Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-23 / 69. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 101. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 23. PÉNTEK a­rizsdi •­­ Az országgyűlés elfogadta a kormány elnökének a beszámolóját Ma az igazságügyminiszter beterjeszti a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot Csütörtökön a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelsőbb állam­­hatalmi testületünk tanácskozásán részt vesz Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Az országgyűlés folytatta a Minisztertanács be­számolója feletti vitát. Elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. NÉMETH KÁROLY: Azokat becsüljük jobban, akik a közösséggel együtt akarnak boldogulni Beszéde elején Németh Károly megállapította, hogy a kormány két éve meghirdetett programja alapján eredményesen munkálkodott országépítő céljaink megvalósításáért. Ezután leszögezte: ország­­gyűlésünk kedvező hely­zetben tárgyalhatja a kor­mány beszámolóját. — A Központi Bizott­ság novemberi ülésén megvizsgálta — mondot­ta —, hogy a kongresszus irányvonala — amely meghatározó társadal­munk életében, tevé­kenységében és fejlődé­sében — hogyan való­sult meg Az, állásfog­lalást megismerték és megvitatták az egész or­szágban." Népünk nagy többsége egyetért a hatá­rozattal, kész azok végre­hajtására. " A Központi Bizottság állásfoglalásának kedvező fogadtatása elsősorban annak tulajdonítható, hogy megerősítette pár­tunk X. kongresszusának határozatait Együttes ta­pasztalatunk, hogy a mun­kásosztály politikáját, né­pünk törekvéseit megtes­tesítő kongresszusi hatá­rozatokat a gyakorlat iga­zolta. Az állásfoglalás a közvélemény várakozásá­val egyezően megerősítet­te, hogy az eddigi úton akarunk és fogunk tovább haladni. Igazítunk,­­ ahol igazítani való van, de döntő, hogy a párt fő po­litikai vonalán nem kell változtatni. Pártunk és népünk egysége, egyetér­tése több mint másfél év­tizedes politikai gyakorla­tunkra épül . A Központi Bizott­ság novemberi határozata nem utolsósorban azért váltott ki egyetértést, mert reálisan összegezte eredményeinket, elemzően és cselekvésre ösztönzően tárta fel gyengéinket, köz­véleményünket is foglal­koztató következetlensé­geinket, gondjainkat. — Amikor áttekintjük a X. kongresszus óta vég­zett munkát — és ezt te­szi a kormány beszámo­lója is —, nem vágyaink­ból és óhajainkból, ha­nem reális társadalmi va­lóságunkból indulunk ki, s feladatainkat is ennek alapján határozzuk el. A jó politikának nem az a fő ismérve, hogy minden zökkenő nélkül mennek a dolgok előre, hanem az, hogy ezeket az ellent­mondásokat valóságos sú­lyuknak megfelelően, gon­dosan számba vesszük és mindent elkövetünk a he­lyes megoldás érdekében. Pártunk ilyen politikát folytat és ilyent fog foly­tatni a jövőben is. — Népünk többsége egyetért azzal, hogy be­vált politikánkon, a X. kongresszus célkitűzésein ne változtassunk, legyünk következetesebbek végre­hajtásában. Erre szólít fel a kormány beszámolója, s bizonyos vagyok benne, hogy dolgozó népünk egyetértéssel fogadja és cselekvően támogatja or­szággyűlésünk állásfogla­lásait. Az egyetértés nö­veli a párt-, az állami és a társadalmi szervek, a minisztériumok, a vál­­­lalati, intézményi vezetők feladatát és felelősségét, hogy következetesen hajt­sák végre a X. kongresz­­szus határozatait, az or­szággyűlés, a kormány döntéseit . Nagyra kell értékel­nünk a kormány beszá­molójában felsorolt, tár­sadalmunk fejlődését jel­lemző tényeket. Az ered­mények és a gondok egy­bevetése arról tanúskodik, hogy a szocializmus épí­tése az elmúlt két évben is töretlenül előrehaladt.­­ Mérhetően erősödött a népi hatalom. Erősödött annak politikai alapja, a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, a dol­gozók összefogása. Telje­sebb a szocialista nemzeti egység, erősödik a szocia­lista gondolkodásmód, a közösségi felelősségérzet. Stabilitás és nyugalom van az országban. Szilárd a szocialista törvényesség. Olyan a légkör a politiká­ban, a gazdaságban, a tu­dományban és a kultúrá­ban, amely kedvez a te­hetségnek és ösztönöz az alkotó munkára. Hazánk és népünk a haladásnak és a jólétnek ismét maga­sabb fokára jutott.­­ Sok minden történt az elmúlt két évben, mely az egész ország és a ki­sebb közösségek életét, munkáját, szociális, kul­turális helyzetét javítot­ta. Ez is bizonyítja mun­kásosztályunk áldozatos . — Együttes munkánk eredményeit összegezni: közös kötelességünk. Úgy gondolom, jogos az örö­münk és büszkeségünk. Ezt azért is hangsúlyo­zom, mert időnként azt tapasztalja az ember, hogy valamiféle divat, a bátor­ság mércéje csak a gon­dokról, hibákról szólni. A valóságos gondok őszinte feltárása a mi viszonyaink között nem a bátorság kö­tevékenységét, öntudatos magatartását, és azt, hogy növekvő politikai aktivi­tással, gyarapodó szaktu­dással, vezető szerepéből eredő felelősséggel vállal­ja a szocializmus építésé­ből reá háruló feladato­kat. Ez kifejezésre jut többek között a szocialis­ta munkaverseny és bri­gádmozgalom eredményei­ben, fejlődésében. A szo­cialista brigádmozgalom terjedése, ereje nemcsak a termelésre gyakorol kedvező hatást, hanem az általános emberi maga­tartásra is. — Nagyra értékeljük mezőgazdaságunk terme­lési eredményeit, termelő­szövetkezeti parasztsá­gunk helytállását. Jó szö­vetségese munkásosztá­lyunknak. — Értelmiségünk élete, munkája, alkotásai azt bi­zonyítják, hogy az értele­miség szocializmust építő népünk része­­rébe tartozik. Eredmé­nyeink és hibáink egyol­dalú le- vagy túlbecsülése ellentétes politikánk rea­lizmusával. — Örülni kell mindan­nak, amivel gyarapodtunk és őszintén felháborodni azért, amit nem teljesí­tettünk, amit megtehet­tünk volna, de szervezet­lenség, felelőtlenség, ön­zés vagy hanyag munka miatt elmulasztottunk Érthető, hogy mindez ok­kal nyugtalanít bennün­ket. De teremtő nyugta­lanság legyen ez, ne csak egyszerűen felháborodás! Attól lesz több az ered­ményünk és kevesebb a gondunk, ha az indo­kolt felháborodásunkat alkotó cselekvés követi, ha mindenki a maga közvetlen környezetében, a maga helyén ál­landóan érzi, hogy a szo­cializmus építésének ügye rajta is múlik. A felelős­ség érzése az a biztos mérce, amely a határvo­nalat jelenti a demagógia és a termékeny, előrevivő bírálat között. — Változatlan törekvé­sünk, hogy fogjon össze mindenki — kommunista és pártonkívüli —­, aki szí­vén viseli a nép sorsát. Ennek tartalma: a szemé­lyes és együttes felelőssé­günk a szocializmus fel­építéséért. Ezt kell szol­gálni a szocialista demok­ráciának az eddigieknél is jobban, nagyobb haté­konysággal. Ebben olyan erő van, amelyet pótolni semmi mással nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy akinek a dolgozók bizal­ma hatalmat adott, az fe­lelősséggel viselje, ennek szellemében cselekedjen, ne tekintse tehernek a szocialista demokráciát, mert a döntés és a végre­hajtás is ettől lesz jobb.­­ Társadalmunkban vannak még olyan embe­rek, akik nem törődnek a közösség érdekeivel, elha­nyagolják személyes köte­lességeiket, csak jogaikat tartják számon. Társadal­mi gyakorlatunkban előnyt kell adni a közös­ségért végzett önzetlen munkának. Növelni kell e munka erkölcsi elismeré­sét. — Aki társadalmi való­ságunk egészére figyel, annak észre kell vennie, hogy a mi társadalmunk­ra nem az őriző, az anya­ és a jótlének ismét maga­dás, a jogaikat követelő, kötelességeiket elhanya­goló emberek a jellemzők. Még akkor sem, ha ezek időnként a közvélemény figyelmének középpontjá­ba kerülnek, és arányta­lanul többet hallunk ró­luk, mint a­ szocializmust tisztességgel építő dolgo­zókról. Fontos, hogy az anyagi érdekeltség elvét következetesen érvénye­s A kormány beszá­molójában első helyen állnak a népgazdaság fej­lődésének és fejlesztésé­nek kérdései. Népgazda­ságunk fejlesztésének fel­adatai nagyobbak és bo­nyolultabbak, mint a ko­rábbi években voltak. A hagyományos termelés jó­­néhány iparágban „fel­borul”,­ átrendeződik a technika, vele a munka­erő is, megváltoznak a szakmai követelmények. Biztosítani kell a nagyér­tékű, termelékeny gépek jó kihasználását, fokozni a hazai és a külső pia­cokon is keresett, ver­senyképes termékek gyár­tását Ez méginkább alá­húzza a szocialista terv­­gazdálkodás, a tervszerű­ség fokozását . Minden erőnkkel tá­mogatjuk a kormánynak azt a törekvését, hogy magasabb színvonalon, tudományosabban és ösz­­szehangoltabban kell ter­vezni, hogy a kitűzött cé­lok terv szerinti megva­lósításában és ellenőrzé­sében nagyobb határozott­ságra van szükség. Németh Károly hang­súlyozta, hogy a terv­szerű munkához jók a feltételek, majd arról szó­lott, hogy a szocialista tervgazdálkodás erősítése nemcsak kormányzati fel­adat, a helyi vezetésre is nagy felelősség hárul.­­ A Központi Bizott­ság állásfoglalása óta — folytatta beszédét — köz­véleményünkben erősö­dött a felismerés, h­ogy a dolgozó nép felemelkedé­sét az szolgálja igazán, ha társadalmunk alkotó erejét népgazdaságunk fejlesztésére koncentrál­juk. A Központi Bizott­ság határozatát követően a legtöbb vita a terme­lés, a gazdálkodás és az életszínvonal kérdéseiről bontakozott ki. Ezek bel­politikai életünk fontos kérdései. . . Munkásosztályunk, dolgozó népünk több mint másfél évtizede tapasz­talja: pártunk és kormá­nyunk következetes ab­ban, hogy a szocializmus építésével, a nemzeti jö­vedelem növekedésével együtt járjon az életszín­vonal rendszeres emelke­dése. Mindig megtettük az életszínvonalat növelő­sítsük, a jobb munka megbecsülése a díjazás­ban is kifejeződjék, s — ettől elválaszthatatlanul — ugyanilyen fontos az is, hogy az erkölcsi ösztön­zés szerepét növeljük. Tudjuk, hogy az embe­reknek kell a jó, az elis­merő szó. Feladatunk, hogy olyan társadalmi közgondolkodást teremt­sünk, amelyben a közös­ségért, a társadalomért végzett jó munka a leg­főbb értékmérő.­­ Arra kell töreked­nünk, hogy azokat becsül­jük jobban, a figyelem azokra irányuljon, akik a közösséggel együtt akar­nak boldogulni, akik az önzéssel az önzetlenséget, a szerénytelenséggel a szerénységet, a befelé for­dulással a közösségi ma­gatartást, a teremtő nyug­talanságot állítják szembe, intézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megteremtettük. Az a cé­­lunk, hogy társadalmunk dolgozó osztályai és ré­tegei arányosan részesül­jenek a megtermelt nem­zeti jövedelemből.­­ A Központi Bizott­ság megállapította, hogy az utóbbi két évben is tovább javultak társadal­munk valamennyi dolgozó osztályának és rétegének életkörülményei. De a nagyüzemi munkásság életszínvonala elmaradt más társadalmi rétegek életszínvonalának fejlődé­sétől. Ezt korrigálta az a központi béremelés is, amelyet a kormány a szakszervezetekkel egyet­értésben március elsejétől életbeléptetett. A nagy­üzemi munkások indokolt béremelése nem a többi dolgozó réteg rovására történt. Az életszínvonal emelkedéséből tartósan nem maradt és nem is maradhat ki a lakosság egyetlen jelentős rétege sem.­­ Indokolt, hogy a ne­gyedik ötéves terv hát­ralévő éveiben a népgaz­daság fejlődésével össz­hangban — amint ezt miniszterelnökünk is hangsúlyozta — az élet­­színvonalat növelő továb­bi intézkedésekre kerül­jön sor. A párt és a kormány — közvélemé­nyünkkel együtt — szá­mon tartja a jogos igé­nyeket. Ezek kielégítése A továbbiakban Németh Károly a tanácstagi vá­lasztások jelentőségét méltatta. A tanácsok új­­jáválasztásakor jó alka­lom adódik, hogy az or­szágos politikára építve, reális helyi számvetések készüljenek az elvégzett munkáról és a felada­tokról. Alkalom ez arra is, hogy jobban a figye­lem középpontjába ke­rüljön a község- és vá­rospolitika. A jól funk­cionáló új tanácstörvény, a választások elősegítik, hogy tovább mélyüljön a tanácsok és a lakosság kapcsolata, szélesedjen a szocialista demokrácia, a lakosság aktív részvétele lehetőségeinktől, közös munkánk eredményessé­gétől függ. — Pártunk és kormá­nyunk társadalmi érdek­ből cselekszik, amikor azzal is védi az élet­­színvonalat, hogy szigo­rúan ügyel a vásárlóerő és az árualap egyensú­lyára, a forint stabilitá­sára. Közvéleményünket sokat foglalkoztatja az árak emelkedése. Gondja ez a pártvezetésnek és a kormánynak is. Kormá­nyunk számos eredmé­nyes intézkedést tett a Központi Bizottság állás­­foglalásában megfogal­mazott árstabilitás érde­kében, az államháztartás egyensúlyának megterem­tésére. Népünk megérté­sét és bizalmát igazolja, hogy a szükségessé vált áremelések bejelentése —­­bár két hónappal meg­előzte a végrehajtást — nem okozott zavart a ke­reskedelmi forgalomban. Joggal mondhatjuk, hogy a lakosság — bár nem örült az áremeléseknek — magatartásával bizo­nyította: osztozik a kor­mányzás felelősségében. Ez a bizalom azonban növeli a kormány, az ár­ellenőrző szervek és vala­mennyiünk felelősségét, azért, hogy a fogyasztói árszínvonal ne haladja meg a tervezett mérté­ket. . . .v*rv.:v — Intézkedéseink ha­tására jelentősen csök­ken az indokolatlan ár­emelések­ száma, de a lakosság joggal háboro­dik fel akkor is, ha ár­emelkedéssel minőség­rontás formájában ta­lálkozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt folyamatosságát és szigo­rúságát.­­ El kell érnünk, hogy se indokolatlan áreme­léssel, se minőségron­tással ne lehessen nyere­séget növelni. Ez is fel­tétele annak, hogy köz­véleményünk jobban meg­értse árpolitikánkat, amely fontos része jól működő gazdaságirányí­tási rendszerünknek. A lakossággal közös neve­zőn vagyunk az indoko­latlan áremelések meg­akadályozását illetően: hamar egyetértésre ju­tunk, ha árcsökkentésről van szó, s közös­­ véle­ményre kell jutnunk ak­kor is, amikor társadal­mi érdek diktálja egyes cikkek árának emelését. Elsősorban a termelés oldaláról tehetünk leg­többet az árstabilitásért, a tanácsok munkájának támogatásában és ellen­őrzésében, a helyi fej­lesztési célok kidolgozá­sában és végrehajtásá­ban. Sok hasznos társa­dalmi tevékenység jelzi, hogy az állampolgárok szívesen vesznek részt a közügyek intézésében, la­kóhelyük építésében, gya­rapításában, szépítésében. A tanácsválasztások a népfrontpolitika, a szocia­lista nemzeti összefogás jegyében zajlanak le. Beszéde befejező részé­ben a többi között azt mondotta, hogy minden lehetőségünk megvan a magasabb színvonalú, de. (Folytatás a 2. oldalon) A dolgozók bizalma felelősségre kötelez A jogos igények kielégítése közös munkánktól függ Készüljenek reális helyi számvetések Németh Károly az országgyűlés csütörtök délelőtti ülésén szólalt fel (MTI Fotó — Vigovszki Ferenc felvétele) Kádár János, Gáspár Sándor és Barta Lajos a Parlament folyosóján (MTI Fotó — Vigovszki Ferenc felvétele)

Next