, jóváhagyhassa. Még ellentmond a párthatározatban megfogalma­zott törekvéseknek a rendeletek, utasítások nagy szá­ma. De indokolatlan türelmetlenség lenne egyik esz­tendőről a másikra alapvető csökkenést várni. Maguk a törvények is végrehajtási utasításokat kívánnak, nemcsak a központi, hanem az alsóbb szervektől is. Különösen a tanácstörvény és az ifjúsági törvény vég­­r­ehajtására vonatkozik ez. Az irányzat mégis biztató. Korom Mihály igazságügyminiszter a rendeletek, uta­sítások valamelyes csökkenéséről adott számot. Csak valamelyesről, igen. Korábbi gyakorlat beidegzése is szerepet játszik ebben, meg az élet bonyolultsága és változása is új szabályozást követel. Nem a türelmet­lenség segít abban, hogy a valamelyes csökkenés valóban számottevő legyen, hanem annak a szellem­nek az érvényesítése, amelyet a párthatározat sugall. Meg más is. Az a megfontoltság, amely az országgyű­lésen a törvények előkészítésében és megalkotásában megnyilatkozik, nem túlszabályozás, hanem előre­látás. Ami az előrelátást illeti, az országgyűlés követ­kező ülésszakain tárgyalandó törvényjavaslatokra is ki kell térnünk. Milyen ezeknek a szelleme? Ha rövid is volt a miniszteri ismertetés, módot ad a válaszra. Az alkotmány módosítására teendő javaslat szülőany­ja, a társadalmi realitás, amely nem egy tekintetben túlhaladta meglevő alkotmányunkat. De már a törvé­nyek is éppen emiatt itt-ott ellentmondásba kerültek vele. Az egészségügyi törvény? Ma még az 1876-os van érvényben, de többről van szó, csak a szocialista viszonyok között megalkotható új jogszabályról, amely kimondja az állam gondoskodását minden ál­lampolgáráról. A bírósági, az ügyészségi szervezetről, a büntető eljárásról készülő törvényjavaslatokat a s­or, a mi korunk követelményei indokolják. Az emlí­tett szervezeteket hatékonyabbá kell tenni, a törvé­nyesség ellenőrzését fokozni kell, az ügyintézést gyor­sítani, az ügyész és a bíró választhatóságának kimon­dásával a demokratizmust tovább fejleszteni. M­ajdnem két és fél évszázada, hogy Montesquieu a feudális Magyarországon járt. A törvények szelle­mének vizsgálata ma már nem az ő, földrajzi kör­nyezetet firtató módszerével, hanem a teljes tár­sadalmi valóság figyelembevételével folyik. De abban igaza van, hogy az összefüggéseket kell keresni. Ezek ismerete nemcsak a törvényhozókat segíti, hanem munkájuk megértését is. Korma Jonos A Világ proletárjait egyesüljetekl PSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA• 100. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1972. FEBRUÁR 20.VASÁRNAP ­ Újabb engedményeket harcoltak ki a brit bányászok Súlyos csapás Heathék bérstratégiájára A tagság rövidesen szavaz a megállapodás-tervezetről Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Maratoni hosszúságú, 15 órás tárgyalások és újabb engedmények kiharcolása után szombaton, hajnali 1 órakor az angol bá­nyászvezetők elfogadták a Wilberforce-bizottság ajánlásait. A kormány közvetítő bizottságának engedményei súlyos csa­pást mérnek Heathék bér­­stratégiájára. A szakszer-­ vezet szerdáig megszavaz­tatja klubjaiban, szerve­zeteiben a bányászokat, és a hét végére már vég­leg rendeződhet a hathe­tes bányászsztrájk ügye. Addig a kormány továb­bi áramtakarékossági in­tézkedéseket tesz, szerdá­tól kezdve még szigorúb­bakat is az eddigieknél. A válság miatt Pompi­­dou francia államelnök szombat-vasárnapra tervbe vett kétnapos lá­togatását lemondták; a látogatásra később kerül sor. Miután pénteken Wil­­berforce-ék közölték aján­latukat , azonnal összeült a bányászszakszervezet végrehajtó bizottsága. A tagok többsége további engedményeket akart; úgy látták, hogy az ajánlat túl messze van eredeti köve­­teléseiktől. Délután taxi­flotta szállította a bizott­ságot a munkaügyi mi­nisztériumba, ahol Carr munkaügyi miniszter kü­­lön-külön termet nyitta­tott nekik és a szénta­nács ugyancsak meghívott vezetőinek. Péntek délután Carr miniszter lemondta parla­menti nyilatkozatát. Pén­tek este bekapcsolódott a tárgyalásokba Vic Feather, a szakszervezeti főtanács főtitkára és Campbell Adamson, a gyáriparosok szövetségének elnöke. Közben a Downing Street 10-ben drámai ka­binetülés kezdődött és péntek este 9 órakor a taxik oszlopokban hajtot­tak át a miniszterelnök­ségre a bányászvezetők­­kel és a munkaadókkal. Heath miniszterelnök és Carr miniszter egy órán át kapacitálta a bányászokat a feltételek elfogadására. A miniszterelnökségen ez­után újabb tárgyalási menet kezdődött és egy óra elteltével a bányász­vezetők közölték, hogy elfogadásra ajánlják tag­ságuknak a Wilberforce­­bizottság módosított ja­vaslatait. Az újabb engedmények között pótszabadság, az ünnepi műszakokra járó prémium emelése szere­pel, készpénz már nem. Wilberforce-ék azonban körülbelül 17 százalékos béremelést ajánlottak — kétszer annyit, mint amennyit a kormány nem hivatalosan eltűr az álla­mosított iparban. A leg­rosszabbul fizetett külszí­ni munkásokat is jobban fogják bérezni. Szerte Nagy-Britanniá­ban gyűléseken vitatják a bányászok a vizsgáló bi­zottság ajánlásainak rész­leteit, amelyeket vezetőik hajnalban elfogadtak. Az utolsó pillanatban kicsi­kart engedményekkel a Wilberforce-bizottság ajánlásai átlagban nem 17 százalékos, hanem több mint 20 százalékos bér­emelést jelentenek. A bányászok tavaly jú­liusban együttesen 120 millió fontos bérkövete­lést nyújtottak be. A Wilberforce-bizottság 85 milliót aláírt, az eme­lés többi része pedig mel­lékes juttatásként rész­ben megtérül. Az MTI tudósítója tele­fonon megkérdezte az egyik legfontosabb bánya­vidék, a derbyshire-i bá­nyászainak szakszervezeti irodájától, hogy milyen a sztrájkolók hangulata há­rom nappal a tagság meg­­szavaztatása előtt. A L­iesterfieldi szakszerve­zeti központ közölte, hogy délelőtt tömeggyűlés volt a városban. Lawrence Daly, a szakszervezet kommunista főtitkára nagy győzelemnek nevez­te a kiharcolt engedmé­nyeket. A jövő héten, amikor Anglia még mindig csak ocsúdik a megrázkódta­tásból, megkezdődnek a mozdonyvezetők szakszer­vezetének bértárgyalásai — a következő menet. Nem uniformizálás....................................... 3 Rózsaszínű és fekete szemüveg nélkül ... 3 Fiatalokról , fiataloknak................................. 7 A nemzet színháza........................................ 9 Kedvezőbb feltételek az előleges vásárláshoz.........................TG A Balesetelhárítási Tanács tájékoztatója Erélyes intézkedések a közlekedési szabályok megsértői ellen A motorizáció szinte robbanásszerű, a vártnál is gyorsabb előretörését bizonyítják az adatok. A múlt évben a városi és a távolsági autóbuszoknak 2,7 milliárd utasuk volt, a teherautók pedig 430 millió tonna árut továb­bítottak, 5,7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A személygép­kocsik száma 1971 végén megközelítette a 300 ezret, útjainkon 667 ezer motor­­kerékpár közlekedett. Az autózás térhódítása mindenképpen kedvező, hiszen kényelmünket, az autóbuszok gyorsabb uta­zásunkat segítik. Az árny­oldal: csak 23 ezer sze­mélyi sérüléses, s további mintegy 30 ezer anyagi kárral járó baleset tör­tént. Tavaly összesen 1527-en vesztették életü­ket, 30 690-en pedig köny­­nyebben vagy súlyosab­ban megsérültek. Az Országos Közúti Balesetelhárítási Tanács szombati sajtótájékoztató­ján dr. Tőzsér István, a KPM főosztályvezetője és Ladvánszki Károly ezre­des, a Belügyminiszté­rium közlekedési csoport­­főnöke a gondokról, s a közvélemény által már oly rég sürgetett, s most bevezetett intézkedésekről adott tájékoztatást. A rendőri ellenőrzést első­sorban Budapesten és Pest megyében megszigo­rították, s hamarosan kö­vetkeznek a többi terüle­tek is. Hangsúlyozták: nem a minden áron való büntetés a cél. A rendőrség feladata kettős: az eddiginél sok­kal aktívabban segítik a forgalom lebonyolítását, a dugók feloldását. A má­sik: a legdurvább sza­bálysértők szigorú ellen­őrzése és büntetése. Ta­valy 6691 gyalogost ütöt­tek el, közülük 1034-et (!) a zebrán. A balesetet szenvedett gyalogosok 50 százaléka 14 éven aluli, vagy 60 évnél idősebb. Minden eszközzel meg akarják teremteni a gya­logátkelőhelyek becsüle­tét, de ehhez a gyalogo­sok segítségét is kérik. A fegyelem lazulását jelzik: egyre gyakoribb, hogy tilosba hajtanak be, vagy ilyen jelzésnél fut­nak át gyalogosok, dur­ván megsértik az elsőbb­ségi szabályokat. Minden hatodik balesetet ittas járművezetők okoznak. A hatóságok ilyen esetben élnek a jogosítvány-bevo­nással, a büntetés lehető­ségeivel. Tavaly 15 000 kerékpárost és lovaskocsi hajtót bírságoltak, amiért kivilágítatlan járművek­kel közlekedtek. A közlekedésben a rend­­teremtés elkerülhetetlen, hiszen a morál megte­remtésén emberéletek múlnak. A SZOT-tal kö­zösen hamarosan jelen­tést terjesztenek a kor­mány elé, olyan javasla­tokkal, amelyek segítené­nek a közlekedési fegye­lem megszilárdításában. Felülvizsgálják a baleset­­veszélyes csomópontokat, keresve a megelőzés le­hetőségeit Átszervezik az Autóközlekedési Tan­intézetet , olyan oktatási központot hívnak életre, amely a legmodernebb módszerekkel, a gyere­kektől a nyugdíjasokig, foglalkozik majd a rend­szeres propagandával, ok­tatással, képzéssel. Moldován Tamás Csepel városközpontjában a 43-as Állami Építőipari Vállalat 2-es számú házgyá­rának új típusú paneljeit szerelik össze. A hazai tervezésű épületelemekből kor­szerűbb, jó elrendezésű, az eddigieknél nagyobb alapterületű lakások építhetők. A 2. számú házgyár ebben az évben már 1100 lakás elemeit készíti el az új ele­mekből. Csepelen kívül Zuglóban és Kőbányán építenek hasonló szerkezetű lakóépületeket (MTI Fotó : Csikós Gábor felvétele) Mars 2. és Mars 3. Folytatódik a Mars és környékének felderítése A Mars szovjet automa­ta szputnyikjai folytatják munkájukat. A Mars 2. február 18-ig 111, a Mars 3. pedig hat fordulatot tett a bolygó körül. A szputnyikokkal rendszeres rádiókapcsolatot tartanak. Annak ellenére, hogy a Föld és a Mars közötti távolság eddig az időpon­tig 244 millió kilométer­re növekedett, az auto­mata állomásokkal a kap­csolat állandó. A rádió­kapcsolatok során pálya­méréseket végeznek, tele­­metrikus és tudományos adatokat vesznek. Január 22 és február 18 között a Mars 2. és a Mars 3. kozmikus készü­lékei folytatták a bolygó felületi és talajhőmérsék­letének mérését, vizsgál­ták a bolygó domborza­tát, meghatározták a Mars és a Mars körüli kozmikus térség légköré­nek jellemzőit. A kapott adatok szerint a porvihar befejeződött. A felületi hőmérséklet elérte a lég­kör nagy mértékű átlát­hatóságakor vitt szintet. Megállapították, hogy né­­­hányszor tíz centiméter­rel a talaj szintje alatt a hőmérséklet gyakorlati­lag nem függ a napsza­kok váltakozásától. Az évszakonkénti hőmérsék­letváltozás is sokkal cse­kélyebb ebben a mélység­ben, mint a bolygó tala­jának felszínén. Ezek az adatok azt bi­zonyítják, hogy Mars ta­laja vagy kőzete rossz hővezető. Megállapították, hogy a Mars légkörében a légnyomás mennyire függ a magasságtól. Ki­derült, hogy a bolygó fe­lületén, azokban a térsé­gekben, amelyekben a mé­réseket végezték, a lég­nyomás 4—5 millibar kö­zött ingadozik. Meghatá­rozták a Mars ionoszfé­­rájának határait. Az alsó határ 80—110 kilométer magasságban fekszik. A magasság növekedésével egy ideig jelentősen emel­kedik, majd folyamatosan csökken az elektron­­koncentráció. (TASZSZ) A Meteorológiai Intézet szerint Hidegebbre, esősre fordul az idő Európa nyugati partvi­dékén, valamint a Föld­közi-tenger nyugati me­dencéjében a nedves, hű­vös óceáni levegő hatá­sára változékony az idő, több felé esik az eső. A Szovjetunió északi felé­ről havazásokat jelente­nek. Európa középső ré­szén azonban a reggeli ködöktől eltekintve szá­raz az idő és a Kárpát­medence nagy részén is ez a helyzet. A szokatlanul enyhe le­vegő a Dunántúl nagy részén 10—14 fokra emel­te a szombat délutáni órák hőmérsékletét, de ezzel az emelkedéssel óránkénti 40—60 kilomé­ter sebességű széllökések is jártak. E szélrendszer határán kívül viszont — a keleti országrészben — csak 7—10 fokig emelke­dett a hőmérséklet. Az enyhébb légtöme­gek egymást követő hul­lámai a Dunántúlhoz kö­zeledve már felhőátvonu­lásokat okoznak. Ezt a későbbiekben átfutó, majd állandó, de gyenge esők követik. A csaknem re­kordszámba menő 14 fo­kos hőmérséklet helyett a még mindig szokatlanul enyhe, 5—10 fokos napi csúcshőmérséklet kialaku­lására lehet számítani, változékonnyá váló idő­járással. A délkeleti—déli szél fokozatosan átterjed a keleti országrészre is és megszünteti a keleti és a nyugati országrész kö­zötti hőmérsékletkülönb­séget. Vasárnapra nyugat fe­lől felhősödést várhatunk, több helyen fellépő kisebb esővel, keleten is meg­élénkülő délkeleti,déli, majd délnyugatira fordu­ló széllel. A legalacso­nyabb hőmérséklet va­sárnap mínusz 1 és plusz 4 fok között várható.

Next