Népszava, 1972. május (100. évfolyam, 102–126. sz.)

1972-05-03 / 102. szám

2 Nemeslaki Tivadar beszéde a rádióban és a televízióban (Folytatás az 1. oldalról) olyan országot vallhatunk igaz, őszinte barátunknak, bajban, nehézségekben mindig segítő társunknak, mint a kommunizmust építő Szovjetunió. A ma­gyar nép örökké hálás szabadságáért, biztonsá­gáért a szovjet emberek­nek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy har­cokban próbára tett kap­csolatainkat szilárdítsuk a Szovjetunióval. Azon dol­gozunk, hogy eredménye­sen hozzájáruljunk a szo­cialista országok egysé­gének erősítéséhez, közös erőnk gyarapításához. Közösen harcolunk Euró­pa és a világ békéjéért. Arra törekszünk, hogy úr­rá legyen a realitás és sor kerüljön az európai biz­tonsági konferenciára. Kedves elvtársak! Mi, magyar dolgozók, részesei vagyunk a szo­cializmus és a kapitaliz­mus világméretű küzdel­mének. Tudjuk, hogy ak­kor segíthetjük leginkább osztálytestvéreink harcát, ha a magunk országában sikeresen felépítjük a szocializmust. Mindenna­pi munkánk, mellyel szebbé, boldogabbá ala­kítjuk országunkat, gaz­dagabbá formáljuk né­pünket, lelkesítő példa a kapitalista országokban élő és harcoló dolgozók előtt. A magyar nép annak tudatában ünnepelhet, hogy hazájában eredmé­nyesen építi a szocializ­must. Fejlődik és erősö­dik szocialista társadalmi rendünk, a szocialista gazdaság, a szocialista kultúra. Eredményesen dolgo­zunk IV. ötéves tervünk megvalósításán, amely biz­tosítja népünk további felemelkedését. Kedves elvtársak! E napon a világ mun­kásai gondolatban meg­szorítják egymás kezét, hitet tesznek a közös esz­mék, a közös harcok mel­lett. Népünk is a nem­zetközi munkásmozgalom vörös lobogóját emeli ma­magasra. Valóra váltjuk Marx, Engels, Lenin esz­méit, felépítjük hazánk­ban a szocializmust. Ez a legnemesebb cél, amit egy nép, egy nemzet kitűzhet maga elé. A magyar munkások, a magyar dolgozók biztosít­ják munkástestvéreiket a világon, hogy becsülettel eleget tesznek hivatásuk­nak. Hazaérkezett a magyar katonai kormányküldöttség a KNDK-ból A magyar katonai kor­mányküldöttség, amely Kárpáti Ferenc vezérőr­nagy, honvédelmi minisz­terhelyettesnek, a magyar néphadsereg politikai fő­­csoportfőnökének vezeté­sével , a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányának meghí­vására — részt vett a ko­reai népi forradalmi had­sereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, va­sárnap visszaérkezett Bu­dapestre. A delegáció fo­gadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Ka­szás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes, Barics Miklós, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője, ott voltak a Munkásőrség Országos Parancsnokságának és a Magyar Partizán Szövet­ségnek a képviselői is. A hazaérkezés után Kár­páti Ferenc vezérőrnagy a következő nyilatkozatot adta az MTI munkatársá­nak a delegáció útjáról. " A Magyar Népköz­­társaság katonai kormány­­küldöttsége örömmel tett eleget a koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya meghívásának, hogy részt vegyen a ko­reai népi forradalmi had­sereg megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Egyhetes koreai tartózko­dásunk idején a szocialis­ta országok — Albánia ki­vételével —, és több, a KNDK-val diplomáciai kapcsolatban álló, más ázsiai, afrikai és latin­amerikai állam hasonló jellegű delegációival együtt szemtanúi voltunk a külsőségekben is gaz­dag koreai ünnepségsoro­zatnak. Részt vettünk a központi megemlékezése­ken, valamint a két és fél órás katonai díszszemlén, ahol a legkorszerűbben felszerelt és nagy erőt su­gárzó fegyveres erők de­monstrálták a szocialista KNDK fegyveres védelmi erejét. — Fogadott bennünket Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK Minisztertaná­csának elnöke, továbbá Csö Hjon hadseregtábor­nok, nemzetvédelmi mi­niszter. A koreai vezetők átadták a testvéri koreai nép üdvözletét a magyar dolgozóknak. — Delegációnk látoga­tást tett a koreai néphad­sereg két alakulatánál, s gyűlésen adta át üdvözle­tét a KNDK népének, és fegyveres erőinek. Nagyon jó benyomást tett ránk a meglátogatott két katonai alakulat és a lelkes gyű­lés. Ott-tartózkodásunk idején is meggyőződhet­tünk arról, hogy a KNDK népe és néphadserege ma­gabiztosan építi és védel­mezi szocialista hazáját, kész visszaverni minden imperialista provokációt, és erőfeszítéseket tenni hazája békés egyesítésé­ért. " Meggyőződésünk, hogy látogatásunkkal hozzájá­rultunk a népeink közötti hagyományosan jó barát­ság erősítéséhez. (MTI) Megjelent a Munka legújabb száma A folyóirat vezércikkében Vas­­János a szovjet szakszer­vezetek XV. kongresszusának jelentőségét méltatja. Viniztay Gyula A szocialista brigád­­mozgalom és a politikai ne­velés címmel írt elemző cik­ket. Pálos Éva írása a szak­mai és az általános művelt­ség követelményeit és össze­függéseit tárgyalja. Folytatódik a lap hasábjain a Szakszervezetek munkája és a közvélemény címmel szervezett szerkesztőségi vita. Ez alkalommal a Pedagó­gusok Szakszervezetének éle­tébe adnak bepillantást a fo­lyóirat cikkei. A közgazdasá­gi rovatban több cikket olvashatunk a munka- és üzemszervezés jelentőségéről, kihasználat­lan tartalékairól és módsze­reiről. Czippán György Kí­­váncsi pszichológusok című írása a szakszervezeti bizott­ságok és a munkapszicholó­gusok kapcsolatát tárgyalja. Százados István cikkében az ergonómia alkalmazásának kérdéseit tettesíti. Szabó Antal a vasutasdolgozók kol­lektív szerződésének végre­hajtását értékeli. A szocia­lista brigádvezetők iparági tanácskozásainak tapasztala­taival három cikk is foglal­kozik. Figyelemre méltó véle­ményt mond a munkaügyi döntőbizottságok munkájáról és a munkaügyi viták fórum­rendszerének továbbfejleszté­séről dr. Fenyőházi Elemér. A kulturális rovat gazdag anyagából Maróti Lászlónak, a szakszervezeti és tanácsi együttműködéssel fenntartott művelődési otthonok szerepét és jelentőségét méltató írá­sára, valamint Krajczár Im­rének a Művelődés és sza­bad idő című cikkére hívjuk fel a figyelmet. A szervezeti élet című ro­vatban Bakos Mihály a be­számoló taggyűlések előkészí­téséről ír. Gondolatébresztő írást olvashatunk a hivatali és intézményi osztály bizott­ságok helyzetéről Búza Mi­hály tollából. A nemzetközi rovatban a szovjet szakszervezetek gaz­dag tapasztalataiba enged be­tekintést a Szkorik cikke az üzemi gazdasági önelszámolás és a munkaverseny összefüg­géseiről. A folyóiratnak A minden­napi gyakorlatokhoz című népszerű rovatában számos jogszabály-ismertetőt, hasz­nos munkajogi tanácsot ta­lálunk. I­E ISZATA KÖZÉLET Elutaztak Budapestről azok a külföldi delegá­cióik, amelyek részt vettek a Hazafias Népfront V. kongresszusán a szovjet, a dél- és észak-vietnami, a bolgár, a csehszlovák, a finn, a jugoszláv, a koreai, a kubai, a lengyel, a mon­gol, az NDK-beli és a ro­mán testvérmozgalmak képviseletében. * Gerardus J. Dissevelt, a Holland Királyság buda­pesti nagykövete a hol­land nemzeti ünnep al­kalmából kedd délben fo­gadást adott rezidenciá­ján.* Tasnádi Emilnek, az Országos Találmányi Hi­vatal elnökének vezetésé­vel delegáció utazott Genfbe, a védjegyek nem­zetközi lajstromozásának kérdéseivel foglalkozó szakértői bizottság ülé­sére. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának kül­döttsége, amely Dusch­elk Lajosnénak, a SZOT tit­kárának vezetésével részt vett a dolgozó nők III. vi­lágkonferenciáján, haza­érkezett Prágából. A kül­döttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Timmer József, a SZOT titkára, Szabó Antal, a Vasutasok Szak­­szervezetének főtitkára, valamint a SZOT több ve­zető munkatársa fogadta. * Dr. Szalai Béla külke­reskedelmi miniszterhe­lyettes vezetésével ked­den magyar delegáció uta­zott Oslóba, a magyar— norvég kereskedelmi, gaz­dasági, ipari műszaki együttműködési vegyes bi­zottság szerdán kezdődő ülésére. Aktívaértekezlet a Belügyminisztériumban Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden a Belügyminisztérium párt­aktivistái részére tájékoz­tatót tartott az időszerű politikai és kultúrpoliti­kai kérdésekről. (MTI) Új iparjogvédelmi szabályzat Május elsején életbe lépett az új szabályzat, amelyben az Országos Ta­lálmányi Hivatal elnöke az iparjogvédelmi szakér­tők tevékenységéről in­tézkedik. Megszabja, hogy az iparjogvédelem egy-egy részterületére a jövőben milyen feltételekkel ad­hatnak ki szakértői enge­délyeket. Kaposvárott megkezdődött a dunántúli színházak találkozója Kaposvárott kedden megkezdődött a dunántúli színházak VI. találkozója. Dr. Malonyai Dezsőnek, a Művelődésügyi Miniszté­rium színházi főosztálya vezetőjének megnyitója után a kaposvári Csiky Gergely Színház művé­szeinek előadásában, Zsámbéki Gábor rendezé­sében Weöres Sándor Szent György és a sárkány című tragikomédiáját mu­tatták be. A találkozón a házigaz­da társulaton kívül a veszprémi Petőfi, a győri Kisfaludy és a Pécsi Nem­zeti Színház művészei mu­tatják be műsorukat. A veszprémiek Simon István A helység kalapácsa című zenés komédiájával, a győriek Örkény István Macskajáték című tragi­komédiájával, míg a pé­csiek Hernádi Gyula Fa­lanszter című drámájával lépnek színpadra. A találkozó, amelyen szakmai vitákra és elő­adásokra is sor kerül, má­jus 6-án ér véget. (MTI) Manapság mind több­ször találkozunk olyan levéllel, amely úgy szüle­tett, hogy írójának olyan gondolatai voltak, ame­lyek fogantatásuk pilla­natában már magukon viselték egy meghatáro­zott közösségben élés, társadalmi összefüggések­ben való gondolkodni tu­dás meghatározó jegyeit. A szolnoki Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázterme­­lő Vállalat egyik szocia­­lista brigádjának vezető­je a megyei lapnak cí­mezte levelét Országos gondról írt, a szocialista brigádok kulturális válla­lásait ,fehér foltoknak" nevezve — azok szokszor jelentkező formalitását, a teljesítésük körüli nehéz­ségeket elemezve — át­gondolt elhatározásra jut: legyen klubja a brigádta­goknak, mégpedig városi szinten, hogy ott össze­jöhessenek a látogatók más iparágakban dolgo­zókkal is, amellett, hogy igényes, művészi élményt adó programok részesei is lehetnek.• Az vesse ránk az első követ, aki személyes ta­pasztalatai alapján meri állítani: a világ legtermé­szetesebb dolga, hogy minden problémát vagy hiányosságot felvető és sajtóban napvilágot látott levél után — időt, pénzt, fáradságot nem kímélve — azonnal intézkedés történik, mindenki meg­elégedésére. Mire jó egy levél? Mi úgy érezzük , ez nem ennyire egyszerű. Így hát némi kételkedéssel vegyes várakozással for­gattuk a Szolnok megyei Néplapot, az említett le­vél megjelenése után. És mi történt? Pontosan két hét múlva megjelent a válasz. A feladó a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kultúrbizott­­sága és könyvtára volt. Amíg jobb megoldást nem találnak, „a közpon­ti könyvtár ajtaja nyitva áll a brigádvezetők előtt". Az első levél írójával való találkozásunk után gondoltunk arra is, hogy talán egy klubra való igény nem több, mint vál­lalati ügy, amit saját erő­ből is meg lehetett volna oldani. De hamarosan rá kellett jönnünk, hogy nincs igazunk. Mert a levél nyilvános­sága más intézményeknél is olyan gondolat­sorokat indított el — mint azt a szolno­ki SZMT kultúrbizott­­ságán megtudtuk —, amelyek eredménye volt különböző helyiségek klub céljára való felajánlása (szinte már vetélkedő jel­leggel), programjavasla­tok, b~igódv',~ülő-társait lelkes, támogató megjegy­zései. Valahogy ú­gy éreztük — tapasztaltaink alap­ján -rr. Szolnokon már régóta minden kész egy munkásklub létrehozásá­ra, csak kellett egy szó, egy ember, egy levél, hogy elindítsa a megvaló­sulás folyamatát. El kell mondanunk, hogy bár lényegében mindegy, ki írta a levelet, ahonnan az írás érkezett, mégsem lényegtelen. A szolnoki NKFV-ből, amelynek saját szervezé­sű marxista középiskolá­ja van, a párttagok nyolc­van százaléka vesz részt valamilyen politikai okta­tásban; maga a levélíró a Marxizmus—Leniniz­­mus Esti Egyetem általá­nos tagozatának harma­dik évfolyamos hallgatója. Talán éppen a fentiek alapján kívánkozik ki az olvasóból a kérdés: és még emellett a klubba is fognak járni? Lesz erre idejük az embereknek egyáltalán? Igen, tudjuk, hogy min­den művelődési ház, klub, más egyéb — mun­kások számára tervezett — foglalkozás legnagyobb gondjához érkeztünk el. A látogatottsághoz. Erre most még nem tu­dunk, de nem is akarunk válaszolni. A Munkásklub Szolnokon első heteit éli. De eszünkbe jut vala­mi, amit a kultúrbizottsá­­gon hallottunk. Martfűn •» könyyv és a Petőfi-év­­forduló alkalmából sza­valóversenyt rendeztek.­­­lean:­'Vabb sikere két nagycsaládos munkásasz­­'Tonynak volt! Nem féltjük az újszülött munkásklubot. Szolnok megye majd bizonyít! Polesinszky Veronika POFONOK ÉS PERPATVAR Az anekdotázó Illés Bé­lát, a jóízű, jó humorú mesélőt idézték képer­nyőre a Pofonok című tv-játék dramatizált no­vellái. A televízióra al­kalmazó Dévényi Róbert és Hajd­úfy Miklós ren­dező három jól megvá­lasztott történetet kötött csokorba. Az összeállítás kellemes ízelítőt adott az írói anekdoták színeiből, hangulataiból, stílusár­nyalataiból. Az első pofonok keser­nyés diáktörténete, vagy a Magyar rapszódia gro­teszk komédiája a vesze­delmes kémnek vélt há­zasságszédelgővel ugyan­olyan kor- és kórkép a tegnapi Magyarországról, mint Gödény Dénes kari­katúraportréja. A tele­víziós tolmácsolásban Gödény hadnagy kímélet­len szatirikus tollal meg­ A televízió előtt rajzolt, szánalmasan ne­vetséges figurája érvé­nyesült a legjobban. Ta­lán azért is, mert ez a történet pergőbb ritmusú volt, és hármas csattanó­ját kevésbé késleltette a lassúbb, anekdotázó elő­adásmód. A három történet testi és lelki pofonokat elszen­vedett hősei, Haumann Péter, Sinkó László és Bálint András jó alakí­tást nyújtottak, és az egész produkció hozzájá­rult Illés Béla sokoldalú írói munkásságának tel­jesebb megismeréséhez Csiky Gergely 1882- ben írt színműve, A Stomfay család zenés víg­játékként éledt meg po­raiból a képernyőn. A 90 év porából azért maradt rajta valami, noha a da­rab felfrissítve, Tamássy Zdenkó zenéjével fűsze­rezve került ki a tv­­színház műhelyéből. Csiky Gergely jeles, si­keres és termékeny szín­műíró volt, szókimondó, bátor is a maga korában. Néhány csipkelődő humo­rú darabja ma is szerepel a színházak műsorán. A képernyőn azonban más­képpen hat a múlt századi komédia, mint a színpa­don: a tv nagyobb reali­­tásigényéhez, a tolmácso­lás korszerű módjához és eszközéhez képest bizony ódivatúan. Az örökségva­dász Stomfayak perpat­varából leginkább a mu­latságos színészi alakítá­sokat és Horváth Tibor ironikus rendezői ötleteit élveztük. KRITIKA A KÖZÖNSÉGRŐL Ideje, hogy egyszer már ne csak a színészek, írók, rendezők, hanem a nézők teljesítményéről is írjunk. Sok tv-műsornak ők a főszereplői. Ebből a szem­pontból az elmúlt hét kü­lönösen alkalmas a vizs­gálódásra : több olyan adás is volt, amelynek si­kere nagymértékben a kö­zönség aktivitásán, játék­kedvén, vitakészségén múlott. Kitűnően szerepeltek a gazdaságpolitikai Fórum műsorának budapesti, miskolci, pécsi, győri és nyíregyházi közreműkö­dői. Jól kérdezni — a leg­főbb riporteri erények kö­zé tartozik, és a nézők kérdései érdekesek, okosak voltak, társadalmi méretű érdeklődésről és felelős­ségérzetről tanúskodtak. Az országos párbeszéd gazdasági életünk vezetői­vel izgalmas, jó műsor volt. A Jogi esetek forgató­könyvébe is ,,beleírnak" a nézők, társszerzői mun­kájuk teszi igazán élővé, színessé a sorozat adásait. Sokan játszani is tud­nak, sőt játékot vezetni, mint a Kicsoda-micsoda? három versenyzője, akik a legutóbbi adásban egy­mást vizsgáztatták. Még a zsűrinél is ravaszabb kér­déseket eszelte­k ki Schneider Fáni piros szoknyájáról és a hiv­­ál­nak packs­zásairól. Végül — de nem utolsó­sorban — tv-történetből vizsgáztak jelesre a két­milliomodik előfizetőt kö­szöntő műsor résztvevői. Még azt is tudták, mi volt televíziónk másfél évti­zedének legnagyobb bu­kása. (A kritikus elbukott volna ezen a kérdésen, mert mást tippelt: az Egy csónak visszafordul című boldogtalan emlékezetű tv-játékot.) CSALÁDI ÖSSZEJÖVETEL Így nevezte Vitray Ta­más az 1-es stúdióban rendezett ünnepi műsort, vidám közönségtalálkozót. Valóban kedves, kellemes este volt, jól éreztük ma­gunkat régi és új előfize­tők, a stúdióban és a kép­ernyő előtt. A közremű­ködők valamennyien jó ismerőseink, sokan min­dennapos vendégek ott­honunkban. őket szeret­jük és szidjuk meghitten, kedvünk és a műsor sze­rint. Sok ötlettel, humorral, öniróniával átszőtt, kitű­nően vezetett műsort lát­tunk, felnőtté cseperedő televíziónk kitett magáért az első élő tv-közvetítés 15. évfordulóján. Ami a két­milliomodik tv-előfizetőt illeti, csatlakozunk Abo­­dy Béla jókívánságához: csak fele annyit bosszan­kodjék a műsoron, mint az egymilliomodik. Pót­­kívánság: ezentúl kétszer annyi öröme teljék a mű­sorban minden nézőnek Vajk Vera Mit. május 3 A rádió és a televízió műsorai A rádió mellett MÁJUS 1 Május 1 a rádióban is tulajdonképpen már előző nap, vasárnap megkezdő­dött: ünnepi jellegű mű­sorokat sugároztak kora reggeltől késő estig. Tájé­kozódni a megnövekedett program sokórás műsor­folyamában csakis eliga­zító segítséggel, a rádió­­újsággal lehetett. DÓZSA Sárközi György Dózsa­­drámáját előásni a feledés mélyéről, nemcsak iroda­lomtörténeti eseményt je­lentett. A rádió ünnep elő­­esti bemutatója, a darab rádióváltozata valóban ér­dekes, új felfogásban mu­tatta meg a parasztháború vezérét. Az évfordulós in­dok is hozzájárult termé­szetesen a bemutatóhoz, és különösen azért volt szerencsés a bemutató időpontja, mert nemrégi­ben hallhattuk ugyancsak a rádióban Illyés Gyula Dózsáját , és a két mű jó összehasonlításokra adott alkalmat: Sárközi romantikusabb hőst, Illyés pedig valódi népvezért ábrázol a főhősben. Min­denesetre Sárközi György műve is hozzájárult ahhoz, hogy Dózsa-képünk telje­sebb legyen. Szabó Gyula a címsze­repben talán egy fokkal optimistább hangon szólt, mint ahogyan egy tragi­kus hőstől megszoktuk, Almási Éva, Agárdi Gábor és Kállai Ferenc kiválóan oldotta meg feladatát. Kő­műves Sándor mint Ulász­ló, túlságosan is joviális bácsit játszott. Molnár Mi­hály rendezése és Dorogi Zsigmond szerkesztése nagyban hozzájárult a mű értékeinek feltárásához. BEMUTATOM A VŐLEGÉNYEMET Kamarás István hang­játéka méltán nyert díjat az ifjúsági rádiójáték­pályázaton. Egy tipikusan mai fiatal tipikusan mai életével találkozhattunk, azzal az új életforma-fel­fogással, amely tulajdon­képpen jórészt még csak írói elképzelésekben, mű­vekben létezik, de ami­lyent jó lenne a valóság­ban is tömegesen kialakí­tani. Csak a tanulás, a tu­dás hozhat forradalmat az életformába, gyökeres vál­tozást csakis a nagyobb műveltség elérésével re­mélhet a darab főhőse. Marika (Monori Lili) és Pista (Fodor Tamás) két nagyon izgalmas hőst ele­venített meg — nem is annyira történetük, a „sztori” fogta meg a hall­gatót, hanem inkább jel­lemük, egyéniségük sok vonása. Kamarás István írói ereje jobban megmu­tatkozott a jellemek fel­építésében, mint a cselek­mény bonyolításában. MÁJUSI MŰSOR A 6-OS STÚDIÓBÓL A rádió kabarészínházá­nak májusi bemutatója talán azért sikerült halvá­nyabbra az előző havinál, mert az ünnepi jelleg miatt a szerkesztők nyil­ván kerülték a harsá­nyabb színeket. De azért így is mosolyogtatóan de­rűs perceket szerzett An­tal Imre konferansza, No­­vobáczky Sándor Hiszé­keny­ tréfája és a villám­tréfák. Ismét kiderült, hogy a tévé mennyire hat a rádióra — a stúdió kö­zönsége a legjobban a tévés figurák paródiáján kacagott, a Bors-film két­balkezes Dezső—Őszi pá­rosán, akik ezúttal a rá­dióban mutatkoztak be. Ambrus Kyri és Fenyvesi Gabi paródiája szintén tetszett, a vetélkedők ki­gúnyolása általában min­dig is hálás téma — de itt is a tévé műsorszámainak ismeretét tételezik fel­ a rádióhallgatótól. Háry Márta □ Vasárnap a Kossuth­­klubban a „Magyar nyelv hetének” eseményeként ankétot rendezett a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat. A találkozót Illyés Gyula író nyitotta meg. Majd vita alakult ki a magyar nyelv különféle kérdéseiről. A vitát Lő­rincze Lajos, a Nyelvőr szerkesztője, Grétsy Lász­ló és Kovasovszky Miklós, a szerkesztő bizottság tag­jai vezették.

Next