Népszava, 1972. július (100. évfolyam, 153–178. sz.)

1972-07-04 / 155. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 100. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1972. JÚLIUS 4. KEDD INTÉZET• Fock Jenő Ulánbátorban A magyar és a mongol miniszterelnök megbeszélése A Mongóliába­ tartó ma­gyar delegáció, amelyet Fock Jenő, hazánk minisz­terelnöke vezet, vasárnap Kelet-Szibéria hatalmas ipari és kulturális köz­pontjába, Irkutszkba érke­zett. A magyar vendégeket a város repülőterén Vlagyi­mir Malov, az irkutszki területi pártbizottság tit­kára, Szergej Merukrijev, az irkutszki területi tanács elnökének első helyettese, és más vezetők fogadták. •Jelen volt D. Erdembileg mongol külügyminiszter­­helyettes és Cedendamba, Mongólia Irkutszkban akkreditált konzulja. A megérkezést követően Fock Jenő és a magyar de­legáció tagjait a szovjet házigazdák szívélyes han­gulatú ebéden látták ven­dégül. Délután a magyar küldöttség látogatást tett az Angara-folyón levő nagy vízi erőműnél, és fel­kereste Kelet-Szibéria leg­nagyobb műszaki főisko­láját, ahol 20 000 diák ta­nul. A magyar küldöttség tagjai nagy érdeklődéssel tekintették meg a főiskola gazdag ásványtárát. Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Irkutszkból táv­iratot küldött A. N. Koszi­ginnek, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége hétfőn a kora reggeli órákban Ir­­kutszkból tovább folytat­ta útját Ulánbátorba. Vele volt Erdembileg mongol külügyminiszter-helyettes, aki a magyar vendégek elé utazott Irkutszkba. Fock Jenő hétfőn hiva­talos és baráti látogatásra megérkezett a mongol fő­városba. A magyar ven­déget és kíséretét Ulán­bátor repülőterén Jum­zsagij­ Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a mongol mi­nisztertanács elnöke, va­lamint a mongol párt és a kormány több más veze­tője fogadta. A magyar miniszterelt- ■ nök- hétfőn látogatást tett­ Jumzsagij­ Cedenbalnál. A beszélgetésen részt vett Luvszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Mon­gol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségé­nek első elnökhelyettese, valamint több más mon­gol párt- és állami vezető. Fock Jenő hétfőn koszo­rút helyezett el a Szuhe Bátor és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi ál­lam két megalapítójának síremlékén. A koszorúzási aktuson jelen volt Sz. Luvszan. Fock Jenőné hétfőn lá­togatást tett az ulánbátori képzőművészeti múzeum­ban. A Minisztertanács el­­nökének feleségét a mú­zeumba elkísérte A. I. Fi­­latova-Cedenbal és Luv­­szanvandan, a Mongol Népköztársaság művelő­désügyi miniszterének el­ső helyettese. Fock Jenő miniszterel­nök mongóliai látogatása kapcsán az Unen című mongol lap , hétfőn vezér­cikkben foglalkozik a két ország kapcsolatainak fej­lődésével. A lap hangsúlyozza, hogy Mongólia és Magyar­­ország a szocialista orszá­gok családjának két egyenrangú tagja, mind­kettő jelentős sikereket ért el a politikai, gazda­sági életben, és más terü­leteken­ tevékenyen kive­szik­­részüket a béke vé­delmében­ és megszilárdí­tásában. Fock Jenő miniszterel­nök mostani látogatása — mutat rá az Unen — je­lentős mértékben hozzá­járul a két nép közti test­véri barátság és sokoldalú együttműködés fejleszté­séhez. A lap közli Fock Jenő életrajzát és fényképét. • • Öregek és brigádok A statisztikában szívesen búvárkodónak is mond­­A talán újságot az a néhány összehasonlító adat, amelyet nemrégiben az Egészségügyi Miniszté­rium illetékesei vetettek egybe. A század első eszten­dejében Magyarországon 634 ezer nyugdíjas, ponto­sabban: a hatvanadik évét betöltött ember élt. Ma, 1972-ben ez a szám: kétmillió 83 ezer .. . 1989-re­ a la­kosság 21,1 százaléka lesz nyugdíjas korú. Világjelenség, gerontológiai és szociológiai elem­zéseket igénylő folyamat, első jeleiben kétségtelenül több a­ pozitív töltés, mint a negatív. Hiszen nem ke­vesebbet jeleznek a beszédes számok, mint hogy: ko­runk emberei közül egyre több éri el a hetedik s a nyolcadik x-et, élvezheti a bölcs szemlélődés és pihe­nés immár szépen hosszúra nyúló időszakát. A szép és jó tényezők mellett azonban —­s a vasárnapi tv-mű­sor ..Hét'’ című adása igen megragadó riportsorozattal terelte errefelé a szemlélők gondolatait — nyomasztó töltésük is lehet ezeknek a számoknak. Az öregek 22 százalékának — nincs gyermeke, ak­titv, közeli hozzátartozója. A gyerekesek közül is csupán minden harmadik, negyedik él együtt az ifjabb generációval; ezrek és ezrek morzsolgatják úgy nap­jaikat, hogy nincs, aki rájuk nyissa az ajtót, segítsen bevásárolni, felhozni a szatyrot a lépcsőn, takarítani. Egyszóval — könnyíteni a fáradt csontok mozgását, levenni valamit az évek repülésével súlyosabbá váló terhekből i­­­gaz — s a szocialista társadalom egyik legszebb, leghumánusabb igazsága —, hogy öregek ezrei, sőt lassan tízezrei jutnak ma már olyan intézményes, ál­lami segítséghez, amely gyakorlatilag szinte teljesen leveszi vállukról az öregség sok-sok terhét. Szociális ■otthonok tucatjaiban kapnak gondoskodást, életük vé­géig szóló ellátást. Csakhogy ... ez is olyan területe életünknek, ahol lassúbb a fejlődés az igények növe­kedésénél, ahol az állam ereje, anyagi átfogóképes­­sége belátható ideig nem tud mindenkire kiterjedni. Lapunkban is írtunk már arról a szép és végte­lenül emberséges akcióról, amelynek néhány vetületét a tv képernyője elibénk hozta: szocialista brigádok vállalásaiban kezd mind nagyobb szerepet és jelentő­séget kapni a gyárhoz közel lakó, magukra maradt öregek patronálása. Az óbudai s az oroszlányi kezde­ményezésről is szólottunk már — jelképes összegéit vállalják társadalmi munkában, eléggé sokan, hogy rendszeresen gondoznak, ellátnak ilyen kis öregeket! S ha valaminek — társadalmi akciónak, brigádötlet­nek — a hasznossága és segítőereje elvitathatatlan, akkor ez a most bontakozó patronálási mozgalom fel­tétlenül ezek közé tartozik. Meghatóan szóltak a segítő jóság példáiról az öre­gek; ők azok, akik a maguk lassan csendesülő életfo­lyamataiban leginkább érzékelik ezeknek az akciók­nak a mélységes humanitását. Bizonyos azonban, hogy az ilyen „brigádvállalások” sem lehetnek for­málisak, nem tekinthetők úgy, mint amelyeket két hét múlva „teljesítettként” lehet bejegyezni a brigád­naplóba. Sokkal többről van szó, mint önmagukban vett vállalásokról, könnyen — vagy nehezebben — teljesíthető „társadalmi munkáról". A­z emberi életfolyamatok törvényszerűsége, bár­­­­mennyire is kegyetlennek tűnik ez, hogy a hete­­±­ dik, nyolcadik x táján apadnak az erők; sokan, nagyon sokan maradnak magukra akkor, amikor egye­dül már nem tudják fenntartani a létet. Sokan van­nak ... S lesznek ezután is; várakozók, akiknek a hu­manitás e válfaja, a segítség ilyen módozata kell, sőt — nélkülözhetetlen. Jó, hogy vannak, remélhető, hogy egyre többen lesznek brigádok, társadalmi munkások, akik az állam ilyen gondjaiból egy-egy részt — nem is kis részt — magukra vállalnak. Nem fizetség reményében (vajon meg lehet-e valaha is fizetni ezt a ténykedésüket?), hanem azért, mert a jó szándékok ilyen kiterjesztése együtt jár a társadalom alapvető humanitásával... * Várkonyi Margit Vacsora Fock Jenő tiszteletére Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a mon­gol minisztertanács elnö­ke hétfőn vacsorát adott Fock Jenőnek, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Miniszterta­nács elnökének tisztele­tére. A vacsorán részt vett N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, miniszterelnök - helyettes. Sz. Luvszan, a Politikai Bizottság tagja. D. Molomzsamc, a Politi­kai Bizottság tagja, a KB titkára. Zsalan-Azsav, B. Lhamszuren, a Politikai Bizottság póttagja. D. Csi­­middorzs, a Központi Bi­zottság titkára, külügymi­niszter-helyettes. C. Du­ger­szuren, a nagy népi hurál elnökségének elnök­­helyettese. C. Gotor, a nagy népi hurál elnöksé­gének titkára. D. Gomba­­zsav miniszterelnök-he­lyettes. B. Dugerszuren, Sz. Luvszangom­bo, T. Puncagnorov miniszterel­nök-helyettesek. L. Rin­­csin, külügyminiszter. P. Sardarszuren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint Marjai József külügymi­niszter-helyettes. Kádas István, a Külügyminisz­térium osztályvezetője. Krajcsik Mihály Ulánbá­tori nagykövet és Fock Jenő kíséretének más tag­jai. A testvéri barátság és szívélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim­ Cedenbal és Fock Jenő mondott pohárköszöntőt. Nyári színpadok, pódiumok...................... 2 A népesség szeizmográfia mellett............ 3 Egy munkás döntésre vár.......................... 3 Gyorslista a lottó jutalomsorsolásáról.... 4 A lakásszövetkezetek fejlesztéséért Félkészház-akciók — A költségekről A szakszervezetek, a KISZ, valamennyi érde­kelt minisztérium, válla­lat képviselőinek részvé­telével hétfőn a SZÖVOSZ sokakat érintő közérdekű kérdésről, a szövetkezeti, elsősorban a munkásla­­kás-építő akciók helyze­téről rendezett tanácsko­zást. A negyedik ötéves terv során 400 ezer új lak­ást kellene átadni, ebből 185 ezer tanácsi értékesítésül, illetve bérlakás, a többi magánerő igénybevételé­vel készül el. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetkö­zi tapasztalatok is azt bi­zonyítják, hogy az egyik legcélravezetőbb és legha­tékonyabb módszer a la­kásszövetkezetek életre hívása. A lakásszövetke­zetek az új lakásügyi ren­delkezések életbe lépésé­től kaptak új tartalmat, feladatokat. Kovács Sándor, a SZÖ­VOSZ elnökhelyettese és dr. Pál József főosztály­­vezető számolt be az ered­ményekről, gondokról, a legsürgetőbb feladatokról. Milyen előnyöket biztosít a szövetkezeti forma? Elő­­takarékosságra ösztönöz, az általános építéspoliti­kai célkitűzéseknek meg­felelően. A szövetkezeti tagok a korszerű techno­lógia alkalmazására, a többszintes építkezésre tö­rekednek, és hozzájárul­hatnak az ingatlanspeku­láció letöréséhez, átvállal­ják az előkészítés és a le­bonyolítás tengernyi fel­adatát. A későbbiekben pedig megoldhatják a fenntartást és a karban­tartást is. Jelenleg 70 ezer szövetkezeti lakás van az országban, a tervek alap­ján 1975-ben már 150 ezer lesz. Túl a tanácsi értékesí­­tésű szövetkezeti lakáso­kon, a negyedik ötéves terv időszakában 36 ezer szövetkezeti lakás átadá­sát tervezik. Az ilyen új otthonok 80—90 százalékát fiatal házasok vásárolják. A társasház, OTP és egyéb más formákkal szemben itt a jövendőbeli tulajdo­nosok közvetlenül is részt vesznek az építkezésben. Egy-egy lakásépítés során az ilyen munka értéke el­éri a 30—40 ezer forintot, s ezzel nemcsak anyagi, hanem kapacitásmegtaka­rítás is lehetővé válik. Ma még hátráltatja a munkát a területelőkészí­­tés és a telek hiánya. A tanácskozáson többen is javasolták, hogy a szabol­csi és a Bács megyei ked­vező tapasztalatok alap­ján a tanácsok már a ter­vezésnél gondoljanak a szövetkezeti építkezések helyének kijelölésére. A vállalatok — ezt az új rendelkezések is lehetővé teszik — országosan száz­milliókat fordítanak dol­gozóik lakásépítésének tá­mogatására. Indokolt len­ne, hogy elsősorban a szö­vetkezeti építési formát válasszák, s mindenekelőtt a területelőkészítési mun­kák költségeihez járulja­nak hozzá. A magas épí­tési költségek csökkenthe­tők, ha élve a rendelke­zések adta lehetőségekkel, az eddigieknél gyakrab­ban adnának dolgozóik­nak kölcsön­gépeket, szál­­­lítóeszközöket, építőbri­gádjaik is segítenének. Több helyen kísérletez­tek a félkészház-akcióval, Kecskeméten így adtak át 500 lakást, a teljes költsé­get 50 százalékkal csök­kentve. Bejelentették: illetéke­sek foglalkoznak a hitel­­feltételek vizsgálatával. Foglalkoznak azzal is, hogy különböző helyi anyagokkal, új módsze­rekkel, a házilagos kivi­telezés fokozottabb igény­­bevételével, a minőség és a korszerű kivitel csök­kentése nélkül, hogyan le­hetne a költségeket mér­sékelni. Moldovait Tamás Befejeződött a szimlai csúcstalálkozó Indiai-pakisztáni megállapodás Elvi nyilatkozattal fel­érő megállapodást írt alá vasárnap késő este a tele­víziós kamerák előtt és a fotóriporterek gépeinek villogása közepette az in­diai Szimlában Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök és Zulfikar Al Bhutto pakisztáni elnök. A megállapodás legfon­tosabb pontja ünnepélye­sen kimondja, hogy „a konfliktus alapvető terü­leteit és okait, amelyek az elmúlt 25 évben megron­tották a két ország kap­csolatait, békés eszközök­kel oldják meg”. A két ázsiai ország vezetői azt is kinyilvánították, hogy mindig tiszteletben fogják tartani a másik országá­nak nemzeti egységét, te­rületi integritását, politi­kai függetlenségét és szu­verén egyenlőségét. Annyi háború és viszály után le­szögezték, hogy egyikük sem tesz egyoldalúan lé­péseket a fennálló helyzet megváltoztatására és egy­máshoz való viszonyuk­ban lemondanak az erő­szakról, illetve a vele való fenyegetésről, és lépéseket tesznek az egymás ellen uszító propaganda megfé­kezésére. A megállapodás további pontjai már felvázolják az együttműködés felújí­tását és fejlesztésének irá­nyait is. Kimondják, hogy a szubkontinens két nagy országa fejleszti a keres­kedelmet és a gazdasági együttműködést, felújítja a postai és távíró-össze­köttetést, a szárazföldi, tengeri és légiforgalmat, valamint a polgári szemé­lyek kölcsönös látogatá­sait. Az ötnapos csúcsérte­kezlet végén, a két vezető utolsó, beható eszmecse­réje után aláírt megálla­podásról mindkét fél elé­gedetten nyilatkozott. An­nak a véleményüknek ad­tak hangot, hogy a mos­tani megállapodás új feje­zetet nyithat a két ország kapcsolatainak történeté­ben. Indira Gandhi szó­vivő útján kijelen­te­tte, hogy a kiadott dokumen­tum „a béke és az együtt­működés megállapodása", ami a barátság korszaká­ba vezetheti a két orszá­got. Bhutto úgy nyilatko­zott, hogy „ez több, mint közlemény. Ez egyez­mény.” Az elnök egyéb­ként pakisztáni látogatás­ra hívta meg Indira Gan­dhit, hogy számára meg­felelő időben folytathas­sák az eszmecserét. Bhutto elnök délelőtt a pakisztáni légierő gépé­vel hazaérkezett Lahoré­ba. Rövid nyilatkozatában közölte, hogy egy hét múl­va, július 10-én rendkívüli ülésre hívja össze a pa­kisztáni nemzetgyűlést az egyezmény ratifikálása végett. A ratifikálástól számí­tott 30 napon belül az egyezmény szerint mind­két ország visszavonja csapatait arról a terület­ről, amelyet a december­i háborúban foglalt el, ki­véve Kasmírban, ahol a terület végleges rendezé­séig nem állítják vissza a vitatott tűzszüneti vona­lat. (Kommentárunk az 5. oldalon.) A borsodnádasdi lemezgyárban egy gépsort állítottak fel acéllemezek műanyaggal való bevonására. A berendezést külföldi szabadalom alapján a Hajtómű- és Fel­vonógyárban készítették. Az ötmillió forint értékű gépsoron háztartási edények, épületek bádogelemeinek és homlokzati díszítéseinek, valamint bútorok, ipari sze­relvények bevonását végzik. Ez a műanyag bevonat a horganyzást tökéletesen helyettesíti. Az új gépsor üzemi próbáit már megkezdték (MTI Fotó : Eren K. Gyula felvétele) Véres hétvége Észak-Írországban Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Egy héttel azután, hogy az IRA ideiglenes szár­nya tűzszünetet kezdett, Észak-Írországban folyta­tódik a lövöldözés. Az in­cidensek jobbára a szélső­séges UDA protestáns ro­hamosztag és katolikus gerillák között robban­nak ki. Ezért az angol fegyveres erők parancs­noksága kitart amellett, hogy a tűzszünet tovább­ra is fennáll köztük és az IRA között. A hároméves villongá­sok halálos áldozatainak száma szombattól hétfőig 396-ra emelkedett, miután hét embert az UDA angol­­ellenes és katolikuselle­nes hétvégi megmozdulá­sának zűrzavarában lemé­szároltak. A protestánsok és a katolikusok „ki­emelték” egymás táborá­ból a régi ellenségeket, tarkón lőtték őket, a holttesteket pedig autóból az utcakőre dobták vala­­hol Belfastba­.

Next