Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-28 / 73. szám

! Törvényi rangra emelve a néhány hónappal korábbi, még ülnökségi idő­szakomból való a történet: közértfosztogató cso­port ügyét tárgyaltuk a bíróságon. Korántsem a bűnt elkövető fiúk iránti hamis részvét, egyedül a té­nyek­­figyelembevétele mondatta akkor tárgyalási szü­netben a bírónővel: legfőbb ideje, hogy ítélet szüles­sék, hiszen a bűncselekmény elkövetése óta több mint másfél év telt el... Aki már járt bíróságon — s tanúként sok tízezren megfordulnak, a legkülönbözőbb peres ügyek rész­vevőiként — tudja: az igazságszolgáltatás malmai ná­lunk nem mindig őrölnek gyorsan. Az elmúlt években sokszor tapasztalni lehetett, hogy a kelleténél több az ügyviteli formaság, nehézkessé vált helyenként a munka, s ez nemcsak az igazságszolgáltatás, a bűn­üldözés sokgondú szakembereinek okozott gondokat, hanem óhatatlanul kiváltott bíráló észrevételeket az állampolgárok körében is. Nyilván ezért is övezte köz­figyelem, nemcsak az Országház kupolatermében, ha­nem a társadalom széles rétegeiben is az elmúlt heti ülésszakon előterjesztett törvényjavaslat — az új bün­tetőeljárás — tárgyalását, törvényi rangra emelését Több mint egy esztendeje, hogy életbe lépett az új Btk.-novella, már akkor nyilvánvaló volt, hogy ennek megfelelően, a büntetőeljárás is jelentős vál­toztatásokra szorul Bűnüldöző és igazságügyi szakem­berek átgondolt, gondos munkájának eredménye az új törvény, három „alappillérre” épül. Ezek: tovább erő­södjék alkalmazásával a szocialista törvényesség; dif­ferenciáltabb bíráskodás érvényesülése, nem utolsó­sorban pedig az eljárás jelentős egyszerűsítése. M­indezek figyelembevételével lássunk most né­hány lényeges tételt az új büntetőeljárási tör­vényből. Itt van mindjárt: a bűnösség kérdése. A korszerű bűnüldözés és bíráskodás s egyúttal a szo­cialista törvényesség alapvető érvényesülésének krité­riuma, hogy bűncselekmény miatt büntetést kizárólag bíróság szabhat ki. Az eljárási forma ebből szorosan következik; a vádhatóság bizonyítja a bűnösséget, a védelem meghatározott és bővülő feladatkört lát el. Bizonyos fokig ide tartozik a bűnesetek publiká­lásának kérdése is, együtt értékelve az úgynevezett ártatlanság vélelmével. Magyarán: jogerős bírói ítélet után vonható végső mérleg a bűnesetről; az el­járás korábbi szakaszaiban pedig fel kell tüntetni, mi­lyen stádiumban van az ügy; ez nyilvánvalóan kikü­szöböl majd egy sor olyan sérelmet, hogy valakiről jogerős ítélet előtt végleges elmarasztalás keljen szárnyra. Addig senki sem tekinthető bűnösnek, amed­dig büntetőjogi felelősségét törvényes eljárás kereté­ben ki nem mondották! Említést tettünk az egyszerűsítésről, arról, hogy a büntetőeljárás a korábbinál gyorsabbá és hatéko­nyabbá válik. Milyen eszközök szolgálják ezt? Például az, hogy vétségi eljárásoknál — s az ügyek többsége ilyen — bevezeti az egyesbíráskodást, a bírósági ta­nácsokban szereplő ülnököket nem kell kisebb ügyek esetén is elvonni munkájuktól, ugyanakkor nő a bíró szerepe, felelőssége is, természetesen. Egy másik egy­szerűsítés: az igen sokszor hosszadalmas jegyzőköny­vezést esetenként felváltja a hangfelvétel, más esetek­ben a jelentés. De ide sorolandó, fontos tényként a másodfokú bíróságok jogkörének bővítése. Több mint 10 évvel ezelőtt alkotott jogszabályt váltott fel az új törvény. S mint az igazságügy-minisz­ter parlamenti expozéjában utalt is rá: létrehozását az élet diktálta, szorgalmazta. Törvényeink az ország rendjét, társadalmunk érdekeit jól védik, nem lehet azonban elfeledkezni arról, hogy a bűnözés szocialista társadalmi viszonyok között sem hal el mechaniku­san. Várhatóan még sokáig nem kívánatos „útitárs” marad. S éppen a régi társadalom tudati maradvá­nya, mint bűnözési okok, ellenében is kell hozzáiga­zítani a jogszabályokat a korszerű követelményekhez. Éppen a korszerűség — de a tisztességes állam­polgárok érdeke is — követeli meg ma a büntetőpoli­tika differenciáltabb érvényesülését. Ilyen követel­mény például, hogy a bíróságok az eddiginél sokkal erőteljesebben alkalmazzák az anyagi hátrányokkal járó büntetéseket A pénz fő- és mellékbüntetést, a vagyonelkobzást indokolt esetekben szabják ki. Le­gyen jelentős súlya az ilyen jellegű büntetéseknek­­ a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme, az elret­tentés érdekében, a társadalom igazságérzetének szol­gálatában. A­z új büntetőeljárás természetesen a gyakorlat vizsgáján kell, hogy bizonyítsa helyességét, jó koncepcióit. A törvényhozó munka alapossága, a széles jogásztársadalom, nemkülönben a parlamenti bizottság, de ezenkívül is ügyészek, bírák, bűnüldöző szakemberek százainak hatékony közreműködése segí­tette, érlelte törvénnyé az új büntetőeljárást. Garan­cia ez arra is, hogy a szocialista törvényesség nyert az új törvénnyel, hogy a becsületes állampolgárok mil­lióinak érdekeit jól képviselve­­ hatékony fegyver lesz az igazságszolgáltatás kezében. A bűnüldözés és az igazságszolgáltatás nagy fel­felkészültséget és körültekintést igénylő munka. Meg­kívánja mindez azt is, hogy az állami, gazdasági és társadalmi szervezetek, de az állampolgárok széles körei is aktívan támogassák a törvény érvényesülését. Hiszen a törvény, ahogy az igazságügy-miniszter jelle­mezte: „Fontos láncszeme annak az összehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő, követke­zetes küzdelemnek, amelyet a bűnözés ellen, a köz­rend és a közbiztonság további erősítéséért folyta­tunk." Virkonyi Margit Világ proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA NÉPSZAVA 101. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 28. SZERDA Több lakás, kevesebb panasz.......................... 3 Gyorslista az V. és VI. Békekölcsön sorsolásáról ..................... 6 Gyorsuló fejlődés, jelentős beruházások Borsod megyében.................................... 8 Hazánkban tovább erősödik a munkásosztály vezető szerepe Gáspár Sándor beszéde a nagykátai választási nagygyűlésen Kedden délután Nagy­­káta Pest megyei nagy­község zászlódísszel kö­szöntötte a tanácsválasz­tási nagygyűlés vendégeit és résztvevőit A nagy­község jelentős fejlődést ért el a tanácsi ciklus el­múlt két évében, feltűn­nek a látogatóknak az új áruházak emeletes épüle­tei, három áruház műkö­dik ebben a 12 ezer lako­sú helységben. Nemrég adták át rendeltetésének az új szolgáltatóházat. Nagykáta emeletes nagy­községgé válik, az állami lakásépítés keretében 28 négyemeletes épület ké­szült el, évente pedig 70 darab családi ház épül. Szembetűnő a község kommunális fejlődése is. A tanácsválasztási nagy­gyűlésre a művelődési házban került sor. Mint­egy ezerfőnyi hallgatóság foglalt helyet a padsorok­ban. A választási gyűlés elnökségében helyet fog­lalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára, Cser­­venka Ferencné, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának titká­ra, Pataki Márton, a nagykátai járási pártbi­zottság első titkára. Kiss Tibor, a Hazafias Népfront járási bizottsá­gának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést El­mondotta, hogy a nagy­kátai járásban több mint 660 jelölőgyűlés zajlott le a lakosság mintegy 40 százalékának tevékeny, javaslattevő részvételé­vel. . Ezután emelkedett szó­lásra­­Gáspár Sándor, a választási nagygyűlés szó­noka. Beszéde bevezető részé­ben utalt arra, hogy a ta­nácsválasztások előkészí­tő munkálatai befejeződ­tek, lezajlottak a jelölő­­gyűlések. Azt várjuk a ta­nácsválasztásoktól, hang­súlyozta, hogy a tanácsok közreműködésével is még jobb feltételeket teremt­sünk nagy társadalmi cél­jaink jobb szolgálatához, hazánk gazdasági és poli­tikai erejének további nö­veléséhez, a dolgozó em­berek élet- és munkakö­rülményeinek további ja­vításához. A tanácsválasztások is a munkásosztály vezető szerepét növelik. Azzal is, hogy sok fizikai mun­kást ajánlottak a jelölő­gyűlések, de fontosabb az, hogy megválasztandó ta­x­nácsaink azt a következe­tes politikát hajtják vég­re, amelyet pártunk X. kongresszusa kidolgozott. S ez a politika­i­ osztály­politika! Ez minden ve­zető számára kötelezővé teszi, hogy megkülönböz­tetett figyelmet fordítson a munkásság véleményé­­re, jelzésére, javaslatára. E kérdéssel összefüg­gésben utalt a szónok az MSZMP Központi Bizott­ságának novemberi hatá­rozatára, amely hangsú­lyozta, hogy több gondot kell fordítani a munkás­­osztály anyagi helyzeté­nek további javítására! A március 1-től életbe lé­pett egyszeri központi béremelés is azt a célt szolgálta, hogy javítsunk a munkásosztály anyagi helyzetén, de ez sohasem más társadalmi rétegek rovására történik. Ez esetben egy elmaradás pótlásáról gondoskod­tunk. Azt viszont hang­súlyozni kell, hogy ennek az országnak az építésé­ben a munkásosztály vál­lalja és végzi a legna­gyobb munkát, ez az osz­tály hozza a legtöbb áldo­zatot. A fokozott megbe­csülésnek tehát a munkás­­osztály élet- és munka­­körülményeiben is kifeje­zésre kell jutnia! Gáspár Sándor rámuta­tott arra is, hogy javítani, fejleszteni kell a szocia­lista, a közéleti demok­ráciát. A munkás ma már tudja, hogy övé a ha­talom, éppen ezért látni akarja azt is, hogy nem­csak munkájára, hanem véleményére, javaslataira, szavára is szükség van. Egyforma hangsúly van a vezető szerepen és a mun­kások szavának figyelem­­bevételén. A szónok ezután azzal a visszás társadalmi jelen­séggel foglalkozott, hogy vannak — szerencsére ke­vesen —, akik könnyen. (Folytatás a 2. oldalon) Gromiko és Binh asszony megbeszélése A DIFK átadta az amerikai foglyok utolsó csoportját Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Nguyen Thi Binh, a Dél-vietnami Köztársaság külügymi­nisztere, aki hivatalos lá­togatáson a Szovjetunió­ban tartózkodik, kedden a testvéri barátság légköré­ben megbeszélést folyta­tott. A tárgyaló felek vé­leményt cseréltek a köl­csönös érdekű nemzetkö­zi kérdésekről, köztük a dél-vietnami helyzetről. A DNFF Központi Bi­zottsága, a DIFK és az egész dél-vietnami lakos­ság nevében Nguyen Thi Binh hálás köszönetet mondott az SZKP Köz­ponti Bizottságának, a szovjet kormánynak és a testvéri szovjet népnek értékes segítségéért és hatékony támogatásáért, amelyben a vietnami nép harcát részesítették és ré­szesítik napjainkban is. Gromiko megerősítette, hogy a Szovjetunió válto­zatlanul szolidáris a viet­nami néppel, amely most a párizsi megállapodás pontos megtartásáért, a vietnami tartós béke meg­teremtéséért küzd. Tóth Pál, az MTI ha­noi tudósítója jelenti: kedden délelőtt Hanoiba érkeztek a négyhatalmi katonai vegyes bizottság munkacsoportjának tag­jai, valamint a DIFK és az amerikai fél képvise­lői a Dél-Vietnam terüle­tén elfogott amerikai ka­tonai és polgári szemé­lyek utolsó csoportjának szabadon bocsátására. A foglyok átadásánál jelen voltak a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bi­zottság képviselői is, köz­tük dr. Balla Sándor al­ezredes és Rácz László százados. A 25 katonai és hét pol­gári személyt Le Khoan Hong, a DIFK meghatal­mazottja adta át James Dennett amerikai ezre­desnek. Valamennyi sza­badon bocsátott katonai és polgári személy egész­ségesen távozott a fogság­ból. Ezzel a Dél-Vietnamban elfogott amerikaiak sza­badon bocsátása befejező­dött. A DIFK összesen 127 katonai és polgári foglyot bocsátott szaba­don. Kedden, néhány perc­cel azután, hogy hír érke­zett a DIFK fogságába esett amerikaiak utolsó, 32 fős csoportjának sza­badon bocsátásáról, Dél- Vietnamban is megkezdő­dött a még ott-tartózkodó utolsó amerikai csapat­kontingens kivonása. Saigon repülőteréről, a Tan Son Nhut-i légitá­maszpontról kedden 11 repülőgépen 936 amerikai katonát szállítottak el az Egyesült Államokba. Nixon amerikai elnök és más amerikai tisztség­­viselők igen elégedetten fogadták a legfrissebb vietnami fejlemények hí­rét. Kanada további 60 napra vállalja a tagságot a vietnami nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bi­zottságban. Az ottawai kormány döntését Sharp külügyminiszter jelentette be a kanadai alsóházban és hozzáfűzte, hogy ha május 31-ig „a körülmé­nyek nem indokolják a maradást”, akkor Kanada harminc napon belül ki­vonul a bizottságból. A 30 napos időszakban kell a Kanadát helyettesítő új bizottsági tagot megta­lálni. Hollandia és a VDK kor­mánya megállapodott, hogy azonnali hatállyal felveszik a diplomáciai kapcsolatokat — jelentette be kedden a holland kül­ügyminisztérium szóvivő­je. Azt is közölte, hogy a két ország pekingi nagy­követét hatalmazták fel a diplomáciai missziók léte­sítésével kapcsolatos lépé­sek megtételére. Tüntetések/ sztrájkok Angliában Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Tömegtüntetést rendez­tek a szakszervezetek kedden a közép-angliai Nottinghamben Heath mi­niszterelnök munkáselle­nes politikája ellen. A demonstrációra aznap ke­rült sor, amikor a kor­mányfő a városba látoga­tott, hogy beszédet mond­jon konzervatív párti diá­kok előtt. A felvonulók — közöttük sok bányász — éltették a 230 000 kórházi alkalmazottat, akik már­cius elseje óta hol ebben, hol abban a kórházban sztrájkolnak, hogy ki­­kényszerítsék alacsony jö­vedelmük emelését. Ugyancsak Nottingham volt a színhelye annak a szakszervezeti tanácsko­zásnak is, amely 35 000 bányász nevében felszólí­totta Anglia bányáinak 270 000 dolgozóját, hogy szavazzanak egy újabb bányászsztrájk mellett. Az angol kormány nem teljesítette a bányász­szakszervezetnek azt a követelését, hogy a „bér­­prés" okozta veszteségek kárpótlására engedélyez­zen egyheti pótszabadsá­got az ipar dolgozóinak. A bányászok kedden kezdték meg munkahe­lyeiken a szavazást arról, hogy kívánják-e a máso­dik országos bányász­sztrájk meghirdetését egy éven belül. Megalakult az új chilei kormány Dr. Salvador Allende, chilei köztársasági elnök kedd délután közzétette új kormányának összetételét. A változtatásra a március 4-én tartott parlamenti választások következtében került sor, s az alkotmány értelmében a kormány a múlt csütörtökön lemon­dott, hogy szabad kezet biztosítson az államfőnek a jelenlegi politikai erővi­szonyokat tükröző kabinet megalakításához. A legszembetűnőbb vál­tozás, hogy az eddig a hadsereget képviselő há­rom miniszter — köztük a belügyminiszter — tár­cáját polgári személyek kapták. Ezenkívül három miniszteri poszt cserélt gazdát. A kommunista párt és a szocialista párt képviselői továbbra is fon­tos funkciókat viselnek a chilei kormányban. A változásokkal kapcso­latban Allende elnök ki­jelentette, hogy a fegyve­res erők képviselői koráb­bi beosztásukba térnek vissza. Újabb 460 ezer munkavállalóra lesz Foglalkoztatottsági mérleg • A munkaerőgondot a termelékenység növelése oldhatja meg A Munkaügyi Miniszté­riumban a közelmúltban megvizsgálták: várhatóan hogyan alakul majd az ország munkaerőhelyzete a negyedik, ötéves terv végéig? Az elmúlt két év alatt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint — a tervelőirányzatnak meg­felelően — mintegy 60 ezerrel emelkedett az ak­tív keresők aránya. Ta­valy már meghaladta az 5 milliót a népgazdaság­ban foglalkoztatottak szá­ma; az iparban több mint 1 millió 700 ezren, a me­zőgazdaságban 1 millió 260 ezren dolgoztak. Az elmúlt években uralkodó tendencia: gyorsan nőtt a közlekedésben, a kereske­delemben és az építőipar­ban, de nem nőtt az ipar­ban dolgozók száma. A mezőgazdaságban dolgo­zóké pedig mintegy 50 ezerrel csökkent. A negyedik ötéves terv alapján a hátralevő csak­nem három év alatt a népgazdaságnak mintegy 461 ezer új munkaerőre lesz szüksége. Az ipar­ágak fejlődése 127 ezer új dolgozót igényel, a nyug­díjazások miatt várhatóan 247 ezer, halálozás miatt mintegy 62 ezer embert kell az üzemekben pótol­ni. A gyermekgondozási segély igénybevétele miatt az idén még 5000 anya helye marad üresen, de a következő évektől kezdve már körülbelül ugyanany­­nyian élnek e kedvez­ménnyel, mint ahánynak lejár a három­ éve. A terv­ben szerepel egy kimuta­tás a számításba vehető új munkaerőkről is. E szerint: az ötéves terv vé­géig 438 ezer munkába lépő fiatalra és mintegy 23 ezer új munkavállalóra (elsősorban háztartásbeli nőkre) lehet számítani. A MüM-ben a napok­ban a munkaerő-gazdál­kodás irányítóival meg­beszélést tartottak. A kö­vetkező évek prognózisa alapján megállapították, hogy a rendelkezésre álló munkaerőforrás nem fe­dezi teljes egészében az igényeket. A vállalatok­nak, szövetkezeteknek ezért az eddiginél na­gyobb gondot kell fordí­taniuk a szervezésre, a belső tartalékok feltárá­sára. A termelés fokozása mindenekelőtt gépesítés­sel, a termelékenység nö­velésével érhető el. Egyéb­ként az elmúlt évek ta­pasztalatai is ezt igazol­ják, a fővárosban például évről évre csökkent a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor növekedett a termelés. Kedvező válto­zás az is, hogy az előző évekhez képest mérséklő­dött a munkaerő-vándor­lás. Sok vállalatnál a lét­számhiány ellenére ma már nem veszik fel azo­kat, akik rövid időn be­lül többször is munkahe­lyet változtattak. A vi­déki ipartelepítési politi­ka következtében valami­vel csökkent az ingázóik száma, mind többen kap­nak lakhelyükön, vagy ahhoz közel munkát

Next