Népszava, 1973. június (101. évfolyam, 126-151. sz.)

1973-06-15 / 138. szám

1873. JÚNIUS 15. PÉNTEK 101. ÉVFOLYAM 138. SZÁM ÁRA 1 FORINT . Brezsnyev megbeszélése a szocialista országok diplomatáival . ...................9 Újpest példát mutat ......... 4 Egyenesbe kerül a baromfitenyésztés . . . . 1­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA múlt évi költségvetés végrehajtása az országgyűlés előtt Csütörtök délelőtt 8 órakor összeül az ország­­gyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Napirend előtt megemlékezett arról, hogy az ülésszak megnyitása egybeesik a Magyar Kommu­nista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének 25. évfordulójáról szóló megemlékezésekkel. — A két munkáspárt — mondotta — 1948 júniusában a mar­xizmus—leninizmus elvei alapján egyesítette erőit s ebben a teremben tartotta meg egyesülési kongresz­­szusát, fogadta el a szocializmus felépítésének prog­ramját . Az egyesülési kongresszust követően, 1948. jú­nius 16-án ugyancsak ebben a teremben tárgyalta az országgyűlés az iskolák államosításáról szóló törvény­­javaslatot, s azt 230 szavazattal — 63 szavazat elle­nében — törvényerőre emelte. — A történelmi események évfordulója alkalmá­ból országgyűlésünk tisztelettel köszönti a magyar munkásosztályt, annak egységes forradalmi pártját, és további nagy sikereket kíván a dolgozó nép ügyé­nek szolgálatában végzett munkájukhoz. A nagy tapssal fogadott megemlékezés után Apró Antal bejelentette, hogy az országos választási elnök­ség benyújtotta az időközi választásokról szóló jelen­tését. Ezt dr. Pesta László jegyző is im értet­te. Közölte az elnök, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottsága az országos választási elnökség je­lentését tudomásul vette, s a választási jegyzőköny­vek alapján megvizsgálta a Budapest 19. számú vá­lasztókerületében megválasztott Avar István és a Ba­ranya megye 4. számú választókerületében megvá­lasztott Novics János országgyűlési képviselők meg­bízólevelét. A bizottság megállapította, hogy a man­dátumok a törvényben előírt feltételeknek minden­ben megfelelnek. Az országgyűlés a jelentést tudomá­sul vette, s Avar István és Novics János országgyűlési képviselőket igazoltnak jelentette ki. Az elnök a par­lament nevében eredményes munkát kívánt mind­kettőjüknek. Bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alko­tott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését bemu­tatta. A jelentés arról is számot ad, hogy az országos választási elnökség az Elnöki Tanács előtt beszámolt az április 15-i tanácstagválasztások eredményéről. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a választás alkot­mányos rendünknek és a törvényes előírásoknak meg­felelően zajlott le. A jelentést a képviselők között szétosztották. Az országgyűlés az Elnöki Tanács je­lentését tudomásul vette. Apró Antal ezután javaslatot tett az ülésszak tárgysorozatára, amelyet az Országgyűlés egyhangú­lag elfogadott. A napirend a következő: “ A Magyar Népköztársaság 1972. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Interpellációk. Ezután megkezdődött a tavalyi költségvetés vég­rehajtásáról szóló törvényjavaslat, tárgyalása. Falu­­végi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszámolója Az országgyűlés tava­szi ülésszakán a IV. öt­éves terv eddigi teljesíté­séről az a kép alakult ki, hogy tervszerű és követ­kezetes munkával a kije­lölt úton haladunk — mondotta beszédének be­vezető részében a minisz­ter. — A gazdasági élet­ben időnként felmerülő zökkenők ellenére sem vesztettük szem elől a fő célokat. Az 1971 végén a fejlődés folyamatossá­gáért, a külső és belső egyensúlyviszonyok javí­tásáért tett intézkedések helyesek és eredménye­sek voltak. Ez tükröződik a múlt év kedvező mér­legében. 1972-ben a népgazdaság az előző két évinél ki­­egyensúlyozottabban nö­vekedett, a fejlődés fő arányai megfeleltek a IV. ötéves tervben előirány­zottaknak. A nemzeti jö­vedelem valamivel több mint 6 százalékkal nőtt, az ipar 6,3 százalékos, a mezőgazdaság 4,5 száza­lékos, a kivitelező építő­ipar 3 és a kereskedelem 5 százalékos bővüléséből adódóan. A nemzetközi összehasonlítás azt jelzi, hogy gazdaságunk növe­kedési üteme 1972- ben valamivel alacso­nyabb vol a KGST-te.­Az 1972. évi tervnek az volt az egyik fontos cél­ja, hogy a beruházások volumene ne haladja meg az előző évi igen magas színvonalat csillapodjék a beruházási javak ke­reslete A szocialista szek­tor egészét nézve ez tel­jesült. A beruházási rá­fordítás — változatlan áron — 2 százalékkal az 1971. évi alatt volt En­nek többnyire előnyös ki­sugárzása van, de nem gondolhatjuk, hogy a fel­halmozás fékezése ön­magában képes megszün­tetni a beruházási tevé­kenység gyenge szerve­zettségéből eredő hátrá­nyokat Harmoniku­sabb volt a beruházási tö­rekvések és lehetőségek számok átlagánál, a ter­melékenység megfelelően nőtt, exportunk kiemel­kedően lendületes volt A pénzértékben számí­tott nemzeti vagyot mink 7,2 százalékkal, ke­reken 100 milliárd forint­tal gyarapodott. A fő népgazdasági ará­nyokat ott sikerült javí­tani, ahol 1970—71-ben kedvezőtlen irányzatok érvényesültek. Csökkent a felhalmozási hányad, jobbá vált a nemzeti jö­vedelem termelésének és felhasználásának össz­hangja, viszonya, csökkent az el­utasított építési igény. A központi elhatározá­son alapuló beruházások körében is éreztette ha­tását az erők jobb össz­pontosítása, az, hogy a népgazdaság teherbíró ké­pességét megfontoltabban vettük figyelembe. Óva­kodnunk kell azonban a túlzott megelégedettség­től, a folyamatban levő nagyberuházásoknak ugyanis mintegy 2/3-a to­vábbra is a tervezettnél hosszabb idő alatt lép be a termelésbe. Bár a befe­jeződő 19 egyedi nagybe­ruházásból 17 műszaki­lag megvalósult, 7-nél a járulékos létesítmények egy része nem készült el időben. A befejezett­­ ál­lomány — igaz, lassúbb ütemben — de még min­dig nőtt. Az előrejelzések mutatják, hogy az idén a beruházási tevékenység tovább javul, a IV. öt­éves terv céljait teljesít­jük. A felhalmozáson belüli arányok is egészségesen változtak. A készletnöve­kedés az előző évinek a fele, vagyis nemzeti jöve­delmünkből 20 milliárd forint helyett 10 milliárd forintot kellett a készle­tek gyarapodása miatt lekötni. Külkereskedelmi és fi­zetési mérlegünk aktív volt. Exportunk mintegy 22 százalékkal nőtt, im­portunk alig változott. Ismeretes, hogy külkeres­kedelmi forgalmunk két­harmadát a szocialista or­szágokkal bonyolítjuk, hosszabb távra visszate­kintve kiegyensúlyozot­tam. Most az aktívumra alapozva bátrabban bő­víthető a szocialista or­szágokból származó im­port, ezt hitel- és költség­­vetési eszközökkel is tá­mogatjuk. A szocialista országok­kal folytatott széles körű gazdasági együttműkö­dést segíti a KGST-orszá­­gok valutáris és pénzügyi rendszere, amint azt a KGST — legutóbbi — XXVII. ülésszakáról ki­adott közlemény megál­lapította. Az integráció­val együtt jár a tovább­fejlesztés igénye is, főleg az ár- és valutáris rend­szer összehangolása és a sokoldalú elszámolások tökéletesítése, a közös va­luta révén. Kielégítően bővülnek kapcsolataink a tőkés és a fejlődő országokkal. Eredményeink alapján nemzetközi fizetőképes­ségünk elismert, külföldi megítélése kedvező. Kö­veteléseink, tartozásaink összetétele lejárat és va­lutanemek szerint egy­aránt megfelelő, a tőkés valutapiacok megújuló bizonytalanságai azon­ban óvatosságra intenek. Az export dinamikája az idén folytatódik, annak­ ellenére, hogy a lezajlott száj- és körömfájási jár­vány miatt az állati ter­mékek kivitele ebben az évben alacsonyabb lesz, mint tavaly volt. A népgazdaság pénz­ügyi egyensúlyának meg­bízható jelzőrendszere az állami költségvetés hely­zete. Amikor az 1972. évi állami költségvetést elő­terjesztettem, szóltam ar­ról, hogy az egyensúly ja­vításának első fokozata­ként a bevételek és a kis A költségvetés bevéte­lei 209,4 milliárd forintot értek el, ami 3,3 milliárd forinttal kisebb, a kiadá­sok összege 212 milliárd forint, ez 3,9 milliárd fo­rinttal alacsonyabb, mint amennyire számítottunk. Miért alacsonyabbak a költségvetési bevételek és kiadások a tervezettnél? Az állami költségvetés bevételeinek 83 százaléka a vállalatoktól és szövet­kezetektől származik. Gazdálkodó egységeink 12,4 milliárd forinttal nö­velték befizetéseiket az 1971. évihez képest, de a tőlük várt jövedelem még így is 4,9 milliárd forint­tal a tervezett alatt ma­radt. Ennek alapvető oka, hogy a nyereségadó-befi­zetés a külkereskedelem és a nem termelő ágaza­tok kivételével, vala­mennyi más népgazdasá­gi ágban némileg kisebb a költségvetési előirány­zatnál. A lakossági adó- és il­letékbevételek nőttek az év folyamán. Ezen belül — társadalmi és gazdasá­gi indokok alapján — fo­kozódott a magas jöve­delműek adója. Az évi 100 ezer forintot megha­ladó jövedelemmel ren­delkező kisiparosok pél­dául az adózók 5 százalé­kát teszik ki, viszont az erőteljesebb, progresszív adóztatás miatt ők fize­tik az adók mintegy 40 százalékát. A költségvetés kiadá­saiból felhalmozásra 45,9 milliárd forintot fordítot­tunk 272-b­en. Ez az elő­adások növekedésének összhangját kell megte­remteni. Most azt jelent­hetem a tisztelt Ország­­gyűlésnek, hogy ezt a fel­adatot teljesítettük. A költségvetés bevételeinek 9,3 százalékos növekedési üteme meghaladta a ki­adások 8,8 százalékos bő­vülését. A korábbi hiány nagy része azonban még fennmaradt. Az állami költségvetést 2,6 milliárd forint hiánnyal zártuk, ami 600 millió forinttal kisebb a tervezettnél és kevesebb az előző évinél is. Ezt banki hitelforrá­sokból, megtakarítások­ból fedeztük. irányzottnál 2,3 miliárd­­dal kevesebb, de az elő­ző évinél 10 százalékkal több. A nagyberuházások lassabban készültek, mint terveztük, emiatt 1 mil­liárd forinttal kisebb ősz-A népgazdasági folya­matok mögött a vállala­tok, szövetkezetek tevé­kenységének eredményei és gondjai húzódnak meg. Mit mondhatunk összes­ségében az elmúlt év vál­lalati gazdálkodásáról? A lényeg tömören ez: gaz­dálkodásunk egészében eredményes volt, bár né­mileg nagyobb jövedelem lenne kívánatos! A vállalatok és szövet­kezetek nyeresége 93,5 milliárd forint, ami csak­nem 11 százalékkal na­gyobb az előző évinél. A nyereség növekedése na­gyobbrészt a termelés bővüléséből, kisebbrészt a gazdálkodás hatékonysá­gának javulásából szár­mazott. , Az iparvállalatoknál egységnyi terméket keve­sebb anyag- és bérkölt­séggel állítottak elő, a rá­fordítások színvonala azonban korántsem csök­kent a tervezett mérték­ben. Az úgynevezett „ál­talános költségek” aránya mérséklődött ugyan, de még mindig magas, ami a vállalati igazgatás túlmé­­retezettségét jelzi. Kedvezőtlen az is, hogy egyes új kapacitások üzembe lépése és a nagy­arányú korszerűsítés ö­szeget tudtak csak fel­használni. Az iparból származik a nemzeti jövedelemnek csaknem a fele. Külön aláhúzom, hogy azoknak az ágazatoknak a terme­lése futott fel gyorsab­ban, amelyeknek jövedel­mezősége jobb az átla­gosnál. Egyes ipari válla­latok befizetéseinek terv­­szerűsége nem volt eny­­nyire kedvező, mert még­­mindig elég lassú a nem kifizetődő termelés visz­­szaszorítása és a korszerű termékek előretörése, és a költséggazdálkodásban is van javítanivaló. A mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez — a tervezettet meghala­dóan — mintegy 17 szá­zalékkal járult hozzá. Ez az ágazat nemcsak a költ­ségvetési, hanem a kül­gazdasági egyensúly szempontjából is jelen­tős, mert a népgazdaság exportbevételeinek te­kintélyes hányadát adja, az építőanyag-iparban például — jelentékenyen növeli a költségszintet, holott az új létesítmé­nyektől éppen nagyobb jövedelmet várunk. A költségvetés és a vásárlók szempontjából egyaránt elfogadhatatlan, hogy há­rom nagy cipőipari válla­latunknál a reklamációk­ból származó többletkölt­ség emésztette fel a nye­reség egyharmadát, felét. Egyébként 1972-ben a veszteséges iparvállalatok száma 11 volt, a veszteség összege 100 millió forin­tot tett ki. A gazdálkodásban még mindig sok lazaságot ta­pasztalhatunk a költség-, az önköltségszámítás és az árkalkuláció területén. Ezek a hiányosságok ne­hezítik annak gyors és egyértelmű megállapítá­sát, hogy egyes vállalatok áremelése mikor indoko­latlan, esetleg mikor tisz­tességtelen a haszon. Ilyen meggondolásból ja­vítjuk a kalkuláció rend­szerét, az árverés és ön­­költségszámítás összhang­ját. Szigorúbban megkö­veteljük a kalkulációs szabályok betartását és a jövőben rendszeresebben ellenőrizzük azt a pénz­ügyi revízió­ keretében­­. A központi fejlesztési programokról szólva, a miniszter a továbbiakban elmondotta: 1972-ben elő­­rehaladtunk az alumí­niumipari, a földgázfel­használási, a petrolké­miai, a számítástechnikai, a közúti jármű és a köny­­nyűszerkezetes programok megvalósításában. Ezekre a költségvetés a múlt év­ben mintegy 3 milliárd fo­rintot adott, hitel és köl­csön formájában pedig további 2 milliárd forint állt rendelkezésre. A vál­lalati hozzájárulás egy­­milliárd forint volt A tex­tilipari rekonstrukciós program is jól halad, ösz­­szesen 2,7 milliárdot for­­dítottak tavaly erre a célra. Sajnos, hozzá kell ten­ni, hogy még a központi fejlesztési programok be­ruházásainál is előfordul hiányos előkészítés, a vál­lalati és állami források összehangolása körüli hu­zavona, a befejezések el­húzódása, indokolatlan költségtöbbletek és a szer­vezetlenség másutt is jel­lemző fogyatékosságai.­ E tapasztalatok miat­t változatlanul helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy a vállalatok beruhá­zásaik megkezdésekor tar­talékot képezzenek, ne­hogy a kivitelezés folya­mán kerüljenek nehézsé­gek közé. Az idén­ a ta­valyinál kedvezőbb a helyzet: nem növeljük az állami elvonásokat, job­ban ellenőrizzük az ára­kat, és reméljük, hogy it vállalatok is megértették a tanulságokat. A hatékonyság javítá­sának másik­­ forrása a szükségletekhez jobban igazodó, gazdaságosabb termékszerkezet. Erről szólva a miniszter néhány, követendő példát említett. A sikeres kezdeményezé­sek arra mutatnak — mondotta —, hogy sok tartalék van még a válla­latoknál, csak élniük kell az önállóság adta lehető­ségekkel, és bátrabban kell új utakat keresniük a műszaki fejlesztésben, a termelési technológiában és a piacokon. Igaz, nem minden vá­l­­lalat lehetősége egyforma, saját adottságai­nak meg­változtatására, ezért van szükség többször az irá­nyító szervek segítő közé­rt folytatás­a 3. oldalom) Beruházások, fizetési mérleg Bevétel, kiadás A vállalatok gazdálkodása Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéját mondja Kádár János, Gáspár Sándor és Németh Károly az ülésteremben (MTI Fotó : Vigovszki Ferenc felvétele)

Next