Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)
1973-03-24 / 70. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 101. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1^^-ÁRA 1 FORINT 1973. MÁRCIUS 24. SZOMBAT ■sy Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Új törvény a büntetőeljárásról Hat interpelláció és miniszteri válasz Pénteken a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Kosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szernt a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat megvitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter terjesztette elő. — Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen az eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat: „Senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az ártatlanság védelme néven ismert jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Deklarációjával — eddig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. DR. KOROM MIHÁLY: A mi társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni A Minisztertanács megbízásából előterjesztem a büntetőeljárásról rendelkező törvényjavaslatot. A javaslat azokat a jogi rendelkezéseket tartalmazza, amelyek megállapítják a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét, szabályozzák a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit. Az országgyűlés a múlt évben alkotta meg a bíróságokról és az ügyészségről szóló törvényeket Az Elnöki Tanács az 1971 évi 28. számú törvényerejű rendeletével módosította a Büntetőtörvénykönyvet, az 1972. évi 26. számú törvényerejű rendeletével pedig — a Polgári Perrendtartást. A most benyújtott törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének ebbe a keretébe tartozik. A büntető jogszabályaink rendeltetése, hogy jó fegyvert adjanak a bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságok kezébe a társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében. A bűnözés a mi viszonyaink között még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. A bűnözés alakulásáról az ország lakosságát rendszeresen tájékoztatjuk. A helyzet azt bizonyítja, hogy a szocializmus építésének előrehaladásával a bűnözés nem csökken automatikusan. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a bűnözés mennyiségében sem lényegesebb csökkenés, sem emelkedés nincs. Összetétele azonban változik: egyes bűncselekménycsoportokban csökkenés, másokban viszont emelkedés tapasztalható. Számos bűncselekménycsoport elkövetésének gyakorisága pedig egy szinten mozog. Hosszú évek óta alacsony az állam elleni bűncselekmények száma, ugyanakkor változatlanul számottevő a vagyon elleni bűnözés és eléggé gyakoriak az erőszakos jellegű bűntettek. Jelentős a visszaesők száma és érdemlegesen nem csökken a fiatalkorúak bűnözése sem. A bűnözés okai között lényegesek ma még a régi társadalom tudati maradványai, az olyan jelenségek megléte, vagy újratermelődése, mint: a kapzsiság, a nyerészkedés, az egyéni haszonszerzés, a túlzott anyagiasság. Gyakran kimutatható a kapitalista környezet káros hatása is. Hiba lenne azonban csupán ezekben a tényezőkben keresni a bűnözés okait. Azok még egyéb lényeges, objektív és szubjektív okokra is visszavezethetők. Így a társadalmi fejlődésünkkel együtt járó ellentmondások, nemegyszer a kellő szervezettség és ellenőrzés hiányosságainak csábításai, az alkoholizmus, a sokszor tapasztalható lazaság, az állampolgárok jogi ismeretének hiánya, a családi és iskolai nevelés gyakran nem kielégítő volta mind-mind megta-Utalva a bűnüldöző szervek sokrétű és alapvetően sikeres munkájára, az új törvényjavaslat megalkotásának indítékait fejtegette a miniszter Majd így folytatta: " Az 1962. 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott és jelenleg hatályos büntetőeljárási jogszabályunk a feladatát alapvetően jól betöltő jogalkotás. Éppen ezért a most előterjesztetttörvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincét képezték büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerülnek egymással. A vitathatatlanul helyes elveket érvényre juttatni kívánó részletszabályok ma már sok esetben feleslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé teszik a büntető igazságszolgáltatást. Ennek következtében az eljárás nem kellően differenciált, és az elkövetett bűncselekményeket nem mindig tudja követni a gyors felelősségre vonás. Az új törvény megalkotására alapvetően a hatékonyabb és gyorsabb büntetőeljárás érdekében van szükség. Ugyanakkor szolgáljuk azt az alkotmányos elvet is, hogy az — Az említett általános megállapítások mellett felhívom a tisztelt képviselő elvtársak figyelmét a javaslatnak azokra az új rendelkezéseire, amelyek láthatók a bűnözés okai között. Az okokat, azok „rangsorolását”, összetevőit most nem részletezem ; mindegyikük külön elemzést igényel, amelynek alapján fontos következtetéseket vonhatunk le. A bűncselekmények okai között azonban az anyagi nehézség okozta kényszer, a létfenntartás biztosítása, vagy más hasonló, a kapitalizmusban oly jellemző motívum alig szerepel. Meggyőződésem, hogy csakis a mi társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni és így hoszszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani, állampolgárok széles körét érintő fontos jogokat és kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket az országgyűlés törvényben szabályozza. Az önök előtt fekvő törvényjavaslatban három alapvető célkitűzés jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás minden szakaszára — a nyomozásra, az ügyészség tevékenységére, a bírósági eljárásra és a büntetés végrehajtására — egyaránt kiterjedő egyszerűsítés. — Büntetőtörvényeink azokat az előírásokat tartalmazzák, amelyek meghatározóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgárok számára. A büntetőeljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni. Másrészt pedig azt, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Ezek a célkitűzései: a törvényjavaslat minden rendelkezését áthatják, és hangsúlyozott kiemelést nyernek a büntetőeljárás alapelveinek új megfogalmazásában, a törvényesség továbbfejlesztésére, illetve garanciáinak biztosítására irányuló törekvéseink kifejezői. Gyorsabb és hatékonyabb felelősségre vonást Biztosítékok a törvényesség további erősítésére — Mint említettem, a kodifikáció egyik fő célkitűzése a büntetőeljárás további differenciálása — folytatta. — Büntetőtörvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyonelkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását Ennek törvényi feltételeit és a jogalkalmazás egységes irányítását is tovább kell fejleszteni. A jogszabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a bűnösök elnyerjék a megérdemelt büntetésüket, és azzal őket és másokat is viszszatartsuk a bűncselekmények elkövetésétől. Ez a kettős célkitűzés szabja meg, hogy az adott esetben a felelősségre vonásnak a Büntetőtörvénykönyvben meghatározott, számos lehetősége közül melyiket kell alkalmazni A bűnüldöző és igazságszolgáltató hatóságoknak azt kell eldönteniük, hogy elégséges-e az elkövetőt csupán hatósági figyelmeztetésben részesíteni, a vagyoni jellegű jogkövetkezményektől várható-e eredmény, vagy pedig a törvény szigorával — adott esetben a legszigorúbb büntetés kiszabásával — kell-e fellépni ? Éppen ezért a differenciált felelősségre vonás követelményét jogpolitikai elveink mindig is hangsúlyoszák, s ehhez törvényeink is messzemenő segítséget messzemenő segítséget nyújtanak. Ennek érdekében történt az is, hogy a Büntetőtörvénykönyve módosító törvényereje rendelet a bűncselekményeket két csoportra bűntettekre és vétségekn osztotta. Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélési ügyekben vétségi eljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntető eljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt jól megvilágítja hogy 1972-ben a bűncselekményeknek nagy többsége, körülbelül 70 százaléka volt olyan, amelyekre ezután az egyszerűsített eljárás szabályai lesznek irányadók. A bűncselekményt kitervelő és elkövető személyek és a bűnüldöző hatóságok örök „versenye’’ folyik. Hogy ebben a „versenyben” a hatóságok győzzenek, azt az államnak sokféle módon elő kell mozdítania. A büntető igazságszolgáltatásnak olyan személyi állománynyal, olyan eszközökkel, a társadalom- és természettudományok által kimunkált módszerekkel kell rendelkeznie, amelyek együttesen biztosítják a bűnüldözés hatékonyságát. E fegyvertárba tartoznak az eljárási szabályok is. A büntetőeljárás hatékonyságának növelésére, valamint a törvényességi és a garanciális érdekek sérelme nélküli gyorsításra és egyszerűsítésre való törekvés a javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző. A miniszter példaként utalt itt néhány egyszerűsítésre, megemlítve az egyesbíró-eljárást első fokon, a fellebbezéseknél a másodfok jogkörének bővülését. A bírósági tárgyalás előkészítése jelenleg elég bonyolult, és sok esetben formális. A javaslat ezért az előkészítő ülés intézményét szűk körre szorítja. Ezután azt csak akkor kell tartani, ha arról szükséges határozni, hogy az iratokat pótnyomozásra visszaküldjék az ügyésznek. Egyébként a bíróság a tárgyalás előkészítését az iratok alapján végzi, és dönti el, hogy az ügyet ki lehet-e tűzni tárgyalásra. Szükség esetén az ügyészt vagy a vádlottat döntés előtt előkészítő ülésen meghallgathatja. A javaslat az eljáró hatóságokat sok felesleges munkától szabadítja meg, így: egyes eljárási cselekmények szükségtelen megismétlésétől, illetőleg annak jegyzőkönyvezésétől, terjedelmes határozatok szerkesztésétől stb. Figyelemmel a technikai fejlődésre, arra is lehetőséget ad, hogy a rengeteg adminisztrációt igénylő jegyzőkönyvezést magnetofonfelvétel vagy más korszerű technikai eszköz helyettesítse. Az egyszerűsítésre törekvés azonban nem hagyta figyelmen kívül, hogy vannak bonyolult, terjedelmes ügyek is. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy a megyei bíróság első fokon öttagú, két szakbíróból és három népi ülnökből álló tanácsban járjon el. "— A másodfokú bírósági eljárásban ma nemegyszer felesleges kötöttségeket találunk. Ez gyakran arra vezet, hogy az ügyet — érdemi döntés helyett — vissza kell adni az első fokú bíróságnak új eljárás lefolytatására. Nem kell külön indokolni, hogy ez milyen időveszteség. Ugyanakkor minél távolabb kerül időben az ügy elbírálása a bűncselekmény elkövetésétől, annál nehezebb a megismételt eljárást folytató bíróság dolga is. A közfelfogás sem tud egyetérteni az I. fokú ítéletek gyakori s néha többször is megismétlődő hatályon kívül helyezésével. A javaslat feloldja a mai indokolatlan kötöttségeket. Az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlansága esetén terjedelmi korlátozás nélkül lehetővé teszi a másod — A javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is — fejtegette ezután —, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsítotti eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papirosmunkát növelte. Az ügyésznek a bírósági tárgyaláson való részvétele jelenleg akkor kötelező, ha — többek között — az elbírált bűncselekményre a törvény ötévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést helyez kilátásba. Ez a megoldás azért okoz sok nehézséget, mert amikor a törvény nem írja elő a kötelező részvételt, az fokú bíróságnál a bizonyítás felvételét. Ezzel segíti az eljárás gyorsítását, mert az esetek jelentős részében így el lehet kerülni az ítélet hatályon kívül helyezését, és az eljárás megismétlését. Végezetül felhívta a figyelmet arra a miniszter, hogy a javaslat fontos láncszeme annak az öszszehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő követ-kezetes -küzdelemnek, amelyet a "bűnözés ellen, a közrend és közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Bár a törvényjavaslat csak az eljárási rendelkezéseket tartalmazza, de azok következetes, törvényes végrehajtásával valósíthatók meg csupán büntetőpolitikánk célkitűzései. A kormány nevében kérte az országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvényerőre. SZOKOLA KÁROLYNÉ DR., Somogy megyei képviselő, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának előadója elmondotta : a parlamenti bizottság vitájában korábban már gondosan elemezték a törvényjavaslatot, s módosító javaslataikat írásban is indokolták. A bizottság egyébként elismerését fejezi ki a törvényjavaslat elkészítőinek, s azt a beterjesztett módosításokkal együtt elfogadásra ajánlja. DR. MATAY PÁL, Fejér megye főügyésze, a bűnüldözési munka nehézségéről, bonyolultságáról szólt, hozzátéve, az eddigi büntetőeljárási jog sem volt rossz, a felgyülemlett tapasztalatokat, a tudomány új eredményeit azonban hasznosítani kellett és lehetett. Szükség volt tehát a továbbfejlesztésre. Örömmel nyugtázta, hogy számos kérdésben egyszerűsít az új büntetőeljárás. PONGRÁCZ IMRÉNNÉ Győr megyei képviselő, iskolaigazgató arról szólott, hogy a magyar büntetőeljárási jog történetében még nem volt ilyen jogi (Folytatása? oldalon) ügyészek — sok másirányú feladataik miatt is — távol maradnak a bírósági tárgyalástól, így az ügyész a hozott ítéletet és annak indokait csak az iratok alapján ismeri meg. Ezért csak a tárgyalás után dönthet arról, hogy az ítéletet tudomásul veszi-e vagy fellebbez? A vádlott és védője pedig rendszerint fellebbez akkor is, ha egyébként azt nem tenné mert az ügyész álláspontja csak később válik ismertté. A javaslat a kérdést úgy rendezi, hogy az ügyész köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, amikor bűntettet bírálnak el. — Az ártatlanság vélelmét azonban ne értse félre senki. Az eljárás alá vont személlyel szemben — a törvény által megengedett és ott szabályozott — intézkedések megtehetők, sőt a hatóságok kötelessége megtenni mindazt, ami a bűnösség törvényes bizonyításához szükséges. — A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy nem hivatkozhat ártatlanságának vélelmére akkor sem, amikor más jogszabály kifejezetten rendelkezéseket tartalmaz egyes állampolgári jogai gyakorlásának korlátozására, mint például az előzetes letartóztatásban levő személy választójogának időleges megvonása, vagy a büntető eljárás alatt álló útlevelének bevonása azért, hogy ne menekülhessen az igazságszolgáltatástól. Ezután a védők jogaival foglalkozott, amelyek az igazságszolgáltatás alaposságát és gyorsaságát is szolgálják. Bővül a bíróságok hatásköre Egyszerűsítik a tárgyalások előkészítését Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter előterjeszti a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot