Népszava, 1972. április (100. évfolyam, 78–101. sz.)

1972-04-08 / 82. szám

• • KÖZÉLET A bengáli delegáció, amely M. P. Sziddiki ke­reskedelmi miniszter ve­zetésével a két ország árucsere-forgalmáról tár­gyalt és írt alá megálla­podást Budapesten, pén­tek reggel elutazott ha­zánkból. Madhat I. Jumma, az Iraki Köztársaság buda­pesti nagykövete péntek este a margitszigeti Nagy­szállóban fogadást adott az Arab Újjászületés Szo­cialista Pártja megalapí­tásának 25. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Czi­­nege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, Ga­­rai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, dr. Soós Gábor, a mezőgazda­­sági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese, Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, dr. Polin­­szky Károly művelődés­­ügyi miniszterhelyettes, dr. Rosta Endre, a Kultu­rális Kapcsolatok Intéze­tének elnöke. A KISZ központi bi­zottsága táviratot intézett a Vietnami Ho Si Minh Dolgozó Ifjúsági Szövet­ségnek. Biztosította a viet­nami testvérszervezetet arról, hogy a magyar if­júság továbbra is szolidá­ris a vietnami nép igaz­ságos harcával, és minden tőle telhető segítséget megad a végső győzelem kivívásához. Komócsin Zoltán előadása Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénte­ken az MSZMP VII. ke­­rületi bizottságán kibőví­tett párttitkári értekezle­tet tartott a nemzetközi helyzet időszerű kérdései­ről. (MTI) Dr. Tímár Mátyás fogadta Günther Wyschofskyt Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese pénteken délelőtt hi­vatalában fogadta Gün­ther Wyschofskyt, az NDK budapesti nagyköve­­tét. A megbeszélésen részt vett dr. Szekér Gyula ne­hézipari miniszter és dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagyköve­te. Ezt követően a német vegyipari miniszter és az általa vezetett delegáció ellátogatott a Dunai Kő­olajipari Vállalathoz. A pénteki program be­fejezéseként dr. Szekér Gyula nehézipari minisz­ter vacsorát adott Gün­ther Wyschofsky és az ál­tala vezetett delegáció tiszteletére. Pullai Árpád Veszprémben Az országgyűlési képvi­selők Veszprém megyei csoportja pénteken ülést tartott Veszprémben. Az ülésen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tit­kára is. A képviselők megvitat­ták az alkotmány módo­sítására vonatkozó tör­vényjavaslatot, majd be­hatóan tárgyaltak a me­gye egészségügyi helyze­téről. Megállapították többek között, hogy Veszprém megye társa­dalmi, kulturális és gaz­dasági életének dinami­kus fejlődésével együtt az egészségügyi ellátásban is pozitív változások követ­keztek be az utóbbi évek­ben. (MTI) Nean nagyon tudnám leírni Végh László külse­jét. Lehet, hogy őszül a haja, de az is lehet, hogy nem. Úgy emlékszem, kö­zéptermetű, de lehet, hogy magasabb, vagy éppen alacsonyabb. Maga a kül­ső elmaradhat. Nem arra figyeltem. A beszélgeté­seket újra összerakva, azonban kialakul a belső portré, egy emberről, egy mai igazgatóról. „Néha a szemembe, gyakrabban a hátam mö­gött mondják: ennek a Végűnek igencsak köny­­nyű dolga volt. Szocialis­ta karriert csinált, bele­esett a rangba és megka­pott mindent,, amit ember megkaphatott. Ha mind­ezt végiggondolom, igaz A Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat 1969- ben 356 millió, 1970-ben 399,5 millió, 1971-ben 416 millió forintot forgalma­zott. A vállalat nyeresé­ge az 1970. évi 32,5 millió forintról 1971-ben 40,8 millióra ugrott. A ha­szonkulcs ugyanakkor 0,02 százalékkal csökkent, te­hát egyetlen fillérrel sem emelték az árakat. „Viszonylag könnyű a helyzetem itt Debrecen­ben, ahol — ahogy mond­ják — széllel szemben is felismerik az idegent. Ér­tekezleteken sóhajtozva emlegetik a kollégák, könnyű nekem, támogat a tanács, támogat a pártbi­zottság is, bármi újat is találjak ki. Ez valóban sokat jelent, de az ember mégis csak belülről, saját erőből érhet el valamit­ is, meg nem is. Fűszeres­segédnek tanultam, igaz­gató lettem — valóban nagy ugrás. Titkárnő az előszobában, gépkocsival járhatok és beosztottakat irányítok. Nem ez a lé­nyeg. A napi 12 órákat, a tanulással átvirrasztott éj­szakákat, a döntés fele­lősségét senki sem említi. Pedig mindezt soha nem a mellre tűzött kitünteté­sekért és kézfogásokért vállaltam. Azt, hogy mit miért csinál az ember, sokkal konkrétabban, sok­kal prózaiabban fogalma­zódik meg.” Én gyűjtöm a fiatalokat, az érettségizetteket, a fő­iskolát végzetteket. Ne­kem az ifjú „titánok” kel­lenek, akikben él a becs­vágy és a meglevőnél sokkal, de sokkal többet akarnak. A vadhajtáso­kat időközben úgyis le­csipegeti az ember. Ma a 2200 dolgozó 30 százaléka KISZ-korú fiatal. Az Aranybika szálló vezető­je, 24 évesen lett igazga­tó. Főiskolát végzett, azt mondták akkor rám, hogy sokat adok a papírra, en­gem csak a végzettség ér­dekel. Pedig a tehetséget néztem, s a fiú engem igazolt. 26 évesen már külföldön vezette az egyik üzletünket... Ki kell ala­kítani az egyensúlyt az idősebbek és a fiatalok között.” Az étterem- és eszp­resszóvezetők 43 százalé­ka még nem töltötte be a 35. életévét. Jelenleg 750-en vesznek részt kü­lönböző szakmai és poli­tikai oktatásban. Tízen főiskolára járnak, 60-an a középiskolát végzik, 28-an pedig a kiegészítő ven­déglátó tagozaton tanul­nak. A Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat 1967- ben elnyerte a MT—SZOT Vörös vándorzászlóját. 1961—68 között ötször a Kiváló Vállalat címet kapta meg. 1968 és 1970 között háromszor a Szo­cialista Munka Vállalata lett. „Közvetve 2000 embert kell irányítanom, s így gyakran érthető az ide­gességem. A tehetetlen­ségnél azonban semmi sem tud jobban feldühí­teni. Hozzám bárki bár­mikor bejelentés nélkül bejöhet, de csak elképze­lésekkel. A nyavalygás elrabolja az időt, s az ég­világon semmit sem old meg. A vezetők önál­lóan dolgoznak, s nem én osztom el a jutalmakat. A szakszervezeti bizottság is saját maga használja fel a szociális és jóléti kere­tet ... Most például a Ki­váló Dolgozó-címeket ítéljük oda. Eddig „súg­tunk”, hogy kik kapják a jutalmakat. Most kime­­gyünk a termelési tanács­kozásokra, elmondjuk, hogy az igazgató tanács ennyi és ennyi címet ítélt oda és döntsön a terme­lési tanácskozás, hogy vé­gül is személy szerint ki kapja meg. Kíváncsi va­gyok az eredményre, hi­szen végül is a féltékeny­kedés vagy barátság befo­lyásolhatja a döntést. De ez még mindig jobb, mintha az íróasztaltól mi felületes benyomások alapján ítélkezünk.. .”­ Egy igazgató­­ közelről A tehetséget nézi Örkény István kitüntetése A népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Örkény István írónak 60. születésnapja alkalmából írói munkás­sága elismeréséül a Mun­ka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést pénteken dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszter­­helyettes adta át. Belépni csak elképzelésekkel „Úgy emlegetnek min­ket, mint az ország egyik legjobb vendéglátó válla­latát. Ez igaz, de hozzá kell tennem, mi egy ki­csit megszaladtunk. S az eredmények most takar­ják a hibákat. Azokat a hiányosságokat, amelye­ket az ember természete­sen nem ver nagydobra. Igaz, az utolsó kocsmát is átalakítottuk bisztróvá, megrendeztük a hajdúsá­gi farsangot és augusztus­ban lesz a virágkarne­vál ... De ha bemegy a Toronyház presszóba, azt is láthatja, hogy az asz­talokról lepattogzott a bo­rítás, pedig másodosztá­lyú hely! Vagy még egy példa: még nem ismertük a rendeletet a vendéglá­tóhelyek új osztálybaso­­rolásáról, de mi már a Művész presszót vissza­minősítettük II. osztályú­vá. Valóban csak ennyit ér.” NÉPSZAVA A névtelen telefonok ellenére... Az átalakítás szabályosan folyik Rejtélyes telefonáló hív­ta fel a Ruházatipari Dol­gozók Szakszervezetét, majd több ízben is a XXII. kerületi tanács egészségügyi osztályát, valamint a kerületi KÖ­­JÁL-t. A névtelen beje­lentés lényege: a Női Fe­­hérneműgyár budatétényi vállalatának vezetői a Mi is történt tulajdon­képpen a Női Fehérnemű­gyárban? A gyár — besorolása miatt — nem építkezhet, csupán karbantartó mun­kákat végezhet, így ke­rült sor a két varróterem fölötti tetőcserére is, ame­lyet úgy oldanak meg, hogy miközben az egyik­ben folyamatos a terme­lés, a másikban az építők dolgoznak. Ezzel egyide­jűleg vetődött fel annak szükségessége is, hogy bővítsék a gyár központi szabászatát. Tekintettel arra, hogy új építkezésről szó sem lehet, megkísérelték ész­szerűbben hasznosítani a már meglevő alapterüle­tet. S ha már úgyis köl­töztetnek részlegeket — gondolták a gyár vezetői —, jó lenne egyidejűleg néhány régóta húzódó problémát is megoldani. Eddig a szabászatban tör­tént a matricázás, s ez a munkafolyamat, mint is­meretes, benzingőzzel szennyezi a levegőt. A cél az volt, hogy elválasszák a szabászokat és a matri­­cázókat, ezáltal javuljon az előbbiek munkatermé­nek levegője. (Megjegyez­zük, hogy a kisebb terem­be költöztetett matricázók helyzete is jobb lett, mi­vel egyidejűleg szellőztető berendezéseket is felsze­reltek.) A belső átszervezéssel még egy gondot megszün­tettek, nevezetesen: a címkézőket is egészsége­Mi kerül tehát a mér­leg két serpenyőjébe? Ja­vul a szabászok munka­helyének levegője, tága­sabb és világosabb szobá­ba kerülnek a címkézők, elkülönített helyen — szellőztethető helyiségben — dolgoznak a matrica­gyár belső átszervezése során olyan átalakításo­kat végeznek, amelyek hatására rosszabbá vál­nak az egészségügyi felté­telek. Az érzékeny pontra ta­pintó telefonbejelentést gyors és több rendbeli vizsgálatok követték, több szobába költöztet­hették. Mindez ez év feb­ruár végén,március ele­jén kezdődött, s elképze­léseik szerint néhány hét alatt be is fejezik a mun­kát Mi nem tetszett mind­ebből a névtelen telefo­nálónak? Eddig mind az első, mind a második emeleten két-két női WC volt, to­vábbá a második emele­ten volt zuhanyozó, az el­sőn pedig nem. Az itt dolgozók a gyár központi öltözőjében válthatnak ruhát, s ott kellő számú zuhanyozó és kézmosó áll rendelkezésükre, már csak azért is, mert az elmúlt hónapokban a gyár lét­száma mintegy kétszáz fő­vel csökkent, s ezeket a helyiségeket még a régi létszámnak megfelelően szerelték fel. A belső átépítés során a helyzet részben megvál­tozik. Továbbra is a köz­ponti öltözőben öltözhet­nek át, s természetesen változatlanul megmarad­nak az ottani tisztálkodá­si lehetőségek is. A má­sodik emeleten megszün­tetett női WC-k helyett az első emeleten újakat épí­tenek. Ugyancsak az első emeletre költözik a két hideg-meleg vizes tusoló, amelyek rendeltetése, hogy a nyári melegben a munkások felfrissülhesse­nek műszak közben. A második emeleten to­vábbra is lesz ivóvíz és kézmosó­­zék. Valamivel hátrányo­sabb lesz a második eme­leten dolgozó nők helyze­te, mert 21 lépcsőn kell lemenniük az első szinten levő egészségügyi helyi­ségekbe. De mielőtt az átalakí­tást megkezdték, tájékoz­tatták az érdekelt dolgo­zókat. Egyetlen ellenve­tés sem hangzott el, csu­pán a névtelenül telefo­nálgató nő kezdett akció­ba. A telefonok megindu­lása után ismét összehív­ták a munkásokat, kér­dezve, egyetértenek-e a változtatással. Ismét min­denki egyetértett, ám a telefonhívások folytatód­tak. S ettől kezdve egymást követték a vizsgálatok. Kint járt a vállalatnál a kerületi tanács egészség­ügyi osztálya és a kerü­leti KÖJÁL munkatársa. Az ellenőrzés nyomán ké­szített jegyzőkönyv sze­rint az átalakítás tervsze­rűen folyik, és a terveket előzetesen és szabályosan jóváhagyatták. Miután a telefonáló ismét felhívta a KÖJÁL-t, és útszéli hangon szidalmazta a vizsgálatot folytató dok­tornőt, a főorvos is felke­reste a gyárat. Megállapí­totta, hogy a vállalat el­járása teljesen szabályos, az egészségügyi előírások­nak megfelel. A Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezete is fog­lalkozott az üggyel, és te­kintettel arra, hogy az át­alakítás az előírásoknak megfelel, egyetért vele. Ezt erősíti az is, hogy a kerületi népi ellenőrzési bizottság — ellenőrizve a vállalat tevékenységét — jónak ítélte a munkavé­delem helyzetét. A munkások érdekében A Női Fehérneműgyár­ban tehát nem történt szabálytalanság. Az átala­kítás — minden szempon­tot mérlegelve — helyes és szükséges. Eredményeit nem utolsósorban éppen az ott dolgozó munkások élvezhetik majd. Örömüket csak átmene­tileg sikerült megzavar­nia a névtelenség homá­lyába burkolózó bajkeve­rőnek. Aki mindössze annyi „sikert” könyvelhet el magának, hogy felesle­ges vizsgálódásokba kény­­szerített néhány, egyéb­ként is elfoglalt embert. Orbán Attila Új építkezés nélkül Mi van a mérleg két serpenyőjében Ma jobbat, mint tegnap A Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályveze­tő-helyettese: — A vállalat és Végh László — pozitív példák a szakmában. Az üzletek színvonala, a szó szerinti vendéglátás a legjobb a vidéki városok közül. Végh nagyon sok dolog­­ban, így a belső mecha­nizmus kialakításában, a felelősségi rendszer lebon­tásában előbbre lépett, mint az átlag. Debrecen­ben gondolkodnak az em­berek ... „A terv állandóan az asztalomon fekszik, eny­­nyivel és ennyivel maga­sabb lesz a forgalom, nö­­vekszik a nyereség. Én inkább úgy fogalmaznék: egyszerűen csak jobbat és többet várok ma, mint tegnap. Manapság az egyik pillanatról a másik­ra, korszerűtlenné válhat az ember. Aki megáll, ar­ra holnap azt mondják, hogyan is ragadhatott ez itt? Ha valamitől féltem az életben, akkor ez a le­gyintés, ez a mondat az! De amíg nem az íróasz­talom után kapaszkodom két kézzel, addig nem le­het baj. A biztosítékot a bisztrókban, éttermekben, eszpresszókban, az ott dolgozókban és az oda be­térőkben kell keresni. Az eddig leélt 47 évem erre nagyon megtanított.” Mélykúti AutS* 1972. Spifflet Mit ígér a rádió a költészet hetére? A következő hét folya­mán a rádió műsorát nagy részben a költészetnek szenteli. Ez csak fokozása az átlagműsor költészeti részének, hiszen a rádió amúgy is az egyik legszé­lesebb megjelenési fóru­mot biztosítja a lírának, legyen az akár klasszi­kus, akár mai, modern, külföldi vagy hazai. Áp­rilis 10 és 16 között min­den napra jut érdekesség a szép versek, kedvelői­nek. Hétfőn hangzik el Kiss Benedek oratorikus köl­teménye, a Böjti szél Ugyancsak hétfőn, Fölöt­ted egy csillag címmel, mai költőink verseiből hangzik el színes össze­állítás, a címadó verset Garai Gábor írta, a töb­bit Simon István, Weöres Sándor. Neves előadómű­vészek tolmácsolásában hallhatjuk az ünnepi ösz­­szeállítást a hét megnyi­tójaként. Kedden József Attila versei szerepelnek S még­is magyarnak számkivet­ve címmel délelőtt 10.05- kor a Kossuthon. A ked­di főműsor Juhász Ferenc eposzának, A tékozló or­szágnak oratorikus válto­zata lesz. Zenéjét Vaffe­n­csics Tihamér szerzette. A háromrészes feldolgozás — amelynek kedden az első részét adják — ösz­­szesen 160 percet tesz ki. A költőt Latinovits Zol­tán alakítja. Szerdán jelenik meg a Gondolat Petőfi-külön­­­­száma, amelyben a Pe­­tőfi-ünnepségek előkészü­leteiről, a készülő tanul­mányokról számolnak be. Ugyancsak szerdán hang­zik el összeállítás Hidas Antal verseiből, Míg sze­retlek címmel Csütörtökön színes versösszeállítás lesz. Pén­teken A tékozló ország másik két része hangzik el és egy József Attila­­vers elemzése a Miért szép? rovatban, 11.45-kor a Petőfi-adón. Vasárnap ismét József Attila-verseket hallha­tunk 9.50-kor a Kossuth­­adón, 16.08-kor Adyról egy érdekesnek ígérkező előadást. Késő este, 22.55- kor verses összeállítással búcsúzik el hallgatóitól a rendkívül gazdagnak ígérkező, igényesen össze­állított „költészet hete". H. M. Fegyverrel a fasizmus ellen Kiállítás a Fővárosi Művelődési Házban Magyarország német megszállásától a magyar néphadsereg megszületé­séig — így lehetne össze­foglalni annak a kiállítás­nak a látnivalóit, amely „Fegyverrel a fasizmus ellen” címmel pénteken délután nyílt a Fővárosi Művelődési Házban. A rendezők — a Ma­gyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Par­tizánszövetség — 18 nagy méretű tabló, sok száz ko­rabeli fénykép, röpcédula, egyéb írásos dokumentum és fegyver segítségével idézik fel azt a kort, ami­kor a magyar nép leg­jobbjai fegyvert ragadtak a náci megszállók ellen, küzdöttek Magyarország szabadságáért, független-­­ségéért. A kiállítást Vágó Ernő, a Magyar Partizán Szö­vetség titkára nyitotta meg. (MTI) Kellemetlen hatóságosdi Nagy elméknek is csak ritkán sikerül merőben új elvi megállapításokat tenni. Az alábbiak szerényebb igénnyel íródnak, de nyilvánvaló dolgok elismétlése sem mindig haszon nélkül való. Szocialista hatóságaink, a rendőrség, a bíróság a többi között arra valók, hogy bűnözőket üldözzenek és szükség esetén — szép anyanyelvünk szólásmondása szerint — móresre tanítsanak. Más szocialista hatóságainknak — tanács, vízügyi hatóság, adóhatóság stb. — némely esetben szintén fel­adatuk, hogy udvarias modorban figyelmeztessenek állampolgárokat társadalmi felelősségükre, kötelezett­ségeikre, olykor (ugyancsak udvarias modorban!) dön­téseket, utasításokat közöljenek velük. Azért hatósá­gok. Szocialista berendezkedésünkben azonban mutat­kozik egy súlyos veszedelem. Egyes állami vállalatok, intézmények tökéletesen eltévesztik hivatásukat, és hatóságnak képzelik magukat. Holott szolgáltatók (mellesleg bizonyos érelemben a hatóságnak is annak kell lennie). Ilyesmit olykor még javító-, szerelő- stb. vállalatoknál és a Patyolatnál is tapasztal az ember. Hasonlóképpen az ingatlankezelő vállalatoknál. Milyen elképesztő tévedés például egyik tisztviselőjük levele egy állampolgárhoz mindenféle „Tisztelt Uram”, vagy „Tisztelt Elvtárs” nélkül, csak egysze­rűen így: ...„felszólítjuk (királyi többes?!) ...hogy szabálytalanul felszerelt hőtárolóját 8 napon b­e­­­l­ü­l (kiemelés az eredetiben) helyezze üzenten kívül, illetve a saját költségén áthelyezheti a fürdőszobába — Kiss Sándor.” Még szép, hogy „áthelyezheti”. És még szép, hogy nyolc napon belül és nem tíz percen belül. A sajátos levélke nem szól arról, vajon ki állapította meg a sza­bálytalanságot, ki adott felhatalmazást efféle utasít­­gatásra és hová lehet fellebbezni? (Természetesen se­hova — hiszen ez a döntés önmagában jogtalan.) Nem egyéb ez, mint visszaélés jóhiszemű állam­polgárok tájékozatlanságával és hiszékenységével. Jogban járatlan dolgozók régi és rossz tapasztalatok alapján hatóságnak vélhetnek magukról megfeledke­ző állami intézményeket. Pedig ezeknek nem udva­riatlan parancsolgatás a dolguk, hanem tisztességes szolgáltatás. Az is elgondolkoztató, hogy a vállalat titkárnője elzárkózik a főnökével tárgyalni kívánó elöl, s az in­tézmény kérésre sem hív vissza telefonon. Csak szer­dán fogadnak (ezek szerint újságírót is). Márpedig ami az állampolgárok érdekét és ügyintézését szolgál­ja minisztériumokban és hatóságoknál , az azoknak az érdeke ellen fordul szolgáltató intézményeknél, akikért léteznek. Nem magánügyben kerestem a vállalat vezetőjét. (És ha igen, az baj?) Ellenkezőleg, nagyon is közügy­ben. A fentiek kifogásolása mellett közölni kívántam vele, hogy az egyik kezelésében álló háznak a lakói visszásnak tartják az egyik lakótárs javára történő in­dokolatlan kedvezéseket közköltségen, a többiek rová­sára (konyha-, fürdőszoba-csempézés, víztároló beépí­tése). Annál inkább visszásnak tartják, mert az illető lakótárs a kerületi tanács osztályvezetője. Tehát beosztottjainak meg nem engedhető utasít­­gatása, valamint meg nem engedhető kedvezései ügyé­ben kívántam tájékoztatni az igazgatót. A főváros ne­mesebb hagyományokkal rendelkező I. kerületében. R. Aj

Next